5 év papi szolgálat után új szakmát tanult ki: ma IT-szakemberként dolgozik
Ádám gyerekként űrhajós vagy mozdonyvezető szeretett volna lenni – ahogy sok más gyerek is - mindig vonzotta a dolgok technikai oldala. Emellett azonban hatalmas tenni akarás is élt benne. Szeretett volna segíteni az embereknek, hogy rátaláljanak valamire, ami fontos az életükben - akár a vallás vonalán, ami közelebb vezeti őket ahhoz, hogy megoldhassák problémáikat. „Úgy láttam a saját életemben is, hogy fontos, hogy az embernek legyen hite, vallása és úgy gondoltam, ez másoknak is fontos lesz az életükben, de lehet, még nem is tudnak róla és ezért kellenek olyanok, akik rávilágítanak erre.”
VIDEÓ: Nézd meg Ádámmal készült videónkat
Esküvő, temetés, hittanóra
A gimnázium után elvégezte a Hittudományi Egyetemet, hét évet töltött az egyházi tanok tanulmányozásával, és eldöntötte, hogy a papi szolgálatot választja: „Amikor felszenteltek nem gondolkoztam azon, hogy mondjuk öt év múlva valami mást csinálnék.”
Ádám öt évig dolgozott papként. Miséket celebrált, jegyes foglalkozásokat tartott házasulandóknak, majd levezette az esküvői szertartást, vagy éppen temetéseken mondott búcsúztatókat, gyóntatott és diákokat is tanított. Sok pozitív visszajelzést kapott, sikerült felnőtt vagy akár gimnazista csoportokat közösségébe vonnia és foglalkoznia azokkal a kérdésekkel, amik nekik számítottak. Úgy érezte, megkönnyíthette mások életét
Munkanapjai változatosak voltak, nem volt két egyforma, bár volt bizonyos rendszer benne. "Teljesen különbözően alakult, hogy épp milyen szertartás után milyen másik következett. Nehezemre esett, hogy akár öt perc alatt átálljak: igen, eddig szomorúak voltunk egy temetésen, mert volt miért szomorúnak lennünk, de aztán meg örülnünk kell, mert két fiatal épp összeköti az életét." Emellett arra is vágyott, hogy kipróbálja magát egy igazi napi 8 órás állásban, ahol kötöttebbek a keretek, de több a szabadideje.
Teológia után programozói iskola
„Annak a felismerése döbbentett rá a váltásra, hogy nem feltétlen arrafelé tart a pályám, amerre szeretném, amerre másoknak és magamnak javamra válik.”
Végül azt választotta, hogy IT területen próbálja ki magát. Az előkészületek nagy tervezést igényeltek, jó egy évbe telt, amíg megtalálta, hogy mihez vannak adottságai, mi az a munka, ami nemcsak hogy neki való, de amire évek múlva is szükség lesz. Rengeteget olvasott, ez segített neki abban, hogy reális képet kapjon a világról. Az egyik könyvben például arról talált okfejtéseket, hogy milyen munkák szűnnek meg 20-30 év múlva a világban és mik lehetnek azok, amik ma még nem is léteznek. A programozói végzettség nyerőnek tűnt, ezért is szánta rá magát, hogy ezen a területen fejleszti tovább magát.
Fotó: www.thephoton.hu
Fontos szempont volt azonban, hogy ne kelljen hosszú időre kiesnie a munkából, ezért olyan, úgy nevezett bootcamp iskolát választott, ahol néhány hónap alatt, rendkívül intenzív képzésen sajátíthatta el az alapokat.
„Ha a teológiai főiskolával akarom összehasonlítani, akkor ez homlokegyenest más volt. A főiskola egy zárt rendszerű, megfontoltan haladó képzés, ahol sok ideje van az embernek, hogy ülepedjen benne a tudás, hogy átszűrje magán és tanuljon, ez pedig pont az ellenkezője volt. Reggel 9-től 5-ig tartott naponta a képzés, ami inkább gyakorlati volt, és utána este még otthon 2-3 órát olvasgattunk, bemutató videókat néztünk át, másnap reggel összefoglaltuk, átbeszéltük az előző esti feladatokat, majd ugrottunk is a gyakorlati részekre.”
A képzésre anyagiakban is rá kellett készülnie, hiszen az ideje nagyrészét elvitte, a hétvégéket érthető módon inkább pihenéssel szerette volna tölteni, így nem számolhatott azzal, hogy az iskola mellett még plusz bevételre tehet szert. Ádám mégis úgy érzi, jó döntést hozott, amikor újra az iskolapadba ült, még ha anyagilag megterhelőbb is volt ez az időszak - azzal, hogy ezt a nehézséget bevállalta, a jövőjét alapozta meg, ezért egyfajta befektetésként tekinthet rá.
„Megtörténhet, hogy azt érezzük, a munkánk már nem nyújt elég motivációt ahhoz, hogy reggelente örömmel induljunk dolgozni. Ádám története azt igazolja, hogy akár valami merőben másban is rátalálhatunk újra önmagunkra, nincs lehetetlen lépés. Ahogy Ádám is említette, a váltás azonban nem történet egyik napról a másikra: fontos, hogy jól körüljárjuk a lehetőségeinket és ahhoz, hogy a döntésünk ne csak bátor, de megalapozott is legyen, érdemes pénzügyi tervet is készíteni. Ha az első nagy lépés megtétele anyagi befektetéssel is jár, hatékony segítséget jelenthet a személyi kölcsön*, amelyet ma már akár néhány órán belül akár az otthonunkból, online is igényelhetünk. A felmerülő kérdések megválaszolásában pedig az ügyintézőink készségesen segítenek” – mondja Györkei Krisztián, az OTP Bank fogyasztási hitelek termékfejlesztési vezetője.
*THM mértéke: 8,4 - 24,7 %
Az akciós időszak 2019. december 16-tól visszavonásig, de legkésőbb 2020. január 12-ig tart.
Fotó: www.thephoton.hu
„Olyan releváns tudást kaptam, amivel tudok kezdeni valamit a munkaerőpiacon. Fontos az is, hogy emberi szempontból fontos eszköztárat sikerült felépítenem, aminek már most látom a hasznát, így abszolút úgy érzem, hogy megérte energiát befektetni abba, hogy a szokásaimon változtassak. Azt látom, hogy nem volt hiába a befektetett idő, energia és pénz.”
Megtapasztalta, hogy nincs lehetetlen
Jelenleg napi nyolc órában dolgozik, reggel általában megbeszéléssel kezdenek a munkahelyén, majd belevetik magukat a feladatokba és szépen lassan haladnak a termék tesztelésével napról-napra.
„Amikor elvégeztem ezt a gyorstalpaló képzést, a fejlesztői tanfolyamot, akkor úgy voltam vele, hogy szeretnék valami produktívat végezni, valamit alkotni. A tesztelésről pont azt gondoltam előzetesen, hogy nem elég produktív, mert nem hozok létre vele semmit.
Aztán megtalált ez a munkakör és rájöttem, hogy mennyire fontos ez a részfeladat is. Most nem az vagyok, akinek megmondják, hogy rosszul csináltál valamit, hanem ezúttal én vagyok az, aki megmondja a másiknak, hogy ez nem feltétlen úgy néz ki, ahogy elvártuk vagy kellett volna. Így együtt dolgozva, a fejlesztők és a tesztelők tudják igazán sikerre vinni azt a terméket, amin dolgozunk."
Ha arról kérdezzük, mit tanácsol azoknak, akik hozzá hasonlóan azon gondolkoznak, hogy újratervezzék életüket azt üzeni: „Hinni kell magunkban és a képességeinkben. Nekem ez borzasztó sokat számított abban, hogy lássam, igenis van lehetőségem. Vagy ha nincs is, képes vagyok rá, hogy kiépítsem a lehetőségem, hogy váltsak, hogy valamit másképp csináljak.”
Egyébként bár most nagyon jól érzi magát jelenlegi hivatásában, nem tartja kizártnak, hogy idővel ismét váltson. Tapasztalata most már van benne, hogy a még lehetetlennek gondolt váltásokat is meg lehet lépni.
