KULT
A Rovatból

10 ikonikus film, ami majdnem máshogy végződött

Hajszálon múlt, hogy a Titanic, a Terminátor, a Rambo és más nagy hollywoodi filmek nem kaptak egészen más befejezést.


A filmkészítés hosszadalmas és precíz folyamat: egy-egy film előkészítése és leforgatása több év munkája is lehet. És még csak akkor kezdődik a vágás, ahol több verzió is megszülethet, és van, hogy a film vége is teljesen máshogy alakul.

Ebben a listában 10 ikonikus filmről olvashatsz, aminek végül teljesen más lett a vége, mint azt eredetileg tervezték az írók. Vigyázat, ha nem láttad a filmeket, akkor készülj fel, hogy most lelőjük a poénokat!

1. Titanic

Kevés ember van, aki nem ismeri a Titanic tragikus történetét, amelyről az 1990-es évek rendkívül népszerű film született.

A történetet Rose meséli el, aki évekkel a hajó elsüllyedése után segít egy kutatócsoportnak felidézni, hogy mi történt, és megtalálni egy igen értékes nyakláncot. A film végén kiderül, hogy az ékszer végig a nőnél volt, és azt az óceánba dobja, mielőtt aludni térne.

https://giphy.com/gifs/titanic-k-ok-n-4ryp9Ihw0BEyc

Az eredeti történet szerint viszont Rose lánya, Elizabeth és Brock, a Titanic kapitánya, meglátják Rose-t a fedélzeten, és azt hiszik, hogy a nő le akar ugrani a hajóról, hogy öngyilkos legyen. Elizabeth és Brock megállítja az asszonyt, aki megmutatja nekik, hogy a nyakék nála van, és elmondja, hogy csak azért jött a hajóútra, hogy visszadobhassa az ékszert az óceán mélyére. Rose eldobja az ékszert, egy matróz kifogásolja ezt, majd Brock felkéri Elizabethet egy táncra.

2. Az oroszlánkirály

A híres Disney-rajzfilm végén Szimba és Zordon küzdenek meg egymással a trónért. Szimba legyőzi Zordont, de nem öli őt meg. Később saját csatlós hiénái ölik meg Zordont, amiért becsapta és Szimba ellen uszította őket. Ám az eredetileg tervezett befejezés nem ez volt.

Eredetileg Zordon lelökte volna Szimbát a szakadékba, és Shakespeare Hamletjéből idézve köszönt volna el, jó éjszakát kívánva a hercegnek.

Ugyanis Az Oroszlánkirály történetének alapja a Shakespeare-klasszikus.

Így igazából azt szerették volna, hogy Zordon visszakönyörögje magát a szikláról, és Szimba megmenti életét, de egy manőverrel a gonosztevő mégis megöli Szimbát. Zordon önelégültem örül sikerének és nem veszi észre, hogy mögötte tűz van, ami aztán megöli őt is.

3. Terminátor

A Terminátor-univerzum első filmje 1984-ben készült. A történet egy időutazó kiborgról szól, akit T-800-nak hívnak, és a jövőből küldik vissza a ’80-as évek közepére, hogy megölje Sarah Connort. Ő John Connor édesanyja, aki a 2029-es gépek elleni lázadás vezetője.

A Terminátort egy ember is követ, Kyle Reese, akit John Connor küld 1984-be, hogy megmentse az anyját. A történet addig rendben van, hogy Kyle ejti teherebe Sarah-t, vagyis ő John apja.

A történet igazi csavarja akkor kezdődik, mikor a tönkretett T-800 egyik chipjét átalakítják, hogy a Skynetet létrehozzák, azaz azokat a gépeket, amik később az apokalipszist okozzák, és visszaküldik a T-800-at a múltba. Vagyis a gépek egy gépezetet küldenek a múltba, hogy a saját jelenjük létrejöhessen.

Egy kimaradt jelenet pedig arról szól, hogy Sarah-t elviszik a mentők, és tudósok megtalálják a tönkretett chipet a romok között, ezért létrehozzák Skynetet. És a gyárról készült egyik képkockán látható, hogy a Cyberdyne Systems tulajdonában áll, amelynek a második filmben lesz nagy szerepe.

terminator

4. Rambo – Első vér

A hős John Rambo, vietnámi veterán, de nem tud visszailleszkedni a normál életbe. Hazalátogat, hogy találkozzon barátjával Delmarral, aki szintén Vietnamban volt, de megtudja, hogy Delmar halott.

A város seriffje, Teasle nem akarja, hogy Rambo ott tartózkodjon, ezért elfogatja és megkínozza. A kínzás vietnami emlékeket idéz fel Rambóban, aki megveri fogvatartóit, és megszökik. Az üldözés közben egy rendőr kiesik egy helikopterből és meghal. Ez nagyon felbosszantja a seriffet, aki Rambót hibáztatja mindenért, és megfogadja, hogy elfogja a veteránt.

A film végén Rambót egy rendőrőrsön tartják fogva, ahol a háborús parancsnoka, Trautman azt javasolja neki, hogy adja fel magát. Rambo bevallja, hogy nehezen tud visszaszokni a mindennpai életbe, majd feladja magát, és elviszik.

De egy másik befejezés szerint, Rambo könyörög Trautmannak, hogy lője le.

A parancsnok nem megy bele ebbe, de Rambo fegyvert ad a parancsnok kezébe. Trautman próbálja elfordítani a fegyvert, de Rambo maga felé fordítja, és elsül a pisztoly.

Ez a befejezés Sylvester Stallone ötlete volt. De a tesztközönség Rambóval szimpatizált, és nem akarták, hogy meghalljon. Ezért a producerek úgy döntöttek, hogy a film végén csak letartóztatják a címszereplőt.

5. Terminátor 2 – Az ítélet napja

A Terminátor folytatásának vége is máshogy alakulhatott volna. A második részben a T-800-ast azért küldik vissza a jövőből, hogy a tinédzser Johnt megvédje egy másik géptől, a T-1000-től, amit azért küldtek vissza az időben, hogy megölje a fiút.

A film az 1997-es Ítélet napján ér véget, de másik verziója szerint 2027-ben ér véget,

amikor John szenátor lesz és már van egy lánya.

Az idős Sarah felvesz egy monológot, amiben azt mondja, hogy az embereket nem érdekli az apokalipszis, hanem normális életet élnek: nevetnek, bosszankodnak és szeretkeznek. Meg akarta nekik mondani, hogy élvezzenek ki minden napot, de ehelyett berúgott.

6. Shop-stop

Az 1994-ben, hihetetlenül kevés pénzből készült fekete-fehér Shop-stop Dante és Randal története, a két bolti eladóé. Dante szereti munkáját, és a vásárlókat, pedig éppen nagy veszekedésen megy keresztül barátnőjével Veronicával, és próbál exével, Caitlynnel kibékülni. Ezzel szemben Randal utálja a melót és jön-megy a munkahelyéről, amikor kedve tartja.

A film végén a srácok bezárják boltjukat és Dante úgy dönt, hogy kibékül Veronicával a következő reggel.

De egy másik verzió szerint, a boltba egy rabló jön, meglövi Dantét és kirabolja az üzletet.

Sokaknak nagyon nem tetszett a drasztikus váltás a filmben, ami egy egyszerű romantikus vígjáték lenne a hétköznapi emberek hétköznapi életéről. Még maga a Dantét alakító színész, Brian O’Halloran is felszólalt a brutális befejezés ellen, ezért Kevin Smith producer és rendező inkább a jól ismert befejezést választotta.

7. Végzetes vonzerő

A Végzetes vonzerő Alex Forrestről, egy szingli nőről szól, aki teljesen belehabarodik Dan Gallagherbe egy házas férfiba, akinek vagy egy 6 éves lánya, Ellen. Egy este Alex és Dan összemelegednek, míg a felesége, Beth és a gyermekük a nagyszülőknél vannak. Alex együtt akar lenni a férfival, de Dan nem szeretné ezt, a nő elkezd kémkedni utána, megfenyegeti és veszekszik vele.

A film tragikus véget ér, mikor Alex megjelenik a család otthonában, és megpróbálja megölni Dan feleségét, Betht. Dan a kádba löki a nőt, de az nem hal meg, majd Beth lövi le Alexet. Bár ez a befejezés nagyon akciódús, nem mindig ezt tervezték a készítők.

Az eredeti befejezés szerint Alex öngyilkos lesz egy késsel, amin Dan ujjlenyomatai vannak,

és az a terve, hogy letartóztassák a férfit. De Beth egy felvételt talált, amin Alex öngyilkossággal fenyegetőzik, ezért meg tudja menteni férjét a börtöntől. A tesztközönségnek nem tetszett ez a befejezés, ezért újraforgatták a film utolsó jeleneteit.

8. Legenda vagyok

A film egy ember által készített vírusról szól, ami elszabadul, és am embereket szörnyekké változtatja, amelyek meghalnak, ha napfény éri őket. Will Smith alakítja Dr. Robert Neville-t, aki nem kapja el a fertőzést, és egyedüli túlélőként megpróbálja megtalálni az ellenszert, miközben a mutánsok üldözik őt.

Dr. Neville aztán elfog egy fertőzött nőt, és megpróbálja meggyógyítani. De a zombik vezérét ez felbosszantja, és minden áron el akarja fogatni az elkapott mutáns nőt, ezért Neville keresésébe fog. A film végén az orvos nem tudja, hogy csak a nőt akarják visszaszerezni tőle, és két új társa is lesz Anna, és fia, Ethan. Őket sem fertőzte még meg a vírus, és egy olyan kolónia felé tartanak, amit még nem fenyegetnek a mutánsok.

De a lények végül elérik Neville laboratóriumát, ahol a nőt fogva tartja, és a vezetőjük folyamatosan az üvegajtónak szalad, hogy betörje azt. Neville vért vesz a mutáns nőtől, aki egyre inkább emberi alakot vesz fel, és Annának adja, mert úgy gondolja, hogy az az ellenszer a kórra. Majd Annát és Ethant elzárja, mielőtt egy gránátot vesz a kezébe és saját magával együtt felrobbantja a mutánsokat és a vezetőjüket is.

Anna és Ethan elérik a kolóniát, ahol átadják az ellenszert egy tudósnak. A meg nem jelent verzióban viszont a szörnyek vezetője nem tud betörni a laborba és

egy pillangót rajzol az üvegajtóra.

Neville megnézi a fogvatartottját, és látja, hogy egy pillangó tetoválása van. Az orvos rájön, hogy a mutánsok vezetője csak a nőt akarja és nem őt. Anna kinyitja az ajtót, majd Neville kiviszi a mutánst, és átadja nekik. A film végén pedig a Neville, Anna és Ethan együtt hagyják el a várost.

9. 2012

A 2012 című filmben 2012 decemberében véget ér a Földön az élet, ahogy azt a maják megjósolták évezredekkel ezelőtt. A film két férfiről szól: Adrian és Jackson mindketten rájönnek, hogy itt van a világvége. Jackson a családját próbálja menteni, míg Adrian szól a Fehér Háznak, de kiderült, hogy a politikuson és a G8 már tud a végzetről.

Sőt a G8 felkérte Kínát, hogy 9 bárkát építsenek, ami 100-100 ezer ember befogadására képes. A politikusok saját bőrüket és leggazdagabbakat mentik meg, mert egy jegy 1 milliárd euróba kerül a bárkákra. Az emberiség többi részét nem világosítják fel az eseményekről, és azok a tudósok, akik szeretnék elmondani mindenkinek, hogy mi készül, misztikus körülmények között életüket vesztik.

A film végén, a világrend megváltozik, és a Mount Everest már nem a világ legmagasabb pontja, minden kontinens víz alá kerül, Afrikát kivéve. A naptárakat pedig újrakezdik, és 0001-et írunk.

De az eredeti befejezés szerint Adrian az egyik bárkán van, mikor apja, Harry felhívja őt. Harry és egy pár ember túlélik a szuper-cunamit, és hajótöröttek egy szigeten. A rendező kérésére viszont a jelenetet kivették, mert túl irreálisnak vélte.

10. Die Hard – Az élet mindig drága

A Die Hard harmadik részének vége is máshogy nézhetett volna ki. A történet szerint a bűnöző, Simon a New York-i rendőrt, John McClane-t veszélyes küldetésre küldi, és robbantásokkal fenyegetőzik, ha McClane nem tesz eleget az utasításainak.

Később az FBI és a rendőrség megtudja, hogy az egész csak arra ment ki, hogy a rendőrök figyelmét elterelje, és Simon ki tudjon rabolni egy New Yok-i bankot. A film végén McCalne megtalálja Simont, aki egy helikopterbalesetben meghal, mikor menekülni próbál.

Egy alternatív változat szerint viszont McClane egy európai faluig követi Simont.

McCaline egy kínai rakétaindítót tesz az asztalra, és megkéri Simont, hogy válaszoljon pár találós kérdésre. A rakétaindítónak mindkét vége hasonló: az egyik Simonra, a másik McClane-re néz. De nem lehet megmondani, melyik irányba fog kilőni az ágyú.

McClane kényszeríti Simont, hogy orosz rulettet játsszanak, és Simon mindig megváltoztathatja a rakéta irányát, amikor megválaszol egy kérdést.

Az utolsó kérdést elrontja, és McClane utasítja Simont, hogy húzza meg a ravaszt. Simon szerencsétlenségére a rakéta eltalálja mellkasát. Ha fordítva lett volna, McClane-t lőtte volna meg vele. Aki akkor is túlélte volna, mert golyóálló mellényt viselt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
175 éve halt meg Mary Shelley, aki 18 évesen megírta a világ legfontosabb technofóbiás rémálmát, a Frankensteint
Mary Shelley 1816-ban, egy svájci villában írta meg a Frankenstein alapötletét. Az írónő halálának 175. évfordulóján Guillermo del Toro adaptációja uralja a díjszezont.


1851. február 1-jén pontosan 175 éve, hogy elhunyt Mary Wollstonecraft Shelley, de az általa 18 évesen papírra vetett rémálom ma elevenebb, mint valaha. Könyvéről generációk gondolták, hogy férfi találta ki, miközben az igazság az, hogy a Frankenstein egy érzékeny, bátor, nagyon fiatal lány fejéből pattant ki – egy svájci villa padlásán, egy esős nyáron, társasági játéknak indulva.

Míg a világ Guillermo del Toro friss Frankenstein-adaptációját ünnepli, amely a velencei filmfesztiválon 13 perces álló ovációt kapott és Jacob Elordit a csúcsra repítette, kevesen tudják, hogy

a kultikus szörnyeteg születése nem irodalmi csendélet, hanem egy valóságos, filmszerű nyitójelenet volt.

Egy jelenet, amely 210 évvel ezelőtt játszódott: vihar, kényszerű bezártság, a korszak legmenőbb és legbotrányosabb arcai, egy ártatlannak induló játék, és a végén két, máig uralkodó műfaj, a modern sci-fi horror és a vámpírmítosz startpisztolya dördül el.

Mary Shelley 1797-ben született Londonban. Anyja, Mary Wollstonecraft az egyik első komoly feminista gondolkodó volt (A nők jogainak védelme, 1792), de 11 nappal Mary születése után meghalt gyermekágyi lázban. Apja, William Godwin radikális filozófus és író volt. Mary így már kicsi korától intellektuális közegben élt, ahol gondolkodni, írni, vitázni lehetett – de a társadalom ezt nőként még mindig gyanúsnak találta.

Amikor Mary 16 évesen megszökött a már házas Shelley költővel (igen, botrány), a társadalom egy része végképp leírta őt.

Mégis: két év múlva már ott volt a kezében az első Frankenstein-vázlat. 1818-ban jelent meg a könyv – anonim módon. Nem véletlenül: női névvel senki nem vette volna komolyan.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Frankenstein Film (@frankensteingdt) által megosztott bejegyzés

Minden egy természeti katasztrófával kezdődött. 1816-ot a „nyár nélküli évként” jegyzi a történelem, miután az előző évi indonéziai Tambora vulkán kitörése hamuval és aeroszolokkal terítette be a Föld légkörét, drámai lehűlést okozva. Európában a nyár szokatlanul hideg, esős és viharos volt, Svájcban, a Genfi-tó partján hetekig szinte megállás nélkül zuhogott az eső. Ez a könyörtelen időjárás zárta össze a Villa Diodati falai közé a korszak egyik legfényesebb, legtehetségesebb és leginkább megvetett társaságát.

A központban a szupersztár költő, Lord Byron állt, körülötte a 18 éves Mary Wollstonecraft Godwin, későbbi férje, a szintén költő Percy Bysshe Shelley, Mary mostohatestvére, Claire Clairmont, valamint Byron személyes orvosa és útitársa, John William Polidori.

A napokig tartó bezártságban a társaság német kísértettörténetek francia fordításait, a Fantasmagorianát olvasta, amikor Byron egy este kihívást intézett hozzájuk. Mary Shelley a regény 1831-es kiadásának előszavában, amely a történet elsődleges forrása, így emlékezett vissza:

„»Mindegyikünk írjon egy kísértettörténetet« – javasolta Lord Byron.”

Mary napokig képtelen volt kitalálni bármit is, mígnem egy késő éjszakai beszélgetés után, amely az „élet elvének” természetéről és a kor tudományos szenzációjáról, a galvanizmusról folyt, egyfajta éber álomba merült.

„Villámként csapott belém a gondolat… Megvan! Ami engem megrémített, másokat is meg fog.”

A szemei előtt megjelent a „tiltott tudományok sápadt diákja”, amint térdel a maga alkotta, kiterített lény mellett, amely egy erőteljes gépezet hatására megmozdul, és „kínlódva, fél-élet jeleit” mutatja.

Polidori naplója megerősíti a verseny tényét: 1816. június 17-én azt jegyezte fel, hogy „a kísértettörténetek írását mindenki elkezdte, kivéve engem.” Azon az estén azonban nemcsak a Frankenstein, hanem egy másik modern szörnyeteg is megszületett. Byron egy töredéket írt egy arisztokrata vámpírról, de hamar elvesztette az érdeklődését. Az ötletet Polidori vitte tovább, és ebből a vázlatból alkotta meg 1819-ben A vámpír című novelláját, amelynek főhőse, Lord Ruthven lett

a modern, szalonképes, csábító vérszívó archetípusa, Drakula gróf közvetlen elődje.

Polidori később egy nyílt levélben volt kénytelen tisztázni a szerzőséget: „noha az alapötlet kétségkívül Byroné, a kidolgozás az enyém.”

Mary fantáziáját a tudomány is táplálta. A társaság hevesen vitázott arról, lehetséges-e holt anyagot újraéleszteni, a korban pedig szenzációnak számítottak Luigi Galvani és Giovanni Aldini kísérletei, akik nyilvános bemutatókon elektromos árammal rángattak meg frissen kivégzett bűnözők holttesteit.

A regényben Victor Frankenstein egy fiatal, megszállott tudós, aki életet teremt – de aztán megijed tőle, és magára hagyja. A teremtmény nem gonosz, csak elhagyott, egyedül van, és választ vár arra: miért hozták létre, ha nem kell senkinek.

Ez a kérdés ma is kísért: mikor nyúlunk bele életbe, génbe, gépbe úgy, hogy nem tudjuk, mit vállalunk vele?

Mary Shelley kérdése megelőzi korát, és minden korszak megtalálja benne a saját félelmeit:

a nácizmus eugenetikáját,

az atombomba hatalmát,

a robotok és mesterséges intelligenciák felelősségét,

a génmódosított gyerekek bioetikai dilemmáit.

A regény végül 1818. január 1-jén jelent meg Londonban, mindössze 500 példányban, a szerző nevének feltüntetése nélkül.

Bár a fogadtatás vegyes volt, a kor egyik legbefolyásosabb kritikusa, Sir Walter Scott „eredeti zsenialitásról” írt.

A történet ma ismét világsikert aratott. Guillermo del Toro 120 millió dolláros (kb. 38,6 milliárd forintos) költségvetésből készült filmje a velencei bemutató után a díjszezon egyik favoritjává vált.

„Ez az a film, amire 30 éve készülök” – mondta a rendező.

A teremtményt Jacob Elordi játssza, Victor Frankensteint pedig Oscar Isaac – már ez elég lenne, hogy megnézzük, de a film stílusa, mélysége, és a Shelley-szöveghez való visszatérése miatt is érdemes. Jacob Elordi olyan hús-vér szörnyet hoz, akitől nem félünk, inkább sajnáljuk. Mary Shelley regénye tehát újra él. Mert minden korszakban visszatér az a pillanat, amikor valami újat teremtünk – és csak később jövünk rá, hogy mit is csináltunk.

A főszereplő, Oscar Isaac arra kérte a nézőket, hogy a Netflix-premier ellenére próbálják meg nagyvásznon átélni a történetet: „Jó lenne közösségi élményként átélni… ideális lenne moziban megnézni.” A Teremtményt alakító Jacob Elordi, akit a kritikusok sorra díjaznak, egy díjátadón csak ennyit tudott mondani: „A pokolba. Erre tényleg nem számítottam”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
„ICE, takarodj!” – Bad Bunny történelmet írt a Grammy-gálán, majd elküldte a francba a bevándorlási hivatalt
A 68. Grammy-díjátadón Bad Bunny lett az első, aki spanyol nyelvű lemezzel nyerte el az év albuma díjat. Az estét azonban a bevándorlási hivatal elleni éles kritikák határozták meg, több sztár is felszólalt, köztük Billie Eilish, és az év felfedezettje, Olivia Dean.


Nemcsak a zenéről, hanem a politikáról is szólt a február 1-jei Grammy-díjátadó, ahol Bad Bunny történelmet írt, miközben több sztár is éles politikai üzenetet fogalmazott meg a színpadon.

Az est legfontosabb díjait, vagyis a „Nagy Négyest” Bad Bunny (Az év albuma), Kendrick Lamar és SZA (Az év felvétele), Billie Eilish (Az év dala) és Olivia Dean (Az év felfedezettje) vihette haza.

Bad Bunny Debí Tirar Más Fotos című lemeze lett az első, túlnyomórészt spanyol nyelvű album, amely elnyerte a fődíjat.

A díjak átvételekor azonban a beszédek gyakran politikai üzeneteket hordoztak, amelyek elsősorban az amerikai bevándorlási és vámügyi ügynökség ellen irányultak.

„Mielőtt megköszönném Istennek, azt mondom: ICE, kifelé! Nem vagyunk vadak, nem vagyunk állatok, nem vagyunk idegenek – emberek vagyunk, és amerikaiak vagyunk”

– mondta Bad Bunny egyik köszönőbeszédében. Hozzá csatlakozott Billie Eilish is, aki az év dala díjának átvételekor fogalmazott meg kemény kritikát.

„Senki sem illegális egy ellopott földön… A francba az ICE-szel”

– mondta.

Az év felfedezettje, Olivia Dean szintén a bevándorlók mellett állt ki.

„Bevándorló unokájaként állok itt... a bátorság terméke vagyok”

– jelentette ki.

A politikai állásfoglalások mellett a díjátadó zenetörténeti mérföldköveket is hozott. Először nyert k-pop dal a Grammyn: a KPop Demon Hunters Golden című szerzeménye kapta a vizuális médiához írt legjobb dal díját. Steven Spielberg pedig elérte az EGOT-státuszt, miután a Music by John Williams című filmjéért megkapta a legjobb zenei filmnek járó elismerést. „Ez az elismerés igazolja azt, amit ötven éve tudok: John Williams hatása felmérhetetlen, művészete páratlan” – nyilatkozta. Kendrick Lamar eközben a Grammyk történetének legtöbbet díjazott rap előadójává vált.

A további kategóriákban Lady Gaga Mayhem című albuma lett a legjobb pop vokális album, a rock mezőnyében pedig a Turnstile (legjobb rockalbum), a Nine Inch Nails (legjobb rockdal) és Yungblud (legjobb rockelőadás) diadalmaskodott. A country zene területén új kategóriákat vezettek be, a kortárs country album díját Jelly Roll vihette haza, aki rendkívül érzelmes beszédben köszönte meg feleségének a támogatást. „Megöltem volna magam, ha te és Jézus nem vagytok” – mondta a színpadról.

via BBC


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
A fogalmatlan Bridgerton fiú esete Hamupipőkével - megnéztük a Bridgerton család 4. évadának első részeit
Lilaakác, fánktornyok, színkavalkád, ármánykodás, szerelem és főszerepben egy bamba férfi, aki keresi az ő Hamupipőkéjét. Ilyen volt a Bridgerton család negyedik évadának első etapja.


2020 óta követhetik a Netflix nézői a Bridgerton család tagjainak történeteit, amelyek Julia Quinn írónő azonos című regényfolyamának főszereplői. A nyolc évad a család nyolc gyermekének szentel egy-egy felvonást. A sorozat egybefüggő, aki még nem találkozott vele, feltétlenül az első évadtól nézze. (Némi spoiler olvasható az írásban.)

Amikor 2024 tavaszán a Netflix leadta a Bridgerton család harmadik évadát, rajongók milliói kaptak a szívükhöz, atyaég, egészen 2026-ig kell várni az újabb évadig? Vágnánk már a centit, de ekkora mérőszalag nincs is!

Aztán eljött 2026, amikor végre nézhető a sorozat negyedik évada - annak is a fele. A Netflix nem tanul a rajongók panaszáradatából, ez az évad is két részletben érkezik. Az első négy epizód január 29-én került fel a streamingre, míg a többi február 26-tól látható. Ekkora mérőszalag pedig már létezik, úgyhogy lehet nyiszálni!

Minden évad előtt őrült találgatások folynak, a nyolc gyermekes Bridgerton család melyik tagja kerül a következő évadban rivaldafénybe. Talán az a Francesca, aki legutóbb férjhez ment? Julia Quinn eredeti könyvsorozatában pont Francesca alakja és története a leginkább megkapó és megható, sokan várták, hogy ő lesz fókuszban a 2026-os epizódokban.

Abban viszont nagy az egyetértés, hogy Francesca és férje között a sorozatban körülbelül annyi a kémia, mintha két plüssmackó ülne egy-egy fotelben. Nulla.

Eloise neve is előkerült, mint a negyedik évad főszereplője. A különc lány, aki nem kapkod férjet találni és sokkal inkább bújik könyvei mögé, sokak kedvence.

A negyedik évad befutója viszont Benedict Bridgerton lett, a család második fiúgyermeke.

Nagyvilági fazon, habzsolja az életet, buja estéken, orgiákon, alkoholmámorban úszó közegben érzi jól magát, és esze ágában sincs megnősülni. Ám édesanyja folyamatosan dünnyög a fülébe, és sóhajtozik, nem lesz ennek jó vége. Így esik, hogy Benedict úrfi végül megjelenik egy maszkabálon, ahol megakad a szeme egy igéző szépségű, ezüstruhás leányzón, akinek csodálatos a mosolya, kecses a járása, bár táncolni nem tud. És, aki akkor, amikor éjfélt üt az óra, hirtelen elszalad, a döbbent uraság kezében hagyva kesztyűjét.

Ismerős a történet? Persze, hogy az. Tökéletes Hamupipőke történet cipellő helyett kesztyűvel.

Sophie Baek, a nemesi születésű, ám gonosz mostohája által cselédsorba űzött (ugye, hogy Hamupipőke?) ifjú hölgy és a bosszantóan vaksi, bamba és teljesen fogalmatlan Bridgerton fiú később újra találkozik, ám szerelmük kibogozására még várni kell.

A Grimm testvérek mesebeli hercege hasonlóan béna volt: meg tudja vajon magyarázni bárki is, miért bajlódott a herceg egy fél pár cipővel, amikor csak a hölgy arcát kellett volna megnéznie, akivel egész este táncolt?

Nos, Sophie Baek legalább álarcot visel, ráadásul Benedict Bridgerton egyértelműen képtelen meglátni a cselédlányban az ezüstruhás kisasszonyt, így talán a történet jobban hihető a Netflix sorozatában.

Ez az első négy epizód egyébként egyértelműen rászegezi a fókuszt magára a családra, a többi mellékszereplő kevesebb hangsúlyt kap. Lady Danbury például a királynőt unja, a királynő pedig leginkább mindent. Lady Whistledown, azaz Penelope görcsösen igyekszik pletykatémákat találni, míg teljesen zsákutca azt a sztori is, amelyben a királynő új udvarhölgyét keresik. Már senki nem is emlékszik, kik voltak Mondrichék, értelmetlen a házaspárt a negyedik évadban is mellékszálakkal szerepeltetni.

Maga a Bridgerton család viszont, miután már szinte minden gyermek nagykorúvá cseperedett, szerencsére bőven elég izgalmat tud nyújtani.

Lady Violet és Lord Marcus szerelme meghatóan szép, a család legfiatalabb gyermeke, Hyacinth nem fér a bőrébe, annyira szeretne végre már felnőni. És Eloise... Nos, ő még mindig ugyanaz az Eloise, akinek vág az esze, mint a beretva és fütyül a társadalmi konvenciókra.

Meg kell említeni azt is, hogy a Shonda Rhimes producerhez oly jellemző woke-irányzatok ismét nagyon erősen képviseltetik magukat a negyedik évadban is. Julia Quinnek, a Bridgerton-könyvek szerzőjének teljes támogatásával egy laza nemváltás is megtörténik, miután a regénybeli Michael a sorozatban már Michaela lesz. És a negyedik évad főhőse, Benedict úr sem különösebben válogatós az első epizódban, amikor eltakarja őt a vastag dohányfüst.

Hogy mi a titka a Bridgerton családnak?

Sokan igyekeznek megfejteni ezt, pedig a válasz roppant egyszerű. Színes, szagos, romantikus álomvilág ez, békaszínű uszályos ruhákkal, lilaakáccal, méteres macaron- és fánktornyokkal, piruló orcával, estélyekkel, bálokkal, egyszerre mozduló párok keringőivel és sok-sok titokkal, pletykával és szerelemmel. Egy mese, ahová jó elbújni a hétköznapok elől.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
A rajongók tiltakoznak, a stúdió magyarázkodik – a Star Trek: Csillagflotta Akadémia tényleg ekkora katasztrófa lenne?
A Paramount szerint ez forradalmi modern sci-fi a SkyShowtime-on, a rajongók szerint inkább baleseti jegyzőkönyv. TikTok-dialógusok, kánontiprás és kartonpapír-figurák: nem lehet megmenteni a legendát?
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2026. február 06.



A Star Trek: Csillagflotta Akadémia megérkezése akkora port kavart, hogy az ember már-már azt hihetné, valami radikálisan új, forradalmi irányváltásról van szó. A valóság ennél prózaibb és sokak számára jóval kiábrándítóbb.

A rajongói felháborodásokat a stúdió rendre politikai indíttatású támadásokkal magyarázza, ám ez az érvelés egyre kevésbé tűnik meggyőzőnek.

A Star Trek közönsége ugyanis nem tegnap lépett be a Csillagflottába: generációk nőttek fel az eredeti 1966-os sorozaton, az Új nemzedéken, a Deep Space Nine-on, a Voyageren vagy az Enterprise-on. Ezek a szériák sosem voltak mentesek társadalmi üzenetektől, sőt, sokszor kifejezetten bátran nyúltak érzékeny témákhoz, de mindezt gondolatébresztő tudományos fantasztikumba csomagolták, nem pedig aktuálpolitikai checklista látványos díszleteibe.

Az utóbbi évek Paramount-féle Star Trek-termései azonban sok nézőben azt az érzést keltették, hogy valami alapvetően félrecsúszott. A netflixes Discovery már indulásakor megosztó volt, de egy ideig én is néztem. A Picard három évadából legfeljebb egy fél szezon működött igazán, a Strange New Worlds pedig hiába próbált klasszikusabb hangvételt megütni, nem tudta maradéktalanul visszahozni a régi varázst, majd jó gyorsan földbe is döngölte azt amit két évad alatt felépített.

A Section 31 pedig aztán végképp kiverte a biztosítékot: egy drága, harsány, identitásában bizonytalan streaming film lett, amely inkább tűnt franchise-hasznosítási kísérletnek, mint szeretettel összerakott sci-finek.

A Csillagflotta Akadémia ebbe az egyre vitatottabb Alex Kurtzman „producerzseni” korszakába érkezik, és adna új reményt. Hát nem fog.

Az egyik legnagyobb problémám a dialógusokkal van. A karakterek olyan nyelvezetet használnak,

mintha egy középkorú marketinges próbálná kitalálni, hogyan beszélnek a Z generáció tagjai egy TikTok-kommentmezőben.

Ez a stílus nemcsak idegennek hat egy hatvanéves franchise univerzumában, hanem gyakran önmaga paródiájává válik. Nem felfrissíti a világot és modernizálja, hanem őszintén kellemetlen lesz. Ráadásul felmerül a kérdés: kinek is szól mindez? A fiatalabb közönség aligha rohan tömegesen egy több évtizedes sci-fi sorozat újabb iterációjáért, a régi rajongók pedig értetlenül állnak a tónusváltás előtt. Azokat elidegenítik, akik az igazi rajongók lennének, újakat pedig képtelenek bevonzani. Az eredmény egy furcsa vákuum, amelyben mintha nem létezne valódi a célcsoport. Ám szórakozás se sok.

A Csillagflotta Akadémia története időben messzire ugrik, a 32. század végére, ami kétségkívül kényelmes megoldás: így az alkotók gyakorlatilag bármit megtehetnek anélkül, hogy túl sokat kellene bajlódniuk a korábbi kánonnal. A Föderáció széthullott, a kolóniák elszigetelődnek, az univerzum újraegyesítésre vár, ez akár ígéretes kiindulópont is lehetne. Holly Hunter alakította Nahla Ake kapitány egy tragikus múltbéli döntés súlyát cipeli, miután ezekben a nehéz időkben elszakított egy gyereket az anyjától. Ugrunk egy jó pár évet az időben, közben a krízis megoldódott (elég szájbarágós COVID párhuzam), és a Föderáció megtalálja a fiút, Caleb Mirt (Sandro Rosta), aki felnőttként körözött bűnöző lett.

Holly Hunter válaszút elé állítja a férfit: Csillagflotta Akadémia vagy börtön.

Ez a dramaturgiai fogás azonban több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol. A Csillagflotta hagyományosan a Föderáció elitje volt, a legkiválóbbak gyűjtőhelye, nem pedig egy kozmikus alternatív büntetés-végrehajtási intézet. A sorozat persze igyekszik erkölcsi leckét adni arról, milyen károkat okoz a családok szétszakítása. Csak éppen olyan finomsággal, mintha légkalapáccsal kopogtatnák a néző homlokát. A finomkodás sosem volt erőssége a Kurtzman produkcióknak.

Az első rész főgonoszát Paul Giamatti alakítja, ám a fenyegetés helyett inkább groteszk hatást kelt. Nehéz komolyan venni azt a jelenetet, amikor egy termetes, izomkolosszus harcos majdnem alulmarad a majd 60 éves 170 cm-es színésszel szemben egy kézitusában.

Lehet ezt idegen fajokra és különleges képességekre fogni, de a vizuális benyomás ettől még inkább komikus, mint félelmetes.

A sorozat egészére jellemző ez a disszonancia: drámai pillanatokat akar, de gyakran paródiába csúszik. Olyan, mint egy rossz szuperhősfilm, menő akar lenni, de helyette csak szánalmas. Joss Wheedon-féle párbeszédek működtek egy Buffy-ban, vagy egy FireFlyban, de itt nagyon nem önazonos ez a stílus a Star Trek 60 éves örökségével.

Narratív szempontból sem túl rózsás a helyzet. Az epizódok sodródnak egyik érzelmi kitörésből a másikba, miközben nehéz kitapintani egy valóban átgondolt, hosszabb ívű történetet. Itt nincs értelem, csak érzelmek.

A karakterek többnyire egyetlen tulajdonság köré épülnek, mintha egy produceri checklistát pipálnának végig.

Itt a félénk zseni, ott a minden helyzetben legyőzhetetlen harcos, amott a testpozitív öntudatra ébredt 17 éves tinilány hologram. A Star Trek mindig is sokszínű volt, de korábban a figurák személyisége nem merült ki egyetlen címkében. Spock sem pusztán „a félvér”, hanem belső konfliktusokkal küzdő, komplex személyiség volt. Ehhez képest az Akadémia szereplői gyakran kartonpapír-vázlatnak hatnak, mint egy Disney-sorozat a 2000-es évekből.

A kánonhoz való viszony különösen fájdalmas pont. Érzelmeket villogtató Vulkániak, akik humorizálnak, pacifista Klingonok, akik többapájú családokból származnak, sőt egy genetikai szabályokat felrúgó Jem’Hadar leszármazott is felbukkan.

Az alkotók megnézték a Star Trek lexikon borítóját (bele már nem sikerült lapozni) és senki sem mondta el nekik, hogy nem lehet egy Jem’Harad nő, mert ők genetikai úton szaporodnak, más fajokkal pedig végképp kizárt, hogy vegyüljenek.

Ezeknek az ellentmondások semmi köze a kreatív újragondoláshoz, pusztán hanyagság, ami egy ilyen múltú franchise esetében nehezen megbocsátható.

Mindez azért különösen keserű, mert a Star Trek valaha jóval több volt egyszerű tévésorozatnál. Az elsők között teremtett aktív rajongói közösséget, saját találkozókkal még a Comic Con aranykora előtt, és nem egy mérnök vallotta be, hogy gyerekkori inspirációként hatott rá Gene Roddenberry erredeti víziója.

Steve Jobs legendásan rajongott a franchise-ért, és állítólag külön kérte a mérnökeit, hogy az eszközeik úgy nézzenek ki és úgy működjenek, mintha az Enterprise-ról érkeztek volna.

Ehhez képest a Csillagflotta Akadémia inkább tűnik egy drága, identitását kereső mellékvágánynak, mint a jövőről szóló, optimista látomás örökösének. Itt van neon ugrókötél, neon fülhallgató, minden a jelenlegi technológiai szintet mutatja, csak neon. Semmi igazán forradalmi.

A legszarkasztikusabb megjegyzések sem tudják teljesen elfedni a csalódottságom: sokan nem azért kritizálják ezt a sorozatot, mert gyűlölnék a Star Treket, hanem éppen ellenkezőleg, mert túl jól ismerik, és fájó látni, milyen irányba sodródott.

Ez egy Star Trek sorozat, olyan emberek tollából, akik nem értik a Star Treket és olyan embereknek készült, akik nem szeretik a Star Treket

A Csillagflotta Akadémia nem pusztán egy félresikerült spin-off sorozat, hanem egy újabb állomás abban a korszakban, amelyben a franchise mintha teljesen elveszítette volna saját iránytűjét. Lehet, hogy egyesek számára könnyed „guilty pleasure”, de azoknak, akik a régi, gondolkodásra késztető, bátor tudományos fantasztikumot keresik, ez az akadémiai évfolyam inkább bukást érdemel, mint dicséretet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk