SZEMPONT
A Rovatból

„Az esélyegyenlőtlenség terén tragikus a helyzet” – Nahalka István oktatáskutató a PISA felmérésről

A három fő tudásirány mérését nézve nincs nagy baj, ott vagyunk, ahol mindig voltunk, az OECD középmezőnyében. Viszont óriási a különbség a szegény és a jómódú családokban élő gyerekek eredményei között.


Kijöttek az idei PISA mérés eredményei. Magyarország 2000 óta vesz részt ebben a mérésben, amely nem csupán egy tudáspróba. A felmérés részét képezi a tanulók szociális helyzetének, esélyegyenlőségének feltérképezése, egyfajta keresztmetszetet ad az adott ország oktatási rendszerének állapotáról.

Magyarország hosszú évek óta a középmezőnyben van, már ami a három fő tudásirány mérését illeti. Bár a publikált grafikonok erősen torzító nagyítások, melyek a pár pontnyi elmozdulást hatalmas esésnek/emelkedésnek mutatják, de ha a nagy egészet nézzük, azt látjuk, hogy a Fülöp-szigetektől Szingapúrig terjedő spektrumban stabilan az OECD-átlagot hozza az ország. Bár matematikából és a szövegértés terén romlottak a magyar diákok eredményei, a természettudományokban viszont javultak, és nálunk a Covid sem ütött akkorát, mint máshol. Az eredményekről Nahalka István oktatáskutatóval beszélgettünk.

– Az értékelés szöveges részében azt írják, hogy Magyarországon a tanulók 41%-a járt olyan iskolába, amelynek az igazgatója arról számolt be, hogy az iskola oktatási kapacitását akadályozza a tanárhiány. 2018-ban ez még csak 34 százalék volt. Felhívja a figyelmet arra, hogy a legtöbb országban azok a diákok, akik olyan iskolába járnak, ahol tanárhiány van, alacsonyabb pontszámot érnek el. Ez azért figyelmeztetés, nem?

– Hát persze, természetesen. De hogy mekkora a tanárhiány hatása, az nagyon-nagyon nehezen kimutatható, hiszen ezek mind soktényezős jelenségek. Ez is többek között egy tényező.

Valószínűleg jelentős a súlya, de akkor meg nehéz megmagyarázni a természettudományi területen elért javulást.

Nyilván vannak más tényezők, amelyek viszont pozitívan hatottak, és azoknak erősebb volt a hatásuk. De ez nagyon nehezen kutatható.

– A tanulmánynak elején azt írják, hogy ezek az eredmények segítséget nyújthatnak a magyarországi döntéshozóknak. De olvassák ezeket? Próbálnak ezzel valamit kezdeni?

– Szerintem olvassák, és az látszik, hogy nem kezdenek vele semmit. Mondjuk ez a leglátványosabban ott jön elő, hogy

rendkívül figyelmeztetőek az adatok az esélyegyenlőtlenséggel kapcsolatban, ahol egyszerűen tragikus a helyzet, és mindenképpen lépni kellene.

Minimum szakmailag fel kellene dolgozni, hogy miről is van itt szó.

– Mit mutatnak az adatok?

– Mondok egy-két példát. Ha azt nézzük meg, hogy a matematika esetében a szociális helyzetet mutató index milyen szerepet játszik a gyerekek közötti eredménykülönbségekben: Magyarország a lista 70. helyén van, 72 ország közül. Csak Szlovákia és Románia van mögöttünk. Ez is jellemző egyébként, hogy Szlovákiával, Romániával vagyunk egy ilyen lista végén. Tehát nálunk nagyon erős a teszteredmények összefüggése a szociális háttérrel.

Ez jelenti az esélyegyenlőtlenséget. A rossz szociális háttér rosszabb eredményekre predesztinál.

Egy másik nagyon fontos adat, hogy a reziliens tanulókkal kapcsolatban hogy állunk. Reziliens tanulóknak az olyanokat nevezzük, akik a szociális helyzetüket tekintve az alsó negyedben vannak, viszont a teszteredményük alapján a felsőben. Tehát nagyon jó teszteredményt érnek el, miközben nagyon rossz a szociális helyzetük. Az ilyen tanulók számaránya nagyon jellemzi az országot abból a szempontból, hogyan érvényesül az esélyegyenlőség. Ebben Magyarország 72 ország közül a 60. helyen van. Azaz itt is meglehetősen hátul. Egyébként érdekes, hogy milyen országok vannak mögöttünk. Például Belgium, Svájc, Csehország, Franciaország, Bulgária, Románia.

– Az ember hirtelen nem tudja hová tenni ezt a felsorolást...

– Ezek egyrészt nem angolszász országok, másrészt nem skandináv országok. Az esélyegyenlőség terén elsősorban az angolszász országokban, a távol-keleti országokban és a skandináv országokban tudnak magasabb színvonalat elérni, és jobb stratégiákat felmutatni.

– Tendenciaszerűen ez hogy néz ki? Folyamatosan menetelünk lefelé? Esetleg stabilan ücsörgünk a táblázat alján?

– Folyamatosan csücsülünk a táblázat alján, ez régen is így volt. Az esélyegyenlőtlenség ügyében tényleg szinte hatalomfüggetlen a probléma.

– Ebben próbál valamit tenni a kormány?

– Van egy olyan szakmai programja, ha ez programnak nevezhető egyáltalán, hogy az egységesítéssel lehet az esélyegyenlőséget biztosítani. Ez volt az indoka elsősorban annak, hogy központosították az irányítást, hogy állami kézbe vették az iskolákat. Ez persze Janus-arcú intézkedés volt, mert ugyanabban a pillanatban az egyházaknak játszottak át nagyon sok iskolát. De az önkormányzatoktól elvették és központi állami irányításba vették az iskolákat, és az volt az indok mögötte, hogy a nagyon különböző adottságokkal rendelkező önkormányzatok ne tudják gazdaggá vagy szegénnyé tenni az iskolákat, hanem egyforma szinten legyenek támogatva. De mindenki tudja, aki csak egy kicsit is foglalkozott ilyen kérdésekkel az oktatáskutatásban, hogy

az ilyen típusú egységesítés, pontosan ez ellen a cél ellen hat. Így nem lehet esélyegyenlőséget biztosítani, sőt, inkább növekedni szokott az esélyegyenlőtlenség minden ilyen esetben.

És ez be is következett, mert kimutatható meglehetősen komplex számításokkal, hogy 2010 óta a magyar közoktatásban az esélyegyenlőtlenségek növekszenek.

– Visszatérve a matematikára, a szövegértésre és a természettudományos tesztre, az adatokból az látszik, hogy az átlag környékén bóklászunk, és az eltérések minimálisak évek óta. Úgy tűnik, nem lehetünk különösebben büszkék, de nem is tragikus a helyzet. Ugyanakkor itt van Észtország, ami rendületlen menetel fölfelé.

– Igen, tudunk még egy-két ilyen országot. Litvániát is hozzátehetjük például. Észtországnál legalább két tényezőt tudunk mondani, ami nagyon pozitívan hatott az oktatás fejlődésére. Az egyik az általában jellemző,

az állami életet is nagyon átható digitalizálás, amely az oktatás területén is nagyon jól sikerült, és ennek komoly felhajtóereje van az oktatás színvonalánál.

A másik pedig az, hogy amikor az észtek átalakították az iskoláikat, tehát tulajdonképpen a pedagógiai kultúrájukat igyekeztek megváltoztatni, akkor a finneket tekintették mintának. Az eredeti finneket. Egyébként nem tudjuk, hogy most mi van a finnekkel, mert nagyon romlanak az eredményeik. De az észtek sok mindent megvalósítottak abból, amit a finnek is megcsináltak, persze alkalmazkodva a saját körülményeikhez. Ez is egy komoly felhajtóerő volt az észt iskolarendszer fejlődése szempontjából. Egy modern pedagógiát próbálnak érvényesíteni, aminek mindenhol érvényesülnie kellene. Itt vagyunk a XXI. században, és azzal a pedagógiával, amit még a XIX. században találtak ki, nem sokra megyünk.

– A táblázatnak alja is érdekel, azaz Indonézia, a Fülöp-szigetek. Náluk meg miért van ez a drámai elmaradás?

– Ez nem is leszakadás, mert a leszakadás az valahonnan való leszakadást jelent, hanem tartósan, történelmileg gyenge teljesítményű iskolarendszerekről van itt szó, ahol a fejlődés nem tart még ott, hogy jelentős mértékben kiugorjanak. Másoknak ez már sikerült, például a dél-koreaiaknak, de minden ázsiai kistigrisnek tulajdonképpen, amelyek részben gazdaságilag, de az oktatási rendszerüket tekintve is óriási fejlődésnek indultak a '60-as, '70-es években. Ott tudatosan hozzáláttak a rendszerek átalakításához, ami ezekben az országokban, amelyeket ön említett, nem következett be. Nem tudjuk, hogy melyik pillanatban fog bekövetkezni. Egyébként a '60-as, '70-es években nagyon sokat jelentett az, hogy az Egyesült Államok, Ausztrália, az Egyesült Királyság és még néhány ország meglehetősen sokat foglalkozott azzal, hogy a fejlődő világban jó oktatási rendszerek alakuljanak ki. Ez néhol sikereket hozott, máshol nem.

– Az Egyesült Államok szintén valahol az átlag közelében poroszkál, mint mi. Tudom, hogy ez egy nagyon nagy ország, de mégiscsak figyelemre méltó, hogy a világ vezető technológiai és tudományos hatalma alig jobb a közepesnél ebben a rangsorban.

– Ennek a történetét kell jól látni.

Mi arra voltunk büszkék régebben, hogy az oktatás területén minden tekintetben megelőzzük az Egyesült Államokat. Ha megnézi ezeket a mostani adatokat, akkor a három tesztből kettőben már nem előzzük meg, csak egyben.

Valójában az áll a dolog mögött egyébként, hogy Amerika borzasztóan differenciált oktatási rendszerrel rendelkező ország. Az oktatásügy állami ügy, tehát nem szövetségi, nagyon sokféle rendszerrel, nagyon különbözőképpen tudnak ezek a részrendszerek reagálni a nemzetközi felmérések követelményeire. Szerintem az Egyesült Államok akár büszke is lehet arra, hogy mára azt az eredményt érte el, amit elért, hogy már az OECD átlag környékén van, mert lejjebb volt.

– De ha egy Egyesült Államok a PISA teszten elért átlagos teljesítményével a világ élvonalába tartozik tudományosan és technológiailag, akkor ez a mérés miben releváns, és mire nem alkalmas?

– Hát például nem tudja mérni a tudásimportot. És még egy dolog fontos. Azért bármilyen is az amerikai közoktatás, azaz az alsóbb szintű oktatás, az amerikai felsőoktatás a világ legjobb felsőoktatási intézményrendszere. Tehát ott nagyon magas színvonal érvényesül.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Hadházy Ákos a NER-luxizásról: Olyan emberektől is kapok képeket, akik elvileg közel állnak ezekhez a körökhöz, mégis őszintén felháborítja őket, amit látnak
Ha nem lenne Matolcsyné vagy Rogán Antal feleségei, esetleg Ráhel, akkor eszébe sem jutna, hogy létezik Birkin táska - mondja a független képviselő, aki szerint a célja nem a hergelés, hanem annak bemutatása, mit is jelentenek az ellopott milliárdok.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. július 10.



400 ezres borjúbőr Church's cipő, 1 milliós Dolce & Gabbana nadrág, 5 milliós Cartier nyaklánc, 29 milliós Cartier óra, 120 milliós Hermès Birkin táska... Sorozatosan mér csapásokat a NER-világ ékszerekkel és luxuscikkekkel kirakott világára Hadházy Ákos.

De miért szaporodtak meg ennyire ezek a fotók? Honnan jönnek a képek? Miért van egyre nagyobb visszhangjuk? És hogyan reagálnak a szereplők? A NER-luxizás tanulságairól beszélgettünk.

– Újabb és újabb posztokat tesz közzé, amelyekben különböző NER-közeli szereplők ruházatát, ékszereit, kiegészítőit vizsgálja. Akad köztük néhány igazán figyelemre méltó darab is, és az biztos, hogy egyik sem olcsó. Miként lehet ezek nyomára bukkanni, és hogyan lehet ezeket beárazni?

– Skrabski Fruzsina, aki Novák Katalin szakértői bizottságának tagja volt, egyszer kiírta, hogy ha nem lennék én, akkor ő nem is értené ezeket a luxusmárkákat, sőt, talán nem is tudná, hogy léteznek ilyenek. Magamról is ezt kell mondanom:

ha nem lenne Matolcsyné, vagy Rogán Antal feleségei, esetleg Ráhel, akkor eszembe sem jutna, hogy léteznek ilyen táskák vagy papucsok.

Természetesen nem vagyok ezek szakértője. Például azt sem tudtam, hogy létezik olyan, hogy Birkin táska.

– De akkor hogy találja meg ezeket?

– Elolvasom a nekem küldött üzeneteket. Szerencsére nagyon sokan megtisztelnek azzal, hogy elküldik a véleményüket, információikat. Vannak honfitársaink, akik figyelemmel követik a hölgyek és olykor urak saját maguk által posztolt Instagram- vagy Facebook-bejegyzéseit, és akik tényleg értenek ezekhez a kiegészítőkhöz. Ők hívják fel a figyelmemet ezekre, és ők küldik el a fotókat is.

Ma már vannak képfelismerő szolgáltatások, így ellenőrizni is tudom az információkat.

Ráadásul gyakran mellékelik a linkeket is, amelyek alapján meggyőződhetek róla, hogy az adott darab tényleg annyiba kerül.

– Annak idején, talán a 2010-es évek közepén Habony Árpád táskája volt az első ilyen megdöbbentő eset, de az talán csak pár százezer forintos tétel volt. Azóta viszont jócskán más a szint a NER-es luxusholmik piacán...

– Különösen annak fényében, hogy a Fidesz annak idején támadta az előző kormányt, mondván, hogy luxuskormány. Ehhez képest most ez tényleg visszás. Persze minden alkalommal el kell mondanom: nem az a baj, ha valaki gazdag. Az viszont már problémás, ha ezzel hivalkodik, az ízléstelen és helytelen. De ami igazán visszatetsző, az az, hogy

olyanok hivalkodnak a vagyonukkal, akik ezt a vagyont nyilvánvalóan a politikai kapcsolataiknak köszönhetik.

És még valami: korábban is posztoltam hasonló tartalmakat, és azoknak is volt visszhangja, de messze nem akkora, mint most. Ez azt mutatja, hogy talán van egyfajta változás a levegőben, egyre többen döbbennek rá, hogy ez így nincs rendben. Valószínűleg ez összefügg azzal is, hogy az általános életszínvonal nem emelkedik, sőt, inkább csökken, a magyar gazdaságot sokkal mélyebben érintette a válság, mint azokat az országokat, ahol kompetens, demokratikusan működő kormányok vannak.

– Úgy tűnik, két dolog mozgatja meg igazán az embereket. Az egyik az infláció, a napi megélhetés költségei, a másik pedig ezek a fényűző javak. Ami a kettő felett van, például a több százmilliárdos vagyonok, az már túl elvont számukra. Könnyebb felfogni egy egymillió forintos nadrágot Mészáros Lőrinc feleségén, mint 1400 milliárd forintot a család zsebében.

– Szokták mondani, hogy hergelem az embereket, de szeretném, ha megértenék, mit jelentenek azok az ellopott milliárdok, amelyekről régóta beszélek. Ezek a „néhány milliós” papucsok, táskák, ruhák jobban megragadják az emberek figyelmét, mert kézzelfoghatóbbak. Az ellopott milliárdokat nehezebb felfogni, mert azok olyan nagyságrendek, amelyekhez nem vagyunk hozzászokva.

Matolcsy feleségének Birkin táskáit, vagy azokat a lakásokat, luxusvillákat, amiket bemutattam, valóban könnyebb megérteni, mint azt a több százmilliárd forintot, amit az adófizetői pénzekből kisíboltak.

Rendszert kell váltani. Tudni kell ezekről. A rendszerváltásnak ma nem azt kellene jelentenie, hogy visszatérünk a kommunizmushoz vagy a szocializmushoz, hanem azt, hogy legyen következménye a dolgoknak. Az ellopott állami százmilliárdoknak, ezermilliárdoknak is következménye kell, hogy legyen.

– Lázár János tavasszal honosította meg a „luxizás” kifejezést a politikában. Mintha összebeszéltek volna...

– Valószínűleg nem ez volt a szándéka, de úgy gondoltam, ha már szóba hozta, akkor menjünk rá erre a témára. Ez egy véletlennek tűnő, de mégis helyes kommunikációs fogás lehetett a részéről.

– Nem gondolja, hogy Lázár ezzel a húzással ki akarta fogni a szelet az ön vitorlájából?

– Nem volt világos akkor sem, és most sem az, miért hozta ezt szóba. A Fidesznél ritkán történik bármi véletlenül. És ami véletlennek tűnik, az sem biztos, hogy az. Az is lehet, hogy Lázár saját magát akarta ezzel fényezni, de az is, hogy a kritikusabb fideszes szavazókat akarta megszólítani. Most sem vagyok biztos benne, hogy eljutunk oda, mint a kínai kommunista párt, amely időnként példát statuál, ha nő az elégedetlenség. Lehet, hogy ez annak volt az előjele, de nem látjuk a folytatást.

Nem tűnik úgy, hogy Mészáros Lőrinc ideje lejárt volna, és Matolcsyt sem vonták felelősségre.

Az igaz, hogy a kis Matolcsy Dubaiba távozott, az apjáról viszont nem tudunk biztosat, de lehet valóságalapja annak, hogy amnesztiát kaptak.

– Amióta közöl divat- és ékszerposztokat, tapasztalt valamit? Rejtőzködőbbek lettek a NER szereplői? Visszafogottabbak?

– Vannak jelei annak, hogy egyesek próbálnak óvatosabbak lenni. Csakhogy ezek a képek el vannak mentve. Egyébként olyan emberektől is kapok képeket, akik elvileg közel állnak ezekhez a körökhöz, mégis őszintén felháborítja őket, amit látnak.

– Ez új fejlemény, hogy szivárogtatnak, hiszen korábban a rezsim egy zárt rendszer volt.

– Korábban is előfordult, én akkor is közöltem ilyen képeket. Csak akkor nem volt akkora visszhangja. Sok esetben nem is tudom név szerint, hogy kitől származnak a képek. Ez mutatja, hogy nem arról van szó, hogy valaki jó pontot akar szerezni egy esetleges új hatalomnál. Egyszerűen még azokat is felháborítják ezek a dolgok, akik benne vannak ebben a közegben.

– Itt a nyár, indulnak a jachtok a Földközi-tengeren. Vagy lehet, hogy idén mégiscsak megfogadják Gulyás Gergely tanácsát, hogy „kevesebb yacht, több szerénység”?

– A yachtokról nem tudok, de ha megnézzük, hogy Mészáros Lőrinc hogyan utazott New Yorkba meccset nézni, hogyan repült magánhelikopterrel a reptérre, és milyen luxusszállodában szállt meg (abban, ahol Kevin a „Reszkessetek, betörők!”-ből is megszállt), az nem arra utal, hogy megértették volna, mi a probléma. Vagy ott van Mészáros Andrea, aki „fanyalgókról” beszélt, miközben

ötmilliós nyakláncban jelentette be, hogy 200 millió forintot osztanak szét nyaralási támogatásként.

Az, hogy ezt egy 850 ezer forintos szoknyában tette, nem éppen szerénységre vall.

– Próbálta már kiszámítani, hogy mondjuk a Matolcsy család ökológiai lábnyomát hogyan lehetne „ledolgozni”? Hány éven át kellene nekem például PET palackot gyűjteni és tömegközlekedéssel járnom és komposztálnom, hogy lenullázzam azt, amit ők elhasználnak egy kéthetes nyaralás alatt?

– Ez nagyon nehéz, de amikor ilyen összegekről beszélünk, érdemes kiszámolni, hogy egy átlagos bérrel hány ezer évig kellene dolgozni, hogy valaki ilyen vagyonhoz jusson. Ilyenkor nagyon tanulságos történelmi párhuzamokat lehet levonni.

– Van még „tartalékban” ilyen képe vagy története? Mikor jön ki az új anyag?

– Lehet, hogy már a héten kiteszünk egy újabbat.

– Azt mondta, „kiteszünk”. Többes számban. Hányan dolgoznak ezen?

– Van egy kis stábom, akik segítenek a munkában. Például az árak ellenőrzésében, mert ahogy mondtam, nem vagyok ezek szakértője. Néha magam is megdöbbenek, és megkérem a kollégákat, hogy nézzenek utána. Sajnos a legtöbbször kiderül: az ár tényleg annyi.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor a jövő évi választásról: Reménytelen lesz majd elmagyaráznom azoknak, akik csak annyit olvasnak, hogy szerintem a Fidesz nyer jövőre
A politikai elemző egy több szempontot figyelembe vevő értékelés után árulja el, hogy mit gondol, ki és milyen arányban nyerhet a 2026-os választáson.


Török Gábor a közösségi oldalán közzétett egy többféle szempontot elemző előrejelzést arról, hogy mi várható szerinte a 2026-os választáson. A politikai elemző szerint azonban a jelenlegi információkat vette alapul, és ezekből vont le következtetéseket. Arra is felhívta a figyelmet, hogy mindezek folyamatosan változnak majd, ezért a prognózisát rendszeresen frissíteni kell majd.

Azt írta:

"Miután az előző posztban arról írtam, hogy a politikai elemzés és az előrejelzés milyen viszonyban állnak egymással, és hogy utóbbit - számos ok miatt - nem érdemes igazán komolyan venni, most mégis előállok egy prognózissal.

Ez az előrejelzés azonban - bár bizonyára sokaknak ez lesz csak fontos vagy érdekes - nem arról szól, hogy ki nyeri meg a következő választást, hanem arról, hogy mit tudunk ma a helyzetről, és ez alapján mi látszik valószínűnek.

Nem a végkövetkeztetéssel érdemes tehát vitatkozni, mert az tényleg szubjektív és bizonytalan, hanem azzal, hogy mi számíthat és ami számíthat, ott ma mit látunk.

Ez tehát egy pillanatkép, amit mondjuk havonta érdemes lesz majd frissíteni, annak fényében, ami már addigra mögöttünk lesz. Jó hír: ahogy haladunk majd előre az időben, egyre okosabbak leszünk, hiszen ami ma beláthatatlan jövő, akkor már politikai tudás lesz.

Majd hozzátette:

"Mindezt persze nehéz - vagyis reménytelen - lesz majd elmagyaráznom azoknak, akik csak annyit olvasnak, hogy szerintem a Fidesz nyer jövőre, de ez pont egy olyan szépsége/élvezete az elemző szakmának, amit kár lenne kihagyni."

Török szerint bár a TISZA Párt jelenleg vezet, és ha most lenne a választás, akkor több szavazatot kaphatnának, de a jövő évi választásig még sok minden befolyásolja a végeredményt. Többek között a jelöltek személye, a kommunikáció, a propagandára költhető keret, a gazdasági helyzet, és a még hátralévő időszakban kiosztható pénzek is. Mindezeket figyelembe véve úgy látja, hogy a Fidesznek van esélye a nyerésre. Azt is megírta, mi kellene ahhoz, hogy a TISZA Párt legyen a nyerő.

Részletek itt:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Három napja áram nélkül Pomázon: olvadozó mélyhűtők, csend, romantikus vacsora gyertyafénynél
A postás, mint régen, felkiabál a házaknál, ahova levél érkezett. Három betonoszlopot is kidöntött a szél, várni kellett a speciális munkagépekre, majd arra, hogy megkössön a beton. A polgármester szerint van tanulság, amit érdemes levonni.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. július 11.



„Ha áram van, minden van” – így szólt a kilencvenes évek egyik hirdetése. De mi van, ha nincs? A pomázi Erkel Ferenc, Liszt Ferenc és Kodály Zoltán utcában hétfőn ment el az áram, és csütörtök délutánig sem jött vissza.

Az utcák csendesek, ahogy egy kertvároshoz illik. Ha nem tudnám, hogy itt már harmadik napja ez a helyzet, semmi sem tűnne fel. Szülők sétáltatják gyermekeiket, nyugdíjasok beszélgetnek a házak előtt. Máshol éppen autót szerelnek a ház előtt. Nyugalom van, szinte idilli. Persze, amikor szóba kerül az áramszünet, kiderül, már nagyon várják, hogy vége legyen a nomád életnek.

A legtöbben ki sem merik nyitni a fagyasztót, reménykedve abban, hogy a hőszigetelése még tartja a hűvösséget, és talán nem romlanak meg a benne tárolt ételek.

Azért némi kétségem támad, hogy több mint 72 óra után mi lehet a hűtőkben, az a néhány centis hőszigetelés ekkora csodákra nem képes, de nem akarom elkeseríteni beszélgetőtársaimat.

Egy nyugdíjas nő mesél a viharról: az utcában is fákat csavart ki, a szomszédja most is darabolja az udvarán, szerencsére az épületekben nem esett kár. Előkerültek a gyertyák, és várnak, más nem is tudnak csinálni. Két férfi a garázsuk előtt szerel egy Skodát. Éppen a vége felé járnak. Megkérdem, hogyan tudnak dolgozni áram nélkül? Kiderül, hogy akkumulátoros szerszámaik vannak, szerencsére a lámpa is akkuval megy, és fel is volt töltve. Amúgy a szerelésnek lassan a végére érnek, kell az autó, az idősebb férfi azzal jár dolgozni. Ott tudja tölteni a telefonját.

A postás csengő híján felkiabál a házakba – meséli nevetve, könyékig olajosan. Rákérdezek, hogyan tud így megfürdeni, mielőtt dolgozni indul? Van még egy kicsi meleg víz a bojlerban, takarékoskodnak, de ha elfogy, marad a hideg víz.

Odébb, egy másik garázs előtt fiatal nő takarít éppen. Megszólítom. Kiderül, a 13 éves lánya éppen táborban van, így hát az otthoni kalandtáborból kimaradt. Az áramszünet romantikus oldaláról mesél.

Esténként gyertyafényes vacsorát rendeznek a férjével, nincs zaj, nincsenek ingerek, internet sincs, közösségi média sincs, lelassult és elnyugodott minden.

„De íme, itt jő” - mintha egy színdarab lenne, megérkezik a férje egy nagy csokor vörös rózsával. Átadja a feleségének, megölelik egymást. Nem tudom nem megkérdezni, hogy a romantikus vacsoráknak köszönhető-e a csokor, de nem – szerinte neki van a legcsodálatosabb felesége, egyébként is hozott volna most neki. Home office-ban dolgozna, de pont erre a hétre vett ki szabadságot, nincs izgulás tehát emiatt sem.

A garázsok előtt kisebb aggregátor, valaki innen oldja meg az áramellátását, nyilván korlátozottan. Amikor le akarom fényképezni a készüléket, az emeletről rám kiabálnak, hogy nincsen ehhez jogom. Hiába magyarázom, hogy nem a tolvaj, hanem az újságíró vagyok, nem sikerül meggyőznöm a lekiabálót.

Sokkal barátságosabb egy idős asszony. Számára az áramszünet a mindenki által említett hűtőgondok mellett leginkább a tévé hiányát jelenti, ami nem is fog megoldódni egyhamar.

Az áram ugyan visszajön most már talán hamarosan, de a szintén leszakadt kommunikációs kábeleket csak később kötik vissza, az nem az áramszolgáltató feladata.

Az utca végében most is dolgoznak: előbb az oszlopot kell felállítani, utána az áramszolgáltató vezetékeit helyezik rá vissza, és csak utána jöhetnek a társbérlők: a televíziós és internetszolgáltatók.

Pomáz polgármesterével, Leidinger István azt mondja, hogy összesen kilenc helyen volt áramkimaradás a településen, egy 20 kilovoltos vezeték szakadása miatt. Ezekből mára már csak a zeneszerzőkről elnevezett utcák maradtak. Ott ugyanis két villanyoszlopot is kidöntött a szél, tehát a helyi vezeték is elszakadt. És itt jön a nagy gond: a villanyoszlop visszahelyezésekor betonozásra is szükség van.

A beton elvileg 28 nap alatt köt meg teljesen, a szilárdsága 50 százalékát is csak három nap után éri el.

Megfelelő adalékokkal ezen lehet valamennyit gyorsítani. Végül szárazbetonnal és megfelelő eljárással sikerült ezt pár napra rövidíteni. Ha sikerül az oszlopot körbebetonozni, és az stabil lesz, akkor lehet szó arról, hogy a vezetékekkel biztonságosan megterheljék az oszlopot. Ezt eldönteni, hogy mikor lehetséges, a szakemberek dolga.

És hogy mik a tanulságok?

„A 112-es rendszer gyakorlatilag összeomlott, és telefonálni nem lehetett, a telekommunikációs rendszerek összeomlottak, ha hétfőn 15 és 19 óra között valakinek mentőt kellett volna hívni vagy kigyulladt volna a háza valakinek villámcsapás következtében, nem tudott volna segítséget hívni” - mondja a polgármester. Emellett szerinte a tűzoltóság kommunikációja is összeomlott, az úgynevezett EDR-rendszer, amit használnak, az sem működött.

A legkritikusabb órákban az a megoldás maradt, hogy az embereknek be kellett sétálni a tűzoltóságra segítséget kérni.

További tanulság az, hogy a gallyazásokat akár lakossági tiltakozások ellenére is el kell végezni, nem szabad hagyni, hogy a távvezetékeket a fák veszélyeztessék. Vannak jogszabályok, szabályok, amik előírják, hogy mekkora védőtávolságot kell biztosítani az adott vezetékek körül, ahova nem ültethető fa, hogy a szolgáltatás zavartalanul tudjon működni. Ha ez nincs meg, akkor történik az, ami most történt.

Arra a kérdésemre, hogy lesz-e erre pénz, a polgármester annyit tudott mondani, hogy „jó kérdés”.

„Nem tudom még, hogy honnan, de erre pénzt kell fordítanunk, és át kell gondolnunk a védelmi struktúrát.”

A polgármester szerint itt lakosságnak is van feladata: villamos vezetékek alá ne ültessenek fákat, mert annak bizony ilyen következményei lehetnek.

Rákérdezek arra is, hogy az események után összeülnek-e a településvezető kollégákkal és a katasztrófavédelemmel, hogy átbeszéljék a tapasztalatokat, amire a polgármester egy vallomással válaszol.

„Előző életemben tűzoltóparancsnok voltam, és minden olyan nagyobb esemény után, ami hozott tanulságokat, én mindig készítettem egy összefoglaló jelentést javaslatokkal, hogy mit kellene átgondolni. Ugyanezt fogom csinálni, és ezt természetesen el fogjuk küldeni a Belügyminisztérium felé, a kormányzat felé, mert ezekkel bizony foglalkozni kell.”

Vissza az Erkel utcába: a kanyaron túl munkagépek. Már éppen levonulóban vannak. Áll az oszlop, a vezetékek is felkerültek már. Ezek szerint kellőképpen megkötött a beton. Néhány utcabeli kérdezgeti a szakembereket: mikor lesz készen a vezeték? Készen vannak, ők már végeztek – hangzik a válasz –, most már az E.ON dolga, hogy visszakapcsolja a vezetéket. Még nagyon sok helyen dolgoznak ezek a brigádok, tehát arra még várni kell egy kicsikét.

Az új oszlop mellett a földön fekszik a kettétört régi. A földön darabokban a televíziós kábelek. Még sok idő, amíg minden helyreáll Pomázon.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Fotók: Fagyoskodva indult az EFOTT - gumicsizmában, kabátban buliztak a sárban a fesztiválozók
A lenge nyári szettek egyelőre a táskákban várják, hogy előkerülhessenek, a fesztivál első napján ugyanis még érezhető volt az utóbbi napok időjárása.


A lehűlés közepén, szerdán indult a 2025-ös EFOTT Fesztivál a Velencei-tónál. A tipikus, rövid, lenge fesztiválos szettek viszont egyelőre még a táskák alján maradtak.

A sukorói fesztivál első napján ugyanis még érezhető volt az előző napok időjárása: júliushoz képes elképesztően hideg volt, kellett bizony a hosszúnadrág, a pulcsi, a kabát, sőt még a gumicsizma is, hiszen napok óta esett már.

A hangulat azért visszahozott némi nyári életérzést, bulizni ugyanis így is lehetett, ráadásul a jelmezes fesztiválozók is örülhettek, hiszen legalább nem sültek meg a különféle szettekben. A Mikulás-jelmez pedig még találó is volt.

Mutatjuk fotósunk, Nagy Bogi képeit az első napról:


Link másolása
KÖVESS MINKET: