SZEMPONT
A Rovatból

„Az ember idekint, őrült sebességgel halad épp valamilyen érzelmi szélsőségbe” – Rakonczay Gábort már kevesebb, mint ezer kilométer választja el attól, hogy ismét átevezze az Atlanti-óceánt

Az extrém sportoló december 23-án indult útnak 42 nevű hajójával Kanári-szigetekről, és 5 ezer kilométernyi evezés után, a tervek szerint körülbelül két hét múlva ér partot. Az út során naponta posztolja, hogy mi történik éppen vele.


Rakonczay Gábor extrém sportoló, kétszeres Guinness világrekorder és többszörös magyar rekorder. Hatszoros óceánátkelő hajós, az amerikai Év Kalandja Díj és a Magyar Formatervezési Díj tulajdonosa. Az egyetlen ember, aki átkenuzott egy óceánon. Kevesebb, mint ezer kilométer választja el attól, hogy ismét átevezze az Atlanti-óceánt.

Az extrém sportoló december 23-án indult útnak 42 nevű hajójával Kanári-szigetekről, és 5 ezer kilométernyi evezés után, a tervek szerint körülbelül két hét múlva ér partot a karib térségi Antiguán. A felkészülést és az útját is rendszeresen dokumentálja a Rakonczay Expedíciók Facebook-oldalán. Minden nap ír egy rövid beszámolót és fotókat is csatol hozzá. Most ezeken keresztül mutatjuk be az eddigi útját.

Rakonczay a 42 nevű hajóval vágott neki az útnak. Facebook-oldalán azt írta: ez az első és ezidáig egyetlen óceáni kenu, ami átkelt egy óceánon. A hajót az ötszörös Földkerülő vitorlázó, Fa Nándor tervezte és építette, Rakonczay pedig 2011-ben kölcsön kapta tőle az akkori utazásához. A hajót később neki is adta a tervező, de egészen idáig a szülei kertjében állt. A mostani utazásra viszont rendbe tette, a korábbi tapasztalatai alapján felújította, december közepén pedig már arról posztolt, hogy éppen élelemmel pakolja tele a Kanári-szigeteken.

Az extrém sportoló végül december 23-án vágott neki a nagyszabású expedíciónak, amellyel tervei szerint lezárja a tizennyolc éve tartó, extrém kalandokkal teli sportpályafutását.

Már rögtön az első éjszakája keményen telt.

„A 42 egész éjjel hatalmasakat döng, aztán amikor elkezd hajnalodni, egy nagyobb hullám telibe rászakad. A kenu lefekszik az oldalára. Idebent, minden cucc átvágódik a jobb oldalra és szellőzőn jelentős víz jön a kabinba. Egy óra, mire mindent rendbe teszek...

A reggeli fényekben, viszont már a tipikus táj fogad. A sziget már nem látszik. Az evés nehezen, de megy, alvásból viszont összejött legalább 2 óra. Ami biztató, mint ahogy a szél is kezd 15-20 csomó közé beállni. ...ez az első 24 óra. Az óceán bemutatkozott. A 42 bírja! Én pedig megélem az élményt. Szóval, slay!” - írja első bejelentkezésében.

Az alvás igencsak nehéz ebben az esetben. Erről többször is írt az út során.

“Evezek, amíg egyben látom a csillagokat, aztán bemegyek eldőlök a kabinban. 50 perc után annyira fáj az oldalam a folyamatos liftezés miatt, hogy visszamegyek evezni. Ismét lapátolok addig, amíg a külső dolgok szét nem csúsznak és már evezés közben is színes álomképeket látok.

Ismét bedőlök a kabinba, lábaimat majd az államig felhúzva, hogy kiékelve könnyebb legyen aludni, a félszélben sodródó és ezért erősen billegő hajóban. Hát így telik az idő. Aztán északon a Göncöl csillagkép tolat kifelé a homályos éjjeli horizont mögül és én ismét kikászálódok a kabinból evezni. Egy ciklussal később arra ébredek, hogy már a vékony sarlójú Hold, épp kibukkan a víz mögül és óvatosan, tompa sárga fénnyel világítja meg a tájat. Talán két óra és jön mögötte a Nap is…Itt, a körös-körül végtelen horizont és a napi több mini alvástól, teljesen elvész a megszokott ciklikusság. Összefolyik az idő, és így önmagunk értelmezése teljesen más minőséget kap” - fogalmaz.

De mégis, a legnehezebb számára az expedíciók során nem az éjszaka, hanem a délelőttök.

„Alapvetően a délelőttök a legmélyebbek érzelmileg. A délután hangulatát már elkapja az ember, aztán jön a kegyetlen hosszú éjszaka. De a reggelek érzelmileg az összes expedíciónál kifejezetten nehezek voltak. Valahogy ennek már sose lesz vége és amúgy is mindenki hiányzik hangulatú.

Az ember idekint, őrült sebességgel halad épp valamilyen érzelmi szélsőségbe. Hogy eme hullámvasúton, - ha jelen van - elkapja azokat a meghatározó pillanatokat, amiért megérte minden egyes lépés idáig”

- írta az első napokon a hajónaplójában.

Ahogy telnek a napok, Gábor folyamatosan beszámol minden élményéről. Ír például arról az érdekességről is, hogy éjszakánként többször azt tapasztalja, hogy egy hal nekilát tisztogatni a hajó alját. A kabinban ezt nem túl jó hallgatni, hiszen elképesztően hangos. Volt, hogy dörömbölt neki, de a hal átment a másik oldalra és hangosabban folytatta.

Gábor van, hogy hosszú napokig nem lát másik hajót, embert. A 24. napon például pont arról ír, hogy már 10 napja nem látott senkit, amikor egyszer csak feltűnik egy vitorlás a közelében. A hajón lévő emberek intenek neki, megkérdezik, hogy minden rendben van-e. Gábor azt írja, nem érti, hiszen a 42 fedélzetén nem lehet baj. Aztán elgondolkodik rajta, hogy bizony, mindent meg lehet szokni. Még ezt a kicsi életteret is, ami számára most hosszú hetekig az otthont jelenti.

A 27. napon aztán hosszabban is ír arról, mennyire nehéz egyedül abban az óriási csendben, gondolatok nélkül létezni.

„Az a mítosz, hogy valaki vagyok, úgy omlik széjjel, hogy a darabjait se találom. Mintha csak egy légvár lett volna az egész. A képzeletemben létezett, amiben pár ember társammal kölcsönösen egyetértettünk, hogy vagyunk valakik. Önmagunkat meghatároztuk és úgy tetszet valahova tartunk. De inkább úgy tűnik értelmetlen villanás vagyunk csak a végtelen időben, mely bizony észre se vesz minket.

Az elmém fellázadt ellenem. A gondolatok hiánya széthasítja a fejemet, melyet ténylegesen erős fejfájás kísér. Már értem mért nyomjuk otthon minden lehetséges módon az információkat a fejünkbe. Az ürességben lehetetlen hosszútávon önmagunkat meghatározni. Márpedig ha szétesik az én képünk, cél és ok nélkül találjuk magunkat.

Pár órára ez biztos jól hangzik, se gondolatok, se semmi, se senki…, de egy ilyen csöpp hajón egyedül most más jut eszembe a jóról. Annyira nincs itt semmi mint amihez hozzá szoktam, hogy két gondolat közti űr egyfajta vákuumot képez és csak húz önmagában egyre mélyebbre. Azt várom, hogy történjen valami. Bármi! De semmi. Csak az irtózatosan harsogó szürke hullámhegyek vonulása, az ezzel megegyező tónusú felhőzet alatt.

