Miért olyan nehéz a párkeresés a válás után?
Sajnos egyre több egyedülálló anyukát látni, napjainkban a gyerekek nagy része csonka családban nő fel. Sok házaspár még 5-10 évig sem húzza. Viszonylag fiatalon beleugranak egy elsőre ígéretesnek tűnő házasságba, eltervezik, hogy megvalósítják az amerikai álmot, végül pár év elteltével csalódottan írják alá a válóper papírjait.
És hogyan tovább? Itt vagyunk, 35 év körüli nők, a legszebb, legeseménydúsabb éveinkben, mégis úgy érezzük, "minden egész eltörött". Elterveztük, hogy nálunk más lesz, hogy nekünk összejön, hogy mi garantáltan minden problémát megoldunk, azonban mégis szakítás lett a vége
Ebben az életkorban még könnyedén ismerkedhetnénk, de mintha lenne egy furcsa gát, ami nem enged továbblépni. Valószínűleg sok sorstársnak ismerősen cseng ha azt mondom, válás után sokkal nehezebb az újrakezdés. És hogy miért? Mert egyszerűen nem erre rendelkeztünk be.
Ahogy sokakban, úgy bennem is felmerült a kérdés, hogy mi a baj velem.
Nem tartom magam butának, olvasott vagyok, egyetemre jártam, mindenről van véleményem, könnyen megnyílok új társaságban. Rendszeresen sportolok, ügyelek a megjelenésemre, és eskü, tényleg nem nassolok este 9-kor!
Mégis több mint négy év telt el a válásom óta, azóta senkivel sem voltam együtt, a társkereső oldalakban csalódtam, az önjelölt kerítő-ismerősökben még inkább.
A barátnőim javaslatára végül felkerestem egy tanácsadót, és most veletek is megosztom a tanácsait.
A szakembertől egészen más választ kaptam, mint amire számítani lehetett. Mintha ignorálta volna az eredeti kérdést, rögtön a karrieremet kezdte firtatni.
Azt tanácsolta, ragadjam meg az összes jó tulajdonságot, amivel rendelkezem, és ahelyett, hogy görcsösen próbálok pasit fogni, kezdjek új projektbe, indítsak vállalkozást vagy váltsak munkahelyet. A lényeg annyi, hogy szerezzek újbóli motivációt és érvényesítsem magam egy olyan területen, amihez minden képességem megvan. És hogy miért? A válásban elszenvedett sérelmeket, az önbizalomhiányt és a zárkózottságot nem lehet erőszakkal helyrebillenteni.
Nem megmentőt és pszichológust, hanem egyenrangú, erős társat kell találnunk, ehhez pedig először a saját magunkba vetett hitünket kell visszaszereznünk. Még ha nem is gondolnánk, homlokunkra van írva a félelem és a bizonytalanság, a legtöbb férfi pedig hanyatt-homlok menekül egy sérült, de önérzetes nő láttán. Ha az életünk egy olyan területére koncentrálunk, ahol ismét sikerélményt élhetünk át, ez a pozitív töltet az egész személyiségünket áthatja majd.
És amíg ez helyrejön, higgyétek el, pasi nélkül is lehet élni!
Az első és legfontosabb, hogy először saját magadhoz találj vissza, így válsz majd láthatóvá a normális férfiak számára is.
