SZEMPONT

A zokni a betét, a zsepigombóc meg a tampon a rászoruló nőknek

Zsilák Szilvia írása az Abcúgon - szmo.hu
2019. július 02.

A bevásárlóközpontokból gyűjtött össze WC-papírt

Dorkával már egy másik budapesti hajléktalanszállón beszélgetünk. A harmincéves nő három hónappal ezelőtt veszítette el a munkáját, másfél hónapig élt az utcán, mielőtt bement a hajléktalanszállóra. Dorkával a tömött hálótermekben próbálunk beszélgetésre alkalmas helyet keresni, de nem járunk sikerrel. Végül az egyik kisebb szobában kezdi el mesélni, hogyan vészeli át hajléktalan nőként a menstruáció időszakát. Dorkáról az ember első benyomása, hogy egy magára nagyon adó, igényes nő, ha nem ezek között a körülmények között találkoznánk, nem gondolnánk, hogy hajléktalanszállón él.

Korábban szobalányként dolgoztam, a hotelben a lakhatást is biztosították, ám amikor megszűnt a munkahelyem, nem volt elég pénzem egy albérletet kifizetni, de még a munkásszálló is túl drága volt. Eleinte az utcán éltem, és nem volt pénzem betétre vagy tamponra. A járókelőktől kéregettem pénzt cigire, bár én egyáltalán nem dohányzom, de cikinek éreztem volna odaállni az emberek elé, hogy légyszi adjatok tamponra valót. Úgy gondoltam, hogy cigire jobban adnak, mintha direkt tamponra kérek, amire végül is elköltöttem azt a kis pénzt. Betétet nem szoktam használni, azt nem szeretem, nekem a tampon vált be, a bevásárlóközpontokban mindig meg tudtam mosni a kezem a csere előtt

– meséli Judit.

Amikor még az utcán élt, papírzsebkendővel próbálkozott felfogni a vérzést, ami jobbnak bizonyult, mint a semmi, de hamar átázott. Ha épp tudott szerezni valahol WC papírt, azt összetekerte és berakta a táskájába, tett el későbbre is, többnyire a bevásárlóközpontokban használta ki a lehetőséget. “Persze előfordult, hogy átáztam az utcán, szörnyen éreztem magam, volt nálam egy pulcsi, azt a derekamra kötöttem, busszal kellett menni pár megállót, és rögtön az első lehetőségnél nadrágot kértem, letusoltam, rendbe tettem magam.”

Idővel feltérképezte a lehetőségeit, egyszer bement a Máltai Szeretetszolgálat Miklós utcai hajléktalanellátójára fürdeni, és megkérdezte, hogy nincs-e véletlen tamponjuk. Korábban volt, hogy egy nap három helyre ment be tamponért, most már tudja, hogy hol, mit és mennyit adnak. “A Máltai Szeretetszolgálatnál a hölgyek nagyon segítőkészek, egyből elláttak tamponnal, amikor szükségem volt rá, tőlük bármikor tudok kérni, amennyi szükséges.” Ez nagy segítség neki, mert bár a legolcsóbb tampont veszi a boltban, ha valakinek nincs pénze, akkor négy-ötszáz forint is hatalmas kiadás.

Dorka másfél hónappal ezelőtt költözött be egy hajléktalanszállóra, mert az utcán többször is kirabolták, “azóta ez már a harmadik táskám, a pénzem, a telefonomat, a papírjaimat is elvitték” – mutat a fekete táskájára a nő. “A családom vidéken él, nekik sincs sok, pár ezer forintot tudnak havonta küldeni. Nekem kell ebből kilábalni, dolgozni akarok. Remélem hamarosan találok munkát, most csütörtökön is megyek egy állásinterjúra” – mondja végül Dorka.

Kreatívnak kell lenni: egy betét vattával tovább kitart

Evelin jelenleg egy gyorsétteremben dolgozik Angliában, a 25 éves nő az anyagi nehézségei miatt kényszerült félbehagyni itthon a tanulmányait. A menstruációs szegénység először az egyetemi évei alatt érintette, akkoriban nem mert róla senkinek sem beszélni.

Ez nagyon kínos volt, és senkivel nem tudtam erről beszélgetni, fogalmam sem volt, hogy másnak is van ilyen problémája. Örülök, hogy egyre többet lehet hallani a menstruációs szegénységről, mert ez máig egy tabutéma. Angliában a mostani lakótársam tisztában van azzal, hogy milyen az, amikor a betét vagy a hús között kell választani, vele erről tudok beszélni, ez egyfajta megnyugvás

– mondja Evelin.

A nő egy Pest megyei városban élt édesanyjával, miután az édesapja meghalt, már csak rá támaszkodhatott. Mivel az édesanyja bolti eladóként dolgozott, így kevés pénzből kellett gazdálkodniuk.

Amikor középiskolás voltam, anyukám mindig megvette nekem az intimbetétet, de előfordult, hogy emiatt valami más visszakerült a polcra, volt, amikor például a betét és a gyümölcs között kellett választani. Egyetemistaként viszont már nem akartam, hogy az édesanyám segítsen ki. Az az ő pénze, azt ő kereste meg, nem tudtam nézni, hogy mennyi mindenről mond le miattam. Elkezdtem diákmunkásként boltban dolgozni, és az ösztöndíjból próbáltam fenntartani magam.

Evelin megpróbált keveset költeni, viszont a higiéniai termékekről nem tudott lemondani, már az édesanyja is arra tanította, hogy az ápoltság nagyon fontos. Főleg a ruhákon spórolt, ha egy farmerja például kiszakadt, akkor volt, hogy azt háromszor-négyszer is megvarrta. Ezekben az időkben többször kellett kölcsön kérnie betétre, tamponra és alapvető higiéniai termékekre. A menstruáció is kreativitást igényelt.

“Amennyire tudtam, igyekeztem a betéttel is spórolni, egy vattaréteget tettem rá, így elég volt azt cserélni, egyébként az erősebb napokon hat betétet is elhasználtam volna. Mindez viszont nagyon körülményes, a véres vatta ráragad a bőrre, ezért kell hozzá nedves törlőkendő is, ami szintén nem olcsó” – emlékszik vissza.

Féltem, ha átázok, felkerülök egy közösségi oldalra

Az erősebb napokon nem nagyon mozdult ki otthonról, mert a vattaréteget gyakran kellett cserélnie, a legnagyobb problémát az egyetemi órák látogatása jelentette ezeken a napokon. “Egy másfél órás egyetemi órára viszont az erős napokon nem mertem bemenni, egyszerűen rettegtem, hogy mi van, hogyha átázok, és nem tudom kicserélni. Az előadásokat még meg tudtam szerezni, de a gyakorlatokkal sokkal nehezebb volt, ahol ráadásul a jelenléti ívet sem tudtam aláírni. A menstruációm miatt nem csak az iskolából, de a munkahelyről is volt, hogy hiányoztam, az hazudtam, hogy ment a hasam, hánytam, ilyenek.”

Az viszont meg sem fordult a fejében, hogy a tanárral megbeszélje a hiányzás valódi okát. Nemcsak a vérzés, de görcsök is közrejátszottak, hogy otthon maradt. “Gyógyszert is szedek, mert gyakran fájdalommal jár, ez is kiadás. Előfordult, hogy nem volt erre pénz, ekkor édesanyám különböző teákat főzött, és melegvizes palackot adott, ezek is hatnak, csak lassabban. Egy cickafark tea csak enyhíteni tudja a fájdalmat, a gyógyszer viszont elvágja.” Másik nagy félelmét az utazás jelentette. “Egyszer átáztam, mert lekéstem a vonatom, akkor a pulcsimat tekertem a derekam köré, és édesanyám kijött elém a buszhoz. Ez több mint öt éve volt, de ez egy lányra rányomja a bélyegét, ott volt a rettegés, hogy valaki lefotóz és felrakja az egyik közösségi oldalra, féltem, nehogy viszontlássam magam.”

Segítséget kért az interneten, egy idegen pedig intimkelyhet vett neki

A munkát azonban csak nehezen tudta összeegyeztetni a dupla nyelvszakos tanulmányaival, végül otthagyta az egyetemet, és teljes munkaidőben bolti eladóként helyezkedett el. Azonban a havi nettó 120 ezer forintos fizetés még mindig nagyon szűkösnek bizonyult, ezért külföldre utazott. Nagyon nagy segítség, hogy már nem kell betétre költenie, mert egy ismeretlen nő a Facebookon keresztül ajándékozott neki egy intimkelyhet, – akkoriban minden forint számított, mert kellett a repülőgép árára a pénz.

“Ez egy hatalmas segítség volt, a magyar fizetésemből egyszerre nem tudtam volna megvenni, ez nagyon sok pénz volt nekem, postaköltséggel együtt 7500 Ft volt.” Ráadásul az intimkehely kicsit rizikós, mert nehéz a megfelelő méretet kiválasztani. Az otthonában megfelelőek a higiéniai körülmények, alaposan kezet tud mosni a csere előtt, ezért számára megoldást jelent az intimkehely. 12 órán keresztül bent maradhat, így nem kell cserélni a munkahelyen, egy nagyon erős napon is kitart. Egyszer a biztonság kedvéért berakott egy intim betétet is, de teljesen tisztán maradt, úgyhogy nagyon örült. Ha mindig fertőtlenítik, akkor tíz évig is használható, “forró vízben szoktam kiforralni, és legalább kevesebb szemetet termelek.”

“Ahogy anyagilag rendbe jövök, én is szeretnék adakozni, ezt a segítséget, amit kaptam, vissza fogom adni a társadalomnak. Egy rossz szó nem ért, amikor kértem, senki nem mondta, hogy inkább menjek el dolgozni, hanem segítséget kaptam. Remélem, más nőket is inspirálok arra, hogy merjenek erről a problémáról beszélni, és merjenek segítséget kérni, és hogy ne kelljen nagymamáink módszereit alkalmazniuk, amikor menstruálnak.”

Betétet vesz a diákjainak

Miközben kérdezősködtünk, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy nem csak a betétosztásnak, hanem a felvilágosításnak is hatalmas szerepe van abban, hogy a fiatal lányok ne kerüljenek kellemetlen szituációkba a menstruációjuk miatt. Nóra egy budapesti általános iskolában osztályfőnök, ahová nagyrészt hátrányos helyzetű diákok járnak, vele az egyik osztályteremben ülünk le beszélgetni a témáról. A tanártól megtudjuk, hogy a nehéz körülmények közül érkező gyerekek családként tekintenek egymásra. Vannak témák, amikről nagyon nyíltan beszélnek, de a menstruáció szót ki sem ejtik a szájukon, de ha baj van, akkor összezárnak és segítenek egymáson. Még a legnagyobb szájú diák is teljesen lefagy, amikor átázik, utána gyorsan pulcsit kötnek a derekára, a tanárok pedig felhívják a szülőt, és a gyerek elindulhat haza.

A lányok nem igazán használnak tampont, mert azt undorítónak tartják, a menstruációs kehellyel szintén elutasítóak, és sokaknak otthon nem adottak a megfelelő higiéniai feltételek sem a használatához. Jellemzően olcsóbb betétet használnak, rongyot, vattát nem vesznek igénybe. Körülbelül a diákok negyven százaléka viszont az iskolán keresztül jut betéthez. Többször a tanár is vett nekik a saját pénzéből, “beraktam az egyik fiókba az osztályteremben, és mondtam nekik, hogy nem is kell szólni”.

A másik probléma, hogy a lányok az osztályban nem készülnek fel a menstruációra. Mai napig előfordul, hogy átáznak, mert nem követik, hogy mikor fog megjönni nekik. A fájdalmat nehezen bírják, a menstruációs görcsök miatt előfordul, hogy valaki otthon marad, de a vérzés miatt nem szoktak kimaradni az iskolából. Fájdalomcsillapítót szintén biztosít a diákok számára, van, aki hoz magával gyógyszert, mert fű alatt fillérekért be tudják szerezni, volt, aki elkezdte osztogatni, ilyenkor azt is el kell magyarázni nekik, hogy ez nem cukorka.

Vér folyik belőlem, meg fogok halni

“Ha segítségre van szükségük, jellemzően hozzám fordulnak, volt egy diákom, aki hetekig folyamatosan menstruált, amikor beszéltem az édesanyjával, akkor az volt az első reakciója, hogy biztosan terhes. Gyakran a szülők sincsenek tisztában a női test alapvető működésével, nemhogy a gyerekek, általában nőgyógyászhoz is sokan csak a szüléskor mennek” – mondja Nóra. Több diákja csak az iskolában kap felvilágosítást arról, hogy mi történik a testével, amikor menstruál. “Csak a nyolcadikos biológia tankönyvben van szó a menstruációról, de mi ezt előrehozzuk, mert sokaknak már kilenc évesen megjön. Az anyukák pedig tabuként kezelik a témát, egy-két kivételtől eltekintve” – meséli a tanár. Amit a gyerekek a menstruációról tudnak, azt az iskolából viszik haza, otthon ezzel nem foglalkoznak.

Volt olyan diák, aki betegségnek nevezte a menstruációt, jellemzően csak akkor hiszik el, hogy az természetes folyamat, amikor tanárként elmondja nekik, hogy ő is menstruál. Továbbá sok családra jellemző, hogy otthon nem készítik fel a lányokat az első vérzésükre. “Ez az egész csak úgy rájuk zúdul, volt egy eset, amikor az egyik kislány kijött a WC-ből, ordított, zokogott, és segítségért kiabált. Épp arra jártam, megkérdeztem, mi a baj. Amire azt válaszolta, hogy vér folyik belőle, meg fog halni. Akkor elmondtam neki, hogy mi történik, és adtam neki betétet.”

Anya azt mondta, hogy nem szabad fürdeni

A diákjai több tévhitet is hallanak a szüleiktől, mint például, hogy “nem szabad ilyenkor fürdeni, mert anya azt mondta, hogy abba ilyenkor bele lehet halni.” Durva állapotok állnak elő időnként az osztályteremben. A diákjai ilyenkor meg is jegyzik, “hogy érzi tanár néni, milyen megjött szag van?” Valamelyik családnak van otthon fürdőszobája, de az is előfordul, hogy nincs, és nyolcan laknak egy pici lakásban.

Télen, amikor be van csukva az ablak, akkor elég durva szag van. Régebben volt egy kislány, aki épp menstruált, nagyon hideg volt odakint, folyamatosan arról beszéltek, hogy milyen büdös van, valaki rohad. Szegény pedig felállt, kinyitotta az ablakot, és odaállt. Mi pedig beszéltünk a szülővel, hogy ilyenkor is engedje fürdeni a lányt

– meséli a tanár.

(Kérésükre az interjúalanyok álnéven szerepelnek a cikkben.)

KÖVESS MINKET:

Népszerű

Ajánljuk

KULT

18 évesen nyitott saját edzőtermet, Predatornak pici volt, majd kokainfüggő és bipoláris lett – Jean-Claude Van Damme 65 éves

„Én vagyok a karate Fred Astaire-e” – mondta magáról a harcművészetekben és a balettben is jártas akciósztár, a pörgőrúgás mestere, a „brüsszeli muszkli”.

KÉK HÍREK

Vonat elé lépett egy ember, rendkívüli közleményt adott ki a MÁV – mutatjuk, melyik vonalat érinti a fennakadás

Érintett a hatvani és az újszászi vonal, valamint az S76-os járatok. A vizsgálat végéig ad hoc menetrendi módosításokra és zsúfoltságra készülhetnek az utasok.

KULT

A Házasság első látásra valóban érdekes kísérlet, csak épp a tudományos megalapozottsága azért megkérdőjelezhető

A műsor, amit „az ország kedvenc párkereső realityje-ként hirdetnek, azért mégsem olyan nagy truváj ott, ahol a mezőny olyan „klasszikusokból” áll, mint a „Házasodna a gazda”, a „Nagy ő” és a már címében is riasztó „Szingli vagy svindli”.

Címlapról ajánljuk

SZEMPONT

Csepeli György: Hasonló a helyzet 1956 őszéhez, amikor Rákosi már megbukott, Gerő Ernő fenyegetődzött, miközben a velük szemben álló Nagy Imre csillaga emelkedőben volt

A professzor szerint a megfélemlítés kis falvakban működhet, de a városokban nem ér célt. A politikai ügyek mögött szerinte más cél is lehet.

F. O. Fotó: Nagy Bogi - szmo.hu
2025. október 14.

Csepeli György szociálpszichológus a Népszavának adott interjúban arról beszélt, hogy

a megfélemlítés csak korlátozottan lehet eredményes.

Úgy véli, ez leginkább kis településeken hatásos, ott, ahol az emberek közvetlen megélhetése kerülhet veszélybe, de a városokban szerinte nem működik.

A szakember szerint a hatalom különféle közvetett eszközökkel élhet. Példaként említette Molnár Áron színész esetét, akinek a közösségi médiás tevékenysége alapján küldött felszólítást a NAV.

Csepeli szerint azok is fenyegetve érezhetik magukat, akik állami, önkormányzati vagy egyházi intézményekben dolgoznak.

A civil szervezeteket és az önkormányzatokat pénzmegvonással lehet befolyásolni, de a rendőrség és az ügyészség is szerepet kaphat, ahogyan azt a Magyar Péter és Dobrev Klára ellen indult ügyek is mutatják. Csepeli úgy látja, a már ismert megfélemlítési módszerek gyakoribbá válhatnak, mert enélkül a hatalom attól tarthatna, hogy gyengének látszik.

Szerinte a fenyegetések célja elsősorban az, hogy a kormány hívei úgy érezzék, a hatalom kézben tartja az irányítást.

Úgy fogalmazott: „Hasonló a helyzet 1956 őszéhez, amikor Rákosi Mátyás már megbukott, Gerő Ernő fenyegetődzött, miközben a velük szemben álló Nagy Imre csillaga emelkedőben volt.”

A Szőlő utcai javítóintézet ügye kapcsán kilátásba helyezett „megtorlás” sem egy átgondolt stratégia része – véli Csepeli –, inkább a kormánypárti szavazóknak szóló üzenet.

A Szuverenitásvédelmi Hivatalt nem tartja hatékony eszköznek.

A professzor szerint a fenyegetés akkor ér célt, ha azt, akit meg akarnak félemlíteni, valóban el is éri.

A Budapest és Pécs Pride példája alapján úgy látja, ezek a fenyegetések hatástalanok maradtak,

és ezt a sajtó és a közösségi média is egyértelművé tette azok számára, akik nem voltak jelen.

Csepeli úgy gondolja, hogy a 2026-os választások közeledtével bizonytalan hatósági vezetők inkább kivárnak. Ez viszont növeli azok kockázatát, akik ellenállnak.

A professzor korábban arról is beszélt, hogy „a tudatlan tömeg hiszékeny, a bolondok hajóján a konteó olyan, mint baktériumnak a húsleves.”

Akkor azt mondta, az iskolarendszer jelenleg nem készít fel a hamis állítások felismerésére.

via 24.hu

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Pizzafutárok szállították a drogot bébiételként – online droghálózatot buktattak le

Három év alatt mintegy 10 ezer csomagban ment az áru, ami 40 ezer embert érintett. A nyomozók nemzetközi segítséggel a pénz útját is percre pontosan feltárták.

KULT

Azahriah most írja be magát a történelemkönyvekbe – óriási műsorral tért vissza az MVM Dome-ban

Hosszabb kihagyás után az ország jelenlegi legnépszerűbb előadója újra koncertet adott az MVM Dome-ban. Rengeteg kérdés merült fel, hogy vajon hova lehet még tovább fokozni, tud-e Azahriah újat, nagyobbat mutatni. Most mindenre választ adott a színpadon.

KÉK HÍREK

Durva baleset: Rommá tört egy rendőrautó éjszaka a Hungária körúton

Két autó ütközött össze. A Kerepesi utat teljes szélességében lezárták a hatóságok, egy embert feszítővágóval szabadítottak ki az egyik autóból.

SZEMPONT

Somogyi Zoltán: Varga Judit visszatérésének lebegtetése arra jó, hogy provokálják Magyar Pétert

Az elemző nem tartja valószínűnek, hogy tényleg politikai pozícióba is helyeznék a kegyelmi botrányba belebukott volt igazságügyi minisztert, mert annak nagy kockázatai lennének a Fideszre nézve is, amely ráadásul ismét a gyermekvédelmi ügyekkel küzd.

Fischer Gábor, Címlapkép: MTI/Máthé Zoltán - szmo.hu
2025. október 11.

Gulyás Gergely a jövő héten találkozik Varga Judittal, hogy személyesen kérdezze meg tőle, mit gondol a visszatéréséről. A miniszter ezt a Kormányinfón árulta el. A Fideszben egyre többen beszélnek arról, hogy terveik vannak a kegyelmi botrányba belebukott volt igazságügyi miniszterrel, akiről Orbán Viktor a nyáron azt mondta, ritkán bukkan fel olyan született tehetség, mint ő, és 4-8 év múlva képes lett volna az országot vezetni. „Juditban miniszterelnöki képességek voltak” - fogalmazott a kormányfő. Magyar Péter Varga Judit esetleges visszatérésének hírére úgy reagált, nincs beleszólása abba, hogy „a Fidesz kivel, milyen felállásban akarja elveszíteni a választást jövőre”, de azt tudja, hogy „Varga pontosan érzi, mi a három gyermekünk érdeke”.

Miért próbálja a Fidesz visszahozni Varga Juditot, kockáztatva azt, hogy újra reflektorfénybe kerül a kegyelmi botrány? És mennyit árthattak a pártnak az elmúlt hetek gyermekvédelemmel kapcsolatos botrányai: a bizonyíték nélküli Zsolti bácsizás, és a Szőlő utcai javítóintézet volt igazgatójával kapcsolatos rengeteg megválaszolatlan kérdés? Somogyi Zoltán szociológussal beszélgettünk.

– Mennyi az esélye Varga Judit visszatérésének?

– Most úgy érzem, hogy inkább nem merik meglépni, mint igen, de provokációnak simán jó. Ugyanis abban a pillanatban, ahogy Varga komoly politikai szereplővé válna, olyan kérdéseket tenne fel neki a magyar nyilvánosság, amelyek Magyar Pétertől függetlenül a kormány számára kellemetlenek. Mi van a végrehajtókkal, a végrehajtói kamara maffiaszerű működésével? Hogyan adtak át döntéseket az államtitkárnak, és milyen módon vettek részt benne? Mi a helyzet a Pegazus-szoftverrel, a lehallgatott magánemberekkel szembeni állami jogsértéssel? És ott van a kegyelmi ügy maga: miért írta alá? Ezeket a kérdéseket a Fidesznek nem érdeke kinyitni.

– Az miért érdeke, hogy Varga Juditról, mint visszatérőről beszéljenek?

– Arra jó, hogy provokálják Magyar Pétert ezzel a dologgal: a volt felesége hiteles állításokat tehet Magyar Péter személyiségével kapcsolatban.

Varga, még ha nem is kerül vissza semmilyen pozícióba sem, jelenlétével tud Magyar Péterről beszélni.

Ha visszalépne egy hivatalos politikai pozícióba, akkor újságírók fogják kérdezni nap mint nap.

– A minden bizonyítékot nélkülöző „Zsolti bácsi” történet talán kezd elcsendesedni, de magának a Szőlő utcai ügynek is sok tisztázatlan pontja van. Sokat veszíthet ezzel a Fidesz?

– Ez a téma a magyar társadalom számára elfogadhatatlan, függetlenül attól, hogy jobbról vagy balról nézik: a gyermekekkel szembeni szexuális abúzust a legtöbben nagyon egyértelműen elítélik. Ha ez egy állami intézményrendszerhez kötődhet, ahol az állam felelős a gyerekekért, és esetleg kormányzati politikusokhoz is, az a kormány számára felmérhetetlenül veszélyes. Láttuk a parlamentben, hogy Semjén Zsolt azért állt fel, mert Simicskó István a Fidesz és a KDNP nevében nem védte meg eléggé őt. A kormánypártiak igyekeznek a lehető legtávolabbra tolni maguktól az ügyet; később olyan radikális nyilatkozatok is elhangzottak, amelyekkel igyekeztek maximális távolságot tartani: halálbüntetésről, négyrét vágásról, kasztrálásról beszéltek.

Ennek a gyermekvédelmi ügynek valószínűleg jóval nagyobb a látenciája: nem tudjuk, ki mikor áll elő új tanúval vagy információval.

Ez az ügy nem egy egyszerűen lezárható történet, bármikor egy új információ újra aktualitást adhat neki.

– Múlt vasárnap megszólalt a Kossuth téri tüntetésen Látó János is, de semmi konkrétumot nem mondott az üggyel kapcsolatban.

– Látó János szerepe egyelőre mellékszál, ha fontos elemként került is be a képbe. A lényeg az, mennyire áttekinthető a gyermekvédelmi intézményrendszer. Amíg nem átlátható, addig a kormánypártiaknak nincs olyan pozíciójuk, amiből hitelesen tudnák cáfolni az ellenzék vádjait.

Ha az ellenzék hitelesen mondhatja, hogy a gyermekvédelem nincs biztonságos kezekben, akkor abból sok igaztalan pletyka és vád is elindulhat.

Miközben mindezeket tények is erősítik: tudható, hogy az intézményrendszerből egyes államilag gondozott lányok később, az intézményen belülről szervezett prostitúcióban végezték.

– A héten Jámbor András megpróbálta megemeltetni a napi 1500 forintos fejkvótát, amit a gyermekotthonokban élő gyerekek étkeztetésére forditanak, 4500 forintra. A fideszes képviselők nem szóltak hozzá, hanem leszavazták az egészet. Később a kormánypárt saját ötletként hozta vissza.

– Igen, másnap be is hozták a saját javaslatukat...

– De addig az erről készített 23 perces videó egy nap alatt hatalmas nézettséget ért el.

– A Fidesz sosem fogad el ellenzéki javaslatokat, nehogy az ellenzék kampányolhasson velük. A kormánypárt eddig sem engedett az ellenzéknek olyan ügyet, amivel az ellenzék kampányolhatna. Inkább ők viszik át a javaslatot, csak az úgy lassabb, hiszen reaktív. Azonban ebben az ügyben korábban, Magyar Péter megerősödése óta bármikor léphettek volna, hiszen látható probléma volt.

Az emberek számára sokkal érzékenyebb a gyermekbántalmazás kérdése, mint például egy késés a közlekedésben,

és erre lett volna a kormánypártnak több, mint egy éve, hogy változtasson a helyzeten.

– A Tisza Párt mintha távolabb tartaná magát a témától...

– Igen, mert van saját témája. Viszont lehalkította ez a téma egy időre „a Tisza adót akar emelni” kampányt, ami jót tesz nekik.

– Két hete Závecz Tibor azt mondta, október 23 körül láthatunk méréseket arról, kitől mit vitt, vagy mit hozott például a Zsolti bácsi ügy.

– Az aktuális mérések persze érdekelnek minket, elemzőket, de az embereket talán kevésbé. Sokkal inkább az számít, hogy október 23-án ki hány embert visz az utcára. Az lesz a mennyiségi verseny: Magyar Péter rendezvényein hányan vannak, és Orbán Viktor rendezvényein hányan.

– Orbán Viktornak most nincs szerencséje október 23-ával: az Európai Tanács ülése miatt fél napot nem lesz itt. Ez hátrány lehet?

– Az a fél-, vagy egy óra számít, amikor ő beszél, és az valószínűleg belefér a napba. De a legfontosabb most tényleg az lesz, hogy ki milyen mennyiségben tudja a sajátjait az utcára vinni, hogy ezzel megmutassa az erejét.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Tömegverekedésig fajult két tinilány bunyója Ricsén

A helyszínről származó információk szerint többen is megpróbálták őket szétválasztani, de nem jártak sikerrel.

KÉK HÍREK

Szőlő utcai botrány: már az Ózd környéki gyermekotthonokban is nyomoz az ügyészség

Az ügyészség emberkereskedelem, kényszermunka és szexuális bűncselekmények miatt nyomoz. Két gyanúsítottat már le is tartóztattak.

KÉK HÍREK

A Disney Worldben követett el öngyilkosságot a Disney egyik legnagyobb rajongója

Summer Equitz szó nélkül utazott el otthonról, majd nem tért vissza. A 31 éves nő nagyon szerette a Disneyt, ott dolgozott és ott töltötte a nászútját is.

SZEMPONT

Farkas András: A Tisza és a Fidesz nyugdíjtervei nagyjából ugyanannyiba kerülnek, de az igazságtalanságokat csak az egyik orvosolná

A Tisza terveivel jobban járnának a szegényebb nyugdíjasok, a 14. havi nyugdíjnak viszont óriási politikai húzóereje van. A baj az, hogy a nyugdíjrendszer 2035-re már így is fenntarthatatlanná válik, pedig az unióban nálunk költik a legkevesebbet nyugdíjakra.

Fischer Gábor, Címlapkép: MTI/Bruzák Noémi - szmo.hu
2025. október 17.

Fél évvel a választások előtt a kampányígéretek elérték a nyugdíjasokat is. Nem lebecsülendő választói tömb, sokan vannak, el is dönthetik a választást. A Tisza párt által kidolgozott rendszerben az átlag alatti nyugdíjasokra koncentrálnak leginkább, legalább részben próbálják reparálni a nyugdíjrendszer igazságtalanságait. A Fidesz erre reagálva bejelentette, hogy ők bevezetnék a 14. havi nyugdíjat.

Mindkét javaslat nagyjából 600 milliárd forintba kerülne, kérdés melyik a vonzóbb a szavazóknak. És persze, hogy miből lesz minderre pénz, főleg hossútávon, a magyar nyugdíjrendszer ugyanis jelenleg is a fenntarthatatlanság felé halad, amit 2035-re, vagyis alig tíz éven belül el is ér, ha semmi sem változik. Farkas András nyugdíjszakértővel beszélgettünk.

– Ha a Tisza és a Fidesz nyugdíjasoknak tett ígéreteit nézzük, melyiknek mi az előnye és hátránya, mennyire megvalósíthatóak?

– Mindegyik megvalósítható, és a nyugdíjasok mindegyiknek örülnének. Attól függ, mennyi pénzt sikerül előteremteni ezekre az intézkedésekre. A TISZA Párt javaslatában a legfontosabb elem, hogy ne lehessen 120 ezer forintnál kisebb öregségi nyugdíjat kifizetni. Ez nagyon sok embernek segítene: jelenleg körülbelül 186 ezer ember kap 120 ezer forint alatti nyugdíjat. A 120 és 140 ezer forint közötti sávban lévőknek speciális plusz emelést adnának, a többieknek maradna a rendes inflációkövető emelés, távlati ígérettel, hogy kormányra kerülés esetén felülvizsgálnák a nyugdíjemelés eljárását is. Emellett minden nyugdíjas, aki 250 ezer forintnál kisebb nyugdíjat kap, 200 ezer forint értékű SZÉP-kártyát kapna, a 250 és 500 ezer forint közötti nyugdíjaknál pedig 100 ezer forintos SZÉP-kártya járna. Van több kisebb, kevesebb embert érintő javaslat is, például az ápolási díjak megduplázása. A lényeg viszont:

ha összeadjuk a TISZA javaslatait, nagyjából annyiba kerülnek, mint egy tizennegyedik havi nyugdíj.

Amikor először írtam a TISZA javaslatairól, megkérdeztem az olvasóimat, miért nem inkább a 14. havi nyugdíjat javasolják, amelynek egyszerűbb és erősebb a politikai húzóereje. Ezt a Fidesz felismerte, és bedobta: legyen 14. havi nyugdíj. Korábban ellenzékből is próbálkoztak ezzel, tehát nem idegen tőlük ez az eszköz. A 14. havi nyugdíj esetén három kulcskérdés van. Az első: be tudjuk-e építeni rendszeres elemként a nyugdíjrendszerbe, tehát minden évben járna-e. Ha igen, jön a második probléma: minden évben meg kell találni körülbelül 600 milliárd forintot, és ez az összeg az inflációval nőne. A harmadik: ha egyszerűen lemásoljuk a 13. havit, akkor a nyugdíjrendszer feszültségein nem enyhítünk, legfeljebb a nyomást csökkentjük, mert nem nyúlunk hozzá érdemi elemekhez. Ez önmagában nem ér fel egy nyugdíjreformmal.

– Lehet másképpen is bevezetni a 14. havi nyugdíjat?

– Például úgy, ahogy a lengyelek, ahol pár éve van 14. havi juttatás, és azt a mindenkori átlagnyugdíjnak megfelelő, egységes összegben fizetik. Tehát nem a saját nyugdíj összegével azonos a pluszhavi juttatás, mint a 13. havinál, hanem fix összeg. Ha Magyarországon egységesen, mondjuk 250 ezer forintban állapítanánk meg, mivel nagyjából ennyi most az átlagnyugdíj, és 2,4 millió jogosulttal számolunk, az 600 milliárd forintba kerülne. Ugyanannyiba, mintha „átmásolnánk” a 13. havit a 14. havira, viszont

sok méltányossági problémát kezelne, mert minden olyan nyugdíjas, aki 250 ezer forintnál kisebb nyugdíjat kap, és ez a nyugdíjasok kétharmada, jól járna, és arányosabbnak érezné a rendszert.

A magasabb nyugdíjúak sem járnának rosszul, hiszen ők is plusz 250 ezer forintot kapnának. Tehát lehet úgy is adni a 14. havi nyugdíjat, hogy a rendszer méltánytalanságai enyhüljenek, és ne sértse a magasabb nyugdíjjal rendelkezőket sem. Ha ezeket sikerül megoldani, akkor a 14. havi nyugdíj rövid távon pozitív intézkedésként jelenhet meg. Hosszú távon viszont minden járulékfedezet nélküli plusz juttatás a finanszírozási gondokat növeli.

Már most is az a fő probléma, hogy a magyar nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatósága nagyjából 2035-ig látszik biztosítottnak.

Ha pedig ráteszünk évi 600 milliárdos költségvetési igényt, a fenntarthatósági gondok korábban jelentkeznek.

– A hogyanról egyelőre Lázár János is csak annyit mondott, hogy dolgoznak rajta...

– „Keményen dolgoznak.” Ezen valójában nem kell sokat dolgozni: valószínűleg a felső vezetés döntésére várnak.

Ha az lesz a döntés, hogy a 13. havit másolják, az érdemben nem segít a nyugdíjasokon, de óriási politikai húzóereje lesz, ezt nem szabad elfelejteni.

Ahogy a 13. havi is nagyot szólt 2022-ben, amikor először egész havi összegben, a választások előtt két hónappal bevezették. Most is választások előtt állunk. Ha be akarják vezetni, akkor azt 2026 márciusáig van értelme kifizetni. De ahogy mondtam, az igazán támogatható megoldás az lenne, ha a szegényebb nyugdíjasok többet kapnának, mint a magasabb nyugdíjúak.

– Honnan lehet pénzt előteremteni erre?

– A TISZA bejelentette, hogy hatalomra kerülés esetén újra megnyitnák az uniós pénzcsapokat, ami nagy összeget hozhat, belendítheti a növekedést, és ha beindul a gazdaság, lesz pénz sok mindenre. Ez logikus felvetés. A Fidesz esetében, mivel náluk van a költségvetés, és azt írnak bele, ami a politikai céljaiknak megfelel, egy jövő márciusi 14. havi nyugdíj 600 milliárdos igényét simán beírhatják; legfeljebb nő a költségvetési hiány, amivel majd a választások után foglalkoznak.

Összességében Magyarország költi a legkevesebbet nyugdíjakra az Unióban.

A magyar GDP 7,45 százaléka a nyugdíjköltségvetés. Ebből az öregségi nyugdíjakra, azaz a klasszikus nyugdíjakra, a Nők40-re és a hozzátartozói ellátásokra körülbelül 6,5 százalék jut. Ez messze a legalacsonyabb uniós arány, miközben az átlag 10,9 százalék. A 7,45 és a 10,9 százalék közötti különbség jelenleg nagyjából 3000 milliárd forintnyi mozgásteret jelezne, ha az lenne a politikai szándék, hogy legalább az uniós átlagot elérjük. Van mozgástér, de ez politikai prioritás kérdése. A döntéshozóknak viszont meg kell tervezniük, hogy mely területekről csoportosítanak át, hogy a nyugdíjakra többet fordíthassanak.

– A 2022-es választáson a Fidesz inkább egyszeri intézkedéseket jelentett be, például az adóelengedést. Az is megterhelte a költségvetést. Ha most a 14. havi nyugdíjat jelentik be, azt nemcsak 2026-ban, hanem 2027-ben, 2028-ban is ki kell fizetni.

– 2022-ben a 13. havi nyugdíjat vezették be teljes összegben, ami azóta is jár. Ugyanilyen terhelést jelentene most pluszban a 14. havi. Ha a 14. havi 600 milliárd forintja túl sok, azt lehet „szeletelni”, többféle formában bevezetni és kommunikálni. Ilyenkor nagyobb politikai-kommunikációs kötéltánc kell, de kisebb összegű pluszjuttatást is lehet pozitívan eladni. Nem tudjuk, mit terveznek, majd kiderül. Szerintem 600 milliárd forint előteremthető a költségvetésből, mert ez 2,4 millió szavazót érint azonnal kedvezően. Képzelje el:

2026 januárban 3,6 százalékkal emelik a nyugdíjakat (ez szerepel a költségvetési törvényben), utána februárban kifizetik a 13. havit, márciusban pedig jöhetne egy 14. havi bármilyen formában.

Ez erős, gyors egymásutánban érkező pluszjuttatás-sorozat, ami sok, még bizonytalan nyugdíjast gondolkodóba ejthet.

– Ez feladja a leckét a TISZA-nak: az ő rendszerük szofisztikáltabb, de a 14. havi nyugdíj sokkal könnyebben kommunikálható, erősebb húzóerejű.

– Nem is értem, a TISZA miért nem ezt dobta be, hiszen egyszerűbb. Most már nem mondhatják, hogy ők is 14. havit akarnak; ragaszkodniuk kell az egyébként okos javaslatcsomaghoz. Erősen kell hangsúlyozni, hogy ez sok szegény nyugdíjasnak tartósan segít, nem csak egyszeri pluszhavi ellátmány.

Ha például 120 ezerre emelnék a minimálnyugdíjat, az minden hónapban segítene a kisnyugdíjasokon, és a mélyszegénységből is „kiszedi” a nyugdíjasok egy részét, nagyjából egyhatodát.

Ők vannak a legkiszolgáltatottabb helyzetben. Ha ezt kommunikálják, lehet esélyük, mert nagyjából ugyanannyit költenének rá, mint egy 14. havira. Érdemi eltérés költségoldalon nincs. A feladat: hogyan lehet egy nagyon egyszerű és bizonyítottan erős politikai húzóerejű pluszhavi nyugdíjjal szemben érvényesíteni egy szofisztikáltabb, átgondoltabb javaslatcsomagot. Nehéz játék lesz.

– Mennyire esik latba egy ilyen nyugdíjígéret a választásoknál?

– A 2022-es tapasztalat az, hogy erőteljesen számított. Tizenöt éve a nyugdíjas társadalom kétharmada baloldali szavazó volt. Most körülbelül 25–30 százalék lehet TISZA-szavazó, a többi fideszes. A baloldaliak pedig szinte eltűntek, mert nincs baloldali párt. A friss mérések mutathatják a pontos arányokat, de 2022-ben erőteljesen nőtt a Fidesz támogatottsága az idősek körében, és bár azóta ebbe már beleharapott a TISZA, a 25–30 százalék azonban még mindig csak a fele annak, mint amennyi a Fideszé. Ha ezt most megdobják a 14. havi nyugdíj ígéretével, nagyon komoly feladat lesz a TISZA számára az idősek körében fordítani.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG

Tízmilliós támogatás és profi brandépítés vár a jövő streetwear-sztárjaira

Ha a fejedben már ott pörög a következő menő sneaker vagy egyedi streetwear-kollekció, most jöhet az áttörés. A Size-Up idén új szintre lép: a Lounge Grouppal közösen meghirdetett 2025-ös kiírásban tízmilliós befektetés, szakmai mentorálás és a Sneakerness Budapest reflektorfénye vár a legkreatívabb fiatalokra.

KÉK HÍREK

Halálra éheztették szülei az ágyhoz kötött, 39 éves lányukat – 27 kiló volt, amikor meghalt

Az anya ellen különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés miatt emeltek vádat, az apa időközben meghalt.

KULT

Vérengzés, pucérkodás, kacagás – A Peacemaker: Békeharcos 2. évada nem pironkodik, de ennyit még biztosan nem nevettünk idén

A sorozat, amelyből többek között megtudjuk, mekkora hátrány, ha valaki „madárvakságban” szenved. Fájni fog a hasatok!

SZEMPONT

„Másfél-két éve az az állami gyerekvédelem válasza: fogalmuk sincs, hány kisbaba él kórházban” - a TASZ szerint ez égbekiáltó, petíciót indítottak

A gyerekvédelem lényegében összeomlott - mondja a Társaság a Szabadságjogokért szakértője. Hiába próbálnak információkhoz jutni a kórházi rácsos ágyakban élő babákról, akiket ráadásul sokszor szerintük valódi ok nélkül nem engednek a családjukhoz.

Fischer Gábor, Címlapkép: Unslpash - szmo.hu
2025. október 16.

Petíciót indított a TASZ a kórházakban élő kisbabák, ügye miatt. Szerintük „a felelős állami szervek semmi érdemi lépést nem tesznek értük, már két éve tétlenül nézik ezeknek a gyermekeknek a tragédiáját.” Nemrég az váltott ki országos botrányt, hogy a Házon kívül bemutatott egy ápoló párt, akik 8 hónapja hiába próbálnak örökbefogadni egy kisfiút, aki három éve él a kórházban.

Bár a kormány tavaly olyan szabályozást fogadott el, ami gyorsítja a kórházban hagyott csecsemők örökbefogadását, ez csak azokra vonatkozik, akikért a szülők hat héten belül nem jelentkeznek. A TASZ szerint azonban a kisbabák jó részéről nem mondtak le a szüleik, szeretnék őket hazavinni, de ezt a gyámhatóság akadályozza, miközben nevelőszülőből is kevés van, így a gyerekek csapdába kerülnek. A civil szervezet azt is évek óta hiába próbálja megtudni az állami szervektől, egyáltalán hány kisbaba él ilyen körülmények között. Boros Ilonával, a civil szervezet jogászával beszélgettünk.

– Miért indították el a petíciót?

– A gyerekvédelmi szakmai körökben már másfél éve köztudott tény, sőt a sajtó is többször megírta, hogy több száz kisbaba él kórházban, családjából kiemelve, de elhelyezés nélkül. A jogszerű gyakorlat az lenne, hogy a kiemelt babák azonnal nevelőszülőhöz kerüljenek, de mára már nincs elég nevelőszülő, a rendszer telített, elfogytak az emberek, így

a gyerekek kórházakban várakoznak, hogy egyszer talán lesz számukra hely. Ez egyértelmű jele annak, hogy az állami gyerekvédelmi szakellátás összeomlott.

Ezért indítottuk el ezt a kampányt, amely tegnap vált nyilvánossá online petíció formájában.

– Azt írják a petícióban, nincsen semmilyen összesítés arról, hány gyermek él gyermekvédelmi ellátás nélkül, kórházakban. Ez hogyan lehetséges?

– Ez teljesen abszurd, nagyon is jogos a kérdés. A Belügyminisztérium, valamint a Kulturális és Innovációs Minisztérium, amelyhez ismeretlen okból az örökbefogadási ügyek is tartoznak, mind felelős ezért. Emellett létezik a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság, valamint az Országos Gyermekvédelmi Szakszolgálat központi szerve is. Mindegyiknek tudnia kellene, hány gyerek, hol és miért van kórházban, miért van kiemelve a családjából.Ehhez képest semmilyen adatigénylésre nem válaszolnak, azt mondják, nincs adatuk. Ez lehetetlen, hiszen a területi gyermekvédelmi szakszolgálatok rendszeresen jelentenek számukra arról, hány gyerek vár kórházban elhelyezésre.

Biztosak vagyunk benne, hogy az adat létezik, csak nem adják ki. Jogilag is nonszensz, hogy másfél-két éve az az állami gyerekvédelem válasza: fogalmuk sincs, hány kisbaba van így kórházban.

Pedig az ő felelősségük lenne tudniuk mindenkiről, intézkedniük, és elhelyezniük ezeket a gyerekeket. Teljesen abszurd, hogy nem adnak erről adatokat. Ezért a sorozatosan elutasított adatigényléseink utány most pert indítunk az állami szervek ellen, hogy kötelezzük őket a válaszadásra.

– Nem lehet, hogy egyszerűen nem is gyűjtenek ilyen adatot, tehát nem titkolják, csak valóban nincs ilyen nyilvántartás?

– Akár így, akár úgy, mindkettő szégyen. Ha nem gyűjtenek adatot arról, ami az ő felelősségük, az éppoly felháborító, mintha gyűjtenék, de eltitkolnák. Másfél éve 300 babáról beszéltünk, ma talán 600-ról, vagy 1600-ról, senki sem tudja. Több száz kisbaba fekszik kórházi ágyban, várva, hogy valaki végre magához ölelje. Ez égbekiáltó.

– Van egy történet, amit önök leírtak: tavaly decemberben egy kislányt azért nem engedtek haza a szüleivel, mert mindkét szülő enyhe testi fogyatékossággal élt. Ez volt az indok?

– Igen.

– Jogosan lehet ilyennel indokolni, hogy egy gyermeket elszakítsanak a szüleitől?

– Természetesen nem. Ezt a történetet részletesen is leírtuk a blogunkon, képekkel együtt. Látszik a képen, ami a gyerekszobában készült, hogy a szülők felkészültek, szeretettel várták a kisbabát, berendezték a szobáját, a kiságy fölé kirakták már előre a kislányuk nevét is. Semmilyen negatívum nem merült fel a szülők kapcsán, csak annyi, hogy

az apának látásproblémája, az anyának csípőproblémája van, amitől kissé biceg. Ennyi volt az indok. Én vittem az ügyet, így láttam a jogi iratokat: más kifogás nem szerepelt.

Nyilvánvalóan jogsértő volt az eljárás, de szerencsére két héten belül, a jogi fellépésünk hatására, a gyámhivatal visszavonta a döntést, és visszaadta a gyereket a szülőknek. Sajnos sok más esetben nem tudunk ilyen gyorsan segíteni, és sok száz kisbaba szülei nem fordulnak hozzánk, így nem tudunk róluk. Az eddig ismert ügyek alapján viszont biztos, hogy rengeteg gyermeket teljesen indokolatlanul emelnek ki.

– Hogyan kerül egy gyerek a gyámhatóság látókörébe?

– Tipikusan a védőnő, és gyakran a családgondozó is találkozik a családdal a terhesgondozás során. Ha bármilyen nehézség, például szegénység, munkahelyi probléma, gyereknevelési gond felmerül, a védőnő vagy a gyermekjóléti szolgálat jelzést tesz a gyámhivatal felé. Ez számunkra, budapesti, magas társadalmi osztályhoz tartozó szülőként talán kevésbé ismerős, de a vidéki, főleg hátrányos helyzetű, roma családoknál mindennapos. A jelzésben szerepel, hogy a gyermek születése mikorra várható, így a gyámhivatal gyakran már előre tudja, mikor születik a baba, és előre jelzi a kórháznak, hogy a gyereket nem engedik haza.

– A szülőket is előre értesítik?

– Igen, de ez nem hivatalos értesítés, inkább folyamatos fenyegetés. A várandósság kilenc hónapját gyakran végigkíséri az a mondat, hogy „ha így marad ez vagy az, nem engedik haza a gyereket”. A család próbál változtatni: munkát keresnek, kifestenek, igyekeznek, de az anyagi lehetőségeiket, körülményeiket nem tudják egyik napról a másikra megváltoztatni.

Így aztán rettegéssel telik a várandósság. Majd megszülik a gyereket, reménykednek, hogy nem lesz baj, de a kórházban közlik velük, hogy a kisbaba marad.

Ilyenkor teljesen eszköztelenek: ha tiltakoznak, az az „együttműködés hiányának” számít, és végül biztonsági őr vezeti ki őket, ha megpróbálnának ellenállni a hatósági döntésnek.

Ismert emberek, akik szintén aláírták a nyílt levelet:

Ábel Anita, Árvai Anita (Veganeeta), Ascher Tamás, Bányainé Mészáros Judi, Borbély Alexandra, Bödőcs Tibor, Cseke Eszter és S. Takács András, Csepelyi Adrienn, Dániel András, Dankó Dániel, Döbrösi Laura, Fancsikai Eszter, Fehér Gábor, Fiala Borcsa, Fluor Tomi, , Geszti Péter, Grecsó Krisztián, Gryllus Dorka, Harcsa Veronika, Hegyi Barbara, Hien, Jakab Juli, Jónás Vera, Karafiáth Orsolya, Kemény Zsófi, Keresztes Tamás, Kondor Domonkos, Kovács Patrícia, Kovalcsik Krisztina, Krajnyik Cintia, László Panna, Linczényi Márkó, Marge, Máté Gábor, Mehringer Marci, Mihalik Enikő, Mihályfi Máté, Molnár-Szilágyi Szilvia, Nyáry Luca, Olasz Renátó, Ónodi Eszter, Palágyi Máté, Pintér Béla,Pongor Barka, Puskás Peti, Rainer-Micsinyei Nóra, Rea Milla, Reisz Gábor, Rév Marcell, Rujder Vivien, Schmidt Sára, Seres Samu, Simon Márton, Steiner Kristóf, Szabó Hédi, Szabó Simon, Szentesi Éva, Szűcs Levente, Tapasztó Orsi, Tatár Csilla, Tenki Dalma, Tisza Kata, Tóth Ágnes, Url Izabell, Vágvölgyi Lilian, Varga Lívius, Visnyei Barbi, Vogel Adrienn

– Ilyenkor nem gondolják át, hogy mi a kisebb kár, ha a gyerek hazamegy egy szegény otthonba, mint ha kórházban marad?

– De, ezt a jogi nyelvezet is „mérlegelésnek” hívja, valóban ezt kellene számba vennie a hatóságnak, hogy mi a gyermek valódi érdeke: szegény, de szerető család, vagy a rideg kórházi környezet. De sajnos nem ez történik.

– Az alapján, amit mond, ez nem egyedi szakmai hiba, hanem egy kialakult, országos gyakorlatnak tűnik. Mit lehet ezzel szemben tenni?

– Mi tíz éve kiemelten foglalkozunk ezekkel az ügyekkel. Minden beérkező esetet megvizsgálunk, és ha jogilag is védhető a szülő álláspontja, tehát például szegénység miatt emelték ki a gyereket, gyakran vállaljuk a képviseletet. Több tucat pert nyertünk már, mert ezek az eljárások jogsértők. De mire a jogi folyamat véget ér, hónapok, néha évek telnek el. Addig a gyerek és a szülő el van szakítva egymástól, ami örökre nyomot hagy.

Ezért indítottunk kampányt most is, ahogy 2016-ban is: hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy ez így nem mehet tovább.

Minden ügyben először mérlegelni kellene, hogy a gyermeknek nem jobb-e mégis a családban maradni, akár a nagyszülőnél, nagynéninél, ha a szülő nem alkalmas. Ehelyett kórházban, magányosan vegetálnak.

– Van valamilyen következménye, ha egy gyámügyes ennyire fontos dologban téved?

– Indítottunk olyan pereket, ahol kártérítést követeltünk a jogsértő döntések után. Sajnos a bíróságok gyakorlata szerint, ha a gyámhivatal formailag helyesen járt el, tehát vizsgálatot tartott és leírta a döntés indokait, akkor nem tekintik kártérítésre okot adó hibának a „mérlegelési tévedést”. A gyámhatóságoknál nem egy ember hibázik, hanem több száz hasonló döntés születik havonta. Ez rendszerszintű probléma. Mi azon dolgozunk, hogy ez megváltozzon.

– Mit jelent az, hogy nincs elég nevelőszülő. Ki lehet nevelőszülő?

– A nevelőszülővé válásnak megvan a jogi protokollja. Nevelőszülői hálózatot tarthat fenn az állam, egyház vagy civil szervezet. A legismertebb a civil fenntartó valószínűleg az SOS Gyermekfalvak hálózata. Az állam feladata lenne, hogy ha azt látja, hogy évek óta csökken a nevelőszülők száma, miközben nő a kiemelt gyerekeké, akkor képzésekkel és toborzással pótolja a hiányt. Ehhez anyagi megbecsülés kellene, de ma a nevelőszülők alulfizetettek. Ráadásul sokukat áthelyezték az állami rendszerből egyházi fenntartásba, gyakran választási lehetőség nélkül, ami sokakat elriasztott. Bár az egyházi hálózatok tagadják, hogy a templomba járás vagy hittan kötelező lenne, de a nevelőszülők beszámolói szerint erősen elvárják. Aki nem jár például templomba, az hátrányt szenved. Ez is oka annak, hogy sokan elhagyják a pályát. A másik probléma, hogy

Magyarországon soha nem képeztek kifejezetten olyan nevelőszülőket, akik traumatizált, bántalmazott vagy pszichés problémákkal küzdő, ahogy mondják: „speciális, vagy kettős szükségletű” gyerekekkel tudnának dolgozni.

Pedig egyre több ilyen gyerek van, tavaly 200-300 olyan esetről tudni, ahol speciális nevelőszülőre lenne szükség, de nincs egyetlen egy sem.

– Közben úgy tűnik, minden negyedévre jut egy eset, ahol nevelőszülő bántalmaz gyereket.

– Ez sajnos természetes következmény. Ahogy csökken a megbecsülés, úgy fogynak azok, akik hivatástudatból vállalják a nevelőszülőséget. Maradnak, akiknek ez az egyetlen megélhetési lehetőség, így a színvonal is csökken. Ezért aztán a fenntartók is egyre alacsonyabb követelményeket támasztanak, mert nincs kit felvenni. Ugyanez igaz a gyerekotthonokban dolgozókra is: ma már semmilyen képesítés nem kell ahhoz, hogy valaki nevelő legyen. Sokszor 8 általánost végzett emberek gondoznak traumatizált gyerekeket. Az államnak vissza kellene építenie a képzési, ellenőrzési és szupervíziós rendszert.

– Mi kellene ahhoz, hogy ez ne így legyen?

– Az államnak, elsősorban a Belügyminisztériumnak és a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságnak újra kellene gondolnia az egész rendszert. Olyan toborzási és képzési programra lenne szükség, amely megfelelő anyagi és szakmai támogatást nyújt a nevelőszülői hálózatoknak, és nem priorizálja az egyházakat sem. A nevelőszülőknek szupervízióra, tanácsadóra, anyagi megbecsülésre, a rájuk bízott traumatizált gyerekeknek pedig pszichológusra, gyógypedagógusra, egyéb szakemberekre lenne szükségük. Ha ezek adottak lennének, biztos vagyok benne, hogy sokkal többen jelentkeznének nevelőszülőnek.

– És mit kellene változtatni a gyámhatóság hozzáállásán?

– A gyámhatóság a kormányhivatal része, fölötte a főispán és végső soron a Belügyminisztérium áll. Felülről kellene szakmai szemléletváltást indítani. Ha felülről jönne egy olyan új szemlélet, amely a gyermekek és családok alapjogait helyezi a középpontban, hangsúlyozza például, hogy

a szegénység nem lehet indok a gyermek kiemelésére,

és ez az elvárás megjelenne a szakmai irányelvekben, az lecsorogna a helyi gyámhivatalok szintjére is. Egy járási ügyintéző azt csinálja, amit körülötte a hivatalban csinálnak, és amit a felettese mond. Ha más lenne a vezetői szemlélet, akkor ahhoz igazodna a helyi gyakorlat is.

– Mekkora bajban van a gyerekvédelem jelenleg Magyarországon?

– A mi álláspontunk szerint lényegében összeomlott. Az alapellátás, és a szakellátás is. Nehéz megmondani, mikor mondjuk ki, hogy „most omlott össze”, de az a pillanat, amikor több száz kisbaba fekszik kórházban, mert nincs hova elhelyezni őket, az már az összeomlás.

Kapcsolódó

Tapasztó Orsi: Mindent felülír egy 3 éve a kórházban élő, beteg gyermek érdeke, aki senki másnak nem kell

A kisfiúért petíciót indító mentálhigiénés szakember bízik benne, hogy három évnyi pokol után ez a kisfiú végre hazaérhet szerető családjához. De az eset nem egyedi, vannak más gyerekek is, akik másfél-két éve élnek kórházban.