Mindig tud újat mutatni a város - interjú az egyik "legszegedibb" fotóssal
Egy átlagos, tavaszi nap valahogy így néz ki Szeged főterén, a Széchenyi téren. Nyugdíjasokból álló, sisegő turistacsoport ácsorog a tér közepén, a nagy platánfák árnyékában. Fő jellemzőjük az unokától kapott baseballsapka, a méregzöld színű esőkabát (nehogy essen az eső) és a mini fényképezőgép, amivel kanttingatnak összevissza. Egy idegenvezető hölgy magyaráz: ez itt a városháza, előtte a híres magnóliafák, Szent István szobra, a Posta Palota, amott a fűben Papdi Balázs guggol és egy pitypangot fotóz. A népszerű fotóst, aki a Szeretlek Magyarországnak is dolgozik, kedves városáról, küldetéséről és jövőbeni terveiről is megkérdeztük.
Milyen érzés immár „városképi jelentőségűnek” lenni a napfény városában?
- Igazán megtisztelő a titulus, de azért ezt még erős túlzásnak tartom. (mosolyog) Meg kell vallani, hogy elmosolyodtam, mikor a fenti életkép leírását először olvastam, mert tényleg volt már ehhez egészen hasonló jelenet a szegedi belvárosban, nem is egyszer. Külön jól esett, hogy fotózás közben többször is megszólítottak már, én vagyok-e a Papdi Balázs. Bár tény, hogy mostanra már valóban meglehetősen sok helyen jelentek meg fotóim. Innen szemlélve nem is meglepő, hogy egyre többen találkoznak a nevemmel, illetve a fotóimmal.
Papdi Balázs
Pár éve részt vettem egy előadáson, ahol elhangzott: Magyarországon már annyira fásult mindenki, hogy nem veszik észre a jót és a szépet. Pedig ez egy áldás. Egy adottság, amit meg kell tanulni. Hogy néha állj meg és nézz szét: vedd észre a kismadarat a fa tetején, vedd észre a percről percre erősödő és növekedő rügyet a bokron, vagy az épület érdekes homlokzatát, ablakának veretes ívét, ami mellett elhaladsz. Te hogyan tanultad meg ennyire látni a részleteket? Mikor döntöttél úgy, hogy át is adod az embereknek ezt a látásmódot a fotóidon keresztül?
- Nagyon egyetértek ezzel a megállapítással. Azt persze nem tudom, hogy ez mennyire Magyarország-specifikus, de tény, hogy errefelé hajlamosabbak az emberek folyton a negatívabb dolgokat hangoztatni és kiemelni. Habár tősgyökeres szegedi vagyok, és kezdetektől fogva erősen lokálpatrióta beállítottságú, de még így is folyamatosan tud újdonságokat mutatni a város, főleg amióta komolyabban foglalkozom a fotózással és ezekkel a témákkal. Az általad is említett homlokzat-téma is egy egészen jó és aktuális példa, érdemes gyakrabban feltekinteni az épületekre, hihetetlen mennyi érdekes részlet van a belvárosi homlokzatokon. Az külön öröm, hogy számtalan olyan visszajelzést kaptam már a fotóimhoz, akár kommentben, akár privát üzenetben, ami pont erről szól.
Papdi Balázs fotói- Mindig is érdekelt a lakóhelyem története, építészete, a műemlékvédelem, ez nagyban hozzájárult ahhoz, amiket most fotózok. Büszke vagyok rá, hogy mostanra már számtalan turisztikai kiadványban, Szegedet népszerűsítő anyagokban, weboldalakon szerepeltek illetve szerepelnek a képeim, és ezzel én is hozzá tudok járulni, hogy minél többen látogassanak el szeretett városomba. De az is igaz, hogy gyakran megkaptam a - jó értelemben vett - "jókor jó helyen" kommentet, ami pedig sokszor nem egészen helytálló. Most már évek óta figyelem például azt, hogy melyik évszakban, illetve napszakban esnek érdekes fények vagy árnyak egy-egy épület homlokzatára, vagy egy-egy adott utcarészletre. Szóval gyakran több tudatosság van egy-egy kép mögött, mint azt első látásra gondolná a néző.
A legelső fotóid hogyan és hol készültek?
- Régebben nagyon foglalkoztatott a vasút és a vonatok világa, az első fotóim is ebben a témakörben készültek. Akkoriban kezdtek szélesebb körben is elterjedni a digitális fényképezőgépek, és elsőre elég izgalmas volt, hogy a filmes fényképzőgépekkel szemben gyakorlatilag annyit lehetett kattintgatni, amennyit csak akart az ember. Ballagási pénzből plusz saját gyűjtésből vettem meg ebben az időben az első kis digitális fényképezőgépemet, kb. 20 éve.
Milyen terveid vannak az idei évre? Min dolgozol jelenleg?
- Folytatom a megkezdett sorozatokat, ilyen például a kedvenc stílusomnak, a szecessziónak a részletes bemutatása, épületrészletekkel, belső fotókkal is. Első körben alapvetően Szegeden, hiszen szerencsére városunk a hazai szecesszió egyik fővárosa, aztán szeretném ezt kiterjeszteni országosan is. Emellett jönnek a már jól megszokott dolgok is. Immár 5. alkalommal fog Szeged naptár megjelenni a képeimmel az év végén, ismét lehet majd rendelni. Illetve egy nagyobb újdonság is tervben van, ha minden jól megy, még az idén meg fog jelenni egy könyvem, pontosabban egy fotóalbumom Szegedről. A pontos formája és tematikája még kidolgozás alatt áll.
Főleg Szegeden fotózol: meddig kiaknázható még ez a város? Soha nem érezted, hogy elindulj valamerre, és akár a fővárosban, akár a világ távolabbi szegleteiben telepedj le?
- Nem, sehol máshol nem szeretnék élni, ide kötődöm, szűkebb értelemben Szegedhez, tágabban pedig az alföldi, illetve a magyar tájhoz. Ez az otthonom, illetve a hazám. (mosolyog) Azt hiszem, nagyon meglepődnének a követőim is, ha hirtelen az eddig megszokott témák helyett mondjuk tengerparti pálmafás képeket kezdenék el posztolni folyamatosan, gyanítom, hogy gyorsan csökkenne is a számuk. (nevet)
Tudom, sokaknak vagy a példaképe. Aki ma úgy dönt, a saját közegében ő is egy kicsit Papdi Balázs szeretne lenni, hogyan kezdjen bele? Te mit tanácsolsz a jövő fotósainak?
- Ahogy erre már korábban is utaltam, én úgy gondolom, az a legfontosabb, hogy legyen valami plusz érzelmi kötődés ahhoz a témához, amiben el akarunk merülni.
