SZEMPONT
A Rovatból

„Ági minden egyes velem történő lépésről SMS-t kapott” – rendhagyó élménybeszámoló az izraeli egészségügy működéséről

Silló Sándor komoly műtéten esett át odakint, amiről mégis élete egyik legnagyobb élményeként mesél. De a rutinvizsgálatokhoz is egész másképp állnak. Új sorozatunkban külföldön élő magyarokat kérdezünk egészségügyi tapasztalataikról.


Kilenc éve költöztek ki Izraelbe. Silló Sándor televíziós- és színházi rendező volt Magyarországon, Silló Ági ingatlanokkal foglalkozott. Most egyikük sem tud a szakmájában dolgozni, az új életüket mégis jobban szeretik, mint a régit. És nem csak azért, mert sokkal barátságosabbak az emberek, jobb a hangulat az országban. Az egészségügyi ellátásnak is nagyon sok köze van ehhez.

- Mi a legfőbb különbség a két ország egészségügyi rendszere között, ha a pénzt nem vesszük figyelembe?

- Sándor: Itt úgy állnak az egészségügyhöz, hogy meg kell óvni az embereket, még mielőtt baj lenne, emiatt például a betegbiztosító kártyád csak akkor érvényes, ha minden vizsgálatra, amire küldenek, elmész. Itt egyszerűen nem úszhatod meg, hogy ne derüljön ki valami. Nekem több bajom is volt, és mind úgy derült ki, hogy azt mondta az orvos, hogy ezzel a tünettel szaladj el egy rutinvizsgálatra, mert lehet, hogy baj van, és volt baj.

- Ági: Ezt úgy képzeld el, hogy ha azt mondja az orvos, hogy szaladj, akkor ha 2-3 napon belül nem kérsz időpontot, valaki felhív. Engem is felhívtak, hogy már van időpontod, tessék jönni. Nem lehet megúszni, mert az embert szekálják ezekkel a vizsgálatokkal.

- Sándor: És amikor ott vagy, azt érzed, hogy

nem teher nekik, hogy veled kell foglalkozniuk, hanem te veszed le róluk a terhet ezzel, így amikor sokkal súlyosabb baj lenne, már nem kell sok pénzt költeni rád.

A megelőzésre, és erre a szemléletre fektetik a hangsúlyt. Az más kérdés, hogy mi nagyon jó helyen lakunk, itt Tel Avivban és a központi részén Izraelnek nagyon jó az egészségügyi ellátás. De ugyanezt meséli az eilati barátunk is. Úgyhogy olyan nagyon sok különbség nem lehet.

- Ági: Infrastrukturálisan Izrael hihetetlenül ki van építve. Nincs olyan, hogy felépítenek egy lakótelepet, és ne legyen iskola, minden egyes biztosítónak saját orvosi rendelője, minden ott van 5-10 percnyire.

- A biztosítót már többször említettétek. Mit jelent az, hogy több egészségbiztosító van?

- Ági: Vannak magán egészségbiztosító társaságok, akikhez csatlakozni kell. Van az állami biztosító, de ha oda bejelentkezik valaki, utána egy magánbiztosítóhoz is csatlakozni kell, és az államin kívül oda is kell fizetni egy díjat. Ezeket a fizetésből levonják. Ezek nevetséges összegek. A minimális fizetés, amit bármilyen munkával haza tudsz vinni, mondjuk 6000 sékel (kb. 607.000 Ft), és fizetsz a magánbiztosító társaságnak 120 sékelt (Kb. 12.000 Ft), amiért tényleg maximális ellátást kapsz. Az állami biztosító társaságról tudni kell, hogy amikor a Covid miatt mindenki otthon maradt, akkor az állami biztosító fizette a fizetésünk 70%-át.

- Hová mentek, ha betegek vagytok?

- Ági: A biztosítótársaság rendelőjébe. Nem mehetek bármelyik családorvosi rendelőbe, csak abba, amit a mi biztosítótársaságunk működtet. A társaságnak szerződése van kórházakkal is, és ha kórházba kell menni, akárcsak valami vizsgálat miatt is, a biztosítótársaság kifizeti a kórházi költségeket. Van, amikor kérni kell előzetes engedélyt bizonyos vizsgálatokra, de ez automatizmus, inkább csak bejelentés, hogy most olyan vizsgálatra van szükség, amit ki kell majd fizetnie a biztosítónak.

- Sándor: Ez most így elmondva rohadt bonyolult. Mindez applikáción keresztül történik, bejelölöd és két gombnyomás.

- Tehát nem te kérvényezed…

- Ági: Nem. Minden olyan dolog, ami azonnali beavatkozást igényel, azt automatikusan intézi a biztosító, ami tervezett, ott néhány nap alatt fut át az engedélyezés.

- Van olyan dolog, amit nem engedélyeznek, amire nemet mondanak?

- Sándor: Legfeljebb olyan fordulhat elő, hogy azt mondják, ezt a vizsgálatot 5 évente kell elvégezni, most mit akarsz itt másfél évvel később… Még meg is sértődtünk, amikor velünk történt, hogy miért nem csinálják meg. Az különösen jó, hogy nem kell a leleteket és az orvosi papírokat őrizgetni.

Bármilyen egészségügyi intézménybe mész, bediktálod a személyi számodat (ezt az egy számot kell egyébként megjegyezned), ő beüti a számítógépbe és látja, milyen gyógyszert kaptál, mikor kezdted el szedni, melyik orvos mit írt hozzá,

az egész beteg-utadat ott tárolják, és akárhová mész, csak beütik a számodat és tudják.

- A magyar rendszerből jól ismert háziorvos nincs is nálatok?

- Ági: De, van családorvosunk.

- Vagyis van saját orvosotok, aki ismer benneteket, nem az vizsgál, aki éppen bent van a biztosító rendelőjében…

- Sándor: Mi sokat költöztünk az első időben, aki most van, az a harmadik háziorvos, és mind a három tündérpofa. Mind a hármat imádtuk. kicsit mázlink is volt, mert az első időben, amikor még nem beszéltünk héberül semennyire, mind a három jól beszélt angolul (általában az orvosok jól beszélnek angolul). Volt, aki még magyarul és románul is tudott.

Máshogy kezelnek, mint otthon. Az orvos megismer a buszon: á, hogy vagy! - rám köszön, a klasszikus értelemben vett családorvos, ennek a szónak itt tényleg van értelme.

- Ági: Tudod, mi furcsa itt? Hogy az orvos nem viselkedik orvosként. Se a fogorvos, de még a specialisták, a szívsebész, vagy az agysebész sem. Sosem azt érzed, hogy összeugrik a gyomrod, mert egy tekintéllyel van dolgod,

itt mindenki mosolyog, laza, kedves, mindenki úgy viselkedik, mintha egy kozmetikai kezelésre mennél, és most egy finom masszázs várna rád. Még a fogorvosnál is így érzem magam.

Belépek egy kellemes szalonba, ahol az orvos és a nővér is poénkodik, velem, nem rajtam, beszélgetünk, és amikor beülök a székbe, mindent megbeszélnek velem a kezelés közben. Az izraeli egészségügyben nem azt érzed, hogy egy darab hús vagy. Itt mindig azt érzed, hogy te egy ember vagy, akinek bemutatkoznak, még a betegszállító is, elmondja, hogy mi az ő dolga, hová fog vinni, mi fog most történni veled, ha ezt vagy azt érzed, mit mondj, hogy szólj.

- Sándor: Amikor kórházban voltam, a betegszállító úgy kezdte, miután feltettek a hordágyra és elkezdtek tolni befelé, hogy bemutatkozott, elmondta, hogy hova valósi, hány éve dolgozik a kórházban, és hogy most megyünk a műtőbe. Félre fog engem egy picit tolni, de ne izguljak, ha valami van, akkor szóljak.

Egy komolyabb műtétem volt, stenteket tettek be a koszorúerembe, de csak kísérővel mehettem be a kórházba, akinek a telefonszámát felírják, és a kísérőm, Ági minden egyes velem történő lépésről SMS-t kapott.

„Sándor most az altatóorvossal beszélget” , „Sándor kilépett az altatóorvos szobájából”, „Sándort most betolták a műtőbe”. „A műtét kezdetét vette, várhatóan másfél órás lesz” - majd másfél óra múlva kapta Ági az SMS-t, hogy „Sikeresen megműtötték, Sándor lábadozik a szobában, de még nem látogatható”.

- Ági: Ez annyira így volt, hogy amikor vége volt a műtétnek, kaptam egy SMS-t, hogy „az orvos hamarosan tájékoztatni fogja…”, de még nem tudtam az üzenetet elolvasni, amikor már hallom, hogy az orvos kiabálja a nevem. Ezt nem hittem el.

Magyarországon napkig nem tudod megtalálni az orvost, hogy megtudd, hogy mi van a hozzátartozóddal, felháborodnak a nővérek, ha meg mered kérdezni, hogy melyik orvostól tudhatnál meg bármit is, mert mi közöm hozzá, hogy a beteggel mi van, az az orvos dolga.

Itt meg az orvos, ahogy kijön a műtétről (nem is értem, hogy mosakodott ki), már szól nekem, hogy milyen a hozzátartozóm állapota, hogy a műtét jól sikerült, mit kell csinálni, mire kell figyeljek a jövőben, hogy főzzek, mit adjak neki, mit ne adjak neki.

- Sándor: És utána megkaptuk ugyanezt írásban.

- Ági: Aztán felhív a nővér és ő is elmondja.

- Sándor: Egyébként meg maga a műtét, lehet, hogy hülyén hangzik, de az életem egyik legnagyobb élménye volt. Betettek stentet a koszorúérbe. Betoltak a műtőbe, odatoltak mellém egy két méteres hatalmas képernyőt, és azon élőben közvetítették belülről, hogy hol jár ez a vacak. A hátam mögött álltak félkaréjban az orvostanhallgatók, két professzor vezette a műtétet, az egyik egy szívspecialista, a másik, aki a számítógépet kezelte. A műtétet úgy képzeld el, hogy van egy drótszál, a drótszál végén egy kis kamion, és a kis kamion bemegy az érhálózaton keresztül, odaér a koszorúérhez, lerakja ezt a cuccot oda, ahova kell, és aztán visszamegy.

Én közben kicsit félálomban voltam, és kérdezhettem. ‘Az ott micsoda? Nem tudunk egy kicsit közelebb menni?’ - ‘De, már csinálom is.’- mondta az orvos. Mint hogyha egy élő show műsort rendeztem volna, amiben én voltam az alany is.

- Különösen otthon érezhetted magad ebben a szerepben, hiszen Magyarországon televíziós rendező voltál...

- Sándor: De tök jó volt az egész. Teljesen szórakoztató volt. Hátam mögött kérdeztek az egyetemisták, akkor azoknak is válaszolt a professzor, angolul zajlott minden, nem volt ilyen orvosi vészhelyzetre kihegyezve.

Volt, hogy kérdeztem valamit, mire azt mondta, hogy ne most, Sándor, mert most el vagyunk foglalva, de mindjárt elmesélem. És aztán elmesélte.

Bent voltam másfél órát, és az végig ilyen stílusban zajlott, olyan volt, mintha egy valóságshowban egyszerre lettem volna szereplő meg néző, szórakoztató volt. A második stent műtétemmel már volt egy kis zűr, egy pici krízishelyzet. Azt is hihetetlen módon jól kezelték. Elkezdett zuhanni a vérnyomásom, nem vettem észre, csak hallom, hogy mondják, hogy Sándor, mindjárt visszahozunk. Mi van? - döbbentem meg. A fejemnél állt egy német orvostanhallgató, és kérdeztem tőle, hogy te, mennyi idő volt ez? „Miért, szerinted mennyi volt?” Olyan 10-12 percre saccoltam. Azt felelte: 40 másodperc. És erről így, sztorizgatva tudok beszélni, mert tényleg csak kellemes élményeim voltak. Pedig az utóbbi időben volt egy sérvműtétem, ez a két stent beültetés, kolonoszkópia - annak emlékszem a magyarországi verziójára, az nem volt ilyen méznyalás… Itt mindig azt érzem, hogy ezek az emberek gondoskodnak rólam.

„A Szívkórház aulája úgy van kialakítva, hogy látod az emeleteket, és köztük úgy futnak a lebegő folyosók, mint az erek a szívben.”

- Hány ágyasak a kórházi szobák?

- Sándor: Általában kétágyasak, voltam négyágyasban is, de abban is ketten voltunk csak.

- Ági: Függönnyel el vannak választva az ágyak, így van valamennyi intimitás. Mindenkinek saját tévé jár az ágyhoz, fülhallgatóval, hogy ne zavard a másikat, ha tévézel.

- Sándor: Az ágy távirányítóval állítható, felültetheted magad, hátradöntheted, visszaállíthatod fekvő helyzetbe, felemelheted a lábadat vele, ha gyerek volnék, biztos órákon át ezzel játszottam volna, mert nagyon szórakoztató formákat lehet belőle csinálni.

- Ági: A magyar egészségügy ellenpontját akkor tapasztaltam meg, amikor gondozó voltam egy 96 éves bácsi mellett.

A bácsit 96 évesen háromszor vitték kórházba, olyan dolgok miatt, amik miatt Magyarországon már 70 évesen sem vinnék be az embert.

Volt prosztata műtéte, volt egy szemhályog műtéte és volt egy pacemaker beültetése. Otthon ezekre egyenként azt mondják már a 70 évesnek is, hogy minek? Itt a 96 évesnek is megcsinálják.

- Izraelben tehát nagy tisztelettel bánnak az idősekkel?

- Ági: Nem, mindenkivel tisztelettel bánnak.

- Sándor: Inkább fogalmazzunk úgy, hogy az időseknek itt ugyanaz jár, mint a fiatalabb betegeknek. Nem is értenék, miért bánnának velük másként?

- Ha gyógyszert kell felíratni, azt telefonon intézitek?

- Sándor: Ez nagyon vicces. Az orvos látja, hogy mit szedek állandóan, ha elfogy valamelyik gyógyszer, akkor az applikáción keresztül küldök egy üzenetet, hogy kellene új adag. Öt perccel később lesétálok a patikába, és már fel van írva és vihetem.

- Arról tudtok valamit, hogy mennyit keresnek az orvosok?

- Ági: Az orvosokról nem, de azt igen, hogy

egy kórház igazgatónak 120.000 sékel (kb. 12 millió Ft) a fizetése.

- Évente?

- Ági: Dehogyis. Havonta. Ami nagyon jó fizetés, ugyanis egy parlamenti képviselő 50.000 sékelt keres (kb. 5 millió Ft). A hightech iparban 30.000 sékeltől (3 millió Ft) indulnak a fizetések. Egy átlag orvos remélem szintén keres ennyit.

- Tapasztalható Izraelben egészségügyi szakemberhiány?

- Sándor: Nincs nővérhiány, az biztos. Egyik nap jöttünk a buszon, és megszólított bennünket egy lány, mert hallotta, hogy magyarul beszélünk, kiderült, hogy Magyarországon végzett diplomás nővérként, most jött haza. Nagyon élvezte, hogy magyarul beszélgethet. Ő mondta, hogy a szakmájában szeretne elhelyezkedni, de vár a munkahelyre, mert nincs szabad állás, csak ígéretet kapott, de munkát nem. Szóval itt nincs nővérhiány.

- Amikor magánbiztosítót választottatok, mi döntött? Árban vagy szolgáltatásban nagy a különbség köztük?

- Ági: Mondtak három nevet és az egyik ismerősen csengett. Azt választottuk. Itt ugyanis senki nem ad tanácsot, szigorúan tilos befolyásolni az embereket, hogy melyik biztosítót válasszák. Árban is csekély a különbség, 5-10 sékel legfeljebb.

- Sándor: Mi most már tudjuk, hogy amit választottunk, annak nagyobb a taglétszáma, ami miatt kicsit dinamikusabban fejlődik. De ez csak annyit jelent, hogy az applikációban kettő gombot kell megnyomnod és nem hármat. Örülünk, hogy őket választottuk, mert nagyon jó a lefedettségük, úgy képzeld el, hogy felszállsz a buszra, mész két megállót és ott a következő rendelőjük.

- Ha például fáj a fületek, vagy más sürgős dolog van, akkor a családorvoshoz mentek, vagy van olyan szakorvosi ellátás, mint otthon, ahová bemehetsz magad is?

- Ági: A családorvoshoz, de ha valami nagyon sürgős, és pont nem rendel az orvos, akkor beeshetsz a saját biztosítód legközelebbi orvosi rendelőjébe, elmondod a nővérnek, hogy milyen sürgős problémád van, az azonnal keres egy orvost, aki szabad, és tud fogadni, és ugyanúgy ellát. Ha szakorvos kell, akkor megírja a beutalót, és mehetsz is tovább.

Ha csak az utcáról mész be egy szakorvoshoz és indokolt, akkor ingyen ellátnak. De ha indokolatlan, akkor ki fogják számlázni a 900 sékelt (kb. 91.000 Ft). Nem nagyon érdemes beutaló nélkül menni, ha nem vagy benne biztos, hogy azonnali ellátásra szorulsz-e.

- Sándor: Így voltam én a szívemmel. Rosszul lettem a munkahelyemen, felhívtam a családorvosi rendelőt, kértem telefonos tanácsadásra időpontot. Már az időpont kérésekor mondták, hogy azonnal menjek a szívspecialistához, aki egyből továbbküldött a kórházba. Ez az egész egy óra alatt lezajlott, másfél óra múlva már bent feküdtem és hajnal háromkor toltak is be a műtőbe.

- Mi volt a panaszod?

- Sándor: Szívtájéki szorítás. Itt nem várják meg, míg az infarktussal a földön fekszel.

- Az, hogy nekem szorít a szívem és csöndben várok, amíg elmúlik, az Izraelben elképzelhetetlen?

- Ági: Ha szólsz az orvosnak, akkor elképzelhetetlen.

- És szólsz, mert nem félsz attól, hogy kineveti a panaszodat, vagy nem vesz komolyan és kínosan fogod érezni magad miatta…

- Sándor: Itt kivizsgálnak, hogy nincs-e komoly baj és ezeket a vizsgálatokat azonnal megcsinálják. Engem megdicsértek hogy jó beteg vagyok mert panaszkodom. Másik mentalitás.

Mik a kötelező szűrővizsgálatok?

Ági: Kétévente van mammográfia, és arra behívnak. Nagyon komolyan veszik, ha látnak valamit, még nem érsz haza, már kapod a telefont, hogy másnap reggel 8-ra menj vissza. Évente van kötelező teljeskörű vér- vizelet- és székletvizsgálat. Ha egyszer találnak valamit, akkor azt már nem vizsgálják a szűrésben, hanem automatikusan küldenek a vizsgálatra meghatározott időközönként.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Ligeti Miklós: Most már a NER-ben nem vesződnek a színjátékkal, ez színtiszta pártpropaganda
Bár Magyar Péter cáfolta, hogy a Tiszának lennének adóemelési tervei, elindult az ezzel kapcsolatos plakátkampány, méghozzá adófizetői pénzből. A Transparency International szerint egyre kevesebb energiája van a NER-nek arra, hogy a korábbi álcát fenntartsa maga körül.


Elindult a 4 milliárdos plakátkampány a Tisza állítólagos adóemelési terveiről, amit Magyar Péter már többször megcáfolt. Az óriásplakátokon az Európai Bizottság elnöke látható, aki marionettbábukkal bábozik valakikkel, és azzal buzdítanak a nemzeti konzultációban való részvételre, hogy „Brüsszel bábjai adót akarnak emelni." Bár a plakátokon név szerint nem említik a Tiszát, ez az üzenet rímel a Fidesz és a kormány fő üzenetére Magyar Péterrel szemben, a kormány oldalán pedig már a címből kiderül, hogy adófizetői pénzből "Tisza adóemelési terveiről" konzultálnak.

Hogyan nevezheti ezt a kormány tájékoztató kampánynak, és miért nem lép közbe a Választási Bizottság? Erről beszélgettünk Ligeti Miklóssal, a Transparency International Magyarország korrupcióellenes civil szervezet jogi igazgatójával.

– A most az utcákat elárasztó plakátok hivatalosan nemzeti konzultációt hirdetnek, azaz a kormány működéséhez kapcsolódnak, de közben a kormány honlapján egyértelművé teszik, hogy mindez a Tisza párt elleni választási kampány része, azaz pártérdeket szolgál. Hogyan lehet ezt ilyen nyíltan felvállalni?

– Valójában, amit megvalósulni látunk, ami kibontakozik az elmúlt pár évben, az csak őszintévé teszi a NER-t. Ugyanis a NER, egymásra épülő hazugságok rendszere. Azt bábozzák el, hogy ez demokrácia meg jogállam. Hol tesznek hozzá jelzőket, hogy illiberális, vagy azt magyarázzák, hogy a jogállam az, mint olyan, az nem is megfogható jelenség, de azért ez itt demokrácia, meg jogállam, ahol nem is bajlódnak a különösebb részletezéssel. Valójában ez a rengeteg manőver mind azt hivatott elfedni, hogy Magyarországon nem jól működnek a dolgok. Viszont az elmúlt pár évben, amióta nem jönnek az uniós források, meg a szűk két évben, mióta a Tisza mozgalom és Magyar Péter színre lépett,

egyre kevesebb energiája van a NER-nek arra, hogy ezt az álcát fenntartsa maga körül.

Így aztán azok a jelenségek, amikre eleinte csak az olyan éber szemű kritikus civilek, mint amilyen a Transparency International Magyarország is, később meg már külső megfigyelők is, például az EBESZ mutatott rá, például, hogy összefolyik a párt és az állam működése, nem lehet elhatárolni a közkiadásokat, a közpénzeket, a párt kampánypénzeitől, a párt, a Fidesz érdekében álló propagandatevékenységtől, mára már nyíltan zajlanak. Most már a NER-ben vagy nem vesződnek a színjátékkal, vagy nem veszik észre már, hogy elfelejtették a kötelező tánclépéseket végigjárni, mindenesetre nincsen energia erre.

– Miért?

– Ez egyfajta posztkommunista pártállami működés. Nincsen ugyan beleírva az alkotmányba, ami 1989-ig benne volt, hogy a párt azaz az MSZMP a társadalom vezető ereje, és hogy nem is létezik olyan, hogy hatalommegosztás, mert ebből következően minden hatalmat gyakorol. Lényegében most is az van, hogy a NER, a rezsim fennmaradásának,

a Fidesz hatalomban tartásának az érdeke mindent felülír,

és kisebb-nagyobb módosításokkal, csiszolgatásokkal ehhez a gyakorlathoz idomították a jogszabályokat is. Például amit 2014-ben még színtiszta jogsértésként tudott megfogalmazni a Transparency International Magyarország, hogy a kormányzati szervek és önkormányzatok folytatnak a kormánypárt, a Fidesz érdekében kampánytevékenységet a választást megelőző időszakban, nem csak abban az 50 napban, ami a szavazás előtt van, hanem az azt megelőző fél évben, például plakátolnak, meg különféle rendezvényeket szerveznek, az mostanra bekerült a választási eljárási törvénybe, hogy a kampányszabályok, a tilalmak nem vonatkoznak a kormány által folytatott lakossági tájékoztató tevékenységre.

– Mennyiben kormányzati tájékoztatás a kampánytevékenység?

– Úgy, hogy a hatóságok, a választási bizottság, választási iroda, adatvédelmi hatóság egyáltalán nem vizsgálja, hogy ez az úgynevezett lakossági tájékoztatás, mindig konkrétan a Fidesz és a kormány üzeneteit közvetítő propagandatevékenységben nyilvánul meg plakátokon, vagy éppen olyan kéretlen email üzenetekben, amin keresztül például a kormány Ukrajnával, Oroszországgal kapcsolatos álláspontja ömlik a COVID vészhelyzeti információs csatornán is. Tehát elmosódik az a választóvonal, ami a kormányzó pártot és a kormányt, az államot és a pártot elválasztja egymástól.

– Perképesek ezek a határátlépések?

– Nem lehet mindent mindig bíróságon érvényesíteni. De még a jelenlegi szabályok szerint is, amikről határozottan lehet állítani, hogy kifejezetten annak a gyakorlatnak a jogi megtámogatásához vannak igazítva, amit a Fidesz folytat, ami a NER-nek a működési sajátossága, ezek mellett is lehetne észlelni és szankcionálni ezeket a rossz gyakorlatokat. Attól, mert a lakossági tájékoztató tevékenységre nem vonatkoznak a kampányszabályok, még

a Nemzeti Választási Iroda mondhatná azt, hogy az nem lakossági tájékoztató tevékenység, hogy tudta-e ön, hogy Soros György, von der Leyen, Manfred Weber meg Zelenszkij összeesküdtek arra, hogy átoperáltatják az összes óvodást fiúból lánnyá vagy lányból fiúvá, és elveszik a munkahelyeinket, megerőszakolják a feleségeinket.

Ez színtiszta pártpropaganda. Erre mondhatnák azt az arra hivatottak, hogy az a lakossági tájékoztatás, hogy tessék kezet mosni, mert fertőző betegségek vannak, vagy tessék felvenni az oltást, mert járványhelyzet van. A Nemzeti Adatvédelmi- és Információs Hatóság is mondhatta volna azt, hogy az személyes adattal visszaélés, hogy kéretlen, kormánypropaganda üzenettel bombázza a COVID infóra feliratkozó polgárokat a hatalom. Azaz még ezek mellett a szabályok mellett is lehetne sokkal jobb működést elérni és szankcionálni ezeket a vadhajtásokat. Nyilván a tiszta helyzet az lenne, ha tilos lenne az, ami tilos. Azaz a jogszabályok meg is tiltanák azt, amit nem illik csinálni, és ezeknek a tilalmaknak érvényt szereznének azok a szervek, hivatalok, amelyeknek az a dolga, hogy ezeket a szabályokat alkalmazzák a gyakorlatban.

– Hoztak egy törvényt, hogy korlátlanul lehet kampánycélra pénzt költeni, ennek mi lehetett a célja?

– Ennek több oka is lehet. Azon, hogy korlátlan a kampányköltés, annyira nem kell meglepődni. Gyakorlatilag majdhogynem az volt a főszabály, hogy a kampányokra elkölthető pénzmennyiségnek nincs felső határa, mert kampányköltési plafon csak a nemzeti, azaz a hazai parlamenti választásra vonatkozott, az Európai Parlamentire soha, igaz, hogy annak a kampányfelhajtása is sokkal kisebb volt, de az önkormányzati választásokra se vonatkozott soha a kampányköltési limit, pedig a polgármester-választás, önkormányzati választás az nem kevésbé jelentős, mint a parlamenti választások. Ráadásul a parlamenti választási kampányok költési plafonját sem tartották soha tiszteletben. Ez 98-tól 2010-ig 1 millió forint volt, és már 98-ban sem 1 milliót költöttek jelöltenként, azóta meg az inflációval növelt 5 milliós plafon volt egészen mostanáig. Tehát

ennek inkább szimbolikus jelentősége volt.

Természetesen a Transparency International Magyarország ellenzi, hogy eltörölték ezt a szabályt, mert így már formai értelemben sem lehet számonkérni az érintett politikai szereplőkön, hogy túlköltik magukat.

– Korábban azt is megfigyeltük, hogy a kampányba a kormánypárti oldalon magukat civilnek mondó szervezetek is bekapcsolódtak, melyekre eleve nem vonatkoztak a kampánypénz költési szabályok.

– Azért tartja fenn a Fidesz ezt a háromosztatú kampányolást, azaz van egyrészt az állam, a kormányoldali kiadás, tehát amikor elmossa a párt és az állam közötti határokat, másrészt vannak az úgynevezett harmadik szervezetek, tehát a kampány kiszervezése, például a CÖF, és harmadrészt van a párt maga, mert ez bejött. Ez működött ‘14-ben, ‘18-ban, ‘22-ben, az ellenőrző hatóságok erre vannak szoktatva, tudják, hogy az Állami Számvevőszéknek, a Kincstárnak, a választási szerveknek hol kell becsukni a szemüket. Az emberek is hitelesebben fogadnak el egy üzenetet, ha az a magas autoritású kormánytól érkezik, és nem valamely párttól.

– Ezek szerint ez várható a mostani kampánynál is?

– Még valószínűleg a Fidesz maga sem tudja, mekkora öngólt rúgott a kampányplafon eltörlésével, mert így a Tiszától sem tudják majd kérdezni, miből van ez a nagy költés, meg hogy ki van a háttérben. Tehát ezzel a Tiszát is bátorítják arra, hogy bármilyen fundraising megengedett, tessék csak költeni, amennyi tetszik.

– Milyen hatása lehet az eddigi háromosztatú modellre, hogy megszűnt a politikai hirdetések lehetősége a Metánál és a Youtube-on is?

– Azt még nem tudjuk, hogy ezt pontosan hogyan fogja kezelni a Fidesz, tudomásul veszi-e, vagy megpróbálja trükökkel megkerülni a hirdetési tilalmat. Tény, hogy mintha tényleg kevesebbet látnék én is ezekből a megafonos, és hasonló hirdetésekből, de azért azt fontos látni, hogy a kampányfeladatok megosztása, a háromosztatúság nem csak a Facebookra meg a Youtube-ra terjed ki. A CÖF-nek is volt mindig nagyon masszív plakátolása, és nem csak funkcionális, hanem a kreatív tartalom szerint is megoszlottak a feladatok. A Fidesz és a kormány alapvetően a pozitív üzeneteket, vitte a korábbi választási kampányokban. Például, hogy megvédjük az országot, illetve a 22-es kampány során volt egy „népszavazás” az LMBTQ közösséggel szemben, akkor is a kormány népszavazási üzenetét egy gyermekét ölelő anya képe jelent meg. A CÖF-nél pedig volt a negatív mini Feri, és a bohóckampány, tehát a lejárató, a gegeskedő negatív kampány jutott a CÖF-re.

– Ezek szerint, amit elmondott, ez ellen nem is nagyon lehet mit tenni, mert papíron minden törvényes és szabályos?

– Meg vannak hajlítva a jogszabályok, azaz beütötték a jogszabályi szövetbe azokat a lyukakat, amiken keresztül a megengedő hatósági gyakorlat ezt a megoldást elfogadhatóvá teszi.

De nem igaz, hogy minden jogszerű, csak most azt játsszák az államhatalmi szervek, hogy a jog az olyan homályos, az olyan sokféle értelmezést tesz lehetővé, és az ő értelmezésük pedig az, hogy itt minden rendben van.

Tehát az Állami Számvevőszék mércéjével mérve a CÖF-jelenséget ugyanúgy meg kellett volna küldeni sok százmilliós, milliárdos fizetési kötelezettséget eredményező vizsgálatokkal, és szankciókkal, ahogy a Márki-Zay Péter vezette ellenzéki összefogást is megküldték, csak persze szelektív a látásuk, van egy látótérkiesés az esetükben, az MMM-et látják, a CÖF-öt meg nem. Persze az MMM-nél amatőrök voltak a szervezők, mert személyi szervezeti összefonódásokat tartottak fenn. A CÖF ügyesebb volt, mert a cöfös plakáton nem szerepelt kormánypolitikusnak a neve, meg nem ugyanazt a telefonszámot, e-mail címet, bejelentett székhelyeket használták. Tehát, ehhez azért kell egy masszív, vastag, szándékos, önmagában is jogsértő félrenézés, tudatos rossz jogalkalmazás.

– Ez mennyiben tekinthető választási csalásnak?

– Nem, nem az. A választási csalás, ezt el kell fogadni, az individuális magatartásokra van elképzelve, mint hogy a büntetőjog maga is individuális magatartásokra van méretezve alapvetően. Biztos vannak olyan mozzanatai, amelyek beleillenek a választás rendje elleni bűncselekménybe, vagy akár a hivatali visszaélésbe, vagy közfeladati helyzetben elkövetett visszaélésbe, de

amikor az állam tudatosan rosszul működik, azaz a közjó helyett a párt érdekeit, a nemzet helyett a rezsim céljait szolgálja, akkor arra nagyon nehéz büntetőjogi megoldást találni, büntetőjogi választ adni.

Tehát azt igazolni, hogy az a járási hivatalvezető, vagy polgármester, vagy számvevő tanácsos, vagy a választási irodának az az osztályvezetője, aki nem indított vizsgálatot a CÖF ellen, hogy az kifejezetten azért cselekedett vagy tartózkodott a cselekvéstől, hogy ezáltal a Fidesznek előnyt biztosítson, és az MSZP-nek, meg a Tiszának hátrányt okozzon. Szóval sajnos nagyon nehéz, elkötelezettebb, felkészültebb nyomozói, ügyészi munka mellett is igazolni, hogy egy-egy ilyen fogaskeréknek a magatartása minden mozzanatában fedi a büntetőtörvényi tényállást.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Pottyondy Edina: Vera nagyon rémült, vajon attól fél, hogy plusz adót kell fizetnie, vagy hogy kiderül, nem is létezik?
A humorista szerint „az AI-magyarok rettegnek a Tisza-adó terveitől”.


Pottyondy Edina újabb YouTube-videóban mondta el véleményét a magyar közélet aktuális eseményeiről. Szerinte „a kormánynak nem a kutatás-fejlesztés, az informatika-oktatás a fontos, inkább a forradalmi technológiát igénytelenül »összemekkmesterkedett«, általános iskolás színvonalú bullying-videók készítésére használják” a mesterséges intelligenicát.

Felhívta a figyelmet arra, hogy „már az utca emberét is digitálisan tenyésztik” azokban a klipekben, amelyekben a "Tisza-adó" lehetséges következményeit vetíti előre a kormánypárt. Ebben például elhangzik, hogy a "Vera" nevű tanárnő 33 ezer forinttal kevesebbet keresne havonta.

„Az AI-magyarok rettegnek a Tisza-adó terveitől. Vera nagyon rémült, vajon attól fél, hogy plusz adót kell fizetnie, vagy hogy kiderül, nem is létezik?”

– tette fel a kérdést Pottyondy Edina.

A humorista beszélt a most megjelent 1242 - A Nyugat kapujában című történelmi filmről is.

„Bizonyos szempontból ez a film zseniális alkotás. Van egy alaphelyzet, amin nehéz változtatni, hiszen a tatárok kiirtották az ország felét. És van egy másik alaphelyzet, amin szintén nehéz változtatni:

az Orbán-kormány olyan szolgaian dörgölőzik a keleti nagyhatalmakhoz, mint Mari néni vádlija a kanos kutyához.

Tehát egyszerre kell szeretni keleti testvéreinket és valahogy elsunyulni, hogy kardélre hányták a fél országot.”

Pottyondy szerint ez a lehetetlennek tűnő feladat teljesült is a filmben: a magyar sorstragédia miatti kesergés helyett „egy kifejezetten pozitív, optimista üzenetre fókuszál és a középpontba egy karizmatikus vezetőt állít. Nem IV. Bélát, hanem Batu kánt”.

„A »Batu kán a mi hősünk« olyan csavar, amire magyar ember nem tud felkészülni. Mintha egy izraeli iskoláscsoport megnézne egy holokauszt-filmet, ahol Hitler megmenti a zsidókat”

– mondja.

Végül szót ejt K. Endre, a kegyelmi ügy egyik főszereplőjének könyvéről is, majd így zárja a videóját: „Ha van rokon a családban, aki még mindig fideszes, vidd már el a tatárjárást romantizáló filmre, vagy vedd meg neki K. Endre romantikus regényét, hátha feléled benne a magyar virtus!”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„15 éves teljhatalom után ők torolnak meg? Mit?” – Tüntetőket kérdeztünk a Zsolt bácsi-ügy kezeléséről
A legtöbbek szerint nincs mit megtorolnia a kormánynak az ellenzéken, inkább a felderített ügyekkel kellene foglalkozniuk. Van, aki szerint a tüntetések is kezdenek túl egyformák lenni.


Ahogy arról tegnap beszámoltunk, tüntetést tartott a budapesti Kossuth téren Puzsér Róbert és a Polgári Ellenállás. Az eredetileg Megbékélésmenetnek szervezett megmozdulás időközben, Juhász Péter kihallgatása miatt a volt politikus melletti kiállássá alakult, ahol 21 felszólaló és előadó lépett a színpadra.

A helyszínen járt a Szeretlek Magyarország stábja is, hogy megkérdezze a jelenlévőket, mi a véleményük a Szőlő utcai helyzet és Zsolt bácsi körül kialakult turbulens közéleti levegőről, és mit várnak a tüntetéstől.

A színpadon felszólalók közül végül senki nem fedte fel, ki a Juhász videójában elhangzó "Zsolt bácsi", aminek az egyik tüntető örült, mert szerinte ha ott kiderült volna a személye, könnyen lincseléssé fokozódhatott volna a hangulat.

A megtorlásról a megkérdezettek többsége úgy vélekedett, hogy nincs mit megtorolnia a kormánynak. Egy fiatal tüntető azt kérdezte:

„15 éves tejhatalom után ők torolnak meg? Mit? Hol?”

Szerinte az egész csak egy blöff, amit immár havonta bedobnak. Volt olyan is, aki radikálisabban fogalmazott: „Náci tempó, náci szöveg, a Gestapo szokott megtorolni, nem a demokratikus állam.” Megint más az ötvenes évek kommunista rendszeréhez hasonlította a megtorlás emlegetését.

Jámbor András országgyűlési képviselő kameránknak is elmondta: szerinte hiba volt, amit Arató Gergely a Parlamentben tett, vagyis hogy megnevezte és felkérdezte Semjén Zsoltot. Ugyanakkor hozzátette: ennél százszor nagyobb bűnöket látni a politikai túloldalon.

Volt, aki stábunknak mesélte el, hogy személyes ismerőse az Alföldi utcai gyerekotthonban 12 évesen úgynevezett "welcome-verést kapott" – erről koldulás közben számolt be neki.

Juhász Péter szerint 20 éve tudni hasonló ügyekről, de a hatóságok általában többet zaklatják azokat, akik az ügyeket felderítik, mint akik elkövetik.

Ugyanakkor néhány fiatal arról is beszélt, hogy kicsit már repetatív, hogy mindig ugyanazon koerográfia szerint zajlanak a megmozdulások. Ennek ellenére szerinte kinn lenni „hazafias kötelesség”. Arról, hogy milyen módszerekkel leváltani a Fideszt, azt mondták: a politikát „a Fidesz züllesztette le idáig, de akkor a saját játékukban kell megverni őket – ilyen egyszerű”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Nagy eredmény, hogy a hatalom megint meghátrálásra kényszerült” – ilyen volt a Pécsi Pride
Vannak, akik bírságra számítanak, mások szerint a hatalom csak ijesztget. De minden megkérdezett teljes sikernek tartja a Pécsi Pride-ot. Az esemény azért nem múlt el attrocitások nélkül. A Szeretlek Magyarország videóriportja.


Szombatra hirdették meg az ötödik Pécs Pride-ot, amely Magyarország egyetlen vidéki szívárványos megmozdulását. A szervezők egyeztettek ugyan a hatóságokkal, de végül a rendőrség nem engedélyezte előzetesen a felvonulást. A szervezők azonban úgy döntöttek, hogy mégis megtartják a rendezvényt. Az útvonalat azonban módosították, és a Tettyén felállított színpadhoz vonultak. A felvonulás idején több ellentüntetést is tartottak. A két felvonulás ugyan keresztezte egymás útját, de a rendőrség fenntartotta a rendet.

„Szelfizetm is egyet az arcfelismerővel, hogy mostmár a barátom”

- mondta a betiltott felvonulás egyik résztvevője.

Vannak, akik bírságra számítanak, mások szerint a hatalom csak ijesztget. De minden megkérdezett teljes sikernek tartja a Pécsi Pride-ot.

Az esemény azért nem múlt el attrocitások nélkül: egy férfi ütögetni kezdte a menet tagjait, őt rendőrök teperték le, és ellentüntetők próbálták megállítani a menetet, de hiába mondták, hogy őket védi a törvény, a rendőrök arrébb terelték őket.

A Szeretlek Magyarország videóriportja.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk