Ferenc, a derűs Szentatya, aki rendet akar egyházában és a lelkekben
Amikor 2013. március 13-án felszállt a fehér füst a Vatikán felett, az olaszok egyik szeme sírt, a másik nevetett: 35 év után sem lett újra itáliai katolikus egyházfő, és mégis: a Buenos Airesben született Jorge Mario Bergoglio piemonti ősökkel rendelkezik. Az olaszoknak van erre egy saját kifejezésük: „oriundo”, így nevezik azokat a dél-amerikaiakat, akiknek elődeik még Olaszországban látták meg a napvilágot. Ennek a mai napig hasznát veszik a futballban, így honosították annak idején az Aranylabdás Omar Sivorit, akivel a pápa anyai ágon távoli rokonságban állt, José Altafinit, vagy napjainkban az immár Bajnokok Ligája- és EB-győztes Jorginhót. Nem véletlenül emlegetik Ferenc pápát az olasz sajtóban gyakran csak a vezetéknevén, tehát úgy tekintik, mint aki befér az olasz pápák népes csapatába.
Egy pápánál a névválasztásnak mindig jelentősége van. Amikor 1978-ban az alig 33 napig uralkodó Albino Luciani I. János Pál néven lépett trónra, azt kívánta jelezni, hogy a történelmi jelentőségű II. Vatikáni Zsinatot összehívó és végig vivő két elődének, XXIII. Jánosnak és VI. Pálnak az örökségét kívánja folytatni. A lengyel Karol Wojtylának éppen ezért nem is lehetett más választása. Joseph Ratzinger XVI. Benedekként az Európa védőszentjének tartott rendalapító, Nursiai Szent Benedek és az első világháború idején a békéért fellépő XV. Benedek előtt tisztelgett.
Kétségtelen, hogy kezdettől fogva elvet minden luxust, nem használja sem a neki járó pápai lakosztályt, sem a drága autókat, és a Castel Gandolfó-i nyári rezidencia egy részét is megnyitotta a látogatók előtt. Közvetlenségével, meghökkentő szókimondásával, a protokolláris szabályok gyakori semmibe vételével is sok hívet szerzett magának.
Mindezeken túl Ferenc pápa olyan szociális érzékenységgel rendelkezik, amely bőven túlmegy mindenféle egyházi és vallási kereteken, és az erről szóló gondolatai, intelmei mindenki számára érhetők. A tavaly magyarul is megjelent Álmodjunk együtt – út egy jobb jövő felé című könyvében a Covid utáni világot egyfajta Noé bárkájának tekinti, amely után „az emberi társadalom megújulása visszatérést jelent a korlátok tiszteletéhez, a gazdagság és a hatalom féktelen hajszolásának megzabolásához, valamint a szegények és a marginálisok iránti együtt érző figyelemre.”
Korunk egyik legsúlyosabb „járványának” tartja a közönyt, de szót emel a bűnbakkeresés, az idegengyűlölet, a rasszizmus és mindenfajta kirekesztés ellen. A háború, az éhínség, az üldöztetés elől menekülők iránti rokonszenve töretlen, 2016 húsvétján jelképesen 12 menekült lábát mosta meg. A migránsok befogadása mellett azonban arra is több ízben figyelmeztetett, hogy meg kell állítani a közéjük befurakodó terroristákat.
Ferenc pápa a római katolikus egyház eddigi álláspontját követve elutasítja az abortuszt, az eutanáziát, az azonos neműek házasságát, ugyanakkor elítéli a melegek megbélyegzését, a velük szembeni gyűlöletbeszédet. Nemcsak a világ dolgainak intézésében, hanem az egyházban is nagyobb részvételt szán a nőknek. Bár egyelőre még nem fogadja el a Szentszék nők pappá szentelését, az idén januártól hivatalosan is engedélyezik nők „liturgikus szolgálattételét”. Újdonság az is, hogy immár nem tagadhatják meg automatikusan az elváltaktól a gyónást, az áldozást, hanem az egyházközség papjaira bízzák a döntést. Az egyik legkényesebb kérdés ma is a papi cölibátus. Az egyházfő e téren is egy óvatos reformmal próbálkozott, hogy elhagyatott régiókban vállalhassanak missziót családot alapító papok, végül azonban ez a konzervatív erők ellenállásán megbukott.
A 2000 körül kirobbant papi pedofil botrányok után sokan várták, hogy a Vatikán mikor lép fel radikálisan az évtizedeken át eltitkolt erőszakos cselekmények ellen. Ferenc pápának nem kis ellenállást kellett legyűrnie e téren, végül 2019 februárjában szinódust hívott össze, ahol az áldozatok is elmondhatták sérelmeiket.
A Szentatya kezdettől fogva kötelességének tartotta, hogy rendet teremtsen a pápai Kúriában, és fellépjen a zavaros pénzügyek, a korrupció ellen. (Egyes feltételezések szerint éppen e törekvése miatt kellett I.János Pálnak meghalnia). Az idén áprilistól pápai rendelet (motu proprio) írja elő, hogy a Kúria tagjai nyilatkozzanak: nem állnak eljárás alatt terrorizmus támogatása, pénzmosás és adócsalás miatt, továbbá nincsenek javaik adóparadicsomokban és nem fektetnek be olyan cégeknél, amelyek szemben állnak az egyház doktrinájával.
Ugyanakkor ő is elzárkózott attól, hogy a főleg a II. világháború alatt vitatott tevékenységű XII. Pius a szentek közé kerüljön. Éppen ezért volt nagy jelentősége annak a döntésének, hogy 2020. márciusától megnyitja a kutatók előtt az apostoli archívum XII. Pius pápaságáról szóló dokumentumait, hogy egyszer s mindenkorra tisztázni lehessen a nácizmussal való együttműködésével kapcsolatos híreszteléseket, valamint a holokausztban viselt felelősségét.
Ferenc pápa magyarországi látogatása már 2013-ban szóba került, amikor a Vatikánban fogadta magánaudencián Áder János köztársasági elnököt. Akkor a magyar katolikus püspöki karral egyeztetve 2016 volt a terv, az egykori Pannoniából származó Tours-i Szent Márton születésének 1700. évfordulójára időzítve. Az egyházfő és az Orbán-kormány között azonban 2015 után elmérgesedett a viszony, miután a pápa keményen bírálta a migráns-ellenes politikát. Ezt csak fokozta az ellene indult durva médiakampány, amelyben még „keresztényellenességgel” is megvádolták. Először 2019 nyarán a csíksomlyói búcsún nyílt alkalma a magyar hívőknek nagy számban pápai misén részt venniük. Végül az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus adott alkalmat arra, hogy Ferenc pápa szeptember 12-én, ha csak néhány órára is, de magyar földre lépjen.