SZEMPONT
A Rovatból

„Grönland kapcsán két dolog érdekli Trumpot: a ritkaföldfémek, és a kínai vagy az orosz befolyás megakadályozása” – mondja Csizmazia Gábor

Grönland szövetséges, az amerikaiak pedig már katonailag is jelen vannak a szigeten, Venezuela után azonban Trump mégis egyre gyakrabban beszél arról, hogy megszerezné. A szakértő szerint azonban a retorikát érdemes szétválasztani a tettektől.


Az amerikaiak venezuelai akciója után egyre nagyobb a feszültség Grönland körül. Donald Trump a New York Times-nak csütörtökön arról beszélt tulajdonosi jogviszony olyan lehetőségeket ad, amelyeket egy bérleti szerződés, vagy egyezmény nem. Közben J. D. Vance alelnök arra figyelmeztette az európai vezetőket a Fehér Ház sajtótájékoztatóján, hogy „komolyan kellene venniük az Egyesült Államok elnökét”.

Elképzelhető-e, hogy katonai lépésekre szánja el magát Amerika, és ha igen, milyen hatással lenne ez a NATO-ra? Hogyan illeszkednek a Grönlanddal kapcsolatos amerikai igények Trump szélesebb nemzetbiztonsági stratégiájába? Mit akar elérni, és hogyan hathat az, ami például Venezuelában történt, az oroszokra és a kínaiakra? Erről beszélgettünk Csizmazia Gáborral, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukács Intézetének tudományos főmunkatársával.

– Sok elemző szerint a Trump által meghirdetett új doktrína, amiből ízelítőt kaphattunk Venezuelában, alapvetően forgatja fel a nemzetközi rendet és a bizalmat. Valóságos aggodalom ez?

— Általánosságban elmondható, hogy Donald Trump kijelentéseit, az új doktrínát és a külpolitikát is beleértve, komolyan kell venni, de nem szó szerint. Gyakran alkalmaz nagyon erős retorikát, amit nem érdemes szóról szóra értelmezni, már csak azért sem, mert az események hatására gyakran változtatja az álláspontja részleteit. A kiszámíthatatlanság is jellemző rá. Azonban, hogy bár nem szó szerint, de nagyon is komolyan kell venni a szándékait.

Például, hogy a nyugati féltekére mint érdekszférára igényt tart az Egyesült Államok, tényleg komolyan veendő.

Zárójelben jegyzem meg, ez igazság szerint mindig is amerikai érdekszféra volt. A híres Monroe-doktrínát 1823-ból az Obama-elnökség alatt 2013-ban megtagadták, de a történelmi tapasztalat mégis azt mutatja, hogy az Egyesült Államoknak az elmúlt kétszáz évben Közép- és Dél-Amerikában, és általában a nyugati féltekén, mindig is valós vagy vélt biztonsági veszélyekkel kellett számolnia. Tehát amit Trump csinál, az ilyen értelemben nem új, hanem visszanyúl egy 19. századi gondolathoz, aminek komoly történelmi és külpolitikai hagyománya van az Egyesült Államokban. Csak az elmúlt 30 évben ettől elszoktunk.

Ami Grönlandot illeti, ott alapvetően két dolog érdekli a Trump-adminisztrációt. Az egyik a ritkaföldfémek kiaknázása, a másik pedig a hajózási útvonalak ellenőrzése, illetve annak megakadályozása, hogy orosz vagy kifejezetten kínai befolyás jöjjön létre a térségben.

Venezuela esetében is főként ez érdekelte az Egyesült Államokat, csak ott mindennek a tetejébe még a kábítószer-kereskedelem is bejött a képbe. Az Egyesült Államok arra figyel, hogy a nyugati féltekén ne tudják más nagyhatalmak, például az oroszok vagy a kínaiak megvetni a lábukat. Érdekes azonban, hogy ebből egyáltalán nem következik az, hogy Grönlandot el kellene venni a dánoktól. Grönland szövetséges, az amerikaiak pedig már katonailag is jelen vannak a szigeten. Tehát ez egy kicsit más ügy, mint Venezuela, Panama, vagy akár Kuba kérdése.

– Készséggel elhiszem, hogy nem konkrét annexióról van szó Grönland esetében, de Trump tanácsadója, Stephen Miller pont ennek az ellenkezőjét mondta.

— Valóban Stephen Miller és az ő köre, a Trump-csapat egy része terjeszti ezt a nézetet. Ugyanakkor minden kormányzatra, de a Trump-adminisztrációra különösen jellemző, hogy nincs egységes álláspont. Különböző érdekcsoportok léteznek, és maga a Republikánus Párt sem egységes. A republikánusok többsége, és megkockáztatom, hogy az adminisztráción belüli szaktárcák és politikusok jelentős része is, fontosnak tartja az Egyesült Államok szövetségi rendszerét, beleértve a NATO-t is. Tudom, hogy ez európai füllel néha nem érződik, főleg, ha az elnöki vagy alelnöki nyilatkozatokat nézzük. De

az Egyesült Államok geopolitikai logikája szerint az egyik legnagyobb erőssége a szövetségi rendszerében rejlik.

Nincs még egy olyan ország, amelynek olyan szövetségi rendszere lenne, mint az övé. Emiatt lenne kontraproduktív, ha az Egyesült Államok úgy próbálná meg kiterjeszteni a befolyását, hogy közben a saját szövetségi rendszerét nyomasztaná. Persze, nyomasztja gyakran a retorikával, de ilyet láttunk már más adminisztrációk alatt is, csak más mértékben vagy más kérdésekben. De alapvetően az Egyesült Államoknak nem érdeke a transzatlanti kapcsolatok szétforgácsolása.

– De a szavaknak hatalmas erejük van. Amióta a Grönland-téma újra előkerült, sorra jelennek meg elemzések, melyek szerint egy ilyen amerikai törekvés a NATO végét jelentheti. Talán valóban nem áll érdekében az Egyesült Államoknak a szövetség rombolása, de a retorikája nem épp ezt teszi?

— A retorika valóban romboló tud lenni, ebben egyetértek. Eleinte még J.D. Vance alelnök próbálta mérsékelni vagy fékezni a Trump-nyilatkozatokat, egészen addig, amíg el nem utazott Grönlandra, illetve Európába a Müncheni Biztonsági Konferenciára. Ő volt az, aki januárban vagy február elején azt mondta, hogy

Kétségkívül a retorikának van negatív hatása, ezt jól látja, én mégis inkább a tettekre helyezném a hangsúlyt, tehát arra, hogy milyen intézkedések történnek, mert végső soron a retorika szavakból áll, amelyek elszállnak. Mondok egy másik példát: az első ciklusában mindenki azt figyelte, hogy Trump megemlíti-e a NATO ötödik cikkelyét, amikor 2017-ben először vett részt a NATO-csúcson. Ez a kérdés elsősorban a kelet-közép-európai államokat érintette, akik Oroszországtól fenyegetve érzik magukat, például a lengyeleket vagy a balti államokat. A csúcs után a lengyelek és a szlovákok is megszólaltak, és azt mondták: igazából nem érdekli őket, hogy Trump beszél-e az ötödik cikkelyről, amíg amerikai katonák állomásoznak Lengyelország területén. Ha a tetteket nézzük, nem a Trumpi retorikát, hanem az adminisztráció intézkedéseit, akkor azt látjuk, hogy valóban van egy súlyponteltolódás a nyugati félteke és Kína felé. De ezzel együtt Európában is jelen vannak, és fenntartják az európai szövetséget, mert ez az ő érdekük is. Zárójelben megjegyzem, hogy ha valaki tart Trumptól a retorikája miatt, és attól fél, hogy az adminisztrációja nem tudná őt féken tartani, akkor még mindig ott van a kongresszus. A tavaly kiadott Nemzeti Biztonsági Stratégiában például lesújtó képet festettek az európaiakról, civilizációs hanyatlást emlegetve. De miközben ez megjelent, a szenátus már elfogadta azt a védelmi költségvetési törvénytervezetet (ami azóta törvényerőre emelkedett), amely

megtiltja a mindenkori elnöknek, hogy 60 ezer fő alá csökkentse az Európában állomásozó amerikai katonák számát.

A törvény tehát előírja ezt az elnöknek. A kongresszus tényleges tettek szintjén védi a transzatlanti kapcsolatokat az elnöki hatalommal szemben.

– Maradjunk még a retorikánál. Ami itt zajlik, az zene Putyin fülének. Ha ezt az oroszok felerősítik a propagandájukban, az tovább erősíti az európai diszkomfortérzetet. Ilyen téren ennek mégiscsak lehet nagyon is valóságos bizalomromboló hatása.

— Lehet, de azt is tudni kell, hogy az európai fülek különösen érzékenyek. Amikor Obama volt az elnök, 2011-ben meghirdette a „pivot to Asia” (fordulat Ázsia felé) kezdeményezést. Ezt egy éven belül átnevezték „rebalance”-re (kiegyensúlyozás), állítólag azért, mert az európai diplomaták fülét bántotta, hogy Amerika „elfordul” tőlük. A Trump-adminisztráció is inkább a tettek, nem a szavak alapján értelmez. Amikor az európaiakat kritizálják, amögött az a logika van, hogy úgy gondolják, Európa nem tud vigyázni magára, és ezzel inkább terhet jelent, mintsem erős szövetségese lenne az Egyesült Államoknak. Ez egy régi amerikai kritika.

Természetesen az orosz diplomácia ezt ki tudja használni, ami olaj a tűzre.

De az amerikai kritikát érdemes higgadtan kezelni, mert sokszor konstruktív ötletek húzódnak meg mögötte.

– Végül is, az amerikai kommunikáció részben célt is ért, hiszen Európa sokkal inkább hajlandó lett a saját védelmét megszervezni, mint eddig bármikor. De vajon az oroszok jól elemzik ezt a helyzetet? Ez a fajta kommunikáció nem bátorítja őket arra, hogy fokozzák a provokatív lépéseiket Európával szemben?

— Orosz oldalról nézve ez a szándék amúgy is megvan. Ha lehetőséget látnak, élnek vele. Az amerikai és az európai gondolkodás különbözik. Mi, európaiak, történelmi távlatokban gondolkodunk, hozzászoktunk az elhúzódó konfliktusokhoz. Az amerikaiak kevésbé, ők gyors, látványos eredményeket várnak – gondoljunk csak a vietnámi háborúra. Amint egy konfliktus elhúzódik, az amerikai társadalom támogatása ingadozni kezd. Oroszország pontosan erre játszik: az amerikai türelmet próbálja kikezdeni.

– Ugorjunk egy kicsit távolabbra, Kína felé. Ha Amerikának van egy „hátsó udvara”, ahol rendet tesz, ez nem bátorítja fel Kínát, hogy ők is rendet tegyenek Tajvan körül?

— Az amerikai, főleg a republikánus olvasat szerint Kína tervei függetlenek az amerikai magatartástól. A kínaiak nem attól teszik függővé Tajvan újraegyesítését, hogy mit csinál Amerika Venezuelában.

Az amerikaiak épp azért nem tartották fontosnak a nemzetközi jog tiszteletben tartását Venezuelában, mert úgy látják, hogy a kihívóik, Oroszország vagy Kína sem tartják azt tiszteletben.

Szerintük pont azért kell erélyesnek és határozottnak lenniük a saját térségükben, hogy az elrettentő legyen Kína számára. A „béke erő által” (peace through strength) elve szerint, ha meghúznak egy vörös vonalat, azt be is kell tartaniuk, különben hiteltelenné válnak. Ha Venezuelában nem tartatják be, akkor Tajvan esetében miért vennék őket komolyan?

– Ha jól tudom, az Egyesült Államok és Tajvan között van védelmi megállapodás.

— Van egy, a hetvenes évekből származó törvényük Tajvanról, amelyben azt vállalták, hogy megőrzik a jelenlegi helyzetet. Hivatalosan „egy Kína” elvet vallják, de elleneznek minden erőszakos egyesítést. Szándékosan tartanak fenn egyfajta stratégiai bizonytalanságot: nem mondják ki egyértelműen, mi történne egy kínai támadás esetén, hogy Peking ne tudjon egyértelműen kalkulálni. Washington érdeke a status quo fenntartása.

– Mindezt összegezve, ön szerint is vége van az eddigi világrendnek?

— Ha az eddigi világrend alatt a liberális szabályokon alapuló világrendet értjük, akkor igen, annak leáldozóban van. A Trump-féle politika is ennek egy jele. De ez a folyamat már régóta tart, legalább a 2014-es vagy inkább a 2022-es orosz-ukrán háború óta. Az amerikaiak úgy látják, hogy nem ők kezdték ezt a rombolást, hanem a revizionista nagyhatalmak, mint Oroszország vagy Kína, amelyek kijátsszák vagy ellehetetlenítik a nemzetközi szervezeteket. A Trump-adminisztráció annyiban hozott újat, hogy már nem szégyellősködnek, hanem nyíltan kimondják, amit gondolnak: ők hinnének egy szabályalapú rendben, de úgy látják, mások visszaélnek vele. Ezért léptek ki például a Párizsi Klímamegállapodásból is, nemcsak a klímaváltozással kapcsolatos nézeteik miatt, hanem mert úgy vélték, az aránytalanul jobban kedvezett másoknak.

A liberális nemzetközi rend tehát leáldozóban van, de az amerikaiak úgy látják, hogy az már korábban elkezdett omladozni, és most már, legalábbis a republikánusok, nem szégyellik a saját érdekeiket előtérbe helyezni.

A demokraták Bidennel még próbálkoztak a régi rend fenntartásával, de a protekcionista gazdaságpolitika vagy a szankciók ott is megjelentek, csak a retorika nem volt ennyire markáns.

– Említette a „béke erő által” elvet. Mennyiben lehetett a reagani külpolitika az ihletője annak, amit most Trumpék csinálnak?

— Abszolút az volt az ihletője. A szakértők persze vitatkoznak, hogy a reagani időszak más volt, bipoláris világrenddel és eltérő erőviszonyokkal. A trumpi gondolat annyiban eredeti, hogy a reageni alapokra ráépül egyfajta „betelt a pohár” mentalitás. Gondoljunk csak a 2013-as szíriai esetre. Barack Obama vörös vonalat húzott a vegyi fegyverek bevetésénél, majd végül mégsem tett semmit. A republikánusok, köztük Trump is, ezt súlyos hibának tartották, és azt mondták: ha vörös vonalat húzunk, azt be is kell tartatni. Trump konfrontatív, agresszív retorikájának lényege, hogy komolyan vegyék. Ez a gondolat a reagani örökségből táplálkozik, de a 2010-es évek fájdalmas tapasztalataira épül.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„A szüleim úgy hívtak fel, hogy mostmár biztosak benne, a TISZA fog győzni" - videó a tiszás kampánynyitóról
A kampánynyitó résztvevői szerint sokakat meggyőzhetett az alárásgyűjtés első napja, ahol sok helyen kígyózó sorok álltak a TISZA pultjai előtt. Ugyanakkor az eddigieknél is durvább kampányra számítanak a választásokig hátralévő 49 napban. Videós riportunk.


Hivatalosan is elindult az országgyűlési kampány, a TISZA kampánynyitóján mi is ott voltunk.

„Csak ma délután három óráig több mint 300 ezer magyar ember támogatta aláírásával a politikai közösségünket, a Tiszát és a rendszerváltást. Köszönjük nekik!” – mondta Magyar Péter.

Egy résztvevő a Szeretlek Magyarországnak arról beszélt, az első nap sokakat meggyőzhetett.

„Eddig az idős szüleim sem hittek abban, hogy lehet változás, és ma úgy hívtak fel, hogy mostmár biztosak benne: a Tisza fog győzni” – mesélte.

Édesanyja Balatonfüredről, egy hagyományosan fideszes városból telefonált neki. „Azt mondta, hihetetlen: négy évvel ezelőtti aláírásgyűjtésekhez tudja hasonlítani; akkor alig tébláboltak emberek az ellenzéki pultnál, most pedig ugyanez volt a helyzet a Fidesznél. Hihetetlen változás.”

Ugyanakkor volt, akik szerint ebből nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. „A Fidesznek kiépített hálózata van. Szerintem ők nemcsak a standoknál gyűjtenek aláírásokat, hanem megvannak azok a címek, emberek, akiknek odaadnak ilyen aláírásgyűjtő lapokat, és ők a környezetükből begyűjtenek pár aláírást.”

Más szerint „már egy kicsit kínos fideszesnek lenni, és talán a fideszesek máshogy próbálják megoldani az aláírásgyűjtést. Nekik is megvannak az adatbázisaik, tehát gond nélkül össze tudják szedni az aláírásokat anélkül, hogy utcai pultoznának”.

A megkérdezettek arra számítanak, hogy a kampány minden eddiginél durvább lesz.

„A rendszerváltás óta a legdurvább kampányra” kell felkészülni – mondták többen is.

A teljes videó

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Putyin Trianonja: Rácz András szerint az orosz elnök ugyanabba a csapdába sétált bele, mint akkoriban a magyar vezetés
Rácz András Oroszország-szakértő elemezte a Kreml pszichológiáját a sikertelen genfi tárgyalások után. A birodalmi nosztalgia miatt Moszkva kompromisszumképtelen, ami a háború folytatását garantálja.


„Előre lehetett tudni, hogy az égvilágon semmi értelme nem lesz” – mondta Rácz András Oroszország-szakértő a 24.hu-nak az amerikai közvetítéssel zajlott genfi orosz-ukrán tűzszüneti tárgyalásokról, amelyek két nap után kézzelfogható eredmény nélkül értek véget. Mind az orosz, mind az ukrán fél nehéznek minősítette utólag az egyeztetést, egyedül a Steve Witkoff és Donald Trump veje, Jared Kushner vezette amerikai tárgyalócsapat beszélt „jelentős előrelépésről.”

A felek elsősorban a kelet-ukrajnai Donbász régió és a zaporizzsjai atomerőmű sorsáról egyeztettek. Moszkva azt követelte, hogy Ukrajna adja fel a keleti régiónak azt a fennmaradó egyötödét, amelyet az agresszor hadserege a már négy éve tartó háború alatt sem tudott elfoglalni. Kijev pedig azt akarta, hogy az oroszok adják vissza az ellenőrzést Európa legnagyobb atomerőműve felett, hogy az USA és Ukrajna közösen üzemeltethesse azt.

Az álláspontok a beszámolók alapján Genfben sem közeledtek.

Rácz András szerint a tárgyalások kilátástalanságát előre jelezte, hogy az orosz delegációt ismét a külpolitikailag teljesen súlytalan Vlagyimir Mengyinszkij volt kulturális miniszter vezette, aki nem a tűzszünethez szükséges kérdésekről tárgyal, hanem hosszú előadásokat tart Oroszország birodalmi szerepéről. A szakértő elmondta: Moszkva számára a tárgyalás nem a háború alternatívája, hanem az eszköze, amivel időt nyer a folytatáshoz, miközben azt a benyomást kelti, hogy ez a konfliktus megoldhatatlan, és ezzel igyekszik kifárasztani a Nyugatot.

Az oroszok számára a háború megnyerése nem Ukrajna megszállását jelenti, hanem az ország alávetését a Kreml akaratának: egy engedelmes kormány hatalomba juttatását és a teljes Donbász elfoglalását. Rácz szerint a putyini elit ugyanabban a pszichológiai helyzetben van, mint a Trianon utáni magyar vezetés: vissza akarják szerezni az elveszett birodalmiságot, és ezért készek komoly áldozatokat is hozni.

A Krím-félsziget 2014-es elfoglalását a Felvidék 1938-as visszaszerzéséhez, a Donbász megszállását Kárpátalja 1939-es megszállásához hasonlította.

„Az idő előrehaladtával egyre drágábbak voltak ezek a kisebb sikerek, de alapvetően sikerek voltak. És akkor ezután jött úgymond a nagy kaland, ami nekünk a Szovjetunió elleni háborúhoz való csatlakozás volt 1941-ben, az oroszoknak pedig Ukrajna teljes körű megtámadása 2022-ben” – magyarázta.

A Kremlhez több szálon kötődő Valdai Vitaklub orosz külpolitikai agytröszt februárban publikált egy jelentést arról, hogy az ukrajnai háború miatt megcsappantak az ország erőforrásai, miközben a szomszédos posztszovjet államok függetlenségi törekvései megerősödtek. Oroszország a technológia és az energiahordozók felvásárlása terén erősen kiszolgáltatottá vált Kínával szemben. Putyinnak és környezetének azonban az ukrajnai háború megnyerése abszolút prioritás, a többi területen elszenvedett befolyásvesztést pedig járulékos veszteségként kezelik.

A harctéri dinamika a patthelyzetet tükrözi. Míg Ukrajna februárban néhány nap alatt 201 négyzetkilométernyi területet foglalt vissza, Oroszországnak a teljes 2025-ös év alatt nagyságrendileg 4600 négyzetkilométert sikerült elfoglalnia, ahol nem volt egyetlen jelentős város sem. Ez olyan, mintha egy támadó fél egy év alatt például a berettyóújfalui járást foglalta volna el Magyarország területéből.

Ukrajna addig tudja folytatni ezt a harcot, amíg a nyugati támogatás kitart mögötte. Jelenleg törés nem látható ezen a téren, csak átrendeződés: tavaly augusztus óta már nem az amerikaiak szállítják a fegyvereket, hanem az európaiak vásárolják meg az amerikai fegyvereket Ukrajna számára. Az USA továbbra is nyújtja a kulcsfontosságú hírszerzési támogatást, Ukrajna pedig a költségvetése 52 százalékát külső pénzügyi támogatásból fedezi.

Az Oroszország-szakértő szerint amíg Vlagyimir Putyin hatalmon van, addig folytatódni fog a háború. A helyzeten az változtathatna, ha Putyin megbetegedne és lemondana, vagy meghalna, ugyanis onnantól lesz mozgástere az új orosz vezetésnek. „Nem biztos, hogy Putyin utódja abbahagyja a háborút, de neki legalább lenne választása – Putyinnak nincs. Minden hozzá közeli forrás arról számol be, hogy az elnök szent meggyőződése: az ő történelmi küldetése megnyerni ezt a háborút.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Reméljük, jobb lesz az idő, és akkor szívesebben megállnak” - a TISZA és a Fidesz órák alatt végzett, a kispártoknak minden aláírásért keményen meg kell dolgozniuk
Talán soha nem volt még ennyire nehéz dolga a parlamenti helyekre pályázó kisebb pártoknak. Sokan úgy döntöttek, el sem indulnak. Mi a Széll Kálmán téren arra kerestük a választ, az aláírásgyűjtés első napján mit tapasztalnak a kisebbeknek gyűjtő aktivisták.


Délelőtt még a TISZA és a Fidesz is gőzerővel gyűjtötte az aláírásokat Budapesten, a Széll Kálmán téren, délutánra azonban csak a kisebb pártok maradtak. A két nagynak ugyanis órák alatt összegyűlt mindenhol a szükséges 500 aláírás, és bár sok helyen ezután is folytatták a gyűjtést, a Széll Kálmán téren délután már csak a Mi Hazánk és a Kétfarkú Kutyapárt aktivistái dolgoztak. A kisebb pártoknak nincs könnyű dolguk, ez hamar kiderült. Bár az aktivisták optimistán nyilatkoztak,

ottlétünk idején mindössze egy-két érdeklődő akart aláírni, megszólalni pedig egyikük sem szeretett volna, még név nélkül sem vállalták az interjút.

A Mi Hazánk Mozgalom részéről a párt korábbi főpolgármester-jelöltje, dr. Gruntner András állt a pult mögött, két aktivistával, Egyszerre három kerület, az I., a II. és a XII. jelöltjeinek is dolgoztak. A politikus elmondta, hogy ők délelőtt a Fény utcai piacnál pultoztak, és nem csak egy helyen, hanem mindhárom kerületben több ponton is gyűjtenek.

Gruntner szerint sokkal jobban állnak az aláírásokkal, mint négy évvel ezelőtt. „Szerintem erősödünk. Láthatólag sokkal többen jönnek aláírni, és bizalommal fordulnak hozzánk, mint négy évvel ezelőtt” – jelentette ki, hozzátéve, hogy ő akkor is részt vett az ajánlásgyűjtésben, így van összehasonlítási alapja. Emiatt, mint mondta, „bizakodóak vagyunk”.

A politikus-aktivista arról is beszélt, hogy az aláírók részéről két visszatérő kérdés szokott elhangzani. „Visszatérő kérdés, hogy kivel fog összefogni a Mi Hazánk, kit támogatna a két nagy, esélyes párt közül” – mondta.

Emellett szerinte azt is gyakran megkérdezik tőlük, hogy hány százalékot fognak elérni a választásokon.

Arra a felvetésre, hogy sok neten keringő képen a TISZA Párt pultjainál nagy tömegek, a Fidesznél pedig jóval kevesebb ember volt látható, Gruntner András úgy reagált, hogy a Fidesz más módszert alkalmazott. „Én azt láttam, hogy a Fidesznek nem is nagyon voltak pultjai, tehát ők valami más stratégiát alkalmaztak most” – fogalmazott. Úgy véli, a kormánypártnak nem is volt szüksége a hagyományos pultozásra. „A hírek szerint egy óra alatt összeszedték az egész országban a szükséges ajánlásokat. Nem tudom, nyilván egy Kubatov-listával a zsebben ez könnyen megy.”

A közösségi médiában terjedő képekről szerinte nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. Felidézte a négy évvel ezelőtti helyzetet: „Láttuk négy évvel ezelőtt, hogy Márki-Zay Péternek, az összefogás jelöltjének is itt volt a standja a Széll Kálmán téren, és egy tömött, 50 méteres sor állt előtte. Aztán a végén meg tudjuk, hogy mi történt.”

A párt választási esélyeit firtató kérdésre egyértelmű választ adott. „Mindenképpen 10 százalék fölött leszünk” – jelentette ki. Bár a hivatalos előrejelzések 5 százalék, vagyis a bejutási küszöb körüli eredményt jósolnak nekik, Gruntner szerint ez nem meglepő. „Mindig alulmérnek minket, körülbelül a felével. Tehát ha az ötöt megszorozzuk kettővel, akkor pont tíz jön ki, de szerintem tíz fölött leszünk” – magyarázta.

A politikus úgy látja, van esélyük egyéni mandátum szerzésére is. „Van talán kettő-három olyan egyéni választókerület, ahol esélyünk lehet” – mondta. Szerinte ez attól is függ, hogyan oszlanak meg a szavazatok a többi jelölt között. Példaként említette a XII. kerületet, ahol ha a DK és a Kutyapárt is indul, az nekik kedvezhet. „Dúró Dóra egyéni választókerületében van esélyünk, ott 30% körüli eredményt értünk el egy időközi választáson, körülbelül egy évvel ezelőtt” – hangsúlyozta. Ezen kívül esélyesnek látja Bartal Andrást, a Bűnvadászok vezetőjét is Pesten. Ennek ellenére a fő céljuk a listás eredmény, inkább onnan várnak mandátumot.

A pultozást a jövő héten is folytatják, és Gruntner szerint akkor is kint maradnak majd, ha már összegyűltek a szükséges ajánlások. „Budapesten ez egy kicsit nehezebb, mint vidéken. De mi utána is kint fogunk maradni, mert szeretünk itt beszélgetni az emberekkel” – mondta, hozzátéve:

„Reméljük, jobb lesz az idő, és akkor szívesebben megállnak.”

A Kétfarkú Kutya Párnál időbe telt, míg kiderült, hogy a három aktivista közül ki vállalja, hogy beszéljel. Végül Kovács Dáviddal sikerült egy kissé szürreális beszélgetést lefolytatnunk. Arra a kérdésre, hogy hogy állnak az aláírásokkal, az aktivista a párttól megszokott, ironikus stílusban válaszolt. Azt állította, a szükségeshez képest jól állnak, majd több, egymásnak is ellentmondó számot említett. „Szerintem tízmillió, igen, 100–200 ezer. 5 millió, aláírás megvan. Nagyjából így.”

A négy évvel ezelőtti helyzethez képest Kovács Dávid szerint egyértelmű a fejlődés. „Akkor csak 2 millió aláírásunk volt minden választókerületben, most már 3 millió van, ami szerintem nagy fejlődés, előrelépés a Kutyapártnak” – jelentette ki.

Szembesítettük azzal a hírrel, hogy a két nagy párt állítólag már délelőtt össze is gyűjtötte a szükséges aláírásokat. Erre reagálva egy meglepő történettel állt elő. Elmondása szerint ők már előrébb járnak a többieknél. „Hát úgy, hogy mi már előző héten összegyűjtöttük az összes ajánlást, és egy kicsit le vannak maradva a Tiszaék” – fogalmazott. Azt is elárulta, miért kellett mégis újra kezdeniük a gyűjtést: „Mi 8 óra 1 perckor terveztük leadni, de sajnos jött egy talicskányi majom, és ellopta az összes ajánlóívünket, úgyhogy újra el kell kezdenünk gyűjteni.”

Felvetettük neki a gyakori kritikát, miszerint a Kutyapárt az egyéni körzetekben elvett szavazatokkal a Fideszt juttathatja hatalomhoz. Kovács Dávid szerint épp fordított a helyzet. „Mi azt gondoljuk, hogy itt lenne az idő, hogy igazából visszalépjen mindenki a javunkra, és ne akadályozzák azt, hogy legyen esetleg kormányváltás” – mondta. Amikor komolyabban rákérdeztünk, vállalnák-e a történelmi felelősséget, ha a Fidesz esetleg miattuk maradna hatalmon és kivezetné az országot az EU-ból, az aktivista matematikai érvekre hivatkozott.

„Figyelj, a matek nem támasztja alá, hogy mi bármilyen módon akadályoznánk a kormányváltást”

– állította. Hozzátette, hogy létezik erről egy részletes elemzés. „Tudok ajánlani egy cikket, keresd meg a Telexen: miért nem akadályozzák a kispártok a kormányváltást. Le van benne írva, nagyon részletesen, matematikai alapon, hogy miért nem áll fenn ez a helyzet.”

Arra a kérdésre, hogy meddig terveznek kint lenni az utcákon, Kovács Dávid egy igen távlati célt fogalmazott meg. „Szerintem olyan 2050-ig biztosan itt leszünk. Nagyjából erre tervezünk” – mondta, majd kiegészítette: „Lehet, hogy 2227-ig is. Nagyjából addig.”

A választás megnyerésére vonatkozó esélyeikről is optimistán nyilatkozott, egy saját felmérésükre hivatkozva. „Hát a saját felmérésünk szerint a magyarok 127%-a a Kutyapártot választaná” – állította. Ennek fényében úgy gondolja: „nagy eséllyel nyerünk. Valószínűleg.”

Végül arról a felmerült stratégiáról kérdeztük, hogy a szavazók egyéniben a Tiszára, listán pedig a Kutyapártra szavazzanak, ebben a kérdésben azonban nem kívánt állást foglalni. „Ezt nem szeretném kommentálni, ezt a pártvezetéstől kérdezd, kérlek” – zárta rövidre a beszélgetést.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Jött sok okos ember” - Orbán Viktor elmagyarázta, miért vezetnek már csak 65 választókerületben, és mi a fideszes győzelem kulcsa
A miniszterelnök Sülysápon tartott fórumot. Azt mondta, Budapestre sok bizonytalan identitású ember költözött, akik utána Pest megyét is megváltoztatták. De a kis településeken a Fidesz tarol, és szerinte ha odacsapnak az asztalra, magabiztosan meg fogják verni a Tiszát.


Orbán Viktor egy hétfői, sülysápi kampányrendezvényén arról beszélt, hogy a Fidesz jelenleg 65 egyéni választókerületben vezet biztosan, ami csökkenés a korábban, például Tusványoson és Kötcsén említett 80 helyhez képest. A miniszterelnök szerint, bár a saját belső felméréseik korábban 80 megnyerhető körzetet mutattak 106-ból, a helyzet mára megváltozott.

A kormányfő a Telex videója szerint „nagyon nehéznek” nevezte azt a Pest megyei választókerületet, amihez Sülysáp tartozik. Szerinte ez a térség korábban más volt.

„Pest megye és annak ez a része mindig szilárd jobboldali választókerületnek számított. De itt változások történtek” – állította. Úgy látja, a választókerület karaktere megváltozott, és már nem olyan egyértelműen jobboldali, mint korábban. „Ennek a választókerületnek a karaktere ma nem olyan egyértelműen, keményen, határozottan és radikálisan nemzeti és jobboldali, mint amilyen volt. Ezért a mandátumért ma sokkal többet kell dolgozni, mint kellett négy, nyolc vagy tizenkét évvel ezelőtt” – fogalmazott.

Orbán Viktor elmondta, 1990 óta vezet egy nyilvántartást a választókerületek erősorrendjéről, és ez alapján készít becsléseket.

Jelenlegi értékelése szerint, ha most lennének a választások, a Fidesz 65 körzetben állna nyerésre.

„Vezetünk ma olyan 65 egyéni választókerületben. És ebben ez nincs benne. Ez a körzet nekem a 66. helyen van” – mondta, majd hozzátette, hogy ennek a körzetnek a megszerzése kulcsfontosságú lehet. „Tehát ha ezt is be tudjuk hozni, akkor magabiztos győzelmet arattunk egész Magyarországon. Ha nem tudjuk behozni, és történnek meglepetések, akkor kiegyensúlyozott állapotok állhatnak elő.”

A miniszterelnök a demográfiai változásokkal magyarázta a politikai átrendeződést, különösen Pest megyében.

Szerinte Budapesten nehezen találnak szót azokkal, akik nem a hagyományos polgári, nemzeti, keresztény világhoz tartoznak.

„Akik később költöztek be, bizonytalan identitású, politikai nézetrendszerű emberek. Velük nehezebben találjuk meg a szót, ezért Budapesten a dolgunk rendkívül nehéz.”

„Miután sokan költöznek ki Budapestről Pest megyébe, ezért azok a választókerületek, ami korábban stabilan, rendíthetetlenül polgári, nemzeti, keresztény körzetek voltak, most hirtelen  megváltoztak. Jött sok okos ember. Mifelénk is, tudom, mire beszélek. Ez megváltoztatja  dolgokat. Ezért Pest megyében harcolunk. A nagyvárosokban is vannak hasonló jelenségek, és onnantól lefelé viszont mindent tarolunk” – fogalmazott.

A vidéket továbbra is a Fidesz stabil bázisának tartja. „Ott, ahol a hagyományos, klasszikus magyar életmód még érintetlen maradt, vagy átmentette magát, vagy nem fordult ki a sarkaiból, ott azok a programok, értékek, amelyek nekünk fontosak, még megvannak, és ezért a magyar vidék fogja végül is eldönteni a választást” – jelentette ki.

A választási stratégiát és a várható eredményeket így foglalta össze:

„Budapesten tisztes szereplés, Pest megyében öldöklő küzdelem, a nagyvárosokban döntetlen, és az alatta lévő településeken pedig fantasztikus siker, és akkor nagyon közel leszünk a kétharmadhoz.”

A beszédében a miniszterelnök kitért a múltbeli választások tanulságaira is. Felidézte a 2002-es vereséget, amikor állítása szerint nem figyeltek eléggé. „Fantasztikus négy évünk volt 1998 és 2002 között, de elveszítettük a választást. Nagy tanulság. Nem figyeltünk, kiénekelték a sajtot a szánkból” – mondta. Ezzel szembeállította a 2022-es győzelmet, amelynek mértéke őt is meglepte. „Még ’22 délutánján is ültem, és az elemzőktől jöttek be a hírek, hogy mi van, és azt gondoltuk, hogy nyerünk 3–4%-kal. 16%-kal nyertünk.”

Végül a kampányhajrára mozgósított. Hangsúlyozta, hogy most már egyenesen és őszintén kell beszélni a választókkal.

„Világosan meg kell mondani, hogy a választás nincs megnyerve, és oda is kell csapni az asztalra” – figyelmeztetett.

Arra szólította fel a híveket, hogy gyűjtsék össze a támogatókat, és mutassák meg az erejüket. „A híveinket össze kell szedni, egy nagy csapatba össze kell hozni, meg kell mutatni egy-két nagy választási gyűlés erejét, majd én is jövök, hogy ebben segítsek, és utána be kell masírozni a győzelembe. Ez a feladatunk, tisztelt Hölgyeim és uraim!” – zárta beszédét Sülysápon a miniszterelnök.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk