SZEMPONT
A Rovatból

Létezik olyan, aki nincs fent Facebookon? Igen, és meg is kérdeztük, hogy miért

Manapság szinte elképzelhetetlen az élet közösségi oldalak nélkül. Mégis akadnak néhányan, akik makacsul ellenállnak. Motivációikról meséltek.
Láng Dávid - szmo.hu
2017. május 02.



Belegondolni is szédítő, milyen rövid idő alatt mennyire megváltoztatta mindennapjainkat a technikai fejlődés. A Facebook még csak 13 éve létezik, az okostelefonok pedig jó, ha 5-6 éve kezdtek komolyabban elterjedni. Mégis, mára olyan szinten megkerülhetetlenné váltak, hogy az emberek túlnyomó többsége gyakorlatilag létezni sem tudna nélkülük.

Sokan életük szinte minden pillanatát megosztják, de aki nem posztol annyit, annak is jó eséllyel a Messenger az első számú kommunikációs csatornája, és a hírfolyamból tájékozódik arról, mi történik a világban.

Felmerül a kérdés: ha ez alapvetően hasznos, miért akar bárki is kimaradni? Milyen motivációi vannak azoknak, akik a vélhetően rájuk nehezedő társadalmi nyomás ellenére a mai napig nem regisztráltak a legnagyobb közösségi oldalra? Merthogy akadnak ilyenek, még ha nem is nagy számban. (Persze itt most azokról van szó, akik egyébként interneteznek, és nem teljesen idegen számukra a modern technika.) Ők viszont általában makacsul kitartanak amellett, hogy teljesen jó nekik Facebook nélkül.

nofb4

Hat ilyen embert kértem meg arra, foglalják össze, mi a legfőbb problémájuk az oldallal: elvi okokból maradnak ki, az adatlopástól való félelem tartja vissza őket, esetleg valami más áll a háttérben? Arra is kíváncsi voltam, hogyan tartják így a kapcsolatot ismerőseikkel, illetve mennyivel nehezebben értesülnek az őket érdeklő eseményekről.

"Nem érdekel, hogy az ismerősöm ismerőse mit főzött a macskájának"

"Sosem voltam fent, és ennek több oka is van" – mondja a 43 éves Andi. Az első ezek közül a magánszféra megtartása:

"

Offline életemben is nagyon idegesít, ha vájkálnak a dolgaimban. Ahogy a Facebook-használókat elnézem, nagy százalékuk nemcsak kapcsolattartásra használja, sokkal inkább arra, hogy mások életén csámcsogjon. Körülbelül mint a falusi asszonyok, akik a templom előtti padon üldögélve begyűjtik az infókat a népről, aztán jól kitárgyalják. Mások életét élik.

Szerinte ráadásul a Facebookra kikerülő posztok nagy része még csak nem is a valóság, csak annak fényezett és feltupírozott változata. Nyilván a többség nem rakja ki a problémáit, csak élete legmenőbb pillanatait. Ennek aztán meglesz az a következménye is, hogy ha mások életét nézegeted, az lesz a benyomásod, hogy "hú, mindenki milyen sikeres, és milyen jól boldogul, csak én vagyok ilyen lúzer..."

Neki személy szerint nem egyszer kellett vigasztalnia olyan ismerőst, aki egy posztolt fotó alapján kikombinálta, hogy X és Y „biztos együtt vannak”, mert egymás mellett állnak egy képen. Ezen aztán jól ki lehet készülni hetekre.

fb_getalife

Hasonló véleményen van a 33 éves Tamás is:

"
Nem kell ilyen sok felületes kapcsolat, igazából nem érdekel, mit csinálnak az emberek úgy általában az életükben. Ha meg valaki érdekel, akkor inkább szeretem, ha nekem mondja el, és nem egy mindenkinek szóló kvázi reklámból tudom meg.

Azzal is problémája van, hogy a személyes kapcsolati hálója szerinte nem tartozik a Facebook üzemeltetőire, még akkor sem, ha ezt csak arra használják, hogy egyszerűbbé tegyék az életét. Ráadásul nyilván nem csak arra használják.

A 37 éves Győző az érdeklődés teljes hiányát jelölte meg fő motivációként: nem volt soha semmi, ami miatt úgy érezte, hogy feltétlen regisztrálnia kéne. "Mostanában sokkal inkább az előnyeit érzem a kimaradásnak. Sokaknál látom, mennyi értékes időt töltenek el azt nézegetve, hogy valamelyik ismerősük ismerőse mit főzött a macskájának... Nekem velük szemben napi 1-2 órával több időm van" – mondja.

A Junkies és Zorall zenekarok gitárosa, Barbaró Attila se volt fent soha a közösségi oldalon.

Annak ellenére sem, hogy kisebb tömeg szeretné a csatlakozását: az ebből a célból (persze azért félig viccből) létrehozott "Barbaró Attilát a facsére" nevű oldalt majdnem kétezren lájkolják.

De hiába, ő ugyanis elmondása szerint nem érez rá ingert, hogy minden gondolatát, cselekedetét kiposztolja, és mások dolgaira sem feltétlenül kíváncsi. Mellesleg okostelefonja sincs.

"A zenekari dolgok miatt hasznos és elkerülhetetlen, de ezt nem én intézem egyik zenekaromban sem. Ha lennének szóló fellépéseim, amit reklámoznom kell, akkor lehet, hogy regisztrálnék, de erre egyelőre nincs szükség" – foglalja össze motivációit, hozzátéve: nagyon szeretné elkerülni, hogy valaha rákényszerüljön.

barbaro

A Barbaró Attilát a facsére rajongói oldal borítóképe

A most 24 éves Laura annyiban különbözik az eddigi megszólalóktól, hogy ő korábban fent volt Facebookon. Még 2009-ben regisztrált, amikor külföldön tanult egy nyelviskolában, és osztálytársai meggyőzték, hogy így lehet legkönnyebben kapcsolatot tartani. De már az első benyomása sem volt pozitív.

"
Bejelöltek olyan emberek, akiket nem is ismertem igazán, hiába jártunk egy osztályba. Nagyon felületes volt az egész

– emlékszik vissza. Úgyhogy hamar le is törölte, de amíg használta, képet addig se töltött fel magáról, és szinte semmit nem posztolt. Mint mondja, gimnazistaként sok téren származott hátránya a kimaradásból, mivel ottani osztályának dolgai is jórészt a közösségi oldalon zajlottak privát csoportokban. Ennek ellenére ellenállt. Később aztán egyetemistaként még két alkalommal úgy döntött, tesz egy próbát – hasonló okokból –, de mindkétszer az lett a vége, hogy újra törölte magát.

"Rájöttem, hogy igazából nincs rá szükségem, valaki úgyis mindig átküldi e-mailben, ami kell" – mondja. Ugyanakkor hozzáteszi azt is, hogy tisztában van az oldal előnyeivel, és hogy mások miért nem tudnak létezni nélküle. De őt ezzel együtt nagyon zavarja, hogy a felhasználók lényegében teljesen beengedik a többi embert a privát szférájukba. "Tulajdonképpen önként globalizálod a személyiségedet" – fogalmaz. Szerinte a többség egyáltalán nem gondol bele, hogy komoly hátrányok is érhetik emiatt.

Azt is elgondolkodtatónak tartja, hogy manapság nagyon sokszor már azelőtt lecsekkoljuk az embereket Facebookon, hogy személyesen megismernénk őket. Így valószínűleg az első benyomásunk is más lesz róluk, ami nem feltétlenül jó dolog. Az élő beszélgetés során szerzett benyomásokat legalábbis biztosan nem pótolja. "Lényegében egy adatsort látunk a másikról. Ennél szerintem még az is természetesebb, ha egy közös ismerőst kérünk meg, hogy meséljen róla" – mondja.

nofb

A 25 éves Simon is csak nagyon rövid ideig volt fent, nagyjából az általános iskola és a gimnázium határán. Őt szintén leginkább az zavarja, hogy olyanokhoz is eljutnának a személyes dolgai, akikkel egyáltalán nincs olyan közeli viszonyban. Ráadásul ez nemcsak az ismerőseire vonatkozik, hiszen a Facebook a hirdetéseket is a felhasználók adatainak segítségével optimalizálja.

"
Olyan, mintha önszántadból leadnád a drótot magadról, hogy mások aztán pénzt keressenek ebből. Ez egyáltalán nem hiányzik.

Neki ráadásul túl átláthatatlan a hírfolyam: annyi információ áramlik rajta folyamatosan, hogy ha akarná, akkor se tudná követni. De tulajdonképpen nem is kíváncsi rá.

"Volt olyan, hogy áprilisi tréfaként felraktak"

Úgy tűnik, a bevezetőben említett társadalmi nyomás valóban létezik: szinte mindegyik interjúalanyomat próbálták rávenni az ismerősei arra, hogy adja fel elveit és mégiscsak csatlakozzon, mert attól jobb lesz neki.

"Sokan győzködtek egy időben, hogy Facebook nélkül nem ember az ember, regisztráljak. Ráadásul bölcsész létemre valahogy mindig kockák közé keveredek, emiatt volt pár nehéz évem, amikor folyamatosan magyarázkodnom kellett... :-) De mostanra ez mintha lecsitult volna" – mondja Andi.

Egyetlen olyan munkahelye volt, ahol az első nap közölték vele, hogy na akkor regisztráljon, ha nincs fent, mert nekik van egy csoportjuk, és azon kommunikálnak.

"Nem szóltam semmit, de nagyon dühösen mentem haza: úgy éreztem, belegázolnak személyiségi jogaimba, nem kötelezhetnek ilyenre. Másnap bementem, és mondtam, hogy NEM fogok regisztrálni. Küldjenek e-mailt, ha van valami teendőm. Elfogadták, sőt kiderült, hogy nem én vagyok az egyetlen kolléga, aki nincs fönt."

nofb2

Tamás helyzete is hasonló:

"
Az ismerősök (már) nem akarnak meggyőzni, bár érdekes, hogy vannak akik elfelejtik és mindig nagyon meglepődnek, hogy nem vagyok fent. Idegenek csináltak már úgy, mintha ufó lennék, konkrétan volt akinek háromszor kellett elismételni, hogy nincs Fb-m.

Győző viszont kivétel: "Az ismerőseim ismernek, ezért nem lepődtek meg. Egyébként sokan közülük szintén nincsenek fent Facebookon. Soha senki nem lepődött meg azon, hogy nem vagyok fent, és nem is próbált meg rábeszélni. Én viszont meglepődtem azon, hogy néhány ismerősöm fent van" – meséli.

A legmeglepőbb sztorija a témában Simonnak van: egyszer még régebben áprilisi tréfaként felrakta őt valaki, a tudta és beleegyezése nélkül.

Már 60 ember az ismerőse volt, mire valakinek eszébe jutott, hogy élőben is rákérdezzen nála, tényleg önszántából regisztrált-e.

Bár nem haragudott meg az illetőre, aki voltaképpen visszaélt a személyes adataival, de ezután sem tudta sem ő, sem más meggyőzni, hogy csatlakozzon, hiába próbálkoztak.

Event helyett Pesti Est és utcai plakátok, Messenger helyett Skype és e-mail

"Igen, van olyan, hogy nem, vagy csak későn értesülök egy programról, amire egyébként mentem volna, ha tudok róla, és így kimaradok belőle. De hát mindenki kimarad valamiből, nem lehet mindenhol ott lenni" – vallja Andi. Azért ő elég sok helyre eljut így is, ráadásul szerinte az is kimarad dolgokból, aki naponta 3-4 órát azzal tölt, hogy a Facebookon lóg. Például a valódi életből.

Ő személy szerint élőben szeret leginkább kommunikálni az ismerőseivel. Már a telefont is csökkent értékű formának tartja, mivel kiesik a meta nagy része azzal, hogy nem látja a másik szemét és arckifejezését. Pedig abból azért elég sok mindent ki lehet olvasni. De amikor már a hang is eltűnik, akkor aztán mindenki azt ír, amit akar. Ember legyen a talpán, aki a sorok között kiolvassa az igazságot. Gyönyörűen el lehet bújni a szavak meg a hangulatjelecskék mögött.

nofb3
"

A kapcsolattartásról még annyit, hogy akinek egy kicsit is fontos vagyok, az bekalkulálja, hogy én nem vagyok Facebookon, és amikor programot szervez, akkor nekem sms-t vagy e-mailt ír, vagy felhív. Aki ezt nem teszi meg, annak vagy nem vagyok fontos semennyire (és akkor miről beszélünk, mint emberi kapcsolat?), vagy nem meri kimutatni, hogy fontos vagyok neki (akkor meg nőjön föl a feladathoz...) Ez egyben egy jó szűrő is"

– teszi hozzá. A programokról ő vagy programajánló portálok segítségével tájékozódik, vagy a klubok és zenekarok honlapjáról, esetleg Facebook-oldaláról – mert többnyire fölengedik úgy is, hogy nincs regisztrálva. A Prágában élő Tamás szintén így van ezzel: "Programok otthon: est.hu, plakát, szórólap, haverok, kint goout.cz, kdykde.cz, plakát, szórólap, helyek saját oldalai. Kapcsolattartásra Skype, telefon, bár előbbit szeretném lecserélni."

Barbaró Attila azt mondja, a fontosabb hírek így is eljutnak hozzá, az ismerőseivel pedig telefonon kommunikál, vagy e-maileznek. Győző is hasonló választ adott: "Ha valakivel beszélni akarok, akkor felhívom. Ha üzenetet akarok írni neki, akkor írok neki egy e-mailt. Vagy rácsipogok ICQ-n. Az ismerőseim is ezeken a kommunikációs csatornákon értesítenek az eseményekről."

Mindannyian tartották magukat ahhoz, hogy nagyon nem szeretnének regisztrálni a jövőben sem. Andi egyáltalán nem tervezi, Simon és Laura sem érzi magát különösebben motiváltnak, Tamás pedig ezt válaszolta: "Ha véletlen előáll az a nagyon nagyon rossz és alapjában fenyegető helyzet, hogy tényleg minden infó az Fb-re költözik, akkor igen. De akkor sem adnék ismerősöket hozzá, legfeljebb a helyeket/cégeket. Reméljük, hogy ilyen nem lesz."

A legironikusabb választ Győző adta:

"
Erre a kis időre, amíg még lesz Facebook? ;> Nem.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Szent-Iványi István: Szijjártó Péter esetében az EU-val szembeni kémkedés, Orbán Viktornál a hatalommal való visszaélés vádja merülhet fel
A külpolitikai szakértő egy interjúban beszélt arról, hogy az Orbán-kormány alatt zajlott ügyeknek milyen büntetőjogi következményei lehetnek. A vitnyédi menekülttábor tervével kapcsolatban azt mondta, teljesen nyilvánvaló, hogy a Fidesz „erkölcstelen politikai eszközként” akarta felhasználni a választási kampányban, és egyúttal kiélezni a viszonyt az Európai Unióval.


