Állatcsonkolás: íme a vadászok válasza a kiakadt kommentelőknek
Hétfőn írtuk meg mi is az Index nyomán, hogy nemsokára tízezerszámra kell majd bemutatni ellenőrzésre a tájegységi fővadászoknak a levágott állati testrészeket. Ezt a vadászati törvény végrehajtási rendeletének módosítása írja elő, amit múlt héten hirdettek ki a Magyar Közlönyben.
A fővadászok vadászati évenként legalább kétszer ellenőrzik majd, rendben ment-e a rókák, aranysakálok, dolmányos varjak, szarkák és szajkók gyérítése. Ezt az öt fajt ugyanis kártevőként tartják számon, mindig az előző öt év átlaga alapján határozzák meg, pontosan hány példányt kell elpusztítani belőlük.
A cikk hatalmas felháborodást keltett a kommentelők körében: sokan értelmetlen brutalitásnak nevezték, hogy kötelezően le kell vágni az állatok fülét vagy lábát, és keresetlen szavakkal küldték el a vadászokat melegebb éghajlatra.
Kíváncsiak voltunk a másik oldal álláspontjára is az ügyben, ezért megkerestük az Országos Magyar Vadászkamarát. Földvári Attila, a szervezet kommunikációs főmunkatársa először is azt tartotta fontosnak tisztázni – mivel elsőre talán nem volt egyértelmű –, hogy a szabályozás kizárólag a már elejtett állatokra vonatkozik, tehát szó sincs arról, hogy élő rókákat vagy szajkókat kellene csonkolni.
Az is félreértés, hogy az egészet most vezetik be, ugyanis az úgynevezett „elejtési jeleket” már évtizedek óta alkalmazzák. Most annyi változott, hogy nem csak az adott vadásztársaság vezetőjének kell bemutatni őket, hanem a tájegységi fővadásznak is, ami egy újonnan létrehozott pozíció.
Azért volt rá szükség, mivel eddig előfordulhattak visszaélések: egy-egy hivatásos vadász gyakran többször is bemutatott egy jelet és felvette az érte járó lődíjat. Ezt szeretnék kiszűrni az új szint beépítésével.
De miért kell egyáltalán tömegesen irtani ezeket az állatokat?
Az egész onnan indul ki, hogy Magyarországon a ragadozóállomány sokkal nagyobb annál, mint ami kívánatos lenne. Ebből értelemszerűen következik, hogy a hasznos – vagy akár védett – fajok, mint például a nyúl vagy fácán példányszáma viszont nagyobb ütemben csökken az ideálisnál.
Földvári Attila szerint a felháborodott állatvédők nem veszik figyelembe, hogy a róka vagy az aranysakál így is, úgy is enni fog. Tehát egy – sőt, több – másik állat mindenképp el fog pusztulni. Fontos, hogy ezt a kérdést összefüggéseiben kell nézni, nem szabad kiragadni egyetlen fajt, vagy akár egyedet.
Aki mondjuk egy bizonyos rókakölyköt próbál megvédeni, nem látja át, hogy ha ez a kölyök felnő, hány másik állat pusztulását okozza majd.
Amelyek ráadásul hasznosak is a húsuk miatt az ember számára, vagy éppen hazánk biológiai sokféleséget növelik. Érdemes megemlíteni azt is, hogy a nagyvárosoktól távolabb, ahol komoly károkat okoznak a rókák vagy a sakálok a háziállatok állományában, merőben más az érintettek hozzáállása a ragadozókhoz.
Videó: vörös róka nyulat eszik
– összegezte a szóvivő. Hozzátette ugyanakkor, hogy aki életében először szembesül ezzel, valóban bizarrnak találhatja. De pillanatnyilag nem nagyon tudnak jobb módszert az ellenőrzésre.
Ami a távoli jövőt illeti: ha minden hivatásos vadásznak lesz okostelefonja, elképzelhető, hogy fotón is be lehet majd mutatni az elejtett állatokat. De csak akkor, ha a képfájl metaadataiból pontosan kiderül a helyszín és az időpont, valamint az adott példányt is teljes biztonsággal azonosítani lehet.
Azon kívül viszont, hogy bizonyos emberek számára ellenszenves lehet a módszer, Földvári szerint nem sok minden indokolja a megszüntetését.
– árnyalta a képet. Ott ugyanis hasonló dolgok történnek, csak élő állatokkal.
Szerinte szinte minden állatokkal kapcsolatos szakmában lehet ilyen, elsőre vitathatónak tűnő pontokat találni – vegyük például a szarvasmarhák billogozását, füljelzőkkel történő megjelölését, vagy a fajtatiszta kutyák fülén gyakran használt tetoválást.
– foglalta össze.
Egy kommentelőnk szerint az okostelefonos módszer egyébként sem lenne megbízható. "Ha most egy vadász elejt egy rókát, és értesíti a haverjait, mindegyikük készíthet egy-egy képet a saját gépével, csak mindig odébb kell vinniük a rókát, hogy ne legyenek egyformák a képek. Sajnos az exif-adatok (kép készítésének időpontja, GPS-koordináták, stb.) semmire sem jók, azokat utólag számítógépen lehet szerkeszteni, változtatni. Vagyis tényleg csak az elejtett példány egyedi azonosíthatósága a megoldás, node ki fogja összehasonlítgatni a képeket, hogy vajon szerepel-e egy róka másvalaki képén is. Úgyhogy jobb megmaradni a bevált módszernél." - írta.