Ez vajon tényleg ennyire nehéz, vagy a civilizált világban tényleg ennyire elpunnyadtam? Van pár infóm otthonról, de ezek kontextus nélküliek és csak rendszer nélkül visszhangzik a fejemben...

Pár órára mindent be kell vetni, majd ismét eljutok oda, ami anno is segített. Csak a mai nap a lényeg, ezt kell valahogy megcsinálom. Lépésről lépésre...” - fogalmaz.

Bár Gábor már rutinos, a borulást most sem úszta meg. Január 28-án, az expedíció 36. napján, ráadásul éppen a születésnapján egy hullám oldalra borította a hajót. a víz becsurgott a ruhájába, ő pedig csak kapaszkodott a hajóba.

Szerencsére minden a helyére került, és folytatódott tovább az elképesztő utazás. Háborgó víz, nyugodt napfelkelték, Gábornak mindenből kijut. Nyolc hete volt úton, addig már többször is írt arról, hogy fizikailag és szellemileg is megterhelő az utazás.

„Az út eddigi egy-egy markánsabb pillanata gyakran bevillan, de inkább olyan az egész mint egy folyó. Egyszerre számtalan kanyarral és végtelen hosszú egyenes szakaszokkal. Ami lassan és biztosan egyé olvad.

Azon agyalok, hogy a körülöttem levő valóság mekkora része létezik és mekkora az amit csak mozizok a fejemben futó eseményként...”

- írta az extrém sportoló az 56. napon.

De egyre gyakrabban számol már be arról, hogy szellemileg, érzelmileg milyen megterhelő, amit átél.

„A fáradtság ragadós érzése gyakran elviszi a látásomat...

Az elmúlt napokban csak esténként kettőződtek meg a látottak, de pár kávéval mindig visszaállt a fókusz. Ma viszont a homály már reggel mindenre ráül. Homályos a környezet és a cél is. A fáradtság fullasztó meleg pokrócként fedi be a valóságot. Próbálom lerúgni, de kevés hozzá az erőm. Belassultam. Aludni kéne, de nem akarom a felépített rutinomat aláásni. A pihenő idő bővítése a melegágya, hogy az ember motivációja rövid időn belül darabokra essen. Majd áttérjen a jól van az úgy hangulatba.

A törött ujjam persze nem fáradt. Teljesen kihúzza magát a munkából. Renitens módon a többiektől eltekeredve figyel, és nem érti hogyan került erre a kézre... Most jobb...Aztán ismét rosszabb és jön a tompaság. Kábán olyan dolgokon gondolkodok, aminek nincs eleje és vége” - írta a 64. napon.

Gábor jelenleg 65 napja van úton, 4386 kilométert tett meg. Már bőven becsorgott ezer kilométer alá a hátralévő út, körülbelül még két hét, mire eléri a célt. Szerda esti, utolsó bejelentkezésében csak röviden írt.

„A gondolatok lemaradnak és minden energiát a haladás visz el...

A 42 büszkén hasítja magát a felépült nyugat felé vonuló hullámokon, mit sem törődve a hátralevő masszív távval. A táv, ami eddig érinthetetlen volt. Egy szilárd sötét tömb, ami kikezdhetetlen és felfoghatatlan.

Most csendben ráesik a fény, és szilárdsága megkérdőjeleződik. Módszeresen maga alá gyűri a felismerés, amit két hónapja hoz felszínre az a roppant szándék, ami mélyen bennünk lakik. Az erő, amit családom elmúlt generációi addig csiszoltak, mígnem egy rövid időre az én kezembe került...

A mai etap 85 km... Még nyolc és félszer ennyi. Addig precíz kitartás és a hit, hogy létezik a szárazföld és az emberek világa” - írja legutóbbi posztjában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Frei Tamás: A magyar társadalom sose fogja megbocsátani Orbán Viktornak, hogy nekünk ilyenek lettek az oligarcha-családjaink
Új, Kobalt című könyve apropóján adott interjút Frei Tamás a Magyar Hangnak, ahol a regény geopolitikai háttere mellett beszélt Orbán Viktor nemzetközi szerepéről és az ország jövőjéről is.


Az író szerint új könyvének egyik karakterét, egy pocakos, vadászó, NER-milliárdost már több valós személy is magára vette. Elmondása szerint vicces, amikor a „könyv fölött álló kiadók és terjesztők szintjére” befut egy telefon, és egy oligarcha azzal tiltakozik, hogy ő nem is olyan, mint a regényben. „És azt mondja, hogy magamra ismertem, de én nem ilyen vagyok. Hát akkor miért rántottad magadra? Most akkor magyarázzam, hogy nem is ő, hát hiszen ő is mondja, hogy ő nem ilyen” – ecsetelte a helyzet abszurditását. Frei szerint a karaktert Mészáros Lőrinctől Szíjj Lászlóig sok mindenkiből gyúrta össze.

A könyv 2025-ben játszódik, és Orbán Viktor még mindig miniszterelnökként szerepel benne. Frei Tamás a jelenlegi belpolitikai helyzetet elemezve úgy látja, hogy 50-50 százalék az esélye a Fidesz-kormány maradásának. Úgy fogalmazott: „minimum annyi esélyt látok, hogy a Fidesz marad, mint hogy nem.”

Az interjúban Frei Tamás élesen bírálta a magyarországi oligarcha-rendszer kiépítését, amelyet Orbán Viktor legsúlyosabb bűnének nevezett.

„Ez lesz a legsúlyosabb bűne Orbán Viktornak. Nem fogják megbocsátani. A magyar társadalom történelmileg sose fogja megbocsátani. Hogy nekünk ilyenek lettek a... ezek lettek az oligarcha-családjaink” 

– jelentette ki.

Úgy véli, a folyamatot rosszul vitelezték ki, rossz embereket választottak, és ez nem a dél-koreai modell, ahol a legtehetségesebb szereplőket támogatta az állam. Szerinte ezek az emberek abban tehetségesek, hogy megszerezzék a pénzt, de abban már nem, hogy üzemeltessék a megszerzett vagyont. „Pontosan tudom, hogy próbálják a menedzsereket levadászni, hogy ezt a kuplerájt üzemeltessék. Már azt se tudják, milyük van.” Ennek következménye Frei szerint egy rettenetes kontraszelekció, ami miatt a tehetséges emberek elhagyják az országot, ennek következtében millió befektetés nem jön be.

„Tényleg az lesz a legvége, hogy ők meggazdagodtak, és egyébként semmi haszna ebből az országnak nem volt, és nem lesz.”

Frei szerint ezután jön a magyar történelem tipikus tragikuma. „Itt egy-két generációnként mindig lenullázódik ez az ország, ugye? És újrakezdjük, és a Dunába lőjük, és kitelepítjük, és államosítjuk, és privatizáljuk, és reprivatizáljuk, és most majd megint reprivatizáljuk” – mondta, hozzátéve, hogy

a mostani oligarcha-családok második generációjának tagjai tévednek, ha azt hiszik, 40 év múlva is luxuséletet élhetnek.

A világpolitikai helyzetet elemezve kifejtette, hogy a világ egyre inkább az 1600-as évek eleji, harmincéves háború korszakára kezd hasonlítani, ahol az államok nem állandó szövetségi rendszerekben, hanem ügyek mentén, eseti jelleggel működnek együtt. Szerinte a világ egyre több országában egyetlen ember dönt, ami furcsa módon kiszámíthatóbbá teszi a politikát, hiszen elég az adott vezető – például Donald Trump, Hszi Csin-ping vagy Orbán Viktor – szándékait megérteni.

Frei szerint a világ a nagyhatalmak harcának korszaka felé halad, ahol Magyarországnak is döntenie kell majd, kivel van. Példaként említette az akkumulátorgyártást, ahol az amerikai és a kínai technológia versenyez egymással. Állítása szerint eljöhet a pillanat, amikor az országot felhívják.

