Bevallod vagy eltitkolod? – hűtlen felek árulták el, ők mit tettek megcsalás után
Amikor hűtlenség történik egy kapcsolatban, akkor a hűtlen fél dönteni fog, hogy miként szeretné tovább élni a párkapcsolatát, az életét. Az előző órákban engedett a vágyainak, de hogyan tovább? Együtt akar maradni a társával, vagy inkább ez jel volt arra, hogy külön boldogabb lenne? Elmondja otthon a történteket, vagy hallgasson róla?
Gyakori kérdés ez egy házassági tanácsadó postaládájában, azonban én erre nem adhatok választ, csak segíteni tudok a döntés meghozatalában. Nem nekem kell tolnom az ügyfelet egyik irányba sem, hanem olyan beszélgetést érdemes kialakítanom, melyben ő maga meg fogja találni a saját életére, helyzetére, párkapcsolatára, lelkiismeretére szabott választ, ami segíteni fog neki.
Az alábbiakban olyan emberektől (férfi, nő vegyesen) hoztam véleményt, akik a hűtlenség után úgy döntöttek, hogy együtt maradnak a társukkal, és javítani akarnak a kapcsolatukon.
Így nyilatkoztak azok, akik elmondták a társuknak a hűtlenséget: közvetlen a beszélgetéskor és kis idővel utána.
Hűtlen fél 1.
„Megkönnyebbültem, hogy nincs már senki és semmi hazugság közöttünk. Jó volt könnyíteni a lelkiismeretemen. Most már érezheti, hogy bízhat bennem, hiszen ezt is elmeséltem.”
„Nagyon nehéz újra kivívnom a bizalmat, hiszen bárhova megyek egyedül, mindig arra célozgat, hogy biztosan találkozóm van. Nem hisz most már nekem annyira.”
Amit a párja mondott: „Bár sose mondta volna el! Paranoiás lettem.”
Hűtlen fél 2.
„Jó, hogy most már nem érzem hazugnak magam, mert mindent őszintén elmondtam. Ráadásul legalább ráeszmélt, hogy kellenék másnak is, így biztos többet tesz majd a kapcsolatunkért.”
„Megbántam, hogy elmondtam a történteket, mert nagyon összeomlott, és azóta sem állt vissza a béke közénk. Egyre jobban vágyóm a szeretőmre, mert pont ezeket a pillanatokat nem tudtam régen sem kezelni.”
Amit a párja mondott: „Örülök, hogy elmondta, legalább tudom, hogy őszinte most már hozzám. De nem tudom egyelőre megemészteni, hogy mennyire megbántott ezzel.”
Hűtlen fél 3.
„Nem volt kérdés, hogy azonnal elmondjam-e neki. Csak az őszinte kapcsolat tud helyreállni.”
„Nehéz heteink voltak, de többet nem akarom megcsalni őt, mert iszonyú poklokat jártunk meg így mindketten.”
Amit a párja mondott: „Hiszek neki. Hiszem, hogy megbánta, mert azóta sokkal jobban óvja az egységünket. Figyel rám, kérdez, beszélgetünk. Egyikünk sem akar újra ebbe a pocsolyába lépni.”
És mit mondanak azok, akik hallgattak róla?
„Nem akartam terhelni vele, elég, ha én küzdök a lelkiismeretemmel.”
„Eszemben sincs elmondani, soha, de soha többet nem bízna meg bennem.”
„Rájöttem, hogy mi hiányzik az életemből, de nem akarom bántani vele. Inkább beszélgetéseinkkor igyekszem úgy alakítani a helyzetet, hogy kiderüljön, mire is vágyom igazán.”
„Nem hiszem, hogy jót tenne az önbizalmának, ha megtudná, mit tettem. Noha fáj a hallgatás is, de legalább nem kell neki még ezzel is szembesülnie.”
Hogy mi a jobb, vagy a rosszabb döntés? Az a biztos, hogy bárhogy is választ a hűtlen fél, létrejön egy döntés és annak tapasztalható lesz valamilyen következménye.
