Atomterror: nem valószínű a nukleáris háború, de az oroszok azt akarják, hogy féljünk tőle
Ha akár csak az év elején valaki azt mondja nekem, hogy egy olyan eseményen veszek részt, melynek az a címe, hogy „Atomterror: Európa a nukleáris fegyverek árnyékában”, aligha hittem volna neki. De Putyin háborúja miatt a kérdés a hidegháború óta először, ismét aktuálissá vált vált. Ezért elmentem a CEU Bibó István Szabadegyetem, a CEU Democracy Institute és a Friedrich-Ebert-Stiftung Budapest vitaestjére, ahol Csiki Varga Tamás (Stratégiai Védelmi Kutatóintézet), Krekó Péter (Political Capital), Marton Péter (Budapesti Corvinus Egyetem) és Nagyné Rózsa Erzsébet (Nemzet Közszolgálati Egyetem) vitatták meg, mekkora az esélye egy atomháborúnak.
Reális-e a nukleáris opció?
Érthetően ez foglalkoztat minket a leginkább. Nem volt azonban megnyugtató Csiki Varga Tamás válasza. Egyfelől emlékeztetett rá, hogy a hidegháború idején mind a Szovjetunió, mind az Egyesült Államok veszítettek el hagyományos fegyverekkel vívott háborúkat, de sohasem nyúltak az atomfegyverekhez. Ahhoz, hogy ez most megtörténjen, valami rendkívülinek kell történnie. Másfelől viszont az is igaz, hogy az orosz védelmi stratégiában van egy olyan homályos iránymutatás, ami lehetővé teszi, hogy a konfliktus lezárása érdekében egy erőteljes és korlátozott lépést tegyenek, a „deeszkaláció érdekében eszkaláljanak”. Tehát egy elhúzódó konfliktusban
Viszont Krekó Péter szerint az is fontos, hogy az oroszok a Nyugat után ne veszítsék el Kína és a többi semleges ország jóindulatát. Amennyiben egyetlen taktikai atomfegyvert is bevetnek Ukrajna területén, valószínűleg teljesen elszigetelődnek.
Mindezt Marton Péter anniyval egészítette ki, hogy a dombaszi csata alakulásából egyelőre nem is következik ilyesmi.
De azt tisztázni kell: orosz-ukrán, vagy orosz-NATO relációban beszélünk nukleáris opcióról? Nyilvánvaló, hogy a NATO-val szemben öngyilkos ilyet tervezni az oroszok részéről. Azt, Hogy Ukrajna ellen vethetnek-e be taktikai atomfegyvert, érdemes elemezni, de Marton Péter szerint ennek sincs egyelőre aktualitása.
Mindezekre reagált Nagyné Rózsa Erzsébet, aki azt mondta, igazából fogalmunk sincsen, mit történne egy atomfegyver bevetésekor. Hirosima, Nagaszaki régen volt, azóta a nemzetközi közösség tartózkodott az atomfegyverek bevetésétől.
Milyen játéktere van a nemzetközi közösségnek?
Miközben a szomszédságunkban zajlik a háború, a szankciókon és a külső támogatáson kívül marad-e valami, amivel hatásosan meg tudjuk fékezni egy nukleáris csapást?
Csiki Varga Tamás szerint az, hogy a NATO megsemmisíthetne-e egy Ukrajna felé tartó orosz nukleáris rakétát, nagyon elméleti kérdés, nem is érdemes foglalkozni vele. Az biztos, hogy a NATO-nak nem lehet célja nukleáris konfliktusba keveredni.
És hogy távolabbra is kitekintsünk, például Kínát érzékenyen érintené a nemzetközi játékszabályok ilyen felrúgása, nem elsősorban az oroszok miatt, de ott van a közelében India és Pakisztán, két atomfegyverrel rendelkező ország, melyeknek egy hagyományos konfliktusa sokkal veszélyesebbé válhatna egy ilyen precedens után.
Lélektani hadviselés
Persze reméljük, hogy mindez pusztán fenyegetőzés. Ahogy Krekó Péter emlékeztetett, az oroszok 2014 óta rengetegszer mondtak hasonlót, de érthető, ha most jobban figyel erre a világ. Még az sem most történik meg először, hogy az orosz állami televízióban a Nyugat elleni atomháborúról, mint reális lehetőségről beszélnek. Ez a pszichológiai hadviselés része, illetve a hazai közönség felé is mozgósító hatása van. Ennek ellenére nem mondhatjuk, hogy a dolog teljességgel komolytalan. Ami most folyik, az egy játékelméleti állítás bizonyítása élesben, miszerint a béke záloga a nukleáris fegyverek felhalmozása.
Ez a megközelítés olyan esettel nem foglalkozik, hogy mi van akkor, ha csak az egyik félnek, vagy Oroszországnak van atomfegyvere, de Ukrajnának nincs? Ebből vajon kialakulhat nukleáris apokalipszis? Krekó Péter szerint remélhető, hogy Oroszország nem látja a racionalitását ennek a lépésnek, bár árnyalja a képet, hogy
Viszont az abnormalitás szintjében egy hatalmas nagy ugrás lenne, ha akár taktikai atomfegyvert vetnének be.
Marton Péter, a Corvinus Egyetem docense is egyetértett azzal, hogy ez elsősorban retorika, ami jellemzően az orosz-nyugati kapcsolatokat célozza meg. Szerinte ilyen volt az is, amikor az orosz televízióban Dimitrij Kiszeljov azzal fenyegette meg az Egyesült Királyságot, hogy lesöprik a térképről.
Nyilvánvalóan túlzott a támadás erejét illetően Kiszeljov, sőt a fejtegetését illusztráló animációban Írországot is eltüntette. Marton szerint,
Oroszország a szuperhatalmiság emlékébe kapaszkodik, holott mára maximum globális, de inkább csak regionális hatalom, persze figyelembe kell venni a tömegpusztító fegyvereit.
Marton Péter szerint lehet, hogy energetikai nagyhatalom Oroszország, de nem egy diverz, nem innovatív gazdaság. Ráadásul, éppen most derült ki a hagyományos katonai képességeiről is, hogy korántsem olyan erőt képviselnek, mint hirdették magukról. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy többet beszélnek az atomfegyvereikről, és az is érthető, hogy túlzólag teszik ezt.
Ezt nevezik az oroszok „stratégiai elrettentésnek” - fűzte hozzá Csíki Varga Tamás. Nyilatkozatokkal igyekeznek nyomást gyakorolni, felnagyítani a fenyegetés nagyságát. Amit az elmúlt hónapokban láttunk, az teljesen ebbe az elrettentési diskurzusba illeszkedik.
Szürreálisan hosszú asztalok – beszélhetünk-e racionalitásról Putyin esetében?
Korábban egy mondat erejéig már megemlítette Krekó Péter, hogy a háború elindítása sem volt racionális cselekedet szerinte. Továbbfűzve a gondolatot szerinte az a kérdés, hogy ezt meddig bírja pszichológiailag Putyin és környezete?
Jogos a kérdés, hogy mennyire racionális vezető Putyin? Korábban annak tűnt, de mindenki azt mondja, hogy a két év Covid nem tett jót neki. A vírustól való félelmét, az elszigeteltségét vizuálisan is megmutatták a szürreálisan hosszú asztalok. Érzékelhető, hogy ebben a pszichológiai helyzetben Putyin rögeszmék rabjává vált.
Ebben van kockázat. Őrültnek tűnő rendszerek is viselkedhetnek kiszámíthatóan, például Észak-Korea, ha valamit akar, kilőnek néhány rakétát a tengerbe, olyankor tárgyalni kell velük, megkapnak valamit abból, amit akartak, és akkor egy darabig nyugalom van. De itt nagyon sok múlik a vezetőkön.
Ezt nem látjuk most Putyin esetében, hogy mi a valós helyzet és kockázat. De a szakértők szerint egy nukleáris fegyver bevetése még az oroszoknál is egy döntési láncolat eredménye. Van olyan feltételezés is, ami szerint nem biztos, hogy engedelmeskednének egy ilyen parancsnak.
Talán abban bízhatunk abban, ami az eddig megismert korábbi hidegháborús történetekből derült ki, hogy pár alkalommal az adott alsó szintű parancsnok józanságán múlt, hogy nem eszkalálódott egy vélt konfliktus. Minél tovább megyünk ebben a gondolatmenetben, annál több lesz az eseti, egyedi, szubjektív tényező. Sajnos a történelem nem egy előre kiszámítható, determinált játszma - derült ki a beszélgetésen.
Ne féljünk!
Még ha el is fogadjuk, hogy mindez csak pszichológiai hadviselés, elviselni elég nehéz, ha nincsenek biztos információink az orosz szándékról. Krekó Péter szerint észre kell vennünk, hogy
Azt mondta, tudatosítanunk kell magunkban, nagyon alacsony a valószínűsége, hogy taktikai atomfegyvert lőnek Ukrajnára, de az, hogy ebből általános nukleáris konfliktus alakul ki, még kevésbé elképzelhető. Tehát mi ne adjuk a lovat a pszichológiai hadviselés alá.
Csiki Varga Tamás is arról beszélt, nyugodtan vegyünk tartós tejet, tervezzük meg a nyaralásunkat, ősszel is lesznek még iskolák. Jelenleg nincs napirenden a nukleáris apokalipszis.
