KULT
A Rovatból

Kínzás! Borzasztó lett A nemzet aranya sorozat a Disney+-on

A Disney+ elhozta otthonunkba az utóbbi idők egyik legrosszabb sorozatát. Hatalmas potenciál volt benne, de a produkció színvonala egy reggeli sitcom szintjén maradt meg. Megnéztük, hogy nektek ne kelljen!
B. M. - szmo.hu
2022. december 19.


Link másolása

Nagyon rossz érzés ezt leírni, mert már régóta vágytam egy jó kis kalandfilmre, várhatóan jövőre jön az új Indiana Jones, és addig ki kell tölteni az űrt valamivel. Rá is repültem a Disney+ legújabb sorozatára, A nemzet aranya: A történelem pereménre, ami már a nevével felkeltette az érdeklődésem.

Ne értsetek félre, nem kimondottan vagyok az eredeti A nemzet aranya-filmek rajongója, de én élveztem őket, a hibái ellenére.

Szórakoztatóak voltak, karizmatikus főszereplővel és emlékezetes mellékszereplőkkel.

Mit kapunk a sorozat feldolgozástól? Semmi értelmeset: irritáló fiatalokat, akikre dicséret a papírvékony karakter kifejezés. A történet fájdalmasan indít: a kincs, amit meg akarnak találni, a maják, aztékok, inkák közös kincse, dacára annak, hogy a három népcsoport más időben és teljesen más helyen élt.

A hihetetlenül, már-már indokolatlanul okos főszereplő és az ő baráti társasága a mi kis csapatunk:

a béna comic-relief haver, az ő nagyszájú afroamerikai youtuber barátnője és a plátói szerelem legjobb barát. Ők négyen a véletlennek köszönhetően belekeverednek egy nagy kalamajkába, amikor is hozzájuk kerül a Catherine Zeta-Jones által játszott műkincsrabló és cryptomilliárdos Billie térképe egy hatalmas inka-azték-maja kincshez.

Ennyire izzadságszagú forgatókönyvet nagyon régen láttam. Meg merem kockáztatni, hogy egy mesterséges intelligencia írta, aki látott csilliárd kalandfilmet, de szóltak neki, hogy a legizgalmasabb részeket azért hagyja ki.

Még a gyenge Uncharted is legalább próbált akciódús és szerethető lenni,

Ez viszont inkább a lassú, kellemetlen és unalmas vonalat képviseli. Egyszerűen nem működik a sorozat. Én nagyon elfogadónak és szabad szelleműnek tartom magam, de ennyi felesleges „woke” és divatos dolgot régen láttam egy helyre összegyűjtve: kezdve a streamerekkel, a gender-kérdéskörön át, használják a senki által nem használt LatinX kifejezést, vagy a főgonosz cryptomilliárdos… már engem zavart az írók szenvedése, hogy minél „menőbb” forgatókönyvet rakjanak össze. Hogy mit nem tudunk meg? Ki, miért és mit szeretne csinálni, csak rohangál a történet ide-oda, mint egy fejvesztett csirke.

Főszereplőnk Jess Valenzuela egy teljesen átlagos, hétköznapi lány lehetne, de szuperokos, és instant megoldja a rejtvényeket, zavaróan intelligens, mintha a szerepjátékban csak az intelligenciára tett volna pontot, de a karizmát elfelejtette volna. A szokásos kalandfilm-főszereplők általában tanultak és okosak, de okkal: történelem-professzorok, vagy műkincsrablók, akik otthon vannak a témában, de Jess csak úgy tud mindent is.

Cserébe mindenki más nagyon buta és még kellemetlen is.

A már említett comic-relief figura a klisék mintapéldánya, vagy az irreálisan nagyszájú csajszi, aki minden helyzetből kidumálja magát. Egyszerűen senki sem emlékezetes vagy szerethető. Harvey Keitel újra magára ölti az eredeti filmek Sadusky ügynökének a szerepét egy szolid öt percre, ami egyébként az epizód talán legjobb öt perce, bár tény, hogy nem túl magas a mérce. Catherine Zeta-Jones próbálkozik, mint főgenyó, de sajnos ő sem tud várat építeni ebből…

Az egyetlen értékelhető elem a zene, de az is csak azért, mert az eredeti filmek zeneszerzője, Trevor Rabin dolgozott a projekten, és ismerős dallamok csendülnek fel. A fényképezés vagy zavaró, vagy unalmas.

A CGI még akkor is kitűnne, ha telefonról néznénk a részeket.

A történet blőd, unalmas, kiszámítható és gagyi. A rejtélyek vagy lehetetlenül nehezek, amit csak főszereplőnk tud megfejteni, vagy a véletlennek köszönhetően oldódnak meg. Minden rész végén van cliffhanger, ami felkeltené az érdeklődést, de a következő tényleges rész ezt a kis kíváncsiságot is megöli kegyetlenül. Csak arra volt jó, hogy jelezze, hogy lassan vége az epizódnak és a szenvedésünknek.

A történelem pereme szinte mindent elrontott, amit el lehetett. Ha a zene nem lenne, akkor a nézhetetlenség határát súrolná. Még a rottentomatoes.com jelenlegi 40% körüli értékelési átlagát is erős túlzásnak érzem.

Túlnyújtott, és túlértékelt nosztalgiára építő produktum, ami retrospektív az eredeti renoméján is csökkent.

Legalább részenként lenne egy-egy olyan pillanat, ami megmarad a nézőben, de nincs. Ennél laposabb kalandfilmet keresve se találhatnánk. Remélem más klasszikus címekhez ügyesebben fog nyúlni az egeres cég, mert különben, hamar át fogunk lendülni a „mennyiség a minőség kárára” tartományba.

Az első két rész után én nem fogom folytatni, inkább nézem a festéket száradni a falon, senkinek nem ajánlom a Disney legújabb pénzhajhász kliségyűjteményét. Véletlenül se nézzetek bele, mert az algoritmus azt fogja hinni, hogy jó terméket gyártottak.

Ezt a produktumot gyárban készítették, gyári munkások, azért, hogy egy stúdióban ülő pénzes nagyfőnök lássa a streaming-szolgáltató kínálatában a tartalmat.

Azonban erre az unalmas klisétengerre a content szó is túlzás, sőt már-már dicséret, annyi tartalom van benne, mint egy zacskós levesben. A sorozat megtekinthető a Disney+ kínálatában, Isten áldja az egeret…

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: