SZEMPONT
A Rovatból

Azon görcsöltem, hogy ne essek le a járdaszegélyről

Nem is az fáj a legjobban, hogy fel kell tenned magadnak ezt a kérdést. Még csak az sem, hogy nincsen rá válaszod, hanem az, hogy nem is lesz soha. Egyetlen kérdés, ami így szól: Mi lett volna, ha…?
Kocsis Gábor írása a Használd fel blogon - szmo.hu
2016. szeptember 09.


Link másolása

A Használd fel blog szerzője azt mondja: nem létezik olyan tapasztalat - legyen az pozitív vagy negatív -, amit ne tudnál felhasználni életed jobbá tételére, céljaid elérésére, önmagad valódi kifejezésére.

Ehhez találsz inspirációt és a személyes tapasztalataira épített tanácsokat ezen az oldalon. Pontosan tudja, hogy milyen igazán mélyen lenni, és azt is, hogy hogyan lehet felállni onnan. Mert mindig fel lehet állni. És miután ezt megtetted, már soha többé nem fogsz hinni a lehetetlenben!

Van néhány olyan dolog az életben, amit nem lehet ostoba kifogásokkal kimagyarázni. Mások felé megpróbálhatod – lehet, hogy még sikerül is –, de önmagad számára nem fog menni. Ott mindenképpen csatát veszítesz. És fájni fog. Nagyon. Újra és újra, egész életedben. Egyetlen kérdés miatt, ami az összes fájdalmadat azonnal előhozza.

Mi lett volna, ha akkor megteszem azt, amitől annyira féltem? Mi lett volna, ha nem másokra hallgatok, hanem az álmaimat követem? Mi lett volna, ha elmondom neki azt, hogy szeretem? Mi lett volna, ha akkor nemet tudok mondani, és nem hagyom, hogy mások rajtam élősködjenek? Mi lett volna, ha csak néhány pillanatig erős tudtam volna lenni, és nem kerültem volna méltatlan helyzetbe? Mi lett volna, ha belevágtam volna abba a munkába, amihez magamat kevésnek éreztem? Mi lett volna, ha kilépek egy mérgező kapcsolatból, és nem megkeseredve élem le az életem? Mi lett volna, ha kipróbálom azt, amire a szívem mélyén mindig is annyira vágytam, de a cselekvéshez gyáva voltam?

Mi lett volna, ha igazán élek, nem csak túlélésre játszom?milettvolnaha5

Sodródni csak lefelé lehet

Volt egy pontja az életemnek, amikor rájöttem: nagyon elcsesztem valamit. Nem az a pont volt ez, amikor majdnem meghaltam, mert akkor másra figyeltem. Először arra, hogy visszamásszak az életbe, utána pedig arra, hogy valamire foghassam azt, ami velem történt. Az első sikerült, a második nem. Az életem az enyém maradt, de a felelősség is, hogy mit kezdek vele. Ez alól a felelősség alól nem tudtam kibújni. Senki sem tud kibújni.

Mégis sokan próbálkoznak azzal, hogy valami külső tényezőre vagy egy másik emberre mutogatva saját életük vakvágányra kerülésének felelőssége alól feloldozást nyerjenek. Csakhogy az élet nem így működik. Az a helyzet, hogy senki nem fog téged felmenteni, ha elcseszed az életedet. De még megbüntetni sem fog senki sem ezért. Te bünteted saját magadat. Te pazarolod el azt az egyszeri, megismételhetetlen, felbecsülhetetlen értékű ajándékot, amit születésed pillanatában kaptál: hogy itt lehess, hogy lélegezz, hogy szeress, hogy érezz – hogy élj.milettvolnaha3

Sokan azonban nem élnek, csak túlélik a napjaikat. Tűrik, ami nem jó, és várják, hogy jobb legyen. Várják, hogy majd valami megváltozik magától, vagy valaki változtat helyettük a dolgokon. Várják, hogy a szánalmas helyzetük egyszer csak hirtelen javulni kezdjen. Várják, hogy a Sors, az Isten, a véletlen, a kormány, egy ismerős vagy egy idegen majd megoldja helyettük az életüket. Csak várakoznak, de ők maguk semmit sem tesznek. Beletörődnek. Eltemetik magukat: egy haldokló lelket és egy még élő testet.

Onnantól pedig már csak egyre lejjebb és lejjebb kerülnek. Mert az élet folyója ilyen: ahhoz, hogy felfelé haladj, úsznod kell; sodródni csak lefelé lehet. Aki ezt nem érti, az egész életében a körülmények áldozata marad. Úgy éli le az életét, hogy itt sem volt igazán, és úgy fejezi be, hogy valójában el sem kezdte.

Amit nyitva hagytál, az már úgy is marad

Saját életünk irányításának hiánya vezet a lélekgyilkos "mi lett volna, ha..." kérdésekhez. Azokhoz a kérdésekhez, amelyek fájdalmat okoznak akkor is, amikor először felteszed, és akkor is, amikor életed végén utoljára. És ez a fájdalom egyáltalán nem biztos, hogy az idő múlásával csökkenni fog.

Nekem is volt már néhány megválaszolatlanul maradt kérdés az életemben, de igazán súlyos, igazán nagy fájdalmat okozó kérdés soha. Nem azért, mert okosabb lennék a nagy átlagnál, vagy mert kezdetektől fogva jobban tudtam volna élni, mint a beletörődést választó többség, hanem egészen egyszerűen azért, mert nem volt rá módom.

Bár mindig is a szívemet követtem, bármibe is fogtam, de az én életemben is több volt a megalkuvás, a várakozás és a halogatás, mint amennyi egy boldog életbe belefér. Igazán súlyos "mi lett volna, ha…..." kérdést azonban még nem volt időm magamra aggatni, mert viszonylag hamar, 28 évesen szembesülnöm kellett azzal, hogy az életem bármikor megszakadhat. Egyik pillanatról a másikra bezárulhat az ajtó, és ennyi volt. Finito. Nincs visszafordulás. Nincs ismétlés. Pontosan annyi volt, amennyit idáig kihoztam belőle. Sem több, sem kevesebb.milettvolnaha1

Amikor erre rájöttem, és egy stroke után ott feküdtem a kórházban, még csak a félelem uralkodott bennem. Még nem tudtam mit kezdeni ezzel az egésszel. Miért jutottam ide látszólag ok nélkül? Miért pont én? Mit tegyek most? Lesz-e jobb? Élek-e valaha újra teljes életet (mert akkor még azt hazudtam magamnak, hogy előtte teljes életet éltem)? Alszom-e még el valaha úgy, hogy ne kelljen félnem attól, hogy másnap felkelek-e, és ha igen, akkor milyen állapotban?

Akkor még csak félelem volt bennem, és életösztön. Nagyon akartam élni, de még nem ment igazán. És csak később jöttem rá, hogy azelőtt sem éltem igazán. Csak később értettem meg, hogy ha úgy folytatom az életemet, ahogyan korábban éltem, akkor egyre fájdalmasabb "mi lett volna, ha..." kérdéseket fogok magamra pakolni az évek során. Egyre nagyobb súllyal nyomnak majd lefelé a nyitott kérdések.

A járdaszegély és az élet

A felismerés soha nem egy pillanat műve – az agy már készül rá előtte hosszú időn át. Legtöbbször mégis csak egy-egy pillanatra emlékszünk utólag: egy bevillanó emlékre, egy hirtelen minket érő külső hatásra, egy szokatlan látványra, egy intenzív érzésre. Egy különleges pillanatra, amely a felismerést felszínre hozta.

Az én pillanatom egy séta során jött el, egy járdaszegélyen egyensúlyozva. Ugye milyen hülyén hangzik? Pedig teljesen logikus itt minden. A stroke után az elvesztett egyensúlyérzékemet próbáltam visszahozni (sikeresen, mert hála az agy csodálatos működésének, a meghalt részektől sok funkciót át tudnak venni más területek), ezért folyton kerestem magam körül a lehetőségeket, hogy játékos vagy éppen szigorúan következetes formában fejlődjek. A járdaszegély volt az egyik ilyen lehetőség.milettvolnaha4

A kórházból hazakerülve sokat sétáltam otthon, és az életbe való pszichés visszatérésem jelentős részét ezeknek a sétáknak köszönhetem. Nemcsak meditációként szolgáltak a sétáim, hanem segítettek átgondolni a múltamat, és elősegítették azt is, hogy tudjak kezdeni valamit a jelenemmel. Az egyik ilyen céltalan, mégis eredményekhez vezető sétám során szokásos módon végiggyalogoltam egy járdaszegélyen. Ugyanúgy, mint máskor, azonban most valami egészen máshogy történt. A felismerés megérkezett.

Ahogy a járdaszegély végére jutottam, a szokásos reflexszerű elégedett mosollyal konstatáltam, hogy leesés nélkül elértem a végéig, és ez azt mutatja, hogy az egyensúlyérzékem már ismét egész jól működik. A mosolyomat azonban hirtelen megtörte egy sokkal erősebb hatás. Egy gondolat, amire nem számítottam. Ok, végigjutottam a járdaszegélyen, de mit láttam közben? Láttam a szembejövő gyermek mosolyát? Láttam a felettem úszó felhőket? Láttam a virágba boruló faágat, amelyről éppen egy madár indul útnak? Láttam a kutyát, aki vidáman hempereg a fűben tőlem néhány méterre? Láttam bármit is magam körül, amíg arra koncentráltam, hogy ne essek le a járdaszegélyről?

És rájöttem, hogy az egész életemet így éltem eddig. Sokakhoz hasonlóan azon görcsöltem, hogy ne essek le a járdaszegélyről, ne érjenek kudarcok az életemben, ne bukjak el az utamon, nehogy véletlenül padlóra kerüljek. És ez a félelem rengeteg kompromisszum meghozására késztetett. Nem vágtam bele abba, amit a szívem mélyén csinálni szerettem volna, csak nem mertem. Nem mondtam el annak, akit szeretek, hogy mit érzek iránta. Nem indultam el, hogy megvalósítsam az álmaimat, csak a fejemben, néhány papírfecnin és a számítógépen létrehozott mappában maradt minden. Minden, aminek csak akkor van értelme, ha fizikai valósággá válik. Minden, ami ha csak a fejemben marad, viszem magammal a temetőbe. Minden, amitől azt érezném, hogy igen, élek, igazán élek, és nem csak reménykedve várakozom. Minden, ami nem engedi megszületni azt a kérdést, hogy "mi lett volna, ha...".milettvolnaha2

Onnantól fogva egészen másként gyalogoltam végig a járdaszegélyeken, és egészen másként kezdtem el járni az életem útját is. Körbenéztem, és élveztem mindazt a csodát, amiben az utam során részem lehetett. Nem féltem már leesni a járdaszegélyről, és nem féltem már elbukni az életem útján sem. Nem féltem, mert tudtam, hogy az élet nem arról szól, hogy hibátlanul végigjutunk-e rajta (úgysem fog sikerülni), hanem arról, hogy mit élünk meg az út során. Megértettem, hogy az út célja az utazás maga.

Mesterséges félelem

Jó oka van annak, hogy ennyi ember cipeli magával egész életén át a fájdalmas "mi lett volna, ha..." kérdéseit. A félelem, ami a cselekvéstől visszatart, csak részben ösztönös és természetes. Biztonságra való törekvésünk bizonyos szempontból evolúciós előnnyel jár, hiszen az újdonság veszélyt is hordozhat magában, így aki például fél a zuhanástól, az nem gyalogol le a szikla pereméről a semmibe, és aki a tüzet csak bizonyos távolságból szereti, az nem fogja felgyújtani a saját haját, ha nagyon fázik télen. Persze, hogy van előnye a félelemnek. A kérdés csak az, hogy alapja is van-e minden félelmünknek, vagy azok mértékének.

Természetes óvatosságunk mellett – időnként azt erősítve, máskor attól teljesen függetlenül – van itt valami más is, amivel sokkal jobban korlátozzuk az életünket: ez pedig a tanult félelem. Igen, csakúgy, mint a képességeinket, a félelmet és a tehetetlenséget is lehet tanulni. A legtöbb ember tanulja is rendesen egész gyerekkorában – aztán még felnőttként is. Sok szülő a saját félelmeit gyermekére vetítve kudarckerülő magatartási mintát ad át neki, vagy túlzott aggodalmával elnyomja őt, esetleg saját kisebbségi komplexusát kiélve uralkodik fölötte.

Aztán ott van az iskolarendszer is, melynek fontos eleme a büntetés.

Aki rosszul teljesít, annak mindenképpen bűnhődnie kell. Aki kilóg a sorból, annak pláne. Az okokat nem keresi senki, a lényeg a megfelelési kényszer. A gyermekekben pedig szép fokozatosan kialakul a kudarctól és az el nem fogadottságtól való félelem. Ezért nem mernek felnőttként sem változtatni az életükön, akár kicsit, akár nagyon rosszul érzik benne magukat.milettvolnaha6

Pedig aki fél minden változástól, az fél magától az élettől is – ugyanis változás nélkül nincsen élet. Aki korlátozza önmagát azért, mert a biztos rossz vonzóbb, mint a bizonytalan jó, az újabb és újabb "mi lett volna, ha..." kérdésekkel terheli saját lelkét. Egyre fájdalmasabb, egyre mélyebb sebeket okozó kérdésekkel. Olyan kérdésekkel, amelyeket nemhogy cipelni nem kellene, hanem fel sem kellett volna tenni. Olyan kérdésekkel, amelyek ellehetetlenítik a boldog, teljes életet.

Kérdések helyett válaszok

Tudod, ebben az élet nevű játékban egyetlen igazi ellenfeled van: önmagad. Mindaz, ami a fejedben van, válhat segítőddé, és válhat leküzdhetetlen akadállyá is. Foghatod a körülményekre, ha nem követed az álmaidat, de attól még az idő nem fog megállni, hogy Te ácsorogsz. Az idő csak megy, neki ez a dolga. Egy másodperc. És még egy. És még egy. Talán ennyi elég is ahhoz, hogy lekéss egy lehetőséget. Sokszor persze több időd van: órák, napok, hetek, vagy akár évek is – mégsem történik semmi. Csak a másodpercek peregnek néma homokszemekként, amíg a homokóra le nem jár végleg.

Az élet egyrészt kegyetlen, másrészt hasznos jellemzője az, hogy a homokóra nem üvegből van: soha nem tudhatod, hogy neked mennyi homokszem jutott. Kegyetlen dolog ez, mert a bizonytalanság mindig az, de egyúttal hasznos is, mert megtanulhatsz a maga teljességében megélni minden egyes pillanatot. Megtanulhatod, hogy a halogatás az élet ellen szól. Megtanulhatod, hogy amit ma nem teszel meg, holnap már nem biztos, hogy lesz rá lehetőséged.

Megtanulhatod, hogy a lehetőség, ami a szemed elé táncolt, hamar el is illanhat végleg. Megtanulhatod, hogy az álom cselekvés hiányában csak álom marad. Megtanulhatod, hogy élni csak úgy érdemes, ha nem őrizgetsz "mi lett volna, ha..." kérdéseket, hanem válaszokat adsz rájuk még azelőtt, mielőtt feltennéd őket. Megtanulhatod mindezt, ha úgy döntesz, hogy megtanulod.milettvolnaha7

Márai Sándor szavai csengnek a fülembe: "Az életben nem az fáj a leginkább, ami rossz és fáj, hanem az, ami jó és nincs." És valóban így van: amit megtettünk, azzal tudunk mit kezdeni, még ha hibáztunk is a cselekedeteinkkel. Megbánhatjuk, helyrehozhatjuk (vagy legalább megpróbálhatjuk kijavítani, hogy a lelkiismeretünk megnyugodjon), tanulhatunk belőle, felhasználhatjuk arra, hogy szebbé tegyük a saját életünket, és másokét is.

De amit nem tettünk meg, az megfoghatatlan. Azzal nem tudunk mit kezdeni.

Az örökre kérdés marad. Egy elrendezetlen pont az életünkben, vagy akár egy egész életszakasz, amit egyetlen fájdalmas, lélekgyilkos kérdés helyettesít: "Mi lett volna, ha...".

Elindulni veszélyes, tudom. De egy helyben maradni sokkal veszélyesebb. Szólhat az életed soha célba nem érő várakozásról, lelket sorvasztó vágyakozásról, nyitott kérdésekről és önmagad megnyugtatására ismételgetett hazugságokról, vagy szólhat valódi válaszokról, cselekvésről, önmagadba és a céljaidba vetett hitről, szenvedélyről, és arról az érzésről, ami minden egyes este mosolyt csal az arcodra, amikor aludni térsz: igen, ma is éltem, nem csak léteztem.

A két utat egyetlen döntés választja el egymástól. Egyetlen döntés választja el a feltételes módot a kijelentőtől. Egyetlen döntés választja el a túlélést az élettől.

Ha neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Somogyi Zoltán: Magyar Péter erősödésével kezd olyan hangulat kialakulni, hogy az EP választás is kudarccá válhat a Fidesz számára
A Fidesz számára a tét, hogy továbbra is a nemzet pártjaként tüntethesse fel magát. Ha túl gyengén szerepel és trendfordítónak látszódhat az eredmény, az erőforrások is megindulhatnak Magyar Péter irányába.

Link másolása

Magyar Péter túl van a századik településen, mindenhol tömeg várja, minden beszédét élőben közvetíti a Facebookon, és az országos problémák mellett mindenhol helyi aktualitásokról is beszél. Semmiből épített pártot hetek alatt, amire a Závecz Research legutóbbi mérése szerint másfélmillióan szavaznának, és a 40 éven aluliak körében a legnépszerűbbé vált. Még úgy is, hogy továbbra is egyszemélyes show-nak tűnik, amit Magyar Péter csinál.

Közben Orbán Viktor szinte titokban kampányol, válogatott közönség előtt, ahol azt is mindig elmondja, nem is céljuk meggyőzni sem a másik oldalon állókat, sem a bizonytalanokat, szerinte a „fényes győzelemhez” elég, ha a „sajátjaikat” elviszik szavazni. Egyetlen témára fűzte fel a kampányát: a háborúra.

A Partizán által szervezett pénteki EP-vitára sem Magyar Péter, sem a Fidesz listavezetője, Deustch Tamás nem ment el. Pedig a Závecz mérése szerint toronymagasan ez a két erő a választás esélyese: a biztos szavazók körében a Fidesz-KDNP 39, a Tisza Párt már 26, míg a DK-MSZP-Párbeszéd pedig 17 százalékon áll. Igaz, a választásokig még van három hét. Az aktuális helyzetről beszélgettünk Somogyi Zoltánnal, a Political Capital alapítójával.

– Úgy tűnik, Magyar Péter mára eltüntette az összes kis pártot úgy, ahogy van. Meddig tarthat ez a menetelés?

– Várjuk meg azért a választási eredményeket, nincs már olyan messze a június 9-e. Persze, Rákosi Mátyás szavaival élve a politikában a határ a csillagos ég, tehát a plafon lehet bárhol. Még nem tudjuk azt, hogy milyen dinamikával, mekkora lendülettel rendelkezik, illetve közben a Fidesz és az ellenzéki erők mennyire gyengülnek Magyar Péter működése mellett.

Klasszikusan az a helyzet van, amikor komoly meglepetések érhetik a választót és a politikusokat a június 9-i választási éjszakán.

Ami egyébként abból a szempontból is érdekes, hogy kezd egy olyan hangulat lenni, mintha országgyűlési választási kampányban lennénk. Ha ez így van, az azt jelenti, hogy az átlagosnál magasabb választási részvételre lehet számítani. Ha magasabb választási részvételre lehet számítani, akkor a bejutási küszöbön imbolygó, illetve kisebb pártokat még ez is lehúzza, hiszen ahhoz, hogy magas választási részvétel mellett valaki jól szerepeljen, sok szavazat kell az ország különböző pontjairól. Ha azt nézzük, hogy mely pártok tudtak országos szinten, mindenütt listát állítani, akkor erre csak a Fidesz, a DK, és a Mi Hazánk volt képes. Ez szintén abba az irányba mutat, hogy jó néhány eddig a parlamentben lévő ismert pártnak van esélye, hogy kiessen.

Ez az egyik dolog. A másik, hogy

Magyar Péterrel még nagyon sok minden történhet, mert amit korábban is mondtam, ahogy intézményesülten a belpolitika részévé válik bárki, úgy már kap olyan támadásokat, amelyeket nehezebb megmagyarázni és a földre húzza vissza őt.

Egy példa: Karácsony Gergely megtámadta az egyik jelöltjével kapcsolatban. Az ilyenek az egész Magyar Péter-jelenséget gyengíthetik. Amíg Magyar Péternek csak önmagáért kell jót állnia, addig ez a megváltást váró hangulat, hogy végre valaki valamit csinál ellenzéki pozícióból, az tudja őt előre vinni, de abban a pillanatban, hogy már a listáján lévő összes politikusért, másokért is felelősséget kell vállalnia, minden ilyen ügy veszélyes lehet az ő megítélése szempontjából. A politikában pedig teljesen más az időszámítás, mint a hétköznapjaink emberi időszámításai, pár percnyi történés is megfordíthat folyamatokat. Kampányban pedig még inkább így van.

Ráadásul fontos választás ez a Fidesz szempontjából annyiban, hogy semmiképpen sem örülnének neki, ha trendfordítónak jelenthetné ki bárki is ezt a választást, azaz mondjuk annyira sok szavazatot veszítene a kormánypárt, hogy kialakulna egy érzés egy évtized után a Fidesz meggyengüléséről.

Ezt a Fidesz el akarja kerülni. Eddig az volt a terve, hogy az EP-választáson majd jól teljesít, az összes többi meg kevésbé lesz érdekes. Most meg azt lehet érezni, hogy a kezd olyan hangulat kialakulni, hogy az EP választás is kudarccá válhat a Fidesz számára.

– Ha a Fidesz szempontjából egy relatív gyenge választási eredmény születik, akkor az beindíthat-e lélektanilag egy olyan dominó effektust, hogy az abból kialakuló hangulat gyengíti tovább a Fideszt?

– Az egy kicsit ennél bonyolultabb. A Fidesz csak nagyon erős országos eredményt tud elviselni, mert a saját magára vonatkozó mondása az, hogy ő a nemzeti párt, és mindenki más félreérti vagy éppen nem képviseli a nemzetet. És ez még a jóindulatú megközelítés a Fidesz oldaláról, mert általában azt is szokták mondani, hogy nem tagja a nemzetnek, vagy nem nemzeti érdeket képvisel.

Igen nehéz lenne ezt az identitást tovább építeni akkor, ha a nemzeti politikát folytató párt nem közelíti meg az 50 százalékos eredményt egy országos választáson.

Mert akkor milyen alapon mondja? És ez a fajta identitásgyengülés hozhat egy erőteljes, hosszabb távú népszerűségcsökkenést a Fidesz számára. Persze mindig ott lesz a lehetőség, hogy változtasson a politikáján, ha van képessége erre, meg akarat, szándék és megfelelő dinamikával reagál mondjuk a választási eredményekre.

– A választásokig még van egy hónap. Az szokott lenni, hogy az igazi nagy és romboló erejű tölteteket a hajrában lövik ki. Számíthatunk arra, hogy a Fidesznél is lapulhat, vagy befújhat egy kormánypárti médiumhoz egy olyan dossziét a szél, amivel a végén akarják jelentősen módosítani az eredményeket?

– Igen, de azt mindig fel kell építeni. Ha valamivel elő akarnak jönni, akkor ezt ezekben a napokban fogják megtenni, mert azért egy ügy felépítésére kell jó néhány hét, hogy az úgy beépüljön, hogy egyáltalán a választók meghallják.

– A Fidesz azt mondja, hogy ami Magyar Péter körül történik, az csak az ellenzéken belüli pozícióharc, a Fideszre nézve nem veszélyes. Azonban nem az látszik a Fidesz viselkedésén, mintha nem úgy érzékelné, hogy közvetlenül az ő bázisuk is veszélyben lehet.

– Az, hogy mit mondanak kifelé, egy dolog. Mi lenne, ha egy párt elkezdené mondani, hogy jaj, nagy veszélyben vagyunk, jaj, jaj... akkor ki gyűjtene neki ajánlásokat? Mindenkinek azt kell mondani, hogy minden rendben van, csináljuk, dolgozzunk. Aztán persze a házon belül meg néznek ki a fejükből,

amikor 15 ezer ember elmegy Debrecenbe tüntetni, és ott a magyar zászlók alatt, egy piros-fehér-zöldre festett platón álló szónoknak a Fidesszel szemben az az állítása, hogy nem képviseli a magyar embereket.

Már rögtön az is probléma, hogy hogyan kerül Debrecenbe 15 ezer ember egy ellenzéki tüntetésre? Ezt egyébként az ellenzéki politikusok is nézik, akik tíz éve magyarázzák, hogy ilyen nem történhet meg, mert nem lehet vidékre menni. De ennél érdekesebb a Fidesz esete, mert utána, a következő hetekben az a 15 ezer ember, aki kiment a tüntetésre, ezt fogja mesélni a többi debreceninek, amikor elmegy a boltba, vagy a szomszédoknak, a fodrászának, hogy ő ott volt.

Így lehet egy hangulatot teljesen átállítani a másik oldalra.

Eddig a felállás hasonló volt a Horthy-rendszerhez. Akkor teljesen tudatosan, a Bethlen-Peyer paktummal ráadásul le is papírozva az volt a helyzet, hogy a főváros lehet ellenzéki, de a vidéknek kormánypártinak kell lennie, és ezt az ellenzéknek is el kell fogadnia. Most azt látja a Fidesz, hogy az ő területükre tévedt valaki, vidéken szónokol komoly befogadó közönséggel, eredményesen. Ez új helyzet.

– Elég sok olyan kis pártnak sikerült összegyűjtenie a húszezer ajánlást és ezáltal listát állítania, amelyeket viszont csak egy százalék körüli eredményre mérnek. Viszont ezek a szavazatok valószínűleg el fognak veszni. Ha pedig elvesznek, akkor néhány százaléknyi ellenzékre leadott szavazat eltűnik, ami a Fidesznek javára torzíthatja a végeredményt.

– Annyira nem gondolom ezt jelentősnek, én ezt egy picit máshogy látom amúgy. Ezekben a leszakadó pártokban is számos olyan szavazó lesz, aki egyébként a Fideszre szavazna, ha nem az adott kispártra szavaz. Tehát ezek azért annyira nem lesznek jelentősek. De amikor egy 4 százalék körüli párt hullik ki a versenyből, az mindig nagy probléma, és ilyet látunk azért többet is. Az egy fontos kérdés lesz, hogy egy ilyen erő öt százalék fölé megy, vagy öt alá. De azt se tudjuk, hogy melyik lesz az a politikai erő. Ha a másodlagos szavazói hajlandóságot nézzük, mondjuk hadd legyek udvariatlan két párttal: egy Momentum-szavazó, meg egy Mi Hazánk-szavazó prefernciája teljesen más. Ha ezeket mind összevetjük, akkor ott is valamennyire kiegyenlítődik a jobboldali-baloldali arány, vagy a Fidesz nem Fidesz arány. Tehát még ezt sem tartom olyan mértékben torzító hatásúnak, hogy azt lehessen mondani, hogy adott esetben a Fidesznek lehet akkora szerencséje, hogy a megítéléséhez képest, tehát ami szavazatot valójában kap, ahhoz képest a mandátum száma sokkal jobb legyen. Én ezt nem tartom most egy fajsúlyos kérdésnek.

Az igazán fajsúlyos kérdés az, hogy az európai parlamenti választáson hány százalékot kap a Fidesz.

Fajsúlyos kérdés még, hogy Budapesten hogyan szerepel a kormánypárt jelöltje, illetve hogyan alakul a választás összképe az ellenzék számára. És persze az, hogy Magyar Péter politikai mozgalma hogyan szerepel ténylegesen, és adott esetben akár csak átmenetileg, de kiket lök ki politikai pozíciókból.

– Az tűnik biztosnak, hogy az ellenzéki térfélen a DK-féle koalíció és a Tisza párt állva marad. Mi lesz itt az országgyűlési választásokig?

– Van még nem egész két év addig, valószínűleg nagyon erős pozícióharc jön ezután. Hadd mondjak erre egy leegyszerűsített modellt – és tényleg csak a modell miatt mondom ezt. Ha ezt az elméleti modellt magunk elé tesszük, és azt mondjuk, hogy Magyarországon egy olyan választási rendszer van, ami a győztest támogatja, ami azt jelenti, hogy

a parlamentben az szerez abszolút többséget magának, sőt valószínűleg kétharmadot, aki az egyéni körzetekben a legnagyobb erővel elhozza a szavazatokat.

Ha ebből a választási rendszerből indulunk ki, akkor nagyon egyszerű a helyzet. Legyen elméletileg 40, 30, 30, a három párt támogatottságának aránya, és a 40-et adjuk a Fidesznek, ez reális elméleti modell lehet. 30-at meg a Tisza-körüli mozgalomnak, 30-at a baloldalnak.

Mennyire bonyolult egy ilyen esetben valamelyiknek a 30-asok közül 40-né változni, és a 40-est lehúzni 30-ra?

Emiatt aggódik a Fidesz is.

– Kérdés, hogy van-e valamelyik harmincasnak erőforrása ehhez...

– Az erőforrások elkezdenek előbújni, amikor látható az alternatíva. Eddig azért nem volt olyan nagy erőforrás, mert nem volt alternatíva. Sőt, mondok mást is. Néhány tízmillió forint belement Magyar Péter kampányába, de annál nem sokkal több. És már ott van, ahol a többiek, sőt. Komolyan vehető szereplővé nőtte ki magát. Mennyi pénz kell akkor a politikához? Nem tudhatjuk. A Fidesz olyan szempontból a legrosszabbul áll, hogy a legrosszabb terméket kell eladni, mert az, amit a kormányzati tevékenységnek gondolunk az az nagyon-nagyon rossz teljesítmény. De mindezt propagandával társítják, tehát az adófizetők pénzéből reklámozzák napi félmilliárd forintért, így pedig mindent el lehet adni, ideig-óráig.

Ha valaki kihúzná a propagandát a kormányzat alól, akkor biztos, hogy beesne a támogatottsága egy sokkal alacsonyabb százalékba. Megszűnik a propaganda, egy pillanat alatt megszűnik az az érzés, hogy valami nagyon nagy erőcsoportosulás van a kormánypártok körül és ők vannak egyedül a terepen.

Ezt sosem tudhatjuk, hogy ki, mikor, hogyan húzza ki a propaganda eszközeit. Ráadásul egy olyan harcossal áll szemben most a propaganda, amelyik eddig a propaganda ellene irányított energiáit meg tudta fordítani, és abból is tudott táplálkozni. Még a vele kapcsolatos támadásokra is kitér, és azokat így visszafordítja.

Magyar Péter az őt lejárató propagandaplakát előtt pózol (forrás: Facebook, Magyar Péter

Kirakják a nadrágszíjat Debrecenben, és rögtön elmondja, hogy a nadrágszíj politikát a Fidesz képviseli, mert nincsen pénz a gazdaságban. Ezeket nagyon ügyesen csinálja. Tehát azt mondom, hogy ez sem olyan egyszerű, hogy az egyik oldalon van a hatalmas pénz, és akkor csak ők nyerhetik a választásokat. A hatalmas pénz arra jó, hogy fenntartson valamilyen képzetet, és ha az a képzet rossz, akkor ugyanolyan erővel fenntart egy rossz képzetet a propaganda eszközeivel, meg pénzeivel. Szerencsére a politikában nem csak kizárólag a pénz számít. Olyan szempontból igen, hogy a gazdasági helyzet alapvetően nagyon meghatározó tud lenni. Viszont jelen pillanatban nincsen olyan gazdasági helyzet, ami a Fidesznek kedvezne.

– Sokan azt mondják, hogy olyan a gazdasági helyzet, hogy talán még nagyobb nem megszorítások várhatók a választás után, mint ami a 2022-ben volt, azaz ilyen szempontból még rosszabb helyzetbe kerülhet a kormánypárt.

– Közvetlenül az önkormányzat és európai parlamenti választás után lehet, hogy lesz némi kiigazítás. De azt gondolom, hogy amikor jönnek az országgyűlési választások, akkor mindig rendelkezésre áll a pénznyomda, és akkor hirtelen egy kicsit jobb létet teremtenek. Nem akarok ezzel kapcsolatosan tippelni, csak az előző választáson ezt láttam. Azt láttam, hogy

tudatosan úgy osztottak ki több ezer milliárd forintot, hogy tudták, hogy a végén vissza kell, hogy vegyék az emberektől.

Ennek lett az az eredménye az az infláció, ami Európában a legnagyobb mértékű volt, azaz gyakorlatilag minden magyartól azáltal, hogy elinflálták a pénzüket, vissza is vették azt a pénzt, amit a választások előtt kiosztottak.

– Magyar Péter is belement abba a huzavonába, hogy hol, kikkel és milyen feltételekkel hajlandó vitázni. Nem ment el a Partizánba, csak feltételekkel menne el az egyébként általa követelt vitára az állami televízióba. Ez azért is érdekes, mert Puzsérral való háromórás beszélgetéséből kiderült, hogy képes nagyon koncentráltan és nagyon magas színvonalon vitatkozni úgy, hogy ráadásul még számadatok is vannak a fejében, tehát nem a levegőbe beszél. Akkor mire szolgál ez a lebegtetés?

– Neki valószínűleg az egyetlen értelmes vita Orbán Viktorral lenne, aki viszont nem ül le vele vitatkozni.

Trump a republikánusoknál úgy nőtte ki magát, hogy az eddig megszokott hagyományokkal ellentétben semmilyen republikánus előválasztási kihívójával nem ült le vitatkozni.

Ez a probléma messzebbre vezet. Persze van egy olyan demokratikus elvárás, hogy kell, hogy legyen vita, de amíg a választókban valakik nem építik fel tudatosan azt, hogy ciki és szégyen, ha valaki nem áll be a vitába, addig azért olyan nagyon nagy szégyen nem éri azt, aki nem ül le vitatkozni, mert azt is ésszerű politikai döntésnek látja a választók többsége. Nincs meg bennük az a fajta értékrend, hogy elvárják az őket képviselni kívánó politikusoktól, hogy üljenek le egymással vitára, hanem azt érzik, hogy ez is egyfajta politikai döntés.

– De ezzel nem ugyanazon politikusok közé sorol be, akik ezzel az eszközzel próbálnak előnyt szerezni?

– Kezdjük ezt egy kicsit máshonnan, ami egy picit hosszabb lesz. Magyar Péter ugyanúgy, ahogy egyébként Orbán Viktor, beszél a saját stratégiájáról. Magyar Péter pont ugyanez a szereplő, aki például egy lengyel lapnak adott interjújában azt a tanulságos eszmefuttatást tette, hogy nem lesz jobb attól, ha Ukrajna egy-két területet visszaszerez, mert a háborút nem nyerheti meg, az oroszok meg nem veszíthetik el, és ezért béke kell. A lengyel lap munkatársa erre azt mondta, hogy ezt Lengyelországban mi nagyon másképp gondoljuk. Mire az volt a válasza, hogy ha én mást mondanék, megbuknék a magyar politikában, mert a magyar propaganda sok év alatt felépítette az emberek fejében ezt a képet, amiről én beszélek.

Tehát azt mondja, hogy nem kell komolyan venni az álláspontját, mert neki kötelezően ezt kell mondania, nem mondhat mást, mert akkor megbukik Magyarországon politikusként.

Azt is elmondta Magyar Péter, hogy a Fidesz eszközeivel veri meg a Fideszt, a nemzeti szimbólumokkal, a Fidesz eredeti értékrendjével, amit számon kér a Fideszen. Ha ez a politikája Magyar Péternek, akkor azt sejtem, hogy itt azért a közép-hosszú távú stratégia az, hogy ténylegesen a Fidesztől kell ellopni szavazatokat ahhoz, hogy a Fidesz kormányt meg lehessen verni a választásokon. Ez egyébként nem is feltétlenül lesz ellenére a Demokratikus Koalíció körüli baloldali blokknak. Ezt még akár le is tudják játszani egymással. Csakhogy ilyenkor az a kérdés, hogy kivel is kéne vitatkozni. Ha most nem ül le Orbán Viktor, akkor ő üljön le mondjuk a DK politikusaival? Az olyan lenne, mintha megint az ellenzéken belül lenne egy ilyen vita arról, hogy ki vigye el az ellenzék szavazóit. Nem feltétlenül rossz a kormányváltás szempontjából, ha ezek a szereplők viszonylag távol, egymás mellett beszélnek és nem egymással vitatkoznak a szavazatokért vagy a szavazókért. Ez nem feltétlenül érzem technikailag meg taktikailag rossznak, miközben persze a demokratikus értékrendem az igényelné, hogy bárki, aki képviseletet lát el, politikus, az üljön le más politikusokkal vitatkozni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter: Egy ilyen botrány után egy normálisan működő országban a külügyminiszter azonnal lemondana
Az országjáró politikus szerint botrány, hogy a külügynél korábban letagadták az orosz hackerek két évvel ezelőtti kibertámadását, amit kampányhazugságnak neveztek.

Link másolása

Magyar Péter országjárásának siófoki állomásán szóba került, hogy nemzetbiztonsági szempontból fontos információk kerülhettek orosz hackerek kezébe két évvel ezelőtt. A 444 birtokába jutott iratok szerint a széleskörű kibertámadásról Szijjártó Péternek is tudnia kellett, holott a külügyminiszter korábban ezt letagadta.

„Egy ilyen botrány után egy normálisan működő országban a külügyminiszter azonnal lemondana, és súlyos vizsgálat lenne, hiszen ez államtitoksértés, nemzetbiztonsági kérdés, és nemcsak magyarországi egyébként, hanem a NATO-é, az Európai Unióé, a szövetségeseinké”

– mondta csütörtök este a Tisza Párt alelnöke a gyűlésén megjelenteknek.

A politikus szerint korábban is voltak már arról pletykák, hogy a szövetségeseink nem szívesen adnak információt a magyar hatóságoknak és titkosszolgálatnak, mert attól tartottak, hogy ezek az oroszok kezébe jutnak.

„Egészen elképesztő skandallum, és az is, hogy letagadták ezt a választások előtt” – mondta Magyar Péter, aki ezután még kitért arra is, hogy milyen állapotban van a magyar költségvetés.

„Az első negyedévben elérte a hiány a teljes évi tervezett hiányt. Már bejelentettek 650 milliárd forintnyi beruházási stopot. Ne ijedjenek meg, nem M. Lőrinc és T. István érdekeltségei kerültek veszélybe, hanem magyar óvodák, iskolák és kórházak felújítását állították le, hagyták félbe, és egyben elhalasztották a 2025-ös költségvetés tárgyalását arra hivatkozva, hogy novemberben amerikai elnökválasztások lesznek.”

A politikus szerint éppen ezért a nyári választások után megszorítások jöhetnek.

„A választások előtt, ha szükséges, akkor lehet, hogy lesz valami benzinársapka, lehet, hogy a csirkefarhát is egy pár hétre újra olcsóbb lesz, de mindenki emlékezzen rá: ugyanezt csinálták Gyurcsányék is, jönnek majd a megszorítások. Elképesztő rossz helyzetben van a magyar költségvetés.”

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Kocsis Máté szerint az államnak be kellene avatkoznia az internetes kommentelésbe
A Robert Fico elleni merénylet tanulságairól kérdezték egy rádióműsorban a Fidesz frakcióvezetőjét. A politikus szerint kritikus pontra ért az emberek egymáshoz viszonyulása az interneten.

Link másolása

Az internetes kommentek kordában tartása lehet az egyik legfontosabb tanulsága a Fico-merényletnek Magyarország számára, mondta az Inforádió Aréna című műsorának Kocsis Máté, amit a 24.hu szemlézett. A Fidesz frakcióvezetője úgy véli, a médiának el kell gondolkodnia, hagyja-e, hogy arctalan, névtelen uszító kommentelők lepjék el a felületeiket.

„A jogalkotásnak a következő időszakban el kell azon gondolkodnia, hogy ezt a véres kommentszekciót miként lehet egy kicsit kordában tartani. Ez olyan fokon elfajult, hogy Szlovákiában most a történtekig vezetett. Magyarországon pedig ez a verbális erőszak, a virtuális térben zajló polgárháború mindenképpen megfékezendő”

– mondta Kocsis Máté, majd több lapot is név szerint megemlített.

„Személyesen is okolok nagyon sok magyarországi, baloldali médiumot is, akik egyébként mesterfokon űzik a gyűlöletkeltést, az indulatkeltést, az elfogult közléseket, a mások megbélyegzését. Ide értve a Telexet, a HVG-t, a 444-et. És még hosszan sorolhatnám”

– mondta a politikus, aki szerint a lapoknak felelősséget kellene vállalniuk azért, hogy életellenes kommentek jelennek meg a felületeiken, amiket nem moderálnak.

Kocsis szerint „ha valakinek van esze és mértékadó médium, akkor eleve nem ad ennek teret, és nem akkor törli, amikor első indulatból mindenki kiírt magából minden mocskosságot”. A Fidesz frakcióvezetője reméli, hogy hamarosan nyújtanak be erre vonatkozó törvényjavaslatot, mert szerinte

„az internetes hangnem, ahogy az emberek egymáshoz viszonyulnak, elért arra a kritikus pontra, ahol az államnak be kell avatkoznia”.

A teljes beszélgetést itt lehet meghallgatni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Várkonyi Gábor az iváncsai elbocsátásokról: A villanyautók iránti kereslet elért egy időszakos üvegplafont
Az autópiaci szakértő szerint bármelyik hazai akkugyárban megtörténhet az, ami pénteken Iváncsán. Középtávon azonban jobbak a kilátások, főleg, ha nem mindenáron a politika akarja megmondani, mit vegyenek az emberek.

Link másolása

Több száz külföldről kölcsönzött dolgozót küldtek el teljesen váratlanul az SK On Hungary Kft. iváncsai akkumulátorgyárából pénteken. A dél-koreai cég az elektromos autók iránti világpiaci kereslet, azon belül is főleg az európai kereslet csökkenésével indokolta a 609 embert érintő leépítést.

Az egyelőre még csak tesztüzemben működő gyár lépése azért különösen érdekes, mert az elmúlt években a magyar kormány sorra jelentette be az elektromosautó-ágazathoz kapcsolódó kisebb, nagyobb beruházásokat.

Várkonyi Gábor szerint az Iváncsán történtek alapján beigazolódni látszik, amitől régóta tartottak a szektor szereplői: nem úgy zajlik a villanyautókra átállás, hogy egyik napról a másikra leteszik az emberek a belső égésű motoros kocsikat, ezzel párhuzamosan pedig évről évre duplázódik az elektromos autók száma. Az autópiaci szakértő szerint ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy valaha is megvalósul majd a teljes átállás.

– Mi várható akkor most az elektromos autók terén?

– Ez a technológia a jelenlegi fejlettségi fokán továbbra sem jelent megoldást minden élethelyzetre. Az early adopterek, azaz az új termékekre leginkább nyitottak, a jobb módú emberek, valamint a második autónak ilyen kocsit választók az elmúlt 4-5 évben beszerezték azokat a villanyautókat, amelyek a piacon voltak. Az a helyzet azonban, hogy tudomásul kell venni: egyszerűen nem mindenki számára megfelelő még a technológia. Minél többen kezdik el használni ezeket a járműveket, annál többen értik meg, hogy a médiában elhangzottak és a valóság nem mindig találkozik egymással.

A villanyautók iránti kereslet szerintem elért egy időszakos üvegplafont. Főképp Európában nem láthatunk egyelőre a jelenlegi körülmények között olyan erős növekedést, ami indokolná ilyen mennyiségű akkumulátor gazdára találását.

De ez nem jelenti azt, hogy ezek a beruházások középtávon ne lennének hasznosak vagy jók. Véleményem szerint nagyobb üzleti lehetőség és realitás van abban, hogy elérhetőbb árú, komolyabb hatótávű plug-in hibridek jelenjenek meg az autópiacon, mint annak, hogy száz százalékban átálljunk villanyhajtásra az Európai Unió által meghatározott időn belül. A 2035-tel kapcsolatos átállás tulajdonképpen már minden létező módon megkérdőjeleződött, csak éppen még a politika nem mondta ki, hogy ez nem működőképes.

– Mióta tart ez a folyamat, ami ezek szerint most egy üvegplafonig jutott el?

– Szerintem egy-másfél éve erősen lehet érezni a közhangulat és a sajtó változását is a villanyautók kérdésében. Most már fel lehet tenni olyan kérdéseket, és ki lehet mondani olyan dolgokat, amiket 3-4 évvel ezelőtt még ignoráltak.

Ezek közé tartozik a súlyos függőségünk Kínától, vagy hogy nem megy le olyan gyorsan az elektromos autók ára, mint ahogy azt sokan remélték, de a hatótávok sem növekednek úgy, mint várták.

Ezen felül továbbra is nagy kérdés az infrastruktúra, a töltési sebesség, a járművek értéktartása, és a másodpiac, vagyis a használt villanyautók adás-vétele is. Már az autóipar szereplői is sokkal szabadabban beszélnek arról, hogy sokan buknak rengeteg pénzt a villanyautók erőltetésével.

– Mi lehet a megoldás a jelenlegi helyzetre?

– Nem arról van szó, hogy az elektromos autóknak nincs létjogosultságuk, vagy hogy ez nem egy jó technika. Egyszerűen mindenki számára egészségesebb és hitelesebb megoldás lenne, ha jóval őszintébb párbeszéd folyna arról, hogy mire jó és mire nem jó ez a technológia, és ha a politika nem avatkozna bele ilyen drasztikus módon abba, hogy mit szabad gyártani és mit nem. Azok a főleg tőzsdén is érdekelt gyártók, akik nagyon előreszaladtak abban, hogy rövid időn belül minden kizárólagosan villany lesz, csúfosan buknak ezzel a stratégiával.

Legutóbb épp a Mercedes-Benz jelentette be, hogy a tisztán elektromos autóik tulajdonképpen megbuktak a piacon, emiatt nem viszik tovább azt a vonalat, amit eddig.

Hasonló dolgokat nyilatkoznak a Ford részéről is, de a Volkswagennél sem mennek különösebben jól az eladások, miközben a Tesla is elért egy üvegplafont. Elon Musk cégénél már az árak drasztikus rángatásával sem tudnak jelentős befolyással lenni az értékesítésre, így negyedévről negyedévre egyre csak nő a legyártott és el nem adott autók száma.

– Honnan indult ez az egész folyamat?

– Mindez arra vezethető vissza, hogy főleg Európában nem azt gyártják a gyártók, amire igény lenne, hanem azt, amit a politika enged nekik. Ezt pedig a másodpiac kíméletlenül beárazza. A használt autók piacán dől el igazán, hogy minek van létjogosultsága, jelenleg pedig az látszik, hogy

a nagy, drága és bonyolult villanyautókra nagyon-nagyon mérsékelt a felhasználói igény, ezeket szinte lehetetlen használtan eladni.

Jóval hasznosabb lenne, hogy ha a kicsi, könnyen és olcsón fenntartható, egyszerű villanyautók irányába menne el a gyártás, mert a vásárlók nem a 100 kilowattórás, nagy akkus, drága, nehéz villanyautókat keresik.

– Magyarország az elmúlt időszakban feltette a jövőjét az elektromosautó-iparra és az akkumulátorgyártásra. Hogyan befolyásolhatja a mostani visszaesés vagy platófázis a hazai akkumulátor- és elektromosautó-gyártást?

– Meg vagyok győződve arról, hogy a közlekedéshez köthető széndioxid-kibocsátás drasztikus csökkentésének gerincét alapvetően a villamosítás valamilyen formája fogja adni. Tehát

az akkumulátorgyártásra igenis szükség lesz, de az egy más kérdés, hogy 100 kilowattórányi akkumulátort fel lehet használni egyetlen nagy és nehéz autóban is, vagy 5-10 olyan plug-in hibridben is, melyeket főképp ingázásra használnak.

Ehhez persze szükség lenne megfelelő infrastruktúrára, ami alatt azt értem, hogy az emberek tudják otthon és a munkahelyükön is tölteni a kocsikat, de szükség lenne az átláthatóbb árazásra is. Magyarországnak szerintem nemzetgazdasági szinten is az lenne az érdeke, hogy a két technológia, az elektromos és a belső égésű találkozzon országunkban, ahogyan itt találkozik Ázsia és Európa autógyártása is.

– A Magyarországon jelenleg már működő és a hamarosan majd induló akkumulátorgyárak szükség esetén tudnak ilyen gyorsan reagálni a piac változásaira, vagy ők csak egy bizonyos gyártásra vannak felkészülve, ami ha nem működik, akkor az történik, mint ami Iváncsán is történt, vagyis hogy embereket bocsátanak el, és egyszerűen kevesebbet gyártanak a jövőben?

– Könnyebb szerintem egy akkumulátorgyártónál stratégiát változtatni, mint egy autógyártónál. Egyszerűbb egy akkumulátor-konstrukciót, méretet, jelleget belátható időn belül az igényekhez szabni, mint teljes autóipari gyártósorokat vagy modelleket áttervezni. Lehet, hogy kedvezőtlen képet mutat, ami most történik a piacon, de az az igazság, hogy középtávon ezekre a gyártókra mindenképpen szükségünk lesz.

– Ez azt is jelenti egyben, hogy inkább egyszeri eset, ami most Iváncsán történt, mintsem hogy mindegyik hazai akkumulátorgyárnál jelentkezzenek hasonló problémák a közeljövőben?

– Szerintem kedvezőtlenebb ennél a kép. Azt gondolom, hogy ami most ott történik, az megtörténhet időszakosan máshol is. Most éppen a piac nem abba az irányba megy, hogy ezt a mennyiségű akkumulátort fel tudja szívni.

De ez nem azt jelenti, hogy például egy ötéves távlatban ez így is fog maradni.

Mindenképpen fontos lenne valamifajta egységes, egyértelmű és minden európai országra kiterjedő stratégiára ennek kapcsán. A villanyautózás ügyének szempontjából nem hasznos, hogy huszonvalahány állam mindegyike gyakorlatilag a saját elképzelése szerint rángatja ezeket a kedvezményeket ide vagy oda.


Link másolása
KÖVESS MINKET: