Bamba Marha 2.0: csúcsburgerekkel támad a Burgerpápa újabb helye
Mondhatni évente járok a Bamba Marhába. Egyrészt azért, mert ekkor nyitotta első üzletét Jancsa Jani alias Burgerpápa, másrészt pedig, mert azóta nem voltam itthon. Most, hogy már burgerhiánytól tikkelt a szemem, gondoltam felkeresem a Bambát az Oktogonon, de ő előbb inkább nyitott gyorsan egy másikat is a Bazilikánál (sőt már lassan a harmadik is nyílik a Deákon).
Tehát egy újabb atom lokációt sikerült találni ott az Október 6. utcában, ahol nem lesz probléma a beesőkkel. Az enteriőr-dizájn dettó ugyanaz, mint a másik helyen: igazi "egyél le pls" faasztalok, narancssárga falak, egy mocskosul nagy bambuló marha logó, látványkonyha és az elmaradhatatlan sárga fényforrások, amik ellehetetlenítik a fotózást. Ezért "velem nem b.sztok ki" alapon felpakoltam az összes létező vakumat is.
Az étlap némileg eltérő az oktogonitól, a basic burgerek után több új versenyző figyelget rajta. Ezeken kívül a nagy hangsúly a szószokra van irányítva, mert mártogatni a cuccost kötelező. Két gyereknek mentünk neki: Po' Boynak és Sloppy Joe-nak. Két olyan burger, ami az Oktogonon nem volt. Szárnysegédnek a két epik burgonyát hívatjuk, amiért már odavoltam egy éve is: a csónakot és a házi kukoricalisztest. Valamivel össze is kell barmolni magadat és az asztalt, tehát az összes létező szószra is rámentünk.
A Po' boy egy nagyon rafkós kis dög, ugyanis a jellegzetesen bambás, kívül morzsásra pirult, már-már ropogós, belül szép rózsaszín húspogácsán két rántott rák figyel, megküldve cajun majonézzel. A Bamba bucija rendre asszimilálódik az ujjainkkal, így amikor felkészülünk, hogy most kiharapjuk a szart is azokból a rákokból, az ujjainkat préseljük a zsemlébe és akaszthatjuk azokat az állkapcsokat. Ez kérem, a jó burgerzsemle első számú ismérve. A Sloppy Joe egy letisztultabb verziója a kortárs burgereknek. Coleslaw-alap és egy kis csavar a névadó raguval, plusz hagymakarika és gouda sajt. Azért letisztult, mert a hagymakakker már ott lapul egy ideje sok burgerben és a coleslaw is örök érvényű velejárója a burger-rendszerváltás óta, de ami jó, az jó, és ezzel a raguval galaxisokkal távolabb kerül a klisétől. Eközben a bokánkon folyik már a nagybetűs SZAFT, de hál' istennek minden asztalon nagy bunkó konyhai papírtörlők feszítenek, így a világon semmi probléma nem merül fel.
A burgonyák fogyasztgatását sem lehet kevésbé művelni, mint ha nem lenne holnap. A kukoricalisztes-házi már tavaly is kiverte nálam a biztosítékot, annyira össze van rakva, mert ugye össze van rakva. Melós. Hibátlanul ropogós kívül, belül meg szinte olvad a nachos-esszenciaflessel megáldott burgonyahús. Miközben mártogatod az öt szószba, és azok egymást überelik, könnyen még a burger előtt kivégzed. Szósz témában a chipotle-s ketchup döngölt földbe, de chipotle témában olyan elfogult vagyok, hogy ha bekennétek egy fogmosópoharat vele, azt is megenném. Ezen kívül a kókusz-chili majonéz és a ranch is adta az érzést, a többit pedig már nem volt erőm felfogni, mert jöttek az impulzusok rendesen a vacsora minden szegmenséből. Desszertnek kihagyhatatlan a Bamba zseton, ami elsőre legalább olyan abszurd, mint egy muskátlis szendvics, de higgyétek el, működik: baconbe tekert Oreo kisütve, juharsziruppal.
A Bamba brand nem a franchise törtetést választotta, hanem inkább új csillagokat alkot. Harmadik üzletük a Deákon nyit a napokban, ahol szintén új burger-variánsok készülnek majd, így mindenkinek lehet kedvenc Bambája.