A Klikk TV Mélyvíz című műsorában volt vendég Szent-Iványi István külpolitikai szakértő volt, aki a vitnyédi menekülttábor körül kirobbant botrányt és annak politikai következményeit elemezte. Szent-Iványi István szerint a történet nehezen értelmezhető, de az a része, hogy az Orbán-kormány az Európai Uniót akarta átverni, számára teljesen hihető. Úgy véli, az előző kormány úgy akart tenni, mintha teljesítené az Európai Bíróság döntését, amely előírta egy befogadóállomás létrehozását a 2016-ban bezárt táborok helyett. A szakértő szerint a terv az volt, hogy létrehoznak egy létesítményt, amit menekülttábornak lehet nevezni, de mivel az az osztrák határtól mindössze 5 kilométerre van, az odaérkezőket azonnal „át is fogják terelni”.

Szent-Iványi szerint ez a fajta hozzáállás belefér abba a jellemtelenségbe, amit a kormány a témában tanúsított. Azt azonban sokkal felháborítóbbnak tartja, hogy a magyar közvéleményt is megtévesztették, hiszen az utolsó pillanatig tagadták a táborépítés tényét.

Szerinte az egész menekültügyet 2015 óta politikai eszközként használta az Orbán-kormány, hogy megvezesse a magyar állampolgárokat. „Ebben az ügyben gondosan ügyelnek arra, hogy egyetlen igaz mondat ne hangozzék el a részükről, és hát ez is ebbe a körbe tartozik bele” – tette hozzá.

A szakértő úgy látja, a kormány ezzel a trükkel akarta elkerülni a napi egymillió eurós büntetést. A titkos kormányhatározatban szerinte van egy különösen érdekes mondat, amely arról szól, hogy a kabinetnek érdeke kiélezni a migrációs vitát az Unióval a 2026-os választások előtt.

„Teljesen nyilvánvaló itt is, hogy egy erkölcstelen politikai eszközként akarták ezt felhasználni a választási kampányban, kiélezni a viszonyt az Unióval”

– fogalmazott. Ezt a helyzetet ahhoz hasonlította, amikor a Szijjártó Péter és Szergej Lavrov közötti beszélgetések részletei napvilágot láttak. Azt mondta, bár a szoros magyar-orosz kapcsolat ismert volt, a konkrétumok megdöbbentőek voltak.

„Azzal, hogy Szijjártó Péter Lavrovval milyen módon enyeleg és hogyan beszél, az mégiscsak megdöbbentő volt és megrázó” – mondta, hozzátéve, hogy a szervilis és visszataszító mód, ahogy a kommunikáció zajlott, döbbenetes volt.

Szent-Iványi István egyetértett azzal a felvetéssel, hogy kormányváltás nélkül ezek az ügyek sosem derültek volna ki, és a kabinet ugyanúgy folytatta volna a hazudozást. Felidézte, hogy 2022-ben, amikor kiderült, hogy az orosz titkosszolgálat bejutott a Külügyminisztérium informatikai rendszerébe, Szijjártó Péter kampányhazugságnak nevezte a hírt. Amikor később bizonyíték került elő, a miniszter szerinte szemérmetlenül tovább hazudott. A szakértő szerint a Fidesz még a választási vereség után sem nézett szembe a hibáival, ahogy az a párt kongresszusán is látszott.

„Még a vereség után sem változtattak semmin, ott sincs semmi őszinte szembenézés, hát miért változtattak volna, hogyha győznek?” – tette fel a kérdést.

A külpolitikai szakértő szerint bizonyos ügyeknek büntetőjogi következményei is lehetnek. Úgy gondolja, Szijjártó Péter esetében egyértelműen fennáll a felelősség az EU-val szembeni kémkedés és külső erőkkel való együttműködés vádja miatt.

„Ezt Szijjártó Péter tankönyvszerűen megvalósította, és erre ott vannak a bizonyítékok, a beszélgetések. Belső információkat kiadott, dokumentumokat átadott, tehát ez tiszta ügy” – jelentette ki.

Egy másik ilyen ügynek az aranykonvoj-botrányt nevezte, amely szerinte akár Orbán Viktor személyes felelősségét is felvetheti.

„Könnyen lehet, hogy itt például Orbán Viktor személyes felelőssége is felmerül, mert többen ezt mondják, hogy tőle eredt, és ez hatalommal való visszaélés” – állította.

Az interjú kitért a migrációs paktumra is, amelyet a Tisza-kormány a jelenlegi formájában elutasít. Szent-Iványi István ezt úgy értelmezi, hogy a kormány kiutat keres, hasonlóan a lengyelekhez, akik a belarusz határon kialakult helyzet miatt kaptak kivételt. A teljes elutasítást azonban nagyon rossz lépésnek tartaná. „Ennek a megítélése most egyre inkább olyanná válik, hogy ez nem egy egyszerű kötelezettségszegési eljárás” – figyelmeztetett. Elmondása szerint az EU-s szerződés negyedik cikkelye kimondja a tagállamok jóhiszemű és lojális együttműködési kötelezettségét, aminek megsértése akár a költségvetési források teljes megvonásával is járhat.

Úgy látja, a Tisza-kormány a három lehetséges opció – menekültek befogadása, pénzügyi hozzájárulás vagy technikai segítségnyújtás – közül az utóbbit választaná, de félnek attól a kitételtől, hogy ehhez találniuk kell egy olyan országot, amely igényli a segítséget.

Szent-Iványi szerint ettől nem kellene annyira tartani. „Mi magunk is külső ország vagyunk. Ugye Ukrajna és Szerbia vonatkozásában külső határt védünk, tehát önmagában a mi határainknak a védelme is az Európai Unió külső határainak a védelmét jelenti” – érvelt. Felhívta a figyelmet arra, hogy

Magyarország az előző kormány miatt nagyon rossz helyzetbe került, és ha az új kabinet is ugyanazt az utat követi, nehéz lesz elkerülni a súlyos következményeket.

Kiemelte, hogy a kvóta szerinti pénzügyi hozzájárulás is sokkal olcsóbb lenne, mint a jelenlegi büntetés. „Ez sokkal kisebb összeg, mint amit most folyamatosan már levontak tőlünk, tehát el is ment ebből 600 millió” – mondta.

A teljes beszélgetés:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
„Borítékban átadott készpénz, ajándékok” – Panyi Szabolcs szerint így is támogatták orosz ügynökök a magyar kormánymédia embereit
Az oknyomozó újságíró szerint a közvetlen anyagi juttatás is része volt annak a támogatási rendszernek, amellyel orosz és kínai hírszerzők segítették a kormánymédia munkatársait.


Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró a bejegyzésében nemzetbiztonsági forrásokra hivatkozva arról írt, hogy a magyar hatóságok ismerték a kormányközeli szereplők és külföldi hírszerzők viszonyát.

„Több magyar nemzetbiztonsági forrás is arról beszélt nekem, hogy a magyar szolgálatok az elmúlt években észlelték és feldolgozták számos olyan személy orosz és kínai titkosszolgálati kapcsolatait, akik az Orbán-rezsim ismert propagandistáiként dolgoztak” - írta a közösségi oldalán.

„Ezek a kapcsolatok sokszor tartalmi befolyásolást jelentettek diplomatafedésben dolgozó hírszerzők részéről, sőt olykor közvetlen támogatást is: ajándékokat, szakmai utakat, különféle fizetett megbízásokat, vagy akár borítékban átadott készpénzt.”

Az újságíró szerint ezek az esetek túlléptek egy kritikus határon, amit egy szövetségesi rendszerben lévő ország még elnézhetne. „A kapcsolat túlment azon, amit egy normális EU/NATO tagállamban még tolerálhatónak lehetett volna tekinteni.”

A határozott fellépés mégis elmaradt, aminek Panyi szerint politikai okai voltak. Úgy látja, a szolgálatok azért nem tudtak hatékonyan intézkedni, mert a propagandisták által terjesztett, Moszkva és Peking érdekeit szolgáló tartalmak egybeestek a kormány politikai céljaival.

„Ezek a propagandisták többek között a Magyar Nemzetnél, a Pesti Srácoknál, a Demokratánál, illetve korábban a Magyar Hírlapnál dolgoztak.”

Panyi arra is felhívja a figyelmet, hogy a kormánypárti médiabirodalom közelmúltbeli leépítései után ezek a személyek még szorosabbra fűzhetik a kapcsolatot külföldi megbízóikkal. „Borítékolható, hogy lesznek olyanok, akik pénzügyi és ideológiai okokból továbbra is Moszkva vagy Peking érdekeinek megfelelően próbálják majd befolyásolni a magyar nyilvánosságot – csakhogy már nem a magyar, hanem sokkal direktebb módon az orosz és a kínai állam szárnyai alatt.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Hiba a mátrixban? Az Origo Matolcsy Ádám ingatlanügyletéről szóló 444-cikket szemlézett
Szokatlan témaválasztás ez a Fidesz-közeli laptól, ami eddig igyekezett inkább csak a hivatalos MNB-ről szóló közleményeket és véleményeket átvenni. A lap kiadója, a Mediaworks eközben tömegesen küldi el a dolgozókat.
M.M. / Fotó: - szmo.hu
2026. június 20.



A 444.hu cikkét szemlézte az Origo, amely szerint Matolcsy Ádám dubaji érdekeltségéhez került egy több milliárd forint értékű Vörösmarty téri ingatlan. A cikk ismertette az ingatlan tulajdonosi változásait, valamint idézte a 444 és a Portfolio által korábban közölt információkat.

Az Origo az elmúlt években ugyan foglalkozott Matolcsy Györggyel és a Magyar Nemzeti Bankkal kapcsolatos hírekkel, a megjelent írások többsége azonban intézményi eseményekről, kinevezésekről vagy gazdaságpolitikai kérdésekről szólt, Matolcsy fiát, vagy épp az MNB alapítványokkal kapcsolatos dolgokat kevésbé érintették.

A Matolcsy György címke alatt az elmúlt két évben megjelent cikkek között szerepelt például az MNB centenáriumi rendezvénye, Varga Mihály jegybankelnöki kinevezése, illetve Matolcsy György kitüntetése a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen.

Ehhez képest figyelemre méltó, hogy a portál most egy olyan témát is bemutatott, amely Matolcsy Ádám üzleti érdekeltségeit érinti, és amelyet eredetileg a 444.hu dolgozott fel.

Bár az Origo nem saját oknyomozó anyagot közölt, és a 444-re „balliberális portálként” hivatkozik, de az ilyen jellegű szemlék a korábbi gyakorlat alapján ritkán jelentek meg a felületen.

Hogy egyszeri kivételről vagy egy szélesebb körű változás első jeléről van-e szó, azt a jövő eldönti.

Az viszont tény, hogy a korábbi kormánypárti médiában nagy átrendeződés zajlik. A Mediaworksnél - mely az Origót is kiadja - történt elbocsájtásokkal, lapbezárásokkal, és terjesztés beszüntetésekkel a lent található cikkünkben foglalkoztunk. Azóta még annyi derült ki a konglomerátum körüli problémákról, hogy a Pesti Srácok is megszűnik, és a Magyar Nemzettől is küldenek el embereket.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Tálas Péter: Zelenszkij joggal mondja, „ha Ukrajna ég, akkor Moszkva is égni fog”
A drónoknak köszönhetően az ukránoknak sikerült kiterjeszteni a háborút Oroszország belső területeire, miközben Putyin egyre távolabb kerül az általa várt áttöréstől Ukrajnában - mondja a biztonságpolitikai szakértő. Ahogy Trump iráni tervei is megbuktak.


Moszkvában olajeső esett a legutóbbi ukrán dróntámadás után, ami az eddigi legnagyobb csapás volt, amivel az oroszoknak a saját területükön szembe kellett nézniük. Miközben az Európai Unió - immár Magyar Péter igen szavazatával - ismét egységesen kiállt az ukránok mellett, Putyin egyre távolabb kerül az általa várt áttöréstől. Ráadásul az iráni béke esélye ismét lefelé nyomja az olajárakat, aminek a magas szintje legalább némiképp ellensúlyozni tudta a háború költségeit. Persze az iráni helyzet törékeny, Izrael és az Egyesült Államok egyáltalán nem ért egyet abban, mit kellene tenni. De Trump számára belpolitikai szempontból mostanára fenntarthatatlanná vált a helyzet, a novemberi félidős választások miatt minél előbb szeretné lezárni az iráni háborús kalandot.

Ki nyert valójában az amerikai-iráni megállapodással? Elvesztette-e a háborút az Egyesült Államok, és elveszítheti-e a háborút Oroszország? Erről beszélgettünk Tálas Péterrel, a Stratégia és Védelem Tanácsadó Csoport biztonságpolitikai elemzőjével.

— Ki nyert valójában az iráni-amerikai békével? Egyes vélemények szerint Trump semmit, mások szerint viszont mégiscsak történik valamiféle ellenőrzés az uránkészletek fölött. Van valódi hozadéka ennek a megállapodásnak?

— Mindenféleképpen van, de először is három kulcsfontosságú elemre hívnám fel a figyelmet, annak érdekében, hogy értehetőbb legyen a ki mit nyert kérdése. A legtöbb szakértői értékelés szerint a 14 pont mögött három alapvető politikai cél húzódik meg.

Az egyik, hogy Irán lemond a Hormuzi-szoros lezárásáról és a közvetlen katonai eszkalációról. Én ezt tartom a legfontosabbnak.

Nagyon fontos ugyan Irán nukleáris programja, de az iráni háború kulcskérdése a Hormuzi-szoros lezárásának felszámolása és a katonai eszkaláció veszélyének elhárítása volt. Ez a két fenyegetés érintette ugyanis a leginkább a nemzetközi közösséget, illetve Irán a közel-keleti szomszédjait. A másik, hogy az Egyesült Államok lemond az iráni rendszer közvetlen megdöntésének céljáról, és megnyitja a gazdasági normalizáció lehetőségét. Ne felejtsük el, hogy az amerikai vezetés úgy indult neki ennek a háborúnak, hogy megdönti az iráni rendszert, és egy helyébe lépő, mérsékeltebb rendszerrel köti majd meg atomalkut.

A rendszerváltás  megtörtént, de hangsúlyozottan nem úgy, ahogy a Trump-adminisztráció számította, hanem egy sokkal fiatalabb, az iráni Forradalmi Gárdához közelebb álló politikai elit lépett elő, és ami talán ennél is fontosabb, hogy ezt a politikai elitet megerősítette a háború.

Bármennyire is szenved az iráni társadalom, az Egyesült Államok és Izrael háborút folytattak Irán ellen és az új elit pedig védte az országot. A harmadik fontos pont, hogy a nukleáris kérdést nem próbálják közvetlen katonai eszközökkel eldönteni, hanem a tárgyalásokra bízzák. Vagyis a nukleáris kérdés bizonyos értelemben még nyitott. A megállapodás 7-es és 9-es pontjai szólnak erről. Az egyik a status quo fenntartásáról, vagyis egyrészt az USA nem vezet be új szankciókat, másrészt Irán nem tesz olyan lépéseket, ami tovább növeli a nukleáris válságot. A 8-as pont pedig arról szól, hogy megkezdődik egy tárgyalás a nukleáris programról, és itt fog eldőlni, hogyan lehet ezt az egész kérdést kezelni. Az is lényeges, hogy a 9-es pontban az irániak kijelentették, nem törekszenek atomfegyver előállítására vagy megszerzésére. Emellett szó van arról is, hogy az irániak esetleg csökkentik az urán dúsítás mértékét, de fontos, hogy ők maguk teszik ezt, tehát nem kell átadniuk az uránkészletüket. Ezek olyan bizalomépítő lépések, amelyek lehetővé teszik a tárgyalások megkezdését. Egyébként öt pillére van ennek a megállapodásnak: a fegyverszünet, a tengeri kereskedelem normalizálása, a nukleáris kérdés befagyasztása, a gazdasági normalizáció, valamint a végrehajtás és a nemzetközi garanciák. Látható a szöveg felépítésén, hogy a felek erősen törekszenek arra, hogy ne ismétlődhessen meg a 2015-ös nukleáris megállapodás olyan sima felmondása, mint amit Trump meglépett.

— Történt előrelépés a háború előtti helyzethez képest? Hiszen a háború előtt is folytak tárgyalások, amelyeket éppen az Egyesült Államok függesztett fel. Hozott-e bármi pluszt a háború a korábbi állapothoz képest?

— Az a helyzet, hogy a legtöbb szakértő szerint ez a Egyetértési Memorandum csupán visszaállítja a háború előtti állapotokat. Ez azt jelenti, hogy

az a kísérlet, amit Izrael és az Egyesült Államok eredetileg megpróbált, gyakorlatilag megbukott.

Bebizonyosodott, hogy kompromisszumot kell kötni Iránnal, amire eddig sem Izrael, sem a Trump-adminisztrációra nem volt fogékony. Eddig a Washington maximális nyomás politikája preferálta: amelynek célja Irán teljes gazdasági és diplomáciai elszigetelése, hogy Teheránt egy új, a korábbinál sokkal szigorúbb megállapodás elfogadására kényszerítse. De az iráni a rendszer lényegében 1979 óta együtt él a szankciókkal, az elszigeteléssel, és nagy gyakorlata van ezek megkerülésükben, kijátszásukban, általában a túlélésben. Ráadásul kiderült az is, hogy Irán gyorsan és hatékonyan tudta eszkalálni a konfliktust, amihez nem volt szüksége még azokra az elrettentő képességekre sem, melyektől a nemzetközi közösség a legjobban tart, vagyis atomfegyverre vagy a nagy hatótávolságú rakétákra. Aszimmetrikus eszközökkel is képes volt nagyon drágává tenni ezt a háborút. Nemcsak az Egyesült Államoknak és a közel-keleti térség államainak, de az energiaárak emelkedésével a világ egészének.

Amikor egy 20 ezer dolláros drónt egy félmilliós rakétával lőnek le, az hosszú távon nem jó üzlet.

A Hormuzi-szorost nem kellett fizikailag teljesen lezárni ahhoz, hogy megbénuljon a forgalma. Itt is elégségesek voltak Irán aszimmetrikus képességei – például az aknák, a kisméretű aknaszállító hajók – hogy komoly zavart tudjanak kelteni keltsenek. Mindezekkel az bizonyosodott be, hogy az iráni vezetésnek jó eszközei vannak ahhoz, hogy egy ilyen válság költségeit és negatív következményeit szétterítse a közel-keleti államokra és a nemzetközi közösségre.

— Ebből az következik, hogy a háborút az Egyesült Államok elvesztette, és Irán nyert. Trump ezt hogyan tudja eladni otthon?

— Nagyon egyszerűen. Azt fogja mondani, hogy hosszú időre meggyengítettük Irán katonai és nukleáris képességeit. És ez még igaz is, mivel Iránnak azok a képességei, amelyek miatt a fél világ izgult, az atomképességek vagy a rakétaképességek, jelentősen csökkentek. Irán nemcsak azért jelentette be az atomprogramja katonai részéről való lemondást, mert ilyen „jó fej”, de azért is, mert nagyon nagy mértékben meggyengítették ezeket a képességeit. Trump valószínűleg ezt igyekszik majd kommunikálni győzelemként. Azt is valószínűleg igyekszik majd győzelemként kommunikálni, hogy a Hormuzi-szorost végül megnyitják.

Az Egyesült Államok elérte, hogy megnyissák a szorost – állítja majd, arról pedig igyekszik majd megfeledkezni, hogy a lezárásáért ő is a felelős.

De azt gondolom, a világot ma jobban érdekli a megnyitás, és nem nagyon lesznek olyan politikusok, akik Trump felelősségét firtatják majd a lezárásban. Az egyetlen dolog, ami egyáltalán nem jött össze, az az, hogy nem tudtak rendszert váltani, sőt, a rendszer még keményebb is lett a korábbinál. A Trump-hívőknek azonban ez nem fog gondot okozni. Az elnök be fogja jelenteni, hogy „nagy békét csinált”, és a környezete is ezt fogja erősíteni.

— Ha a helyzet rendeződik, az olajárak visszatérnek egy alacsonyabb szintre, ami az oroszoknak nem kedvező, hiszen a magas világpiaci árból finanszírozzák a háborújukat, ami nem áll túl jól. Meddig folytatható Ukrajnában az aszimmetrikus háború?

— Jelentősen lelassult az orosz előrenyomulás, majdnem egyhelyben topognak már elég régóta. Az biztos, hogy Putyinnak az a terve, hogy 2026 tavaszán vagy nyarán nagy áttörést ér el, nem fog bekövetkezni. Egyfelől pénzügyi okok miatt: a szankciók ugyanis most kezdenek el igazán hatni. Másfelől pedig amiatt, mert a hagyományos harcokat nagyon lelassította a drónok használata. Ma a halottak és sebesültek 80%-a drónok miatt esik el vagy sebesül meg az orosz-ukrán háborúban. Nincsenek nagy mozgások, mert a drón a fronton mindent lát és mindenre reagálni képes. Harmadrészt az utóbbi időben

Zelenszkij elnök joggal figyelmeztet arra, hogy „Ha Ukrajna ég, akkor a ti Moszkvátok is égni fog”.

A drónoknak köszönhetően ugyanis az ukránoknak sikerült kiterjeszteni a háborút Oroszország belső területeire. Ez azt jelenti, hogy ma már az orosz nagyvárosok lakossága is látja és érzékeli, hogy ez nem egy különleges katonai művelet, hanem egy háború. Ez nem azt jelenti, hogy felkelnek az emberek és megdöntik Putyint, de azt el tudom képzelni, hogy a hatására a Putyin környezetében felteszik azt a kérdést: megéri-e nekünk ezt a háborút folytatni? Ha pedig a többség azt mondja, hogy nem éri meg, akkor valószínűleg Putyinnak is lépnie kell.

— Az oroszok a fokozódó dróntámadásokra még durvább terrorral válaszolnak. Elképzelhető, hogy Oroszország fegyveres provokációt intéz NATO-tagállamok ellen?

— Ennek van katonai realitása, már most is képesek lennének ilyenre. A politikai realitását nem látom. Az oroszok, akik évek óta azért küzdenek, hogy a Nyugat ne támogassa Ukrajnát, aligha léphetnek olyat, hogy megtámadják a NATO-t.

Ha Ukrajnát nem tudja legyőzni Oroszország, miért gondolja bárki, hogy le tudja győzni a nála jóval erősebb NATO-t?

Most nem is beszélve arról, hogy egy ilyen esetben még jobban elszigetelnék azt az Oroszországot, ami már amúgy is érintett a szankcióktól. Mindezektől függetlenül a védelem mindig arról szól, hogy a lehető legrosszabb eshetőségre kell felkészülni. Így akik arról beszélnek, hogy fel kell készülnünk egy ilyen háborúra, szerintem reálisan látják a helyzetet. Oroszország megtámadta a szomszédos Ukrajnát, négy és fél éve háborút folytat ellene, ez elég bizonyíték Oroszország agresszivitására. De hangsúlyozni szeretném:

nem arra kell felkészülnünk, hogy mi megtámadjuk Oroszországot, hanem arra, hogy egy orosz támadást ki tudjunk védeni.

Mi egy védekező háborúra készülünk.

— Az, hogy az EU és a G7-ek is további támogatás mellett kötelezték el magukat Ukrajna felé, közelebb vihet-e minket a tűzszünethez?

— Hosszabb távon talán igen, de én ma azért nem várok gyors békét, mert nem látom Putyinban az erre való fogékonyságot. Ettől persze még elképzelhető, hogy ha a Közel-Kelet elcsendesedik, az amerikai vezetés megpróbál egy tűzszünetet összehozni Ukrajna és Oroszország között, mert az jól mutatna a novemberi választásokon. Azonban ennek is csak akkor van realitása, ha egyrészt rá tudják venni Oroszországot, hogy reális célokat fogalmazzon meg a tűzszünet kapcsán, másrészt, ha Donald Trump nem próbálja meg rákényszeríteni az ukránokat elfogadhatatlan kompromisszumokra.

— Bár Oroszország nem demokrácia, a pszichológiai hatása annak, hogy a háború megérkezett a Krímbe, Moszkvába, átbillentheti-e a helyzetet egy olyan pontra, ahol Putyin kénytelen befagyasztani a háborút?

— A Krím ebben szerintem nem játszik szerepet, az orosz vezetést nem érdekli annyira a Krím lakossága. Moszkva és a nagyvárosok már sokkal inkább, de kizárólag olyan értelemben, hogy a politikai elit egy részére lehet kellemetlen a helyzet.

Mivel a putyini diktatúra egy modern, totális diktatúra, Putyinnak nem kell szembesülni az elégedetlen tömegekkel.

Mint említettem, nem a társadalom részéről várom a változtatást, a társadalom Oroszországban már rég nem képes megmozdulni. Legfeljebb a politikai elittől várható valami: esetleg nyomásgyakorlás és annak belátását, hogy nem éri meg folytatni ezt az egészet. De szerintem ma még ettől is elég távol vagyunk.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk