SZEMPONT
A Rovatból

Az én diákjaim rabszolgák unokái, dédunokái voltak

Az egyik legregényesebb sorsú magyar író, Ferdinandy György mesélt nekünk az életéről.
Józsa Márta - szmo.hu
2015. április 15.


Link másolása

Ferdinandy György az egyetlen trópusi magyar kortárs író – ha ki lehet egyáltalán ilyet jelenteni. Negyvenöt évet töltött emigrációban, ebből harminchetet a trópusokon, ahol még mezőgazdasági könyveket is olvasott, hogy gyakorolja az anyanyelvét. Az ötvenes évek végén befutott francia írónak számított, de egyszer csak úgy érezte: visszatér a magyar irodalomba. Nem volt könnyű: 1988-ig Magyarországon egyetlen könyve sem jelenhetett meg. Igen termékeny író pedig, több mint ötven kötete jelent meg franciául, magyarul és spanyolul, a franciák éppen most fedezték fel újra. Veszprémben, a Pannon Egyetem által szervezett Magyar Napok témája a diaszpóra magyar irodalma volt – itt beszélgettünk vele. Arra voltunk kíváncsiak: hogy látja egy magyar író a trópusokat, és hogy látja egy trópusi író Magyarországot.

Névjegy

Ferdinandy György író, irodalomtörténész 1935-ben született Budapesten. A Budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett, majd a Budapesti Autóbuszüzemben dolgozott kalauzként. 1956 őszén felvették az ELTE bölcsészkarára, francia-magyar szakra, a forradalom kitörése után emigrált, a strasbourgi Dijoni Egyetemen szerzett diplomát, majd 1959-ben irodalomtudományi doktorátust szerzett. 1958-tól néhány évig franciául írt Georges Ferdinandy néven, kéziratait első felesége lektorálta.

Fizikai munkából élt, egyebek mellett volt kőműves, akkumulátorsav-töltő és könyvügynök. 1964-ben megpályázott egy egyetemi oktatói állást Puerto Ricóban, megtanult spanyolul és odaköltözött. 37 évet töltött a trópusokon, ahol visszatért a magyar nyelvű íráshoz. Közben a Szomorú Vasárnap című emigráns irodalmi lap kiadója és a Szabad Európa Rádió munkatársa volt. Magyarországon 1988-ben jelenhetett meg először, azóta számos kötetet kiadott. 1995-ben József Attila díjat kapott. Tizenöt éve él itthon.

ferd

- Ha magyar gyarmat nincs is, van-e gyarmati magyar irodalom?

- Az én trópusom az a szigetvilág, ami több ezer kisebb-nagyobb szigetből, szirtből, sziklából áll. Kuba, Jamaica, Dominikai Köztársaság, Haiti (az utóbbi kettő Hispaniola szigetén) és Puerto Rico - ennyi nagyobb sziget van mindössze a Karib-tengeren. Az említett aprócska kis szigetek sorban egymás után olyanok, mint egy nyaklánc a Jóisten nyakán - valami ehhez hasonló kifejezést használt egy magyar ember. Mert magyar ember ott is van, és ott is a magyar emberek mondják meg, hogy ki kicsoda. Ezt egy magyar szobrász mondta, aki Barbados szigetén élt - és remélem él még most is -, teljesen elvágva a magyar szobrászattól és a magyar társadalomtól. Egy magyar szobrász Barbados szigetén.

- Ez a térség az Ön számára egyébként Bermuda-háromszög volt?

- A Bermuda-háromszögön ugyebár azt értjük, hogy ahol az ember hajótörést szenved és eltűnik. Hát nálam ez szerencsére nem így történt. Először úgy nézett ki, hogy hajótörés lesz, hiszen nyolc évi franciaországi tartózkodás után kerültem át erre a világrészre, a Puerto Ricó-i egyetemre, és ez kezdetben eléggé kétségbeejtő volt. Akkor még huszonöt napos volt a hajóút. A banánt szállító hajókon ennyi ideig utazott az ember hogy leérjen ebbe a szigetvilágba. Mert ugye ezek a banánszállító gőzösök mindenütt megálltak, és fel- és lerakodtak. Míg a személyszállító gőzösök kilenc nap alatt értek le a francia partokról a karibi szigetekre. De repülőjárat akkor még nem volt.

Amikor ’64-ben odaértem, akkor mondták, hogy lesz repülőjárat, és lett is, de úgy, hogy először föl kellett repülni New Yorkba, ott átszállás. Ami azt jelentette, hogy valószínűleg ott kellett maradni éjjelre, és akkor másnap ment egy repülő Rejkjavikba. Még el sem indultunk, de máris vissza szerettem volna jönni. Ott megint repülőt kellett váltani, a második átszállás Luxemburgban vagy Londonban volt. Mert akkor nem merte senki egy szuszra átrepülni az Atlanti óceánt, amit ma már pocsolyának nevezünk. Egyébként abban az időben is volt már, aki egy szuszra átrepülte, Endresz Györgynek hívták.

- Az egész úgy kezdődött, hogy 1956-ban volt egy Ferdinandy György nevű autóbusz-kalauz, akinek volt egy-két álma…

- Szerettem volna elkerülni Franciaországba, francia szakos egyetemista szerettem volna lenni.

"
Három évig felvételiztem az Eötvös Lorándra francia szakon, mind a háromszor visszautasítottak.

Az én családomban mindenki orvos volt, az apám, nagyapám. Nem tudom, hogy mi volt ebben a rossz, de hogy valami rossz volt, az biztos, mert ezért utasítottak vissza. Végül 1956-ban Gyergyai Albert kedves professzorom segítségével bekerültem az egyetemre Budapesten, és hat hétig magyar egyetemista voltam. Szeptemberben kezdődött, és október 23-án befejeződött a tanév, legalábbis az én számomra. És akkor arra gondoltam és arra biztattak a tanáraim is, hogy ne álljunk meg, hanem menjünk tovább és folytassuk Franciaországban ezt a megszakadt tanévet. Kikerültem először Bécsbe, ott ösztöndíjat hajkurásztak a hozzám hasonló egyetemisták, mondták, hogy nyugati ösztöndíjakra lehet pályázni. Szerencsésen francia ösztöndíjat tudtam szerezni, kijutottam Franciaországba. Úgyhogy ’57 január 13-án én már ott voltam francia területen, és folytattam a megszakadt tanévet. A közbejött sajnálatos események miatt szakadt meg - ha jól emlékszem ezt így mondtuk, ugye?

molnarsandorral

- Miért maradt Strasbourg környékén?

- Azért maradtam Strasbourgban, mert az volt az érzésem, hogy most már túl messzire jöttünk Budapesttől. Én ennél messzebb nem akarok menni, és Párizs ennél is messzebb volt vagy 5-600 kilométerrel. Azt mondtam, ez nekem elég, én itt nagyon jól elleszek, ez már Franciaország, itt már szabadon fogok mozogni. Ott maradtam a strasbourgi egyetemen, nagy szerencsém volt, ott doktoráltam tizenkét vagy tizenhárom évvel később. Nem ment gyorsan, méghozzá olyan körülmények között, hogy más francia egyetem nem is fogadta el az én pályázatomat.

Én ugyanis Remenyik Zsigmond latin-amerikai, spanyol nyelvű művéből írtam a doktori disszertációmat. Remenyik Zsigmond hét évig élt Chilében és Peruban, és ottléte alatt spanyolul írta meg az első könyveit. Hét év után hazajött Magyarországra. Róla, és erről az oda-visszáról írtam a doktori disszertációmat. Ehhez kellett a magyar nyelv és a magyar irodalom, másrészt a latin-amerikai irodalmak ismerete. Tehát kellett tudni magyarul, kellett tudni spanyolul, és egy francia egyetemen ajánlatos lett volna mindezt franciául megvédeni. Akkor azt mondták nekem, hogy nézze: nekünk Budapestről és Madridból kellene hozatnunk olyan specialistákat, akik előtt ön itt ledoktorálhat. Ezt annyiszor elmondták, hogy kezdtem azt hinni: belőlem nem lesz doktorandusz Franciaországban. És akkor a strasbourgi egyetem elvállalta.

Remenyik Zsigmond (Dormánd, 1900 - Budapest, 1962) magyar író, költő, első kötetei spanyolul jelentek meg Dél-Amerikában. Hét évet töltött a kontinensen, többek közt az első chilei avantgarde csoport vezetője volt. Magyarul első írásait a Ma, A Hét és a Nyugat közölte. Erőteljesen szatirikus, kritikus hangvételű szerző.

Most már Strasbourg másról híres, de az én időmben arról volt híres, már az ősidőktől fogva, hogy ott volt Lothar birodalma. Lotharingia, ami beszorult a frankok és a germánok közé. És az ott élők, szegények, félig-meddig németül beszéltek, német dialektust, pedig a franciákhoz húzott a szívük. Tehát ott voltak két pogány közt, ahogy mi is gyakran éreztük magunkat történelmünk folyamán. Szóval a Strasbourgi Egyetemen azt mondták, hogy jó, mi ezt a doktorit vállaljuk, és sikerült ledoktorálom. Ez olyannyira emlékezetes volt, hogy mikor nemrég ott jártam, meghívott a rektor, és tartottam egy előadást az egyetemen. Többek között arról, hogy milyen volt itt doktorálni egy magyar menekült diáknak, akinek a tézise magyarul és spanyolul volt megírva, és egy árva szó francia nem volt benne.

- Nemcsak emiatt volt most Strasbourgban, hanem azért is, mert a franciák újra felfedezték Önt mint francia írót. Mit tapasztalt, él-e még az emlékezetükben, és érdekli-e őket az, amit ír?

- Megérkeztem Strasbourgba, az újságokban bejelentették, hogy érkezem, ott volt a sajtó, a televízió - minden. Azt hittem, hogy most megjelennek a fiúk, azok, akikkel annak idején együtt vágtunk neki a vadnyugatnak. Azt hittem, hogy majd ott lesznek, és vártam, vártam, de nem voltak ott. Egyszer csak hoztak nekem a hónuk alatt tartva egy idős bácsikát, egy kopasz, egészen idős bácsit. Odahozták elém, és azt kérdezte: tudod, ki vagyok én? Ránéztem, mondtam, hogy te úristen, fogalmam sincs, hogy ez ki lehet... És akkor hirtelen megvilágosodtam, és mondtam, hogy te vagy Tombola Mihály! Ő volt az egyetlen, aki a régiekből megmaradt. Ő is csak úgy maradt meg, hogy a katedrális sekrestyése lett, és ez egy olyan állás, ami – úgy látszik – konzervál. Viszont rengeteg magyar diák volt az estemen, mert rengetegen tanulnak magyarul a strasbourgi egyetemen. Mi erről itt nem tudunk, de legalább hatvanan vannak ott hivatalosan beiratkozott diákok, magyar nyelvet és civilizációt tanulnak. Mielőtt túlságosan megmelengetné a szívünket, hadd mondjam el azt is, hogy a hatvanból ötven török.

- Miért tért át a spanyolra, miért ment át aztán spanyol nyelvterületre?

- Fogalmam sincs, de talán a feleségeimnek köszönhetem.

"
Volt három francia feleségem: ugyanazt a leányt vettem el háromszor,

aki addig javítgatta a kézirataimat az egyetemen, ugyanis gyorsan elkezdtem írni a sajtóban. Szóval ugyanazt a leányt vettem el háromszor, egy-egy gyermek született valamennyi házasságunkból. De a házasság nagy félreértés volt mindannyiszor, mert eleinte ugyan mindig segített, kijavította a szövegeimet, ám utána, amikor aláírtuk a papírokat, már nem. Az én francia feleségem egy polgárlány volt. Akkor még az volt a módi, hogy a polgárleánykák polgárpukkasztással foglalkoztak - ez a kifejezés nálunk is megvolt magyar nyelven. Pontosabban a szüleiket bosszantották mindenfélével, akármivel, csak ne legyen polgári íze a dolognak. Ő is polgárpukkasztással foglalkozott, azt találta ki, hogy kalandor lesz. És erre én voltam a legalkalmasabb, mert nem volt semmiféle hátterem.

Én pedig, hát mire gondol ilyenkor az ember? Szerettem volna egyetemre járni, szerettem volna befejezni a tanulmányaimat, és arra vártam, hogy bekerüljek a tojásba. Ezt a kifejezést Félicien Marceau, az a nagyon aranyos színpadi szerző használta, akit nagyon szerettem és szeretek a mai napig is. Van egy színdarabja, az a címe, hogy A tojás. A tojás az a zárt polgári társadalom, amibe nagyon nehéz bekerülni, de ha valaki bekerült, akkor onnan nem volt kiút. Nos, én szerettem volna bekerülni a tojásba, a feleségem pedig szeretett volna kitörni a tojásból, és az útjaink keresztezték egymást. Ennek köszönhető a mi szép és boldog házaséletünk, házasélet-sorozatunk. Ő egy idő után rájött, hogy ez a kaland nem olyan vicces dolog. Hamarosan rájött, hogy ha hozzám köti az életét, akkor az nem lesz fenékig tejföl. Amikor erre rájött, akkor elkezdett engem kapacitálni, hogy szerezzek magamnak rendes polgári foglalkozást. Rendes polgári foglalkozást, egy ágról szakadt magyar menekült... Emlékszem, akkoriban éppen kőműves voltam, a dijoni pályaudvart építettem, könyvekkel vigéckedtem, szóval nem volt rendes polgári foglalkozásom. Aztán a fülembe jutott, hogy a Puerto Ricó-i egyetemen diplomás európai tanerőket kerestek, azt sem tudtam még akkor, hogy ott spanyolul beszélnek.

- Mikor tudta meg?

- Amikor már aláírtam a szerződést és útban voltam Puerto Rico felé. Először elmentünk Barcelonába, hogy tanuljunk egy kicsit spanyolul. Beültünk egy moziba, megnéztünk egy filmet, örültünk, hogy milyen gyorsan megtanulunk majd spanyolul. Aztán kiderült, hogy a film katalánul volt. Végül valahogy eljutottunk Puerto Ricóba. Nagyon érdekes volt, csak tizenöt év telt el a II. világháború óta, és azok, akik a háború előtt, alatt és után átmenekültek Amerikába, még keresték a helyüket. Még nem volt semmi végleges a trópusokon sem.

A nagybátyám, Ferdinandy Mihály történész már kint volt. Ő korábban kultúrattasé volt Lisszabonban, aztán a háború után Francoék átpaterolták őket Argentínába. Ezt például még senki nem írta meg. Több száz európai volt azon a hajón, egy részük menekülő náci, a többiek, köztük a nagybátyám, akinek a felesége zsidó volt, a nyilasok elől menekültek Nyugat-Európába. Hat hétig együtt utaztak a keretlegények a túlélő áldozataikkal. Vajon mivel szórakoztatták ott egymást? Valahányszor megkérdeztem erről Mihály nagybátyámat mérgesen letorkolt, hogy ne foglalkozzam ilyesmivel. Argentínában aztán évekig kellett arra várniuk, hogy beengedjék őket, mert tartottak a háborús bűnösöktől. Azonban Puerto Rico az Egyesült Államokhoz tartozott, nem államként, csak területként, oda könnyebb volt beszivárogni. Így aztán mire odaértem, a nagybátyám már ott tanított az egyetemen. De nagyon mások voltunk, nagyon különbözött a ’45 előtti és az ’56 utáni emigráció, mi ásatag őslényeknek tekintettük őket.

Ferdinandy Mihály (Budapest, 1912- Oxford, 1993) író, történész, egyetemi lektor, Michael de Ferdinandy és Miguel de Ferdinandy néven is publikált. 1927 és 1929 között a Hazánk című újság szerkesztője volt, majd a Budapesti Egyetem művészeti és keresztény régészeti intézetben volt asszisztens, később múzeumigazgató lett. A háború idején Lisszabonban dolgozott, utána Argentínába, majd Porto Ricoba emigrált. Ugyanott dolgozott, ahol unokaöccse: 1950-től 1977-ig a Puerto Ricó-i Állami Egyetemen az antik és középkori történelem, majd az összehasonlító irodalomtudományi tanszékének volt oktatója.

wiki

Fotó: Wikipédia

- Mi jelentette a legnagyobb kulturális sokkot? És mi volt a legpozitívabb élménye?

- Az én diákjaim rabszolgák unokái vagy dédunokái voltak. Elmentem egyik-másik családhoz, és ott büszkén mutatták a szabaduló levelüket. Ez engem nagyon meghatott. Ekkor jöttem rá: itt másképpen kell élni, mint ahogy azt egy európai elképzeli. Nyugati civilizáció volt a tantárgyam címe, és kiderült, hogy ők nyugatnak neveznek mindent, ami a szigettől keletre van, Afrikát is, Európát is. Mondtam nekik, hogy akkor kezdjük Egyiptommal, mire az egyik diákom megkérdezte: Tanár úr, Egyiptom az USA tagállama? Mondtam neki, hogy nem, mire azt kérdezte: akkor minek tanuljuk? Úgyhogy rájöttem, nagyon át kell gondolnom, hogyan tanítsam őket úgy, hogy ez hasznukra is váljék. Rájöttem, hogy öntudatra kell őket tanítani. Arra, hogy ők is jelentős része a világnak, hogy Puerto Rico fontos, mert ezt akkorra már kinevelte belőlük az 1898 óta tartó amerikai megszállás. Volt tennivaló bőven, hogy olyan embereket neveljek belőlük, akik büszkék.

A mi tanári szabadságunk teljes volt, olyannyira, hogy például a nagybátyám Vörösmarty eposzait tanította nekik, mert ő egy magyar úr volt. Volt ott más magyar oktató is, köztük Sánta Pintér Józsi Jenő, akit spanyolul Santa Pinternek hívtak, ami ugye spanyolul Szent Pintért jelent. Olyannyira komolyan vették ezt a spanyolok, hogy több lánygyermeket is Pinter névre kereszteltek. Mondták nekem, hogy ne világosítsam fel őket, jól hangzik az a Pinter. Neki egyébként az volt rögeszméje, hogy itt gyűlölik a magyarokat, és velem évekig csak spanyolul beszélt.

- Irodalmilag mit jelentett Önnek, hogy harminchét évig a trópusokon tanított?

- Át kellett adnom, le kellett írnom ezt a világot, hiszen ezt nem tette meg senki helyettem, addig magyarul csak geológusok írták le ezt a szigetet. De azt még senki írta meg, hogy milyen az, amikor fúj, s milyen, amikor nem fúj a passzát. Hogy milyen az antipasszát. Megpróbáltam ezt a világot apró léptekkel, gondosan, tudatosan megírni. Keserves volt, mert kiadóm nem volt, olvasóm nem volt, mert akkor már magyarul írtam újra. Reménykedtem, hogy ez egyszer eljut a címzetthez, de nem voltam biztos benne. Most már tizenöt éve itthon élek, de még mindig csak meghatottsággal tudok arról beszélni, hogy eljutott valami az üzenetemből a címzetthez.

- Itthon Ön nagy befogadó, én elképedve nézem, hogy mennyire érdekli minden és mindenki, milyen nyitott, mennyi energiát szán arra, hogy megismerjen embereket. Ez a hosszú emigráció miatt van így, vagy egyszerűen ilyen a személyisége?

- Én azt hiszem, hogy ez író ember számára haszon. Móricz Zsigmond is élete végéig jegyzetfüzettel a zsebében járt és minden felírt. Én nem írok fel mindent, de azért azt hiszem, hogy a nagy prózaíró nemzedék így élt és dolgozott, nincs ebben semmi különös. Nagyon élvezem, nagyon szeretem, hogy mindenki egy kicsit más, ez a tarka-barkaság nagyon érdekes. Ez nem valami trópusi dolog, pontosan Szent Istvántól Intelmeiből tanultam, hogy így kell megismerni embertársainkat.

- Megnyugvással él, vagy úgy érzi, hogy azért van valami háborús hangulat itthon?

- A mi hazai irodalmi viszonyaink között először meg kellett tanuljam azt a kifejezést, hogy a kánonba kerülni. A kánonról nekem mindig az ágyúzás jutott eszembe, a francia canon szóról. Azt is meg kellett tanulnom, hogy ha nem állok be egyik szekértáborba se, akkor a senki földjén maradok. A kívülállás az nem rossz, hogy ha nem jár kifejezetten kiközösítéssel. De az

eléggé fájdalmas, amikor már a barátaim is próbálnak rávenni, hogy most már valljak színt, és mondjam meg, hogy hová tartozom, hová állok ebben a mi kis szekértáboros országunkban.

Én harminchét éven át Puerto Ricóban úgy képzeltem, hogy ezt az egész országot szeretem, és az egész országba szeretnék visszakerülni, nem pedig az egyik felébe igen, a másik felébe meg nem. Ez szélmalomharc, azt én nagyon jól tudom, de én ezt fogom vívni.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Szemembe nézett a rendőr, és azt mondta, az ő gyereke is itt van velünk” - a Magyar Anyák is ott voltak a Fidesz-székháznál
A nőkből álló aktivista csoport az anyák napján tartott demonstrációján megígérte, hogy kiállnak a gyerekekért, ezért csatlakoztak hozzájuk most is. Elmesélték, hogy látták ők a pénteki eseményeket.

Link másolása

A második könnygázas rendőri fellépés után jelképes tiltakozást hirdetett a Várba a Magyar Anyák nevű aktivista csoport, még anyák napján. Fehér ruhában vonultak fel a Karmelita elé, hogy kiálljanak a gyerekek mellett.

A Magyar Anyák pénteken is ott voltak a tüntetésen, majd a Fidesz-székháznál, ahol könnygáz ugyan nem került elő, de a tömeg nekifeszült a rendőröknek, akik több szemtanú szerint is gumibotot használva reagáltak.

László Györgyi azt mondja, először a Hősök terénél voltak, ahol nyugodtabb volt a helyzet.

„Az emberek leültek a zebrára, elállva az autósok elől a forgalmat. Rengeteg rohamsisakos rendőr jött, de ők átmentek a székház túloldalára, mert ott volt feszültebb helyzet. Mi egy rendőrrel beszéltünk, akitől azt kérdeztük, hogy emberileg meddig lehet bírni.

Megvonta a vállát, a szemembe nézett, és azt mondta, az ő gyereke is itt van velünk.

Utána hangosan szólt a „Neked is van gyereked”, és őszintén sajnáltam, hogy ez komolyan megtörténik. Ott csak skandáltunk."

Ezután átmentek a másik oldalra, a Lendvay utca-Rippl Rónai utca sarkára. „Ott két helyszínen történtek az események. Kicsit kijjebb, egy békés, főleg idősebb, gondolom szülőkből álló csoport leült a rendőrsorfallal szemben és énekelni kezdtek, aztán megafonban beszéltek a lelkükre. Egy idő után a rendőrök elmentek onnan."

Györgyi szerint a másik, bentebbi helyszínen volt veszélyesebb a szituáció.

„Két srácot hallottam beszélni (ők nagyobbak voltak), hogy megverték őket a rendőrök. Kérdeztem, hogy történt. Azt mondták, hogy természetesen

nem a fejüket ütötték, „csak” gumibottal a combjukat, de oda kaptak rendesen. Állításuk szerint nem csináltak semmit, amiért ez volt a reakció.

Györgyi Pankotai Lilivel is beszélt, aki szerint sokkal durvább volt a helyzet, mint múltkor. Háromszor is úgy érezte, életveszélyben van. „A rendőrök megindultak, a tömeg is hátulról tolta előre az embereket a szűk utcában, és így teljesen összepréselődtek."

Ekkor a diákok már mindenkit arra kérte, húzódjon hátrébb, hogy levegőhöz jussanak az elől állók. Így tett Györgyi is.

„Egy srác jött ki teljesen elázva. Kérdeztük, hogy csak nem könnygázt kapott, azért mosták ki a szemét? De megnyugtatott, hogy nem volt könnygáz, csak annyira szoros volt a tömeg, hogy így leizzadt, és muszáj kimennie a tömegből, mert nem bírja."

A Magyar Anyák csoportjának egy másik tagja, Hajnal Edina azt mondja, folyamatosan kapták az üzeneteket. "Egy édesanya üzente, hogy többször megütötték gumibottal és remegett utána perceken keresztül."

Edina úgy gondolja, nem a diákok voltak erőszakosak, hanem a rendőrök, ez szerinte számos videón is látszik. „Gumibotozást sokszor alkalmaztak, nőket is megütöttek" - állítja.

Egy anyuka ezt írta nekik:

„A második sorban álltunk es előrenyúltak a rendőrök, mellettem a férjem is kapott, meg egy gyerek is. Azt mondta ott valaki, lehet, hogy nem gumibot volt, mert annak más az érzése( én nem tapasztaltam). Az valami keményebb volt, amivel a fejüket ütötték.”

Az anyuka szerint a férje hátranézett, amikor megütötték, mert háttal voltak a rendőrsorfalnak. Nem látott gumibotot a rendőr kezében, csak egy gázspray palackot, az is lehet, hogy azzal ütötték meg. Bár sokkoló is volt a rendőrök egy részénél, azt nem használták a szemtanúk szerint.

A rendőrség szombati közleményében azt állította, sörösdobozokkal, üveg-, fém- és műanyagpalackokkal, füstgránáttal, sőt, nagyméretű vascsavarral is dobálták őket, de ők „a lehető leghumánusabb módon”, „óriási türelmet tanúsítva, kizárólag testi erővel” tartották vissza az „agresszív tömeget”.

Azt is írták, négy embert, akiket a tömeg csaknem összepréselt, „saját biztonságuk érdekében” emeltek ki a veszélyzónából. A helyszínről két embert állítottak elő hivatalos személy elleni erőszak gyanúja miatt, és több feljelentést is tettek az ügyészségen.

A tüntetésről készült fotóinkat itt lehet megnézni.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Ungváry Krisztián: Nem beszámítható vagy szándékosan terjeszt orosz dezinformációt a vezérkari főnök
Böröndi Gábor azt mondta, egy békefolyamattal még meg lehetett volna állítani a második világháború kitörését. A korszak történész szakértője úgy fogalmaz: nehéz szavakat találni ekkora valótlanságok kapcsán.

Link másolása

Már az országgyűlési bizottsági meghallgatásán is felhívta magára a figyelmet a Magyar Honvédség új vezérkari főnöke, miután arról beszélt, hogy vissza szeretné hozni a katonai oktatásba a nukleáris elrettentést, a hazafias nevelést és a szittya gondolkodásmódot.

A közmédiának adott hét eleji interjúja viszont már a nemzetközi diplomáciában is komoly hullámokat keltett: Sebastian Kęciek, budapesti lengyel nagykövet nyílt levélben ítélte el Böröndi Gábor kijelentéseit. A kialakult vitához még Novák Katalin köztársasági elnök is hozzászólt, szerinte a történelmi vitákat és értelmezéseket inkább a történészekre kellene hagyni. Ennek szellemében kérdeztük meg Ungváry Krisztián történész véleményét a témában.

– Böröndi Gábor altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnöke az M1-nek adott interjújában arról beszélt, hogy 1939-ben a német-lengyel háború lokális háborúnak indult, és egy békefolyamattal még meg lehetett volna állítani a világháború kitörését. Mit gondol arról, ami elhangzott a műsorban?

– Nagyon nehéz szavakat találni ekkora valótlanságok kapcsán, hiszen azt gondolná az ember, hogy Adolf Hitler működése mégiscsak gimnáziumi tananyag. A XX. század fegyveres konfliktusainak nagy vonalakban történő ismerete pedig elvárható lenne egy ilyen pozícióban szolgáló katonai vezetőtől. A második világháború nem lokális háborúnak indult, ezt mindenki tudja, aki egyszer történelemkönyvet vett a kezébe, hanem Hitler életteret akart szerezni keleten. Ezzel kapcsolatos programja pedig nem kétezer négyzetkilométert érintett, hanem a komplett Szovjetunió európai területeit.

Ezek után a Böröndi-féle kijelentést kétféleképpen lehet értelmezni: a Honvéd Vezérkar főnöke nem beszámítható állapotú vagy pedig szándékosan orosz dezinformációt terjeszt. A kettő közül mindenki kiválaszthatja azt, ami neki megfelelő.

– A kormánypárti médiában gyakran feltűnő biztonságpolitikai szakértő, Robert C. Castel fogalmazott úgy, hogy az utolsó nagy, valóban európai vezető a világpolitikában Adolf Hitler volt. Mintha Böröndi Gábor is valami olyasmire utalt volna a kijelentésével, hogy nem Hitler a hibás a világháború kirobbanásáért, hanem a nyugati hatalmak. Ezt hogyan látja?

– Az a baj, hogy annyira kétségbeejtő ilyen mondatokat hallani. Két lehetőség van: az illető maga is náci, de ezt nem tartom egyébként valószínűnek, vagy pedig azért terjeszti ezt a propagandát, mert a putyini rendszert szolgálja vele, ugyanis alapvetően ezek Moszkvából ismert üzenetek. A legnépszerűbb könyvek közé tartoznak Oroszországban jelenleg azok a művek, amik Hitlert úgy állítják be, hogy tulajdonképpen egy történelmi tévedése volt: a Szovjetuniót támadta meg a Nyugat helyett. Eszerint sokkal jobb lett volna, ha inkább összefog Sztálin és Hitler a romlott, dekadens Nyugat megregulázására. Ez szerintem a történelmi háttere ezeknek a kijelentéseknek, csak az az aggasztó, hogy elvileg Magyarország a NATO tagja, ezekkel a kijelentésekkel pedig a NATO nem is burkolt elárulása készülődik.

– Böröndi kijelentésére a lengyel nagykövet is kiadott egy nyílt levelet, amiben arról ír, hogy a magyar vezérkari főnök szavai a történelem elfogadhatatlan elferdítését jelentik, illetve idézi a Lengyelország német lerohanásához való segítségnyújtást megtagadó Teleki Pált is. Ezek alapján úgy tűnhet, mintha a lengyelek jobban ismernék a magyar történelmet. Erről mi a véleménye?

– Szerintem az a baj, hogy viccelődhetünk azon, hogy mennyire művelt vagy műveletlen a magyar politikai és katonai elit, de azért teljesen hülyéknek kár nevezni őket. Sokkal fontosabb ennél a politikai szándék detektálása. Itt nem arról van szó, hogy Böröndi Gábor ne ismerné azt, hogy mi történt valójában, hanem arról, hogy úgy válogatja ki a tényeket, ahogy az neki tetszik, illetve tényeket kreál.

Mindezt pedig azért teszi, mert kapott egy egyértelmű politikai feladatot, mint egy propagandista, akit megbíztak azzal, hogy a NATO-t belülről bomlassza fel.

Én ezt látom a kijelentései hátterében, és nem azt, hogy ilyen mértékben műveletlen lenne.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Mit tegyünk, hogy ne bukjunk 28% adót a megtakarításainkon?
A szakértő szerint ki lehet kerülni a kormány lakossági megtakarításokra kivetett plusz adóját, de mindenképpen számolni, mérlegelni kell. Kármentő interjú.

Link másolása

Május 31-én szerda este kiadott rendeletében a kormány gyakorlatilag megduplázta a lakossági betéteket eddig is terhelő kamatadót. Ennek módja nem az adó megemelése volt, hanem a 15 százalékos eddig meglévő teher mellé újabb 13 százaléknyi szociális hozzájárulást (szocho) vetett ki. A lakossági megtakarítások közül kivételt az állampapírok és az ingatlanalap befektetési jegyek jelentenek. A rendelkezés minden bizonnyal átalakítja a lakossági befektetési piacot. Azok, akiknek megtakarításaik vannak, jól teszik, ha tájékozódnak a lehetőségeikről, hogy elkerüljék, de legalábbis mérsékeljék a plusz terheket.

Argyelán Józsefet, a Bankmonitor munkatársát kerestem meg, segítsen megérteni, mi történt, illetve mit tehet, akinek megtakarítása van.

– Mennyire volt váratlan, hogy az év közepén, szinte egyik napról a másikra bevezetnek egy új adót?

– Váratlannak váratlan volt. Nem készültek a piaci szereplők, nem voltak ilyen típusú hírek korábban.

A rendelet éjszaka jelent meg, viszont azt hozzátenném, hogy július elsejétől indulnak az új szabályok, tehát azért van 30 napos átfutási idő.

A jövő évi költségvetési törvény benyújtása körül megjelent ilyen típusú rendeletek egyértelműen azt mutatják, hogy a korábban több elemző által is jelzett, törvényben szereplő bizonytalansági tényezőket próbálják kivédeni, a költségvetést egyéb dolgokkal megtámasztani. Az intézkedésnek, itt most különösen a szocho bevezetésére gondolok, két célja lehet. Az egyik közvetlenül a bevételi lábak növelése, tehát az, hogy a megtakarítások utáni szocho fizetés megjelenjen a költségvetésben. A másik, közvetett hatás az, hogy

mivel kivételt tettek a magyar állampapírokkal, a kormány ezekbe a befektetési formába tereli a magyar lakosság megtakarításait.

Vagyis nemcsak a bevételi oldalon szeretne növekedést, hanem a hitelfinanszírozási oldalon szeretne egy még nagyobb keresletet.

– Ingatag lábakon áll az állami költségvetés?

– Nem tudom megítélni, hogy mennyire áll ingatag lábakon, bár több elemzőtől hallottunk kritikus megjegyzéseket, amik erre utalnak. Ha ingatag lábakon áll, ha nem, ezek az intézkedések stabilabb helyzetbe hozhatják.

– Ön szerint valóban az állampapírok felé mozdulnak a megtakarítások ezek után?

– Azt gondolom, hogy igen. Nagy Márton miniszter is azt nyilatkozta, hogy a lakossági betétek 5-10 százaléka is megmozdulhat. A szocho bevezetése csak a természetes személyekre, azaz a lakosságra érvényes. Eddig is igen népszerűek voltak a magyar állampapírok. Ez köszönhető egyrészt a rugalmas visszaváltásnak, másrészt a kockázati szinthez kapcsolódó, kiemelten magas kamatozásnak. A jövőben ez még vonzóbbá válik,

hiszen az adómentesség, ami eddig 15 százalékos előnyt jelentett a hasonló típusú megtakarításokkal szemben, a jövőben 28 százalékos előnyt fog jelenteni.

Hozzátenném, hogy a többi intézkedés, melyek ugyanezen Magyar Közlönyben jelentek meg, szintén az állampapírok felé terelnek.

Argyelán József

– Milyen nagyságrendben lehet így pluszbevétele a költségvetésnek?

– Érdekes módon nem adott erről információt ki a kormány, sőt Nagy Márton kifejezetten azt jelezte, hogy

nem is érdekli, mekkora lesz a bevétel növekedése. Ez azt sugallja, hogy az intézkedésnek az állampapír felé terelési hatását nagyobbnak és fontosabbnak tartják.

Ettől függetlenül az, hogy a bevételi oldalon plusz tételek jelennek meg, még mindig több milliárd forintot jelenthet.

– Már második éve tart a huzavona a helyreállítási alapokkal és a kohéziós alapokkal. Tehát, hogy egyszerűen nem érkezik meg az a pénz, amire eddig üzembiztosan lehetett számítani a költségvetésben. Lehet ez az oka az intézkedéseknek?

– Az kétségtelen, hogy a költségvetésből hiányoznak ezek az elemek, de legjobb tudomásom szerint a kormány - legalábbis a kommunikációja alapján - számít arra, hogy ezek a pénzek megérkeznek. Én nem tudom megítélni, hogy állnak az Európai Unió és a magyar kormány tárgyalásai jelenleg. De tény, hogy függetlenül attól, megérkeznek-e ezek a pénzek, vagy sem, ezen intézkedésekkel stabilabbá válhat a magyar költségvetés helyzete.

– Más országokkal összehasonlítva ez az adóteher sok vagy kevés?

– 28 százalék adót azt én mindenképpen soknak ítélek. Nincsenek pontos nemzetközi számaim, de szerintem nemzetközi összevetésben az élmezőnybe tartozhatnak. Persze ki kell hangsúlyozni azt, hogy bizonyos elemekre nem vonatkozik, és itt nemcsak az állampapírt kell megemlíteni, de például az ingatlanalapokra sem fog vonatkozni. Ettől függetlenül valóban, ha a többi formát nézzük, akkor ez egy elég jelentős adónemnek tekinthető így összességében.

– Mit tehet az, aki enyhíteni akarja a várható veszteségeit?

– Azt tudni kell, hogyha június 30-ig történik meg az adott típusú befektetés, legyen az betétek lekötése, értékpapír vásárlása vagy biztosítási szerződés aláírása, akkor arra nem lesz érvényes a szocho.

Tehát ha már van egy lekötött betétem, akkor az nem lesz szocho köteles, függetlenül attól, hogy a lejárata július elsejét követően történik meg vagy sem.

De az elképzelhető, hogy valamilyen megtakarítás például július elsejét követően igen hamar lejár, és ezért végiggondolom, érdemes-e már most, az új szabályok bevezetése előtt lépni. Itt két dolgot kell mérlegelni. Az egyik az, hogy mennyibe kerül az, hogy most kiveszem a pénzem. Egy betét esetében ez jellemzően azt jelenti, hogy elveszítem a kamatígéretet, amit a bank adott felém, tehát visszakapom a betett pénzemet. Tegyük fel, hogy egymillió forintot 10 százalékra helyeztem el. Ekkor ez azt jelenti, hogy 100 ezer forint ugrik. Ez az ára annak, hogy én feltöröm. Viszont a másik oldal, amit nézni kell, hogy mi az, amibe el tudnám helyezni most, és milyen futamidőre. Azaz, ha most indítok egy kétéves lekötést, szintén 10 százalékra, akkor azt látom, hogy 200 ezer forint lesz a várható nyereség. Ennek 15 százalékos adója lesz, de a 13 szocho még terheli. Tehát a 200 ezer forintnak a 13 százaléka, ami 26 ezer forint. Ez lesz az, amit megspórolok azáltal, hogy most indítottam a lekötést, és nem júliusban.

Más a helyzet azokkal a pénzösszegekkel, amelyek lekötetlenül vannak, parlagon hevernek, és eddig várták a jó ajánlatot.

Azokat már nem érdemes tovább parkoltatni, hanem el kellene helyezni valahova június 30-ig. Azoknak érdemes gondolkodni, akik valamilyen nagyon rugalmas, extra rugalmas, takarékszámla típusú megoldást választottak, tehát lekötetlenül kamatozik a pénzük magasabb kamat mellett, ilyet is lehet találni, már egyébként 8-9 százalékosat is jelenleg. Ezek a napi kamatozású termékek július 30-ig szocho mentesen kamatoznak, de július 1-től szochoval terhelten. Itt érdemes elgondolkodni, hogy a lekötetlen takarékszámlákról áttegyük a pénzt valamilyen lekötésbe, hogy a szocho-mentességet meghosszabbítsuk.

– A bankok meg fogják érezni, hogy ilyen tömegben kiviszik a befektetéseiket az emberek?

– A bankoknál több érdekes kérdés van. Az első, hogy a szocho hogyan hat a banknál lévő állományra. Nyilván a lekötetlen pénzekre jelenleg leginkább az infláció hat, tehát a 24%-os áprilisi infláció azt jelentette, hogy a lekötetlenül, 0 százalékon on ketyegő pénzek vásárlóértéke negyedével csökkent. Azért ez egy elég komoly hatás, ez már önmagában arra sarkallja az embereket, hogy a lekötetlen összegeket helyezzék máshova. Sajnos a lekötött betétek kamatai igen alacsonyak. Kisebb bankoknál találhatunk kétszámjegyű értékeket, de a nagyobb pénzintézeteknél 1-2-3 százalékos lekötött betéteket láthatunk. Azért valljuk be, ez nem érdemi vetélytársa a lakossági állampapírokon elérhető hozamoknak. Összességében ennek az intézkedésnek lehet egy olyan hatása, hogy a szocho bevezetés elirányítja a banki betétekből vagy a bankszámlán látra szóló állományban lévő pénzeket állampapírba.

Ráadásul a bankoknak maguknak minden ügyfelüket értesíteni kell, hogy mennyit nyerhettek volna, ha a pénzüket korábban állampapírban helyezik el. Tehát a banknak ingyen reklámként fel kell hívni a saját ügyfelei figyemét arra, hogy jobban jártak volna, ha állampapírt vásárolnak.

Hogy mennyit vesztettek azért, mert nem ezt választották. Ez egy másik rendeletben van.

– Jól értem, a bank a saját kontójára reklámozza a konkurenciáját?

– Ez csak félig-meddig igaz. Igen, reklámozza, és egy olyan terméket reklámoz, ami a betéteinek konkurencia. Tehát eddig ez egy igaz állítás. Érzek ebben egyfajta fricskát is, mert a betéti kamatok nagyon alacsonyak, ezt a kormány és a Magyar Nemzeti Bank is nehezményezte már, azonban a nagyobb pénzintézetnél érdemben nem indult el emelkedés. Mostantól ez a figyelemfelhívás azt is jelenti, hogy a bankokkal magukkal elmondatják azt, hogy igen, mi alacsony betéti kamatokat kínálunk az állampapírokhoz képest. Azt hozzátenném, hogy

persze egy „konkurencia” termékét reklámozzák, de a bankoknál is lehet vásárolni állampapírokat.

Tehát, ha egy bank ebben meglátja a lehetőséget, akkor azt is mondhatja, hogy igen, kiküldöm ezt a tájékoztató levelet, és utána minden eszközt biztosítok az ügyfélnek, hogy nálam vásárolja meg az állampapírt. Tehát a pénz tőlem, az én kezelésemből ne kerüljön ki. Ráadásul az extraprofit adót megtartották az elkövetkező évre is, és a bankok esetében úgy állapították meg, hogy amennyiben a bank állampapírt vásárol, az valamilyen mértékben csökkentheti az adóterheket. Tehát a kormány a bankot is abba az irányba tereli, hogy maga is vásárolja ezeket a papírokat, csökkentve az adóterhét. Nagy Márton várakozása szerint az intézkedések miatt a bankok mintegy 1300 milliárddal, míg az alapok 500 milliárddal „jelenhetnek meg” pluszban az állampapírpiacon.

– Mennyire szokásos dolog az év kellős közepén egy ilyen adóátalakítás?

– Az tény, hogy az adózásokhoz jellemzően év elején szoktak hozzányúlni, bár hozzátenném, hogy a költségvetéssel együtt be szokták nyújtani azokat a csomagokat is, amik az adózási változásokra, egyéb elemekre vonatkoznak, mondjuk úgy, a költségvetés adó oldali megalapozását segítik. Bár hozzátenném, hogy az adott évi költségvetéshez olyan adóváltozásokat szoktak benyújtani, amik az a tárgyévtől hatályosak. Jelen esetben pedig ez nem így történt. Valóban egy évközepi változtatást léptek meg, ezt tekinthetjük szokatlannak is. Amint említettem, ez egy elég gyors döntés, nagyon váratlan volt, de szerencsére nem egyik napról a másik napra lépett érvénybe, tehát nem arról beszélhetünk, hogy május 31-én megjelent és másnaptól hatályos. Ezt kiemelném pozitívumként, bár valóban nem január 1-től változnak ezek a dolgok. Ha a külföld szemszögéből nézzük, mindenképpen egy negatív üzenet az, hogy ilyen gyorsan átalakítanak valamit és egy hónapos átfutást adnak csupán.

Ez mindig rossz üzenet. Jó üzenet viszont az, hogy ezekkel a kiegészítő változásokkal a költségvetés bevételi oldala mindenképpen stabilabbnak, megalapozottabbnak tűnik.

Ez az olvasat viszont a külföldiek számára azt sugallja, hogy biztosabb a magyar költségvetés, kiszámíthatóbb, biztonságosabb a magyar gazdaság. Ez egy pozitívabb üzenet. Ezt az olvasatot erősíti az a tény is, hogy a forint árfolyama nem omlott össze a hír hallatára. Márpedig ha valamilyen váratlan hír jön, arra a külföldi befektetők adott esetben tudnak reagálni.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Dominóhatás az ingatlanpiacon: egy rózsadombi lakás is nehezebben kel el, mert valahol Borsodan beragadt egy kis ház vásárlása
Drasztikusan, 40-50 százalékkal csökkentek az adásvételek - mondja az ingatlanpiaci szakértő. Az is bajba kerülhet, akinek amúgy nem lenne szüksége a költözéshez hitelre, mert minden mindennel összefügg.

Link másolása

Elég érdekes időszakot él az ingatlanpiac is, mert semmi sem úgy történik, ahogy korábban vártuk. Ősszel még arról beszélgettünk, hogy az elszabaduló rezsiköltségek miatt értékesebbé válnak a jó energetikájú ingatlanok, és ennek ez év elején már meglesz a hatása. Ez nem így történt.

Ehelyett jöttek az infláció miatt égbe szökő hitelkamatok, az ingatlankereslet pedig drasztikusan csökkent. A lakásárak elindultak lefelé, az albérletárak pedig felfelé. A legújabb folyamatokról Balogh Lászlóval, az ingatlan.com vezető gazdasági szakértőjével beszélgettünk.

– Hogy állunk most májusban ahhoz képest, amit vártunk korábban, és mire számítsunk nyáron?

– Nagy átalakuláson ment keresztül a piac az elmúlt fél évben. Ahogy haladtunk előre az időben, 2022-ben nőtt az infláció, emelkedtek a hitelkamatok is, ami pedig a vásárlási kedv csökkenésével járt együtt. Korábban minden második lakás vásárlásához hitelt vettek fel az emberek. De amíg 2021-ben nyarán 2-3 százalékos kamattal lehetett hitelt venni, most már 9-10 százalék az átlag.

Emiatt a felvett hitelek volumene 70%-kal csökkent.

Ez kihatott az árakra is. Az elmúlt hét évben háromszorosára nőttek az ingatlanárak Magyarországon. De ha nincsen annyi vevő, akkor az eladóknak kell versenyezni értük, ami mostanra kifogta a szelet a drágulás vitorlájából. Az árak stagnálásba váltottak át, sőt helyenként megindult az árcsökkenés. Persze ez nem olyan drasztikus, tehát nem estek a felére az ingatlanárak, csupán néhány százalékos csökkenésről beszélünk. Azaz még mindig viszonylag magasak a lakásárak szinte minden településtípusnál, elsősorban Budapesten és a nagyvárosokban. Budapesten egy 50 négyzetméteres lakás átlagos ára 40-45 millió forint, tehát még mindig a 800-900 ezer forintos négyzetméterárak jellemzik a fővárosi ingatlanpiacot. A megyeszékhelyeken, az egyetemvárosokban 6-700 ezer forintos négyzetméterárakon cserélnek gazdát az ingatlanok. Azaz még ott sem indult be az a fajta drasztikus árcsökkenés, amire a vevők várnak. Mindez oda vezetett, hogy

a lakáspiaci adásvételek körülbelül 40-50 százalékkal csökkentek, legalábbis az ingatlan.com adatai alapján.

Ezzel szemben a kiadó lakások iránti kereslet a 2023 első négy hónapjában 17 százalékkal haladta meg 2022 első négyhavi szintjét. Ez a bérleti díjakat is folyamatosan egyre magasabbra löki. Lehet úgy fogalmazni, hogy az inflációnak is köszönhető ez a változás, de nem úgy, ahogy elsőre gondolnánk. Tehát nem azért, mert a tulajdonosok mindenáron tartani akarják azt a reáljövedelem szintet, amit az infláció emelkedése miatt elvárnak, hanem az infláció inkább úgy járul hozzá a bérleti díjak növekedéséhez, hogy az áremelkedések miatt a jövedelmek is nőnek, még akkor is, ha az inflációtól elmaradó mértékben, és ez a magasabb jövedelem már lehetővé teszi a bérbeadóknak is, hogy árat emeljenek.

– Nem, inkább arról van szó, hogy az infláció miatt befagyó ingatlanpiac miatt csökkent a vásárlási kedv, emiatt sokan kényszerülnek inkább lakást bérelni, mivel vásárolni nem tudnak? És ez nyomja fel az árakat?

– Biztos, hogy van ilyen élethelyzet is, de ez nem tömeges. Tömegesen nem ugrott meg ugyanis a kiadó lakások iránt érdeklődők száma.

– Ha valaki elkezd lakást bérelni, akkor pontosan azokat a szűkös forrásait éli fel, amivel önerőt gyűjthetne egy saját ingatlan vásárlásához, és beleragadhat ebbe a helyzetbe. Ez a korábbról is ismert zsákutca most még egyirányúbbá vált azáltal, hogy a bérleti díjak növekedtek, és a hitelek meg drágábbak lettek?

– Itt az infláció lehet a kivárásra alapozó lakásvásárlók fő ellenfele. Az a pénz, amit félretettek lakásvásárlásra, egyre kevesebbet ér, még akkor is, ha a lakásárakra most inkább a stagnálás jellemző. Ugyanis az elmúlt hét évben 2015-től 2022-ig a lakásinfláció sokszorosa volt a KSH által meghatározott fogyasztói árindexnek, Budapesten és a nagyvárosokban éves szinten 20-25%-kal drágultak a lakások.

Azaz ha valaki azt mérlegelte, hogy van mondjuk 10 millió forintja, amiből el tudna indulni hitelfelvétellel a saját lakás vásárlása felé, reálértelemben évről évre 20-25 százalékot veszített a pénze értékéből, mert ugyanannyi pénzből ennyivel kisebb ingatlanba tudott beköltözni.

Ha egyáltalán kapott hitelt annyi önerővel, amennyi a rendelkezésére állt, mert a minimális önrész is egyre magasabb lett. Ma már a bankoknak az ingatlan értékének legalább 20 százalékát el kell, hogy kérjék önerő formájában, az MNB által bevezetett adósságszabályok miatt. Tehát egy 50 négyzetméteres, 40-45 millió forint értékű budapesti lakás esetében legalább 8-10 millió forint önrésszel kell valakinek rendelkeznie. Ez főleg az első lakásvásárlóknak okoz fejtörést, mert nekik ezt az összeget nagyon nehéz előteremteni. Viszont a jelenlegi lakáspiaci folyamatok a vevőknek kedveznek, az alkupozíciójuk jelentősen nőtt. A korábbi 4-5% helyett már 6-8 százalékot is engednek a vevők az árból.

A másik dolog, ami a jelenlegi piacon veszélyes, az a dominó hatás. Ez azt jelenti, hogy hiába van olyan ingatlantulajdonos, akit ez a válsághelyzet, a hitelkamatok megugrása nem érint, mert lenne annyi megtakarítása, hogy amikor piaci áron el tudja adni az ingatlanát, akkor tovább tudna költözni, de ha az ő vevőjét viszont hátrányosan érintik a jelenlegi folyamatok, akkor mindketten beragadnak. Ezen a láncolaton mehetünk tovább, és ez a dominóhatás az, ami megfogja a lakáspiaci tranzakciókat.

Lehet, hogy egy rózsadombi lakás is nehezebben kel el azért, mert valahol Borsod megyében beragadt egy kis ház vásárlása.

Ugyanis a láncolatban van mondjuk 3-4-5 tranzakció, és a rózsadombi lakás eladásához az kell, hogy ez az egész láncolat végiggördüljön. Ennek is köszönhető, hogy drasztikusan, 40-50 százalékkal estek vissza a lakáspiaci adásvételek.

– Úgy tűnik, hogy a mostani helyzetben viszont lakást venni jó. Jól gondolom?

– Igen, ez így van. Aki tud és akar lakást venni, az most jó helyzetben van, mert feleannyi vevő van most a piacon, mint egy évvel korábban. Persze nem ennyire egyértelműen rózsás a helyzet, a finanszírozás miatt. Az biztos, hogy akinek most aktuális, jobban jár, ha lép, mintha kivár. Amikor nagyon drasztikus volt a drágulás, és pörögtek az adásvételek, akkor nagyon sok olyan véleménnyel lehetett találkozni a lakáspiacon, hogy mivel most nagyon drágák az ingatlanok, én most nem veszek, hanem inkább majd akkor, amikor csökkennek az árak. Most csökkennek, még ha minimális mértékben is, de most nem látom azt, hogy nagyon sokan megrohannák az ingatlanpiacot. Most ugyanis az az irányadó vélemény, hogy majd akkor vásárolok, amikor a mélyponton lesznek a lakásárak. De amikor mélypontra kerülnek, és mire ez eljut a köztudatba, akkorra már egyértelműen be fogják árazni a tulajdonosok. Tehát ha valaki akkor nem lesz elég gyors, akkor már nemhogy elsőként, hanem sokkal inkább tíz- vagy tizenkétezredikként állhat be a sorba vevőként, és már sokkal kedvezőtlenebb feltételek mellett tud majd vásárolni, ugyanis akkorra a tulajdonosok már beárazzák ezeket a fellendüléssel kapcsolatos várakozásokat. Tehát még mindig jobban jár, akinek aktuális ez a kérdés, ha most, megbecsült vevőként tud a piacon érvényesülni, nagyobb alkupozícióval, mert most nem kell mással konkurálni egy-egy eladó lakás esetében.

– Tavaszig még nem láttuk jelét, csak jósolták, hogy a jobb energetikájú ingatlanok keresettebbek lennének. Most már bekövetkezett ez a változás?

– Igen, ezeket könnyebben lehet eladni, illetve jobban tartják az értéküket. A csökkenő árak közepette a közepes vagy felújítandó állapotú ingatlanok értéke jobban esett, mint a jó energetikájúaké.

Tehát az olló nyílt, és ez minden bizonnyal tovább nyílik. De drágábbak nem lettek, egyszerűen azért, most nem ez a tendencia, most a vevők nem hajlandóak többet fizetni.

Egy olyan szegmens van, ahol az áremelkedés nem múlt el, és ez nagyon szorosan összefügg az inflációval, ez pedig az újépítésű lakások piaca. Amikor emelkednek az építőanyagárak, a tégla, a beton, a fa, az acél, akkor ezek beépülnek az eladó új ingatlanok áraiba is. Az még kérdés, hogy elindítják-e azokat a további beruházásokat az építtetők, amiket terveztek, vagy ők is a kivárásra alapoznak. Ez inkább a kisebb építtetők esetében lehet nyerő stratégia, mert a legnagyobb cégeknek már kiépült az elmúlt években az az infrastruktúrája, ami nem állhat le, mert akkor ténylegesen veszteséget termelnek.

– Mennyi idő alatt lehet eladni átlagosan egy ingatlant?

– A leggyorsabban a budapesti és a megyeszékhelyeken található ingatlanokat lehet értékesíteni. Ezeknek az eladási ideje most körülbelül 75-80 nap, ami magasabb, mint a válság előtt tapasztalt 65-70 napos átlagos értékesítési idő, de nem sokkal. A kisebb településeken, tehát a falvakban, községekben az átlagos értékesítési idő van, ahol 100 nap fölött jár, van, ahol ez akár 120 nap is lehet.

Az agglomerációs települések érdekes módon a válság idején is előnyt élveznek a vásárlók körében.

Egyrészt azért, mert a home office, a távmunka miatt már nem feltétlenül kell annyit ingázni az embernek a munkahelyére bizonyos munkakörökben és bizonyos pozíciókban, másrészt pedig az agglomerációs övezetben olcsóbban lehet ingatlant vásárolni, és ez nemcsak a fővárosi agglomerációra, hanem az összes megyeszékhelyre igaz. Itt az energetika már fokozottan számít, tehát hogy milyen a fűtési rendszer, van e szigetelés az ingatlanon. Ezek az „apróságok” akár 10-15 százalékos árkülönbözetet is jelenthetnek a vételárban.

– Van-e eladhatatlan ingatlan?

– Van, mindig is volt. Azonban 2015 és 2022 között azok voltak az eladhatatlan ingatlanok, ahol az eladó aránytalanul magasan árazott, és a vevők emiatt már fel sem hívták. Most viszont vannak olyan ingatlanok, amik azért váltak eladhatatlanná, mert a nagyon nagy alapterületűek, rossz energetikai adottságúak. Például egy két-három-négy generációs szigeteletlen családi ház, aminek a fűtési költsége akár több millió forintra is nőhetett az elmúlt időszakban. Az ilyen ingatlant sok esetben a tulajdonosok maguk nem akarják olyan áron piacra dobni, amennyiért hajlandó lenne valaki azt elvinni, mert egész egyszerűen már aránytalanul kicsi összegnek tartják az ilyen ajánlatokat. Ezeknek az ingatlanoknak nem csak az csökkenti az értékét, hogy nagyon nagy az energiafogyasztásuk, és nem a legjobb az elrendezésük, hanem az is, hogy az elszabaduló árak miatt sokkal többe kerül a felújításuk is. Így ezek a házak duplán kerültek hátrányos helyzetbe.

– A most épülő akkumulátorgyárak közelében, például a gödi Samsung közelében el lehet adni egy ingatlant?

– Vizsgáltuk a helyzetet Gödöllőn és Debrecenben is, de

egyelőre nem látunk arra utaló jelet, hogy ezek a ingatlanok kevesebbet érnének, mint eddig.

Az játszik ebben valószínűleg szerepet, hogy Göd például a budapesti agglomeráció részét képezi, közel van a Dunához, tehát ezek inkább támaszt adnak az áraknak, mint lehúznák azokat. Ráadásul az is nagyon jellemzővé vált mostanában, hogy amikor ezek az új üzemek felépülnek, nemcsak az akkumulátorgyárakra gondolok, akkor ott

rendkívül sok új munkavállaló jelenik meg, akiknek sok esetben a lakhatása nem megoldott,

mert messzebbről kell őket odavinni, adott esetben külföldiek. Vagy ők bérelnek, vagy a munkáltatójuk vásárol ingatlant, ez a többletkereslet, ami ezeknél az üzemeknél vagy gyáraknál megjelenik, inkább támaszt ad, vagy egyenesen megnöveli az árakat. Gödön, vagy Debrecenben a bérleti díjak is elindultak igen tempósan felfelé, pedig korábban ezek egyáltalán nem voltak a legdrágább egyetemvárosok.

– És mi várható az egyetemi felvételik után?

– Arra számítunk, hogy az idei albérletszezon intenzív lesz. Július 25-e környékén hirdetik ki a felvételi ponthatárokat, tehát augusztus elejétől kezdve szeptember elejéig tart a klasszikus albérletszezon. Ebben az időszakban arra számítunk, hogy nőni fog a kereslet, nőni fog a kínálat, mert ilyenkor a tulajdonosok is pontosan tudják, hogy ez az az időszak, amikor a kiadó lakásukat érdemes feltölteni az ingatlanhirdetési portálokra. Mivel megnövekszik a kereslet, az árak emelkedésére is számítunk. Valószínűleg tempósabb lehet a drágulás a tavalyihoz képest, amikor a rezsifélelmek erősen tompították a szezonális hatásokat.

Link másolása
KÖVESS MINKET: