Nincs szükség szülészetre minden kórházban a Bethesda Gyermekkórház igazgatója szerint
„Nem leszek népszerű ezzel, de szülészetre sincsen szükség minden kórházban” – erről beszélt a HVG-nek adott interjúban Velkey György János, a Bethesda Gyermekkórház főigazgatója, a Magyar Kórházszövetség elnökhelyettese.
Kifejtette, hogy az alacsony esetszámú osztályokon hatalmas erőforrást kellene fenntartani, hogy az ellátás tényleg biztonságos legyen. „A kis szülészeteken, a városi kórházak nagy részében évente 300 alatti szülésszám van. Ez azt jelenti, hogy 1-2 naponta van átlagosan egy szülés” – magyarázta.
Ez a helyzet szerinte fenntarthatatlan, mert nincs annyi szakember, hogy az ügyeletet biztonságosan fent lehessen tartani.
Hozzátette, „a Semmelweis Tervben a vállalható átmenet miatt a szülészeteknél a nemzetközi ajánlást felére, 500-ra módosítottuk, ami jelentős kompromisszum, de ismétlem, sok szülészet ezt az arányt sem éri el.”
Az interjú további részében történeti összefoglalót tartott, és értékelte az elmúlt évtizedet. Az utóbbi 10 évet nem nevezné teljes kudarcnak, mert szerinte voltak pillanatok, amikor lehetett javaslatokat tenni vagy rossz döntéseket meggátolni, igaz
Velkey György János az elmúlt időszak sikerei között említette a 2011-es Semmelweis Tervet, a paraszolvencia kivezetését és a béremeléseket, de ezeket is árnyalta.
A bérrendezési terv szerinte végül nem az eredeti szándék szerint valósult meg, az orvosi béremelésből hiányzott a teljesítményelem, az ápolói bérrendezés mértéke pedig nem volt elég a hivatás jelentőségéhez mérve. Nagy problémának nevezte, hogy nem került elég forrás az ágazathoz, ezért
– fogalmazott.
Úgy látja, a szakmai szervezeteknek voltak sikereik, például amikor a Kórházszövetség kritikája miatt a kormány elvetette a szigorú kancelláriarendszert.
Személyes kudarcként beszélt arról, hogy nem sikerült a gyermekgyógyászat ügyét előrébb vinnie.
– közölte, hozzátéve, hogy ezeket nem tartotta következetesnek egy családbarát kormánytól.
A politikai átalakulás, és eddigi közéleti tevékenysége is szóba jött. Az interjúban tisztázta, hogy az Egészséges Nemzetért Digitális Polgári Kört nem ő, hanem Takács Péter leköszönő államtitkár alapította, és elárulta, az exállamtitkár kérte fel a részvételre. Fideszes múltjáról szólva elmondta, egészségügyi szakértőként vett részt a Fővárosi Közgyűlés munkájában a 2010-es évek elején.
„A családi béke töretlen maradt, és mi hamar kialakítottuk a szakmai munkánkhoz és a szerepeinkhez igazodó együttműködést” – mondta. Úgy véli, a világlátásuk valójában nagyon közel áll egymáshoz.
A Tisza Párt kormányra kerülésével kapcsolatban bizakodóan nyilatkozott, és üdvözölte, ha valóban több forrás jut az egészségügyre, és hogy újra minisztériumi szintre emelkedik. Ismeri a leendő egészségügyi minisztert, Hegedűs Zsoltot is, akinek szerinte világos a jó szándéka.
Az ágazati adatok nyilvánosságával kapcsolatban a transzparencia növelését támogatja, de felhívta a figyelmet a veszélyekre. „ezek olyan adatok, amelyeket értelmezni kell tudni” – hangsúlyozta, mivel szerinte
a magyar társadalom még nem készült fel a nyers adatok árnyalt értelmezésére.
A kórházi hálózat átalakításáról szólva a Semmelweis Tervben lefektetett térségi modellt nevezte követendőnek, amely nem kórházbezárásokról, hanem a feladatok ésszerű megosztásáról szólt. „Kórházbezárásokról nem volt, nem is lehet szó, de arról igen, hogy bizonyos ellátások csak a nyolc térségi központban legyenek elérhetőek, mások pedig a megyei vagy területi alközpontokban” – fejtette ki.
Az egészségügy legkritikusabb kérdésének nevezett ápolóhiánnyal kapcsolatban a több pénz és a társadalmi támogatás szükségességét emelte ki.
A Magyar Orvosi Kamara jogköreinek megnyirbálásáról úgy vélekedett, a MOK működése az ezredforduló óta túlságosan átpolitizált. „A Gógl Árpád vezette orvoskamara ethoszát sírom vissza” – mondta, de elismerte, hogy a kamarának a paraszolvencia kivezetésében jelentős szerepe volt.
