Kipróbáltuk az új, IGAZI kínai éttermet az Oktogonnál
Mit tudunk mi magyarok a kínai konyháról? Hát, nem túl sokat. Amilyen büfékkel a hétköznapokban találkozunk, ott nagyjából a NAGY és az OLCSÓ szavakon van a hangsúly. Na meg a kicsit csípősön... És még ezekből az ételekből is átjön, hogy lehetne ezt szeretni, csak mehetne bele kevesebb olaj meg szója, és az ízeket sem ártana izgalmasabbra venni.
Ha jó kínait akartál eddig, biztos, hogy jártál már Wang Mesternél (minimum tervezted). Ő a kínai konyha magyarországi nagykövete, vagy valami nagyon hasonló. A mosolygós, tetovált forma, aki végtelenül szimpatikus, és még képernyőn keresztül is hiteles. Ezt gondolod az ételei megkóstolása előtt, és ebben maradsz azután is, ha egyszer jól belaktál nála.
Már egy ideje benne volt a levegőben, hogy a Vámház körútnál street food, vagy ha úgy jobban tetszik, bisztró jellegű éttermet nyit, de végül az Oktogonnál előbb készült el az új szentély. Szerintem ennek is sokan örülni fognak, hiszen remek hely az.


A Biang Bisztró ugyan csak tegnap nyitott meg hivatalosan, de már nagyjából egy hete dübörgött benne a soft opening. Szerencsére mi is beférkőztünk a tesztcsapatba, és az elsők között kóstolhattuk meg Wang újdonságait, mert ez bizony nem a Gizella utcai étterem mása. Vannak persze hasonló ízek, és az ikonikus házi tészta ide is beszivárgott (nem is akárhogyan), de meglepetés is bőven akad a menüben.
Kezdjük ott, hogy az egész hely aprócska, és sokkal kevesebb kínai motívumot gyömöszöltek bele. Tényleg egy laza, street food-os üzletnek tűnik. Szerintem kifejezetten jó hangulata van.
Aztán, ha az étlap a kezünkbe kerül, még egy oldalról megerősítést nyer, hogy itt más a koncepció. Kicsit visszafogottabb, kicsit letisztultabb. Remélhetőleg ez a kínálat tényleg alkalmas lesz rá, hogy akár egy pörgős ebédet is be lehessen itt tolni.
Azért a házi tészta az kell, igaz? Azon kívül, hogy tényleg sok fogás alapja, még vendégcsalogató szerepet is kapott: konkrétan az utcára néző ablakban szeleteli egy kínai séfnek öltöztetett robot.
Ezt hiába is próbálnám elmagyarázni jobban, nem lehet. Úgyhogy inkább mutatom, és ha arra jártok, bámuljátok meg. Őrület!



A roboton kívül azért még jó páran dolgoznak a konyhán, és értik a dolgukat, mert telt ház idején is nagy odafigyeléssel készült, friss, forró, patent fogások jöttek ki egymás után.
Petinek a rizsbundás rákos-sertés golyó jött be az előételek közül, én pedig a sült baoziért megyek majd vissza. Imádom ezeket a gőzölt, majd lepirított töltött gombóckákat, és ahol csak lehet, rendelek belőlük, de sajnos milliószor csalódtam már. A tészta csak kevés esetben igazán jó, és sok helyen annyira minimális töltelékkel készül, hogy szósz nélkül bele is lehetne fulladni... de itt tökéletes a harmónia! 1380 forintért 4 db érkezik. Szerintem kisebb étkűek már ezzel jól is laknak.
Főételnek mi tésztát és tésztát választottunk. A csirkés „sült tészta” (1680 Ft) hasonlított a klasszikus ázsiai ételek hangulatára (csak sokkal jobb minőségben), de a simán „tészta” néven sorakozó fogások inkább levesnek minősülnek, vagy hát valami egytálételnek, sok lével. Ebből a párolt marhahúsos 1880 forintba fájna... de ennyiért nem fáj.
Mindegyik ízletes és izgalmas volt, és így előétellel együtt szinte már teljesíthetetlen küldetésnek bizonyultak. Azért aki nem szereti a csípőset, jól fontolja meg a választását!
Wang Mester még belénk erőltetett egy sült, szezámmaggal töltött golyós desszertet is, de akármilyen finom is volt, ezen a ponton már komolyan szenvedtünk. Ha akarod sem tudod itt kienni magad a vagyonodból, mert nagyon kiadós az összes étel.



Az ételek némiképp olcsóbbnak mondhatóak, mint a Gizella utcai étteremben, vagy talán inkább az a kulcs, hogy úgy vannak összeválogatva, hogy ezen az áron lehessen kínálni őket.
Az első héten tuti, hogy nagy lesz még a nyüzsi, viszont szerintem így esélyes, hogy a Mester is bent rohangál még, úgyhogy én azt mondom, hogy ezzel a szenzációval kivételesen ne várjatok. Lepróbált, mégis új ételek, minőségi alapanyagokból, barátságos árakon, kellemes környezetben, a Teréz körút 20-ban.
Szeretném azt hinni, hogy ez az igazi kínai street food!

