Degeszre ettük magunkat a város legkiadósabb sörvacsoráján
Nem tudom, hogy manapság mennyire dívik nőként sörözni, de én nem az a fajta vagyok. Az „egyszerűbb modellek” ízét nem szeretem, nem áll jól a kezemben a korsó, és valahogy a hangulat sem igazán csúszik.
De van mellettem egy férfi, akivel nap mint nap kompromisszumos megoldásokat igyekszem kötni, szóval gondoltam egy merészet, és beneveztem magunkat egy sörvacsorára.
Majd én kérek egy pohár vizet, átcsúsztatom hozzá a részemet, és elleszek a harapnivalókkal. Így hangzott a terv, és igazán meg is lepett, de nem így lett.
Történt ugyanis, hogy fél órával előbb érkeztünk, így a Dunaparti Matróz Kocsma előtt még volt időnk beugrani a Belga Sörök Házába is, és szerencsére már itt váratlan finomságokra találtam. Miközben Peti az ütősebb cuccok között keresgélt, én begyűjtöttem vagy négy gyümölcsös verziót a kosaramba. Mert azért
sör ide vagy oda, a banános, a barackos és a mangós italcsodát igenis szeretni akartam, és tudtam, hogy fogom is.
A sok színes belga üvegtől olyannyira izgalomba jöttem, hogy az étterembe érve még a menüsor előtt rendeltem egy meggyes Deliriumot, és meggyőztem magam, hogy igenis engedek majd az unszolásnak, és élvezni fogom a többi csemegét is.
Az este főszereplőjével, a La Trappe apátsági sörével szerencsém volt, mert ha nem is kezdtem oltári nagy vedelésbe, egy-egy pohár észrevétlenül is lecsúszott, az ételekben meg egyenesen imádnivaló volt.
Nem térnék ki a teljes menüre, mert az alkalom úgyis egyszeri és megismételhetetlen volt, és ha részt vesztek egy ilyen sörvacsorán, minden alkalommal más sört kóstolhattok. De azért van, amit ki kell emelnem, csak hogy érezzétek, mit tud a séf és a konyha.
Először is,
a sörrel rendkívül sok fogást lehet készíteni, és a levestől a desszertig hasznos és fontos összetevő lehet,
de kell vele melózni rendesen, hogy igazán megtalálja a helyét. Van, ahol csak éppen hogy kisejlik, máshol a karaktere arcon csap és aláz, ahogy azt kell.
Én ezen az estén az endívia-krémlevesbe szerettem bele a legjobban. Ebből a salátaféléből levest főzni amúgy is merész és bevállalós ötlet, de itt olyan összhang volt, hogy térdre rogytam előtte. És akarom újra!
És a halat, és a sertést, és még a csokis pohárdesszertet is! Tök jó, hogy volt sajttál a végén, mert különben éhen maradtunk volna. A fenéket!
Az adagok nem elégségesek, megfelelőek, kiadósak, hanem brutálisak és óriásiak. Ha mindent belapátolsz, és az összes sört ráiszod... hát lelked rajta... mi nehezen számoltunk el a sajátunkkal.
Én tényleg nem szeretem a sört. Csak a férfimat szeretem, aki szereti. Na jó, meg egy kicsit a gyümölcsöseket. Meg talán azokat, amiknek lágyabb ízük van. Meg esetleg, ha főznek vele, mondjuk így.
Szóval lehet, hogy nem szeretem a sört, de ha ti is így nem szeretitek, ahogy én, akkor a Dunaparti Matróz Kocsmát bírni fogjátok. Ha meg tényleg szeretitek a sört...
Az elején említettem, hogy kezdésnek lecsúszott egy meggyes Delirium. Na most szerdán éppenséggel a Delirium sörvacsora lesz a következő, amit mondanom sem kell, hogy milyen nagyon ajánlok.
Vendégelőadó: Patrick Van Leijsen a Delirium söröket készítő Huyghe sörfőzdéből!
A menüsor és a felszolgát italok ára: 8.990 Ft/fő.
Aztalfoglalás: (1) 212 38 17
Időpont, helyszín: 2017.04.12. 19:00, Dunaparti Matróz Kocsma (1011 Bp., Halász utca 1.)
A programon való részvételhez előzetes foglalás szükséges!
Minden sörre és tudásra szomjazó, és jobbnál jobb, Delirium sörökkel készült ételkülönlegességekre éhes sörbarátot sok szeretettel várunk!
Ha bevállaltok egy ilyen vacsorát, előtte ti is tegyetek egy kis kitérőt a Belga Sörök Házába, hogy legyen otthon is mit kóstolni, vagy járjatok feléjük kifejezetten csak a nedűk miatt.
És figyeljétek őket több fronton is online, mert nemsokára Belga Sörfesztivál is lesz a Bálnában!
Oldalak, ahonnan a sokféle sörös eseményről és újdonságról értesülhettek:
