A kedvenc zenészed nem jön Magyarországra koncertezni? A Todi megoldja a problémádat
Hennel Tivadar, a Todi koncertutazások alapítója és tulajdonosa egyetemistaként kezdett ezzel foglalkozni. Az ötlet onnan származik, hogy egyre kevesebb nagy név ad Magyarországon koncertet, és a húzónevekért, mint a Guns N’ Roses vagy a nagy öregekért, mint a Rolling Stones, gyakran külföldre kell menni. Tivadar egyszer stoppal utazott ki Lengyelországba egy U2-koncertre a barátaival, és rájött, hogy bár szerencséjük volt az utazással, nem árt előre leszervezni.
Így indult a buszos, koncertjegy eladásával egybekötött utak megszervezése, kifejezetten azoknak, akik például nem tudnak vagy nem akarnak autóval kimenni, hogy a kedvenceiket láthassák.
Todival ma már évente több ezren utaznak, a Facebookon 26 ezer rajongójuk van. Hennel Tivadarral a Todi koncertutazásokról beszélgettünk.
- Mi volt ebben az évben a legütősebb bulitok, amire pillanatok alatt elkeltek a jegyek?
- A Guns N’ Roses júliusi bécsi koncertje, amire több mint hétszázan utaztunk.
Amikor elkezdtük hirdetni, néhány nap alatt több száz jegyet adtunk el.
Szerencsére sikerült remek promóteri kapcsolatokat kiépíteni, ennek köszönhetően egyrészt a hivatalos jegyeladás előtt három nappal már a saját közönségünknek árusítottuk a jegyeket. Elég nagy megnyugvás volt a Guns-rajongók számára, hogy nem kellett a külföldi jegyértékesítő oldalakon bankkártyával ugrásra készen várniuk, hanem nálunk kényelmesen meg tudták venni. A jól kiépített kapcsolatok miatt akkor is tudtunk pluszjegyeket szerezni, amikor kifogytunk belőlük, és a hivatalos oldalon sem volt már elérhető.
VIDEÓ: Mindhalálig rock - koncertutak a Todival:
„Édesapám ismertette meg velem a rockzenét igazán. Valahogy úgy kezdődött, hogy 12 voltam, s egyszer csak ráakadtam az öregem bakelitgyűjteményére. Jugó utánnyomású, meg néhány féltve őrzött eredeti Deep Purple-, Pink Floyd- és Led Zeppelin-lemeze volt, amiket ezután rongyosra hallgattam.
Nem sokkal később volt egy kódolatlan HBO-hétvége, amikor leadták a U2 2001-es bostoni koncertjét. Magával ragadott az egyszerre hullámzó és a zenekarral együtt éneklő tömeg hangulata, és lenyűgözött, hogy mekkora energiák szabadulnak fel egy ilyen koncerten.”
Forrás: Hard Rock Magazin
- Annyian panaszkodnak, hogy nincsen pénzük koncertjegyekre, és a vállalkozásoknak is nehéz. Nem kockázatos a Todinak ezeket a koncertutakat megszervezni?
- Én azt látom, hogy mi olyan piacon kezdtünk el dolgozni, és olyan területen vagyunk jelen, ahol elég erős igény van arra, amit mi nyújtunk.
Búcsúturnék, hatalmas blockbuster koncertek zajlanak mindenfelé. Ez pontosan olyan szegmens, amire még a kisebb keresetű utasok is azt mondják, hogy
„nem érdekel, de erre összegyűjtöm a pénzt, mert ott akarok lenni az AC/DC-n, ott akarok lenni a Guns N’ Roseson, mert mi van, ha soha többet nem látom őket”.
Olyanról is hallottunk már, hogy valaki inkább későbbre tolta a lakásfelújítást azért, hogy elmehessen a kedvence koncertjére. Ennek az az oka, hogy sok zenekar most utoljára látható. Ilyen lesz novemberben a Manowar, de a HIM is búcsúturnén van. A Guns N' Roses turnéja Not In This Lifetime néven futott, de például Rolling Stonesék is 74 évesek már.
A vásárlóinkat pedig azzal segítjük, hogy például adunk részletfizetési lehetőséget. Úgy látom, a szolgáltatásunkra komoly igény van, júliusban például hétszázan voltak, akik a Guns N’ Roses koncertjére több mint 50 ezer forintot is kifizettek, de akadt, aki nyolcvanat is, mert kiemelt, színpad elé szóló jegyet kért.
Így azt mondhatom, én nem tapasztalom a vállalkozásokat érintő válság nyomait. Lehet, hogy mi nyúltunk bele jó szegmensbe, vagy mi mozgunk olyan piacon, de nekünk nincs okunk panaszra.
- Most mi a legnehezebb a koncertutak szervezésében? Van-e visszatérő probléma?
- A legnehezebb annak a megtippelése, hogy mekkora lesz az igény az adott bulira. Mi rendszerint lefoglalunk egy-egy keretszámot egy adott koncertre, azt értékesítjük. Ezért fordulhat elő olyan helyzet, hogy az előbb említett HIM-koncertre nem lehet jegyet kapni a jegyértékesítő portálokon, nálunk viszont még elérhetők.
Van, amikor alábecsüljük, van, amikor túlbecsüljük az igényeket. Előfordul, hogy kétszáz emberre számítunk, de már négy nap után elfogynak a jegyek, mert alábecsültük a saját közönségünk érdeklődését. Van, amikor még az utazás előtti napokban is lehet nálunk jegyeket kapni, mert elszámoljuk magunkat.
Még most tanulgatjuk ezeket a dolgokat, nekünk ez a harmadik olyan évünk, amikor koncertutazásokat szervezünk.
Nem tizenéves cégről van szó, még zsenge vállalkozás a miénk.
- Három év távlatából mi az, amit másképp csinálnátok, ha elölről kezdhetnétek?
- Hobbinak indult ez az egész, első körben az volt a célunk, hogy a saját baráti körünket koncertre vigyük, és ebből nőtte ki magát a vállalkozás. Talán azt mondanám, ha három évvel ezelőtt tudtam volna, hogy ez a vállalkozás ennyire sikeres lesz, nem ilyen félve kezdtem volna hozzá, és nem kis lépésenként építettem volna fel.
A Todi koncertutazásokba úgy vágtam bele, hogy mellette még máshol dolgoztam. Délutánonként, estefelé, hobbiból kezdtük összerakni a honlapot, posztolgattunk a Facebookon. Ez két évig tartott. Szerencsére a munkahelyemen ezt rugalmasan kezelték.
Ha három évvel ezelőtt azt mondta volna valaki, hogy hat-hétszáz embert tudunk eljuttatni egy-egy koncertre, nagyobb lendülettel fogok bele. Ennek ellenére azt mondom, így is elég nagy fejlődésen mentünk keresztül, és úgy látom, még adódnak további lehetőségek.
Ha üzenetet kellene megfogalmaznom korábbi önmagamnak, az így hangzana: Ne félj!
- Volt, aki őrültségnek tartotta a Todi koncertutazásokat a környezetedben? Akadt, aki megpróbált erről lebeszélni?
- Nem, mindenki azt mondta, hogy szuper ötlet. Sokan még hozzáteszik: „De kár, hogy nem én találtam ki!” Szerencsére a családom is támogató, és a baráti körben sem tapasztaltam irigységet, inkább a szurkolást éreztem, és az elismerést, hogy látványosan fejlődünk. Ez utóbbi a Facebook-oldalunkon is nyomon követhető.
- Mivel telik egy napod?
- Ha egy szóval kellene válaszolnom, akkor csak azt mondanám: marketinggel. Cikkeket írunk, hírleveleket szerkesztünk, posztokat szövegezünk, kampányokat rakunk össze. Azt azért el kell mondanom, hogy nem olyan könnyű elérni a célközönséget, mert igen szűk rétegről van szó. Mondjuk van az országban nyolcezer ember, aki egy-egy zenekart kedvel. Őket pedig tudatos munkával kell elérni.
Ez egy tanulási folyamat, nem csak a marketinget kell megtanulni, hanem bele kellett jönni a cégvezetésbe, számlázásba. Főállásban csak ketten visszük a Todit, és van mellettünk még egy egyetemista munkatárs, aki besegít.
Hogy pörögjön a vállalkozás, minden olyan munkát, amit csak lehet, automatizálunk. Az a vesszőparipám, hogy amit a gép el tud végezni, azt ne az ember végezze el: például a számlát ne kézzel töltögessük minden alkalommal, ha van olyan szoftver, ami ezt elvégzi helyettünk. De ez csak egy példa a sok közül…
Amikor koncertbejelentés van, akkor kezdődik az őrült telefonálás, hogy jegykontingenst szerezzünk, frissítjük a honlapot az új utazással. Amikor pedig közeledik az utazás időpontja akkor főleg az ügyfélszolgálat pörög fel.
Igyekszünk mindenről tájékoztatni az utasokat, például az indulás pontos helyéről és idejéről. Ha valaki egy információt nem kap meg, elküldjük újra. Ezek teljesen átlagos ügyfélszolgálati problémák.
- Láttam néhány negatív értékelést a Facebook-oldalon, amikor valakinek valami nem tetszett, és ezt keresetlen szavakkal leírta, vagy alacsony pontot adott nektek. Ezek a bejegyzések nem törik le a lelkesedést?
- Ha ránézek ugyanarra a felületre, egyrészt azt látom, hogy bitang jó, 4,6 az értékelésünk. Másrészt arányait tekintve lényegesen több a pozitív megnyilvánulás. Egyébként az észrevételek is korrekt módon vannak megfogalmazva. Az utasainkra is jellemző ez a korrektség. Őszintén elmondják, ha valami nem működött megfelelően, például nem ment a buszban a légkondi, vagy nem volt kényelmes az ülés. Így mi is tudjuk, milyen problémát kell megoldani. A példánál maradva, legközelebbre szerzünk egy még jobb buszt.
A Facebook csillagokkal történő értékeléséhez még annyit, hogy az egycsillagos értékeléseket nem a saját kedvünk elrontására használjuk fel, hanem inkább tanulunk belőle, és fejlesztünk. Hiszen a negatív véleményeket sem véletlenül írták meg: mi is hibázunk, ha az alvállalkozónk hibázik, azt is nekünk kell felvállalnunk. Igyekszünk ezeken javítani, de tudni kell, hogy ilyen mindig lesz, mert sajnos az is előfordul, hogy akad, akinek a legjobb sem jó. Viszont olyan is történik, hogy mi látjuk a problémákat, ám az utasunk mégis maximális pontot ad. Amiért ő jött, azt megkapta, és nem tapasztalt semmi kivetnivalót.
- A résztvevőktől rendszerint milyen visszajelzéseket kaptok?
- Éppen azért, mert pici cég vagyunk, nekünk nagyon fontos minden visszajelzés, ezekből fejlődünk.
Már az utazás során megkérdezzük a véleményüket az útról és a koncertről,
ez a Mosoly Kártya intézménye. Ott írják meg a véleményüket a legnyersebben, mert nem kérünk nevet hozzá. Mi a véleményed rólunk? Hogyan tennéd jobbá a szolgáltatást? Milyen koncertre mennél el? Itt kerek perec elmondják, hogy zörög a busz, véleményt mondanak az utaskísérő munkájáról, mindenről. Mivel friss az élmény, az út során kitöltött kérdőív a legőszintébb, abból tudunk legjobban dolgozni, és azt látjuk, hogy száz emberből hatvan kitölti.
Másnap, miután hazaértünk, küldünk az utasoknak egy e-mailt, ami egy 1-10-ig tartó skálán történő pontozásos kontrolling, és az utaskísérőre, a tájékoztatásra, a hangulatra, a buszra, a buszsofőrre terjed ki. Ezen kívül egy szöveges box is a rendelkezésükre áll, ahol kiönthetik a lelküket. Ezekre az e-mailekre is sokan válaszolnak, és itt is őszinte reakciókat kapunk. De, mivel ez az értékelés már két nap múlva történik, a válaszadók nem térnek ki olyan problémákra, amelyeket a buszon még megemlítettek, inkább az összkép alapján értékelnek: milyen volt a koncert, az utazás hangulata, stb.
Végül a harmadik körben Facebookon is reagálnak a programra. Itt már látszik, hogy tudják, másoknak is írnak, az ismerőseik is látják a hozzászólást, úgyhogy itt egészen másképp fogalmaznak, lényegében azonban nem változik az üzenetük.
Bőven kapunk tehát visszajelzést, és ezek miatt tudunk így fejlődni.
Eljön mondjuk ötszáz ember egy koncertutazásra, abból háromszáz ad véleményt, amiből nagyjából száz igazán értékelhető, vagyis nemcsak azt mondja, hogy jó volt, hanem érdemben ír valamit. Ez lényeges, mert attól, hogy valaki tíz pontos értékelést ad, írhat olyat is, amire nem is gondoltunk addig. Száz véleményből pedig már nagyon sok hasznos információt lehet összegyűjteni, ezekből többet már meg is valósítottunk.
- Milyen irányban fejlődhet tovább a Todi koncertutazások a maga műfajában? Mi a jövő?
- Rengeteg még a bővülési lehetőség ezen a területen. Mondok egy konkrét példát: a szeptemberi ausztriai Rolling Stones-koncertre körülbelül háromszázötvenen utaztunk, a szlovén partnerünkkel pedig ugyanerre a koncertre háromezren jöttek. Ha azt számoljuk, hogy Szlovénia lakossága 2 millió a mi csaknem 10 milliós lakosságunkhoz képest, akkor az arányokat alapul véve azt kapjuk, hogy akár tizenötezren is lehettünk volna. Igaz, hogy Szlovénia gazdaságilag erősebb nálunk, de a horvát partnerünk is ötszáz koncertezőt vitt ki.
Az ő előnyük persze az, hogy 10-15 éve csinálják ugyanezt, amit mi, és lehet, hogy a marketinggel sem kell foglalkozniuk, mert aki a koncertezést szereti, őket követi. Nekünk még nagy erőfeszítéseket kell tennünk, hogy elérjük azokat, akik egy adott zenekart szeretnek. Egy példát erre is tudok erre mondani.
Egymást követő években szerveztek két AC/DC-koncertet Ausztriában; mind a kettőre kiutaztunk, az elsőre 180-an, a másodikra pedig több mint 400-an.
Egy év alatt ekkora volt a fejlődés!
Ami az egész érdekessége, hogy marketingre a második útnál sem költöttünk többet,
mert aki eljött az előző évben, azok nagy része eljött a következőben is, nekik már csak egy e-mailt kellett küldeni. És eljöttek azok a Facebook-rajongóink is, akik az első koncertről lemaradtak.
Ha elértük a csúcsot, akkor beszélünk arról, hogy hogyan tovább.
- Ötletek azért már most vannak?
- Szeretnék repülős utakat is, például van egy nagyon jó arizonai fesztivál, arra is szeretnék kimenni 8-10 emberrel egy hétre. Emellett szeretnék ottalvós koncertezést egy kis városnézéssel, például olyan helyekre, mint Prága, ahol sörözéssel is összeköthetjük a programot. Ehhez hasonló terveink vannak. Már csak megvalósításra várnak.
Balogh Levente és Keserű Balázs, Az álommeló 1. évadának győztese. Fotó: RTL
Fotó: Ujvári Sándor