A kimeneküléssel nincs vége, az ex terrorja folytatódik a kapcsolat után
- Elsősorban a mikroközösségnek, a családnak és a baráti körnek kell összefognia az áldozat érdekében. Ha az áldozat már összeszedte a bátorságát ahhoz, hogy segítséget kérjen, akkor a először általában a családjához mer fordulni, és csak azután a hatósághoz.
A hatóságoknak pedig sokkal komolyabban kellene venniük az áldozatokat, ha segítséget kérnek. Ha tudnák, mi mindenen ment keresztül az áldozat, mire odáig eljutott, hogy hozzájuk forduljon… Engem is küldtek már el, és mondta már nekem rendőr, amikor elmondtam, hogy megvert a párom, hogy "Tudja maga, hány ilyen hisztis volt partner jön be ide?”
- Az áldozat hogyan adhat jelzéseket a környezetének és mit tehet, hogy ne fenyegesse meg vagy ne ölje meg a bántalmazó?
- Először nem árt egy családon belüli, illetve párkapcsolati erőszakkal foglalkozó civil szervezethez fordulni, mert konkrétan menekülési tervet kell készíteni, amit az áldozat egyedül nem fog tudni végigcsinálni. A NANE és a Patent ingyenes jogsegéllyel, ingyenes lelkisegély-szolgálattal rendelkezik, de meg lehet keresni a Fehér Gyűrű Közhasznú Egyesületet is, és néhány önsegítő csoport is alakult már. Fontos tudni, kérdezzünk meg szakembereket a csoportban, és tudjunk meg helyi információkat, sajnos a látencia nagy, sokszor az eset azon bukik, hogy az esetet elbagatellizálják, az intézkedőnek nem lépi át az ingerküszöbét a történés.
A barátok, családtagok, önkéntesek stb. segítségére is szükség lesz, és aki albérletben lakik, annak a főbérlőt is be kell vonnia.
Nekem is megmondta az ügyvéd, hogy csak úgy el ne indítsak semmit, mert a párom el fogja vágni a torkomat.
Én először a gyámügyhöz, a gyermekjóléthez mentem. Szerencsére ott értő fülekre találtam, nem minden hivatalnok képzetlen és lerázó.
A krízisközpontokban elvileg jogi tanácsot adnak és lelkisegély-szolgálatot működtetnek. A kríziskezelő hálózat a párkapcsolaton belüli erőszak áldozatait segíti, például családon belüli erőszak és életveszély esetén a családtagok titkos, védett lakásba juttatásával. A krízisközpontban átirányítják az áldozatokat a megfelelő hivatalos szervekhez, ha úgy adódik.
Fontos, az is, hogy ha az embert kiteszik az ajtón, bemásszon az ablakon. Annyira erős volt bennem a menekülési vágy, hogy amikor a rendőrségtől elküldtek, kimentem, felhívtam az ügyvédemet, majd vettem egy nagy levegőt, és visszamentem a rendőrségre.
Nekem ugyanis hivatalos dokumentumokra volt szükségem, hivatalos úton akartam megoldani a bántalmazó kapcsolatból való kilépést.
Tudni kell, hogy amikor az áldozat segítségért kiált, akkor ott azonnal lépni kell, különben az áldozat vissza fog táncolni.
Nagyon sok olyan eset történik, hogy jön a férfi virágcsokorral, csokival, plüssmacival rosszabb esetben zsarolással a nő visszafogadja, és utána még durvábbá válik a bántalmazás. Ilyenkor szokott előfordulni, hogy a bántalmazó végül megöli a nőt.
- Mennyi időbe telt, amíg megszabadult a bántalmazó kapcsolatból?
- Egy nő rendszerint 7-10 évig tűri a bántalmazást, addig magát hibáztatja, hogy ő volt a hülye, vagy azt gondolja, majd megváltozik a helyzet. Ennyi idő kell átlagosan ahhoz, hogy az önámításból eljussanak odáig, hogy már ne reménykedjenek és megpróbáljanak kilépni.
Nekem két évembe telt, hogy a felismeréstől eljussak a menekülésig.
A bántalmazással kapcsolatos ügyekre viszont sajnos sok hivatalban nincsenek felkészülve, nincsen információáramlás. Mindenki helyileg próbál segíteni, de egymástól elszeparálva vagy egymástól függetlenül, és nem együtt, komplex szolgáltatásként.
Sajnos megtörténik, hogy az ügy már az elején elbukik, mert az anyaotthonba 3-6 hónaposak a várólisták. Ilyen hosszú idő alatt 2 dolog történhet. Az áldozat visszalép, mert a párja elhiteti vele, hogy szereti. Vagy az történik, amit hetente látunk, amit hetente olvasunk a hírekben: az áldozat mindegy, hogyan, de véget akar vetni ennek az egésznek, és vagy gyilkosság, vagy öngyilkosság történik. Sok öngyilkosságnál nem is tudjuk, mi volt a valódi oka.
- Meg lehetne előzni a tragédiákat, vagy azt, hogy az emberek bántalmazó kapcsolatban maradjanak?
- Digitalizálódnak a kapcsolataink, rohanunk, nincsenek hobbijaink, keveset találkozunk a családunkkal, a barátainkkal, keveset vagyunk igazi, hús-vér közösségben, ezért jobban kellene figyelni egymásra.
Ha a környezetünkben egy áldozat segítséget kér, fogjuk a kezét, menjünk el vele pszichológushoz, legyünk mellette.
Az iskolai felvilágosító órákat is kötelezővé tenném, hogy mindenki tisztában legyen azzal, hogy mi a bántalmazás és milyen a bántalmazó kapcsolat dinamikája.
Ehhez hozzátartozik, hogy a bántalmazó átveszi az uralkodást a családon és az ellenőrzést a pénzügyek felett. Előfordul, hogy a nőnek nincs is saját bevétele, mert azt mondta neki a párja, hogy majd ő dolgozik, a nő csak lássa el a gyerekeket. Sok bántalmazó durva és erőszakos módon intézi a pénzügyeket, elveszi a nőtől a pénzét, meg is lopja az áldozatát.
A bántalmazó nem csak egy eszközt használ, ahol előfordul a verbális bántalmazás, ott megjelenik a fizikai, majd a szexuális erőszak is. Az is erőszak, ha nő azt mondja, nem akarja, de mégis arra kényszeríti a párja, hogy legyen együttlét. A bántalmazás eszköze a lelki terror is, az, hogy valaki megmondja a párjának, hogy az mit csinálhat és mit nem, hogy kontrollálja, az is, hogy szelektál az áldozat barátai közt, hogy elszeparálja az áldozatot a barátaitól, majd a családjától, és mindezt azért, hogy ne legyen tanú a viselkedésére, hogy nehogy valaki kiszúrja azt, hogy ő bántalmazó.
Én egyébként először gyermekveszélyeztetésről és gyermekbántalmazásról kerestem szakirodalmat a neten – így dobta fel a kereső a segélyvonalat.
Ott ültem, és nem mertem leírni nekik a problémámat. Mert amikor elkezdtem kitölteni a kérdőívet, az állt benne, hogy bizalmasan kezelik az információkat, mindaddig, amíg azt nem mérik fel, hogy a gyermek veszélyben van. Ha a gyermek veszélyben van, akkor azt nekik jelezniük kell a hatóságnak. Itt léptem vissza a segélykérésből, mert féltem.
- Miért félt és mitől?
- Mert állandóan azt halljuk, hogy nem a bántalmazót, a zaklatót emelik ki a családból, hanem a gyereket. Ez szörnyű, ez nem megoldás. Iskolai zaklatásnál is gyakran az áldozatot viszik másik iskolába a közösség jogaira, a bántalmazó iskolába járáshoz való joga miatt. A bántalmazó joga miért fontosabb, mint az áldozat testi-lelki épsége?
És sajnos a családon belüli erőszakkal foglalkozó szakemberek egy része is fél a bántalmazótól, attól tartanak, hogy majd kivetíti a bántalmazó a haragját arra az üggyel foglalkozó szakemberre, aki nem olyan szakvéleményt ad, amilyet a bántalmazó szeretne.
- Mégis mit tehet a nő?
- A legfontosabb, hogy ismerje fel a bántalmazást, tudatosítsa magában azt, hogy a párja bántalmazza őt, és azt is, hogy ez nem fog megváltozni, bármit is ígér a párja.
A bántalmazások egyre durvábbakká válnak, és mivel a bántalmazó úgy érzi, ő uralkodhat felette, dönthet róla, akár meg is ölheti. Ezért el kell mennie.
Ami ezután jön, az kész krimi és konspiráció, de tapasztalataim szerint ez a bántalmazótól való szabadulás biztonságosabb módja.
Az áldozat ne változtassa meg gyökeresen az életét, és ne mondja meg a bántalmazónak, hogy el fogja hagyni. Amikor felismertem, milyen kapcsolatban élek, a NANE és a Patent Egyesületet is megkerestem, és azt a tanácsot kaptam, hogy ne hívjam fel magamra a figyelmet, először ki kell dolgozni a menekülési tervet.
A bántalmazásról, még akkor is, ha ez nehéz, fel kell vetetni a látleletet. Akár lila foltról is, akár a nyakon a fojtogatás nyomairól, a hajtépésről, a 8 napon belül gyógyuló sérülésekről, ütésekről is.
Fel kell keresni a gyermekjóléti szolgálatot és informálni kell őket a bántalmazásról, hogy tudjanak róla, hogy (legtöbbször) a nő ki akar lépni. Már csak azért is, mert ha később bemegy hőbörögni a férfi, akkor már tisztában lesznek a helyzettel.
Meg kell tanulni segítséget kérni, és megbízható emberekkel családtagokkal megszervezni a menekülést, költözést.
Az én emberek iránti bizalmam akkor épült újra, amikor mások segítségével el tudtam jönni a bántalmazóval közös albérletből. Az áldozatok számára az is hatalmas segítség, ha a barátok, családtagok, önkéntesek jönnek cipelni a dobozokat.
A Szelíd Motorosok a Zaklatások Ellen egy önerőből összeállt országos szerveződés, sajnos egyre nagyobb az igény rájuk. Tagjaik közt vannak bántalmazó kapcsolatból szabadult nők is.
De ők jönnek, mint ahogy kellene más embernek is, ha segítségül hívják. Adománygyűjtésekkel is foglalkoznak, és kimondottan a zaklatások ellen lépnek fel. Egész Európában működnek ilyen és ehhez hasonló csoportok.
Több esetben megtörtént, hogy magára marad kényszerláthatásra az anya a bántalmazóval, ők pedig csak odamentek, mint jó barátok. Elkísérik tárgyalásra a védtelen nőt, a gyermeket az iskolába viszik.
Tisztában vannak a jogaikkal, azzal, hogy meddig mehetnek el, csak jelen vannak. Viszont ha ott egy kétajtós szekrény méretű ember, a bántalmazónak valahogy mégis megváltozik a viselkedése, már csak azért, mert látja, hogy az anya nincsen egyedül, és nem nála gyengébbel van dolga.
Nem tudom honnan indult ez az egész ötlet, de hálásak vagyunk érte, ha csak akkor is, ha azt érezhetjük, hogy nem vagyunk egyedül, van, aki megvéd.
A családon belüli erőszak nem magánügy, ez egy társadalmi probléma. A bántalmazottak csak azt kérik másoktól: "Ne feledd, hogy te is a társadalom része vagy! Nyújts kezet!"
