Bálint gazda 100 éves: „Mi még egy hétig ettük a kenyeret, manapság már a tegnapi is a kukában végzi”
– Fákat, bokrokat kell ültetni, hogy minél több zöldfelület legyen, hiszen az csökkenti a légkörben a szén-dioxid mennyiségét. A legfontosabb pedig az, hogy a gyerekeket is tanítsuk. Manapság az általános iskolákban szinte egyáltalán nem foglalkoznak természeti kérdésekkel. De az alkoholfogyasztás veszélyeiről, a helyes táplálkozásról is jóval többet kellene beszélni.
Kevesebb húst és szénhidrátot, több gyümölcsöt és zöldséget kellene fogyasztanunk, már csak azért is, mert a húsipar a környezetre is rendkívül káros hatással van.
Én életemben egyszer jártam Amerikában egy tanulmányúton, és nem tudtam megszokni, hogy akkora húsokat tesznek az asztalra, ami az egész tányért beborítja.
– Nagy figyelmet kapott a jelenleg is zajló műanyagmentes július kihívás. De lehetséges egyáltalán 2019-ben minden műanyagot száműzve élni?
– Kétségtelen, hogy fölöslegesen használunk ennyi műanyagot, főleg a kereskedelemben. Pedig lennének helyettesítő megoldások. Legutóbb például egy olyan szellemes módszerről olvastam a külföldi sajtóban, hogy a zöldség- és gyümölcsféléket érdemes volna nagyobb méretű növények leveleibe csomagolni. Egy nagyobb szőlőlevélben gond nélkül elfér három petrezselyemgyökér, három sárgarépa, és még egy kis zeller is. Ez egy spárgával átkötve pont ugyanannyira praktikus, mint a műanyagzacskó. Egyetlen rebarbaralevélbe beleférne akár egy kiló szőlő. Szóval vannak lehetőségek, csak ki kellene használni őket.
– Régen hogy működött ez?
Egy tisztességes falusi család tényleg nem termelt gyakorlatilag semmi hulladékot. Ami tüzelhető volt, azt eltüzelték, a borsó vagy a bab héját bedobták a trágyába. Az ételmaradékot megette a kutya és a macska, vagy belekerült a moslékba. Sajnos újabban egy szerencsétlen intézkedés következtében már a vendéglátóhelyeken is meg kell semmisíteni, ami megmaradt a nap végén, pedig nagyon higiénikusan is fel lehetne használni úgy, hogy ne vesszen kárba.
Egy német újságban olvastam, hogy Hamburgban a kukába került péktermékek mennyisége annyi, mint a teljes fogyasztás Grazban. Annak idején a falusi házakból még egy szelet kenyér sem végezte a szemetesben.
Az én családomban például péntekenként volt kenyérsütés, utána egy hétig azt ettük, és nem volt rossz még a hetedik napon se. Most meg ott tartunk, hogy a tegnapi zsemlét már nem eszik meg az emberek.
De más területen is óriási az élelmiszerpazarlás. Ebben egyrészt a szokásaink a bűnösek, de a gyerekeket se neveljük a helyes hozzáállásra. Pedig katasztrofális vége lesz, ha nem változtatunk.
– Visszatérve a születésnapjára: van kilátásban valamiféle ünneplés, akár családilag, akár hivatalos szervezésben?
– Apámnak mindig az volt a mondása, hogy az ember nem az ünnepeknek, hanem a hétköznapoknak él. Ennek következtében az én családomban sosem ünnepeltünk látványosan, se a születésnapokat, se más jeles napot, például házassági évfordulót. Apró ajándékokkal, egy-egy süteménnyel, vagy finom étellel be szoktuk érni. Persze erről a századikról azért biztosan megemlékezünk majd családi körben.
Másra én nem is vágyom, de akaratomon kívül azért rendeznek ünnepségeket. Néhány napja a szülővárosomba, Gyöngyösre hívtak meg, az Orczy-kert nevű nagyon szép parkban ültettem el egy berkenyecsemetét a polgármester és a helyi baráti kör elnökének társaságában, és egy oklevelet is kaptam mellé. Ennek a fának az előnye, hogy a gyümölcse is felhasználható – bár ezt kevesen tudják –, és díszfának is kitűnően alkalmas.