"A lényeg, hogy ma nem ittam alkoholt" – az Anonim Alkoholisták gyűlésén jártunk
Sosem voltam még Anonim Alkoholista gyűlésen. Az első meglepetés az volt, hogy a teremben körbepillantva egyetlen olyan embert, arcot sem látok, akiről az utcán vagy bárhol másutt ismeretlenül az jutna eszembe, hogy ő alkoholista. Bár tudjuk, hogy nincs olyan, hogy "átlagos", mégis azt mondhatom, hogy átlagos kinézetű, átlagosan vagy jól öltözött férfiakat és nőket láttam -
sehol egy, a sztereotip ábrázolásokból ismert puffadt arcú, borvirágos orrú, lepukkant, szakadt külsejű "tipikus alkesz".
Talán a 30 és 50 közötti korosztályból voltak a legtöbben, de ennél idősebbek és fiatalabbak is voltak a jelenlévők között.
Másodjára akkor lepődtem meg, mikor megláttam a térképüket, rajta az összes csoporttal. Az Anonim Alkoholisták csoportjai ugyanis behálózzák az egész országot. Nem gondoltam, hogy ilyen sok van belőlük.
Összesítő térkép a magyarországi AA-csoportokról - Forrás: Anonim Alkoholisták
Ha belegondolunk, hogy
az országban legkevesebb 800 ezer alkoholista él
(és ez a szám rövidesen egymillió lehet), már nem is annyira meglepő, amit a térkép mutat. Azaz, mégis: hiszen egyáltalán nem magától értetődő, hogy valaki rálépjen a gyógyulás útjára. Hát még, hogy eljusson addig, hogy egy Anonim Alkoholista csoporthoz csatlakozzon.
Például egy olyan csoporthoz, aminek egyik gyűlésére mi is elmentünk Budán, a Fő utcán lévő Vízivárosi Plébániára. A templomot megkerülve jutottunk be a kövezett udvarra, itt találkoztunk össze Zolival, aki a csoport kapcsolattartója. Ez azt jelenti, hogy az ő telefonszáma van megadva a csoport neve mellett a központi honlapon, így mi is vele beszéltünk előzetesen.
A gyűlés helyszínéül szolgáló terem
Aki hamarabb érkezik, olvasgathat
Az Anonim Alkoholisták világszerte elterjedt szervezete azoknak a férfiaknak és nőknek, akiknek közös vágyuk, hogy felhagyjanak az alkohol fogyasztásával. A szervezetet 1935-ben alapította egy New York-i bróker, Bill Wilson, és egy akroni orvos, Dr. Bob Smith. A mozgalom alapja az a felismerés, hogy egy alkoholistán igazán csak egy másik, a saját józanságát megőrző alkoholista segíthet.
Nagyobb méretért KATT IDE
Bill két évvel később írta meg a Névtelen Alkoholisták c. könyvet, amiről később a szervezet elnevezte magát. Ezt a könyvet a tagok maguk közt Kék Könyvnek vagy Nagykönyvnek nevezik (itt letölthetitek pdf-ben). Aztán Bill megírta az önkéntes csoport menedzselésének vezérelveit tartalmazó gondolatait is, ami a Tizenkét Hagyomány néven lett ismertté - ezt az A. A. alkotmányának is nevezik.
2001-ben az A.A. becsült tagsága világszerte mintegy 2 millió fő volt. 2006-ban 1 876 212 tag és 106 202 csoport létezését tartották nyilván világszerte.
Forrás: Anonim Alkoholisták, Wikipédia
Az A. A. gyűlés telt házzal üzemel
A negyven körüli, szakállas, középtermetű Zolitól megtudtuk, hogy az A. A.-n belül mindenki csak a keresztnevét használja - ettől kezdve mi is a keresztnevünkön mutatkozunk be. Megvártuk, amíg Zoli és két segítője felerősíti a bejárathoz a gyűlés helyét jelző táblát a hozzá tartozó kapucsengővel együtt, majd együtt indultunk befelé. Az összejöveteleket a rendház belső udvarból nyíló gyűléstermében tartják.
A tábla és a csengő a gyűlés után bekerült a terembe
Magának a csoportnak egyébként semmi köze az egyházhoz vagy bármilyen vallási felekezethez: ez szerepel is az A. A. meghatározásában. Ahogyan az is, hogy mindenféle intézménytől, szervezettől vagy politikai irányzattól függetlenül működnek.
Minden csoport önellátó, senkitől nem fogadnak el támogatást, aki nem a csoport tagja. A gyűléseket általában művelődési vagy közösségi házakban, családsegítőkben, rendházakban stb. tartják - de még ezeknek is fizetnek valamennyi - legalább jelképes - bérleti díjat.
A függetlenséget annyira komolyan veszik, hogy amikor a gyűlés végén körbejárt egy fekete keménykalap, amibe mindenki beletette a csoport működéséhez való hozzájárulását, tőlünk egy forintot sem fogadtak el.
A rendház gyűlésterme egy viszonylag tágas, alacsony mennyezetű, boltíves terem. A fehér falak alsó felét fa lambéria fedi, a boltívek anyaga csupasz tégla. Talán ennek, és a padló "meleg", sárga színű járólapjainak köszönhető, hogy a neoncsöves világítás ellenére a teremnek kimondottan barátságos, már-már otthonos hangulata van.
A tér közepét a négyszög alakban összetolt asztalsor foglalta el, körülötte székek sorakoztak. Amikor beléptünk, igencsak meglepődtem, milyen sokan vannak a helyiségben. Nemcsak az asztalok körül, hanem a fal mellett elhelyezkedő "külső körben" álló székeken is ültek - mindegyiken, kivétel nélkül. Legalább hatvanan lehettünk, de ez igencsak óvatos becslés.
"Dini vagyok, alkoholista"
Mielőtt az ülés elkezdődött, Zoli bemutatott bennünket Dininek, akinek az a szolgálata, hogy a "Kapucíner" csoport (ez a Fő utcai csoport neve) gyűléseit vezesse. A csoportoknak nincs vezetőjük, minden feladatot egy-egy tag lát el önkéntesen, ezeket szolgálatnak hívják. Dini egy késői húszas, korai 30-as, viszonylag alacsony, szemüveges srác. Megbeszéltük, hogy fotózni nem lehet az ülés alatt. Miután mondtuk, hogy utána is csak olyan képeket csinálnánk, amin senkinek sem látszik az arca, megállapodtunk, hogy ezt a kérdést majd megszavaztatjuk a csoporttal.
Közben meggyújtották a Dini előtt álló gyertyát, majd pontban 18 órakor elkezdődött az ülés. Dini először is bemutatkozott: "Dini vagyok, alkoholista." "Szia, Dini!" - hangzott kórusban a felelet (ez egyébként mindvégig így ment, amikor valaki szót kapott, először bemutatkozott, elmondta a keresztnevét, a közösség pedig sziával köszöntötte).
Annyiszor fogadtuk már meg, hogy "nem iszom többet az életben"
Ezután a "kötelező körök" következtek, vagyis Dini köszöntötte a gyűlés résztvevőit, és megkérte "egy társunkat", hogy olvassa fel az Anonim Alkoholisták meghatározását. Ez minden gyűlésen megtörténik, ahogyan a következő "napirendi pontok" is. Dini megkérdezte, van-e olyan, aki először van A. A. gyűlésen, majd azt, hogy kér-e valaki 24 órás, vagy 1, 2, 3, illetve 9 hónapos bilétát. A biléták azért fontosak, mert kézzelfogható bizonyítékai a józanságnak - minél inkább az elején jár valaki ezen az úton, annál fontosabb a pozitív megerősítés.
A "Kapucíner" csoport gyűlései így folynak - nagyobb méretért KATT IDE
Biléták
Az Anonim Alkoholistáknál - amit a tagok maguk közt csak "Á"-ként emlegetnek, kissé elnyújtva a magánhangzót - ugyanis mindig csak a mai nap számít: a lényeg, hogy ma nem ittam alkoholt. "Annyiszor fogadtuk már meg, hogy nem iszom többet az életben - és mindig elbuktunk. De 24 órát ki lehet bírni" - ezt már Attila mondta el, aki az A. A. "központi sajtósa". A 39 éves, szemüveges, mosolygós férfi középiskolai tanár, aki ránézésre aztán tényleg a tökéletes ellentéte annak, ahogy az ember egy alkoholistát elképzel. De a látszat csal.
"Mikor harmincegynéhány évesen beláttam, hogy alkoholista vagyok, és mondták, hogy az egyetlen megoldás az egész életen át tartó absztinencia, a gondolattól eléggé elszörnyedtem. De ha az ember 24 órás egységekben gondolkozik, már egyáltalán nem félelmetes az egész. Ezért is jó az A. A., itt nincsenek szabályok, bárki járhat, még az is, aki nem tudta letenni egyelőre az italt.
Egy alkoholista módra gondolkodó ember nagyon nehezen fogadja el, ha diktálni akarnak neki. Ha itt szabályok lennének, biztosan nem lennénk ennyien. Itt csak ajánlások vannak, de senki sem kéri számon rajtad, betartod-e őket. Az egyetlen feltétel, hogy őszintén tenni akarjon az illető az ivásproblémája ellen." Attila nem a levegőbe beszél: már 1333 napja józan.
Ezután jött a gyűlésvezető következő kérdése: "Tud-e valaki születésnapról? Van-e valakinek kerek napszáma, amit megosztana velünk". Születésnapon itt nem a hagyományos értelemben vett születésnapot értik, hanem az első napot, amióta az illető józan. A kerek napszám is a józan napok számát jelenti.
Az alábbi kérdést Péter tette fel az A. A. honlapjának egyik fórumában. Utána részleteket olvashattok az egyik válaszból.
"Sziasztok!
Nem szeretném magam sajnáltatni, de megint nem sikerült megállnom. Ott van bennem az alapfeszkó, ha nem iszom, barátok lettünk, én és a borosüveg. Ő legalább meghallgat, és felold, de a baj, hogy ma már nem elég fél üveg, hanem 2-3 üveg kell. Pár hónapja voltam egy AA gyűlésen. Jó volt. Megöleltek, 2 napja nem ittam akkor. Kaptam egy jelvényt. Előtte munkám se volt, csak ittam itthon, mint egy buta szamár, de aztán azóta megint dolgozom. Pörgős a meló, kevesebbet iszom (nem naponta) de még mindig sokat... Nem tudom legyőzni a kísértést! Hogy lehetne?
"Szia Péter!
Írtad, érdekelne, ki hogy indult el. Gondoltam írok arról, az én esetemben mi történt. Én is le akartam győzni a kísértést, az alkoholt, mérsékelni az ivásom, a mennyiséget, vagy ritkábban berúgni. Mikor melyiket, attól függően, mennyire furdalt a lelkiismeretem, mert megint elbuktam.
Mert mindig elbuktam. Eljött egy buli ideje, összefutottam valakivel, lazítanom kellett, megkínáltak, nem tudtam aludni, jó kedvem volt, ünnepeltünk, vagy épp rossz, és fel kellett dobni valamivel. Addig húztam ezt azt időt, míg már a kézremegésre is innom kellett.
Ott sem tudtam megállni, valami esztelen indok mindig volt, miért igyak ma. Megszégyenültem sokszor, és fogadalmat tettem, soha többé nem iszom.
De úgy éreztem egy idő után, én más vagyok mint a többiek, én nem tudok pia nélkül érvényesülni, gyakorlatilag nem tudok nélküle élni.(...) Addig húztam az időt, míg kórházba vittek, olyan elvonási tüneteim voltak, hogy majdnem belehaltam. Elmondhatatlanul erős remegés, szédülés (pia nélkül), rosszullét, ebből egy epilepsziás roham - mind a súlyos elvonás része. Sok kört futottam még, míg az A.A.-ban nem kötöttem ki.
Az a tapasztalatom nekem is, hogy az első poharat nem iszom meg, akkor nem kell a következő sem. Egy pohár elég, és megint indul az ördögi kör. Ezt tudom, ez biztos. Ha meginnám az első pohárral, és ma nem rúgnék be, akkor holnap vagy jövő héten, de bizonyára ugyanott folytatnám, mint amikor abbahagytam 4 éve, 2 hónapja és 21 napja.
Van egy nagyon jó felépülési programunk, ami működik. Tudod, ez azért fontos, mert azok közül, akik ezt a programot használják, nem csak nem isznak egy ideje (vagy jó ideje), hanem sokan boldogok is. (...) Persze
nem akarlak rábeszélni semmire, idd csak meg a borodat, idd meg holnap is, nézd meg mi lesz a következménye,
mert tapasztalni fogsz valamit.(...)
Gábor"
Ateisták és "tenyésztett katolikusok"
Nagyjából egy negyedóra telhetett el, mire eljutottunk a mai gyűlés témájához. Ezt előzetes megbeszélés alapján mindig a közösség egyik tagja választja meg, valami olyasmiről, ami számára fontos. Ez alkalommal Éva választotta ki az egyik részt a Nagykönyvből, ami az intézményes vallásokhoz való megfelelő viszonyulásról szólt. (A Nagykönyvről lásd az első keretest.)
Az Anonim Alkoholisták viszonya sajátos a hithez. A Nagykönyv alapján azt mondják, hogy a gyógyuláshoz nem szükséges Istenben hinni, de valamiféle spirituális megközelítésre mégis szükség van. Az alkoholistának el kell fogadnia, hogy saját ereje kevés ahhoz, hogy megszabaduljon a szenvedélyétől, ezért szükséges egy Felsőbb Erőnek nevezett, nála nagyobb hatalomhoz fordulnia. Ezt azonban mindenki magának fogalmazza meg, és egyáltalán nem szükséges isteni eredetűnek elfogadni.
Éva elmondta, hogy azért választotta ezt a részt, mert egy régi, közeli barátnőjéről nem olyan régen egy meg nem nevezett vallási csoport tagja lett, "megtért". Megtérése óta nagyon eltávolodtak egymástól, mert a barátnője fanatikusan, dogmatikusan gyakorolja a hitét, ami így közéjük állt. "Az Á közelebb hozott engem Istenhez, és nyitottságra, elfogadásra tanított. Ugyanígy vannak itt ateista társaim, mint magukat tréfásan »tenyésztett katolikusnak« valló társaim - számomra ez a bizonyíték, hogy a hit, ami itt van, működik.
Éva azzal fejezte be a bevezetőjét, hogy megkérte a többieket, mondják el, nekik milyen tanácsaik, tapasztalataik vannak a témában.
A gyűlés további részében sokan szóltak hozzá a témához. Volt, aki azt emelte ki, hogy neki az "előző életében", amikor alkoholt fogyasztott, a Biblia bizonyos részei vonatkozási pontot jelentettek, amelyekkel mindig az ivást bizonyította. Hiszen a Szentírásban számos helyen megjelenik pozitív kontextusban például a borivás. Volt, aki arról mesélt, hogy tökérszegen tanúskodott egy barátja esküvőjén, és sértegette a papot, akihez azután pár évvel később, még mindig "aktív" alkoholistaként hitoktatásra járt. Volt, aki felidézte, hogy mennyire megijedt, amikor az első gyűlésen a "Felsőbb Erőről" hallott, és látta a 12 lépést kifüggesztve - mert
"született ateistaként" azt hitte, valamiféle vallási szektába csöppent.
Ma már persze jót mosolyog az egészen, és "több ezer naposként" tisztában van vele, milyen fontosak ezek a dolgok a tartós józansághoz. Olyan is volt, aki azt hangsúlyozta, hogy ő világ életében a maga módján hitt Istenben, és amikor megismerte az Anonim Alkoholistákat, úgy érezte, minden eddiginél jobban kiteljesedhet az ő sajátos világnézete: spirituálisan "hazatért".
Végül, miután mindenki elmondta a hozzászólását, és az ülés vége felé közeledett, én is szót kaptam. Elmondtam, milyen sokat jelent nekem, hogy kívülállóként részt vehettem ezen az ülésen. Megkérdeztem őket, beleegyeznének-e olyan fotók készítésébe, amelyeken senkinek sem látszik az arca. Azért kértem ezt, mert a képek még úgyis "erősebbek" lettek volna. Sajnos a döntő többség nemmel szavazott, így csak az üres termet, és az egyik végében álló asztalt, meg az arra kitett kiadványokat tudtuk fotózni - de valahol megértem, hogy nem bíznak egy ismeretlen újságíró és egy fotós ígéretében...
Végül közös imával zárult a gyűlés, amikor nagy körben álltunk, és megfogtuk egymás kezét. Sajnos a szövegére már nem emlékszem, bár ezek a sorok biztosan szerepeltek benne:
"Uram, adj türelmet, hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni,
Adj bátorságot, hogy megváltoztassam, amit lehet,
És adj bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni."
Az ima valamiért nagy hatással volt rám - ahogyan az egész gyűlés is. Az egész nagyon megindító, emberi és személyes volt: igazi embereket láttam és igazi szeretet éreztem. Senki nem vágott a másik szavába, és mindenki félelem nélkül, nyíltan, szinte mellbe vágó őszinteséggel beszélt. Most már értettem, hogyan lehet, hogy valaki sok év józanság után is hétről hétre eljár ide. Azt gondoltam közben, lám, ilyen egy valódi közösség, ahol a tagok tényleg figyelnek egymásra, adnak a másiknak és kapnak tőle, és ezt még az is érzi, aki először csöppen bele ebbe.
Hazafelé menet azon tűnődtem, példát vehetnénk a névtelen alkoholistákról.
Ha tetszett a riport, lájkold vagy oszd meg a faladon!
