SZEMPONT
A Rovatból

„A legfontosabb lenne ilyenkor őszintén szembenézni a helyzettel” – Bod Péter Ákos a legfrissebb GDP adatokról

A volt jegybankelnök szerint a 2,3%-os gazdasági csökkenés nem meglepő, ugyanakkor nem látszanak a növekedés tényezői, és a jövő évi költségvetés illúziókra épül.


A magyar gazdaság még mindig recesszióban van. 27 éve (mióta mérik a negyedéves GDP adatok változását) nem volt példa rá, hogy annyira hosszú ideig csökkenjen a gazdasági teljesítmény, mint most, vagyis egy éven át. A szerdán közzétett második negyedéves adat 2,4 százalékos csökkenést mutat az egy évvel korábbi értékhez képest.

Nagy Márton miniszter az adatsort kommentálva azt mondta, ez a mélypont, ősszel megkezdődik a gazdaság „visszapattanása”. Hogy valóban ez várható-e, arról Bod Péter Ákossal, a Magyar Nemzeti bank korábbi elnökével beszélgettünk.

– A kormánypárti sajtó sikerként adja elő az, míg mások azt mondják, hogy ezek lesújtó adatok, hol az igazság?

– Az adatok némileg meglepők, de inkább papírformának mondanám az első hat hónapot. Most az jött ki, hogy a második negyedév ebben az évben 2022 második negyedévéhez képest bő 2%-kal lejjebb van. Ezek még előzetes adatok, még némileg módosulhat a GDP-számítás, de hogyha vesszük ezt a 2,3%-ot, akkor azt lehet mondani, ez papírforma. 2022 második negyedéve nagyon speciális időszak volt.

Ez a választási pénzköltésnek a lecsengési szakasza,

rengeteg a bekerülő pénz: az adócsökkentés, a minimálbér jelentős megemelése, szektorokba adott külön pénzek, fegyverpénz, meg egy-két kiválasztott ágazatnak, meg a vállalkozói körnek nyújtott jelentős hitelnyújtás, amit hol a Nemzeti Bank, hol az Eximbank, hol a költségvetés, hol valamilyen vállalatmentő alap intézett. Ezt már nem is nagyon lehet követni. Ezek a pénzek együttesen feltolták a magyar bruttó hazai terméket. A 2022-es év, ami Európában az orosz támadás után egy nagyon kockázatos, törékeny év volt, Magyarországon 4,6%-os GDP növekedéssel zárult.

Az első félév (ez a bázisa annak, amiről most beszélünk) 7%-os növekedést hozott, ami teljesen abszurd, a magyar gazdaság nem képes erre tartósan. Kivágta a magas C-t a gazdaság, de azt nem lehet sokáig kitartani. Tehát az, hogy a tavalyi időszakhoz, ahhoz a bázishoz mérve 2023-ban a második negyedév lejjebb van, ez papírforma.

Az már kellemetlen, hogy némileg az első negyedév alatt van. Ez a 0,3 % azt jelenti, hogy bizony ez recesszió. Ez a mínusz 0,3% önmagában nem lenne megrázó, és európai összefüggésben nem is olyan jelentős, de azért a kettő együtt azt jelenti, hogy a magyar gazdaság most már negyedik negyedévében egy olyan pályán van, ahol mindig egy kicsit lejjebb van az output, mint a csúcs. Viszont ez a csúcs a mi esetünkben egy mesterséges csúcs. Tehát igazából azt gondolom, hogy az mond igazat, aki nem azt állítja, hogy ez az elmúlt harminc év legnagyobb mélypontja, mert hallottam ilyet is, de ez félreértés.

Sokkal nagyobb bajokat is átéltünk, például a 2008-2009-es európai és világméretű pénzügyi válság idején, nem is beszélve az azt megelőzőről, a rendszerváltozási válságról. Ettől ez még egy nagyon kellemetlen recesszió.

Amit a kormányzat mond, a kormányzati sajtó, vagy az azt támogató médiumok, azért komikus, mert ez a kormányzat erre az évre másfél százalékos növekedést mondott ki, erre építette a maga kalkulációját, és a jövő évi költségvetést pedig arra, hogy erre a másfél százalékos növekedésre jövőre még 4 százalékos növekedés jön, és hogy mi gyorsabban fogunk fejlődni az európai átlagnál. Ez tudható volt, hogy alaptalan. Tehát ebben a nagy meglepetés nincs. Ha megnézem a forint árfolyamát, a pénztulajdonosok megvonták a vállukat, mert mondom még egyszer, ez szinte papírforma, de azért arra utal, hogy a magyar hivatalos számítások valami olyasmi képet rajzolnak ki, és ezt komolyan is akarják vetetni a külvilággal, aminek nincs meg a realitása.

– Mi kell ahhoz, hogy kilábaljunk a recesszióból?

– A külső környezet nem rossz. Viszont a magyar gazdaság sajnálatos módon nagyon-nagyon energiafüggő, és ezt a függést nem csökkenteni, hanem érthetetlen módon még növelni is akarja a kormányzat. A nemzetközi olajárra és gázárra semmilyen ráhatása nincsen a magyar hatóságoknak. Tehát ami a kilábalást segíti, az előfeltételek részben rajtunk kívül vannak. A belső fogyasztás pedig nagyobbat esett vissza, mint lehetett gondolni, és ez nem annyira csoda, mert bár a bérek növekedtek valamennyivel, de

Európa legmagasabb inflációja megette a béremelést, azaz a reálbérek csökkentek. A reálbércsökkenés miatt a reálfogyasztás is csökkent, és ez a legnagyobb tétel a nemzeti össztermékben, a GDP-ben.

Az lenne a jó, hogyha a magyar infláció összezsugorodna, legalább a bolgár-román mértékre lezuhanna. Ennek a legfőbb eszköze a Magyar Nemzeti Bank politikája, mely magasan tartva a kamatokat stabilizálja a forintot, és ezzel megóv minket egy inflációs tényezőtől, viszont a magas kamatszint miatt kevesebb a beruházás, ipari beruházás, kevesebb a lakásberuházás, nehezebben váltanak autót az emberek, mert drágább a hitel. Az így kialakult helyzetben a növekedés tényezői nem látszanak. A legfontosabb lenne ilyenkor őszintén szembenézni a helyzettel, mert most a beadott költségvetés arra az illúzióra épül, hogy tulajdonképpen felszívódott a probléma, és aztán a magyar gazdaság köszöni szépen, rátér egy dinamikus pályára. Hát ezt hallottam, mégpedig minisztertől. Igaz, mondott más dolgokat korábban is, de ez nem nagyon tesz jót, mert lehet látni, hogy a valóság nem ez.

– Nagy Márton miniszter lehet, hogy azért fogalmazott így, mert a jövő évi költségvetéshez elvárt teljesítmény már csak úgy valósulhatna meg, ha egy ilyen mesebeli visszapattanás bekövetkezik a második félévben?

– Én nem tudom megítélni egy politikai mondásnak az értelmét. Az bizonyos, hogy a szakmai közönség ilyenkor a vállát vonogatja, mert ezek a megállapítások nem fedik a valóságot. Már csak azért is különös a dolog, mert az európai konjunktúra nem rossz. Tehát nem nagyon lehet a külvilágot okolni. Egy olyan tényező van, amiben a kormányzati védekezésnek van alapja, ez az európai pénzekhez való hozzáférés, az RRF-nek nevezett helyreállítási alap, annak az ingyenes kedvezményes hitelrésze, amire nagyon nagy szükség volna, illetve a hétéves pénzügyi keretből lehívható felzárkóztatási pénzekre is. Ezek valóban tudnak dinamizálni. Na de itt

a pénzhez való hozzáférés útjában a magyar kormány áll, amelyik nagyon lassan, késedelmesen, vontatottan, nem túl lelkesen, és nem is eredményesen pipálgatja ki a feltételeket, és már itt vagyunk augusztusban és nincs megállapodás.

Ha egy tényezőt kellene megneveznem, amire ráhatása van a kormánynak, az nem a gázár, nem az olajár, nem az agrártermés, hanem az uniós pénzekhez való hozzáférés, ami dinamizálhatná valamilyen mértékben a magyar gazdaságot. Eközben a román, a bolgár, a cseh, a szlovák, szlovén gazdaságok hozzá tudnak jutni ezekhez a forrásokhoz. A magyar pénzek is ott vannak, senki se vitte el, de nem lehet hozzáférni, mert a feltételek eddig nem teljesültek.

– A magyarországi infláció jóval felette van a többi ország adatának. Ez a kirívó különbség is a hiányzó európai uniós pénzek miatt van? Mert a kormány az elhibázott brüsszeli szankciókra fogja a dolgot.

– Ez egy teljesen alaptalan és immár komikus visszatérő szövege a propagandának. Ha már a szankciók szóba jönnek, ami igazán kemény, fáj, és a németeket például nagyon nagy kiadásba verte, hogy hogyan váljanak le teljesen az orosz energiaellátástól. Ezt Magyarország meg se csinálta. Az energiához hozzáférést nem érinti semmilyen szankció ránk nézve hátrányosan. Tehát ez egy nagyon rossz szöveg. Valóban a magyar infláció toronymagasan a legnagyobb, és senki sem tud minket ledönteni erről az első helyről, és attól félek, hogy jövőre sem, egyébként. A magyar helyzet sajátos, és a sajátosság egyik oka az

a tavalyi választási költekezés, ami már 2021 nyarán elindult, a legrosszabb pillanatban fűtött rá az inflációra, és a költségvetést is kilyukasztotta.

Ne felejtsük el, hogy óriási volt a költségvetés hiánya, sokkal nagyobb, mint a megengedett. Ezért most még ráadásul egy befékezés is vár az állami pénzügyeken keresztül a gazdaságra. Ebben az összefüggésben is nagyon-nagyon fontos lenne az uniós pénzekhez való hozzáférés.

– Nagy Márton azt is mondta, hogy többek között még a német gazdaság stagnálása sem segített. Ez azt is jelentheti, hogy túlságosan is függünk egy ország gazdaságától?

– Az valóban érdekes, hogy míg az európai konjunktúra egy kicsivel jobb, mint ahogy az elemzők várták, de ebben az európai konjunktúrában a német nem nagyon áll annyira jól. Talán egy ezreléknyi zsugorodást regisztráltak ott is, kisebbet, mint a mi recessziónk, de valóban, nem tökéletes a német gazdaság helyzete. Azonban pontosan a fejlesztési miniszternek csínján kellene bánni ezzel az érvvel, mert miért is ekkora gond ez Magyarország számára? Ekkora mértékben talán Szlovákia függ, mint Magyarország iparilag például a német gazdaságtól.

A magyar iparszerkezet eltorzult, amikor az automobilizmussal kapcsolatos tevékenységek aránya ilyen nagymértékben felfutott.

Így azonban, amikor a német gazdaság lelassul, vagy beragad egy szinten, az közvetlenül kihathat a beszállító láncolatra. De ebből nem következik, hogy ezzel meg lehetne magyarázni az összes bajunkat. Viszont az iparfejlesztésnél ügyelni kellene arra, hogy egy gazdaság ne függjön nagymértékben egyetlen ágazattól, például az automobilizmustól. Azonban most is pontosan arra irányul a kormányzat fejlesztési stratégiája, hogy annak

egy termékét, nem is nagy hozzáadott értékű termékét, nevezetesen az akkumulátorokat, korábban pedig a gumiabroncsokat preferálja.

Ebből nagy fejlesztési erőfeszítéssel nagyhatalommá akar válni, miközben tudjuk, hogy mind a két szóba jövő iparágnak nagyon nagy az energiaigénye, az pedig importot jelent, az import pedig külső függést jelent, és azt se hallgassuk el, hogy alapvetően orosz függést jelent, hiszen fizikai és egyéb okok miatt a gázolaj és áramellátás alapvetően keletről jön. Tehát ez korábban is nagyon kérdőjeles, most pedig egyenesen az azonnali felülvizsgálást igénylő vonatkozása a magyar fejlesztéspolitikának.

– Ugyanakkor azt is mondja a miniszter, hogy „a jármű- és az akkumulátorgyártás jól teljesít, az export szárnyal”, erre hivatkozik, mint stabil pontra a gazdaságban.

– Nos, hát itt az ellentmondás. Egy olyan iparágnak a fejlesztését dicséri, amely nagyon kötődik a ciklushoz, és ahogy megemlítette az exportot, tegyük hozzá, hogy miután ezeknek a tevékenységeknek nagyon kicsi a hozzáadott értéke, ezért

nemcsak az export száguld, hanem az import is, a hozzávaló import is.

Ez egy külön téma, de a mostani helyzetben is jelzi, hogy a magyar gazdaság nagyon ki van téve a külső körülményeknek, a belső öröklött gondoknak. Én öröklöttnek tekintem az államadósságnak a nagyon jelentős mértékét, öröklöttnek tekintem az európai intézményekhez való viszony elromlását, mely következtében most ott állunk, hogy

a gazdaság tényleges modernizálására, tehát nem új akkumulátorgyár felépítésére, hanem a tényleges modernizálására, például az energiafogyasztás csökkentésére, a házak szigetelésére, az autópark megújítására, az oktatás javítására lehívható pénzekhez nem fér hozzá a kormányzat, mert nem végezte el a házi feladatát.

– Azt mondják, hogy októberre egy számjegyűvé válhat az infláció. Ez valóban stabil tendencia, vagy lehetnek még meglepetések?

– A jövőt nem lehet látni, de a múltat igen. Azt látjuk, hogy az Európai Unióban, az eurózónában különösen, tavaly novemberben elérték a csúcsot, és onnantól lefele megy az inflációs ráta, és Magyarországon kívül most már talán mindenhol egy számjegyű.

Tehát amikor a miniszterelnök megígéri, hogy nálunk is egy számjegyű lesz, akkor olyasmit ígér meg, ami már bekövetkezett rajtunk kívül mindenhol máshol.

Ezért tehát azt lehet feltételezni, ha valóban nem jön közbe valamilyen lehetetlen fordulat, akkor ez az inflációs ütem lejjebb megy. Nyugat-Európában most már egy ideje 5% körüli az inflációs ráta. Ez is nagy, ez is lejjebb fog menni, hogy nálunk mennyi lesz, nem tudjuk. Azt lehet látni, hogy a következő éves költségvetésben 6%-os éves inflációs rátát írt be a kormány, meglátjuk.

– Ezzel számolhatunk?

– Meglátjuk. A Magyar Nemzeti Bank azt mondta, hogy szerinte ez egy kicsit sok, és azt lehet lejjebb is vinni. Én személyesen nem végeztem még makroszámítást, de körülbelül ez az 5 és 7 százalék közötti tartomány sajnos elég valószínű. Azért nagyon sajnos, mert abban az időszakban már - a hacsak nem fordul fel a világ - az európai inflációs környezet 2-3% között lesz. Tehát megint az lesz, hogy a magyar infláció ugyan már nem olyan irdatlan nagy számokkal dolgozik, de kétszeres lesz az üteme, mint a környezetünknek.

Ez pedig versenyhátrány, gyengítő tényező.

Ez is arra utal, hogy a magyar gazdaság pénzügyi alapjai bizony ingatagok.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
CNN: Trump olajszankciói akár meg is buktathatják Orbánt, aki szinte csak az oroszoktól hajlandó olajat venni
Miközben az EU-tagok leváltak az orosz energiaforrásokról, Magyarország 92%-ban Moszkvára támaszkodik. A leválás helyett nőtt a függőség.


Orbán Viktor a múlt héten még örömmel fogadta, hogy Magyarország lehet az Oroszország és az Egyesült Államok közötti, ukrajnai háborúról szóló csúcstalálkozó helyszíne. A miniszterelnök abban bízott, hogy ezzel megmutathatja a világnak: „a békéhez vezető út Budapesten keresztül vezet”, írja a CNN.

A tervek azonban hirtelen megváltoztak. A Trump-adminisztráció végül félretette a budapesti találkozó ötletét, és ehelyett szankciókat jelentett be Oroszország két legnagyobb olajcége ellen. Ez volt az első ilyen lépés azóta, hogy Trump visszatért a Fehér Házba.

A szankciók célja, hogy csökkentsék Oroszország hadieszközeinek utánpótlását, de a magyar gazdaságra is komoly hatással lehetnek.

Magyarország továbbra is nagymértékben függ az orosz energiától. 2024-ben az ország nyersolajimportjának 92 százaléka Oroszországból származott.

Egy friss jelentés szerint Magyarország az invázió előtti 61 százalékról 86 százalékra növelte az orosz olajtól való függőségét. A dokumentum alapján

Magyarország és Szlovákia vásárlásai májusra 2060 milliárd forintot hoztak Oroszországnak.

A jelentés szerint ez „egyenértékű 1800 Iszkander–M rakéta beszerzésének költségével, amelyeket ukrán infrastruktúra megsemmisítésére és ukrán civilek megölésére használtak”.

Az orosz olaj jelenleg a Druzsba vezetéken keresztül érkezik Magyarországra, amit a nyáron több alkalommal is ukrán drónok támadtak meg. A szakértők szerint hazánk más forrásból is beszerezhetne nyersolajat, például a horvát Adria vezetéken keresztül, de eddig nem történt érdemi változás.

A CNN szerint

Orbán Viktor a magyar állami rádióban arról beszélt, hogy kormánya „azon dolgozik, hogyan lehetne megkerülni” az amerikai szankciókat, de további részleteket nem közölt.

Közben az Európai Unió is új bejelentést tett: 2027-től betiltják az orosz cseppfolyósított földgáz importját.

Orbán egy korábbi találkozón azt mondta Donald Trumpnak, hogy orosz energia nélkül a magyar gazdaság „térdre kényszerül”.

2022 februárjában, amikor Oroszország lerohanta Ukrajnát, az EU-tagországok lépéseket tettek az orosz energiafüggőség csökkentésére. Magyarország, Szlovákia és Csehország azonban mentességet kaptak az orosz nyersolajtilalom alól, hogy több idejük legyen az átállásra.

Magyarország a leválás helyett növelte a függőséget.

A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a magyar kormány a „szuverenitás” mellett áll ki – vagyis fontosnak tartja, hogy az ország maga dönthessen a stratégiai kérdésekről, beleértve a nemzetközi kapcsolatait is. Orbán az utóbbi években szoros viszonyt alakított ki Donald Trumppal és Vlagyimir Putyinnal is.

Az új amerikai és uniós intézkedések egy olyan időszakban érkeztek, amikor Orbán Viktornak belpolitikai kihívásokkal is szembe kell néznie.

Az ellenzék soraiban egyre aktívabb Magyar Péter, aki korábban a kormány egyik szoros szövetségese volt, mára viszont az egyik legélesebb bírálójává vált, írja az amerikai lap.

Elina Ribakova, a Peterson Institute for International Economics vezető közgazdásza szerint

Magyarország reakciója lehet az első komoly teszt arra, mennyire veszi komolyan a Trump-adminisztráció a szankciók betartatását.

Az amerikai pénzügyminiszter, Scott Bessent úgy fogalmazott: a szankciók azért váltak szükségessé, mert Putyin „nem volt hajlandó véget vetni ennek az értelmetlen háborúnak”.

Donald Trump óvatosabban nyilatkozott, reményét fejezte ki, hogy a szankciók „nem lesznek sokáig érvényben”. A budapesti csúcstalálkozóról pedig azt mondta: „meg fogjuk csinálni a jövőben”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Udvaros Dorottya: Kedves Nagy Feró, ne várjon másokra, adja vissza a Kossuth-díjat!
A színésznő szerint Feró szavai megbocsáthatatlanok. Úgy véli, a zenész csak hárít, és nem vállalja a tettei következményét.


Nagy Feró a Békemeneten adott interjúban úgy fogalmazott, hogy a Szőlő utcai ügyben érintett lányok kerestek pénzt, tehát „mindenki jól járt”. A kijelentését később sem vonta vissza, sőt, több alkalommal is kiállt mellette. Az RTL Híradónak annyit azért elismert, hogy „lehet, kicsit túllőtt a célon”, de továbbra is azt gondolja, hogy nem mondott olyat, ami ne lenne vállalható. Időközben felmerült az is, hogy Őrbottyánban visszavonják a díszpolgári címét, de ez sem érintette különösebben.

A történtekre Udvaros Dorottya is reagált, és a Magyar Hangnak adott interjúban elmondta a véleményét.

„Nem hiszem, hogy Nagy Ferónak másokra kellene várnia, adja vissza magától a Kossuth-díját.”

A Kossuth-díjas színésznő és a Nemzet Színésze szerint Nagy Feró „szörnyű kijelentése” után nem méltó a kitüntetésre.

„Miért kell megvárnia, amíg tízen erre kérik, nem az lenne a legtermészetesebb, hogy egy ilyen nyilatkozat után magától lemond az elismerésről? Kedves Nagy Feró, ne várjon másokra, adja vissza a díjat” – fogalmazott Udvaros.

Szerinte a zenész kijelentései a kihasznált és bántalmazott lányokról felháborítóak, és még az egyre durvább közbeszédben is különösen kegyetlenek.

„Nagyon felzaklatott az ügy, botrány, hogy ma elhangozhat egy ilyen mondat, ahogy Nagy Feró későbbi kijelentései is szörnyűek. Azt mondja, hajlandó bocsánatot kérni, mintha ez valamiféle kegy lenne, de ahhoz már nem elég bátor, hogy viselje a szavai következményeit.”

„Ne mások javaslatára és védelmére várjon, a saját lelkében tegyen rendet, kérjen bocsánatot és adja vissza a Kossuth-díjat. Így talán még megőrizheti a méltóságát” – mondta a színésznő.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Az orosz válasz: nyet-nyet-nyet-nyet” – ezért hiúsult meg a budapesti Trump-Putyin csúcs Gyarmati István szerint
Az oroszok megijedtek, de végül kijátszották Trumpot – mondja a szakértő. Amíg nem lesz komoly és hihető az amerikai elnök elszántsága a szankciókra vagy a fegyverszállításokra, addig az oroszok egyetlen lépést sem tesznek.


Egy hét alatt hatalmasat fordult Trump orosz-politikája. Nemrég még Orbán Viktor arra számított, hogy történelmi békecsúcsot tartanak Budapesten Ukrajna ügyében, az orosz és az amerikai külügyminiszter előkészítő telefonbeszélgetése után azonban mindez teljesen lekerült a napirendről. Sőt, Trump a korábbiaknál sokkal erősebb szankciókat jelentett be a Lukoil és a Rosznyeft ellen, ami Magyarország energiaellátását is érzékenyen érintheti. A Bloomberg azóta kiderítette, hogy az oroszok arra számítottak, Trump megenyhült a Donbász teljes átengedése ügyében, az amerikaiak viszont ragaszkodtak a tűzszünethez a jelenlegi frontvonalak mentén.

Mi okozhatta ezt a hatalmas féleértést? Mi motiválta Trump lépéseit, és mire játszottak az oroszok, amikor először lelkesen üdvözölték a békecsúcsot, majd hajthatatlannak bizonyultak az alapvető kérdésekben? Erről beszélgettünk Gyarmati István volt diplomatával, biztonságpolitikai szakértővel.

– A fejlemények tükrében megalapozott volt-e egyáltalán a budapesti csúcstalálkozó terve?

– Ha az amerikai elnök bejelent valamit, azt komolyan veszi, akkor igen. Donald Trumpnál viszont más a helyzet, ezek szerint nem kell mindent komolyan venni, amit mond. Persze ő komolyan gondolta, csak aztán az események talán elgondolkoztatták, meg beléptek a tanácsok is a történetbe. Trump esetében úgy működnek a dolgok, hogy a nagy bejelentéseket nem feltétlenül egy előre megtervezett sajtóértekezleten teszik, ahol a sajtóközleményt 25 szakértő átnézi előzetesen, hanem, mondjuk adott esetben Donald Trump ott ül az irodában, vagy az ágyában a számítógép mellett, és úgy érzi, csinálni kéne valami nagyon fontosat, mint ahogy Malacka érezte a bizonyos dalban, ezért beírja valamelyik közösségi médiára, hogy mit gondolt éppen, és abból máris politikai bejelentés lesz. Szerintem ebben az esetben is ez történt.

Meggondolatlanul fellelkesedett azon, hogy ez a drága Vlagyimir milyen szépen beszélt vele, és bejelentette, hogy most lesz egy csúcstalálkozó, anélkül, hogy átgondolta volna, mivel jár ez.

Aztán ebből amerikai politika lett, mert ha az elnök valamit bejelent, akkor az úgy van. El is kezdődtek a biztonsági szolgálatok előkészületei. Szerencsére Marco Rubiot jelölte ki Trump, hogy előkészítő tárgyalásokat folytasson, nem azt az idióta Steve Witkoffot. Rubio, aki szerintem talán a legjobb külpolitikusa Trump környezetének, két és fél órát telefonált Szergej Lavrovval, és Lavrov meg azt csinálta, amit régen Gromiko szokott, az egykori „Mr. Nyet”, és elmondta, hogy szó sincs megegyezésről. Rubio visszament, és elmondta ezt az elnöknek. Közben az is kiderült, amikor Volodimir Zelenszkij ott volt, hogy ő sem hajlandó elfogadni ezeket a feltételeket, és nyilvánvalóan az európai vezetők is mind interveniáltak Trumphoz. Ez még neki is sok volt, így elhalasztották a csúcstalálkozót.

– Nyilván az orosz tárgyalási pozíció egy hatalmas nagy „nem”-mel kezdődik.

– És azzal is végződik.

– A diplomáciában szokás, hogy mindenki először megteszi a maga tétjeit, aztán valahol középen találkoznak. Tehát ha az oroszok az elején azt mondják, hogy „nem”, abból – ellentétben sok más esettel – a végén is csak egy „nem” lehet?

– Az oroszoknál általában igen, most különösen. Donald Trump sajnos azt a hibát követte el, és nem először, hogy nyerő helyzetből vereséget szenvedett. Az egész csúcstalálkozó ötlete Putyin részéről azért merült fel, mert megijedt attól, hogy Trump és az európaiak bevezetik az úgynevezett másodlagos szankciókat. Trump rábeszélte Indiát, ami óriási dolog, hogy álljon be a sorba és ne vegyen orosz olajat, Japánt is rábeszélte, az új miniszterelnök is támogatni fogja ezt. Kína nem tudja pótolni: vesz ugyan orosz olajat és gázt, de nem tudja átvenni azt a mennyiséget, amit India nem vesz meg; nincs hozzá sem szállítási kapacitása, sem igénye. Szívességből nem fogja a Jangce folyóba önteni az orosz olajat. A másik, amitől az oroszok megijedtek, az a Tomahawk. Trump „készenlétbe helyezte” őket. Putyin egész akciója arról szólt, hogy ezt a két veszélyt elhárítsa, és úgy tűnik, sikerült is neki, legalábbis egyelőre „bepaliznia” Trumpot, hogy ne tegye meg azt, amit kilátásba helyezett.

Pedig ez nyerő helyzet volt, hiszen Putyin megijedt tőle.

Ez a vesztes amerikai pozíció így is marad mindaddig, amíg nem lesz komoly és hihető Trump elszántsága a szankciókra vagy fegyverszállításokra. Addig az oroszok egyetlen lépést sem tesznek.

– Trump már többször is belesétált ebbe a csapdába.

– Igen, többször. A leglátványosabban Alaszkában, ott szó szerint sétált bele, de volt több telefonos megbeszélés is. Valaki csinált egy grafikont arról, hogyan alakultak az orosz légitámadások Ukrajna ellen, és bejelölte azokat az időpontokat, amikor Putyin találkozott vagy telefonon beszélt Donald Trumppal. Kivétel nélkül mindegyik alkalom után megugrottak az orosz légitámadások. Trump nem külpolitikus, másrészt azzal dicsekszik, hogy életében egyetlen könyvet sem olvasott el, valószínűleg Kennan már túl hosszú lenne neki.

– Meg kell-e annyira ijedni a Tomahawkoktól, amikor Ukrajna hónapról-hónapra fejleszt ki elég komoly robotrepülőgép-kapacitást Amerika nélkül is?

– Az ukrán stratégia most úgy néz ki, bár nem hirdették meg, hogy orosz olajipari létesítményeket támadnak. Egyes számítások szerint az orosz finomítói kapacitás 18%-a már működésképtelen, és már ez is elég ahhoz, hogy komoly üzemanyaghiány lépjen fel Oroszországban. Megtiltották a benzinexportot, de egyes területeken így sem lehet benzint kapni, hosszú sorok vannak, sok idő után ismét a kutaknál. Ezt valahogy elviseli az orosz gazdaság, az ukránok pedig ezt akarják tovább folytatni. A Tomahawkok erre jók: mélységi csapásmérésre alkalmasak, nagyon pontosak, nagy robbanóerejűek, pontosan erre a célra valók. Azt szokták mondani, helytelenül, hogy az orosz nép mindent elvisel. Talán ezt még igen, de a gazdaságnak, a fegyvergyártásnak probléma lesz, és igazán nagy gond akkor lesz Oroszországban, amikor a hadsereg üzemanyag-ellátása válik problémássá. Ezt szeretnék elérni az ukránok nagyon helyesen, jó taktika, és ehhez kellenek a Tomahawkok.

– Ha Trump végül rájön, mire használták fel, elképzelhető, hogy a Tomahawkok mégis megérkeznek Ukrajnába?

– Abszolút, erre várunk. Kérdés, eljött-e már ez a pillanat: Trumpot már többször átverték. Normális ember egy átverés után felismeri a mintát, kettő-három-négy-öt után pedig muszáj lenne. Ráadásul fokozódik rajta a nyomás otthon. Nem gondolom, hogy például a külügyminisztere most már szó nélkül helyeselne neki, különben nem úgy tárgyalt volna, ahogy tárgyalt.

– Vajon még mi lehetett a két külügyminiszter beszélgetésében? Elképzelhető, hogy az oroszok a NATO-val kapcsolatos követeléseikhez is ragaszkodtak, hogy vonuljon vissza az 1997-es határai mögé? Ez még napirenden van?

– Abszolút napirenden van. A beszélgetés két és fél órás volt, de felezzük meg a tolmácsolással miatt. Akkor is jó másfél óra érdemi beszélgetés. Lavrovval nagyon nehéz tárgyalni, mert nem tud igent mondani; főleg semmit sem mond, csak nemet. Szerintem Rubióék idáig biztos nem jutottak el. Úgy gondolom, kizárólag az orosz–ukrán háborúról beszéltek; ott adta elő az elvárásait az amerikai külügyminiszter: azonnali tűzszünet ott, ahol a csapatok vannak, területcserével és így tovább azok, amiket szoktak, amik talán még mindig túl engedékenynek tűnhetnek, de már lehetett volna velük mit kezdeni. Biztonsági garanciákról is biztosan szó volt, de erről az oroszok hallani sem akarnak, és még néhány más dologról. Az orosz válasz pedig: nyet-nyet-nyet-nyet.

– Mikor kerülhet sor valódi tárgyalásra, akár amerikaiak és oroszok, de leginkább oroszok és ukránok között? Hány évig lehet húzni még egy ilyen háborút?

– Attól függ, mi történik a háborúban. Ha Trump „durcáskodik”, és az amerikaiak kivonulnak az egészből, az egy dolog. Ha odaadja a Tomahawkokat, az meg egy másik. Hetek alatt lehetne fegyverszünetet teremteni, ha Trump valóban beizzítja ezeket a fenyegetéseket vagy lehetőségeket. De ha minden így marad, még évekig is eltarthat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Csapody Tamás: Bárki lesz is hatalmon, az általános hadkötelezettséget vissza fogják állítani Magyarországon
A jövő évi választáson a hatalomért küzdő két párt ugyanakkor egyértelművé tette, hogy nem kívánják bevezetni a sorkötelezettséget. Magyar Péter szerint „egy szó sem igaz” abból, hogy pártja ilyesmit tervezne.


Csapody Tamás társadalomkutató, hadtörténész és egyetemi oktató azt írta a Facebook-oldalán:

„Bárki lesz is hatalmon, az általános hadkötelezettséget vissza fogják állítani Magyarországon.”

Érvelése szerint a szomszédos országokban komolyan fontolóra vették, vagy több helyen már be is vezették a sorkötelezettséget, Nyugaton pedig Dániában a nőket is bevonnák valamilyen formában. Konkrét példaként a horvát parlament a minap döntött a kötelező sorkatonai szolgálat visszaállításáról.

Úgy látja, az orosz–ukrán háború miatt ez a hullám Magyarországot is elérheti, függetlenül attól, ki nyeri a 2026-os országgyűlési választást. Szerinte még a gyors béke sem lenne elég ahhoz, hogy a veszélyérzet megszűnjön.

Közben a jövő évi választáson a hatalomért versengő két párt egyértelművé tették, hogy nem kívánják bevezetni a sorkötelezettséget. Magyar Péter szerint „egy szó sem igaz” abból, hogy pártja ilyesmit tervezne. A Fidelitas szerint „szó sem lehet” a sorkatonaság visszaállításáról, ezért aláírásokat gyűjt.

(via Népszava)


Link másolása
KÖVESS MINKET: