SZEMPONT
A Rovatból

„A cementgyárakat is meg akarják szerezni” - nemcsak Bige László cége állhat a célkeresztben

A kormány brutális különadóval sújtott jónéhány céget, ez az úgynevezett kvótaadó, ami ellen Bige László is kifakadt. Balogh József energetikai szakértő szerint elsősorban a külföldi tulajdonú cementgyárak megszerzéséről szólhat a történet.


Bige László egy nap alatt meggondolta magát, és úgy döntött, ahelyett, hogy bezárná Magyarország egyetlen műtrágyagyárát, a 93 éve működő Pécsi Nitrogénműveket, inkább felveszi a harcot a kormánnyal. „Nem megyünk feltett kézzel a vágóhídra” - mondta az RTL-nek.

A kormányt nyilvánosan sokat kritizáló milliárdos az úgynevezett kvótaadó miatt jelentette ki, hogy a gyára bezárhat és az ott dolgozó ezer ember az utcára kerülhet. Ezt az új különadót a nyáron vetették ki, méghozzá az érintett cégek értelmezése szerint visszamenőleg, mert már az egész idei évre be kell fizetniük. Az első részletet épp most, november 15-én.

Balogh József energetikai szakértő szerint Bige László első, kedd reggel megjelent nyilatkozata a bezárásról meggondolatlan volt.

„Pont erre várt a kormány. Ha leáll a gyár, azt mondhatják, hogy kineveznek egy kormánybiztost, mert ha nincs hazai műtrágya, az ronthatja az inflációs kilátásokat, például” - mondja.

Szerinte az egész kvótaadó célja egyébként is az, hogy a tűzhöz közel álló vállalkozók hozzájuthassanak bizonyos cégekhez.

„A cementgyárakat is meg akarják szerezni. Nagyon kellene bizonyos embereknek és bizonyos érdekköröknek.”

- véli Balogh József.

Az, hogy a magyarországi cementgyárak felvásárolási célpontokká váltak, már a német sajtóban is témává vált. A Spiegel márciusi cikkében egyenesen maffiamódszerként jellemezte a történteket. Azt írták, egy éve szokatlan levelet kaptak Magyarországról két német cég, a Heidelberg Materials és a Schwenk Zement vezetői.

Ez a két vállalat a tulajdonosa a Duna-Dráva Cement Kft-nek, Magyarország egyik legnagyobb cementgyártójának. A levélben "személyes tárgyalásokat" javasoltak nekik. A levélíró azt állította, „domináns pozíciót szerzett a magyar építőiparban”, és most szeretné „szakmai spektrumát” bővíteni.

A Spiegel nem nevezte meg a potenciális vevőt, csak annyit írt, hogy a Transparency International szerint

az illető szoros kapcsolatban áll Orbán Viktor miniszterelnökkel.

Arra viszont felhívták a figyelmet, hogy a magyar kormány több rendelettel is egyre nehezebbé tette a Magyarországon működő, külföldi tulajdonú cementgyárak életét.

A 402-es számú kormányrendelet például megtiltotta a cementgyáraknak, hogy előzetes engedély nélkül exportálják termékeiket, a 404-es számú kormányrendelet pedig kiegészítő bányajáradék-fizetési kötelezettséget írt elő.

A 2021-ben kivetett plusz teher a belföldön kitermelt és előállított homokra, kavicsra és cementre vonatkozik, és minden olyan gyártót érint, amelynek a 2019-es éves nettó árbevétele meghaladta a hárommilliárd forintot. Ha ezek a cégek a hatósági árnál drágábban adják a termékeiket, az árkülönbözet 90%-át be kell, hogy fizessék az államkasszába.

A Duna-Dráva Cement Kft. szerint ezzel minden egyes eladott tonna veszteséget termel, ugyanis a cementtermékek előállítási költsége jóval magasabb az ársapka szintjénél. Mivel folyamatosan a hatósági ár felett adják el termékeiket, idén áprilig már több mint 21 milliárd forint pluszt kellett befizetniük az államnak, erről a 24.hu-nak beszéltek.

„Csak hát a cementgyárak svájci és német tulajdonban vannak, és ezek kibírtak már mindent Dél-Amerikától kezdve Afrikán keresztül Ázsiáig, a magyar zsarolástól sem fognak megijedni. Azt mondják, jól van gyerekek, akkor visszavonjuk a termelést, a magyar munkaerőt elbocsátjuk, ti meg majd hozhatjátok a cementet Szerbiából meg Ukrajnából”

- mondja Balogh József.

Ez viszont az építőiparban okozott komoly felfordulást. Koji László, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének alnöke az Inforádióban májusban már arról beszélt, hogy az ellátásbiztonság is veszélybe került.

„Ezelőtt két évvel az összes cement 60 százalékát hazai gyárakból tudtuk megvásárolni és 40 százalék volt import. Mostanra ez megfordult: annyira akadozik a hazai cementgyártás, hogy importból kell pótolni” - mondta.

A határon túlról behozott cement ráadásul jóval drágább, például a magas szállítási költségek miatt. A szakszövetség adatai szerint 2020 óta átlagosan 150 százalékkal emelkedett Magyarországon a cementtermékek ára.

A kvótaadó bevezetése után még rosszabb lehet a helyzet.

Ez az új adó a szén-dioxid szennyezéssel függ össze. Az Unió úgy próbálja rávenni a legszennyezőbb gyárakat a szén-dioxid kibocsátásuk csökkentésére, hogy minden évben csak egy bizonyos mennyiséget engedhetnek a levegőbe ingyenesen, vagyis kapnak egy szennyezésre feljogosító kvótát. Ha mégis efölött szennyeznek, akkor meg kell venniük valaki más kvótáját. A kvóta évről-évre csökken, így a cégeknek zöldíteniük kell, különben egyre drágábbá válik számukra a szennyezés.

A magyar kormány ebbe nyúlt most bele, két módon is. Egyrészt 10% adót vetett ki a másoktól megvett szén-dioxid kvótára. Ez az úgynevezett tranzakciós díj. Másrészt a nagy szennyezőknek tonnánként 40 eurót kell fizetniük a teljes kibocsátott szén-dioxid mennyiségük után, tehát azután a rész után is, amire az Európai Unió ingyenes kvótát adott.

A Magyar Cement-, Beton- és Mészipari Szövetség a G7 gazdasági portálnak úgy reagált:

„a tranzakciós díj és a szén-dioxid kvóta adó együttesen katasztrofális hatással lesz a cement- és mésziparra”.

Emlékeztettek rá, hogy a kiegészítő bányajáradék már amúgy is jelentős versenyhátrányban hozta a magyar gyártókat a külföldiekkel szemben, hiszen rájuk nem vonatkozik a plusz teher. A kvótaadó erre tett rá még egy lapáttal.

A G7 becslése szerint mindez a legnagyobb mértékben a MOL cégeit érinti, amelyeknek összesen 35 milliárd Ft-ot kell majd pluszban befizetniük. Az első helyen álló MOL Dunai Finomítónak majdnem 23 milliárdot, a második helyen álló MOL Petrolkémiai Zrt-nek pedig több mint 12 milliárdot.

Balogh József szerint azonban a MOL-t kárpótolta az állam azzal, hogy odaadta a hulladékkoncenssziós szerződést. „Gyakorlatilag visszaadták neki ezt a bevételkiesést” - állítja az energetikai szakértő.

Nem úgy a cementgyáraknak és Bige László műtrágyagyárának.

A G7 számításai szerint a Nitrogénművek a harmadik legnagyobb befizető lehet, vagyis a kedden nyilvánossághoz forduló Bige László nagyjából 7 milliárd Ft-os kvótaadóval számolhat.

A negyedik legnagyobb befizető valószínűleg a svájci Holcim tulajdonában lévő királyegyházi cementgyár lesz, több mint 6 milliárdos adóteherrel. A cég a kiegészítő bányajáradék miatt tavaly már másfél milliárdos veszteséget termelt, most pedig azt írták, hogy a kvótaadó „nemcsak a tervezett további beruházások megvalósítását veszélyezteti, de a vállalat gazdaságos működését is ellehetetleníti”.

Az ötödik helyen pedig a váci és beremendi cementgyárakat üzemeltető Duna-Dráva Cement Kft. áll, létesítményenként nagyjából hatmilliárdos adófizetési kötelezettséggel.

Balogh József szerint a kivetett pluszterhek, a kiegészítő bányajáradék és a kvótaadó miatt abszurd helyzet alakult ki.

„A magyar cementgyárak a legmodernebbek a régióban, felújították őket, viszont nem termelnek, pontosan emiatt. Teljes őrület, ami itt van. Megmentjük a magyar családokat, támogatjuk a hazai cégeket, ez ennek a teljes kigúnyolása. Az a gyár áll, amelyik olcsóbban és jobban termel, mint a szerb vagy az osztrák, és a cementet a közúton, meg vasúton szállítják Magyarországra, amivel persze szintén szén-dioxidot bocsátanak ki.”

Bige László is arról beszélt az RTL Híradónak, hogy a kvótaadót lehetetlen kigazdálkodni, az ugyanis a műtrágya gyártását tonnánként nagyjából 20 ezer forinttal drágítja meg. Ráadásul tarthatatlan helyzetbe kerülnek a nemzetközi versenytársaikkal szemben, akiket ilyen különadó nem sújt. A Nitrogénművek szerinte szerinte az egyik legkorszerűbb műtrágyagyár Európában, és vannak, akik szívesen megszereznék a cégét. A kormány pedig ehhez asszisztál.

„Ez kizárólagosan arról szól, hogy rendelet útján elvegyék a pénzünket, és bizonyos körök hozzájussanak a Nitrogénművekhez, amit már régóta szeretnének.”

Balogh László szerint az érintett cégek nemzetközi szinten keresnek majd védelmet.

„Ezt Brüsszelben be fogják perelni, és Magyarországon is, és biztos, hogy megnyerik. Nincs olyan jogi érvelés, hogy ne nyerjék meg, csak egy ilyen per elhúzódhat 3-5 évig.”

A Magyar Cement-, Beton- és Mészipari Szövetség szerint a kvótaadó több ponton is jogellenes lehet. Szerintük a magyar joggal szemben az európai jog elsőbbséget élvez, márpedig a kvótakereskedelemre vonatkozó szabályokat uniós szinten hozták meg, az adónem visszamenőleges hatálya pedig Alaptörvényben rögzített jogalkotási elveket sért.

Jogi küzdelemre készül Bige László is. „El fogunk menni az összes olyan jogi fórumhoz Európában és Magyarországon, amihez lehetőségünk van” - mondta.

Miközben sajtóhírek szerint már a Gazdaságfejlesztési Minisztérium is beszállna a külföldi kézben lévő hazai cementgyárak felvásárlásáról szóló tárgyalásokba,

Mészáros Lőrinc nem várta ki, hogy a magyar állam hathatós segítségével eladóvá válnak-e ezek az üzemek.

Egy osztrák céggel tárgyalásokat kezdett egy Bosznia-hercegovinai cementgyár megvásárlásáról, amely évi 650 ezer tonna klinkerbeton és több mint 1 millió tonna cement előállítására képes.

Szakértők szerint a cement Paks II miatt válhat igazán bombaüzletté Magyarországon, ott ugyanis a Növekedés.hu számításai szerint 600 ezer tonnára is szükség lehet az építkezés idején. Csakhogy egy új cementgyár létrehozásához több száz milliárd forintos tőkére van szükség, és minimum 5 év, mire megindul a termelés, vagyis aki labdába szeretne rúgni az atomerőműnél, annak más megoldást kell keresnie.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Miatta rúgtak ki egy egyházi kötődésű munkahelyemről, mert felhívta rá a figyelmet, hogy meleg vagyok” – kitálaltak az orgiázó pap egykori diákjai a Redditen
A vádak a piti csalásoktól a bizalommal való visszaélésen át az ittas vezetésig terjednek. Már több mint 220 posztban sorolják a sérelmeiket a hozzászólók.
FM. Kép: Youtube - szmo.hu
2024. szeptember 09.



Nem csitul a botrány, ami az orgiázó meleg plébános, Bese Gergő lebukásával indult: a kormánypárti ex-papról most a Redditen kezdtek történetek terjedni, amiket állítólagos volt diákjai osztottak meg.

„Eljárás indult ellene az iskolában, mert megadta bizonyos (jobban kedvelt) kollégista diákoknak az e-learning (nekünk ez volt a »kréta«) hozzáférését, cserébe azért, hogy besúgjanak neki. Így a diákok szabadon írkáltak magugnak kimenőket órákról”

állítja egy névtelen redditező, hozzátéve, hogy középiskolásként földrajzot tanított neki Bese, illetve az iskolájában a fiúkollégium igazgatója volt. Állítása szerint Bese a diákoktól azt kérte, jelentsenek neki arról, „hogy a többi diáktárs milyen rosszaságon töri a fejét, mennyire kedvelik Gergőt”, majd a vizsgálat végén tudomása szerint „»lefokozták« általános iskolai földrajz tanárrá”.

A történetet innen egy másik reddites folytatja, ezt állítva:

„Az eljárás után került Félegyházáról hozzánk, Budaörsre. Azért voltam 4-es Komplex Természettudományból, mert eljártam a fakultatív programjaira. Kettes volt a jellemző. Miatta rúgtak ki egy egyházi kötődésű munkahelyemről, mert felhívta rá a figyelmet, hogy meleg vagyok, ami »nem összeegyeztethető az értékrendjükkel«.”

A hozzászólók között rengetegen írják, hogy azt tapasztalták, Bese manipulálta a diákokat, kijátszotta őket egymás ellen, illetve visszaélt a belé vetett bizalommal. Egy hozzászóló szerint Bese miatt rúgták ki őt az iskolájából:

„Engem miatta rúgtak ki a Budaörsi Szent Benedekből. Megbíztam benne, elmondtam minden kis titkomat. Fájó dolgokat meséltem el neki és mindent felhasznált ellenem.”

A több mint 220 hozzászólás között rengeteg vádat fogalmaztak meg, ezek az adminisztratív csalásoktól a bizalommal való visszaélésen át az ittas vezetésig terjednek. A leghosszabban az első poszt szerzője ír, ő így jellemzi Besét:

„Volt olyan, hogy lerontotta a dolgozatra kapott jegyeket, hogy ötösökért misére járjunk; beszólogatott a számára nem tetsző gyerekeknek [...]. Történt egy olyan is, hogy »valaki feltörte a facebookját, és pornót osztott meg rajta« [...] Az autójában lévő (ha jól tudom, több) dash kamerájával tartotta számon, hogy kik járnak ki cigizni sunyiban a kollégiumból [...] Remélem hozzájárultam ezzel a leak-el, hogy egy életre szégyenben éljen”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Dorner Lajos a buszos helyjegyekről: Egyértelműen látszik, hogy nincs kész ez a dolog, idő előtt lett bevezetve, és ebből adódnak a gondok
Létező utasigényt elégít ki a szolgáltatás, azonban a VEKE elnöke szerint félkészen vezették be. Okosabb lett volna tesztelni egyetlen vonalon és megfelelően előkészíteni.
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. szeptember 04.



Egy hónapja, hogy a Volán bizonyos járatain bevezették a helyjegyet. A Volán szerint a lehetőség közkedvelt lett az utasok körében, azonban sok kommentben inkább panaszokat olvasni. Például arról, hogy sokan nem tudtak helyjegyet venni az applikációban vagy a vidéki pénztárakban. Az is sokakban nyugtalanságot keltett, hogy öt csoportra osztják szét a felszállni kívánó utasokat. Legelőször a helyjegyesek szállhatnak fel, legutoljára a díjmentesen utazók, például a nyugdíjasok.

Valóban ördögtől való lenne a buszos helyjegy ötlete? Dorner Lajossal, a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület (VEKE) elnökével beszélgettünk.

– Önöknek mi a tapasztalata a helyjegyfoglalási rendszerrel kapcsolatban?

– Sokan keresnek minket ezzel, de meg lehet nézni, hogy ez a fajta helyjegyfoglalási megoldás máshol is létezik. Ha valaki mondjuk a Flixbust használja, és például Bécsbe megy busszal, ott ugyanez a rendszer működik. Lehet helyet foglalni külön pénzért. Ha nem, akkor oda ül az utas, ahova tud. A vonatokon is pontosan így van. Vannak olyan járatok, ahol kötelező a helybiztosítás, és van, ahol ez ajánlott. Például Ausztriában ajánlott helyfoglalás van, de ebből is adódnak problémák. Amikor a határ átlépése után jön a magyar utas, akinek kötelező helybiztosítása van, megveszi a helyjegyét, és akkor előfordul, hogy valaki más ül a helyén. Az illetőnek fel kell állnia. Egyébként magára a helyfoglalásra van utasigény, tehát ezt így kell kezelni.

Az, hogy ezt nem teljes körűen vezették be, rengeteg problémát okoz. Például a járművezetőnél nem lehet venni helyjegyet, és az applikáció használata is nagyon nehézkes. Van, akinek már sikerült, de sokan eltévednek az applikációban.

Továbbá a pénztárakban sem mindenhol lehet venni helyjegyet. Például Szekszárdon nem tudnak az utasok vásárolni, és ha a pénztár bezár, mert nincs nonstop nyitvatartás, akkor ez megint nem működik. Talán helyesebb lett volna úgy bevezetni, hogy egyes járatok esetében mindenhol, ahol az a járat elérhető, biztosítják a helyfoglalást, és járatonként terjesztik ki. Ehelyett a Budapestről induló távolsági járatokon vezették be, miközben vidéken nem lehet a pénztárban helyjegyet venni. Ez így nem jó, és ebből is rengeteg probléma adódik.

– Mit gondol arról a gyakorlatról, hogy öt csoportban szállhatnak fel az utasok, legutoljára azok, akik ingyen utaznak, például a nyugdíjasok, nagycsaládosok, kismamák, mozgáskorlátozottak? Nem érheti őket az a hátrány, hogy lemaradhatnak a járatokról, mert mindenki más előttük már felszállhatott? Korábban pontosan ők voltak azok, akiket előre engedtek felszállni.

– Ezt a kérdést a Lázár János miniszternek is feltették egy sajtótájékoztatón, és tisztázta, hogy

ez a gyakorlat így nem elfogadható. Természetesen a kismamák, mozgáskorlátozottak először szállnak fel. Ha nem így van, akkor valaki rosszul értelmezte a dolgokat.

Önmagában viszont az, hogy öt kategóriába sorolják az utasokat, nem új dolog. Biztosan sokan utaztak már diszkont légitársasággal, ahol például a priority sorban lehet várakozni annak, aki egy kicsivel többet fizetett a szolgáltatásért, és előbb szállhat fel a repülőre, vagy előbb foglalhatja el a helyét. Ez nem jár nagy előnnyel, de hát van ilyen is. Ott ketté bontják az utasokat. Az, hogy ötfelé, és ezt a szerencsétlen járművezetőnek kell elrendeznie, nyilván nem működőképes, nem lehet elvárni a járművezetőtől, hogy az utasokkal való konfliktust ő vállalja fel mindig.

Amikor túlszabályozunk valamit, az nem fog működni.

Egyébként például a Flixbusnál is úgy működik, hogy ha valaki helyfoglalós, tehát fizetett a helyért, vagy olyan helyekre ül, amelyek kiemeltebbek, akkor ő az első ajtón szállhat fel, a többiek pedig mehetnek a hátsó ajtóhoz. Én ezt megéltem többször is, és ott a sofőrnek be kell tartatnia. Van ilyen, hogy megkülönböztetik az utasokat priorizálás alapján, és ez elsősorban, sőt kizárólag azon múlik, hogy valaki valamilyen feláras szolgáltatást vásárolt-e meg, vagy sem.

– Történt olyan is, hogy valakit azért nem engedett fel a sofőr, mert azt mondta, hogy a helyek már el vannak adva, azaz ez a busz már tele van, miközben még sok üres hely volt.

– Ha le volt foglalva, akkor igen, tele volt. Ha valaki megvette oda a helyjegyét, akkor azzal az ülőhellyel valóban nem lehet már számolni.

– Ez például az ingázók esetében jelenthet-e problémát, késést?

– Az ingázóknál biztosan nem, mert

ez a fajta szolgáltatás eleve csak távolsági járaton képzelhető el, egy elővárosi járaton biztosan nem.

Tehát ahol állóhely is van, ott biztosan nem adhatnak el helyjegyet. Ez csak és kizárólag azokon a járatokon képzelhető el, ahol tilos az álló utasok szállítása. Azaz a járaton fix számú férőhely van, általában ez 49-50 ülés. Ha ezek elfogytak, akkor megtelt a járat. Ilyenkor szoktak második, vagy akár harmadik kocsit is indítani, például ha csoport utazik. Ilyen esetekben megjelenik a helyfoglaló rendszerben, hogy van második kocsi, és a sofőr is jelzi, hogy jön mögötte a kolléga a második járművel, mondjuk, tíz perc múlva, tessék azzal jönni.

– Tehát akkor attól sem kell tartani, hogy akinek a cége megvette a vármegyebérletet, annak zsebből kell hozzávennie 300 forintért a helyjegyet, mert ezek szerint a környéki, elővárosi, agglomerációs járatokon ilyen fajta helyjegyre nem kell számítani.

– Biztosan nem, mert ez nem erre való. Helyjegyek a távolsági járatokon, mondjuk úgy, hogy Intercity jellegű autóbuszokon fordulhatnak elő. Például a Pécs-Szeged járaton. Nincs közvetlen vasúti összeköttetés a két város között, mert ahol van vasút, ott a szabályozás is próbálja vasútra terelni az embereket. Ezeken az Intercity autóbuszokon nagyon minimális lehet azoknak a száma, akik ezeket a járatokat ingázásra használják.

– Ezek szerint ez az aggodalom is információhiányból fakadhat?

– Az előkészítés hiánya miatt nem magyarázzák el az embereknek, hogy mire számítsanak. Kicsit kapkodva van bevezetve, nem teljeskörűen, és rengeteg kérdés nincsen tisztázva.

Ráért volna ezt bevezetni akkor, amikor ezeknek a kérdéseknek a nagy részét már tisztázták, vagy indítani egy kísérleti jellegű járatot, ahol kipróbálják.

Így csak annak az egy vonalnak az utazóközönségét „boldogítják” a próbaidőszak alatt.

– Azaz nem lenne balga lépés a Volántól, hogy ideiglenesen visszavonja, és műszakilag, informatikailag alaposabban előkészíti az egész rendszert?

– Igen, és aztán teljeskörűen be lehet vonni az utazóközönséget, ne adj Isten, az ezzel foglalkozó civil szervezeteket, hogy teszteljék a megoldást, derüljön ki, hol vannak megoldandó problémák. Ne gondolja senki, hogy azonnal minden tökéletes lesz, a legjobb szándék ellenére sem.

Az is lehet, hogy politikai nyomásra kellett ezt gyorsan bevezetni, és még nem volt kész.

Az egyértelműen látszik, hogy nincs kész ez a dolog, idő előtt lett bevezetve, és ebből adódnak a gondok.

– Valaki azt írja, azt gyanítja, hogy a vármegye- és országbérletek alacsony ára miatt „tonnányi pénz hiányzik a kasszából”, és ezzel kívánják pótolni azt. Ez egy rosszmájú komment, vagy lehet-e mögötte valami?

– Szerintem hozzá nem értő komment, és valószínűleg az alapfokú matematikai ismeretek hiányát tükrözi.

Nem ez fogja megmenteni a MÁV–Volán csoportot a pénzügyi problémáktól.

Ez valójában inkább egy utasigényt kielégítő, emelt szintű szolgáltatást kínáló rendszer szeretne lenni, egy fejlesztés, aminek a bevezetése nem sikerült igazán jól.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Hetényi Zsuzsa professzor nem kaphatta meg a professzor emeritusi címet, miután nyilvánosan elítélte az Ukrajna elleni orosz agressziót
Több évtizedes oktatói karrier ért méltatlan véget. Az ELTE orosz tanszékének professzorával szemben a Hallgatói Önkormányzat egyik orosz szakos hallgatójának támadtak aggályai, és az egyetem ahelyett, hogy megvédte volna, leszavazta a kinevezését.
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. szeptember 06.



Hetényi Zsuzsa irodalomtörténész és műfordító, az orosz irodalom egyik legismertebb hazai szakértője, aki mögött 45 évnyi kutatói és oktatói tevékenység áll. A nyugdíjkorhatárt elérve, tudományos munkássága alapján 2023 őszén az ELTE-n napirendre került a professzor emeritus cím megítélése számára. Ám teljesen váratlanul ez nem történt meg, mert az erről dönteni hivatott fórumon, az ELTE Szláv és Balti Filológiai Intézetének tanácsülésén

a hallgatói önkormányzat egyik orosz szakos képviselője „aggályosnak” nevezte a professzor utóbbi évben közzétett publikációit, amik miatt szerinte méltatlanná vált az orosz szakos hallgatók oktatására.

A kifogásolt írások és publikációk az ukrajnai menekültek megsegítésével, a háborúval foglalkoztak, és egyértelműen kiderült belőlük, hogy Hetényi Zsuzsa elítéli az Ukrajna elleni orosz agressziót. Írt például arról, hogy önkéntes tolmácsként hogyan segítette a menekülteket a budapesti pályaudvarokon, ugyanakkor kiállt az orosz kultúra és háborúellenes értelmiség mellett. A Magyar Narancsnak adott interjújában pedig arról beszélt, milyen nehéz ebben a helyzetben kutatni és tanítani. „Odaállok a hallgatók elé, és a szemükbe nézve azt kérdezem magamtól, hogy mit fognak kezdeni ezzel a tudással, amit kapnak. Ha propagálni fogja, azért nem tanítom szívesen, ha meg elvégzi, kinyílik a szeme, más pályára kényszerül, és hiába telt el három vagy öt éve, akkor meg azért” - mondta a lapnak.

A HÖK-ös panasza után az ügyet visszautalták a tanszékre, amelynek vezetője e-mailben kért a nyilatkozatokkal kapcsolatban magyarázatot. Ezután kitűzött egy meghallgatást, de az Covid fertőzés miatt elmaradt, és végül meghallgatás nélkül elutasították a cím odaítélését. Hetényi Zsuzsa panaszt tett az egyetem etikai fórumain diszkrimináció gyanújával és leszavazásának okait tudakolva. Melyek megállapították ugyan, hogy történtek megkérdőjelezhető dolgok, de megoldást nem javasoltak. Hetényi Zsuzsát kérdeztük.

– Mit is jelent ez a professzor emeritusi cím?

– Professzor emeritus akkor lesz valaki, amikor az életkora miatt nyugdíjba megy, viszont az egyetem továbbra is számít a munkájára valamilyen formában. Ez fizetéssel jelenleg nem jár, ingyen dolgozhat, oktathat, doktori képzést vezethet.. A professor emeritus cím az egyetemek működési szabályzata szerint annak járhat, akinek kiemelkedő a tudományos és oktatói teljesítménye, sokat publikál jó helyeken, konferenciázik, tudományszervezési munkát és országos szintű közéleti tevékenységet végez. Az emeritusnak megmarad az egyetemhez kötődése, idegen szóval affiliációja, a konferenciákon meg a publikációiban szerepel az egyeteme neve. És az ilyen ingyen professzor jó pont az egyetemnek a minősítésekor.

– Ez mennyire automatikus? Egy professzor, aki az életét az egyetemen eltöltötte, és ezeknek a kritériumoknak megfelel, automatikusan megkaphatja ezt a címet?

– Ez nem automatikus. Ha valaki már professzor, akkor az intézete dönt arról, hogy meg szeretné-e tartani. Arról, hogy a saját intézete leszavaz valakit, még nem hallottam, pedig vannak konfliktusos tanszékek és intézetek, képzelheti. Heller Ágnest emlékeim szerint leszavazták, de már a Kari Tanácsban.

Akinek olyan a tudományos, oktatói és közéleti teljesítménye, mint nekem, sokszorosa az átlagnak, és ez az akadémiai adattárban ellenőrizhető tudományos teljesítmény, annak járna az emeritus cím.

Ezt megerősítette számos kollégám más intézetekből.

– Az ön esetében mi történt?

– Fölterjesztett a tanszék, egy darabig úgy tűnt, hogy ez egy formaság, mert nem volt ezzel szemben semmi ellenvélemény. Majd az ülésen a hallgatói önkormányzat jelezte, hogy számukra az én nézeteim „aggályosak”.

– Ők mivel indokolták ezt?

– Ennek a folyamatnak éppen az indoklás az egyik nagyon gyenge pontja, jogilag is problémás. Ennél az egy mondatnál többet én sem láttam, tudományos és egyéb tevékenységemet nem említették a jegyzőkönyvben se 2023 novemberében, ezen az ülésen, se később.

Azt sem tudom, ki szólalt fel, és volt-e vita.

Semmi mást nem közöltek, ráadásul ezt egy intézeti körlevélben küldték szét, amit velem együtt még vagy harminc ember megkapott. Szóval nem is nekem írták meg, csak másokkal együtt innen értesülhettem, hogy „aggályos” vagyok és ezért visszadobják a tanszéknek újratárgyalásra. Rögtön visszakérdeztem, naivan, és meglepetten, hogy ez mit fed. A tanszékvezető válaszolt, ismét nyilvános kör-e-mailben,

felsorolta több írásomat, amiről be kell számolnom és állást kell foglalni. Ezek a cikkeim a Magyar Tudományban (ez a Magyar Tudományos Akadémiai lapja), az Élet és Irodalomban és egy interjúban, a Magyar Narancsban jelentek meg. Ehhez jött még a tavaly „Nyugati, Keleti. Ogyesszától Odesszáig, 1973--2023” címmel megjelent könyvem, ahol az ukrajnaiakat segítő pályaudvari munkámról írtam,

és arról, hogy a szakmánk teljesen felfordult a háború miatt, és milyen lehetetlen helyzeteket élünk át. Konkrétan ezekre hivatkoztak, de még kérték, hogy küldjem el egyéb írásaimat is. Én elküldtem egy csomó linket, és jeleztem, hogy például a rektori hivatal engem delegált Bécsbe, az ELTE nevében, a háború évében, 2022 júliusában, elküldtem a bécsi interjút, ahol én képviseltem az ELTE-t a külügyi rektorhelyettessel együtt. Utána nemzetközi tanácskozásokon vettem részt ezzel kapcsolatban, például egy nagy prágai konferencián, amelyet a cseh külügyminisztérium támogatott. Hozzátenném, hogy

még 65 éves koromban pályáznom kellett, hogy még öt évet dolgozhassak az ELTE-n, úgy dolgozhattam csak, hogy évente pályázati beszámoló alapján megújították.

Ezekben a beszámolókban ott szerepeltek az „aggályosnak” minősített publikációk, és azokat bizony jóváhagyta a kari Tudományos Tanács, és jóváhagyta a Bölcsészkar vezetése.

– Akkor mégis, mi történhetett?

– Eleinte úgy tűnt, hogy itt nem az ELTE-ről van szó. Bennem nagyon erős volt, naivan erős az ELTE iránti lojalitás, sőt büszkeség, és sokáig biztos voltam benne, hogy maga az ELTE megvéd ez ellen a jogtalan lokális döntés ellen. Kari vagy rektori szinten többször kaptam olyan visszajelzést, hogy becsülik a tudományos munkásságomat. Tudhatták, miket írok, mert a nagy nemzetközi kiadóknál vagy elismert folyóiratokban megjelent úgynevezett Q1-es publikációkra rektori és kari különdíjakat lehetett megpályázni, és ilyet kétszer is kaptam. Azt hittem, elismerést jelent az említett bécsi felkérés is.

És bevallom, én hülye, azt hittem, az ELTE számára is jó és hasznos a nemzetközi megítélésében, hogy van olyan professzora, aki felvállalja, hogy beszél az orosz kultúra átértékelésről.

Csakhogy a bölcsészkar Etikai Bizottsága nemcsak nem igazolta ezt a reményemet, de nem is mutatott rá a szabálytalanságokra, és maga is tévesen döntött, el is marasztalt etikai vétségért. Így mentem nyugdíjba áprilisban, egy szó köszönet nélkül, és ezzel megbélyegezve.

– És mi volt szabálytalan?

– Szabálytalannál is több, szimplán jogsértő. A diszkrimináció elleni törvény szerint, amelyet az Országgyűlés elfogadott 2003-ban és 2006-ban még módosított is,

nem érhet hátrányos megkülönböztetés valós vagy vélt, ismétlem, vélt politikai meggyőződése miatt senkit sem.

Egyébként is furcsa egy interjúból kiragadott mondatra alapozni egy indoklást. Másrészt, mint láttuk, fogalmam sem volt arról, mi zajlik, mi a valódi indok, vagyis a folyamat nem volt átlátható. Az intézeti tanács részéről mindkettő etikai vétség az etikai kódex szerint. Fontos lenne, hogy ne kelljen találgatni. Ez volt az egyik pont a nyolc közül, amit márciusban megvizsgálásra benyújtottam az Etikai Bizottságnak, hogy vajon lehet-e ilyen nem átlátszó módon működnie bármilyen intézetnek. Az átláthatóságot az etikai bizottság is kifogásolta. De hogy jogsértés történt, azt nem, ami elég kínos.

– Én is megpróbáltam utánanézni, hogy mi lehetett az az aggályos kitétel, amire hivatkozhattak. Azonban semmi olyan szélsőséges nézetre nem leltem, ami esetleg indokolhatna egy ilyesféle aggályt.

– Két dolgot szeretnék mondani. Az egyik az, hogy jó lenne, ha nem nekünk kellene találgatnunk, ugye?

– Igen, pontosan.

– Másik az, hogy ezek a publikációk hónapokkal korábban megjelentek. Bármi aggálya lett volna a HÖK-nek, bármikor megszólíthattak volna. Bejártam, dolgoztam, ott voltam közöttük, az doktorandusz képviselővel pont szemben lévő termekben tartottunk órát.

A három képviselőből csak őt ismertem egyébként, jó kapcsolatban voltunk valaha. Bárkinek kétségei lettek volna, beszélhettünk volna ezekről a kérdésekről sokkal korábban, még az én emeritusi kinevezésem felmerülése előtt és attól függetlenül.

Tudniuk kellett, hogy a véleményem nem egyedi. Nyugat-Európában az egyetemek egyöntetűen megszakították az oroszországi hivatalos együttműködéseket. Miközben vérzik a szívünk a kollégákért, akiket szeretünk, ismerünk. Intéztem külföldi meghívást és kapcsolatot nem is egy háborúellenes beállítottságú orosz kollégának, hogy levegőhöz jusson. Interjúban deklaráltam, hogy „Nem szabad magára hagynunk a háborúellenes orosz értelmiséget”, ez is lett a címe. Megírtam, hogy a rezsim és az emberek nem ugyanaz. Könyvemben megírtam a kételyeimet. Amikor bekérték a cikkeimet, elkezdtem összegyűjteni, amit a háborúval kapcsolatban két éve alatt írtam, és magam is elcsodálkoztam, mert több mint negyven cím szerepelt a listán. És akkor arra gondoltam, tényleg,

vajon ha nem lett volna háború, akkor milyen kifogással szavaztak volna le? Vagy akkor emeritus lettem volna?

– Hogyan zajlott a megismételt szavazás? Én azt látom, hogy volt február 22-én egy szavazás, amiből kilencből kettő igennel szemben hét nem szavazat született. Tehát a Hallgatói Önkormányzatnak nincsen többsége, az egy szavazatot adhat le.

– Hármat. Minden tag egyet, és három hallgató tag volt ott.

– Hármat? Történt valami nyílt vita, vagy simán csak egy szavazás történt vita nélkül?

– Én nem tudok semmit. A szavazások titkosak, nem nevesíthetőek. De sok dolgot ki lehet következtetni. Például töprengjünk el azon, miért nem mondták az „aggályaikat” felvető hallgatóknak ott rögtön a tanácsban azt a kollégák, a tanszékvezető vagy intézetvezető, aki egyben elnököl ott, hogy az indoklásuk diszkriminatív? Miért nem mutatott rá erre a mulasztásra az etikai bizottság?

Kitől vagy mitől féltek? Tovább kérdezek: a félelem légköre vajon nem befolyásolta a szavazásokat?

Nehéz elhinnem, hogy minden tanszéki kollégám helyesli ezt a döntést, hogy távozzak. De a Facebook bejegyzésem utáni folyamatokban sem boldogultak volna egyedül a hallgatók.

– Mert a döntés után a Facebookon lehozta a történetet.

– Csak azt tettem közzé, amit én is tudok, illetve a neveket persze nem tettem ki, hogy kik voltak, akik vettek részt az üléseken, meg ki írta nekem a számonkérő e-mailt. Tehát van négy dokumentum. Az első az, hogy 2023 októberében száz százalékban támogatta a tanszékem a felterjesztésemet. Második dokumentum a novemberi intézeti jegyzőkönyvrészlet, hogy visszautalják a kérdést a tanszéknek. A harmadik a cikkeimet számon kérő másnapi tanszékvezetői email, és végül a negyedik a 2024 február végi kurta-furcsa, indoklás nélküli hét-kettes leszavazás jegyzőkönyve, hogy az intézet elutasított. Ezeket tettem ki. Megjegyzem, nem értem, mi változott október és február között, amitől a tanszék véleménye megváltozott. Én nem szegtem törvényt, az biztos.

- Amikor az interjút elkezdtük, Ön márciusban letiltotta a szöveget, mondván, hogy még folyamatban van az ügy. Mi történt a továbbiakban?

– Márciusban a HÖK beadott ellenem egy etikai panaszt, mert a posztomhoz elég tarka Facebook kommentek érkeztek, és az indoklás szerint meg kellett volna védenem a HÖK-öt, mert ez az ELTE jó hírnevét sértette.

Tehát én védjem meg az eltávolításomat kezdeményező HÖK-öt, és ne rontsam a bölcsészkar jó hírét azzal, hogy elmesélem, hogy ők menesztettek. Mintha bizony nem a menesztés maga rontotta volna a jó hírnevüket...

Mégis mit kellett volna tennem, a sarokban sírdogálnom egymagamban? Sírdogálásra egyébként lett volna jó okom, mert a HÖK-ösök Facebook-kifogásoló panaszának másik részében harminc évre visszamenőleg összegyűjtöttek negatív hallgatói véleményeket. Ezekből ha háromnak volt valami valóságalapja, de azt is torzítva adták elő, és persze névtelenül. Még a beadvány szerzőinek nevét sem közölték velem, a panaszt sem kaptam meg, csak „betekinthettem”, ami egy „belső szabály”. Itt egy második gyanú lopakodik az ember fejébe:

honnan tud ennyi régi diákot előszedni egy harmadéves? Lehet ezt oktatói segítség nélkül?

Vak is látja, hogy azért kellett gyorsan bebizonyítani, hogy nem voltam jó oktató, mert különben az indoklásuk diszkriminatív, ezt a panaszomat akkor már ismerték. Szóval nem is a nézeteim aggályosak, hanem ezt meg azt mondtam az órákon és csúnyán néztem. Ezeket a panaszokat egyébként az Etikai Bizottság elhárította, mert a szabályok szerint panaszkodni akkor kell, amikor a dolgok történnek, legfeljebb fél év telhet el, azt hiszem. Ezért nem is hallgattak meg sajnos olyan hallgatókat, hiába kérelmeztem, akik más véleményt el tudtak volna mesélni.

- És mit szóltak ehhez a kollégái, nem kereste senki?

Nem. Mintha kiközösítettek volna.

Nyilván nem akarják elveszíteni az állásukat.

Gondoljon bele, szavaz, utána az intézetvezetés visszautalja újra szavazásra a kérdést. Akkor rosszul szavaztunk, gondolja, nyilván mást vár el tőlünk a vezetés, akkor most másképpen szavazok. Vagyis félelmet keltettek. Félelmüket bizonyítja, hogy

két ember kivételével aláírták azt a becsületsértő és valótlanságokat tartalmazó nyilatkozatot a HÖK-ösök védelmében, amely a mai napig ott díszeleg az intézeti honlapon.

Az „összes oktató nevében”, írja a levél, de ez nem igaz, ahogy az sem, hogy engem sorozatosan hívtak beszélgetésekre. Egyre hívtak, decemberben, akkor Covidos lettem. Utána kizártak az intézeti kommunikációból. A beígért tanszéki értekezletre nem hívtak, ha volt is.

Ennek a levélnek az eltávolítását hiába kértem a dékántól is, a rektori hivataltól is, nem is reagáltak. Ez se túl vicces munkahelyi gyakorlat, hogy nem válaszolnak levelekre.

Most tudtam csak meg Krusovszky Dénes esetemről szóló cikkéből a Magyar Narancsban, hogy a tanszék „nem kívánja döntését indokolni”... Egyrészt. legalább is tudtommal, nem a tanszék döntött, másrészt egy tanszék vagy intézet arctalan hatalomként kénye-kedve szerint dönthet?

– Az első és a második szavazás között semmilyen nyilvános tisztázó beszélgetés, semmi olyan dolog nem történt, ami bármilyen módon nyilvánvalóvá tette volna, hogy igazából mi a baj? Mi „aggályos”?

– Hát nem történt semmi, és nem tudom, mi aggályos. A valódi baj az, hogy... ilyen az uralkodó retorika, amit nap mint nap tapasztalunk, pontosan erre megy ki, hogy homályosan elejtenek célzásokat, aztán majd valaki ráugrik, és megpróbálja kitalálni, hogy az mit fed. Én nem szeretnék ebbe az utcába besétálni. A Magyar Narancsban volt egy elég kemény interjúm tavaly, ahol megfogalmaztam a kételyeimet.

Na de mi az én kis kétségbeesésem ahhoz képest, hogy Ukrajnában embereket lőnek halomra?

A múlt héten beszéltem egy nagy tekintélyű német, jelenleg Ausztriában élő és dolgozó idős professzorral, aki azt mondta, hogy ez az utolsó féléve, hogy ő nem tanít többé orosz irodalmat, mert egyszerűen nem hajlandó tovább csinálni. Nem azért, mert nem szereti, vagy nem értékeli, csak valahogy vállalhatatlan lett az, hogy a háttérben mindig ott van a kettős gondolkodás, hogy mit képviselek most, vagy mit tudok erről, meg mit szabad mondani egy tanteremben. Ezeket a kételyeket fogalmaztam meg én is. Én azt gondolom,

ha egy ELTE professzor a kételyeiről ír, az egyrészt a magyar közvéleményt érzékenyítheti, mert talán akkor nem fogja összemosni az orosz kultúrát az aktuálpolitikával.

Másrészt azt gondolom, hogy ilyen helyzetben az értelmiség feladata, hogy ezt kimondja.

- Nyugdíjba ment észrevétlenül, és etikai vétségben elmarasztalták. Akkor mi tartott ennyi ideig?

- Fellebbezést adtam be mindkét etikai határozat ellen, és mint nemrég megtudtam, beadott egyet az intézetvezető is, mert ő egy kis figyelmeztetést kapott a jegyzőkönyv nem eléggé átlátható megfogalmazása miatt. A másodfokot az Egyetemi Etikai Testület jelenti, ahol, ahogy elnéztem, az érintett karról nem is volt senki jelen. Itt már nem volt meghallgatás, csak három határozat. Az intézetvezetőt érintő döntést helyben hagyták. Az én etikai vétségemet hatályon kívül helyezték egy gordiuszi indoklással: már nyugdíjban voltam a határozat idején, nem voltam ELTE polgár. És végül az augusztus 2-án érkezett határozat kifejezi sajnálatát, hogy egy sikeres pálya így ért véget, és felveti, hogy bizony

történtek etikailag megkérdőjelezhető dolgok itt, de az intézet működése csakis a vezetőjének a felelőssége.

- És most hogyan tovább?

- Ezt én is megkérdeztem a dékántól, várom a válaszát. Nem lehet annyiban hagyni, mert kis hazánkban már másutt is történt hasonló eset, más egyetemen, iskolában, egyházközöségben, hivatalban, ahol valakinek a közéleti szereplése miatt gondolták úgy, hogy kellemetlen. Változatlanul, és immár függetlenül mondogatom a közéletben, amit gondolok. Kételyeket vetek fel, és az ukrajnai szempontot védve ahhoz tartom magam, hogy

egy háborúban az ember annak az oldalán áll, akit egy agresszor lerohant.

A tanítás hiányozni fog, de előadásra kapok néha meghívásokat, az elég lesz. Írni fogok.

Emeritusként visszatérni oda, ahonnan kitettek, elképzelhetetlen. A pofonok is lehetnek hasznosak, felébredtem, és visszatekintve jobban látom, milyen is volt ez a negyven év az ELTE-n. A korszakok változását és a kicsinyes játszmákat érdemes dokumentálni. Élek hát a szabadságommal.

Az üggyel kapcsolatban kerestük az ELTE Bölcsészkar dékánját, és a Hallgatói Önkormányzatot is, egyelőre megkeresésünkre nem kaprunk választ.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Tölgyessy Péter: 14 éve sosem volt esély, hogy Orbán megbukjon, most van
Az elemző úgy látja, hogy újra valóságos tét van a magyar politikában, és most először került a Fidesz olyan helyzetbe, hogy veszíthet is.


14 év stagnálás után idén megmozdult a magyar politika Tölgyessy Péter szerint.

A politikai elemző a Partizán vendége volt, ahol az idei év eddigi közéleti történeseit vette górcső alá. A júniusi EP-választásról Tölgyessy azt mondta, hogy bár a Fidesz a legtöbb európai kormányhoz képest jól szerepelt, 2022-höz képest mégis tíz százalékot veszítettek. Ő úgy számolt, hogy Magyar Péter szavazóinak ötöde a Fidesz-táborból érkezett, ez pedig sok.

Szerinte ezen a választáson fontos változás történt a hazai közéletben, ugyanis megmozdult a magyar politika 14 stagnálás után.

Ez azt jelenti, hogy újra valóságos tét van a magyar politikában, és most először került a Fidesz olyan helyzetbe, hogy veszíthet is. Később azt is kifejtette, hogy

14 éve sosem volt esély, hogy Orbán megbukjon, most van.

Hogy miért mozdult meg a magyar politika, arra Tölgyessy három okot is mondott: a növekedés beesése, az elitek elfordulása, és az ellenzék teljes megsemmisülése.

Mint mondta: a Fideszre jelenleg nem elsősorban politikai veszély leselkedik, hanem gazdasági. Lassan ugyanis ötödik éve nincs növekedés Magyarországon, márpedig szerinte ez „a rendszer 4-5 százalékos növekedéssel működik jól”. Politikailag pedig komoly veszélyt jelent a kormánypártnak, hogy miközben elveszíti az eliteket, elvesztik Budát, úgy szorulnak vissza az alacsony státuszú, idős, nem városi szavazók felé.

„Ha ezt a folyamatot nem tudja a kormány elreteszelni növekedéssel, akkor meginoghat” - vélekedett az elemző.

Magyar Péter kapcsán Tölgyessy azt mondta, hogy ő képes reményt adni a választóknak, a régi ellenzéki pártok pedig nem képesek erre.

„Magyar Péter hihetetlenül érzi, amit az ellenzéki szavazó hallani akar, olyan, mint egy szupervisszhang”

- fejtette ki az elemző. Ugyanakkor szerinte Magyar „hisztérikus, hihetetlen túlzásokat mond”, és ezeken az alapokon lehetetlen egy országot irányítani.

Tölgyessy azonban úgy látja, hogy ez egyelőre nem számít, mert az ellenzéki szavazóknak mindegy, „milyen színű a macska, ha megfogja az egeret”.

„Az ellenzéki szavazóknak megváltóra van szüksége, aki kézrátétellel gyógyít” - mondta az elemző.

A teljes szezonnyitó beszélgetést ITT tudod megnézni.

via 24.hu

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk