A Red Bull Air Race egyetlen női pilótája imádja Budapestet
A Red Bull Air Race teljes szombati programját törölték, és a vasárnapi is eléggé hiányos lesz előreláthatólag. A környéken lakók közül feltehetően sokan vannak olyanok, akik örülnek ennek, a Facebookon rengeteg panaszt lehet(ett) olvasni a túl hangos gépek miatt. De mit szólnak mindehhez a pilóták? És hogy viselik, hogy az időjárás kényszerpihenőre kárhoztatja őket? Erről kérdeztük meg néhányukat szombaton: Kirby Chamblisst (USA), Michael Gouliant (USA), Joshihide Muroját (Japán), Hannes Arch-t (Ausztria) és legfőképpen Mélanie Astles-t (Franciaország), aki az egyetlen női pilóta a versenyen.
Mit érez ilyenkor amikor repülne, de az időjárás nem engedi?
Kirby Chambliss: Egy pilótának mindig rossz, ha nem tud repülni, a budapesti pálya ráadásul technikailag nagyon nehéz, nagy kihívást jelent, de igazán élvezetes rajta repülni. Szerencsére pénteken tudtunk egy pár kört tenni a pályán. Én nem aggódok, lehet, hogy délutánra elhúznak a felhők.
Michael Goulian: Idegesítő, ha nem tudunk repülni, hisz azért jöttünk ide. Most egy egyfajta ”stand by”-üzemmódban kell állnunk és várnunk, hogy lesz-e valami, vagy sem. Sportolóként meg kell szoknod az ilyen szituációkat is, ha végleg törlik a délutáni repüléseket, akkor azonnal átkapcsolok verseny-üzemmódba, és felkészülök a vasárnapi versenyre. A verseny egyébként itt Budapesten különösen nehéz, mert nagyon nehéz a pálya - de annál vonzóbb nekem, szeretem a kihívásokat.
Joshihide Muroja: Az eső az eső, nem tudjuk elállítani. Az előrejelzés szerint délután már jobb idő lesz, úgyhogy várunk és reménykedünk.
Hannes Arch: Nagyon kemény minden pilótának, ha repülne, de nem tud. Én pozitívan állok a dolgokhoz, ha délután repülhetünk, akkor készen állok. Idén nehéz lesz, nem csak azért, mert ez egy nehéz pálya, hanem mert keveset is gyakorolhattunk rajta eddig.


Fizikálisan és mentálisan megvisel egy pilótát, ha nem repülhet vagy ilyen kevés gyakorlással kell nekivágnia egy ilyen nehéz pályának, mint a Budapesti?
Chambliss: Mindig fura, ha azonnal 100%-ot kell nyújtanod és nem próbálhattad ki előtte, hogy hol vannak a pályának a határai, de elég régóta csinálom már ezt ahhoz, hogy olyan esetekben, mint a mai, akár azonnal tudjak teljesíteni. Szerencsésnek érzem magam, mert jól és gyorsan tudok vizualizálni dolgokat, úgyhogy ez megkönnyíti a dolgomat.
Goulian: Mindenkinek ugyanaz a kiindulási pontja, mindenkinek hiányzik a mai nap. Ha erre gondolok, az segít egy kicsit abban, hogy nem vagyok lemaradva a többiekhez képest semmiben. Ha ma nem repülhetünk, akkor holnap eldől, hogy ki készítette fel magát és repülőjét pénteken a legjobban.
Muroja: Nem hat ki rám mentálisan. Összeszedettek vagyunk és toljuk, ahogy mindig.
Arch: Persze, befolyásolja a pilótákat egy ilyen helyzet, főleg a bizonytalanság: hogy lesz-e még ma valami, vagy sem. Hogyan és mire készüljek most fel? Akiknek több gyakorlatuk van, azokon kevesebb a nyomás, mint a kezdő pilótákon. De mindenki van annyira tapasztalt, hogyha necces lesz a dolog, akkor inkább felhúzza a gépet és megszakítja a kört, és inkább megelégszik egy rosszabb helyezéssel, mint hogy veszélybe sodorja magát vagy másokat.


Nem először jár itt nálunk Budapesten. Van valami, ami jó érzéssel tölti el, ha Magyarországra vagy Budapestre gondol?
Chambliss: Ha fúj a szél azt szeretem, bár a magyar időjárás most kicsit túl sokat adott belőle...(nevet) Komolyra fordítva a szót, imádom a város hangulatát, az embereket. Néha sikerül vetnem egy pillantást a gépből a hatalmas tömegre.
A tömeg tapsol és ünnepel téged: hihetetlen érzés! Remélem még sokszor jövünk Budapestre, csodás itt repülni.
Goulian: Gyönyörű a város,
Régi épületek, melyek sok mindenről tanúskodnak. Látszik, hogy sok mindent megéltek, és ez hozzám közelebb áll, mint egy modern épületekből álló város. A Duna felett repülni, főleg egy olyan híd alól rajtolni, mint a Lánchíd, nagyon különleges. Sehol
Muroja: Imádok a Lánchíd alatt átrepülni. Olyan kevés a hely, teljes koncentrációt igényel, de szenzációs érzés átrepülni alatt. Kicsit olyan, mintha 200-zal meg kellene céloznod két parkoló autó között a helyet.
Sajnos keveset láthattam eddig Budapestből, de amit láttam, a szálloda környékén, meg a gépből, repülés közben, az nagyon megfogott, szerintem Európa legszebb városa. "Japán szemmel" nagyon megragadnak ezek a gyönyörű, régi épületek és a Duna melletti panoráma - mindegy, hogy a Citadelláról nézek le vagy a Pesti oldalról pillantok át. Ó, és mielőtt elfelejtem: teljesen belehabarodtam a gulyáslevesetekbe, imádom! Meg valami másba is, de szégyenszemre nem tudom a nevét. Annyira élveztem az izét, hogy a nevét el is felejtettem!
Arch: Budapest valahol az Air Race szülőhazája,
aki végül engem is behozott az Air Race-hez. Úgyhogy emiatt is nagyon különleges nekem idejönni, és főleg itt versenyezni. Mivel első győzelmemet is itt arattam, Budapestet már az "Air Race-otthonomnak" tekintem. A hangulat ami itt van, és a lüktető, nyüzsgő városi élet még varázslatosabbá teszi számomra az itteni versenyt.


A napokban sok olyan véleményt olvashattunk az interneten, hogy a közelben lakókat iszonyúan idegesíti a gépek hangja. Sokan amiatt is aggódtak, hogy túl veszélyes a híd alatt átrepülni vagy hogy mi van akkor, ha baj történik, és egy épületbe csapódik egy gép? Mit üzen ezeknek az embereknek?
Chambliss: A repülőgépeknek sajnos ilyen a hangjuk. Sajnálom és elnézést kérek mindenkitől, akinek megzavarjuk a nyugalmát. De csak egy-két napig vagyunk itt, és a látvány meg az egész verseny hangulata talán kárpótolja azokat, akik kilátogatnak az Air Race-re. Aki nem tudja, mi ez az Air Race, és csak a „hangunkat” hallja, az jöjjön ki és nézzen meg minket!
Goulian: A Forma-1 mellett talán ez az egyetlen olyan technikai sport, az ember és gép versenye az idővel, amit egy városban meg lehet rendezni. Persze a házak közelsége, főleg itt Budapesten, nyilván még tovább fokozza a hanghatást, amit egy ilyen gép produkál. Csak azt tudom csak ajánlani, hogy mindenki, aki tud, jöjjön ki és élvezze ezt a különleges hangulatot. Akik kijöttek és beszéltem velük, nagyon kevesen mondták, hogy csalódás volt nekik, amit láttak.
Muroja: Hm, nehéz erre a hangzavarós kérdésre válaszolni... Csak azt tudom mondani, hogy mi itt egy show-t csinálunk, szórakoztatjuk az embereket - sajnos ez a sport ezzel jár.
Arch: Mérlegelni kell. Nézzük meg, mennyi ember jön ki megnézni minket évről évre. Az elmúlt években több tízezer, sőt amikor a nemzeti ünnepnapra esett a verseny, több százezer ember is eljött. Figyelembe kell venni a nemzetközi érdeklődést is,
és a show, amit produkálunk. Én úgy gondolom, hogy ez kárpótolja az embereket a repülőgépek zajáért.


"Én vagyok rá az élő példa, hogy az Air Race sem csak férfiaknak való"
Mélanie Astles francia pilóta az egyetlen nő az Air Race pilótái között. Milyen érzés ebben a férfias sportágban helytállni? Mit üzenne azoknak a nőknek, akik azt fontolgatják, hogy hozzá hasonlóan belevágnak a repülésbe? Erről is kérdeztük Mélanie Astles-t.

Fotó: Facebook
Milyen érzés az egyetlen nőnek lenni az Air Race mezőnyben? Hogy fogadták a férfi pilóták?
Jó érzés, pilótaként ugyanolyanok vagyunk. Mindenki az idő ellen harcol. De mint nő nagyon örülök, hogy inspirálhatok más nőket is.
Próbálom azt képviselni, hogy ha hiszel magadban, magabiztos vagy, akkor te is részese lehetsz egy nap ennek a mezőnynek. Egy hölgy egyébként most is edz, készül rá, hogy belépjen a versenyzők közé. És ha elég jó, akkor be is kerülhet a csapatba.
És az milyen érzés, amikor repülés helyett a földre kényszerül?
Én lazán veszem, ha nem tudunk repülni - ez van és kész. Koncentrálok, memorizálom a pályát, jópofa interjúkat adok, és valahogy próbálom elölteni az idő addig, amíg végre nekivághatunk a pályának.

Fotó: Facebook
Testileg-lelkileg megviseli, hogy tétlenségre kárhoztatja az időjárás? Mennyire aggódik amiatt, hogy ilyen kevés gyakorlással kell nekivágnia a budapesti versenynek?
Nagy próbatétel nekem egész nap készenlétben állni, úgy, hogy nem tudom, melyik pillanatban kapjuk meg azt a jelzést, hogy "na akkor indulás”. Kicsit olyan ez, mint az autóvezetés: minél tovább összpontosítasz, annál inkább elfáradsz.
Mit üzen azoknak a nőnek, akik elgondolkoznak azon, hogy önhöz hasonlóan belevágjanak a repülésbe?
Nagyon kemény feladat jó pilótának lenni, de hinned kell magadban. Még akkor is, ha azt mondják neked, hogy ne próbálkozz vagy csinálj inkább mást. Meg kell találni a jó utat és küzdeni kell a célokért.
Mit szeret leginkább Magyarországban, Budapestben?
Nagyon szeretem az embereket, és nagyon jókat lehet itt bulizni. Tavaly már kétszer is voltam barátokkal Budapesten, és hatalmasakat buliztunk.
Ugyanakkor mint szerintem mindenkit, a város hangulata is nagyon megfogott.
Ha tetszett a cikk, oszd meg a faladon, vagy nyomj egy lájkot!