„Mi van akkor, hogyha majd jön a hívás Trumptól, vagy Hszi Csin-pingtől, hogy kivel vagy, Viktor?” – tette fel a kérdést.

Frei Tamás szerint Orbán Viktor a hozzá hasonló úton járó politikusok, így Donald Trump számára is jelentős szereplő. Úgy látja, Trump jobban figyel Orbánra, mint sok más vezetőre, mert valós példának tekinti arra, „hogy hogy kell egyszemélyes országmenedzserré válni, és ebben mennyire kell vizionárius módon határozottnak és eltökéltnek lenni”,  a cél érdekében akár „maffiamódszerekkel” megsemmisíteni az ellenfelet.

Az ország gazdasági jövőjével kapcsolatban pesszimista. Úgy látja, Magyarország beleragadt a közepes jövedelmű országok csapdájába, ahonnan a Covid, az ukrajnai háború és a választási költekezések miatt már nem is tud kitörni.

A legrosszabb forgatókönyvnek azt tartja, hogy az ország visszasüllyed az összeszerelő üzem szintjére, de már nem is magyar, hanem importált, például fülöp-szigeteki munkaerővel, miközben a magyar társadalom 80 százaléka a mindennapi megélhetésért küzd. Feltette a költői kérdést, amit Orbán Viktornak is feltenne: „Jól látom, hogy ön most már föl is adta a reményét, hogy mi ezt megugorjuk, és ezért azt találta ki, hogy visszamegyünk újra az olcsó munkaerő országába?”

Rámutatott, hogy míg Amerikában politikai botrányt okozott, hogy a jövedelmek 8%-át költik élelmiszerre az emberek, addig „Magyarországon ez már majdnem 40%.”

Szerinte a magyar politikai elitből senki nem beszél őszintén az emberekkel a valós helyzetről. „Ezen a vonalon itt én egy hangot nem hallok, aki a magyar emberekkel tényleg őszintén beszél” – jelentette ki.

Az interjú végén a magyar társadalom állapotát Hamvas Béla Az öt géniusz* című műve alapján elemezte. Elmélete szerint Trianon után felborult a történelmi Magyarországot alkotó ötféle embertípus (délias, nyugatias, északi, sztyeppei és bizánci) egyensúlya, és a „sztyeppei magyar” mentalitása került túlsúlyba.

Szerinte az azóta tartó kivándorlás ezt az arányt tovább rontotta, és ez a kulturális-antropológiai eltolódás az ország mélyebb problémája, aminek a megoldása nélkül a gazdaságpolitikai döntések felszínesek maradnak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Varga-Damm Andrea: A szentmártonkátai tragédia nem akkor kezdődött, amikor a fiatalok beültek az autóba
A volt parlamenti képviselő szerint pár nap után mindenki továbblép az ilyen tragédiák után, és nem vonják le a tanulságokat, ezzel pedig elveszik az esélyt, hogy a jövőben megelőzhetőek legyenek a hasonló esetek.


Varga-Damm Andrea volt jobbikos országgyűlési képviselő a Facebookon fejtette ki véleményét a szentmártonkátai tragikus balesetről, amelyben öt fiatal vesztette életét.

Az ügyvéd szerint az ilyen esetek után a társadalom nem beszéli ki a valódi okokat, pedig szerinte „ennek nem szabadott volna megtörténnie, ha normálisan élték volna életüket azok, akik áldozatokká váltak.” Úgy véli, ha nem keresik az okokat és nem vonják le a tanulságokat, azzal elveszik az esélyt, hogy a jövőben megelőzhetőek legyenek a hasonló esetek.

A volt képviselő azt állítja, munkája miatt jól ismeri a települést, amely szerinte a nagyszerű emberek és az egészséges természeti környezet mellett „rendkívül fertőzött a bűncselekményektől.” Hozzáteszi, hogy szerinte a hatóságok mindent tudnak ezekről, de nem tesznek semmit. Szerinte a következmények nélküli bűnözői életvitel azt üzeni a fiataloknak, hogy bármi rosszat megtehetnek, és a bűnözésből több pénzt lehet keresni, mint a tanulásból vagy a munkából.

Varga-Damm úgy véli, a tragédia borítékolható volt, és nem akkor kezdődött, amikor a fiatalok beültek az autóba.

„Ez a tragédia akkor kezdődött, amikor a temetésre tarháló apuka autót vett a fiának, akinek nincs jogosítványa” – fogalmazott.

Állítása szerint mindenki tudta a faluban, hogy a sofőrnek nincs jogosítványa, száguldozik, és sportot űz abból, hogy a vonatok előtt hajt át, a közösség mégsem tett semmit. Ő maga is többször látta ezt autót száguldozni, „mintha egy őrült vezetné.”

„A lakók pedig naponta nézhették végig mindezt. S nem tett ellene senki, semmit. Apuka sem vette el az autót” – szögezi le a volt parlamenti képviselő. Hozzáteszi, hogy az áldozatok hatan ültek be egy ötszemélyes autóba, miközben tudták, hogy „a sofőr ittas, és nincs jogosítványa.”

Megemlíti, hogy az áldozatok szülei azt mondták, nem tudtak hatni a gyerekeikre, hogy kerüljék a fiatalember társaságát. Varga-Damm Andrea azzal zárja a posztját, reméli, hogy Szentmártonkátán mindenki elgondolkodik.

Mint arról beszámoltunk, a szentmártonkátai tragédia kedden este 9 óra után történt Szentmártonkátán, a Vasútsoron található vasúti átjáróban. A Budapest felé tartó Tokaj InterCity ütközött egy autóval, amelyben hatan utaztak. A helyszínen életét vesztette a 24 éves sofőr, egy 15 és egy 17 éves fiú, valamint egy 18 éves fiatal, és egy 30 éves férfi. A baleset egyetlen túlélője egy 18 éves lány, akit életveszélyes sérülésekkel szállítottak kórházba. A vonaton utazók közül senki sem sérült meg.

A MÁV tájékoztatása szerint a fénysorompó a baleset idején működött, és tiltó jelzést mutatott. Az elsődleges vizsgálatok szerint az autó vezetője a lezárt félsorompót kikerülve hajtott a sínekre. A rendőrség több ember halálát okozó közúti baleset gondatlan okozása miatt indított eljárást ismeretlen tettes ellen.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Kitálalt a volt kémfőnök: Maga az Orbán-kormány jelenti a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatot
Telkes András szerint a kormány baráti viszonya Moszkvával és Pekinggel védtelenné tette az országot. A szakértő úgy látja, a szolgálatok ma már nem a nemzetet, hanem a hatalmat védik.


Magyarországon a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatot maga az Orbán-kormány jelenti – erről beszélt Telkes András, az Információs Hivatal egykori főigazgató-helyettese Kéri László politológus KÉRI KÉRDI című műsorában. A szakértő szerint a titkosszolgálati tevékenység általában azokban a viszonyokban erősödik fel, ahol egy országnak érdekellentétei vannak, a jelenlegi kormányzat felfogásában pedig ezek az ellentétek nem Oroszországgal vagy Kínával, hanem Brüsszellel és a „Soros-birodalommal” szemben állnak fenn.

Telkes úgy látja, hogy azokban az irányokban, ahol a kormányzat barátságot ápol és kevés az érdekellentét, egy kis kapacitásokkal bíró országban a titkosszolgálati munka – a hírszerzés és a kémelhárítás is – visszafogott lesz.

„Tehát így fordulhat elő az, hogy Magyarország tulajdonképpen titkosszolgálati átjáróházzá vált”

– fogalmazott a szakértő.

Példaként említette, hogy Oroszország szabadon hozzáférhetett a Külügyminisztérium informatikai rendszereihez. Ezt arra vezette vissza, hogy a kormány korábban megszüntette az önálló nemzetbiztonsági felügyeletet. Állítása szerint korábban Magyarországnak olyan kibervédelmi képességei voltak, hogy a magyar szakemberek jelezték nyugati partnereiknek az oroszok által alkalmazott új módszereket, de ez a képesség mára jelentősen meggyengült.

Telkes András szerint az orosz témával kapcsolatban látható, hogy „tulajdonképpen egy politikai együttműködés alakult ki a magyar kormány és az orosz hírszerzés között”. Ezt szerinte jól példázza az az eset, amikor az orosz Külső Hírszerző Szolgálat (SVR) közleményt adott ki arról, hogy Brüsszel és Ursula von der Leyen akarja Magyar Pétert hatalomra juttatni. A szakértő felidézte, hogy másnap a magyar külügyminiszter lényegében megerősítette ezt a narratívát.

A nemzetbiztonsági szakértő egy másik példát is hozott az orosz-magyar propaganda együttműködésére. Elmondása szerint a magyar propagandasajtóban jelent meg először az az információ, hogy az ukránok lezuhant orosz drónokból akarnak robbanófejjel ellátott fegyvereket összeszerelni, amelyeket Lengyelország és Románia ellen vetnének be. Ezt a hírt felkapta az orosz külügyi szóvivő, majd egy orosz X-csatorna már arra hivatkozott, hogy az információ a magyar hírszerzéstől származik, végül pedig az SVR is kiadott egy közleményt az állítólagos ukrán provokációról. „Tehát egy ilyen ide-oda pingpongozás volt az információ” – foglalta össze a folyamatot.

Telkes szerint az orosz beavatkozás a jövőben még komolyabb lehet.

Úgy véli, „azzal, hogy létrehozzák ezeket a digitális polgári köröket, egy nagyon széles ajtót nyitnak az orosz szolgálatoknak arra, hogy beavatkozhassanak a magyar választásokba”.

Kifejtette, hogy az orosz szolgálatoknak specializált egységeik vannak arra, hogy valódinak látszó profilokkal és információkkal jelenjenek meg egy másik ország online terében. Szerinte „itt meg lehet jelenni ebben a digitális polgári körös ökoszisztémában úgy, mintha magyarok lennénk, és ebbe el lehet ültetni az orosz érdekeknek megfelelő információkat, úgyhogy ezt mi tulajdonképpen észre se vesszük”.

A szakértő a kínai jelenlétre is kitért. Felidézte, hogy májusban Budapestre látogatott a Kínai Kommunista Párt egyik magas rangú tisztségviselője, aki korábban állambiztonsági miniszter volt, és jelenleg is a pártapparátusban felügyeli ezt a területet. Telkes szerint a politikai tárgyalások mellett a kínai vezető felkereste az Információs Hivatalt is. „Tehát ez számomra azt jelenti, hogy itt egyfajta titkosszolgálati kapcsolatfelvétel is történt Kína és Magyarország között” – mondta. Emellett megemlítette a magyar és a kínai hírügynökségek közötti megállapodást is, amely hírcserét és szakemberek képzését is magában foglalja, ami szerinte szintén tág kaput nyit a kínai befolyásnak.

Telkes András szerint az orosz és a kínai érdekek közösek abban, hogy Orbán Viktort hatalomban tartsák.

„Azt hiszem, ami közös itt az orosz és a kínai érdekekben az az, hogy egyfelől mindenképpen Orbán Viktor-t hatalomban tartsák, de úgy tartsák hatalomban, hogy Magyarország közben az EU és a NATO tagja maradjon”

– jelentette ki, hozzátéve, hogy Magyarország így hídfőállás lehet ezen hatalmak számára.

Az interjú végén a Tisza Párt környékén is feltűnő szakértő arról is beszélt, hogy egy esetleges kormányváltás után mik lennének a legfontosabb teendők a nemzetbiztonság területén. Ezek között említette a szolgálatok feletti parlamenti és politikai ellenőrzés helyreállítását, a politikai felelősségi viszonyok átláthatóvá tételét, valamint a 2010 után keletkezett teljes dokumentáció megmentését és feldolgozását, hogy rekonstruálható legyen, mi történt az elmúlt másfél évtizedben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Börtön jár érte!” – Magyar Péter keményen üzent a Fidesznek a kirobbant adatbotrány után
A politikus szerint a kormánypárt illegálisan listázza a TISZA szimpatizánsait a megszerzett adatokból. Ezért a törvény szerint akár többéves szabadságvesztés is kiszabható.
Malinovszki András - szmo.hu
2025. november 06.



A Tisza Világ nevű mobilalkalmazásból egy mintegy 200 ezer sort tartalmazó adathalmaz került nyilvánosságra. Az ügyben a kormányoldal és Tisza Párt teljesen ellentétes magyarázattal állt elő. Erről kérdeztük Magyar Pétert, az ellenzéki párt elnökét, és Menczer Tamást, a Fidesz kommunikációs igazgatóját.

Menczer szerint a tények egyértelműen ukrán szálra utalnak. Állítása szerint a kiszivárgott adatok között két ukrán állampolgár, Miroslav Tokar és egy Andriy Galelyuk nevű férfi is szerepel, akik a PettersonApps nevű ukrán cégnek dolgozva vettek részt az applikáció fejlesztésében és tesztelésében.

„Ezeket az adatokat az ukránok kapták meg és vitték magukkal, és ott van 200 ezer magyar ember adata egy háborúban álló kormánynál, aminek szuverenitási és nemzetbiztonsági vonatkozása van”

– jelentette ki Menczer, aki szerint Magyar Péter korábban letagadta, hogy ukránokkal dolgozott volna. A kormánypárti politikus úgy véli, nem egyszerű behatolásról van szó, hanem együttműködésről.

Ezzel szemben Magyar Péter orosz titkosszolgálati akciót sejt a háttérben, amelynek célja Orbán Viktor hatalomban tartása. „Kinek az érdeke hatalomban tartani Orbán Viktort és a galerijét? Mindenki tudja: az orosz elnöknek és az oroszoknak” – fogalmazott a Tisza Párt vezetője. Szerinte az ukrán neveket és feliratokat az orosz szolgálatok is elhelyezhették az adatbázisban megtévesztésül. Kiemelte, hogy a kormány narratívája folyamatosan változott: először amerikai, majd ukrán fejlesztőkről beszéltek, végül pedig ukrán elkövetőkről.

Magyar szerint a legfontosabb kérdés, hogy ki használja fel az illegálisan megszerzett adatokat. „Érdekes módon mégis az orbáni hatalom használja ezeket az adatokat: az orbáni propaganda listázza ez alapján a civileket, hozza nyilvánosságra művészek, bírók, újságírók nevét, elérhetőségét, címét. Akkor hol vannak itt az ukránok?” – tette fel a kérdést.

A politikus szerint az adatokkal való visszaélés és a listázás bűncselekmény, amelyért a törvény szerint börtön jár. „Remélem, hogy tudják: ezt a magyar hatóságok ki fogják vizsgálni, ha a választásokig nem, akkor utána” – üzente a fideszes politikusoknak.

Magyar Péter azt is állítja, hogy a nyilvánosságra hozott lista manipulált, mivel olyan személyek neve is szerepel rajta, akik soha nem töltötték le az alkalmazást. „Ha valaki manipulálja, akkor nem belül manipulálja, hanem a Karmelitában vagy éppen az orosz nagykövetségen” – tette hozzá.

Magyar Péter és Menczer Tamás a botrányról

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk