SZEMPONT
A Rovatból

Csernobil az eddigieknél is kísértetiesebb az oroszok kivonulása után – a lezárt övezetben jártunk

A 36 éve felrobbant atomerőmű környékén még százan élnek, többnyire 80 évnél idősebbek. A megszálló orosz katonák nem bántották őket. Elek Krisztián exkluzív helyszíni beszámolója.


Több éve terveztem, hogy Csernobilban fotózok. A 4-es blokk felrobbanása a világ első atomkatasztrófája volt 1986. április 26-án. Jól emlékszem még arra a tavaszra.

A Pápa melletti kis faluban a szüleim győzködtek minket, ne együk meg a hársfavirágot, mert betegek leszünk. Csernobillal magyarázták, de ők sem igazán értették.

Az akkori politikai helyzetben senki sem tudott érdemi információt arról, mi történt, a radioaktív sugárzásról meg pláne semmit.

Idén februárban elindultam Ukrajnába. A közelgő háború miatt Donbaszba készültem, de Csernobil is a tervben volt. Indulásom napján támadták meg Kijevet, ez áthúzta az addigi elképzeléseimet. Két és fél hónapig tudósítottam a háborús helyzetről az ország több pontjáról, de az atomerőmű környéke kimaradt. Miután az oroszok kivonultak Észak-Ukrajnából, most lehetőségem nyílt Csernobilba menni.

Mára egyértelműen kiderült, hogy az orosz kiskatonák sugárfertőzést kaptak, mert a szennyezett földet ásták ki lövészároknak. A környéken is megnőtt a sugárzás emiatt a háború előtti értékhez képest.

A veszélyes helyzet miatt a mindenkinek elérhető túrák jelenleg szünetelnek. Csak újságíróként léphettem be.

Korábban a turisták akár egy hétre is beköltözhettek a lezárt területre. Most viszont nélkülük igazi szellemváros volt Pripjaty, az atomerőműtől 3 kilométerre fekvő kisváros.

Eredetileg a telepesekkel – ahogy ott hívják, szamoszelikkel – akartam találkozni. Körülbelül 1200-an tértek vissza a lezárt zónába az atomkatasztrófa után, ma még úgy 100-an élnek ott. Az orosz megszállás után még kíváncsibb voltam, hogyan telnek a mindennapjaik az a veszélyes zónában.

Csernobil 2600 négyzetkilométeres lezárt terület csak Ukrajnában, de Belorussziába is átnyúlik a tiltott rész. A felrobbant négyes blokktól 10 kilométerre a legerősebb a sugárzás, egyes helyeken életveszélyes, ilyen például a Vörös erdő, ahol a fák színe megváltozott a fertőzéstől. Itt csak autóval szabad áthaladni. A második, a 30 kilométeres sugarú zóna. Ennek egy része már a szomszéd országba lóg át.

Az atomkatasztrófa után az evakuált falusiak jó része vissza akart menni pár ingóságért. Erre végül engedélyt kaptak a szovjet vezetéstől. Sokan kihasználták ezt az időt, és elrejtőztek az erdőkben, aztán illegálisan visszaköltöztek.

Idős koruk és a betegségeik miatt a számuk jelentősen csökkent mostanra. Viszont a közelmúltban sok fiatal is beköltözött a lezárt zónába. A szegénység elől menekültek ide. Már a szovjet vezetés, majd az ukrán kormány is próbálta meggyőzni őket, hogy költözzenek ki, de hajthatatlanok. Így kapták meg féllegális státuszukat, a telepest vagy szamoszelit az 1990-es években.

Tolmáccsal és egy katonai sajtóssal jutottam el a 92 éves Bábuska Maruzsához és a 84 éves Bábuska Hányához. Ők unokatestvérek, szomszédok és

a legnépesebb faluban élnek, ahol 5 lakó van.

A legtöbb telepes csak a rádióból értesült a háború kitöréséről és a fejleményekről, amíg volt adás. Februárban azután az oroszok elfoglalták Csernobilt. Hamar rájöttek, hogy a helyiek többnyire idős, szegény nyugdíjasok. Nincs semmijük, amit elvehetnének tőlük, így békén hagyták őket. Az új, fiatalabb telepesek pedig mélyen az erdőben élnek.

Maruzsa és Hánya azt mondják, baj nélkül átvészelték azt az időszakot, amíg Csernobil az oroszok kezén volt.

De nem mindenki volt ilyen szerencsés. Előfordult, hogy a falu másik feléből betegen támolygott át Maruzsához az egyik férfi, mert nem volt már semmi ennivalója. Megkérte az asszonyt, hogy főzzön neki egy kis levest.

Bábuska Maruzsa a semmiből is gazdag asztalt terít az újságírónak is.

Tört burgonya, olajos hal, ecetes uborka, palacsinta és erdei szamócadzsem a menü. Utóbbit ő készítette az erdőben gyűjtött gyümölcsökből. Mindezt szamagonnal, vagyis házi vodkával öblítjük le. Ezt is maga készítette krumpliból, vízből és cukorból.

Mintha nagymamámat hallanám, egyél csak, egyél még, mert éhen halsz.

Bábuska Maruzsa és Hánya a csernobili sajtóssal

Hányának és Maruzsának van egy kis kertje, ahol krumplit, uborkát termesztenek, meg minden mást, amire szükségük van. A kútból nyert ivóvizüket és a krumplijukat időről-időre laboratóriumba viszik vizsgálatra, hogy alkalmasak-e emberi fogyasztásra. Eddig nem volt baj.

Azt mesélik, régebben háziállataik is voltak, de lemondtak róluk, miután több állat is betegen, két fejjel vagy hat lábbal született.

A gyűjtögetésről azonban még mindig nem tettek le, azt mondják: a sugárzást nem látják, nem is betegek és még mindig élnek.

Maruzsa arra panaszkodik, hogy mostanában nagyon egyedül érzi magát. A háború előtt gyakran jöttek hozzá a családtagok, gondozták a kertet, bevásároltak neki. A legfontosabb mindig a liszt, tészta, só és a cukor volt. Most megváltoztak a belépési szabályok, csak ritkán jöhetnek a gyerekei, unokái.

A háború előtt csak pár rendőr és biztonsági őr volt a zónában, de most rengeteg a katona. Mi is sokukkal találkozunk, amikor a környék egyik látványosságához, a Duga1-radarhoz indulunk.

Út a Duga radarhoz

Ez a hidegháborúban épített monstrum arra szolgált, hogy időben jelezze a Szovjetuniót fenyegető ballisztikus rakéták kilövését, illetve az ellenséges gépek helyzetét.

A létesítményt a térképeken egy úttörőtábornak álcázták. 1976 júliusától 1989 decemberéig üzemelt a Csernobil melletti katonai bázison.

A hatalmas antennarendszer két ernyőből áll. A csernobili vevő-egység 700 méter hosszú és 150 méter magas, míg a Csernyihiv melletti adó 200 méter hosszú és 90 méter magas. Jellegzetesen pattogó hangja miatt az orosz Fakopáncsnak is nevezik.

A Duga bejárata

Duga-1 radar

Duga-1

A radar maradványai után utunk Pripjaty, vagyis az atomerőműtől 3 kilométerre fekvő szellemváros felé vitt.

1970-ben kezdték a várost felhúzni egy kis falu helyén. 1986-ban már több, mint 49 000 ember élt itt, többnyire huszonévesek, akik az atomerőműben dolgoztak. Mára a híres sugárútból már semmi nem maradt. Az elhagyatott épületek közt egy lélek sem jár. Itt-ott graffitik virítanak a falakon.

Csernobilban sétálva úgy éreztem, ilyen lehet a világ, ha az emberiség kihal.

A hidegháborús időszakban tanították a gyerekeknek, hogyan használják a gázmaszkot atomtámadás esetén

A Szovjetunió térképe az elhagyott iskolában

Kommunista falfestmény a kultúrházban

Vidámpark, aminek a felavatása is elmaradt az atomkatasztrófa miatt

A vidámpark, aminek a felavatása elmaradt az atomkatasztrófa miatt

A háború előtt 3500 ember dolgozott a csernobili atomerőműben, de most csak 1500-an vannak. Korábban hetente váltották egymást a munkások, és vonattal jártak haza a közeli Csernyihiv mellé, Belorusszián keresztül. A vasúthálózat még a Szovjetunióban készült és ez volt a legrövidebb út a két város között. Régen csak felmutatták a kártyájukat a határon és mehettek is, most viszont Belorusszia Oroszország szövetségese, így arra nem mehetnek az ukránok.

Így kéthetes váltásokban dolgoznak az erőműben, és 5 órás buszozás után érnek haza, Kijeven keresztül.

A csernobili 4-es blokk új szarkofágja 2016-ban készült el. Alatta még mindig ott van az a beton szarkofág, amit még 1986-ban húztak fel 206 nap alatt. Az előzetes becslések szerint 2023-ig bírhatja, mert rohammunkában készült, így az alátámasztás nem elég tartós.

Az eredeti tervek szerint a régi szarkofág bontását az új elkészülte után kezdték volna el, azonban a háború miatt a munka valószínűleg csúszni fog. Ha viszont végeznek, akkor az új szarkofág újabb 100 évig képes lesz ellenállni a sugárzásnak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Kibasznám a válogatottból az összes mentálisan alkalmatlan sztárt” – Csernus Imre ezzel a feltétellel vállalná el a válogatott felkészítését
A lélekbúvár szerint a sztárjaink mentalitásával van a legnagyobb baj. A nagyképűségük a hajrában kishitűségbe és kapkodásba csapott át, fájó vereség lett a vége.
F. O. Fotó: - szmo.hu
2025. november 17.



Csernus Imre pszichiáter egyetlen, kőkemény feltétellel vállalná el a magyar labdarúgó-válogatott mentális felkészítését, miután a csapat drámai körülmények között bukta el a világbajnoki pótselejtezőt Írország ellen. A szakember az Indexnek adott interjújában nem rejtette véka alá a véleményét.

„Egy feltétellel: ha kib*szhatnám a válogatottból a mentálisan alkalmatlan sztárokat. Ha erre ön azt mondja, hogy ezzel lefejeznénk a csapatot, én azt felelem, meglehet, de máskülönben nem vállalnám el.”

Csernus szerint a magyar válogatott nem a 96. percben, hanem már a 40. perc környékén elvesztette a sorsdöntő vb-selejtezőt, amikor 2-1-es vezetésnél Szoboszlai Dominik vezérletével a csapat elkezdett alibifutballt játszani. „Ahelyett, hogy 2–1-es vezetésünk után kinyírtuk volna a padlóra került ellenfelet” – fogalmazott a pszichiáter, aki szerint

a csapat nem győzelemre, hanem a vereség elkerülésére játszott, amivel lényegében feltámasztotta az íreket.

A szakember a játékosok mentális hozzáállását is élesen kritizálta. „Sajnos az a benyomásom, hogy a sztárjainkra jellemző a nagyképűség. És ha szorul a hurok, a nagyképűség egy pillanat alatt átcsap önmaga ellentétébe: kapkodásba, kishitűségbe, kudarckerülésbe.”

Úgy látja, a csapatra ólomsúlyként nehezedett a négy évtizedes sikertelenség terhe és a közvélemény elvárása.

„A játékosokban a megfelelési kényszer görcsösségbe csapott át. Ahelyett, hogy folytatták volna a futballt, amit remekül kezdtek el a meccs elején, inkább már a tizedik, majd a negyvenedik percben hozzáfogtak a visszaszámláláshoz.”

A vasárnapi, Puskás Arénában rendezett mérkőzésen a magyar csapat Lukács Dániel és Varga Barnabás góljaival kétszer is vezetett, mégis Írország nyert 3–2-re Troy Parrott mesterhármasával, aki a győztes gólt a 96. percben szerezte. A vereséggel Magyarország sorozatban tizedik alkalommal maradt le a világbajnokságról, míg Írország pótselejtezőt játszhat.

Csernus a győztes mentalitás hiányát „magyar betegségnek” nevezte, párhuzamot vonva a 2000-es sydney-i olimpia női kézilabda-döntőjével,

ahol a válogatott hatgólos előnyről szenvedett vereséget. Ellenpéldaként hozta fel a portugálokat, akik aznap este 9–1-re kiütötték Örményországot, és a norvégokat, akik 4–1-re verték Olaszországot, jelezve, hogy más nemzetek nem bízzák a véletlenre a sorsdöntő meccseket.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Deák Dániel: A Fidesznek nem érdeke támadni a tiszás jelölteket, mert akkor Magyar Péter le tudná cserélni őket
A kormánypárti politikai influenszer arról is írt, hogy a Tisza sok helyen belpesti jelöltekkel akar nyerni vidéki körzetekben. Szerinte többek között ez is bizonyítja, hogy a párt egyértelműen baloldali.


Deák Dániel politikai influenszer a Facebook-oldalán elemezte a Tisza Párt képviselőjelöltjeit. A posztban öt pontban foglalta össze véleményét a jelöltállítás folyamatáról és a jelöltek személyéről.

Az influenszer szerint a jelöltállítás folyamata kapkodó, miután a párt mobilalkalmazása csődöt mondott. Azt állítja, „több száz millió forintért fejlesztettek ukránokkal mobilalkalmazást Magyar Péterék, azon keresztül akarták kiválasztani a jelöltjeiket. Ez az alkalmazás azonban csődöt mondott, kétszázezer tiszás személyes adatai kerültek Ukrajnába.” Deák Dániel szerint Magyar Péter ezért egy honlapon keresztül mutatja be a jelöltjeit, és az „előválasztást” senki sem ellenőrzi, vélhetően már eldőlt, ki hol indul.

Második pontjában Deák arról ír, hogy a Tisza Párt jelöltjei helyben nem beágyazottak, „ejtőernyőztetettek”. Úgy fogalmaz: „Nemzetközi és hazai kutatások is bizonyítják, hogy főként a vidéki körzetekben kiemelten fontos, hogy az adott jelölt helyben beágyazott legyen. Ez a Tiszánál sok esetben nem érvényesül, jó példa erre Nagy Ervin baloldali színész, aki Fejér megye 4-es számú választókörzetében indul, úgy, hogy ugyan Dunaújvárosban született, de életvitelét tekintve ő egy újlipótvárosi baloldali ember. Ez hasonlít a 2022-es ellenzékre, ők is belpesti embereket indítottak el vidéki körzetekben, akik ki is kaptak.”

Az elemző szerint a jelöltek és a program is baloldali. Álláspontja szerint „Eddig, amikor például a genderaktivista Bódis Kriszta kiállt a bevándorlás vagy Nagy Ervin Ukrajna finanszírozása mellett, Magyar Péter azzal védekezett, hogy ők nem a Tisza politikusai, így nem a Tisza álláspontját képviselik. Innentől kezdve azonban ezek a túlságosan is baloldali emberek a Tisza jelöltjei, így amit ők képviselnek, az a Tisza álláspontja is egyben. Innentől kezdve még világosabb lesz, hogy a Tisza valójában egy baloldali párt.”

Deák Dániel úgy véli, a jelöltek „Brüsszelből könnyen irányítható emberek” lesznek, akik szerinte teljesíteni fogják a brüsszeli elvárásokat Ukrajna, a háború, az adóemelések vagy a migráció ügyében. Véleménye szerint ezt a Tisza eddigi politikusai is világossá tették, és felidézi Tarr Zoltán, a párt alelnökének kijelentését, miszerint ha mindent elmondanának a terveikből, abba belebuknának.

Végül Deák Dániel arról ír, hogy a Fidesznek nem érdeke most támadni a jelölteket. Állítása szerint ez értelmetlen lenne, mert így Magyar Péter még le tudná cserélni a népszerűtlen jelölteket. A Fidesznek szerinte majd akkor lesz érdeke rávilágítani a tiszás jelöltek gyenge pontjaira, ha már nem lehet őket lecserélni.

A Tisza Párt eredetileg a Tisza Világ mobilalkalmazáson keresztül tervezte a képviselőjelöltek kiválasztását, azonban a folyamatot később a nemzethangja.hu weboldalra helyezték át. Magyar Péter november 17-én ígérte a körzetenkénti jelölt-jelöltek bemutatását, a végleges névsor bejelentését pedig november 30-ra időzítették. Az alkalmazást érintő adatvédelmi ügyben a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) október 7-én hivatalból indított vizsgálatot, miután előbb egy körülbelül 18 ezer, majd egy 200 ezer fős lista is felbukkant az interneten. A hatóság jogellenesnek minősítette a kiszivárgott személyes adatok további közzétételét. Kormányközeli lapok ukrán fejlesztőkről írtak, a vizsgálat tényét pedig a független sajtó is megerősítette.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor: A Tisza jelöltlistája legalább annyira kockázatos, mintha csupa kipróbált, rutinos pártkatona kérné a szavazók támogatását
A politológus megjegyezte, hogy általános vélemény szerint ez lesz a Tisza Párt számára a legnehezebben megugorható része a kampánynak. Azt is állítja: most szűnt meg a Tisza egyszemélyes párt lenni.


Kedd délelőtt Török Gábor is reagált arra, hogy hétfő éjjel nyilvánossá vált, kik a Tisza Párt képviselőjelölt-jelöltjei szűk 5 hónappal a 2026-os országgyűlési választás előtt.

A politológus Facebook-oldalán megjegyzi, hogy erről a folyamatról gondolta a legtöbb elemző azt, hogy „a választási kampány egyik legnehezebben megugorható része lesz az ellenzéki párt számára”. Szerinte az elmúlt választási kampányidőszakokhoz képest kuriózumnak számít, hogy „Orbán Viktor a saját hangján (vagyis oldalán) foglalkozott az ellenzéki jelöltekkel, mondván, hogy nincs itt semmi látnivaló, ez a régi baloldal.”

Hozzátette: „Magyar Péter ezzel szemben azt hangsúlyozza, hogy a jelöltek átlagemberek, civilek. Ha megnézzük a listát, az első benyomás inkább az utóbbi értelmezéshez áll közelebb,

és legalább annyira kockázatos, mintha csupa kipróbált, rutinos pártkatona kérné a szavazók támogatását: a többség érdemi politikai múlt nélküli embernek látszik, bár nyilván a kormánymédia hamar megtalálja majd az ő értelmezésükhöz fontos szálakat, kapcsolatokat.”

Török arra is kitért, mit tart a legfontosabbnak a jelöltállításban: „A lényeg azonban nem ez, hanem az a tény, hogy ettől a pillanattól kezdve megváltozik a Tisza helyzete: közel háromszáz ember hivatalosan is a párthoz tartozik, erősíti vagy gyengíti a szervezetet. A Tisza ezzel – a nyilvánosság felé is – megszűnt egyszemélyes vagy pár emberes politikai vállalkozásnak lenni, annak minden előnyével és hátrányával.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Schultz Nóra: Eddig Magyar Pétert képzelték a választók minden "ismeretlen induló" helyére, most meg kell barátkozniuk a valódi jelöltekkel
Az a nagy kérdés, ez hogyan sikerül – mondja az elemző, aki szerint az előválasztás hasznos tapasztalatokat jelent azoknak is, akik alulmaradnak, miközben egy győzelem az ismertebb tiszásoknak is magabiztosságot adhat.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. november 18.



Nyilvánosságra került a névsor: kiderült, ki az a több mint 300 ember, akik közül a következő hetekben a szavazók kiválaszthatják, kik induljanak 2026-ban egyéniben a Tisza Párt színeiben. Mindenhol legalább egy (de sok helyen kettő is) nő a jelöltek közül. Valóban civilek, az eddigi politikától érintetlen embereket ismerhettünk meg, van közöttük orvos, közgazdász, a legtöbben magasan képzettek és nincsenek híján a nemzetközi tapasztalatoknak sem.

Az mindenképpen elmondható, hogy képzettség és tapasztalat terén magasra tette a lécet a Tisza. Az már más kérdés, hogy hogyan lesznek a kiváló értelmiségiek politikusokká. Ezt majd a következő hónapokban látjuk meg. A jelöltállításról, annak tanulságairól és a feladatokról Schultz Nóra politológussal beszélgettünk.

— Az eredeti tervekhez képest heteket csúszott a jelöltek bemutatása. Miért volt ilyen nehézkes ez a folyamat?

— Ez relatív, hogy nehézkesnek tekintjük‑e: a magyar politikában nincs kőbe vésett időpont, amikor be kell jelenteni a képviselőjelölteket. Hivatalosan a kampány indulását, a jelöltállítás törvényi keretét az ajánlóívek felvétele jelöli ki. Ezt az időpontot tehát a TISZA maga tűzte ki, és én úgy látom, most az a koncepció, hogy a november 30‑át mindenképp tartani akarják, és minél szűkebb időtartam alatt próbálják megrendezni az előválasztást. Amit erről mondtak, az elsősorban arról szól, hogy nem szeretnék, ha a közösség túlzott támadásoknak és feszültségeknek lenne kitéve.

— Ruszin‑Szendi Romulusz, Rost Andrea, Nagy Ervin is elindul. Az olyen helyeken, ahol „nagy nevek” lépnek pályára, van‑e értelme velük szemben még másokat is indítani?

— Szerintem nem csak az számít, hogy ne tegyék ki a párt vezetőit egy esetleges előválasztási vereségnek. Arról is szó van, hogy ki kell nevelniük egy új politikusi generációt: olyan embereket, akik most kezdenek politizálni.

Az éles kampányhelyzet a legjobb iskola: aláírásgyűjtés, meggyőzés, mozgósítás.

Most túljelentkezés van: 315 embert mutatnak be a 106 helyre, illetve a még hiányzó 105 helyre. Így sokakról kiderül, alkalmasak‑e közéleti, politikai szerepre akár országgyűlési, akár más szinteken, vagy a kampányokban; kormányra kerülve is sok pozíciót kell majd feltölteni. Ez tehát plusz funkció: nem mindenkinél a győzelem a végcél, hanem a tanulás és belépés a tiszás politikai világba. Emellett az ismert jelölteknek is hasznos az előválasztás: győztesek lehetnek. Rost Andrea még soha nem volt politikus, Ruszin‑Szendi Romulusz sem választott politikusként dolgozott korábban. Egy előválasztási győzelem magabiztosságot és ismertséget ad, erre a híresebb tiszásoknak is szükségük van.

— Sejthetően Hadházy Ákos körzetében mégsem indítanák Bódis Krisztát, a korábbi hírekkel ellentétben. Hadházy Ákosnak érdekes a viszonya a TISZÁ‑val: más utat járnak, mégis jól kiegészítik egymást, elismerik egymás munkáját. Azon sem lepődnék meg, ha a legeslegutolsó pillanatban a tiszás jelölt visszalépne Hadházy javára.

— Én is ilyesmit olvasok ki abból, ha végül nem egy annyira erős jelölt lesz itt a TISZA részéről, mint Bódis Kriszta, aki a korábbi ellenzéki szavazók értékrendjével, munkájával, hangulatával, szóhasználatával, ügyeivel nagyon illik a portfóliójukba – erős jelölt lett volna Hadházyval szemben. Meglátjuk. Lehet hivatkozni olyan mérésre a 21 Kutatóközponttól, ahol egy ismeretlen tiszás is legyőzte volna Hadházyt. Hadházy hozott olyan mérést amelyben ő nyert volna, és most a Republikon Intézet friss népszerűségi kutatásában a top 3 politikus: Hadházy Ákos, Karácsony Gergely, Magyar Péter, ebben a sorrendben. Valószínű, hogy a TISZA időt hagy erre, és Bódis Krisztát nem teszik ki annak, hogy később vissza kelljen lépnie.

— Kéri László mondta többször, több helyen, hogy amikor megjelennek a jelöltek, akkor kezdődhetnek a párton belüli nagy konfliktusok is. És persze, ahogy már láthattuk, abban a pillanatban, hogy kikerülnek a nevek, támadhat a Fidesz. Emlékszem, Forsthoffer Ágnes jóformán haza sem ért Kötcséről, már megindult ellene a sajtóhadjárat. Mindkét fronton, belül is, és kívül is viharokra kell készülni. Vajon felkészültek erre?

— Igen. Amit tudok, részben háttérbeszélgetésekből, hogy

a TISZA arra kéri a jelölt-jelölteket, ne folytassanak negatív kampányt.

Ezt megerősíti, amit Magyar Péter nyilvánosan is kért: a közösségétől, a TISZA‑szigetek közösségeitől, hogy szeressék és támogassák a jelölteket akkor is, ha az első körös belső szavazás után a számukra legkedvesebb nem jut tovább, maradjanak elkötelezettek. Csalódás biztosan lesz egyes jelöltek részéről, de kifelé sokkal inkább baráti versengést kommunikálnak. Ezen keresztül tudás és „nevelődés” történik, nem pedig a teljes választási kampányt idéző véres küzdelem.

— És a külső támadások?

— Emiatt is fontos, amit Magyar Péter állít: olyan emberek is vállalnak szerepet, akikről korábban azt gondolhattuk, hogy a munkájuk vagy egzisztenciájuk miatt nem tennék. Ez az ország hangulatában fontos váltás lehet, és sokaknak reményt, bizodalmat adhat az ellenzéki oldalon.

— Példát is mutathatnak? Lehet, hogy ezután olyanok is mernek megszólalni, akik eddig nem?

— Igen.

— Én például sokszor tapasztaltam a TISZA rendezvényein is, hogy meg akartam kérdezni valakit, de azt mondta: sajnálja, olyan helyen dolgozik, hogy nem mondhat semmit, nem mutatkozhat kamera előtt. Ez megváltozhat?

— Úgy gondolom, igen. Magyar Péter személye és üzenete már ez volt: „Ne féljetek.” A saját példájával is megmutatta, hogy a Fideszt elhagyva bizonyos szempontból lehet sikeresebbé válni, nagyobb pályát befutni a politikában, ezzel sokaknak részben feloldozást, részben példát adott, akár a Fidesz elhagyására, akár a politikai szimpátia megváltoztatására. Ha pedig tényleg azt a hangulatot tudják mutatni, hogy hétköznapi emberek, akikkel a boltban, a piacon, az orvosnál találkozunk, sőt maga az orvos vagy a tanárnő is felvállal politikai szerepet, az a pártpolitikai részletektől függetlenül, alapjaiban változtathatja meg a magyar társadalom politikai bevonódottságát.

A politizálás sokáig tabu volt. Ha a TISZA alulról jövő, új arcokat hoz be, mélyebb közösségi szinten élhetik át az emberek, hogy a politika róluk is szól, és ez önmagában izgalmas fejlemény.

— Térjünk vissza az előválasztásra. Két forduló lesz, egy belső kör, majd a másodikban mindenki szavazhat, aki regisztrál. Az adatlopási ügyek után fenyegeti‑e veszély az előválasztást? Tarthatunk-e attól, hogy káosz lesz?

— Nem szeretnék előre spekulálni vagy hangulatot kelteni. Az biztos, hogy Magyar Péteréknek nagyon fontos lesz kommunikálni a magas részvételt, mert ez önmagában legitimációt épít a jelöltjeik mögé.

Nem csak az a cél, hogy ellenzékibb központokban nagy számokat érjenek el, hanem hogy minden választókerületben elmondható legyen: valós, sok ember részvételével született döntés.

Kérdés, sikerül‑e online elég embert aktivizálni. Az, hogy pusztán online lesz az előválasztás, újdonság: négy éve sátraknál is lehetett szavazni, zajlott utcai kampány is. Fontos a módszertan: az első körben rangsorolás lesz. A nagyon megosztó jelölteknek nehezebb lesz így jól szerepelni; azok jutnak előnyhöz, akiknek nincs nagy ellenzőtáboruk.

— A Tisza applikációjából kikerültek 200 ezer ember adatai. Mi a biztosíték, hogy rendben lezajlik az online szavazás?

— A szavazás a Nemzet Hangja felületén lesz. Eddig ezzel nem volt gond. A Nemzet Hangja szavazás problémamentesen lezajlott. Most persze beárnyékolja a TISZA applikáció körüli felfordulás, de a Nemzet Hangja korábbi folyamatai rendben voltak, bízom benne, hogy most sem lesz visszaélés vagy hiba.

— Kormánypárti és független elemzők is mondták, hogy a TISZA első lendülete csillapodni látszott az utóbbi időben. Egy ilyen „mozgalmi” dömping, ahol egyszerre zajlik az előválasztás első és második fordulóval, miközben az országjárás sem áll le, képes lehet újra turbófokozatra kapcsolni a pártot?

— Az országjárás önmagában, például amit Győrben láttunk, ugyanazt a közösségi erőt és mozgósítási potenciált mutatta, mint amit az elmúlt másfél évben megszoktunk. Közben a sajtó némileg érzéketlenné válik az ilyen eseményekre, mert sok van belőlük, de ezekben óriási munka van: önkéntesek mozgósítása, szervezés, technika, promóció. Minél tovább dolgoznak, annál nagyobb eredmény egy‑egy esemény. Nagy kérdés lesz, hogy amikor lesznek jelöltek, a közvélemény‑kutatások, amelyek eddig is készültek, és nagyon erősnek mérték az ismeretlen tiszás jelöltet is, így maradnak‑e.

Az volt a benyomásom, hogy amikor egy ismeretlen tiszás és egy ismert fideszes között kellett választani, sok ellenzéki válaszadó kicsit odaképzelte Magyar Pétert az ismeretlen helyére. Most viszont meg kell barátkozniuk a valódi helyi jelölttel.

Erre érdemes figyelni, nem csak az országos, hanem az esetleg kikerülő helyi mérésekben is, hogyan alakul ez a tendencia.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk