SZEMPONT
A Rovatból

Menő vagy teljesen haszontalan a filozófia?

Forrai Gábor filozófus elmagyarázza, miért kellene a topmenedzsereknek is Platónt olvasni.


Névjegy

Forrai Gábor filozófus, egyetemi tanár a Budapesti Műszaki Egyetem munkatársa.

1993-ban szerzett PhD-t filozófiából a University of Notre Dame-en, 2003-ban lett az MTA doktora. Pár évig az MTA Filozófiai Kutatóintézetében, tizenhat évig a Miskolci Egyetemen dolgozott. 2013 szeptemberétől dolgozik a BME Filozófia és Tudománytörténet tanszékén.

Soros-ösztöndíjasként hosszabb időt töltött Oxfordban, Mellon-ösztöndíjasként Edinburgh-ban, Humboldt-ösztöndíjasként Marburgban és Frankfurtban.

Elsősorban a tudással és a megismeréssel kapcsolatos kérdések foglalkoztatják.

- Miért kezdett filozófiát tanulni?

- Amikor felvételiztem az egyetemre, teljesen világos volt, hogy az angol szakot fogom választani, mert jól tudok angolul, s erre a szakra jó eséllyel felvesznek, és néztem, milyen szakpárosítással hirdették meg. A filozófia volt az egyik. Gondoltam, megpróbálom, aztán beleszerettem, mert izgalmas és jó kérdések merültek fel, én pedig szerettem ezeken törni a fejemet.

- Akkoriban milyen kérdések érdekelték a legjobban?

- Elsősorban a megismerés kérdései. Mi a tudás? Hogyan szerezhetjük meg? Mikor mondhatjuk azt, hogy tudunk valamit? Milyen garanciák vannak a tévedések ellen? Milyen bizonyosságra tehet szert a hétköznapi megismerés, illetve a tudományos megismerés?

kutej_filozofia

A BME Filozófia és Tudománytörténeti Tanszék könyvtára a Kutatók Éjszakáján

- Mi az izgalmas a filozófia kérdéseiben?

- Az, hogy ha alaposabban utánagondolunk bizonyos dolgoknak, akkor kiderül: a világról alkotott hétköznapi elképzeléseinkben van egy rakás különös konfliktus, ellentmondás, érthetetlenség. Ami egészen addig nem zavaró, amíg el nem kezdünk ezekről gondolkodni.

- Megvilágítaná egy példával?

- Ilyen például a szabadság kérdése. Kialakult egy rutinunk, amely alapján el tudjuk dönteni, hogy valaki szabad akaratából tett-e valamit, amiért erkölcsileg vagy jogilag is felelősnek tartjuk, vagy pedig kényszerítették, illetve olyan állapotban volt, amely döntési képességét befolyásolja.

Másfelől a tudományunk azt mondja, két típusú folyamat létezik a természetben: determinisztikus és indeterminisztikus. Úgy tűnik, egyik sem vezet a szabadsághoz. Ha a determinizmus igaz, akkor a világ adott állapotából megjósolható a világ egy későbbi állapota, tehát nincsenek választási lehetőségek, nincsen szabadság. Ha viszont az indeterminizmus igaz, a természeti folyamatok véletlenszerűek, és az emberi cselekedetek is éppen olyan véletlenszerűek, mint az elektronok mozgása. Ez sem szabadság.

Tehát mindennapi ítéleteinkben különbséget teszünk szabad és nem szabad cselekedet között, ami feltételezi az, hogy legalábbis létezik szabad cselekvés, csakhogy a természet rendjébe a szabad cselekvés nem fér bele. Ha nagyon megkapirgáljuk a felszínt, a gondolkodásunkban akadnak hasonló belső feszültségek. Vagy azért, mert a gondolkodásunk fogalmi zűrzavaroktól és ellentmondásoktól szenved, vagy pedig azért, mert a hétköznapi gondolkodásunk ütközik bizonyos tudományos elképzelésekkel. Ez persze nem az egyetlen lehetséges felfogás a filozófiáról.

Én a filozófiát leginkább úgy látom, mint egy kísérletet arra, hogy ezeket a dolgokat megpróbálja kibogozni.

escher1

- Mi az, amit már sikerült kibogozni?

- Olyan játék ez, mint az Az útvesztő (The Maze Runner) című film cselekménye: egy csapat fiatal él egy tisztáson, amelyet falak vesznek körül, a falakon túl pedig labirintus található. Az útvesztőben éjszaka elszabadul a pokol, de nappal ezek a fiatalemberek futva indulnak a felderítésére, hogy megtalálják a kiutat. Megpróbálják megjegyezni, hogy ha erre kanyarodom, akkor ide jutok, és így előbb-utóbb kialakul egy térkép, amely segítségével kijuthatnak.

A filozófia ilyesfajta tevékenység.

És ma már lényegesen jobban eligazodunk a labirintusban, hiszen egy sor megközelítésről tudjuk, hogy zsákutca.

Abban viszont nincsen egyetértés, hogy a még le nem zárt útvonalak közül melyik vezet ki. Ezért óvakodok én attól a kijelentéstől, hogy valamit végérvényesen kibogoztam.

VIDEÓ: Az útvesztő előzetese

- Ezek szerint a filozófia újabb és újabb kérdéseket tesz fel?

- Igen, illetve a válaszok új kérdésekhez vezetnek. A válaszok többnyire ideiglenesnek és problematikusnak bizonyulnak. A filozófia területén felhalmozott ismeretek nagy része negatív tudás: bizonyos álláspontokról, megközelítésekről nagyon jól tudjuk, hogy tévesek.

Forrai Gábor a Na, mit gondolsz? című blog társszerzője, az ott olvasható bejegyzések többségének alkotója. A blogot jutalomjátéknak tekinti a szakmai, tudományos publikációk mellett.

Szerzőtársával, Pavlovits Tamással arra törekszenek, hogy a laikus olvasókhoz közelebb hozzák a filozófiát. Nem száraz ismeretanyagot közölnek, hanem játékos posztok formájában próbálják a filozófia szellemiségét átadni. A bejegyzések egy-egy problémát mutatnak be, a posztok pedig mindig nyitott kérdéssel végződnek.

- Milyen visszajelzéseket kapnak az olvasóktól?

- Vannak, akik rendesen beleállnak ezekbe a kérdésekbe és elkezdenek vitatkozni. Van, aki félreérti azt, amit leírtunk, van, aki nem érti félre, ám amit mond, arról filozófusként tudom, hogy már egy lezárt út… de a lényeg az, hogy próbálnak a felvetett kérdéseken gondolkodni. És persze akad, aki szerint „az egész hülyeség, kár hogy ide kattintott”.

El tudom képzelni, hogy az utóbbi típust egyszerűen bosszantja, mert alapjában véve nem szeretjük a kérdéseket és a problémákat. Azt szeretjük, ha a világban minden szépen a helyén van. És amikor valamiről, amiről úgy tudom, hogy tudom – például hogyan kell összeadni - kiderül, hogy mégsem ennyire egyértelmű, akkor felháborodom, hogy „miféle hülyeség ez, hagyjanak engem békén!”

lab2

- Tényleg, miért fontos, hogy mi, laikusok is foglalkozzunk filozófiai kérdésekkel? Nem elég a mi kis hétköznapi életünkben az, hogy eligazodjunk egy szerződésen és képesek legyünk egyedül közlekedni?

- Természetesen az egyes ember szintjén ez elég, és ha a legtöbb embernek annyi dolga van, hogy esze ágában sincsen ilyeneken törni a fejét, azt teljesen érthető. Bizonyos kérdésekre azonban a kultúránknak választ kell adnia. Hogyan vélekedünk az emberi szabadságról? Ennek konkrét jelentősége van bizonyos ügyekben. Vagy például: hogyan is vélekedünk a tudomány céljairól és esélyeiről? Mi az, amit műalkotásnak tekintünk? Hiszen emiatt fogunk bizonyos alkotásokat tisztelni vagy nem tisztelni.

Persze akadnak olyan kérdések is, amelyekben egyetlen kultúrának sem kell egyértelműen állást foglalnia. Például abban az absztrakt kérdésben, hogy csak egyedi dolgok léteznek-e, vagy univerzálék is, amelyek több egyidejű dologban egyszerre jelen lehetnek.

- Akkor miért kell mégis kérdéseken és megoldásokon töprengenünk?

- Ezeknek a kérdéseknek pedagógia szempontból van jelentőségük. Az ember elméjét hihetetlenül élessé teszi, ha ilyen dolgokon töri a fejét. Magyarországon azonban az a kép él a filozófiáról, hogy „Teljesen haszontalan dolog, túl sok a filozófus, mit csinálnak?” Ehhez képest

a gonosz, materialista Egyesült Államokban a filozófia kifejezetten sikerágazat.

A New York Times arról ír, hogy egyre nehezebb bejutni a filozófiai programokra, egyre nagyobb számban vesznek részt ezeken a hallgatók.

- Hogyhogy?

- Ott az 1970-es években már lezajlott az, ami Magyarországon az elmúlt pár évben történt: a társadalmi és bölcsésztudományok erősen visszaszorultak, a filozófia azonban visszanyerte a helyét. A filozófusok fizetése pályájuk közepére utoléri és meg is haladja az üzleti tanulmányokat folytatókét.

A The Chronicle of Higher Education, vagyis a legfontosabb amerikai felsőoktatási folyóirat egyik cikkében arról értekezik, milyen nagy baj van az üzleti oktatással. Az egyik nagy iskola vezetője elmondta, hogy a hallgatóiknak filozófiát is tanítanak, mert azok a konkrét üzleti megoldások, amiket oktatnak, pár év múlva elavulttá válhatnak, de ha azt akarják, hogy ezek az emberek életük végéig képesek legyenek bármilyen üzleti környezetben megállni a helyüket, akkor örök érvényű tudást kell számukra nyújtani.

- Különösnek tűnik, hogy éppen az üzleti képzésben veszik hasznát a filozófiának.

- Az Economist leközölt tavaly egy cikket Filozófus királyok címmel. Azt írják, hogy

a vezetőknek nem csapatépítő tréningeken és topmenedzser képzéseken kellene részt venniük, hanem inkább el kellene vonulniuk egy szállodába Platónt olvasni. Hasznosabb is, olcsóbb is, és bölcsebbek lesznek.

A Salon.comon egy újságíró pedig azt közölte, hogy számára nem az újságírás kurzusok voltak a leghasznosabbak, hanem a filozófia kurzus, amikor egy fél éven át semmi mással nem foglalkoztak, csupán megpróbálták definiálni a szék fogalmát. Lehet, hogy ennél unalmasabbat nehéz elképzelni, ám aki egy ilyen kurzust végigcsinál, megtanul olyan fegyelmezetten gondolkodni, hogy véletlenül sem fog pontatlanságot írni.

olvas2

- Minden kornak, korszaknak, kornak megvan a maga divatos vagy hangsúlyos kérdése, amivel sokat foglalkozik?

- Ez valamennyire igaz; filozófiai kérdések jönnek és mennek. Az egyik elgondolás szerint az egyes korszakoknak megvannak a maguk jellegzetességei, amelyek bizonyos témákat a központba állítanak, a filozófusok gondolkodóként reflektálnak a korukra, bizonyos problémákra, és mások a kérdések a 21. század elején, mint amelyek a 19. század elején felmerültek.

A magam részéről úgy vélem, ez a filozófia egyes területeire igaz. A társadalomfilozófia ás a politikai filozófia természetesen ilyen módon korfüggő, akár csak az esztétika. De nagyon sok filozófia meglehetősen független a társadalmi körülményektől, ugyanolyan módon fejlődik a saját belső logikája vagy logikátlansága alapján, mint egyes természettudományok.

- A 21. század elején van most ilyen, korra jellemző kérdés?

- Ilyet most nem tudnék mondani. Ennek az egyik oka - amivel a filozófia kicsit küszködik is -, hogy a kutatási szintű filozófia elég távol csúszott a társadalmi valóságtól és igen kevéssé reflektál rá. Slavoj Žižeket és a hozzá hasonló, a médiában szereplő filozófusokat a szakma "popfilozófusnak" tekinti, akiket nem kell olyan komolyan venni.

A polgárosodás hajnalán, a 17-18. század fordulóján jelentős részben filozófusok találták ki, milyen társadalmat építsünk fel. Most a jövő kitalálásában a filozófusoknak lényegesen kisebb szerepük van. És a filozófiát is utolérte a nagy társadalmi folyamatokra való reflektálás halála: a specializáció. Ha valaki publikálni akar egy cikket, akkor arról a területről nagyon sokat kell tudnia, és olyan szigorúak igényességi standardok vannak, amelyek az ember felettes énként nyomják abban az esetben is, hogy ha általános kérdéshez szeretne hozzászólni. Például: „Milyen irányba megy az emberiség? Ja, ahhoz igazából nem értek!”

lab1

- Miért van szükség filozófusokra?

Vannak bizonyos kérdések, amelyekre a társadalomnak valamilyen választ kell adnia. Elképzelhető, hogy ezeket a válaszokat nem hivatásos filozófusi réteg fogja megadni, hanem mások. A szabadság kérdésével foglalkozhatnak a jogászok, a műalkotások mibenlétéről a kurátorok törhetik a fejüket.

A nevelő szerepet, azt, hogy jót tesz az ifjúságnak, ha időnként absztrakt, nagy precizitást igénylő és a mindennapi élethez nem szorosan kapcsolódó kérdéseken gondolkodik – elvben ezt is elláthatja valamilyen más szakma.

De ha ellátatlan marad ez a feladat, vagy ha olyan kérdések maradnak megválaszolatlanok, amelyekre egy kultúrának választ kell adnia, az veszteség. Ha a filozófusok munkáját senki nem végzi el, az szerintem baj.

olvasni

Ha érdekes volt az interjú, ajánld másoknak is!

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Szent-Iványi István: Szijjártó Péter esetében az EU-val szembeni kémkedés, Orbán Viktornál a hatalommal való visszaélés vádja merülhet fel
A külpolitikai szakértő egy interjúban beszélt arról, hogy az Orbán-kormány alatt zajlott ügyeknek milyen büntetőjogi következményei lehetnek. A vitnyédi menekülttábor tervével kapcsolatban azt mondta, teljesen nyilvánvaló, hogy a Fidesz „erkölcstelen politikai eszközként” akarta felhasználni a választási kampányban, és egyúttal kiélezni a viszonyt az Európai Unióval.


A Klikk TV Mélyvíz című műsorában volt vendég Szent-Iványi István külpolitikai szakértő volt, aki a vitnyédi menekülttábor körül kirobbant botrányt és annak politikai következményeit elemezte. Szent-Iványi István szerint a történet nehezen értelmezhető, de az a része, hogy az Orbán-kormány az Európai Uniót akarta átverni, számára teljesen hihető. Úgy véli, az előző kormány úgy akart tenni, mintha teljesítené az Európai Bíróság döntését, amely előírta egy befogadóállomás létrehozását a 2016-ban bezárt táborok helyett. A szakértő szerint a terv az volt, hogy létrehoznak egy létesítményt, amit menekülttábornak lehet nevezni, de mivel az az osztrák határtól mindössze 5 kilométerre van, az odaérkezőket azonnal „át is fogják terelni”.

Szent-Iványi szerint ez a fajta hozzáállás belefér abba a jellemtelenségbe, amit a kormány a témában tanúsított. Azt azonban sokkal felháborítóbbnak tartja, hogy a magyar közvéleményt is megtévesztették, hiszen az utolsó pillanatig tagadták a táborépítés tényét.

Szerinte az egész menekültügyet 2015 óta politikai eszközként használta az Orbán-kormány, hogy megvezesse a magyar állampolgárokat. „Ebben az ügyben gondosan ügyelnek arra, hogy egyetlen igaz mondat ne hangozzék el a részükről, és hát ez is ebbe a körbe tartozik bele” – tette hozzá.

A szakértő úgy látja, a kormány ezzel a trükkel akarta elkerülni a napi egymillió eurós büntetést. A titkos kormányhatározatban szerinte van egy különösen érdekes mondat, amely arról szól, hogy a kabinetnek érdeke kiélezni a migrációs vitát az Unióval a 2026-os választások előtt.

„Teljesen nyilvánvaló itt is, hogy egy erkölcstelen politikai eszközként akarták ezt felhasználni a választási kampányban, kiélezni a viszonyt az Unióval”

– fogalmazott. Ezt a helyzetet ahhoz hasonlította, amikor a Szijjártó Péter és Szergej Lavrov közötti beszélgetések részletei napvilágot láttak. Azt mondta, bár a szoros magyar-orosz kapcsolat ismert volt, a konkrétumok megdöbbentőek voltak.

„Azzal, hogy Szijjártó Péter Lavrovval milyen módon enyeleg és hogyan beszél, az mégiscsak megdöbbentő volt és megrázó” – mondta, hozzátéve, hogy a szervilis és visszataszító mód, ahogy a kommunikáció zajlott, döbbenetes volt.

Szent-Iványi István egyetértett azzal a felvetéssel, hogy kormányváltás nélkül ezek az ügyek sosem derültek volna ki, és a kabinet ugyanúgy folytatta volna a hazudozást. Felidézte, hogy 2022-ben, amikor kiderült, hogy az orosz titkosszolgálat bejutott a Külügyminisztérium informatikai rendszerébe, Szijjártó Péter kampányhazugságnak nevezte a hírt. Amikor később bizonyíték került elő, a miniszter szerinte szemérmetlenül tovább hazudott. A szakértő szerint a Fidesz még a választási vereség után sem nézett szembe a hibáival, ahogy az a párt kongresszusán is látszott.

„Még a vereség után sem változtattak semmin, ott sincs semmi őszinte szembenézés, hát miért változtattak volna, hogyha győznek?” – tette fel a kérdést.

A külpolitikai szakértő szerint bizonyos ügyeknek büntetőjogi következményei is lehetnek. Úgy gondolja, Szijjártó Péter esetében egyértelműen fennáll a felelősség az EU-val szembeni kémkedés és külső erőkkel való együttműködés vádja miatt.

„Ezt Szijjártó Péter tankönyvszerűen megvalósította, és erre ott vannak a bizonyítékok, a beszélgetések. Belső információkat kiadott, dokumentumokat átadott, tehát ez tiszta ügy” – jelentette ki.

Egy másik ilyen ügynek az aranykonvoj-botrányt nevezte, amely szerinte akár Orbán Viktor személyes felelősségét is felvetheti.

„Könnyen lehet, hogy itt például Orbán Viktor személyes felelőssége is felmerül, mert többen ezt mondják, hogy tőle eredt, és ez hatalommal való visszaélés” – állította.

Az interjú kitért a migrációs paktumra is, amelyet a Tisza-kormány a jelenlegi formájában elutasít. Szent-Iványi István ezt úgy értelmezi, hogy a kormány kiutat keres, hasonlóan a lengyelekhez, akik a belarusz határon kialakult helyzet miatt kaptak kivételt. A teljes elutasítást azonban nagyon rossz lépésnek tartaná. „Ennek a megítélése most egyre inkább olyanná válik, hogy ez nem egy egyszerű kötelezettségszegési eljárás” – figyelmeztetett. Elmondása szerint az EU-s szerződés negyedik cikkelye kimondja a tagállamok jóhiszemű és lojális együttműködési kötelezettségét, aminek megsértése akár a költségvetési források teljes megvonásával is járhat.

Úgy látja, a Tisza-kormány a három lehetséges opció – menekültek befogadása, pénzügyi hozzájárulás vagy technikai segítségnyújtás – közül az utóbbit választaná, de félnek attól a kitételtől, hogy ehhez találniuk kell egy olyan országot, amely igényli a segítséget.

Szent-Iványi szerint ettől nem kellene annyira tartani. „Mi magunk is külső ország vagyunk. Ugye Ukrajna és Szerbia vonatkozásában külső határt védünk, tehát önmagában a mi határainknak a védelme is az Európai Unió külső határainak a védelmét jelenti” – érvelt. Felhívta a figyelmet arra, hogy

Magyarország az előző kormány miatt nagyon rossz helyzetbe került, és ha az új kabinet is ugyanazt az utat követi, nehéz lesz elkerülni a súlyos következményeket.

Kiemelte, hogy a kvóta szerinti pénzügyi hozzájárulás is sokkal olcsóbb lenne, mint a jelenlegi büntetés. „Ez sokkal kisebb összeg, mint amit most folyamatosan már levontak tőlünk, tehát el is ment ebből 600 millió” – mondta.

A teljes beszélgetés:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Autósüldözés Rogán Cecíliával,10 ezer eurós tonhal-szusi és Orbán rivalizálása a putyini vagyonnal - Tóth Ildikó újabb részletek osztott meg a NER-luxusról
A Cápák között befektetője újabb elképesztő történeteket osztott meg a NER belső világáról. Azt is elmondta, szerinte feltűnően nem mennek sehová a NER-esek és a NER-feleségek a kormányváltás óta, inkább otthon diskurálnak az ügyvédjeikkel a jövőről.


„Nemcsak jártam NER-es milliárdos ingatlanjában, hanem Tiborczéktól vettünk egy több milliárdos ingatlant az Andrássy úton” – hangzott el Tóth Ildikótól Dull Szabolcs Ötpontban című műsorában.

A luxusingatlan-befektető, akit a közönség az RTL Cápák között című műsorából ismerhet, azt állította, egy cég megbízásából vásárolták meg a 650 négyzetméteres lakást, amit korábban üzemeltetésre használtak. A lakás belső tereiről az üzletasszony részletesen is beszélt.

„Ezen a lakáson is az látszott, hogy itt nincsenek anyagi határok.”

Tóth Ildikó beszámolt arról is, hogy barátainak „oligarcha-túrákat” szokott szervezni, és egy ilyen alkalommal feszült helyzetbe került Rogán Cecília körülbelül tízmilliárdosra becsült háza előtt. Miután lefotózta az ingatlant, elmondása szerint megjelent mellettük Rogán Cecília, majd miután továbbhajtottak, követte őket.

„Beállt mögénk, és elénk vágódott egy nagy Mercedes-dzsip, és elkezdtek belőle kiszállni az emberek, én gázt adtam, mert úgy gondoltam, hogy nincs közös témánk, úgyhogy nem beszélünk meg semmit.”

Az interjúban több más, a NER-luxus világába tartozó történetet is megosztott. Hatvanpusztát egy indokolatlan, 100 szobás, Versailles-i kastély hangulatát idéző birtokként írta le, ami szerinte nem több, mint

„rivalizálás a putyini vagyonnal”.

Beszélt egy titokzatos, olasz Alpokban található villáról is, amelynek felújításakor a megbízó egyetlen utasítása az volt, hogy „teljesen mindegy, hogy mennyit fog költeni, mert a legszebb legyen”. Bár a sajtó ezt az ingatlant Orbán Viktorhoz köti, Tóth csak annyit tud, hogy mivel a villának magyar házvezetőnője van, valószínűleg magyar tulajdonosé.

Mészáros Lőrincről pedig egy erős véleményt fogalmazott meg.

„Ez az ember nem milliárdos, ez az ember egy nagyon megbízható fiú.”

Tóth azt is elmondta, hogy a kormányváltás óta feltűnően rejtőzködnek a NER-oligarchák, pedig korábban olyan felesleges fényűzésre is volt példa, mint a most következő történet:

„A NER-esek és a NER-es feleségek eltűntek mindenhonnan a kormányváltás után. Nincsenek az utcán, nincsenek az éttermekben, nincsenek partik. Régebben rengeteg olyan parti volt, ahol hatalmas bulikat rendeztek a saját villáikban, és ezt feltöltötték a social mediába. Úgy képzeld el, hogy egy 10 ezer eurós tonhalat felszeleteltek szusinak, megérkezett a hatalmas tonhal, jöttek a japán séfek, feldolgozták, videóra vették, és ezt a barátaikkal visszanézhették később” - részletezte az üzletasszony, aki szerint most mindenki otthon ül és a jogászaival beszélget, hogy hogyan tovább.

„Most egy picit elment a kedvük a fotózástól” - jegyezte meg.

Nemrégiben derült ki, hogy Tóth Ildikó volt az, aki saját elmondása szerint 2022 tavaszán elkezdett információkat és fotókat küldeni Hadházy Ákosnak a NER-közeli feleségek fényűző életmódjáról. Az üzletasszony ezt azzal indokolta, hogy a kézzelfogható rongyrázás sokkal jobban megragadja az emberek figyelmét, mint a bonyolult korrupciós ügyek.

A teljes beszélgetést itt lehet megnézni:

Nemrég a HVG-nek adott interjút, ahol kifejezetten a NER-feleségek, köztük Matolcsy Ádám neje, és Rogán Barbara luxizását részletezte:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Borítékban átadott készpénz, ajándékok” – Panyi Szabolcs szerint így is támogatták orosz ügynökök a magyar kormánymédia embereit
Az oknyomozó újságíró szerint a közvetlen anyagi juttatás is része volt annak a támogatási rendszernek, amellyel orosz és kínai hírszerzők segítették a kormánymédia munkatársait.


Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró a bejegyzésében nemzetbiztonsági forrásokra hivatkozva arról írt, hogy a magyar hatóságok ismerték a kormányközeli szereplők és külföldi hírszerzők viszonyát.

„Több magyar nemzetbiztonsági forrás is arról beszélt nekem, hogy a magyar szolgálatok az elmúlt években észlelték és feldolgozták számos olyan személy orosz és kínai titkosszolgálati kapcsolatait, akik az Orbán-rezsim ismert propagandistáiként dolgoztak” - írta a közösségi oldalán.

„Ezek a kapcsolatok sokszor tartalmi befolyásolást jelentettek diplomatafedésben dolgozó hírszerzők részéről, sőt olykor közvetlen támogatást is: ajándékokat, szakmai utakat, különféle fizetett megbízásokat, vagy akár borítékban átadott készpénzt.”

Az újságíró szerint ezek az esetek túlléptek egy kritikus határon, amit egy szövetségesi rendszerben lévő ország még elnézhetne. „A kapcsolat túlment azon, amit egy normális EU/NATO tagállamban még tolerálhatónak lehetett volna tekinteni.”

A határozott fellépés mégis elmaradt, aminek Panyi szerint politikai okai voltak. Úgy látja, a szolgálatok azért nem tudtak hatékonyan intézkedni, mert a propagandisták által terjesztett, Moszkva és Peking érdekeit szolgáló tartalmak egybeestek a kormány politikai céljaival.

„Ezek a propagandisták többek között a Magyar Nemzetnél, a Pesti Srácoknál, a Demokratánál, illetve korábban a Magyar Hírlapnál dolgoztak.”

Panyi arra is felhívja a figyelmet, hogy a kormánypárti médiabirodalom közelmúltbeli leépítései után ezek a személyek még szorosabbra fűzhetik a kapcsolatot külföldi megbízóikkal. „Borítékolható, hogy lesznek olyanok, akik pénzügyi és ideológiai okokból továbbra is Moszkva vagy Peking érdekeinek megfelelően próbálják majd befolyásolni a magyar nyilvánosságot – csakhogy már nem a magyar, hanem sokkal direktebb módon az orosz és a kínai állam szárnyai alatt.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Krekó Péter: Ezért nem adhat felmentést a „parancsra tettem” az Orbán-rendszer kiszolgálóinak
A szociálpszichológus szerint az Orbán-kormány nem volt klasszikus autoriter rendszer, így a propagandagépezet működtetői nem hivatkozhatnak kényszerre. A szakértő úgy véli, az államszervezetből fel lehetett volna állni, de ezzel a lehetőséggel az elmúlt 16 évben nagyon kevesen éltek.
F. O. - szmo.hu
2026. június 19.



Két hónappal a kormányváltás után a magyar társadalom még mindig bizonytalan abban, hogyan viszonyuljon az elmúlt 16 évhez, erről beszélt Krekó Péter szociálpszichológus a Telexnek adott interjúban. Szerinte miközben egyesek a feszültségek csillapítását és a jövőre való koncentrálást sürgetik, a kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy elsöprő társadalmi igény van az elszámoltatásra és a vagyonvisszaszerzésre, különösen a korrupciós ügyek kapcsán. Úgy véli, erre komoly demokratikus felhatalmazás van, ami nemcsak pragmatikus, de morális megtisztulási szempontból is fontos.

Ugyanakkor hozzátette, hogy a jogi folyamat nem lesz egyszerű, mivel az ügyészség és a Kúria a jelenlegi vezetéssel nem lesz a kormány szövetségese ebben. Krekó szerint a gyűlöletkeltéshez hasonló politikai visszaélések terén is jogos elvárás a felelősségre vonás, különösen, hogy a rendszerváltáskor ez elmaradt. Azt a gondolatot, hogy a „boszorkányüldözés” abbahagyása vezet a békéhez, magasztosnak, de ebben a helyzetben helytelennek tartja. „De a rendszerszintű jogi és politikai normasértések korszakát követően ez azt jelentené, hogy az elit és a társadalom szemet hunyna a bűncselekmények fölött” – fogalmazott.

A szociálpszichológus óvatosságra intett az egyéni politikai traumák társadalmi szintre emelésével kapcsolatban, ugyanakkor megjegyezte, hogy a fél ország valamilyen mértékben traumatizált, és a trauma nem múlik el a hallgatással.

Ezért is tartja fontosnak, hogy a felelősséget ne kenjék el egy üres megbékélésretorika jegyében. „Egy ilyen helyzetben a gyors túllépés alapvetően az elkövetők érdekeit szolgálja” – jelentette ki.

Hozzátette, a gyógyulás nem egy csendes folyamat. „A traumafeldolgozás törvényszerűen hangos, konfliktusos, fájdalmas folyamat, amiben a szenvedés nem öncélú, hanem azt a célt szolgálja, hogy mindez ne történhessen meg újra” – mondta. Krekó Péter kitért arra az új jelenségre is, hogy a rendszer korábbi kiszolgálói egyre gyakrabban szólalnak meg a nyilvánosságban, jellemzően önmentegető módon. Bár az ő perspektívájuk megértése is fontos, szerinte az áldozatokét még nem hallottuk eleget, és határt kellene szabni a nyilvános „gyóntatószékeknek”.

„Nem lenne szerencsés, ha az elkövetők önmentegető narratívái dominálnák a nyilvánosságot – még ha sokszor izgalmasabb is az ő magyarázataikat hallgatni”

– figyelmeztetett.

A korábbi rendszer szereplőinek médianyilvánossága kapcsán Krekó különbséget tett a volt állami vezetők és a kommunikációs gépezet alkalmazottai között. Míg előbbieket szerinte meg kell szólaltatni, és szembesíteni kell őket a döntéseikkel, utóbbiak esetében problémásabbnak látja, ha kevés szembesítés mellett mondhatják el a saját narratívájukat. Úgy véli, ez a cselekedeteiket túl emberinek láttathatja, holott azok amorálisak voltak. A propaganda eltűnésével és a kormánymédia-termékek összeomlásával párhuzamosan szerinte most kedves arcú emberek magyarázzák a bizonyítványukat, ami a gyors megbocsátás felé mutat.

„Mindez a nagyon gyors megbocsátás irányába mutat, pedig szerintem az indulatok szításában és gyűlöletkeltésben aktív szerepet játszó szereplők esetében ez nem indokolt”

– szögezte le. A szociálpszichológus szerint a felelősség megállapításánál nem szabad megállni a legfelsőbb szinten, és csak Rogán Antalra, valamint néhány vezetőre hárítani mindent. „Érdemes elkerülni azt is, hogy minden felelősséget csak a legfelsőbb szintekre vetítünk, és csak Rogán Antalt és néhány köztévés igazgatót nevezünk meg bűnösnek” – mondta. Álláspontja szerint a propagandagépezet közép- és alsóbb szintjein elkövetett tettekről is beszélni kell.

Krekó Péter kifejtette, hogy

az Orbán-rendszer egyfajta információs autokrácia volt, amely az információk rendszerszintű manipulációjával tartotta fenn magát.

Fontosnak tartja megérteni, hogy ez nem volt klasszikus autoriter rendszer. „Senkit nem kényszerítettek arra, hogy a gyűlöletkeltésben részt vegyen, senkinek sem fogtak pisztolyt a fejéhez annak érdekében, hogy a propagandát szolgálja” – hangsúlyozta. Bár voltak kényszerítő eszközök, azok nem a középosztályt sújtották elsősorban.

„Ezért sem adhat felmentést, amire a Harmadik Birodalom bukását követően sokan hivatkoztak: »parancsra tettem«” – vonta le a következtetést.

Szerinte az államszervezet szinte bármely részéből, így a propagandaintézményekből is fel lehetett állni. „Őszintén szólva ezt nagyon kevesen tették meg az elmúlt 16 évben” – tette hozzá.

A „boszorkányüldözés” vádjára reagálva Krekó elmondta, hogy a kormányváltáshoz vezető két legfontosabb érzelem a harag és a remény volt, a harag pedig a változás fontos katalizátora. Bár ennek nem szabad korlátlan utat engedni, a közvélemény morális felháborodásának kifejezését legitim demokratikus eszköznek tartja. A magyar politikára jellemző „törzsi logikai gondolkodás” veszélyére is felhívta a figyelmet, amely a saját oldalon megbocsátó, míg az ellenféllel szemben kíméletlen. „Míg valaki egy normasértést a saját oldalán megbocsáthatónak, sőt kívánatosnak tart, a másik oldallal szemben sokkal kevesebbet enged meg” – magyarázta. Úgy látja, a Fidesz összeomlásával a hatalommal való visszaélés veszélye fennáll, de az új kormány részéről lát olyan gesztusokat, amelyek ez ellen hatnak.

Krekó a Fidesz szembenézésének teljes hiányát látja.

„Egy-két kritikus hangon kívül nem hallottunk érdemi önreflexiót a Fidesz oldaláról, Orbán Viktor továbbra is a globális összeesküvéssel magyarázza a vereségét”

– állapította meg. Ezzel szemben az új kormány tett gesztusokat, például Magyar Péter bocsánatot kért a rendszer bűneiért. Orbán Viktor stratégiája szerinte ennek pont az ellentettje. „Orbán »dolgozatának« üzenete: az irány jó volt, csak nem mentünk elég messzire” – foglalta össze. A szociálpszichológus úgy gondolja, Orbán a saját politikai stílusának foglyává vált, érzéketlen lett a társadalmi hangulatváltozásokra, és a Fidesz népszerűségének zuhanása részben az önreflexió hiányának köszönhető.

Krekó Péter személyes érintettként elmondta, senki nem kért tőle bocsánatot a Covid-járvány alatti lejárató kampány miatt, de ezt nem is várja el. Fontosabbnak tartja a miniszterelnöki bocsánatkérést, bár szerinte az állam név szerint is bocsánatot kérhetett volna a Szuverenitásvédelmi Hivatal által meghurcoltaktól. A rendszer alsóbb szintjein dolgozók felelősségével kapcsolatban konkrét javaslata is van.

„Én elképzelhetőnek tartanék például egy külön szabályozást arra, hogy a gyűlöletkeltésben élen járó közmédia és más médiaorgánumok bizonyos feladatokban részt vevő munkatársai egy ideig ne dolgozhassanak az államigazgatásban vagy a nyilvánosságban”

– vetette fel. Véleménye szerint aki aktívan részt vett az információs hadviselésben, annak szembe kell néznie a következményekkel.

„Aki aktív munkát végzett az ország polgárai elleni információs hadviselésben, és civilek ellen fordította ezeket az információs fegyvereket, az nézzen szembe a következményekkel” – mondta.

A szociálpszichológus szerint az Orbán-rendszerrel való szembenézés elmulasztása illeszkedne a feldolgozatlan magyar traumák sorába, de hangsúlyozta, hogy ez a rendszer morálisan nem eshet egy megítélés alá a gyilkos diktatúrákkal. Úgy látja, a rendszer fenntartásában a magyar társadalomnak is volt felelőssége. „Ezért szerintem a rendszer fenntartásában is volt a magyaroknak társadalmi felelősségük” – jelentette ki, hozzátéve, hogy mindenkinek érdemes elgondolkodnia a saját felelősségén. Timothy Snyder „előzetes behódolás” fogalmát idézve arról beszélt, hogy sokan feleslegesen engedtek a hatalomnak. „Magyarország ennek az előzetes behódolásnak az állapotában volt. Tudom, hogy ez nem egy népszerű nézőpont, mert egyszerűbb a Fidesz túlhatalmára fogni mindent” – mondta.

A jövőre nézve a legfőbb tanulságnak a hatalommal szembeni bátor kiállást tartja. „A tanulság szerintem az, hogy ne próbáljunk megfelelni előre a hatalom akaratának, és ne féljünk kritikusak lenni” – fogalmazott. Szerinte az Orbán-kormány alatt a társadalom megtanulta, hogy lehet hatása az ellenállásnak. Ezt a kritikai attitűdöt a jövőben is meg kell őrizni, mert ez a záloga annak, hogy

az alattvalói mentalitásból egy tudatos polgári mentalitásba lépjünk át.

„Ha ellent merünk mondani a hatalomnak, egy fejlettebb, jobb társadalomban élhetünk” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk