A Kreml ünnepe, mások traumája: mit jelent ma a győzelem napja a posztszovjet térségben?
Május 9. a szovjet utódállamokban évtizedeken át a „győzelem napja” volt: a náci Németország feletti szovjet győzelem ünnepe, családi emlékezet, állami rítus, katonai parádé és identitáspolitikai alap egyszerre. De 2026-ban már egyre kevésbé egyértelmű, mit is jelent ez a dátum. Oroszországban továbbra is a putyini hatalom egyik legfontosabb szimbolikus napja, amelyet a háborús patriotizmus és az ukrajnai invázió igazolásának szolgálatába állítottak. Ukrajnában viszont május 9. jelentése látványosan megváltozott:
Ugyanazon a napon, ugyanabban az időben Moszkvában a Vörös téren megkezdődött a visszafogott díszszemle háborús retorikával fűszerezve, Kijevben pedig európai zászlókat lengettek, a második világháborús győzelemről pedig már egy nappal korábban, május 8-án emlékeztek meg. A dátumok eltérése nem új: a náci Németország feltétel nélküli kapitulációjának végleges, szovjet fél által is elfogadott dokumentumát Berlin-Karlshorstban közép-európai idő szerint május 8-án késő este írták alá, de Moszkvában ekkor már május 9-e volt. Ami azonban új, az az, hogy május 9-e már nem a közös emlékezet, hanem az egymásnak feszülő politikai üzenetek napja a posztszovjet térségben.
Szombaton Moszkvában rendkívüli biztonsági intézkedések mellett tartották meg a hagyományos Vörös téri parádét.
miközben az AP szerint a döntés hátterében az ukrán dróntámadásoktól való félelem is állt.
Nemcsak a technika maradt el, de több orosz városban ismét törölték vagy csak online formában engedélyezték a „Halhatatlan Ezred” menetét, ahol a civilek a háborúban harcoló felmenőik képeivel vonulnak. Egy korábbi nyilatkozatában Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője a korlátozásokat biztonsági megfontolásokkal magyarázta a TASZSZ orosz állami hírügynökségnek. Szerinte „amikor egy olyan állammal van dolgunk, amely de facto a terrorizmust támogatja, jobb elővigyázatosnak lenni”.
Miközben Moszkva a múlt diadalát a jelen háborújához köti, Kijev az európai emlékezetrendet választotta.
Május 9-ét pedig Európa-napnak nyilvánították – derül ki az ukrán elnöki hivatal honlapján közzétett dokumentumokból.
A lépés egyértelmű politikai célja az orosz történetpolitikai monopóliumtól való elszakadás és az európai integráció szimbolikus megerősítése volt. Ennek a folyamatnak része az is, hogy Ukrajna már 2017-ben betiltotta a Szent György-szalag viselését, amelyet a modern orosz katonai propaganda egyik jelképének tartanak. A törvény megsértése pénzbírsággal vagy rövid elzárással is sújtható a cis-legislation.com jogi adatbázis szerint.
A balti államok számára a „felszabadítás” régóta a szovjet megszállás kezdetét jelenti, így május 9-e értelmezése itt még élesebben eltér az orosz narratívától. Lettországban a hatóságok egyértelművé tették, hogy a május 9-i gyülekezés az orosz agresszió támogatásával ér fel.
Litvánia elnöke, Gitanas Nausėda a moszkvai ceremóniát egyszerűen „komédiának” nevezte, amelyben Oroszország a bűneit próbálja nagyságként feltüntetni – írta a The Baltic Times. Kaja Kallas, az EU külügyi főképviselője, Észtország volt miniszterelnöke pedig már uniós szinten figyelmeztetett: bármilyen európai vezető részvétele a moszkvai parádén nem marad következmények nélkül – számolt be róla az Interfax-Ukraine hírügynökség. A térségben a dátumhoz mára egyértelmű közbiztonsági kockázatokat is társítanak, tartva az oroszbarát provokációktól.
A posztszovjet térség más részein, például Fehéroroszországban május 9. továbbra is hivatalos ünnep. Kazahsztánban szintén munkaszüneti nap, de a katonai díszszemlét 2022 és 2024 között lemondták, majd a 80. évfordulóra 2025-ben újra megrendezték, idén viszont ismét elmaradt a parádé.
A térség legérdekesebb része talán Közép-Ázsia, ahol a helyzet nem ilyen élesen fekete-fehér.
Ugyanakkor ezek az államok egyre óvatosabban kezelik Moszkva május 9-i narratíváját. Kazahsztán például az elmúlt években egyre inkább visszafogta a győzelem napi katonai parádékat, Üzbegisztán pedig május 9-ét a „megemlékezés és tisztelet napjaként” keretezi, vagyis nem kizárólag szovjet győzelmi ünnepként. Ez nem azt jelenti, hogy Közép-Ázsia egyszerűen hátat fordított Oroszországnak. Inkább azt, hogy
A második világháborús áldozatokra szükség van a nemzeti önképben, de a Kreml háborús propagandájára már sokkal kevésbé. Ezért látni egyszerre veteránoknak járó állami támogatásokat, koszorúzásokat, visszafogott ünnepségeket és közben óvatos távolságtartást a látványos orosz parádékultusztól.
Eközben az Európai Unió a Schuman-nyilatkozat 1950. május 9-i aláírásának évfordulóján az egység és a demokrácia ünnepét tartja. Az EU külügyi szolgálatának közleménye szerint ehhez az ünnepléshez csatlakozott 2023-tól hivatalosan Ukrajna is, megerősítve a közös európai keretet.
A győzelem napja így mára paradox módon éppen azt mutatja meg, amit Moszkva a legkevésbé szeretne látni: hogy a Szovjetunió utáni világ már nem hajlandó automatikusan ugyanabban a történetben élni.
Megmutatja, hol érvényes még az orosz befolyás, hol vált toxikussá, és hol próbálják csendben átírni úgy, hogy ne legyen belőle nyílt szakítás.