Vlagyimir Putyin még vasárnap délután rendelte el az orosz nukleáris erők legmagasabb fokú készültségét. Az orosz elnök lépését a NATO vezetőinek „agresszív kijelentéseivel” és a nyugati országok kemény pénzügyi szankcióval indokolta. De vajon mennyire kell komolyan venni a több mint két évtizede hatalomban lévő Putyin szavait? A Mirror két brit biztonsági szakértő segítségével kereste a válaszokat az orosz atomfenyegtéssel kapcsolatban.

Mit értett Putyin azalatt, hogy a nukleáris fegyvereket helyezzék „különleges harci szolgálati rendszerbe”?

Anthony Glees, a Buckinghami Egyetem biztonsági szakértője szerint vasárnap délután az orosz elnök elsőszámú célja az volt, hogy a világ azt higgye: tényleg magasabb riasztási fokozatot vezettek be az atomfegyverek esetében. Valójában azonban ezek a fegyverek mind az orosz, mind pedig a NATO-tagállamok esetében állandó készenlétben állnak. Vagyis katonai értelemben kétséges, hogy Putyin szavai valójában jelentettek-e bármit is.

Hamish de Bretton-Gordon, a brit hadsereg egykori vegyi és nukleáris fegyverekkel foglalkozó szakértője a két nappal ezelőtti felvételt „figyelemelterelésnek” nevezi. Valójában egyáltalán nem alakulnak olyan jól a dolgok Ukrajnában, ahogy az orosz elnök eltervezte. Putyin nem számított arra, hogy a Nyugat ennyire egységes lesz majd az invázió megítélésével szemben, amit többek között az Európai Unió és az Egyesült Királyság megromlott viszonyára alapozott.

Glees professzor szerint csak egy mentális problémákkal küzdő ember gondolhatja komolyan, hogy egyáltalán eljátszik ezzel a gondolattal. Ugyanakkor nem zárható ki, hogy a 69 éves orosz elnök valóban demenciával küzd, ezért kell számolni ezzel a lehetőséggel.

„Tudja, hogy nem veszítheti el ezt a háborút, ezért ha úgy érzi, hogy vesztésre áll, fontolóra veheti a fenyegetés beváltását” - teszi hozzá a biztonsági szakértő.

Hamish de Bretton-Gordon véleménye szerint Putyin csak két esetben nyúlhat a rendelkezésére álló atomfegyverekhez: „ha valóban őrült, vagy ha úgy gondolja, hogy a Nyugat semmit nem fog tenni”.

Erre senki sem tud pontos választ adni, hangsúlyozza Anthony Glees. Becslések szerint a világ 14 ezer nukleáris fegyverének több mint fele Oroszország birtokában lehet. Ezzel szemben az Egyesült Államok hozzávetőleg 5550, míg az Egyesült Királyság 225 ilyen fegyverrel rendelkezik.

A tűzparancs kiadása után órák helyett valójában csak néhány perc szükséges az atomrakéták kilövéséhez. A cél elérése pedig nagyjából további 20-30 perc alatt megtörténik, árulja el Hamish de Bretton-Gordon.

Putyin asztalán ott vannak azok a kódok, melyek összekötik őt minden atomfegyverrel rendelkező helyszínnel, mondja Glees professzor. Így aztán valójában semmifajta nagy, piros gombot nem kell megnyomni. Az egyetlen ember, aki a folyamat során gombot nyom meg, az a tűzparancsot közvetlenül végrehajtó tábornok. Amennyiben az orosz rendszer megegyezik a brit atomtengeralattjárókéval, akkor elküldik a kódot, a tábornok felbontja a levelet, telefonál a parancs tényleges megerősítése végett, és ha minden rendben, elindítja a rakétát.

Hamish de Bretton-Gordon reményét fejezi ki, hogy Oroszországban hasonló „fékek és ellensúlyok” működnek, mint az Egyesült Királyságban. Ugyanakkor megjegyzi, hogy Putyin nagyon furcsa döntéseket hozott az utóbbi időben, ezért véleménye szerint nagy felelősség hárul a nyugati hírszerzésre ennek felderítésében.

Anthony Glees emlékeztet, hogy a hidegháború alatt kis híján kilőttek a szovjetek egy atombombát. Az atomháborút végül Sztanyiszlav Petrov főhadnagy akadályozta meg, aki 1983-ban nem volt hajlandó engedelmeskedni a Kreml parancsának. A professzor nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy most is hasonló történik egy esetleges tűzparancs esetén.

Létezik ilyen védelmi rendszer, de valószínűleg az oroszok már kifejlesztettek olyan technológiát, ami ezen átjut, mondja de Bretton-Gordon. Például az Egyesült Államok is rendelkezik hasonló védelemmel, de a hidegháború befejezése óta szinte egyáltalán nem fejlesztették.

Ezen felül a hírszerzés működésében bízhatnak még a nyugati országok, akiknek szintén kiemelt feladata a nukleáris fegyverek megfigyelése.

Glees professzor azt mondja, hogy nemcsak Moszkvát, hanem az összes orosz várost érintené a megtorlás. Hangsúlyozza, hogy a NATO hisz a teljes eltörlésben, mert „az nem elég elrettentő, ha csak egy helyet érint”. Vagyis Putyinnak számolnia kell azzal, hogy egy ilyen helyzetben mindennek vége lehet, ezért nagy valószínűséggel soha nem fogja megtenni.

De Bretton-Gordon ugyanígy kizárja annak a lehetőségét, hogy Ukrajnát éri atomtalálat. Ha ez mégis bekövetkezik, az is atomháború kirobbanásához vezethet. A NATO álláspontja szerint ugyanis ha egy egészen kis háborúban is bevetnek atomfegyvert, azonnal megtorló nukleáris támadást kell indítani. Ráadásul a szennyező atomfelhő végül elérné a Kremlt is, Oroszországban pedig szintén milliók szenvedését és lassú halálát okozná.

Tárgyalni kell Putyinnal a helyzet enyhítéséről, de semmiféle gyengeséget nem szabad mutatni, mert azt az orosz elnök kíméletlenül kihasználja. Lehet, hogy Putyin egy őrült, de a tábornokai és katonái biztosan nem akarnak meghalni. Ezért világossá kell tenni számukra is, hogy egy atomrakéta kilövése Oroszország azonnali eltörlését vonja maga után, mondja de Bretton-Gordon.