SZEMPONT
A Rovatból

Az ukrán háború titkos története - a New York Times feltárta Amerika igazi szerepét a háborúban

A lap szerint Amerika sokkal aktívabban vett részt a hadműveletekben, mint eddig tudni lehetett. És a legfeszültebb pillanatban az amerikai hírszerzés 50%-re becsülte annak az esélyét, hogy Putyin taktikai atomfegyvert vet be.


A New York Times hatalmas terjedelmű oknyomozó cikke szerint az Egyesült Államok sokkal komolyabb szerepet vállat az oroszok elleni háborúban, mint amit nyilvánosságra hoztak, hogy megvédje az addigi világrendet attól a fenyegetéstől, amit Putyin jelentett. A lap úgy fogalmaz: kritikus pillanatokban ez a titkos együttműködés képezte az ukrán hadműveletek gerincét, és az amerikai adatok szerint több mint 700 ezer orosz katona halálához vagy sebesüléséhez vezetett.

A New York Times szerint az egész műveletet Clay Kaserne-ből, az amerikai hadsereg európai és afrikai parancsnokságának központjából irányították, ami a németországi Wiesbadenben található. És azon belül is egy korábbi tornatermet alakítottak át műveleti központtá, a Tony Bass Auditóriumot. Minderről csak egy egészen szűk kör tudott, még Amerikában is.

Ukrán oldalról Mihajlo Zabrodszkij tábornok, míg amerikai részről Christopher T. Donahue tábornok a történet főszereplője.

Zabrodszkij az amerikai lap szerint jól ismeri az ellenséget, maga is öt évig szolgált az orosz hadseregben. Az amerikaiakról is sokat tud, mert egy ottani vezérkari főiskolán is tanult. Nyolc évvel később pedig egy merész műveletet vezetett az oroszbarát szakadárok vonalai mögött Kelet-Ukrajnában, amelyet részben az Amerikában tanultak ihlettek.

Donahue igazi sztár a különleges műveletek világában. A CIA halálosztagaival együtt üldözött terrorvezéreket Irak, Szíria, Líbia és Afganisztán legveszélyesebb részein. A Delta Force parancsnokaként kulcsszerepe volt az Iszlám Állam elleni harcban, amikor szövetséget épített ki a kurd harcosokkal. Az amerikai csapatok európai főparancsnoka, Cavoli tábornok egyszer úgy jellemezte, mint „egy képregényhőst”.

Kezdetben Donahue tábornok és néhány segédje a mobiljukon továbbítottak információkat az orosz csapatmozgásokról az ukránoknak - írja a Times. Ez is segített valamit, de az amerikaiak hamar rájöttek, ha tényleg esélyt akarnak adni Ukrajnának, akkor nehézfegyvereket kell biztosítaniuk: M777-es tarackokat és a hozzájuk tartozó lövedékeket. Amikor Joe Biden elnök aláírta az M777-esek szállítását, a Tony Bass Auditórium igazi hadműveleti központtá alakult. Egy lengyel tábornok lett Donahue helyettese. Egy brit tábornok vezette a logisztikai központot – ott, ahol korábban a kosárlabdapálya volt. És egy kanadai tábornok irányította a kiképzést.

Az auditórium alagsorában hírszerzési központ, úgynevezett „fúziós központ” jött létre, amely folyamatosan követte az orosz csapatmozgásokat.

Itt a CIA, a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA), a Védelmi Hírszerző Ügynökség (DIA) és a Nemzeti Térinformatikai Hírszerző Ügynökség (NGA) tisztjei dolgoztak együtt más szövetséges hírszerzőkkel. Az új műveleti egységet „Task Force Dragon”-nak nevezték el.

Wiesbadenben közel húsz ukrán tiszt is dolgozott: hírszerzők, műveleti tervezők, kommunikációs és tűzvezetési szakemberek. Minden reggel összeültek az amerikaiakkal, hogy átnézzék az orosz fegyverrendszerekről, csapatmozgásokról befutó adatokat, és kiválasszák a legfontosabb aznapi célpontokat. Igaz, ezeket ők nem célpontoknak, hanem „érdeklődési pontoknak” (points of interest) nevezték, hogyha valaki egyszer megkérdezné őket, adtak-e át célpontokat az ukránoknak, őszintén tagadhassanak.

Az amerikaiak más szabályokat is felállítottak, hogy a NATO-t ne érje orosz megtorlás. Így például nem lehettek a célpontok orosz területen, és nem oszthattak meg hírszerzési adatokat konkrét katonákról, különösen az orosz hadvezetés stratégiai vezetőiről, például Valerij Geraszimov vezérkari főnökről. Emellett a terepen harcoló ukrán alakulatok nem tudhatták meg, honnan kapják a célpontok listáját. Csak koordinátákból álló adatcsomagokat láttak egy biztonságos felhőben, „1. prioritású”, „2. prioritású” és hasonló kategóriákba sorolva.

A titkos hadművelet legelső célpontja a New York Times szerint 2022-ben egy Zoopark néven ismert radaros páncélozott jármű volt, amely képes volt bemérni az ukrán M777-esek helyzetét. Az ukránok csapdát állítottak: először tüzet nyitottak az orosz állások irányába. Amikor az oroszok bekapcsolták a Zoopark radarját, hogy bemérjék a lövések forrását, a fúziós központ bemérte a jármű pontos koordinátáit.

A lövésre Donahue adott parancsot, a gombot pedig egy ukrán tüzér nyomta meg.

Ezután Szeverodonyeckban csaptak le pontonhidakra. Az ukrán becslések szerint itt legalább 400 orosz katona vesztette életét.

2022 közepén az ukránok a wiesbadeni központ hírszerzési és célzási adatai segítségével zúdítottak rakétazáport az oroszok rettegett harci egysége, az 58. Összfegyvernemi Hadsereg herszoni főhadiszállására. Tábornokokat és vezérkari tiszteket öltek meg. Az egység ezután újabb és újabb helyeken próbált újraalakulni – de az amerikaiak újra és újra megtalálták őket, és az ukránok minden alkalommal megsemmisítették a bázisukat.

A titkos központnak fontos szerepe volt 2022 őszén a krími Szevasztopol kikötője elleni támadásban is. Ezt tengeri drónokkal hajtották végre a CIA támogatásával, és az akció miatt az oroszok egy időre kivonták a hajóikat a térségből.

Miközben Wiesbadenből egyre több célpontot kaptak, a fronton világossá vált, hogy ennél is hatékonyabban működhetnének, ha lennének nagy hatótávolságú, műholdas irányítású rakétarendszereik – azaz zöld utat kapnának a HIMARS-ok.

Miután Joe Biden rábólintott, a New York Times szerint Wiesbadenből felügyeltek minden egyes HIMARS-támadást.

Donahue tábornok és segédei átvizsgálták az ukránok célpontlistáját, tanácsot adtak, hova helyezzék a kilövőállásokat, és mikor indítsák a támadást. Az ukránok csak az amerikaiaktól kapott koordináták alapján használhatták ezeket a rakétákat. A rendszer indításához ráadásul egy speciális elektronikus kulcskártya kellett, amit az amerikaiak bármikor deaktiválhattak. A HIMARS 2022-ben rengeteg orosz katonát ölt vagy sebesített meg hetente. Az orosz csapatok zavarodottá váltak, a moráljuk összeomlott.

De az ukránok nemcsak a légicsapásokat egyeztették az amerikaiakkal, hanem a szárazföldi hadműveleteket is közösen tervezték. És az amerikaiak segítettek nekik egy új, tengeri drónflotta kifejlesztésében, legyártásában és bevetésében is, hogy ezzel támadják az orosz Fekete-tengeri flottát. Ehhez átadtak nekik egy olyan tengeri drón-prototípust is, amit eredetileg a kínai haditengerészet elleni védekezésre szántak Tajvan térségében.

A New York Times cikke szerint az együttműködés során az amerikaiak gyakran azon tűnődtek, „Ha most lépünk egyet előre, kitör a harmadik világháború?”

A lap egy konkrét példát is említ, ami a háború egyik legfeszültebb pillanatához vezetett.

2022 őszén a délen harcoló orosz hadsereg váratlanul gyors összeomlása miatt úgy tűnt, reális lehetőség nyílik a Krím elfoglalására. Azt pontosan lehetett tudni, hogy ez Putyin egyik legérzékenyebb pontja. Az amerikai hírszerzés lehallgatta az orosz hadműveleti parancsnokot, Szergej Szurovikin tábornokot, amint arról beszél, hogy Putyin „valami kétségbeesett dolgot” fontolgat: taktikai atomfegyver bevetését, hogy megakadályozza az ukránokat a Dnyeper átlépésében és a Krím felé való előretörésben.

Addig az amerikai hírszerző ügynökségek 5–10 százalékra becsülték annak esélyét, hogy Oroszország atomfegyvert vet be Ukrajnában. Ha viszont a déli front összeomlott volna, ez az arány 50 százalékra ugrik.

Miközben Biden tanácsadói amellett érveltek, hogy fogják vissza az ukránokat, Donahue tábornok arra próbálta rávenni őket, hogy haladjanak minél gyorsabban előre. Ő úgy látta, ez lehet az ukrán hadsereg legjobb esélye, hogy döntő csapást mérjen az oroszokra. De egyben ekkor volt talán a legnagyobb veszélye is annak, hogy a háború kiszélesedik. Végül az egészből nem lett semmi, a helyszínen harcoló ukránok ugyanis nem láthatták az amerikai műholdképeket, és nem hitték el, hogy nincs előttük komoly ellenséges erő, így megálltak, és a lehetőség elillant.

A cikk részletesen bemutatja a háború fordulópontját is: 2023-at, valamint azokat a hibás döntéseket, amik az ukrán ellentámadás kudarcához vezettek.

Az év elején a nemzetközi szövetségen belül sokan hitték, hogy az ukránok 2023-ban diadalmaskodnak, vagy Putyin kénytelen lesz béketárgyalásokba kezdeni. De keservesen csalódniuk kellett. Az amerikai parancsnokságot Antonio A. Aguto altábornagy vette át, akinek a fő feladata az ukrán erők kiképzése lett volna. Ők azonban alig küldtek egységeket. Problémákat okozott az ukrán katonai parancsnokok közötti rivalizálás, valamint az is, hogy Zelenszkij nem merte meglépni, hogy leszállítja a sorkötelezettségi korhatárt 18 évre, így az ukránok folyamatosan létszámhiánnyal küzdöttek. Gondot okozott, hogy a lőszerhiány miatt a helyszíni ukrán parancsnokok már nem fogadták el automatikusan a Wiesbadenből érkező célpontlistát, drónokkal ellenőriztek minden egyes célt, mielőtt megindították a tüzérségi támadást, ez viszont belassította a csapásokat.

A legnagyobb hiba pedig az volt, hogy az ukránok az utolsó pillanatban megint változtattak az előre egyeztetett haditerven, és egyszerre három irányban indítottak támadást. „Itt kellett volna kiszállnunk” – mondta a New York Times-nak egy magas rangú amerikai tisztviselő. Nem tették, de ahogy várható volt: az egész ellentámadás kudarcba fulladt.

2024-ben a helyzet egyre kétségbeejtőbb lett, a bizalom megingott, és az amerikaiak arra kényszerültek, hogy egyre több, saját maguk által meghúzott vörös vonalat lépjenek át.

Az amerikaiak szerint az ukránoknak a védekezésre kellett volna koncentrálniuk, és hogy újjáépíthessék a megtépázott erőiket,  Zelenszkij azonban azt mondta: sikerre van szükségük.

Az amerikaiak emiatt beleegyeztek, hogy megpróbálják nagyhatótávolságú rakétákkal és drónokkal végrehajtott bombázásokkal arra kényszeríteni az oroszokat, hogy kivonják katonai infrastruktúrájukat a Krímből,. A művelet a Lunar Hail (Holdzápor) fedőnevet kapta. Ehhez azonban az ukránoknak százával kellett kapniuk ATACMS típusú, nagy hatótávolságú fegyvereket, amik 300 kilométerre is eljutnak.

Hasonló engedmény volt az SME-k, a Kijevben szolgáló amerikai „szakértők” számának megemelése. Kezdetben amerikai katonák egyáltalán nem lehettek Ukrajnában, nehogy a vietnámi háború idején odaküldött „tanácsadókhoz” hasonlítsák őket. Ahogy azonban a helyzet romlott, egy tucat tisztet küldtek oda, majd a számukat megháromszorozták.

A legszigorúbb vörös vonal, az orosz területek támadásának tiltása azonban továbbra is életben volt. De 2024. május 10-én ezt is feloldották, ugyanis az oroszok jól láthatóan Harkiv megtámadására készültek, ahol egymillió civil él. Ehhez orosz területen vonták össze az erőket. Amikor támadásba lendültek, a Biden-adminisztráció megváltoztatta a játékszabályokat.

Az amerikaiak létrehoztak egy úgynevezett „műveleti dobozt” – egy olyan zónát orosz területen belül, ahol az ukránok amerikai fegyverekkel is lőhetnek, és ahol Wiesbaden segítheti a csapások végrehajtását.

A CIA pedig külön engedélyt kapott, hogy tiszteket küldjön Harkiv térségébe, akik az ukránokkal közösen segítették a műveleteket a zónán belül.

A műveleti doboz május végén aktiválódott. Az oroszok a háború egyik legsúlyosabb veszteségét szenvedték el. A dolog azonban visszaütött, amikor Zelenszkij váratlanul megtámadta Kurszkot. Az ukránok koalíciós támogatással kapott fegyverekkel hatoltak be orosz területre, a műveleti dobozon belül – ezzel pedig megszegték a szabályokat. A műveleti dobozt ugyanis azért hozták létre, hogy megakadályozzanak egy humanitárius katasztrófát Harkivban – nem azért, hogy az ukránok kihasználják, és orosz területet foglaljanak el.

Az amerikaiak bizalma súlyosan megingott. Ennek ellenére tudták, ha leállítják a támogatásukat, a Kurszkban harcoló ukrán katonákat HIMARS-védelem és amerikai hírszerzés nélkül egyszerűen lemészárolják.

Ahogy közeledett Joe Biden hivatali idejének vége, az amerikai elnök két további határt is átlépett.

Szeptemberben engedélyezte, hogy a CIA információi alapján induljon dróntámadás orosz területen, az ukrán határtól 470 kilométerre, egy hatalmas fegyverraktár ellen. Innen látták el fegyverekkel az orosz egységeket Harkivban és Kurszkban. A CIA nemcsak a hírszerzési adatokat osztotta meg, de még a drónok útvonalát is megtervezték. Az eredmény egy hatalmas robbanássorozat.

Az utolsó hetekben pedig Biden kiterjesztette a műveleti dobozt, lehetővé téve, hogy az ATACMS rakéták és a brit Storm Shadow robotrepülőgépek oroszországi célpontokat is támadhassanak. A döntést azután hozta meg, hogy Észak-Korea több ezer katonát küldött, hogy segítsenek az oroszoknak kiszorítani az ukránokat Kurszkból. Az amerikai támogatással indított első csapások egyike megsebesítette Kim Jong Bok vezérezredest, az észak-koreai parancsnokot, amikor épp orosz társaival tárgyalt egy parancsnoki bunkerben.

Mindez azonban nem változtatott azon, hogy mind az amerikaiak, mind az ukránok egyre borúsabban látták a jövőt. A kezdeti szoros szövetség a New York Times szerint a belső rivalizálások, sértettségek és eltérő célok miatt megroppant. Míg az amerikaiak megfontoltan haladtak, elérhető célokat tűztek ki, az ukránok mindig a teljes győzelmet, az „áttörést” próbálták elérni, és úgy érezték, visszafogják őket.

Bár a cikk a Trump megválasztása utáni időszakkal már nem foglalkozik, a leírtakból világossá válik, miért lehetett akkora csalódás az ukránok számára az amerikai külpolitika teljes irányváltása, és az is, miért tudta Trump néhány nap alatt gyökeresen megváltoztatni Zelenszkij hozzáállását az új elnök által szorgalmazott békekötéshez, amikor egy időre megtiltotta az amerikai-ukrán hírszerzési együttműködést.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
37 órás utat tettek meg, a fél világot körberepülték az amerikai B-2-es lopakodó bombázók, hogy megsemmisítsék Irán legjobban őrzött nukleáris létesítményeit
Először vetették be a GBU-57 bunkerromboló bombákat, de hogy mekkora sikerrel jártak, egyelőre nem tudni. A támadás előtt nem sokkal a műholdak egy hosszú teherautókonvojt mutattak a legfontosabb iráni nukleáris létesítmény bejárata előtt, ami azt jelzi, az irániak valamire készültek.


Az amerikai hadsereg hat B-2-es lopakodó bombázója Missouri államból indult útnak, és közel 37 órát tettek meg megállás nélkül, hogy csapást mérjenek Irán legfontosabb nukleáris létesítményeire. Az amerikai tisztviselők elmondása szerint a bombázók 12 darab, egyenként 13 600 kilogrammos bunkerromboló bombát dobtak le a Fordóban található föld alatti létesítményre, miközben tengeralattjárókról 30 Tomahawk rakétát indítottak a Natanz és az Iszfahán ellen közelében található célpontok ellen.

Élesben először vetették be a GBU-57 Massive Ordnance Penetratort, az Egyesült Államok egyik legnagyobb és legpusztítóbb nem nukleáris bunkerromboló bombáját.

A fegyver akár 61 méter mélyre is képes behatolni a megerősített föld alatti létesítményekbe, például a betonbunkerbe vagy egy hegy gyomrába, mielőtt felrobban. Mivel a fordói urándúsító létesítmény a hírszerzés szerint ennél is mélyebben volt, egymás után több bombát is ledobtak, így minden egyes robbantással egyre mélyebbre fúródhatott a következő bomba.

Az ENSZ nukleáris megfigyelő szervezete közölte, hogy az amerikai támadás után nem észlelt növekedést a három iráni nukleáris létesítmény környezetében a sugárzási szintben, de hozzátették, hogy tovább vizsgálják a helyzetet.

Hogy az amerikaiak milyen sikerrel jártak, azt egyelőre nem tudni, bár Donald Trump azt mondta, a létesítmények „teljesen és maradéktalanul megsemmisültek”.

Fordóban az irániak több ezer modern centrifugát halmoztak fel, amelyek kulcsszerepet játszanak abban, hogy elérjék a fegyverminőségű, 90 százalékos vagy annál magasabb urándúsítottságot. 2023 márciusában a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség bejelentette, hogy a létesítményben 83,7 százalékos tisztaságú uránt találtak. Ugyanakkor az amerikai hírszerzés információi szerint Irán legfőbb vallási vezetője egyelőre nem adta ki a parancsot egy atombomba elkészítésére. Az Egyesült Államokban még a republikánusokat is megosztotta a beavatkozás ötlete, amit Izrael az elmúlt napokban egyre inkább sürgetett. A fordói létesítmény elpusztításához ugyanis kizárólag az amerikaiaknak volt megfelelő erősségű bombájuk, illetve olyan repülőjük, amely a fegyvert célba juttathatja. Trump kezdetben megpróbálta tárgyalásokra bírni az irániakat, de később már lehetségesnek nevezte a támadást, igaz, arról beszélt, hogy két hetet vár a döntéssel.

A szombat éjszakai bombázás így váratlanul érhette Iránt.

Trump teljes sikerről szóló beszámolójával kapcsolatban azonban kérdéseket vet fel, hogy a Maxar Technologies nevű műholdtechnológiai vállalat az amerikai csapásokat megelőző három napban szokatlan tevékenységet figyelt meg Fordónál. A műholdképek tanulsága szerint június 19-én az irániak 16 teherautót, valamint buldózereket sorakoztattak fel a bejáratként szolgáló alagutak előtt. Másnap ezek északnyugat felé elhagyták a telephelyet. A londoni Open Source Centre elemzése szerint elképzelhető, hogy Irán esetleg egy csapásra készítette fel a létesítményt.

Emellett az iráni Atomenergia Szervezet vezetője, Mohammad Eslami június 12-én arról beszélt, hogy van egy új létesítményük is, amely „teljesen elkészült, és biztonságos, sebezhetetlen helyen található.”

Eslami szerint „amint a centrifugák telepítése és üzembe helyezése befejeződik, megkezdődik a dúsítás.” A nyugati hírszerző szolgálatok egyelőre nem erősítették meg Eslami állításait. David Albright biztonságpolitikai szakértő a New York Times-nak azt mondta, az új létesítmény valószínűleg Natanz-tól délre, a Kuh-e Kolang Gaz La nevű hegy alatt található, amely közel 1600 méterrel van a tengerszint felett – így majdnem 800 méterrel magasabb, mint a Fordót rejtő hegy. Az irániak oda a legújabb centrifugákat akarták telepíteni, amellyel három hónapon belül elegendő nagy tisztaságú uránt tudnának előállítani 19 nukleáris fegyverhez. Kérdés, hogy a projekttel meddig jutottak.

Az amerikai támadás után az irániak bejelentették, hogy válaszcsapásokra készülnek. A Forradalmi Gárda korábbi főparancsnoka, Mohszen Rezaei tábornok, aki tagja Irán Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanácsának, néhány órával a támadás előtt az állami televízióban figyelmeztetett: ha Trump belép a háborúba, Irán csapást mér a térségben található amerikai katonai bázisokra, tengeri aknákat robbant fel a Perzsa-öbölben, és lépéseket tesz a Hormuzi-szoros lezárására.

Utóbbival Irán súlyos károkat okozhat a globális energiaellátásban. A Hormuzi-szoroson keresztük ugyanis naponta körülbelül 20 millió hordó nyersolaj és olajtermék halad át.

A tankerhajók egy nagyjából tíz kilométer széles folyosót használnak, ami nem sokkal szélesebb, mint a Balaton. Itt jut át a világon felhasznált cseppfolyós gáz harmada, és az olaj negyede.

A folyosót amerikai hadihajók védik, de az elaknásítását csak nehezen tudnák megakadályozni. Amerikának közben arra is fel kell készülnie, hogy közvetlen támadás érheti a térségben állomásozó 40 ezer katonáját. Az általuk használt bázisok mind az iráni rakéták hatósugarában vannak.

Iránnak ugyanakkor nagyon meg kell fontolnia, hogyan válaszol. Ha megtorolja az Egyesült Államok akcióhát, egy nagy háborút kockáztat, amely akár a rezsim összeomlásához is vezethet. Ha viszont semmit sem tesz, akkor oda a tekintélye. A legyengült haderejű, nukláris fejlesztések nélkül maradt ország érdekérvényesítő képessége a töredékére csökkenhet a térségben.

De sokat kockáztat Donald Trump is. Választási ígéretei ellenére egy újabb háborúba vezette Amerikát, aminek a következményeit egyelőre nehéz felmérni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Molnár Áron Novák Katalinnak: Az mennyire inkorrekt, hogy a kegyelmi botrány eltussolása után a mai napig havi 6 millió forintot kapsz az adófizetői forintjainkból?
A volt köztársasági elnök temesvári szereplése után a színész kemény kérdéseket tett fel videóüzenetben. A kegyelmi ügy is újra előkerült.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. június 19.



A temesvári értelmiségi kör kedd esti rendezvényén szokatlanul nagy érdeklődés övezte a meghívott vendéget, Novák Katalint. A volt köztársasági elnök először beszélt nyilvánosan közéleti kérdésekről és saját államfői időszakáról azóta, hogy tavaly februárban lemondott tisztségéről.

Az elmúlt időszakot így jellemezte: „Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem egy pokoli másfél év van mögöttem.” Amikor arról kérdezték a beszélgetés során, hogy mi volt a legnehezebb feladat a hivatali ideje alatt, ironikusan úgy fogalmazott: a kegyelmi jog gyakorlása.

A beszélgetés után a 444 stábja próbált kérdéseket feltenni neki az utcán, ám Novák nem adott konkrét válaszokat.

A felvétel nyomán Molnár Áron, a noÁr mozgalom alapítója saját videóban szólította meg a volt államfőt, vette észre a 24.hu. Ebben több kérdést is feltett Novák Katalinnak:

„Biztos pokoli volt látni, ahogy elvették a tanárok sztrájkjogát. Ahogy a diákokat beidézték a rendőrségre, mert kiálltak a szabad oktatásért. Pokoli lehetett látni, ahogy a kórházakban állnak le a műtétek. Hogy a külögyminisztérium élén Szijjártó Péterrel hogyan próbálja eltussolni, hogy orosz hekkerek feltörték a szervereket. És pokoli lehetett látni a NER gazdagodását, miközben Magyarország az EU legszegényebb országává vált. Erre gondoltál, ugye?”

A színész a kegyelmi ügyet is szóba hozta, amely végül Novák lemondásához vezetett.

„Azért nekünk, magyaroknak lenne kérdésünk: kinek a kérésére, unszolására adtál kegyelmet egy pedofil segítőjének, K. Endrének?” – tette fel a kérdést.

Molnár reagált arra is, hogy Novák a 444-es újságírót inkorrektnek nevezte:

„Az inkorrektséget én sem szeretem. Az mennyire inkorrekt, hogy miután eltussoltátok a kegyelmi botrányt, mai napig havi 6 millió forintot kapsz az adófizetői forintjainkból?”

Végül Varga Judit nevét is megemlítette, aki asztalosként képzeli el a jövőjét, és arra utalt, hogy szerinte Nováknak is érdemes lenne más útra lépnie.

„Követhetnéd barátnéd, Varga Judit példáját, és választhatnál rendes szakmát. Asztalosként készíthetnétek közös asztalt, ahová leültök közösen, szembenéztek a bűneitekkel, és közösen számot adtok róla. Az asztalhoz fát az erdőből tudtok szerezni. Tudod, melyik erdőből…” – fogalmazott.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor a Pride betiltásáról: Amikor a hatalom a rendőrségen keresztül jogászkodik, annak általában nincs jó vége
A politikai elemző szerint rossz vége lehet annak, ha a hatalom tiltások mögé bújik. Két képpel is üzent: az egyiken Orbán emlékei, a másikon a Pride-ot tiltó határozat szerepel.
F. O. - szmo.hu
2025. június 19.



Török Gábor politikai elemző a Facebookon reagált a rendőrség döntésére, amely betiltotta a Budapest Pride-ot. Bejegyzésében azt írta: „Egy pillanatra sem keverném össze, említeném egy lapon a Fidesz megalakítását és a Pride megtartását. Csak annyit jegyeznék meg, hogy amikor egy hatalom – a rendőrségen keresztül – elkezd jogászkodni és tiltani, az általában nem szokott nagyon sikeres lenni.”

A poszthoz két képet is csatolt. Az egyiken Debreczeni József Orbán Viktorról szóló könyvének egy oldala látható. A szövegben

a miniszterelnök arról ír, hogy a Fidesz megalapítása után a rendőrség kihallgatásra vitte, miután ifjúsági szervezetüket illegálisnak minősítették, holott az „alkotmányos alapokon áll”.

A másik képen a Budapesti Rendőr-főkapitányság csütörtöki határozatának egy részlete olvasható, amelyben betiltják a Pride-ot.

Korábban Karácsony Gergely főpolgármester jelentette be, hogy a főváros a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal közösen rendezné meg az eseményt, amelynek hivatalos neve Budapest Büszkeség lenne. Bár a videó címében Karácsony is Pride-ként említette a rendezvényt, a rendőrségnek írt levelében azt írta, ez „nem Pride”. Kiemelte: „célja pusztán az, hogy a nemzet fővárosa szabad”, valamint azt is, hogy „sem kamionok, sem táncosok nem lesznek, a szexualitás semmilyen formában nem fog megjelenni”.

A BRFK közölte, hogy a bejelentést a gyülekezési törvény alapján bírálják el. A csütörtöki határozatban a rendőrség végül betiltotta a rendezvényt.

Karácsony Gergely szerint a döntés értelmezhetetlen, mivel a rendőrség egy nem létező gyűlésről hozott tiltó határozatot.

(via hvg.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Tarjányi Péter: A világháború előszobájába léptünk
A szakértő úgy látja, a Közel-Keleten már nem a tárgyalóasztaloknál, hanem fegyverekkel dől el a jövő. Európa szerinte csak figyel, de viselni fogja a következményeket.
F. O. - szmo.hu
2025. június 22.



„Igazam lett...Amerika kilépett az árnyékból. A Közel-Kelet pedig belépett a nyílt háború korába” - írta Facebook-oldalán Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő arra reagálva, hogy Amerika vasárnap hajnalban iráni nukleáris létesítményeket bombázott.

„Az Egyesült Államok ma hajnalban közvetlen csapást mért Iránra, Izraellel összehangoltan, három nukleáris létesítményt támadva. Ezzel Amerika nem csak szövetséges, hanem hadviselő fél lett – egy olyan térségben, ahol eddig a háttérből irányított. Ez a lépés végleg felrobbantja a diplomáciai illúziókat, mert a Közel-Kelet újrarendeződése most már nem tárgyalóasztaloknál, hanem célkeresztekben, harc közben zajlik...”

- fogalmazott a szakértő, hozzátéve, hogy Irán válasza csak idő kérdése, és „nem egyenesen érkezik majd, hanem rakéták, drónok, kibertámadások és proxy-hadseregek formájában Libanonban, Irakban, Jemenben és bárhol a bolygón az USA és Izrael ellen”.

A szakértő kiemelte, hogy a Hormuzi-szoros a hajnal óta ismét a világ egyik legveszélyesebb tengeri útvonala lett.

„Mindeközben: Moszkva elégedetten figyeli a NATO figyelmének szétszóródását, és az olajár emelkedését, Peking vélhetően kihasználja az új helyzetet és vizsgálja, hogyan oszthatja újra globális rendet. És itt jön az, amit fontos megérteni!!! Ez nem három különálló konfliktus. Ez egyetlen stratégiai válságlánc. Ukrajna honvédő háborúja Oroszország ellen. Irán most már nyílt háborúban áll az USA-val és Izraellel. És ugyan Tajvanban még nincs háború, de a kínai fenyegetés nőni fog és emiatt USA-nak már ott is jelen kell lennie...” - írta a szakértő, aki megjegyezte: „Washingtonnak most három térségben kell egyszerre figyelnie, döntenie, erőt mutatnia. És ilyen történelmi nyomás alatt kevés államnak sikerült mindig jól dönteni büntetlenül”.

„Az olaj ára már emelkedik. A migráció új hullámát most nem háborúk, hanem rendszerek összeomlása indíthatja el.

A térség nem a béke, hanem a túlélés logikája szerint mozdul” - tette hozzá.

„És mi, itt Európában? Megint csak figyelünk. A globális játékban nézők vagyunk – de az árát mi is megfizetjük majd. Történelmi ponton vagyunk. És ez még csak a kezdet… NEM VILÁGHÁBORÚ MÉG, DE ANNAK ELŐSZOBÁJÁBA LÉPTÜNK… A Kelet tömb (Oroszország, Kína, Irán, Észak-Korea, Belorusszia) egyre nyíltabban áll szemben a Nyugattal...”

- zárta a szakértő.


Link másolása
KÖVESS MINKET: