A Rovatból

Adókedvezmény nélkül maradnak a rettenetes albérletárak

Egyre kétségbeejtőbb a bérlők helyzete itthon, pedig van jó külföldi példa, amit át lehetne venni. Az Abcúg riportja.


Lassan vagyonokat kell kinyögni, ha az ember olyan városban akar lakást bérelni, ahol még munkához is jut. A tulajdonosok nem érdekeltek a hosszú távú lakáskiadásban, a szabályok pedig inkább nekik kedveznek. A Habitat for Humanity szerint szigorúbb szabályozással, adócsökkentéssel és szociális lakásügynökségekkel lehetne megoldani a bérlakásválságot. A javaslataikból tanulmánykötetet írtak, amit odaadtak a kormánynak is, de egyelőre semmilyen választ nem kaptak.

Miközben a kormány évente több mint százmilliárd forinttal támogatja a lakásszerzést, az emberek jelentős része még mindig nem engedheti meg magának, hogy méltó körülmények közt éljen. A családi otthonteremtési kedvezmény (CSOK) vagy az új lakások után fizetendő áfacsökkentés leginkább azoknak szólnak, akiknek állandó munkaviszonyuk, magas jövedelmük és tőkéjük van.

Közben 840 ezer ember szembesül azzal, hogy a havi bevételük több mint 40 százaléka megy lakhatásra, 2,5 millióan élnek beázó, vizes lakásokban, és 4 millióan túlzsúfolt lakásokban.

Ezek az adatok a Habitat for Humanity lakhatással foglalkozó civil szervezettől vannak, amely évek óta mondja, hogy miközben a magyarok 90 százaléka a saját lakásában lakik, sokan azért élnek rossz körülmények közt, a munkalehetőségektől távol, mert nem férnek hozzá a bérlakásokhoz. Akiknek nincs elég pénzük saját lakásra, azok vagy lakáshitelt vesznek fel, amivel jelentős kockázatot vállalnak, vagy olcsó albérletet keresnek, de ha valahol találnak is ilyet, ott többnyire nincs munka.

A nagyvárosokban viszont az utóbbi években az egekbe szöktek az albérletárak, Budapesten négy év alatt megduplázódtak. Ez sokakat érint, hiszen nagyjából 900 ezren élnek bérlakásban, sokan rövid távú szerződéssel, vagy akár szerződés nélkül, kiszolgáltatva a tulajdonosnak.

A fővárosban még a XXII. kerületben is 46 százalékkal drágultak az albérletek 2011 óta, és máshol ennél csak nagyobb volt a növekedés. A belső kerületekben (I., V., VI., VII., VIII., IX.) a legrosszabb a helyzet, ahol 130-150 százalékos a drágulás. A Habitat szerint azért szabadultak el az árak a nagyobb városokban, mert leginkább itt jönnek létre új munkahelyek, itt magasabb az átlagkereset, a nagy tömegben megjelenő külföldi diákok és turisták pedig sokkal több pénzt tudnak lakásra szánni, mint a magyarok. Ez felnyomja az árakat, a kínálat viszont már nem tud bővülni állami beavatkozás nélkül.

A Habitat idén áprilisban kampányt és petíciót indított, hogy olcsóbban és jobb feltételek mellett lehessen hosszú távon bérlakásban élni. A petíciót több mint hatezren írták alá, szeptemberben pedig kiadtak egy tanulmánykötetet a bérlakásszektor problémáiról, a megoldási javaslataikról és arról, hogy milyen külföldi megoldásokat lehetne átvenni.

Add ki olcsóbban a lakást!

A kormány 2018-tól egységessé teszi a lakáskiadásból származó jövedelmek adózását, ami a Habitat szerint segíthet a szektor kifehérítésében, és valamelyest a városok közti árkülönbségek csökkentésében is, de ahhoz, hogy tényleg megfizethetőek legyenek az albérletek, további intézkedések kellenek.

Először is, érdekeltté kellene tenni a tulajdonosokat abban, hogy hosszú távra, a piaci ár alatt adják ki a lakásukat.

Erre most semmi sem ösztönzi őket, a hatalmas kereslet miatt ugyanis biztosak lehetnek benne, hogy találnak bérlőt, még castingot is szervezhetnek, ahol kiválaszthatják a leginkább fizetőképes bérlőt.

A Habitatnál azt mondják, adózzon kevesebbet az, aki hosszú távra, egy bizonyos ár alatt adja ki a lakását. Ez az árszint településenként, évente változna, hogy ne legyen irreálisan alacsony, és adókedvezményt adnának azoknak is, akik jó állapotú lakást adnak ki.Az adócsökkentés viszont csak szigorúbb ellenőrzés mellett működhetne, most ugyanis sokan egyáltalán nem fizetnek a kiadás után.

Olaszországban például a tulajdonosok választhatnak, hogy szabályozott vagy piaci áron adják ki a lakásukat. A szabályozott lakbért települési szinten határozza meg az önkormányzat, valamint a bérbeadók és a bérlők érdekképviseleti szervezete. Ezek 10-20 százalékkal alacsonyabbak a piaci lakbéreknél, mégis megéri ezt választani, mert mindkét fél jelentős adókedvezményeket kap. Ez sokak számára vonzó, 2015-ben a magánbérlakások 26 százalékát így adták ki.

lakas2

Eltört három pohár? Sajnos nem adhatom vissza a kauciót

A Habitat szerint nagy baj a mostani szabályozással, hogy egyenlő erősségű felekként kezeli a bérlőt és a tulajdonost, pedig a valóságban nincsenek egy szinten. A tulajdonost legrosszabb esetben anyagi kár ér, ha nem fizet a bérlő, utóbbinak viszont a lakhatása forog kockán, végső esetben akár a tetőt is elveszíthető a feje felől, ráadásul a bérbeadó akár feketén is kiadhatja a lakását. Ezért a Habitat szerint a bérlőknek nagyobb védelmet kellene biztosítani, ahogy sok európai ország is teszi.

Ehhez képest itthon inkább a tulajdonosok tudják minimalizálni a saját kockázatukat, például azzal, hogy közjegyzőnél tett bérlői nyilatkozatot kérnek, ami még több tízezres plusz költséget is jelent a bérlőnek.

Az sem világos, ki felel a lakásban tönkrement dolgokért. A törvény a tulajdonos és a bérlő megállapodására bízza, hogyan egyeznek meg a lakás karbantartásáról és felújításáról. Ha nem állapodnak meg külön, a bérlő köteles karbantartani és felújítani a lakást, de a tulajdonosnak kell cserélnie a berendezési tárgyakat, legalábbis akkor, ha nem a bérlő miatt mentek tönkre. Azt persze nem mindig könnyű eldönteni, ki idézte elő a problémát, a bérlő pedig nem feltétlenül akar a felújítással vesződni, ha még csak néhány hónapja él a lakásban.

Ebből gyakran óriási viták kerekednek, aminek sokszor az a vége, hogy a tulajdonos nem adja vissza a szerződéskötéskor átvett kauciót, amit a képlékeny szabályozás miatt simán meg is tehet.

Ezért is hallani olyan esetekről, amikor néhány eltört pohár, egy koszosan hagyott sütő és egy mozgó vécéülőke miatt a tulajdonos százezreket akar visszatartani, a bérlő pedig könyöröghet a pénzéért.

Sok országban a magyarországinál jóval részletesebben szabályozzák a lakáskiadást. Németországban például a tulajdonos csak hosszabb felmondási idővel mondhatja fel a szerződést, Dániában és Franciaországban pedig csak különleges esetben teheti ezt meg, például ha el akarja adni, vagy ő maga akar beköltözni a lakásba.

De hiába a részletesebb szabályozás, viták mindenhol előfordulnak. Svédországban, Norvégiában, Dániában és Hollandiában ezért külön lakásbérleti bíróságok működnek, Németországban pedig békéltető testület vesz részt az ilyen ügyekben. Írországban külön Lakásbérleti Bizottságot állítottak fel, amely egyszerre monitorozza a bérlakásszektort, és közreműködik a viták rendezésében. Az esetek 75 százalékában sikerül telefonos mediációval elsimítani a konfliktusokat, és összességében negyedére csökkent a viták rendezésének ideje. Az íreknél annyira bejöttek az új intézkedések, hogy a kilencvenes évek óta tíz százalékkal nőtt a bérlakások aránya az összes lakáson belül, így sokkal többen tudnak megfizethető lakáshoz jutni.

Itthon nincs külön lakásügyekkel foglalkozó testület, de a Habitat szerint nem is kellene feltétlenül új intézményt létrehozni, akár a kormányhivatalok is elláthatnák ezt a feladatot.

lakas1

És mi lesz a legszegényebbekkel?

De ha mindez meg is valósulna, még mindig nem jelentene megoldást azoknak, akik annyira rossz helyzetben vannak, hogy nem tudják kifizetni a piaci lakbéreket. Itthon az apróra zsugorodott szociális bérlakásszektor ehhez kevés, a budapesti kerületek inkább szabadulni próbálnak a lakásaiktól, az állomány egy részét pedig egyszerűen hagyják üresen állni.

A Habitat szerint ezért Magyarországon is ösztönözni kellene a nonprofit, szociális lakástársaságok létrehozását, amelyekre szintén van példa külföldön. Ezek lehetnek önkormányzati vagy magántulajdonban, és direkt a rászorulóknak adnak ki lakásokat, a veszteségüket pedig állami támogatással pótolják.

Vannak olyan társaságok is, amelyek néhány lakást kifejezetten magas áron adnak ki, így pótolják a veszteséget a másik oldalon, az esetleges nyereséget pedig a saját szociális tevékenységükbe forgatják.

A tapasztalatok szerint az ilyen társaságoknak eleinte sok állami segítségre van szükségük, például építési telkekre, kamatmentes hitelekre és más támogatásokra. Idővel viszont a társaságok önfenntartókká is válhatnak, ahogy Hollandiában is történt. Itt a lakások harminc százalékát ilyen társaságok kezelik: azért erősödtek meg így, mert a második világháború után az állam az ő támogatásukon keresztül próbálta enyhíteni a lakáshiányt. A 90-es évekre ez sikerült is, azóta csak korlátozottan támogatják őket.

Szociális lakásügynökség létrehozásával már Magyarországon is kísérleteztek, de csak kicsiben: néhány éve a szombathelyi önkormányzat próbálkozott vele. A Habitat és a Városkutatás Kft. közös programjának lényege az volt, hogy

- a tulajdonos három évre lemond a lakásáról, és átadja egy szociális lakásügynökségnek,

- az ügynökség ezután kiadja a lakást a piaci ár nyolcvan százalékáért olyasvalakinek, aki normális áron nem tud lakást bérelni,

- cserébe, hogy a tulajdonos lemond a lakás kezeléséről, az ügynökség bizonyos garanciákat vállal. Kapcsolatot tart a bérlőkkel, beszedi a bért, és vállalja annak a kockázatát, hogy a bérlő lelakja a lakást, nem fizeti a rezsit, vagy ha egy-két hónapig éppen senki sem költözik be.

De ahhoz, hogy ilyesmi országos szinten is működjön, állami szerepvállalás kellene. A Városkutatás Kft. úgy számolta, hogy 10 000 lakás bevonása 4,1 milliárd forintba kerülne az államnak, ami Hegedűs József, a cég igazgatója szerint elfogadható összeg a hasonló programokhoz képest.

A Habitat eljuttatta a petíciót és a tanulmánykötetet a Nemzetgazdasági Minisztériumnak is, de egyelőre nem kaptak választ.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Frei Tamás: A magyar társadalom sose fogja megbocsátani Orbán Viktornak, hogy nekünk ilyenek lettek az oligarcha-családjaink
Új, Kobalt című könyve apropóján adott interjút Frei Tamás a Magyar Hangnak, ahol a regény geopolitikai háttere mellett beszélt Orbán Viktor nemzetközi szerepéről és az ország jövőjéről is.


Az író szerint új könyvének egyik karakterét, egy pocakos, vadászó, NER-milliárdost már több valós személy is magára vette. Elmondása szerint vicces, amikor a „könyv fölött álló kiadók és terjesztők szintjére” befut egy telefon, és egy oligarcha azzal tiltakozik, hogy ő nem is olyan, mint a regényben. „És azt mondja, hogy magamra ismertem, de én nem ilyen vagyok. Hát akkor miért rántottad magadra? Most akkor magyarázzam, hogy nem is ő, hát hiszen ő is mondja, hogy ő nem ilyen” – ecsetelte a helyzet abszurditását. Frei szerint a karaktert Mészáros Lőrinctől Szíjj Lászlóig sok mindenkiből gyúrta össze.

A könyv 2025-ben játszódik, és Orbán Viktor még mindig miniszterelnökként szerepel benne. Frei Tamás a jelenlegi belpolitikai helyzetet elemezve úgy látja, hogy 50-50 százalék az esélye a Fidesz-kormány maradásának. Úgy fogalmazott: „minimum annyi esélyt látok, hogy a Fidesz marad, mint hogy nem.”

Az interjúban Frei Tamás élesen bírálta a magyarországi oligarcha-rendszer kiépítését, amelyet Orbán Viktor legsúlyosabb bűnének nevezett.

„Ez lesz a legsúlyosabb bűne Orbán Viktornak. Nem fogják megbocsátani. A magyar társadalom történelmileg sose fogja megbocsátani. Hogy nekünk ilyenek lettek a... ezek lettek az oligarcha-családjaink” 

– jelentette ki.

Úgy véli, a folyamatot rosszul vitelezték ki, rossz embereket választottak, és ez nem a dél-koreai modell, ahol a legtehetségesebb szereplőket támogatta az állam. Szerinte ezek az emberek abban tehetségesek, hogy megszerezzék a pénzt, de abban már nem, hogy üzemeltessék a megszerzett vagyont. „Pontosan tudom, hogy próbálják a menedzsereket levadászni, hogy ezt a kuplerájt üzemeltessék. Már azt se tudják, mijük van.” Ennek következménye Frei szerint egy rettenetes kontraszelekció, ami miatt a tehetséges emberek elhagyják az országot, ennek következtében millió befektetés nem jön be.

„Tényleg az lesz a legvége, hogy ők meggazdagodtak, és egyébként semmi haszna ebből az országnak nem volt, és nem lesz.”

Frei szerint ezután jön a magyar történelem tipikus tragikuma. „Itt egy-két generációnként mindig lenullázódik ez az ország, ugye? És újrakezdjük, és a Dunába lőjük, és kitelepítjük, és államosítjuk, és privatizáljuk, és reprivatizáljuk, és most majd megint reprivatizáljuk” – mondta, hozzátéve, hogy

a mostani oligarcha-családok második generációjának tagjai tévednek, ha azt hiszik, 40 év múlva is luxuséletet élhetnek.

A világpolitikai helyzetet elemezve kifejtette, hogy a világ egyre inkább az 1600-as évek eleji, harmincéves háború korszakára kezd hasonlítani, ahol az államok nem állandó szövetségi rendszerekben, hanem ügyek mentén, eseti jelleggel működnek együtt. Szerinte a világ egyre több országában egyetlen ember dönt, ami furcsa módon kiszámíthatóbbá teszi a politikát, hiszen elég az adott vezető – például Donald Trump, Hszi Csin-ping vagy Orbán Viktor – szándékait megérteni.

Frei szerint a világ a nagyhatalmak harcának korszaka felé halad, ahol Magyarországnak is döntenie kell majd, kivel van. Példaként említette az akkumulátorgyártást, ahol az amerikai és a kínai technológia versenyez egymással. Állítása szerint eljöhet a pillanat, amikor az országot felhívják.

„Mi van akkor, hogyha majd jön a hívás Trumptól, vagy Hszi Csin-pingtől, hogy kivel vagy, Viktor?” – tette fel a kérdést.

Frei Tamás szerint Orbán Viktor a hozzá hasonló úton járó politikusok, így Donald Trump számára is jelentős szereplő. Úgy látja, Trump jobban figyel Orbánra, mint sok más vezetőre, mert valós példának tekinti arra, „hogy hogy kell egyszemélyes országmenedzserré válni, és ebben mennyire kell vizionárius módon határozottnak és eltökéltnek lenni”,  a cél érdekében akár „maffiamódszerekkel” megsemmisíteni az ellenfelet.

Az ország gazdasági jövőjével kapcsolatban pesszimista. Úgy látja, Magyarország beleragadt a közepes jövedelmű országok csapdájába, ahonnan a Covid, az ukrajnai háború és a választási költekezések miatt már nem is tud kitörni.

A legrosszabb forgatókönyvnek azt tartja, hogy az ország visszasüllyed az összeszerelő üzem szintjére, de már nem is magyar, hanem importált, például fülöp-szigeteki munkaerővel, miközben a magyar társadalom 80 százaléka a mindennapi megélhetésért küzd. Feltette a költői kérdést, amit Orbán Viktornak is feltenne: „Jól látom, hogy ön most már föl is adta a reményét, hogy mi ezt megugorjuk, és ezért azt találta ki, hogy visszamegyünk újra az olcsó munkaerő országába?”

Rámutatott, hogy míg Amerikában politikai botrányt okozott, hogy a jövedelmek 8%-át költik élelmiszerre az emberek, addig „Magyarországon ez már majdnem 40%.”

Szerinte a magyar politikai elitből senki nem beszél őszintén az emberekkel a valós helyzetről. „Ezen a vonalon itt én egy hangot nem hallok, aki a magyar emberekkel tényleg őszintén beszél” – jelentette ki.

Az interjú végén a magyar társadalom állapotát Hamvas Béla Az öt géniusz* című műve alapján elemezte. Elmélete szerint Trianon után felborult a történelmi Magyarországot alkotó ötféle embertípus (délias, nyugatias, északi, sztyeppei és bizánci) egyensúlya, és a „sztyeppei magyar” mentalitása került túlsúlyba.

Szerinte az azóta tartó kivándorlás ezt az arányt tovább rontotta, és ez a kulturális-antropológiai eltolódás az ország mélyebb problémája, aminek a megoldása nélkül a gazdaságpolitikai döntések felszínesek maradnak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Kitálalt a volt kémfőnök: Maga az Orbán-kormány jelenti a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatot
Telkes András szerint a kormány baráti viszonya Moszkvával és Pekinggel védtelenné tette az országot. A szakértő úgy látja, a szolgálatok ma már nem a nemzetet, hanem a hatalmat védik.


Magyarországon a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatot maga az Orbán-kormány jelenti – erről beszélt Telkes András, az Információs Hivatal egykori főigazgató-helyettese Kéri László politológus KÉRI KÉRDI című műsorában. A szakértő szerint a titkosszolgálati tevékenység általában azokban a viszonyokban erősödik fel, ahol egy országnak érdekellentétei vannak, a jelenlegi kormányzat felfogásában pedig ezek az ellentétek nem Oroszországgal vagy Kínával, hanem Brüsszellel és a „Soros-birodalommal” szemben állnak fenn.

Telkes úgy látja, hogy azokban az irányokban, ahol a kormányzat barátságot ápol és kevés az érdekellentét, egy kis kapacitásokkal bíró országban a titkosszolgálati munka – a hírszerzés és a kémelhárítás is – visszafogott lesz.

„Tehát így fordulhat elő az, hogy Magyarország tulajdonképpen titkosszolgálati átjáróházzá vált”

– fogalmazott a szakértő.

Példaként említette, hogy Oroszország szabadon hozzáférhetett a Külügyminisztérium informatikai rendszereihez. Ezt arra vezette vissza, hogy a kormány korábban megszüntette az önálló nemzetbiztonsági felügyeletet. Állítása szerint korábban Magyarországnak olyan kibervédelmi képességei voltak, hogy a magyar szakemberek jelezték nyugati partnereiknek az oroszok által alkalmazott új módszereket, de ez a képesség mára jelentősen meggyengült.

Telkes András szerint az orosz témával kapcsolatban látható, hogy „tulajdonképpen egy politikai együttműködés alakult ki a magyar kormány és az orosz hírszerzés között”. Ezt szerinte jól példázza az az eset, amikor az orosz Külső Hírszerző Szolgálat (SVR) közleményt adott ki arról, hogy Brüsszel és Ursula von der Leyen akarja Magyar Pétert hatalomra juttatni. A szakértő felidézte, hogy másnap a magyar külügyminiszter lényegében megerősítette ezt a narratívát.

A nemzetbiztonsági szakértő egy másik példát is hozott az orosz-magyar propaganda együttműködésére. Elmondása szerint a magyar propagandasajtóban jelent meg először az az információ, hogy az ukránok lezuhant orosz drónokból akarnak robbanófejjel ellátott fegyvereket összeszerelni, amelyeket Lengyelország és Románia ellen vetnének be. Ezt a hírt felkapta az orosz külügyi szóvivő, majd egy orosz X-csatorna már arra hivatkozott, hogy az információ a magyar hírszerzéstől származik, végül pedig az SVR is kiadott egy közleményt az állítólagos ukrán provokációról. „Tehát egy ilyen ide-oda pingpongozás volt az információ” – foglalta össze a folyamatot.

Telkes szerint az orosz beavatkozás a jövőben még komolyabb lehet.

Úgy véli, „azzal, hogy létrehozzák ezeket a digitális polgári köröket, egy nagyon széles ajtót nyitnak az orosz szolgálatoknak arra, hogy beavatkozhassanak a magyar választásokba”.

Kifejtette, hogy az orosz szolgálatoknak specializált egységeik vannak arra, hogy valódinak látszó profilokkal és információkkal jelenjenek meg egy másik ország online terében. Szerinte „itt meg lehet jelenni ebben a digitális polgári körös ökoszisztémában úgy, mintha magyarok lennénk, és ebbe el lehet ültetni az orosz érdekeknek megfelelő információkat, úgyhogy ezt mi tulajdonképpen észre se vesszük”.

A szakértő a kínai jelenlétre is kitért. Felidézte, hogy májusban Budapestre látogatott a Kínai Kommunista Párt egyik magas rangú tisztségviselője, aki korábban állambiztonsági miniszter volt, és jelenleg is a pártapparátusban felügyeli ezt a területet. Telkes szerint a politikai tárgyalások mellett a kínai vezető felkereste az Információs Hivatalt is. „Tehát ez számomra azt jelenti, hogy itt egyfajta titkosszolgálati kapcsolatfelvétel is történt Kína és Magyarország között” – mondta. Emellett megemlítette a magyar és a kínai hírügynökségek közötti megállapodást is, amely hírcserét és szakemberek képzését is magában foglalja, ami szerinte szintén tág kaput nyit a kínai befolyásnak.

Telkes András szerint az orosz és a kínai érdekek közösek abban, hogy Orbán Viktort hatalomban tartsák.

„Azt hiszem, ami közös itt az orosz és a kínai érdekekben az az, hogy egyfelől mindenképpen Orbán Viktor-t hatalomban tartsák, de úgy tartsák hatalomban, hogy Magyarország közben az EU és a NATO tagja maradjon”

– jelentette ki, hozzátéve, hogy Magyarország így hídfőállás lehet ezen hatalmak számára.

Az interjú végén a Tisza Párt környékén is feltűnő szakértő arról is beszélt, hogy egy esetleges kormányváltás után mik lennének a legfontosabb teendők a nemzetbiztonság területén. Ezek között említette a szolgálatok feletti parlamenti és politikai ellenőrzés helyreállítását, a politikai felelősségi viszonyok átláthatóvá tételét, valamint a 2010 után keletkezett teljes dokumentáció megmentését és feldolgozását, hogy rekonstruálható legyen, mi történt az elmúlt másfél évtizedben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Elveszi a nyugdíjakat”/ „Ez egy baromság” – Magyar Péter megosztott faluban kezdte új országjárását
Már Magyar Péter érkezése előtt ott voltunk Csákberényben, hogy megtudjuk, hogyan gondolkodnak a Tiszáról és a Fideszről új országjárásának első állomásán. Magyar azt mondta: személyes jelenléttel, őszinteséggel, tájékoztatással lehet a kis településeken győzni.


Magyar Péter a Fejér megyei Csákberényben kezdte legújabb országjárását, amelynek az „Út a győzelembe” nevet adta. A faluban egyesek a migránsoktól és a nyugdíjuk elvesztésétől rettegnek, mások a TISZA Pártban látják a jövőt és a Fidesz-propaganda végét.

„És én megmondom őszintén, én félek a migránsoktól, igen” – jelentette ki egy helyi asszony, aki szerint Magyar Péternek teljesítenie kell, amit „Brüsszelből, a Weberék diktálnak”. A nyugdíjas asszony arról beszélt, hogy ő a kormányváltástól a megélhetését is félti. „Azt beszélik, hogy elveszi a nyugdíjakat, elveszi a 13. havit” – panaszolta, majd hozzátette, hogy bár ez egyelőre csak „szóbeszéd”, szerinte „az előbb-utóbb igaz lesz”. Arra a kérdésre, hogy ki tud-e jönni a nyugdíjából, egyértelmű nemmel felelt.

Mások azonban egészen másképp látják a helyzetet. „Aki ezeket elhiszi, az menthetetlen” – vélekedett egy férfi, aki szerint a Fidesz hazugságait terjeszti.

„A független médiában és a nem állami pénzből fizetett médiában milliószor elhangzik, hogy mi az igazság”

– tette hozzá. Egy nő egyenesen „baromságnak” nevezte a nyugdíjak elvételéről szóló híreket. „Hogyne, ezt mondja a Fidesz. Én nem gondolom, nem hiszem, sőt meg vagyok róla győződve, hogy ez egy baromság” – mondta.

„Munka, munka, munka, személyes jelenlét, őszinteség, emberség, tájékoztatás” – sorolta Magyar Péter, hogy szerinte hogyan lehet győzni a kis településeken.

Üzent a nyugdíjasoknak is:

„látni fogják, hogy ha most 80 ezer forint a nyugdíja, korábban egy év alatt esetleg kap 20 ezer forint pluszt, nálunk meg 7200 forinttal fog többet kapni. A SZÉP-kártya miatt, meg az 50%-os nyugdíjemelés miatt.”

Hozzátette, hogy a propagandát az emberek pénzéből finanszírozzák, de „158 nap múlva majd ez is megszűnik”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Börtön jár érte!” – Magyar Péter keményen üzent a Fidesznek a kirobbant adatbotrány után
A politikus szerint a kormánypárt illegálisan listázza a TISZA szimpatizánsait a megszerzett adatokból. Ezért a törvény szerint akár többéves szabadságvesztés is kiszabható.
Malinovszki András - szmo.hu
2025. november 06.



A Tisza Világ nevű mobilalkalmazásból egy mintegy 200 ezer sort tartalmazó adathalmaz került nyilvánosságra. Az ügyben a kormányoldal és Tisza Párt teljesen ellentétes magyarázattal állt elő. Erről kérdeztük Magyar Pétert, az ellenzéki párt elnökét, és Menczer Tamást, a Fidesz kommunikációs igazgatóját.

Menczer szerint a tények egyértelműen ukrán szálra utalnak. Állítása szerint a kiszivárgott adatok között két ukrán állampolgár, Miroslav Tokar és egy Andriy Galelyuk nevű férfi is szerepel, akik a PettersonApps nevű ukrán cégnek dolgozva vettek részt az applikáció fejlesztésében és tesztelésében.

„Ezeket az adatokat az ukránok kapták meg és vitték magukkal, és ott van 200 ezer magyar ember adata egy háborúban álló kormánynál, aminek szuverenitási és nemzetbiztonsági vonatkozása van”

– jelentette ki Menczer, aki szerint Magyar Péter korábban letagadta, hogy ukránokkal dolgozott volna. A kormánypárti politikus úgy véli, nem egyszerű behatolásról van szó, hanem együttműködésről.

Ezzel szemben Magyar Péter orosz titkosszolgálati akciót sejt a háttérben, amelynek célja Orbán Viktor hatalomban tartása. „Kinek az érdeke hatalomban tartani Orbán Viktort és a galerijét? Mindenki tudja: az orosz elnöknek és az oroszoknak” – fogalmazott a Tisza Párt vezetője. Szerinte az ukrán neveket és feliratokat az orosz szolgálatok is elhelyezhették az adatbázisban megtévesztésül. Kiemelte, hogy a kormány narratívája folyamatosan változott: először amerikai, majd ukrán fejlesztőkről beszéltek, végül pedig ukrán elkövetőkről.

Magyar szerint a legfontosabb kérdés, hogy ki használja fel az illegálisan megszerzett adatokat. „Érdekes módon mégis az orbáni hatalom használja ezeket az adatokat: az orbáni propaganda listázza ez alapján a civileket, hozza nyilvánosságra művészek, bírók, újságírók nevét, elérhetőségét, címét. Akkor hol vannak itt az ukránok?” – tette fel a kérdést.

A politikus szerint az adatokkal való visszaélés és a listázás bűncselekmény, amelyért a törvény szerint börtön jár. „Remélem, hogy tudják: ezt a magyar hatóságok ki fogják vizsgálni, ha a választásokig nem, akkor utána” – üzente a fideszes politikusoknak.

Magyar Péter azt is állítja, hogy a nyilvánosságra hozott lista manipulált, mivel olyan személyek neve is szerepel rajta, akik soha nem töltötték le az alkalmazást. „Ha valaki manipulálja, akkor nem belül manipulálja, hanem a Karmelitában vagy éppen az orosz nagykövetségen” – tette hozzá.

Magyar Péter és Menczer Tamás a botrányról

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk