„Csak próbáltam nem sírni, de közben elöntött a félelem” – a leukémiás Júlián csak az őssejt-transzplantáció segíthet
Júlia 24 éves, Svédországban él a családjával. Egészen novemberig egy átlagos egyetemista életét élte: tanult, imádott a barátaival lenni, táncolt és sokat sportolt. Aztán az egyik nap elájult az egyetemen. Mentővel vitték kórházba. Két nappal később az orvosok akut myeloid leukémiát (AML) diagnosztizálták nála. Azonnal elkezdték a kemoterápiát, de hamar kiderült, hogy csak az őssejt-transzplantáció segíthet rajta. Csakhogy Svédországban nem találtak számára megfelelő donort. Az orvosok szerint olyan donor lenne alkalmas, aki etnikailag minél közelebb áll a lányhoz. Ezért most magyar donort keresnek neki. Júlia lapunknak arról mesélt, hogy milyen volt az élete korábban, és hogyan változtatta meg a mindennapjait a szörnyű betegség.
A család 2006-ban költözött Svédországba, mert Júlia édesanyja ott kapott munkát. 2013 óta laknak Stockholmban. A 24 éves lány fizikus-mérnöknek tanul az egyetemen. Jelenleg az ötéves képzés harmadik évében jár. A mindennapjai nagy részét a tanulás tette ki, hiszen, mint mondja, nagyon nehéz az egyetem, sokat kellett készülnie.
„Az egyetemnek vannak különböző kávézói, kocsmái a campuson. Sokszor ültünk be ide tanulni a barátaimmal, vagy csak kávézgatni. Tulajdonképpen egy teljesen átlagos egyetemista életét éltem: készültem a vizsgákra, nagyon sokat lógtam a barátokkal, táncoltam, salsáztam, bachatáztam, de egy időben amerikai fociztam is. Addig, amíg ki nem derült a betegségem, a párommal laktam. Már lassan 5 éve vagyunk együtt. Nagyon szeretünk közösen főzni és utazni is. Tavaly nyáron voltunk például Magyarországon, és mivel ő félig német, Berlinbe is elmentünk” - meséli Júlia.
A lány szeptember végén, október elején kezdte érezni, hogy valami nincs rendben. Először csak azt vette észre, hogy fáradékonyabb, és kevesebb energiája van. A táncot is kevésbé bírta, nehezebben kapott levegőt, és vérzékenyebb lett, valamint több lila folt is lett a testén. Mivel a kondija mindig is jó volt, hiszen sokat sportolt, egyre aggasztóbbnak tűntek ezek a dolgok számára, először azt gondolta, hogy a tünetek a nem sokkal korábbi, influenzaszerű betegségéből maradtak vissza. Úgy volt vele, hogy vár egy kicsit, és, ha nem javul a helyzet, orvoshoz megy. Ekkor viszont az élet közbeszólt.
- mondja Júlia, aki néhány nappal később tudta meg, hogy pontosan mivel is kell szembenéznie.
„Emlékszem, anyával bent voltunk a kórteremben, amikor bejött vagy négy orvos. Megálltak velünk szemben és közölték, hogy leukémiás vagyok. Elég ijesztő pillanat volt, lesokkolt. Zavarban is voltam, mert ott állt velem szemben négy orvos, és nem tudtam, hogy sírjak vagy ne. Csak próbáltam nem sírni, de közben elöntött a félelem. Pedig akkor még nem egészen fogtam fel, hogy pontosan mi ez a betegség, mert nem igazán hallottam róla korábban” - fogalmaz a 24 éves lány.
Az orvosok is azt mondták, hogy ez a betegség nagyon ritkán fordul elő ebben az életkorban. A legtöbb beteg ugyanis 70 év körüli.
Mivel a rák már nagyon előrehaladott állapotban volt, rögtön el is kezdték a kemoterápiát. Akkor még nem lehetett biztosra tudni, később viszont az orvosok közölték, hogy azt a fajta leukémiát, amit Júliánál diagnosztizáltak, csak őssejt-transzplantációval lehet kezelni.
„Azt mondták, hogy a fiatalokat általában nem lehet másképp meggyógyítani. És, hogy ha nem csinálják meg a transzplantációt, annak súlyosabb következményei lehetnek, mint, amilyen mellékhatásai magának az őssejt-terápiának vannak” - meséli Júlia.
A lánynak így azonnal elkezdtek őssejtdonort keresni, de Svédországban, hiába vannak 250 ezren a rendszerben, nem találtak megfelelőt. Az orvosok szerint az egyezésben nagyon fontos szerepet játszik az etnikum, így leginkább arra van esély, hogy egy magyar lesz megfelelő donor Júlia számára. Csakhogy a nemzetközi adatbázis szerint Magyarországon körülbelül hétezer regisztrált donor van, és köztük sem találtak olyat, aki megfelelő lenne számára.
Júlia családja ezért most elindított egy kampányt, hogy minél előbb donort találhassanak, hiszen heteken belül el kellene kezdeni az őssejt-transzplantációt annak érdekében, hogy meggyógyulhasson.
- fogalmaz Júlia, aki most visszaköltözött a szüleihez. Az egyetemet is abba kellett hagynia, az ideje nagy részét pedig otthon tölti.
„Hogy milyen napom van, az most attól függ, hogy éppen mennyi energiám van. Az utolsó kemo óta már eltelt pár hét, így most jobban vagyok. Minden nap jönnek ki hozzám az orvosok, itthon kezelnek, vért vesznek. Sokat beszélek a barátaimmal FaceTime-on. Találkozni most nem tudunk, mert nagyon le van gyengülve az immunrendszerem. Amennyire tudok, próbálok itthon is segíteni, a főzésben például. És hát motiválom magam, hogy amikor csak tudok, kimenjek egy kicsit sétálni. Van egy zongorám, azon is szoktam játszani. Olvasok, filmezek, de van, hogy abszolút nincs energiám, és olyankor csak az ágyban vagyok” - meséli Júlia.
A család már felvette a kapcsolatot Magyarországon az Országos Vérellátó Szolgálattal, és Facebookon is arra kérik az embereket, hogy aki teheti, jelentkezzen őssejtdonornak, hogy bekerülhessen a nemzetközi rendszerbe. Ezt Júlia orvosai is folyamatosan figyelemmel követik, hiszen a lány a várólista elején szerepel.
• Aki egészséges, és egy korábbi véradás kapcsán már megállapították, hogy alkalmas lehet őssejt donornak,
• aki 18-45 éves kor között van,
• aki nyilatkozatával vállalja, hogy kiválasztása esetén őssejtet (csontvelőt vagy perifériás vér őssejtet) ad a világ bármelyik táján élő, rászoruló beteg számára, nemre, vallásra, nemzetiségre való tekintet nélkül,
• aki rendelkezik a megfelelő okmányokkal (személyi igazolvány, TAJ kártya, lakcímkártya).
Ha megtalálják a megfelelő donort Júlia számára, akkor a lány először egy erősebb kemoterápiát kap, ezután kerülhet sor az őssejt-transzplantációra. Heteket tölt majd a kórházban, ahol folyamatos megfigyelés alatt tartják, hogy minden rendben zajlik-e nála.
A család Facebook-felhívását ITT TUDOD megnézni, arról pedig, hogy hogyan lehetsz őssejtdonor EZEN A LINKEN találsz még több információt.
