Mit adhat egy 66 ezer forintos pálinka? Mélyen meghajoltunk előtte
15 éves lett az Agárdi pálinka, és úgy ünnepelték magukat, ahogy minden nemes ital érdemelné.
A Belvárosi Piac éjszakai üzemmódra kacsolt a kedvükért, és jó borokkal, fenségese falatokkal volt megtámogatva a 10 pontos élmény.
Ha hiszitek, ha nem, amikor ezeket a giccses szavakat használom, semmi költői túlzásra nem vetemedtem. Van úgy, hogy egy születésnapon minden klappol.
Ehhez persze mindenekelőtt egy olyan csapat kell, ami az Agárdi név mögött van. Ezek a kemény munkával márkát építő emberek olyan alázattal és szeretettel beszélnek a termékükről, hogy már az első korty előtt kíváncsivá tesznek.
Egy álmuk vált valóra azzal, hogy a kiskocsmában felreppenő „csináljunk valami betyáros pálinkát” felkiáltások után jó pár évvel, egy színpadon állhatnak, és magukat ünnepelhetik. És könnyes a szem, és elakadnak a szavak. Ahogy kell. Nincs ezzel semmi gond.
És közhely vagy sem, érezni azt minden szavukból, hogy pontosan tudják honnan jöttek, és hűek maradnak az alapelvekhez. Jót kell csinálni, jól. Üzlet, de nincs izzadtságszaga. Piros vilmos illata sokkal inkább.
Ez a körtés vadállat volt ugyanis az első amit ízlelgetni kezdtünk, és a tartalékba bekészített kísérő almalét is bátran toltam el magamtól.
Én egy lányos lány vagyok, főleg ha égetett szeszről van szó. Nem tolok whiskyt jéggel, meg vodkát magában. Nekem az ital legyen finom.
Béna? Amatőr? Lehet. De lám, amikor olyan egy pálinka, hogy élmény a számban tartani, akkor igazat adok magamnak. Ilyenkor én sem vagyok cukorból.
És ami jó, az jó. Ott voltak a kedvenc borok, ott volt a nyers pezsgő, de minden csak ügyes körítés. És lecsúszik még kettő, meg három, és nem érzem, hogy vége lenne a világnak.
Eszünk mellé a kezeitmegcsókolnámaszakácsnakolyanjó töltött káposztát, meg lecsókolbászt. Nem tintahalat meg kagylót. Nyakkendőben, villódzó fények között törli le mindenki a szája széléről a paprikás-zsíros bajuszt. Fehér kenyérrel!
Színpadi show, torta, mindenféle hangulatfokozó elem, de még mindig az a körtés csoda a legjobb dolog itt.
És akkor jön a limitált, 66.000 forintos borseprőpárlat, mi pedig előre húzzuk a szánkat. Mert nyilván nem lesz az akkora szám, mert nyilván csak a menőség miatt kell ezzel kijönni.
Aha. Kapunk egy kóstolót, és elhallgatunk.
Nem mondom, hogy a nagypapád főzete rossz, nem mondom, hogy megváltozik a világ ettől, de esküszöm, én ilyenkor büszke tudok lenni. Magyar, top minőség, érték.
Akinek az alkohol nem, vagy nem csak egy bulikellék, aki meglátja a finomságokat egy teletöltött pohárban, annak kívánom, hogy belekóstolhasson.
És kívánom, hogy az Agárdi pálinkának soha ne legyen szüksége semmilyen cselre vagy marketingfogásra ahhoz, hogy becsüljék és szeressék az emberek. Csak legyen ilyen jó, amilyen. Ti meg kóstoljátok meg, és úgyis érezni fogjátok.
