A felsősök fékezik meg a verekedő alsósokat
Az animátorok igazán profinak tűnnek a feladatukban, amikor megkérdezzük őket, hogy mit csinálnak, ha azt látják, hogy a sarokban sír valaki, akkor sorra jönnek a megoldások: először megvigasztalják, aztán elviszik a többiekhez játszani, hogy eltereljék a gondolatait.
A konfliktuskezelés azonban csak egy része az animátorkodásnak, az udvar aszfaltjára különböző játékok vannak felfestve: Ki nevet a végén?, malom, Twister, ezeket a játékokat is az animátorok vezetik, és a sorakozásban is ők segítenek a pedagógusoknak.
Legtöbbször azonban csak beszélgetnek, a kicsik sokszor még a családból hozott problémáikat is megosztják a nagyobbakkal, annyira bíznak bennük.
Az animátorokat semmilyen kötelesség nem köti, annyi szünetben mennek le, amennyiben akarnak. Ha épp rossz napjuk van, vagy inkább egy dolgozatra készülnének, akkor nem kell lemenniük segíteni, de általában 5-6 animátor minden szünetben ráér.
– Miért jó animátornak lenni?
-Azért, mert ezzel segítünk a tanároknak, hogy nekik könnyebb legyen ilyen sok gyerekkel, mert tavaly nagyon szomorú volt látni, ahogy a tanárok össze-vissza rohangáltak, a kicsik meg folyton veszekedtek.
-Mert jó a kicsikkel játszani.
-Mert lehet velük beszélgetni – harsogják az animátorok az iskola udvarán, lelkesen egymás szavába vágva.
A motiváltságukhoz kétség sem fér, szerintük sokkal jobb szórakozás itt lenni a kicsikkel, mint a felsősökkel lógni a szünetekben. Az animátorok között nem csak jó tanulók és tyúkanyó típusok vannak, fiúk is akadnak szép számmal, sőt az egyik leglelkesebb és legrégebbi animátor is egy hatodikos fiú, aki rendszeresen jár fel az igazgatónőhöz, hogy tanácsokat kérjen a gyerekekkel kapcsolatban.
Az igazgatónő, a tanárok és a diákok is úgy látják, hogy az animátoroknak köszönhetően látványosan csökkent az iskolai bántalmazások száma.
Az animátorok saját bevallása szerint a konfliktusok 90 százalékát el tudják rendezni, és amikor az igazgatónő megkérdezi őket, hogy mi lenne, ha beszüntetné a programot, akkor a gyerekek hangosan tiltakoznak. Szerintük a program nélkül megint olyan lenne minden, mint régen, az alsósok folyton veszekednének és bántanák egymást.
Mit üzen a lépcső?
Az egész iskolában érezhető az erőszakmentesség és a bántalamzás elleni küzdelem, az igazgatónő, akinek kineziológiai és mentálhigéniás végzettsége is van, telerakta békés idézetekkel a folyosók falait, és ezek közül is a legszembetűnőbb a békés lépcső.
Az igazgatónő szerint békés lépcsője sok iskolának van, de náluk nem egyszerűen csak arról van szó, hogy színes mondatokat festettek a lépcsőfokokra. A mondatok egyikét, vagyis azt, amit a lépcső üzen, minden héten hétfőn bemondja az igazgatgatónő a hangos bemondón keresztül. A mondatokat a pedagógusok találták ki, és mindegyike valamilyen követendő magatartásformára utal.
Például:
"A jóra törekszem, nem engedem a bántalmazást, zaklatást"
"Türelmes és megértő vagyok."
A gyereknek igyekezniük kell betartani a lépcső heti üzenetét, pénteken pedig az osztályfőnökkel együtt minden osztály megszavazza, hogy náluk ki volt az, aki a leginkább megfelelt az üzenetnek. A kiválasztottak csokit és édességet kapnak jutalmul az igazgatónőtől.
Az iskolában egyéb díjakat is lehet szerezni jó viselkedéssel és a bántalmazás megfékezésével, ugyanis van egy pedagógusokból álló Békítő Team is, akik különböző programokat indítanak.
Az egyik programjuk a Nyugalom díj, amit a tanároknak adhatnak azoknak a diákoknak, akik bizonyos tulajdonságoknak leginkább megfeleltek a félévben, például a legjobban tudták hozni a békés megoldásokat, vagy legkönnyebben tudtak elrendezni egy konfliktust. A másik díj a karácsonyhoz kötődő Ő egy földre szállt angyal díj, amit a gyerekek adnak egymás között, kis kártyák formájában annak, aki a legtöbb angyali tetett hajtotta végre az ünnepekig.
A tanárok körében készített felmérés szerint bár jelentősen lecsökkent a bántalmazások száma, az igazgatónő úgy látja, hogy még nem szűnt meg teljesen, ezért tovább keresik az utakat.
Most például elindították a Belső csend programot, amin belül meditációra, ezzel pedig összpontosításra és nyugalomra vezetik rá a tanulókat, mert szerintük csak az a diák tud jól tanulni, aki nem szorongva megy be az iskolába.