SZEMPONT
A Rovatból

Csalódottság és düh kíséri az OKJ-s képzéseket

Virágkötés egy szál virágból, kutyakozmetika kutya nélkül, és egy gyógymasszőr tanfolyam, ahol pelenkázni kell.
Prókai Eszter írása, Abcúg Címkép: Pixabay - szmo.hu
2018. május 10.



Se szeri, se száma az OKJ-s tanfolyamot indító cégeknek és iskoláknak, de a képzések színvonalát senki sem garantálja. Pedig sok pénzt és energiát emésztenek fel, de a vége mégis sokszor az, hogy valódi tudás helyett csak egy papírt szorongatunk a kezünkben. Ahogy az Abcúg három interjúalanya, akik felnőttként döntöttek úgy, kitanulnak egy teljesen új szakmát. Virágkötés egy szál virágból, kutyakozmetika kutya nélkül, és egy gyógymasszőr tanfolyam, ahol pelenkázni kell.

"Nekem kidobott pénz és idő volt, mert nem a papír miatt mentem abba az iskolába, hanem azért, hogy tanuljak. Végig a tanfolyam alatt frusztrált voltam és ideges, úgy éreztem, hogy becsapnak.

Ezzel a tudással, amivel elengedtek, pénzt keresni nagy eséllyel nem tudok.

Ha engem egy ugyanilyen tudású ember szolgálna ki, átverve érezném magam. Ez nem az a szint, amit elvárnál egy szakembertől”.

A harmincas éveiben járó Flóra így summázta azt az öt hónapot, amit egy budapesti magániskola OKJ-s virágkötő- és kereskedő képzésén töltött. Flóra nem az egyedüli, aki csalódottan távozott az iskolapadból.

Használhatatlan vagy legalábbis nem elégséges tudás, ablakon kidobott pénz, játszadozás családos, felnőtt emberek idejével

– ezek a problémák rendre felmerültek, amikor az Abcúg arról kérdezte interjúalanyait, hogyan élték meg a felnőttképzésben töltött hónapokat, éveket.

A felnőttképzés iránti igények az elmúlt években folyamatosan nőttek, egyre többen döntenek úgy, hogy munkájuk mellett kezdenek neki egy új szakma kitanulásának. Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) 2015-ös adatsora szerint az iskolarendszeren kívüli szakmai képzések között a legjelentősebbek az állam által elismert (OKJ-s) szakképesítést adó tanfolyamok. Ezek száma 1996 óta közel kétszeresére nőtt.

Felnőttképzést sokféle típusú szervezet nyújthat: köznevelési intézményektől kezdve az egyéni vállakozókig.

Az OFI adatai szerint a gazdasági vállalkozásként működő intézmények aránya mára meghatározóvá vált.

Mivel a piacon mára ezek a legelterjedtebbek, cikkükben igyekeztek olyan interjúalanyokat megszólaltani, akik ilyen intézményekben szereztek szakmát. De mesél egy olyan fiatal nő is, aki állami intézményben, egy szakközépiskola esti iskolájában, állami támogatásból végezte el a tanfolyamot.

Túl sok maguk között a diplomás

Flóra tavaly októberben adta be jelentkezését az egyik budapesti iskolába. “Volt sima virágkötő szak is, de amit én választottam, magasabb végzettséget adott, virágüzlet vezetésére is feljogosít” – meséli. Az iskoláról nem nézett előtte véleményeket az interneten, azért ezt választotta, mert itt indult a leghamarabb a tanfolyam.

“És mert nagyon megnyerő volt a promós anyaguk, amiket a honlapon írtak magukról, meg a fotóik. Profinak tűntek, legalábbis ezt sugallták magukról. Oda volt írva, hogy milyen nagy szakmai tapasztalatuk és múltjuk van, milyen sok diák végzett náluk. Őszintén? Eszembe sem jutott, hogy gáz lehet.

Akkor még nem gondoltam, hogy majd egy állattenyésztő fog nekem tanítani a virágkötészetről”.

De nem csak a honlap volt megnyerő, az elején minden arra utalt, hogy az épületen belül is jól szervezetten mennek a dolgok. Flóra alighogy elküldte a jelentkezését, egyből válaszoltak is, készségesen megadtak minden információt, ami az induláshoz kellhet. Aztán ennek a jól szervezettségnek egyszer csak nyoma veszett.

“Már az első órán fejbekólintott a valóság. Feltűnt, hogy a tanárnő maga valószínűleg nem virágkötő, de akkor még bíztunk abban, hogy ő az elméletet tanítja majd és nem a gyakorlatot.

Úgy mutatták be a csoportnak, hogy az iskola nagyon szeretett és tiszteletben tartott oktatója, de azt már nem szorgalmaztak megemlíteni, hogy soha a büdös életben nem dolgozott virágboltban”.

Az iskola őt szánta a képzés egész idejére egyedüli tanárnak, de Flóra és több csoporttársa összefogott és írtak egy panaszlevelet az iskola igazgatójának. Ezt pár szóbeli panasz követte, aminek az lett az eredménye, hogy a tanfolyam vége előtt két hónappal kaptak pár beugrós tanárt.

“Jött egy pénzügyes tanár, aki az adókról beszélt, és végre tényleg valóban virágkötőként dolgozók, de ők meg nem tartottak nekünk gyakorlati órát, úgyhogy csak szóban tudták elmondani, hogy mit hogyan kell”.

A képzés öt hónapja alatt összesen nyolcszor, talán kilencszer foglalkoztak élő virággal, virágcsokor kötést két héttel a záróvizsga előtt csinált először. A többi elméleti óra volt, jellemzően növénytan, és körülbelül 300 növény latin nevét is be kellett magolniuk.

“Nem tartották végig az órákat sosem, a tanárnő közben telefonált, evett, vagy behozta a kutyáját. Abszolút nem volt kihasználva a rászánt idő. Akkor durrant el az agyam, amikor az egyik óra miatt szabadságot kellett kivennem, elkérni magam a főnökömtől, majd az óra abból állt, hogy mindenki üljön le és dolgozzuk ki a tételeket. Aztán a tanárnő ezt felolvasta és megkérdezte, hogy szerintünk jó lesz-e. Olvasni én is tudok, nem azért járok ide, hogy felolvassák nekem azt a tételt, amit előtte én írtam meg”.

De amikor volt gyakorlat, sokszor abban sem volt köszönet:

• nem hozott a tanárnő anyagokat, egyszer az adventi koszorú készítését akarták gyakorolni, de 16 emberre jutott három drót. Húsvét előtt sem volt jobb a helyzet: akkor összesen 4 műanyag tojást osztott szét közöttük

• a legolcsóbb alapanyagokkal dolgozhattak csak

• csokrot úgy akartak velük köttetni, hogy tanulónként kaptak egy szál virágot

“Túrkáljatok a dobozokban lányok, ez ilyen kreatív dolog – mondta erre mindig a tanárnő. De én meg erre azt mondom, hogy ez nem egy gyerekfoglalkozás baszki. Neki kéne a szakmai fogásokat megtanítania, nem magunknak kitalálni, hogy mit hogyan”.

A tanfolyam összesen 185 ezer forintba került, de végül ennek a dupláját fizette ki, mert szimultán elkezdett egy másik iskolát is, ahol úgy érezte, használható tudást is kap.

“Ez egy hathetes kurzus volt, mind a hat alkalom gyakorlattal. És bár nagyon sokat fizettünk alapanyagdíjra, de utólag azt mondom, hogy megérte, mert itt legalább tanítottak valami használhatót is, nem pedig azt, hogy milyen a növények sejtfala”.

Másokhoz hasonlóan neki is egy nyolcórás állás mellett kellett megoldani a tanfolyamra járást, sokszor szabit vett ki. Nem is ezzel volt a gond, hiszen ezt akkor is tudta, amikor eldöntötte, hogy kitanul egy szakmát.

A problémát ő és a többiek is abban látják, hogy az iskola ezt gyakran nem vette figyelembe. Mindegyik interjúalany beszámolt olyan esetről, amikor potyára mentek be, mert a helyszínen derült ki, hogy a tanár mégsem jön, vagy félreértés történt a titkárságon és mégsem tartják meg az órát.

Mi az, amit megtanultál – kérdezzük Flórától, aki azt mondja, hogy virágot tisztítani már prímán tud, és a növénytanból is sok megmaradt neki, és tanult egy kicsit latinul. A vizsga előtt mindenkit azzal biztattak, hogy nem kell félni, mindenki át fog menni. De Flóra szerint

nem áttolni kéne mindenkit, hanem olyan tudást adni, amivel érvényesülni is tudnak.

Akármilyen kritikát fogalmaztak meg, az iskola vezetése mindig azzal hárított, hogy máshol is ez megy, úgysem találnak jobb sulit. A tanárnő pedig egyszer azzal summázta a dolgokat, hogy szerinte egyetlen probléma van, az, hogy “túl sok a csoportban a diplomás”.

Ha volt kutya volt, volt, ha nem, hát nem

2016-ban fejezte be az eredetileg négy hónapra meghirdetett, de aztán végül nyolc hónaposra sikerült kutyakozmetikus OKJ-s képzést Ágota. A csúszás érzékenyen érintette, mert a tanfolyam miatt mondott fel korábbi munkahelyén, és férjével pont annyi tartalékuk volt, ami a bizonyítvány megszerzéséig elég. Úgy tervezte, hogy a négy hónapos képzés után munkába is állhat kutyakozmetikusként. Ez azonban a mai napig nem történt meg, igaz, ennek csak részben oka az iskolában szerzett tudás alacsony színvonala.

A gyakorlati órák minősége ebben az intézményben is messze elmaradt attól, amit Ágota a 250 ezres tandíjért elvárt volna.

“Két oktatónk volt, egyikük az iszonyú pici kozmetikájában tartotta az órákat, oda nem is fértünk be túl sokan.

Az iskola amúgy lerendezte annyival az egészet, hogy ők felvettek két kutyakozmetikust, de, hogy milyen kutyákon fogunk gyakorolni, arra már széttárták a kezüket”.

A probléma az volt, hogy az oktatók nem szívesen engedték meg, hogy a fizető vendégeiken gyakoroljanak a tanulók, ezért végül úgy tudtak modellhez jutni, hogy

egy menhelyről hozták el a gyakorlati órákra a kutyákat.

“Úgy tudnám ezt az egészet jellemezni, hogy ha volt kutya volt, volt, ha nem, akkor nem. Sokszor annyit tudtunk csinálni, hogy megfürdettük a kutyákat, ennyit engedett a vendég. De fürdetni, na azt legalább nagyon megtanultunk”.

Ágotáéknél is gond volt, hogy olyan tanárokat adtak melléjük, akiknek nem volt meg a szükséges végzettségük.

Tanultak állategészségügyet, azt azonban nem állatorvos tartotta, ahogy kellett volna, hanem egy kutyakozmetikus.

Voltak gazdasági témájú óráik is, amiknek szerinte pont semmi értelme nem volt, “helyette sokkal többet ért volna, ha összeszednek egy állatorvost, aki leadja nekünk az egészségügyi témákat”.

Hogy távozott végül az iskolából? Azt mondja, hozzá merne nyúlni egy kutyához, de a biztos tudáshoz nem volt elég, amit tanult. Egy kutyakozmetikusnak elvileg tudnia kell standart kiállítási fazonokat nyírni, ezeket egyáltalán nem csinálták. “Halvány lila gőzöm sincs, hogy kell egy uszkárt például oroszlánra megnyírni. Alaptudást kaptunk és utána az ember vagy magától vagy valaki mellett próbálja pluszban kitanulni, ami kell ahhoz, hogy önállóan dolgozni tudjon. Ami persze még több pénz és idő. Ágota végül visszakényszerült az eredeti szakmájába, és egyelőre nem is látja, hogyan tudna új szakmájában elhelyezkedni.

Gyakorlat=pelenkacsere

Egy ötcsillagos szállodában dolgozott svédmasszőrként Katica, amikor úgy döntött, szeretné bővíteni a tudását, képezni magát, rálátni az anatómiára, így jelentkezett a két éves gyógymasszőr tanfolyamra. “Az volt a célom, hogy ne csak a mozdulatokat tudjam szépen és hatékonyan csinálni, de lássam azt is, hogy mi van mögöttük, tudjak tanácsot adni a hozzám járó vendégeknek, a kérdéseikre felelni”. Az egyik fővárosi szakközépiskola esti iskolájában tartották a tanfolyamot, állami támogatással.

Katica esetében nem azzal volt a probléma, hogy kevés a gyakorlat, sőt: túl sok is volt. De masszírozás egy perc sem volt benne. Az iskolának ugyanis az egyik magánkézben lévő öregek otthonával volt szerződése, akiknek – Katica szerint – direkt jól jött, hogy becsődült oda 20-25 tanfolyami résztvevő, akiktől nem titkoltan azt várták, pótolják az otthont sújtó ápolói létszámhiányt.

Pelenkázás, ágytál csere, etetés, ágynemű húzás – ezek mind a gyakorlat részét képezték.

“Még a második évet is itt kellett volna eltölteni, de egy csoporttársammal elintéztük, hogy mehessünk egy másik helyre, külön gyakorlatra. Nagyon húzták a szájukat, nem akartak rá engedélyt adni, mert le volt zsírozva nekik ez az öregek otthonával, nyilván pénzük is volt belőle” – meséli.

Katicát külön bántotta az is, hogy sokszor úgy bántak vele, mint egy engedetlen gyerekkel.

“Amikor ők változtatták meg önkényesen és egy szó nélkül az órarendet, az rendben volt. De amikor egyszer én késtem tíz percet, akkor nem engedett be az oktató az órára és hazaküldött”

– meséli. Azért is szídás járt, ha valaki a kezébe vette a telefonját az órán, vagy ha rágózott. Ha pedig szóvá tettek valamit, vagy panaszkodtak, akkor jött a fenyegetés, hogy megnézik, mennyit hiányoztak eddig.

Bár képzését az állam fizette, a munkából kiesett egy napra, ami meglátszott a fizetésén is. Persze, ezt nem bánta volna, ha tényleg kitanulja a szakmát, de azt mondja, hogy a két évből összesen az utolsó három hónap volt, amikor hasznos tudást kapott. “Akkor kaptunk egy gyógymasszőr és egy fizioterápis tanárt, ők nagyon jók voltak, tényleg sokat lehetett tőlük tanulni” – meséli.

Az elméleti órák egy része anatómia volt, amit Katica nagyon várt, de sajnos annak sem volt sok értelme.

“A tanár nem állított össze külön tananyagot nekünk, hanem átemelte az orvosin használt diáit, átküldött emailben egy száz diából álló anyagot, mi meg bogozzuk ki, hogy ebből vajon mi kellhet.

Egy szót sem értettünk, végül guglizással raktam össze magamnak a tananyagot.

De őszintén? Ezt otthon is meg tudtam volna csinálni”

– mondja a nő, aki a tanfolyam két éve alatt végig tehetetlenséget és dühöt érzett, amiért rabolják az idejét.

Az Abcúg megkereste a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatalt, és megkérdezte tőlük: ellenőrzi-e valaki, hogy ezekben a profitorientált vállakozásként működő oktatási centrumokban milyen a képzés minősége, milyenek a tanárok, mennyire naprakész a tudás, amit átadnak, de cikkük megjelenéséig nem kaptak választ.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Annyit értenek a nukleáris energiához, mint ló a mozijegyhez” – a Paksi Atomerőmű fideszes vezetését bírálta a volt MVM-főnök
Mártha Imre, a Magyar Villamos Művek egykori vezérigazgatója élesen bírálta a paksi atomerőmű jelenlegi vezetését. Szerinte a menedzsment szakmai felkészültsége nem megfelelő, a létesítményt valójában a kétezer fős szakmai stáb működteti.


Mártha Imre, a Magyar Villamos Művek korábbi vezérigazgatója az ATV Egyenes Beszéd című műsorában beszélt arról a 2018-as leveléről, amelyben már akkor a paksi atomerőmű hűtési problémáira és a Paks II projekt aggályaira hívta fel a figyelmet. A volt MVM-vezér szerint a 2018-as figyelmeztetései bejöttek. Azt mondta, nem örül ennek. A Süli János akkori miniszternek írt levelében két kulcsmondat szerepel, az egyik, hogy „jelenleg üzemelő Paks I végletekig kihasználja a Duna folyóvíz adta hűtési lehetőségeket”, a másik pedig, hogy „egyszerűen nincs és nem is lesz megfelelő mennyiségű víz a Dunában.”

Mártha szerint „az a baj, hogy szerintem most sokkal nagyobb a gond, mint amit a levélben leírtam.”

Kifejtette, hogy a Paks I atomerőmű jelenleg a nyolc turbinából eggyel, a négy reaktorból pedig egy csökkentett teljesítményűvel üzemel, ami egyáltalán nem felel meg a tervezett működési állapotnak. Bár az orosz gépkönyvek említik ezt a lehetőséget, de nem heteken vagy hónapokon át tartó üzemre tervezték. A helyzetet egy hasonlattal írta le:

„Ez olyan, mintha egy Forma 1-es autóval a budapesti belvárosban döcögnénk, megállással indulva, 5 km/órás sebességgel.”

A paksi szakemberek munkáját zseniálisnak nevezte, akik ebben a helyzetben is képesek működtetni az erőművet. Ugyanakkor élesen bírálta az atomerőmű jelenlegi vezetését.

Úgy fogalmazott, az erőmű egy félkatonai szervezet, amelynek élén jelenleg „egy bukott fideszes energiahivatali elnök [Horváth Péter Jánosra gondol - a szerk.] ül, és a felügyelő bizottság élén pedig egy Fidesz által indított országgyűlési képviselő, aki úgy tudom, hogy nem nyerte meg a körzetét [itt pedig Steiner Attilára].”

„Ők ketten szerintem annyit értenek a nukleáris energetikához, mint ló a mozijegyhez. Nem ők viszik a művet. Az a kétezer ember viszi, aki ott éjjel-nappal azon dolgozik, hogy ez az egy turbina és az a fél reaktor terhelés működjön.”

Mártha szerint a kormányzati kommunikáció is ezt tükrözi, mivel a miniszterelnök helyszíni látogatásai során nem a felsővezetőkkel, hanem a műszaki vezérhelyettessel mutatkozik. Úgy véli, egy atomerőmű esetében nem szerencsés, ha törések vannak a menedzsment és a szakszemélyzet között.

A jelenlegi, csökkentett teljesítményű üzemmód fenntarthatóságával kapcsolatban bizonytalanságát fejezte ki. Azt mondta, a blokkvezérlő mérnökök bravúrja, hogy a rendszer így is működik, de abban nem biztos, hogy ez hetekig vagy hónapokig tartható.

A legnagyobb veszélynek azt tartja, ha az utolsó blokk is leállna. „Ha ne adj isten Paks leáll, mert elfogy a víz, akkor egy 2000 megawattos termelőberendezés átfordul az ország egyik legnagyobb fogyasztójává.”

Míg egy működő blokk képes „megfűteni” a másikat az újraindításhoz, a teljes leállás és kihűlés utáni újraindítás rendkívül nehézkes lenne. Egy régi példát említett: „Ez utoljára több mint 40 éve ezelőtt indult el hideg állapotból, ahhoz külön kazánparkot építettek a szovjetek, és arról a kazánparkról fűtötték meg az első reaktort.” Hozzátette, hogy ezt a kazánparkot már évtizedekkel ezelőtt lebontották.

A jelenlegi helyzetet, amikor a Duna vízszintje centikre van a leállástól, „hajmeresztő pillanatnak” nevezte.

A reaktorok élettartamára is káros a gyakori leállítás és újraindítás. Az orosz tervek szerint ezeket a blokkokat folyamatos, teljes terhelésű üzemre tervezték, a le- és felterhelés fogyasztja az élettartamukat. Emlékeztetett, hogy a románok a cernavodai atomerőműnél hasonló problémákkal küzdenek, és négy uszályt süllyesztettek el a Dunában, hogy egy mesterséges küszöbbel megemeljék a vízszintet.

Mártha Imre beszélt egy lehetséges megoldási javaslatról is, amelyen a budapesti közüzemek a Műszaki Egyetemmel közösen dolgoznak.

A projekt célja egy 120 kilométeres távvezeték kiépítése Paks és Budapest között, a Duna nyomvonalán, amellyel az atomerőmű hulladékhőjét lehetne eljuttatni Budapestre és az útba eső városokba távfűtési célra.

Ez szerinte Pakson is segítene, mert a jelenleg a Dunába engedett hőt hasznosítani lehetne. Konkrét becslést is mondott: „A mi számításaink szerint, ami még nagyon előzetes, egy ilyen 150-200 megawatt hőt, teljesítményt ilyenkor is el lehetne hozni, ami most egyébként az élethalál közötti különbség.” Hangsúlyozta, hogy ez egy többéves projekt.

A Paks II beruházás kapcsán megismételte korábbi aggályait. Szerinte a jelenlegi helyzetben a Dunába már egyetlen megawattnyi plusz hőteljesítményt sem lehetne beengedni, ezért Paks II esetében elkerülhetetlen lesz hűtőtornyok építése. Ez a Heller-Forgó-féle technológia ismert és működő, de megépítése az egész projekt újratervezését, újraengedélyeztetését és jelentős költségnövekedést vonna maga után.

A nagyméretű atomerőművek építését mára elavult koncepciónak tartja, a Paks II projektet egy kihalásra ítélt mamuthoz hasonlította.

Felidézte, hogy már évekkel ezelőtt megjósolta, hogy az Európai Unió a tiltott állami támogatás és a szabványok miatt sem fogja engedélyezni a projektet az eredeti formájában.

„Most olyan érdekes, hogy én ezt megmondtam, csak senki nem hitte el.”

Ehelyett a Paks I blokkok üzemidejének meghosszabbítását tartaná a legfontosabbnak, akár 80 éves korig, ahogy arra amerikai példák is vannak. Kritizálta a kormány korábbi „szélerőmű frászát”, mondván, ha az elmúlt 16 évben épültek volna szélerőművek, azok most jelentősen kiegészíthetnék a napelemparkokat, és könnyebb helyzetben lenne az ország.

Teljes interjú:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Szél Bernadett: A szakma tudta, és figyelmeztette a kormányt, hogy nem fogja bírni a Duna, de a Fidesz egy ponton túl masszívan a klímacélok ellen harcolt
Szél Bernadett volt országgyűlési képviselő a Fidesz-kormányok felelősségét firtatja a jelenlegi energiaválságban. Szerinte a Duna rekordalacsony vízállása és a paksi atomerőmű leterhelése előre látható volt, de a figyelmeztetéseket lesöpörték.
M.M. / Fotó: - szmo.hu
2026. augusztus 06.



Szél Bernadett volt országgyűlési képviselő szerint a mostani hőség, aszály és a Duna rekordalacsony vízállása miatti energia- és vízellátási válság nem az elmúlt hetek, hanem az elmúlt tizenhat év kormányzati mulasztásainak az eredménye.

Posztjában úgy fogalmaz, a Fidesznek „tizenhat éve volt” felkészíteni az országot, méghozzá „kétharmaddal, rendeleti kormányzással, ezermilliárdnyi uniós forrással és gyakorlatilag korlátlan politikai hatalommal”.

Írását azzal kezdi, hogy miközben „az ellenzéki Fidesz épp négy hetet kér számon Magyar Péteren”, ő „tizenhat évet” kér számon a Fideszen. Hangsúlyozza, hogy nem utólag okoskodik, hiszen parlamenti dokumentumok és bírósági ítéletek sora bizonyítja, hogy időben jelezte a veszélyeket.

Úgy látja, a Fidesz-kormányok mindenben válságot láttak – a migrációtól a genderkérdésig –, „csak az egyetlen valós problémával nem voltak hajlandók foglalkozni: az elkerülhetetlenül begyűrűző klímaválsággal és a szükséges alkalmazkodással!”.

A jelenlegi helyzetet úgy írja le, hogy „a hőség, az aszály, a Duna katasztrofálisan alacsony vízállása és túlmelegedése, valamint az energia- és vízellátási gondok egyszerre omlanak rá Magyarországra”. Felidézi a fideszes politikusok nyilatkozatait: Bóka János szerint „erre fel kellett volna készülni”, amire Szél azt javasolja, „írja fel szépen magának a tükörre”. Németh Balázs megjegyzésére, miszerint már nyár elején lehetett látni hogy baj lesz, azt írja: „Nem 2010 lehetett látni, hogy baj lesz.”

Rétvári Bence felvetésére pedig, miszerint a kormánynak négy hete volt cselekedni, úgy reagál: „Nem, az előző kormánynak 16 éve és RENGETEG PÉNZE lett volna cselekedni.”

A volt képviselő felidézi, hogy már 2014-ben felhívta a figyelmet a paksi bővítés hűtővízigényével és a Duna alacsony vízállásával járó kockázatokra. Szerinte

„A SZAKMA TUDTA, és FIGYELMEZTETTE A KORMÁNYT, hogy nem fogja bírni a Duna; ők is tudták.”

A kormány válasza erre szerinte nem egy nyílt vita volt, hanem a szerződések titkosítása és az adatok elzárása. Emlékeztetett, hogy Orbán Viktor „az évszázad üzletének”, Lázár János pedig „az elmúlt negyven év legjobb bizniszének” nevezte Paks II-t.

Szél kitér arra is, hogy a szakma egy diverzifikált energiamixet javasolt. 2015-ben törvényjavaslatot nyújtott be a napelemekre és szélerőművekre kivetett környezetvédelmi termékdíj eltörléséért, mivel abszurdnak tartotta, hogy a kormány „környezetszennyező termékként” adóztatja a tiszta energiát. A Fidesz ezt lesöpörte.

Később képviselőtársaival együtt tízmilliárdokat javasoltak a környezetvédelmi és vízügyi rendszer megerősítésére, de ezeket a módosításokat is elutasították, sőt, „hangosan falkában röhögték ki” a javaslattevőket.

Írt a lakossági energetikai korszerűsítések elmaradásáról is: egy 150 milliárd forintos uniós programból hárommillió háztartás újulhatott volna meg, de Lázár János közölte, a forrásokat inkább állami épületekre fordítják.

Ezzel a Fidesz szerinte „nemcsak támogatást vett el a családoktól. Elvette annak lehetőségét is, hogy Magyarország kevesebb energiát fogyasztó, válságállóbb ország legyen.”

A szélerőműveket szerinte „gyakorlatilag betiltották”, és megemlíti, hogy 2019-ben hiába kérdezett rá a Nemzeti Energia- és Klímatervvel kapcsolatban a hálózatfejlesztés szükségességére, amiről a kormány is tudta, hogy elengedhetetlen lenne. „Vagyis pontosan tudták, mit kellene megcsinálni. Mégsem csinálták meg.”

Szóba hozta a Mátrai Erőmű 2020-as állami megvásárlását is, ami miatt feljelentést tett. Úgy látja, „egy pénzügyileg kivéreztetett, veszteséges, jelentős környezetvédelmi kötelezettségekkel terhelt erőművet vettünk vissza az adófizetők pénzéből”.

A volt képviselő szerint a Fidesz nemcsak nem foglalkozott a problémával, de egy ponton túl „masszívan a klímacélok ellen harcolt”.

Felidézi, amikor Orbán Viktor 2019-ben megvétózta az EU 2050-es klímasemlegességi célját, Gulyás Gergely válasza az volt: „Nincs ok a sietségre”, egy fideszes bizottsági elnök pedig úgy reagált: „Nem kerget bennünket a tatár.”

Szél bírósághoz fordult a vétó előkészítő anyagainak kiadásáért, és első fokon nyert is. Amikor pedig azt kérte, Orbán Viktor számoljon be a vétóról a parlamentben, „Kövér László segítségével inkább átírták a törvényt”, és megszüntették a miniszterelnök beszámolási kötelezettségét. A Fidesz–KDNP képviselői a klímaválságról kezdeményezett rendkívüli parlamenti ülést is bojkottálták.

Szél szerint a Fidesz „leépítette azt az intézményrendszert is, amelynek az országot fel kellett volna készítenie”, például megszüntették az önálló környezetvédelmi minisztériumot. A 2010-ben még 400 fős tárca kapacitása egy 70 fős államtitkárságra olvadt.

Még Áder Jánost is kérte, hogy lépjen közbe, de szerinte „elnök úr inkább Kék Bolygózott a Kossuth rádióban; a pénzt köszöni, ennyike.”

Posztját azzal zárja, hogy az autokrácia „elveszi az állam tanulási képességét is”.

Szerinte a Fidesz tizenhat év alatt „nem felkészítette, hanem kiszolgáltatottabbá tette Magyarországot”. Úgy véli, most úgy tesznek, mintha az ország története négy hete kezdődött volna. „Nem, nem és nem” – írja, majd hozzáteszi: „Itt vagyok, ott voltam, emlékszem és esélyük sincs arra, hogy elfelejtsük.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Vona Gábor: Magyar Pétert csak egyvalaki tudja megállítani
A politikus szerint sem az ellenzék, sem a sajtó nem képes megállítani a kétharmados többséggel kormányzó Magyar Pétert. Úgy véli, egyedül a Tisza Párt saját szavazóbázisa tudná korlátok közé szorítani a miniszterelnököt, ha jeleznék elégedetlenségüket.
F. O. - szmo.hu
2026. augusztus 05.



A Médiapiac című műsorban fejtette ki véleményét Vona Gábor, a Második Reformkor Párt elnöke, aki eredetileg a halál témájáról beszélt volna, de a közelmúlt eseményei miatt inkább az aktuálpolitikára terelődött a szó. A politikus a beszélgetés elején azonnal reagált arra a hírre, hogy visszavonták az M1 Híradó újonnan kinevezett főszerkesztőjének és műsorvezetőjének megbízatását, miután Magyar Péter miniszterelnök egy kommentben fejezte ki nemtetszését.

Vona szerint már a két név, Hajdú Gábor és Borsa Miklós felmerülése is hiba volt a közmédia megújítása kapcsán. Úgy véli, a másik, talán még súlyosabb hiba, hogy a miniszterelnök kommentje kellett a döntés visszavonásához.

„A miniszterelnök ezek szerint lényegében kézi vezérléssel, bemondásra tud beavatkozni a kommentben, még csak nem is egy hivatalos levélben vagy egy magántelefonhívásban, hanem kommentben, nyilvánosan teszi helyre, »a közszolgálati tévét«” – fogalmazott.

Szerinte ez a lépés nem a demokratikus érzésünket erősíti. „ Magyar Péter miniszterelnökként mindent kézben akar tartani, és mindent ő akar irányítani és korrigálni, ha szükséges” – mondta.

Mélyebb, rendszerszintű gondot lát az ügyben.

„Itt az igazi, súlyos probléma most nemcsak az, hogy kommunikációsan ez egy rosszul kezelt konfliktus, hanem egy működési elv, egy antidemokratikus működési elv jelenik meg így a szőnyeg alól”

– jelentette ki. Szerinte ha ez a fajta „kommentben kormányzás” lesz a norma, az hosszabb távon komoly problémákat vet fel.

A Tisza Párt fejlődési ívét is kritikával illette, mondván, a párt nem kormányzásra, hanem egy rendszer leváltására kapott kétharmados felhatalmazást. Szerinte egy semmiből jött, tapasztalatlan politikusokból álló pártnak két év alatt nem lehet felkészülni egy kétharmados kormányzásra.

„Nincs meg az a szamárlétra sem, hogy elindulsz, kialakítod a saját értékrendedet, programodat, bejutsz az Országgyűlésbe, növekedsz, kudarcokkal szembesülsz, hanem lényegében egyből, szinte a semmiből. És szerintem ez a fajta unorthodox szervezetfejlődés, vagy közösségfejlődés, előbb-utóbb benyújtja a számlát” – magyarázta.

A kialakult vízválság kapcsán a politikai egység hiányát emelte ki. Felvetette, hogy a pártok frakcióvezetői közös sajtótájékoztatót is tarthattak volna, hogy a nemzeti egység képét mutassák. „Mi lett volna, hogyha ebben a helyzetben a parlamenti pártok frakcióvezetői azt mondják, hogy ez most egy olyan helyzet, hogy tudjuk, mindannyiunk »hardcore« szavazóinak nem fog tetszeni, hogy itt áll mellettem a másik, de most egy olyan helyzet van, hogy ezt be kell nyelnie a saját szavazóbázisunknak, és mi itt most közösen vagyunk” – vázolta fel a lehetőséget. Véleménye szerint ezek az „out of the box” kilépések hiányoznak a magyar politikából.

Élesen bírálta a jelenlegi politikai kultúrát, amelyet „keresleti politikának” nevezett, ahol a pártok azt nézik, mit akarnak hallani az emberek, ahelyett, hogy „kínálati politikát” folytatnának, azaz valódi programokkal és értékrenddel állnának elő. Szerinte a miniszterelnököt egyedül a saját szavazóbázisa állíthatná meg, ha jeleznék, hogy bizonyos lépések már nem elfogadhatók számukra.

„Most Magyar Pétert én nem tudom megállítani, te se, a sajtó se, senki nem tudja, kétharmada van. Egyvalaki tudja megállítani: a Tisza szavazóbázisa. Nekik kellene ilyenkor jelezni, hogy ez nem oké” – mondta.
A teljes beszélgetés:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Takács Péter: Majka áldozatpózba vágta magát, miután tengerparti képpel hergelte azokat, akiknek nem tetszett a hétvégi energiazabáló nagykoncertje
A fideszes politikus odaszúrt a rappernek, aki egy fenyegető üzenet miatt lemondta egy erdélyi koncertjét. Takács arra is kitért, hogy szerinte „Magyar Péter napi szintű hergeléséből, uszításából milyen indulatok fakadnak.”
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. augusztus 05.



„Bele kéne lőni a fideszeseket a Dunába” – ezzel a kommenttel illusztrálta Takács Péter fideszes országgyűlési képviselő egy Facebook-posztban, hogy szerinte milyen indulatokat kelt Magyar Péter kommunikációja.

A képviselő a bejegyzés végén feltette a kérdést: „Ez már Szeretetország, tessék mondani?”

A poszt elején Majka életveszélyes megfenyegetéséről ír, ami miatt a rapper lemondta egy erdélyi koncertjét.

Takács szerint szerint Majka „áldozatpózba vágta magát, miután tengerparti képpel hergelte azokat, akiknek nem tetszett a hétvégi energiazabáló nagykoncertje.”

Úgy látja, ilyenkor „gyorsan el kell játszani az áldozatot és be kell mutatni, hogy bizony az őt joggal kritizálók képesek lennének akár gyilkolni is, hát ki hallgatná meg a véleményüket.”

Leszögezte, hogy „persze, fenyegetni bárkit is, az nem elfogadható dolog”, majd áttért a saját oldalán tapasztaltakra. Állítása szerint egy kommentelő „remek ötlettel” állt elő az egyik posztja alatt a Duna vízszintjének megemelésére.

A képviselő idézte is a szerinte „briliáns” megoldást: „Bele kéne lőni a fideszeseket a Dunába, hogy a belőlük képződött medergát emelje a vízszintet.”

Takács szerint „ez csak egyetlen példa arra, hogy Magyar Péter napi szintű hergeléséből, uszításából milyen indulatok fakadnak.”

Hozzátette, mások ennél tovább is mennének: „Egyesek csak sárga csillaggal jelölnék a fideszesek lakását, más nem állna meg itt.”

Majka lemondott koncertjéről itt írtunk részletesebben:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk