Leteszteltük a Komáromi kisleányt, az ország tortáját
Ma, stílusosan augusztus 20-án bevetettük magunkat az egyik olyan cukrászdába, ahol meg lehet kóstolni a 2018-as "Ország tortáját", amely idén a "Komáromi kisleány" fantázianevet viseli.
A torta igencsak szélsőséges indulatokat keltett az elmúlt hetekben a sajtóban. A Four Seasons mestercukrásza kezdte a sort, akinek a bejegyzése már eltűnt a Facebookról, viszont felkavarta az állóvizet, miszerint az idei torta nem volt nyerő választás.
Másutt "karácsonyi" ízű vacaknak olvasom a jellemzését, míg egy két nappal ezelőtti cikk címében az áll: "Úgy szerettük volna, ha jobban sikerül az ország tortája".
Megszületett bennem a kötelező kiváncsiság,
tényleg ennyire gáz ez a torta, vagy csupán fel lett fújva egy lufi ismételten.
mézes-diós piskóta
vaníliás-fehércsokoládés mascarpone mousse
vilmoskörte likőrös étcsokoládé
fahéjas-diós roppanós réteg
citromos-gyömbéres körtekompót
Igazi ízkavalkád és tényleg nem épp nyári ízek, de ha úgy vesszük, egy egész évre választunk ország tortáját, miért is kéne, hogy nyári legyen?
Én olyan ember vagyok, aki nagyon nem szereti keverni az ízeket. Képes vagyok a mexikói salátából is külön csipegetni a répát, a borsót és a kukoricát, mert "együtt nem finom". De ha az édességeknél tartunk, például a francia krémest is úgy eszem, hogy eltüntetem a leveles tésztalapokat, majd megeszem a vaníliapudingot, a tejszínhabot és a legvégén a felső, roppanós réteget.
Ennek megfelelően és hála a korábbi, negatív cikkek kapcsán bennem is megszületett ellenérzésnek, kicsit vonakodva kértem ki a cukrászdában pont ezt a tortát.
Erőt vettem magamon, és egyszerre húztam le egy csíkot a tortából úgy, hogy abban minden ízréteg benne volt. Ott gyülekezett a villámon.
Az első reakció, ami ezek után elhagyta a számat az volt, ez a torta bizony izgalmas. Valami olyan harmónia van az ízek között, ami ténylegesen meglepő és abszolút új.
A velem együtt lévő férfi családtagom azt mondta: hű, ez jobb, mint gondoltam, míg a velem lévő kiskorú fiúcska annyit mondott a tortáról: finom. Ő még abban az életkorban van, hogy neki még minden finom, ami nem spenót, de azért lehet adni a véleményére.
Ezek után külön vettem a rétegeket, és úgy kóstoltam végig őket. A mézes-diós alsó réteg elronthatatlan, ettünk már hasonlót, szuper dolog, hogy nem az a hagyományos piskóta. A vaníliás réteget az egész torta gyenge láncszemének érzem, lehet, hogy egyszer kipróbálnám, milyen, ha ugyanezt a réteget csokoládéból készítik el.
A körtés zselére egy bizonyos újságcikk alatt valaki megjegyezte: olyan, mint egy darab kovászos uborka beledugva a tortába. A körtés zselé volt az, amely lágyított az ízeken, beletett egy kis fanyar, gyümölcsös élményt, ami nagyon is kell ebben a tortában.
A fahéjas-diós réteg adta a leginkább az egyediséget a tortában.
Amikor együtt ettem a többi ízzel, akkor nem érződött, mennyire markáns. Külön fogyasztva szinte megtapsoltam a fahéj jelenlétét.
A felső, étcsokoládés réteg a vilmoskörtével lett lágyítva, olyan sort képezvén a tortának, amely - szerintem - nem osztott, nem szorzott az élményen.
Összességében én, mint egy teljesen laikus fogyasztó, aki semmit nem ért a tortákhoz, nem tudja szakmai szemmel nézni és megítélni ezt a szakmát, azt kell mondjam,
egy 10 pontos skálán 8 pontot megérdemel ez a torta.
Ahol én kóstoltam, ott egy szelet 600 forintba került.