Az orosz drónok miatt a NATO elindítja a Keleti Őrszem hadműveletet – és szükség is van rá a szakértő szerint
Mark Rutte, a NATO főtitkára bejelentette, hogy a NATO a Keleti Őrszem hadművelet keretében megerősíti teljes keleti szárnyának védelmét, amely a balti államoktól Romániáig és Bulgáriáig húzódik. Dánia két F-16-os vadászgéppel és egy légvédelmi hadihajóval, Franciaország három Rafale vadászrepülővel, Németország pedig négy Eurofighterrel járul hozzá a küldetéshez. Emellett új technológiákat is bevetnek, például drónellenes érzékelőket és fegyvereket a drónok felderítésére, nyomon követésére és elpusztítására.
A döntést azután, hozták, hogy Lengyelország kérésére a 4. cikkelynek megfelelően szeptember 10-én összeült az Észak-atlanti Tanács, és megvitatták, mit tegyenek. „Világossá kell tennünk az elszántságunkat, és azt, hogy képesek vagyunk a területünk megvédésére, erre hivatott a Keleti Őrszem hadművelet” – fogalmazott Rutte a brüsszeli NATO-központban tartott sajtótájékoztatóján. Az európai szövetséges erők főparancsnoka, Alexus G. Grynkewich tábornok pedig arról beszélt, hogy ami a hét elején történt, „nem elszigetelt incidens, és nem csak Lengyelországot érinti.” Az orosz akció következményeiről még a NATO bejelentése előtt beszélgettünk Kemény Jánossal, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukács Intézetének munkatárával.
– Fogalmazhatunk úgy, hogy az oroszok a hét elején megtámadták Lengyelországot?
– Mindenképpen egyedülálló incidensről van szó. Hozzá kell tenni, hogy drónokkal kapcsolatos esetek az elmúlt másfél évben szép számmal voltak: például Moldova és Románia az elsők között tapasztalták ezt, de Lettország, Litvánia, Lengyelország és kénytelen-kelletlen Belarusz is érezte a hatásukat. A nyugati országok vezetői egyértelműen elítélték az orosz akciót, amit orosz oldalról tagadnak, mondván, nem volt szándékos vagy tudatos; nyugati oldalon ezt erős kétkedéssel fogadják.
– Mi lehetett az oroszok célja?
– Egyrészt alkalmas volt a politikai reakció tesztelésére, másrészt
Hogy ezen kívül milyen közvetlen okok lehettek, külső szemmel nagyon nehéz megítélni.
– Ön szerint mi rettentené el az oroszokat a további próbálkozásoktól?
– Ez egy nagyon összetett kérdés. Számítanék a keleti szárnyon lévő országok légvédelmét megerősítő intézkedések sorára. Hogy ezek mennyire lesznek nyilvánosak, egyelőre nehéz megmondani. Ezen kívül várhatóak a keleti szárny biztonságérzetét erősítő lépések is. Elképzelhető az is, hogy a különböző NATO-tagországok nyíltan vagy burkoltan növelik, illetve kilátásba helyezik Ukrajna támogatását, ezzel próbálva visszavenni az orosz magabiztosságot. Az biztos, hogy mindez nem csak a lengyeleket érinti: a baltiak már több, jóval kisebb incidenst voltak kénytelenek elszenvedni, és előfordulhat, hogy más országok is érintettek lesznek. Ne felejtsük el Magyarország és Horvátország 2022-es esetét sem, amikor egy TU-141-es drón átrepült a magyar légtéren, majd Horvátországba csapódott.
Tőlünk keletebbre, Romániában is több alkalommal voltak kisebb-nagyobb incidensek.
– Előfordulhat-e, hogy a magyar különutas politika miatt a NATO nem tud egységes választ adni?
– Nem látom, hogy Magyarországnak érdeke lenne gátolni az ilyen reakciókat, tekintve, hogy nekünk is szükségünk lehet hasonló támogatásra a jövőben, utalva az előző példára. Összességében
– Ha magyar területre téved be ennyi drón, számíthatnánk-e hasonlóan gyors és meggyőző válaszra? Egyetlen drón repült át 2022-ben, de akkor azzal az eggyel sem tudott a magyar légvédelem mit kezdeni. Azóta átszervezték a rendszert? Magasabb készültségben van? Biztonságban érezhetjük-e magunkat egy hasonló incidenstől, legalább annyira, mint a lengyelek?
– Nagyon nehéz kérdés, és a lengyelekkel összehasonlítani Magyarország helyzetét több csapdát rejt. A hírek szerint a lengyeleknek például holland repülőgépek is segítettek az elfogásban és lelövésben, és rendelkeznek olyan kapacitásokkal, amelyekkel Magyarország nem. Van például régi ellenőrző rendszerük, a Saab-340-esek, amelyek lefelé néző radarral képesek kiegészíteni a szárazföldi telepítésű radarok által alkotott képet.
A lengyelek az utóbbi időben a hagyományos légvédelem megerősítésére is jelentős figyelmet fordítottak, bár több médium kiemelte, hogy drónelhárításban és az elektronikai hadviselés egyes szegmenseiben még ők sem azon a szinten állnak, ahol szeretnének. Magyarország az utóbbi években igyekezett a légvédelmét modernizálni; nemrégiben, ha jól emlékszem, NASAMS rendszerek beszerzésére is sor került a Magyar Honvédségnél. A részleteket magyar részről kevésbé látjuk, illetve nincs aktuális információm a telepítés és a készültség állásáról; remélhetőleg minden a megfelelő irányba halad. Ha légtérvédelemről beszélünk, azért ne felejtsük el a Gripeneket sem, amelyek szintén alkalmasak ilyen eszközök elfogására. Hangsúlyozni kell ugyanakkor, hogy ez nem egyszerű feladat: ezek többnyire kisméretű repülőeszközök, radarkeresztmetszetük is kicsi, ezért az észlelésük sokszor problémás.
– A politikában most milyen lépések következnek? Nem arról is szólt ez az egész Oroszország részéről, hogy „ne is álmodjatok róla, hogy békét akarunk”?
– Európai részről széles a lehetséges válaszlépések palettája. Az ukrajnai háborút illetően ez, főleg, ha a jövőben is sor kerül hasonló incidensekre, egyes országokat motiválhat arra, hogy aktívabban működjenek együtt az ukránokkal. Nem utolsósorban azért, mert nekik van a legnagyobb tapasztalatuk az ilyen támadások elhárításában. Az ukránok rendelkeznek hazai fejlesztésű drónészlelő rendszerekkel, részben akusztikai alapúakkal, így ezen a téren komoly segítséget tudnak adni a szomszédos országoknak.
– Gondolom, nem ez volt az utolsó incidens, amit az oroszok NATO-országgal szemben elkövettek, inkább csak bemelegítés. Mi lehet a „legdurvább”, amivel még nem kockáztatják a NATO-val való háborút?
– Ezt nem tudom megmondani, mert a háború mindig politikai döntés. Ha a megtámadott fél úgy dönt, hogy nem lép fel erősebben, mert annak olyan következményei lehetnek, akkor lehet ezt még fokozni.
Nemcsak a NATO oldalán mérlegelnek egyfolytában, Oroszországban is. A júniusi Pókháló-hadművelet után felmerült, hogy nem kellene-e elengedni a „különleges katonai művelet” megnevezést, és rendes háborúról beszélni. Politikai oldalon, Putyin vagy a környezete ezt az ötletet elvetették. De nézzük meg, hogy azóta mekkora kárt okoztak az ukránok az orosz energetikai, kőolaj- és földgáztermelő infrastruktúrában. Ennek ellenére az oroszok politikailag nem voltak hajlandók eddig eszkalálni a történetet.