„Benne volt a kiköltözésünkben, hogy a gyerekeinket menekítsük” - Ádám és Barbara Bajorországban kezdtek új életet

A nyomozás még tart a jegybanki alapítvány, a Pallas Athéné Domus Meriti Alapítvány és az alapítványi vagyon kezelésére létrehozott cég, az Optima Befektetési Zrt. ügyében, ahol az Állami Számvevőszék szerint százmilliárdos kár keletkezhetett. Veszélybe került a kecskeméti Neumann János Egyetem 127,5 milliárdja is, amit szintén befektettek. Lapinformációk szerint a pénz egy része Matolcsy György fiának baráti köréhez kerülhetett. Egyelőre nem tudni, hogy mire jut a rendőrség. Azóta a volt jegybankelnök is megszólalt, élesen bírálva az ÁSZ-jelentést, ami szerinte iratellenes és nélkülözi a tényeket. Az Indexnek nyilatkozva azt mondta, hogy „az is felfoghatatlan hiba az ÁSZ elnökétől, ahogy a károkozás szóval dobálózik”.

Terheli-e személyes felelősség az ügyben Matolcsy Györgyöt, és ha igen, elérhet-e hozzá is a nyomozás? Erről beszélgettünk Király Júliával, aki 2007 és 2013 között az MNB alelnöke volt.

– Mennyire volt etikus dolog, hogy ezeket az alapítványokat létrehozta annak idején Matolcsy György?

– Nekem volt egy nagyszerű MNB-s perem is, amit meg is nyertem, mert azt mondtam 2015-ben, hogy ezt bizony elkonfiskálták, magyarul ellopták az adófizetőktől, ami valóban így történt.

A jegybanknak a Pénzügyminisztérium, azaz az állam a 100%-os tulajdonosa. Normális országokban, normális körülmények között minden nyereségét befizeti a költségvetésbe, és nem szórakozik vele.

– Ez simán csak etikai kérdés, vagy büntetőjogilag is el kell számolni ezzel?

– Büntetőjogilag nem, mert Matolcsy György, mielőtt belépett a Magyar Nemzeti Bankba, átírta annak az alapító okiratát, miszerint a Nemzeti Bank nyereségének felosztásáról az igazgatóság dönt. Addig a részvényesi közgyűlés, azaz egy személyben a pénzügyminiszter döntött.

Ez inkább csak kultúrországokban nem szokás.

– Tehát amit Matolcsy György csinált, azt jogszerűen csinálta, az más kérdés, hogy az ehhez szükséges törvénymódosításban neki is szerepe volt.

– És még csak nem is összeférhetetlen. Viszont a székházépítés esetében nehezebb dolga lehet. A jegybank gazdálkodásában elmeszelhetik gondatlanságért, ott nem nehéz a korrupciót sem kimutatni. Itt már az a kérdés, hogy akarják-e megtalálni a korrupciót, vagy nem akarják.

– Amennyiben?

– A székházat, amit fel sem kellett volna újítani, 50 milliárdért vállalták, majd végül 100 milliárdba került, és itt vannak olyan tételek, amik megmagyarázhatatlanok. Például a tetejére épített üvegpalota. Vagy például az 1 milliárd 800 millió forintos virágdísz.

– És miért pont most hozták ezt nyilvánosságra?

– Valószínűleg Varga, Nagy Marci és Lázár, hárman kombóban verik az asztalt, hogy a Gyurinak a körmére kell verni. De az például, hogy Magyar Péter miért nem kapta fel ezt az ügyet, egy jó kérdés.

– Mennyit árthat a jegybank tekintélyének, azon keresztül akár a forint stabilitásának, hogy ilyen dolgok derülnek ki?

– Az a nagy kérdés, hogy miért pont most derült ki. Nyilván erről eddig is tudtak a befektetők, tudott mindenki, és eddig sem ártott a forint stabilitásának. Tulajdonképpen még a Nemzeti Bank jó hírének sem. De a jegybankot megítélni inkább a gazdaságpolitikájáról szokás. Az, amit csináltak az alapítványok körül, az valóban kimerítheti a Btk.-t is, de nem ez a legkártékonyabb része az ügynek. Ez a leglátványosabb, az újságolvasókat legjobban érdeklő dolog, de a Matolcsy-hagyatéknak ez egy „töredéke”. Matolcsy György hagyatékának a kártékony része az, ami pusztítást a Nemzeti Bankban mint monetáris hatóságban végzett.

– Amennyiben kimeríti a Btk.-t, akkor eljuthat ez az ügy Matolcsyig is?

– Amit kitalált, azt már visszacsinálták. Varga Mihály nem engedhette meg, hogy később ez a fejére hulljon, és a Nemzeti Bankban mindenki tudta, hogy mi a helyzet, tehát a Vargát első nap figyelmeztethették, hogy azonnal lépni kell. És ebben jó partnerre talált a nemzetgazdasági miniszterben, Nagy Mártonban, aki a jegybank alelnöke volt, de nem írt alá semmilyen alapítványi papírt, ő arra nagyon vigyázott. Ilyen értelemben ő most a jó oldalon van.

– Az önmagában is beszédes, hogy az utolsó nap, pánikszerű intézkedéssel próbálták kiszervezni az alapítványok felügyeletét.

– Valószínűleg ez volt, ami kiverte végleg a biztosítékot, de azt illetően már tényleg csak találgatni lehet, hogy miért pont most hozták nyilvánosságra az ÁSZ-jelentést, miért nem fél évvel korábban, vagy a választások után. Az meg egyáltalán nem biztos, hogy Matolcsyig ez el fog vezetni.

tehát ő tényleg a gondatlan gazdálkodás Btk.-t súroló lépéseit tehette meg. Matolcsy, ha nagyon jogilag nézzük, mit is tudhatott ő erről? Tudott ő erről? Ő is megdöbbent az ÁSZ-jelentésen. Szinte csodálkozva olvasta, mik vannak ott leírva. Ugyanis az alapítványokat létrehozta, mint alapító, és utána átadta a kuratóriumnak. Ő ült a kuratóriumban? Ült az ő gyereke a kuratóriumban? Hát nem. Tehát őt is megdöbbentette, hogy ez történt. Persze az MNB gazdálkodásában is talált a Számvevőszék némi problémát a székház felújítása körül, de ezek azért messze vannak attól, hogy Matolcsy Györgyöt karperecben elvigyék.

– A fiát sem érhetik utol?

– Ha el akarják vinni, elviszik. Ha nem akarják elvinni, akkor nyomoznak. De ez innentől kezdve politológia. Ehhez nem értek.

– A kijelölt alapítványi célokból mennyi valósult meg?

– Ez egy érvényes kérdés, és fel lehet tenni, hogy vajon mennyit költöttek oktatásra, kutatásra és mennyit egyéb célokra? De erre azt lehet mondani, hogy folyamatosan költöttek oktatásra és kutatásra. Egy alapítványnál ezek ugyanis hosszú távú projektek. A Soros Alapítvány is évtizedekig finanszírozta a CEU-t. Tehát az nem úgy van, hogy egy nap alatt elköltöm az alapítványi pénzt. Ha az jön ki, hogy abból a 250 milliárdból eddig összesen 1 milliárdot költöttek oktatásra, az nagyon dicséretes, hiszen 200 évre tervezték a működést.

– Lehet akár az ingatlanvásárlásokat is úgy magyarázni, hogy ezek befektetések, mert egyszer majd a svájci ingatlan annyit fog hozni, hogy abból az egyetemet az idők végezetéig fent tudják tartani?

– Így van, igen. Az a baj, hogy a dolognak a közgazdasági tartalma teljesen nyilvánvaló. A jogi része az tényleg a bűnüldöző hatóság figyelmességétől és sebességétől függ.

Hétköznaphoz képest szokatlan, késői időpontban, este nyolckor kezdődött el a Polip Egyesület szervezésében két meghatározó politikai elemző, Ruff Bálint és Török Gábor beszélgetése, melynek a szervezők az „Egy évvel a választások előtt” címet adták.

A beszélgetés a kegyelmi botránnyal indult. Az elemzők azt gondolták a kegyelmi ügy előtt, hogy 2026-tal nem is kell foglalkozni, lejátszott meccs lesz az is, de jött Magyar Péter. Török maga sem gondolta volna, hogy Magyar több lesz, mint a kegyelmi botrány farvizén egy epizódszereplő. De most így utólag szerinte már teljesen logikus, hogy ennek a dolognak előbb-utóbb meg kellett történnie.

Megemlített egy tanulmányt, amely a magyarhoz hasonló domináns pártrendszerekkel foglalkozik, és „tulajdonképpen leírja nekünk a Magyar Péter-jelenséget. Leírja azt, hogy ott, ahol domináns pártrendszerek alakulnak ki, nem az ellenzék fogja leváltani a kormányon lévőket, mert pont arra épül a rendszer, hogy dominálja a politikai hatalmat, egy védett ideológiai törzsterületet hoz létre a többség támogatásával, hanem

„Ez a 2010-es tanulmányban teljesen világosan le van írva. Senki nem gondolta, hogy ez megtörténhet Magyarországon” - mondta.

Török Gábor szerint az, hogy milyen állapotban van a Tiszán kívüli ellenzék, teljesen érdektelen kérdés. Az pedig, hogy még melyik párt kerül be a parlamentbe, csak akkor érdekes, ha a két nagy fej-fej melletti eredményt produkál, mert akkor megeshet, hogy koalíciós kényszerhelyzet lesz. És egy ilyen esetben értékelődhet fel például a Mi Hazánk szerepe. Hacsak a Fidesz ki nem nyújtja a kezét a Mi Hazánk szavazóiért is, amire utalnak már most is jelek, ahogy sorozatosan nyúlja le a másik szélsőjobboldali párt témáit, a készpénzhasználattól kezdve a Pride betiltásáig.

Ruff Bálint szerint a főleg Kelet-Magyarországon élő Mi Hazánk-szavazók túlnyomó része valójában kiábrándult ellenzéki, akiket establishment-ellenességük miatt könnyű tematizálni akár az oltásellenességgel, vagy a készpénz körüli összeesküvés-elméletekkel, de nemcsak a Fidesz felé van kijárat a Mi Hazánk szavazótáborából. Ruff Bálint úgy gondolja, ez fontos kérdés lesz mind a Fidesznek, mind a Tiszának, mert „a Hajdúságban, Szabolcsban, Heves megyében, Jászságban egyéni körzetek mehetnek el, ha ott erős Mi Hazánk-jelenlét van.”

Török Gábor úgy látja, egy választási szituációban, ha kiélezett lesz a választás, semmilyen figyelem nem fog a kis pártokra hárulni.

Mindkét politikai elemző egyetértett abban, hogy azonnali politikai öngyilkosság lenne a Tisza részéről, ha szövetkezne valamelyik óellenzéki párttal, mert ha ez az ajtó kinyílik, akkor azt visszacsukni nem lehet, és benyomulnak a régi, kompromittálódott emberek a Tisza köré, a Fidesz pedig hátradől, és rendel egy kávét.

Török Gábor hozzátette, hogy jelenleg egy virtuális kétpártiság van, mert a Tisza még mindig nem intézményesült, noha már elindult ebbe az irányba, és ami virtuálisan megjelenik, azt létre is hívhatja a folyamatok dinamikája.

A kérdés az, hogy eldől-e az a bizonyos dominó. Mert ha nem, akkor viszont teljesen mindegy, mi történik.

Szóba kerül, hogy várható-e prominens fideszes politikusok botrányos bukása, átállása a Tiszához, vagy simán kilépése a közéletből?

Török Gábor azzal a meghökkentő megállapítással kezdte a válaszát, hogy a fideszes politikusnak nem az ellenzéki politikus a legfőbb ellenfele, hanem a másik fideszes politikus. Mert a kívülről monolit Fidesz belülről állandó harcban lévő szervezet, melyben folyamatos újrafelosztása történik az erőforrásoknak, de legalábbis a harc értük állandó. De hogy várható-e bármilyen dezertálás? Erről Török egy erős történettel válaszol: egy fideszes, nagyon fontos politikus mondta neki, amikor feltette neki azt a kérdést, hogy hogy néznek ki a belső viszonyok a pártban.

Az elemzőket megkérdezték arról is, mi történne, ha a Tisza nyerné a választásokat? Összeomlana-e a Fidesz, vagy megszilárdulna egy kétpárti rendszer, amiben ők az egyik szereplők?

Ruff Bálint szerint az a legfontosabb, ami Orbán Viktor és Magyar Péter fejében van erről. Orbán már kimondta, hogy a haza nem lehet ellenzékben, így nagyon nehéz elképzelni, mi történhet. És vajon Magyar Péter megengedheti magának, hogy Orbánt futni hagyja, elfogadhatja, hogy ő vezesse majd az ellenzéket a parlamentben? Esetleg szabad utat ad neki „az első moszkvai járatra”? Ruff szerint ezek mind komoly forgatókönyvek lehetnek.

Török szerint Orbán Viktor 2002-ben egy vesztes választás után egyszer már átadta a hatalmat. De akkor nem egy teljesen a személyére szabott rendszerből kellett kilépnie. A mostani helyzet egészen más. Ma azt látni, ami szerinte vészjósló, hogy bár Rogántól sok jogkört elvett a miniszterelnök, de a kommunikáció és a titkosszolgálatok ott maradtak. Ebből is látszik, mit gondol a kormánypárt a legfontosabbnak a hatalom megtartása szempontjából. És a hatalom megtartásáért a Fidesz mindent meg fog tenni. Csak az a kérdés, hogy ennek a „mindennek” hol vannak a határai?

Török Gábor szerint azért elképzelhető egy békés forgatókönyv, amiben a Fidesz is elfogadja a hatalomváltás lehetőségét.

„Az a rendszer, amely most a fékek és ellensúlyok teljes hiányáról szól, egy személycserével vagy egy új hatalmi elit megjelenésével mindenhol feléledő fékeket és ellensúlyokat, vagy egyensúlyokat teremtene.” A fideszes elit emiatt gondolhatná úgy, hogy „nem a világvége egy hatalmi váltás”, mivel oly mértékben korlátozva lenne az új hatalom, hogy nagyon gyorsan a bukásához vezetne egy ilyen kaland. Gondolhatnák azt, hogy kicsit pihennek, és jönnek vissza.

Azaz megvan annak a kockázata, hogy ez a spekuláció végzetessé válik a Fideszre nézve, mert Magyarék kétharmadot szerezve lebontják mindazt, amit Orbánék bekészítettek. És akkor tényleg vége a rendszernek.

Arányosabb választási rendszerben ettől nem kellene félniük, és bár nagyon csúnya dolog egy éven belül, a választások előtt átírni a választási törvényt, Török Gábor szerint paradox módon ez mégis megnyugtató lenne.

Török szerint minden azon fog eldőlni, milyen arányban győz a Tisza – ha egyáltalán győz –, de „az biztos, hogy ez nem lesz egy dicsőséges hadjárat. Ha bemegyünk az erdőbe, legalább annyi idő onnan kijönni, nem fog ez olyan gyorsan menni.”

Az egyetemista közönség kérdései közül álljon kettő érdekesebb a végére. Az egyik azt firtatta, ha Orbánnak mennie kell, ki lehet, aki összefogja a Fideszt utána? A válasz számomra is meglepő: mindkét elemző egyetért, hogy ha még múlhatna Orbánon, akkor ő Szijjártót szeretné, de hogy valóban kinek van esélye, arra nincs válaszuk.

Egy másik kérdező a romániai és franciaországi történések kapcsán – mindkét országban bírósági ítélettel vettek le esélyes jelölteket az elnökválasztási küzdelemből – szeretné megtudni, hogy követheti-e a Fidesz ezeket a példákat, így iktatva ki Magyar Pétert a 2026-os küzdelemből. Török Gábor adja meg a választ:

Szombaton délután tüntetést tartottak Budapesten a Millenáris Parkban. A demonstrációt Bayer Zsolt kormánypárti publicista és a Civil Összefogás Fórum (CÖF) szervezte Kollár Kinga, a TISZA Párt EP-képviselőjének brüsszeli beszéde miatt.

A megmozduláson Gulyás Gergely és Menczer Tamás is megjelent, utóbbi közös fotóra is szívesen odaállt az érdeklődők mellé. A tüntetőket automata hívásokkal toborozták, a helyszínen Kollár beszédének egy részletét is lejátszották nekik. A hangulatot a Nélküled és a Darabokra törted a szívem fokozták, a zászlók mellett pedig „Őszödi áruló” és „Júdás Péter elárulta” feliratú táblák is előkerültek.

Kollár Kinga az Európai Parlament egyik bizottsági ülésén arról beszélt, hogy a magyar emberek romló életminősége megerősítette az ellenzéket, ezért optimistán tekint a 2026-os választásokra. Ezt a fejleményt az EU-s források befagyasztásának „pozitív” hozadékaként említette – a pontos kontextust és nyilatkozatot ebben a cikkünkben mi is megírtuk.

Bayerék szombat délután 15 órakor kezdődő tüntetése mintegy 45 perc után véget is ért.

25 republikánus és 25 demokrata szenátor közösen kezdeményezett egy kétpárti törvényjavaslatot, ami 500 százalékos vámmal sújtaná azoknak az országoknak az exportcikkeit, amelyek orosz olajat, földgázt vagy uránt vásárolnak. Igaz, Trump mentességet adhatna ez alól az Egyesült Államok nemzetbiztonsági érdekeire hivatkozva. A több más elemből is álló újabb szankciós-csomag elsődleges célja, hogy Putyint békére kényszerítheti Ukrajnába.

Hogyan érinthetné egy ilyen szigorítás Magyarországot és a MOL-t? Ki tudnánk-e váltani mással az orosz energiahordozókat? És nőhet-e emiatt a benzin vagy a földgáz ára? Erről beszélgettünk Holoda Attila energetikai szakértővel.

– Hogy tudna az Egyesült Államok kormánya 500%-os vámot kivetni csak Magyarországra, amikor az Európai Unió tagjai vagyunk?

– Valószínűleg olyan formában tudják ezt megcsinálni, hogy magát a konkrét termékeket emelik ki, de hogy ennek a technikája hogyan történik, nem tudni. Ez azért példa nélküli. Ráadásul ezt nem is Trump kezdeményezte, hanem kétpárti kezdeményezés volt. Mondhatnák az emberek, hogy nem Trump határozza meg a magyarországi üzemanyagárakat, miért befolyásolná ez a magyarországi helyzetet?

Például különböző kenőolajakat, vegyipari termékeket. Hiszen a MOL-nak van egy nagy vegyipari konszern-része, a TVK, amely a paraffintól kezdve sok mindent értékesít az Amerikai Egyesült Államokban. Ha azt mondják, hogy ezekre a konkrétan megjelölt termékekre vezetik be a vámot, könnyen elképzelhető, hogy ez egyedileg kezelhető lesz amerikai részről.

– Ki tudja ezt valahogy kerülni a MOL?

– A MOL folyamatosan azzal töltötte az elmúlt három évet, hogy azt bizonygassa mindenkinek, ő nem nagyon tud átállni más nyers kőolaj feldolgozására az urálin kívül, mert nagyjából olyan 5-600 millió dollárba kerülne a technológiai átalakítás. Mindez csak azért érdekes, mert most éppen rekord osztalékot fizetett ki, 220 milliárd forintot, ami nagyjából ezt az 500 millió dollárt fedezné. Ilyen szorult helyzetben úgy szokott lenni, hogy úgy döntenek egy adott cég tulajdonosai, hogyha egy technológiai fejlesztést meg kell tenni, akkor nem fizetnek osztalékot, hanem az eredmény egy részét erre fordítják. Lehet, hogy ezt próbálják kikényszeríteni az amerikaiak. Gyorsan hozzáteszem, hogy

Gyakorlatilag átvették az Európai Unió szerepét. Ez onnan látszik, hogy az orosz fosszilis energiahordozók értékesítési volumene nem nagyon változott a korábbihoz képest. Van ugyan egy 15-18%-os csökkenés 2022-höz képest, viszont az érte kapott pénz jelentősen visszaesett, több mint 50%-kal, ami azt jelenti, hogy kihasználva az oroszok szorult helyzetét, ez a két nagy ország elkezdett sokkal nagyobb mennyiségben, de olcsóbban nyers orosz kőolajat vásárolni. Főleg annak fényében érdekes ez, hogy India korábban soha nem vásárolt az oroszoktól nyers kőolajat, most meg az egyik legnagyobb vásárlója lett, és nem azért, mint amit szintén az itthoni pletykák terjeszenek, hogy átcímkézzék, és indiai kőolajként adják el, hanem India és Kína mára már kiépítette azt az olajfinomítói és feldolgozói kapacitást, ami korábban hiányzott, azaz már különböző kőolajipari termékekkel fog megjelenni ezeken a piacokon. Na most leginkább ezeket a termékeket lehet sújtani az 500%-os vámmal, ami nyilvánvaló, hogy elrettentheti Indiát vagy Kínát attól, hogy nagyobb mennyiségben vásároljon kőolajat.

– Tehát ezt nem úgy kell elképzelni, hogy 500 százalékos vámmal sújtják az egész magyar kivitelt azért, mert oroszországból importálunk kőolajat, földgázt és uránt?

– Nem. Nem országokat büntetnek ezzel, hanem a céget, és ebből a szempontból a MOL azért fontos, mert ahogy említettem, nemcsak üzemanyagot forgalmaz Magyarországon, hanem a világban sokfelé értékesíti a saját termékeit.

– Ez elegendő presszió lehet arra, hogy a MOL mégiscsak átálljon, vagy inkább benyeli a veszteséget, mondván, hogy többe kerülne az átállás?

– Bárhogy dönt a MOL, az mindenképpen rontja az eredményeit. Kérdés, hogy mennyire tudja, meri, és mondjuk engedik neki politikailag. Bár a MOL nagyon megpróbál tőzsdei cégként viselkedni, az elmúlt időszakban mégis a magyar kormány oroszpárti jelszavait és nyilatkozatait visszhangozza. Gyanítom, hogy meg fogják találni az útját-módját, hogy megpróbálják csökkenteni a bejövő orosz nyersolaj mennyiségét, azonban az elmúlt három évben, amióta tart a háború, nem túl sokat tettek ebbe az irányban. Sőt, éppen ellenkezőleg, talán még nőtt is az Oroszországból behozott nyersanyag mennyisége a korábbiakhoz képest, miközben

hiszen a MOL 2022 második felében is, meg 2023-ban is rekord eredményeket ért el, köszönhetően az Urali és a Brenti olajár közötti jelentős különbségnek, ami által természetesen a magyar kormány is elég komoly bevételre tett szert. Arról nem is beszélve, hogy hány, általunk nem ismert és elrejtett különböző kereskedő, nagykereskedő cég van még a nyers kőolaj-üzletbe beiktatva a MOL és a számára eladó orosz vállalatok közé, ami bizony több milliárd eurónyi haszonnak a fekete, vagy sötétebb útra terelését eredményezte. Nyilván ezt is meg kell, hogy fontolják. Arról nem is beszélve, hogyha ennek van valamifajta politikai kapcsolódása a jelenlegi kormányzó párthoz, akkor nagy valószínűséggel politikai típusú döntést kell hozni. De még egyszer hangsúlyozom, nem Magyarország a vámintézkedések fő célpontja, hanem sokkal inkább India és Kína.

– Az is múlt heti hír, hogy Szijjártó Péter bejelentette a Barátság 2 kőolajvezeték meghosszabbítását Belgrádig, ami ugyancsak azt mutatja, hogy továbbra is az orosz kőolajba invesztál az ország.

– Ez egy nagyon sajátos dolog. Maga az ország nem fog invesztálni, mert attól, hogy Szijjártó fontoskodik mindenfelé, ezt soha nem a magyar állam fizeti. Ez egy olyan vezeték lesz, amit a MOL fog üzemeltetni, és ennek az égvilágon semmi köze a magyar ellátásbiztonsághoz, mert jelen pillanatban az látható, hogy Szerbiának nincs is elég olaja, saját maga is komoly importőr. Ebből következően az, hogy magyarországi finomítóval összekötünk egy másik, szerb finomítót, másról szól. Mégpedig arról, hogy ez a vezeték lehetővé tenné a szerbek számára, hogy ők is hozzájussanak a jelenleg Magyarországra érkező kőolajmennyiség egy részéhez, ami abban segít a szerbeknek, hogy a saját meglévő kiszolgáltatottságukat az Adria kőolajvezetéktől, azaz az örök ellenség horvátoktól, némileg csökkentsék.

Ami a dolognak a távlati célja, és ezzel próbálják ezt takarni, hogy majd valamikor össze akarják kötni a trieszti és a konstancai kikötőket egymással, egy nagy vezetékkel. De gondoljunk bele, egyrészt a trieszti kikötő Olaszországból elmegy Szlovénián, Horvátországon, Szerbián és mondjuk Bulgárián keresztül egészen Konstancáig. Azért egy ilyen vezeték megépítése nem lesz egyszerű. Arról nem is beszélve, hogy nem vagyok meggyőződve róla, hogy a horvátok olyan nagy lelkesedéssel támogatnák annak a vezetéknek a megépítését, ami konkurenciája lehetne a későbbiekben a saját Adria vezetéküknek. Tehát egy olyan jövőbeni ígéretről, vagy álomról beszélnek, ami szerintem az ablakban sincs.

– A gáz esetében milyen mozgástere van Magyarországnak?

– Jobban állunk még akkor is, ha a jelenlegi magyarországi földgázellátás domináns része a Török Áramlaton keresztül, Kiskundorozsmánál jön be Szerbiából. Viszont az olajjal szemben több olyan lehetőségünk van, ahonnan be tudunk szerezni földgázt, és ezt is tesszük. Ha ránézek a pillanatnyi szállítási térképre, akkor azt tudom mondani, hogy a Török Áramlatról érkezik körülbelül 900 ezer köbméter óránként, viszont Mosonmagyaróvárnál a HAG (Hungarian-Austrian Gaspipeline) vezetéken nem orosz földgáz érkezik, mivel az osztrákokhoz most már nem is jut el, hanem német, cseh, norvég, vagy éppen LNG gázok érkeznek, onnan is jön majdnem 400 ezer köbméter. Tehát ez egy jelentős mennyiség. És ott van még a horvát krki LNG terminál, ahonnan szintén 41-42 ezer köbméter érkezik óránként. Azaz sokkal jobb a helyzetünk, mert nem csak két vezeték van. Az olaj esetén csak a Barátság, illetve az Adria vezetékek vannak. Viszont a földgáz esetén gyakorlatilag valamennyi szomszédos országgal össze vagyunk kötve, és

Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a MOL-lal szemben a gáz esetében az MVM a nagykereskedő. A MOL-nak vannak amerikai kapcsolódásai, ráadásul mint olajipari cég, ő onnan technológiát, technikát, szervizszolgáltatást és egyebet is vásárol, hiszen az olajipar döntő mértékben észak-amerikai központú. Az MVM-nek viszont nincsenek amerikai kapcsolatai. Tehát ha azt mondja az amerikai kormány, hogy ha az MVM nem hajlandó abbahagyni a Gazpromtól való vásárlást, akkor 500%-os vámmal sújtja, azt az MVM nem fogja észrevenni, hiszen nem kereskedik Amerikában. Ez azért egy drasztikus különbség.

– Beszéljünk még az uránról, mert erre is szól ez a bizonyos 500%-os vám. Szintén az is friss hír, hogy a Westinghouse bejelentkezett Magyarországon. Egyelőre csak kisebb erőművekről van szó, bár a sajtó ezt úgy kommentálta, hogy biztos Paks 2-re jelentkezett be. Ez utóbbinak én semmi konkrét nyomát nem láttam. Mi az igazság valójában?

– Jelenleg a Paks 1-es erőműhöz a dúsított urán az Oroszországból érkezik, illetve érkezett. A háborút követő néhány hónapban több olyan szállítmány is volt, ami pluszban hozott nukleáris fűtőelemeket. Ha visszagondolunk a Paks 2 körüli európai uniós értékelésekre, ellenvetésekre, ott mindig az volt az egyik probléma, hogy fűtőanyag tekintetében nem volt nyitott a szerződés, hiszen az orosz típusú atomerőművekhez gyakorlatilag csak az orosz típusú, úgynevezett kazettás fűtőelem beszállítása lehetséges. De az is igaz, hogy a Westinghouse is, de a francia atomipari cég is foglalkozott azzal, hogy megpróbálja ezekbe a típusú erőművekbe elkészíteni a saját fűtőelemét. Ezzel együtt az is tény, hogy

Persze urán sokfelé van, Amerikától kezdve Kazahsztánig, de a dúsításban az oroszok a legjobbak. Hogy ezt is megpróbálják plusz vámmal sújtani, az azt is jelentheti, hogy az Amerikai Egyesült Államok nukleáris cégei is érintettek lehetnek ebből a szempontból. Az mindenesetre figyelemreméltó, hogy a Westinghouse megpróbál egyrészt részt venni a magyarországi energiaellátás biztosításában az úgynevezett SMR-ek, a kis moduláris reaktorok forgalmazásával, ezt én egy jó ötletnek tartom. Azt már nehezen tudom elképzelni, hogy most akkor hirtelen Paks 2-ben átveszik az irányítást, beszállnak Paks 2-be, amiről cikkeznek az újságok. A Paks 2 egy orosz fejlesztési erőmű. Persze vannak nyugati beszállítói, de nem amerikaiak, sokkal inkább német és francia beszállítói, eleve így is indították el az egész projektet. Hogy ebben az amerikaiak milyen formában és hogyan akarnak részt venni, és hogy Trump, Putyin esetleg miben próbál megállapodni, nem tudni. Az ember el tudja ilyenkor képzelni, hogy eldugják az orosz cégeket, és amerikai mezben jelennek meg, de az amerikai Westinghouse egy az egyben biztos, hogy nem fogja tudni átvenni a Paks 2 építését.

– Most nézzük az energiaárakat. Ha az amerikaiak kivetnék ezeket a vámokat, akkor ennek milyen hatása lehet az árakra?

– Ha a MOL azt mondja, neki fontos a meglévő amerikai kapcsolat, annál is, hogy olcsóbban vásárol az oroszoktól kőolajat, akkor elkezdi növelni a tengeri szállításból származó olajat, ami nyilván másfajta árfekvés. Innentől kezdve sok múlik azon, hogy

De mondhatja azt is, hogy én annyira szeretem, amikor 220 milliárdot tudok osztalékként kiosztani, főleg a magyar kormánynak, meg a menedzsmentnek, hogy inkább megtartom ezt. Itt kérdés az, hogy a MOL-nak mennyit ér az amerikai piac. Ezt én nem tudom, hogy a MOL például petrolkémiai termékekből mennyit értékesít Amerikában. Azért el tudom képzelni, hogy összevethető a magyarországi üzemanyagforgalommal, ugyanis a MOL legnagyobb bevételét nem az üzemanyagforgalmazás adja, bárki bármit gondol, hanem a feldolgozott egyéb termékek, és a legnagyobb bevétele sem az üzemanyag-kereskedelemből származik, hanem a többi tevékenységéből. Ez azt is jelentheti, hogy az értékesítési célpontjai között ott lehet az Amerikai Egyesült Államok, olyan mértékben, melynek elvesztése talán fájdalmas lehet. Nem ismerjük azt, hogy a MOL Amerikában milyen erős. Az is szempont, hogy a MOL mind a bányászathoz, mind a finomításhoz vagy a petrolkémiai tevékenységéhez vásárol amerikai termékeket, gépeket, berendezéseket.

– A végső szót a politika fogja kimondani?

– Nincs többsége a magyar kormánynak a MOL-ban. A magyar államnak jelenleg már nincs részesedése a MOL-ban, semennyi se. Talán csak az egy úgynevezett arany részvénye van meg, de az valójában semmire nem jó. Persze a befolyása az megvan, de jóval nagyobb befolyása van magának a menedzsmentnek, vagy a menedzsmenthez tartozó köröknek, meg különböző bankoknak.

- Visszatérve a fogyasztók szempontjaira: aki most olvassa az újságot, és azt látja, hogy 500%-os vámmal fenyegeti Amerika az oroszokkal üzletelőket, annak nem kell félnie, hogy emiatt neki holnaputántól megfizethetetlenül drága lesz akár a gáz, akár az olaj?

– Biztos, hogy nem kell aggódnia.