Vannak azok az esték, amikor bekajálsz otthon, majd elindulsz a városba iszogatni a haverokkal, és csak az a fontos, hogy milyen sör van, mennyi a bor, meg mi a zenéstáncos program.

Meg vannak azok az esték, amikor elmaradt a vacsi, és iszonyatosan örülsz ha a helyen nem csak sósmogyi van, vagy beülsz valahová egy tésztára, de annyira csábító a koktél, hogy iszogatás lesz belőle. Itt most az utóbbiakról lesz szó, azokról a csodás italozókról, ahol enni is öröm. Mert akad jó pár! Mi is csak a teljesség igénye nélkül válogatunk.

Impostor – Baotiful

Szereted az ázsiai konyhát? Ne adj' Isten nem Sopronival tolnád a tofut, hanem japán sörrel? Olvass hát tovább!

A Baotiful és a közvetlenül mellette lévő Impostor egy cég, a régi MTV-székház garázsából kialakítva. Egy kis Ázsia a Szabadság téren, brutális lazaságba oltva. Van hozzá koreai szakács, személyzet, aki nem utálja a munkáját, és két olyan tulajdonos, aki ember. Éhes ember, szomjas ember, és azt kínálja neked, amit ő is szívesen fogyaszt, amit ő imád, aminek ő a hangulatával maximálisan át van itatva.

Nem Deák téri Kakas, és nem is Kazinczy utca, de soha nem is akart az lenne. Talán úgy tűnhet, hogy szűk rétegnek szól, de jobban belegondolva ki ne távozna elégedetten, ha jó baoburget kap, vagy kinek baj az, ha fel lehet csapni a lábat az asztalra, vagy ha grillezni és grilleztetni lehet az udvaron, mintha a sajátod volna?

Vagy amúgy van pizza is kemencéből. Eszeveszett durva pizza!

Meg lehet úgy koktélozni is, hogy nem az ipszilonpohárral legyezés benne a lényeg.

Impostor

BAOTIFUL

Szabadság tér 17.

 

DiVino

Életemben először egy lángosra vetettem szemet itt. Kihozták a mellettem ülő vendégnek, és csorgott a nyálam, pedig nem is szeretem a lángost. Olyan kellemesen volt tálalva, hogy nem érzetem kivetnivalót abban, hogy egy bárban szolgálják fel ezt az ételt.

A DiVino sokak számára csak a remek borokról ismert, de ne féljetek harapnivalót kérni! A klasszikus sajt és sonkatál mellett komolyabb fogásokkal is találkozhattok. Lángos már nincs, de van helyette például garnéla, vagy tatár beefsteak, esetleg egy jó cézár saláta.

Amúgy a koncepció több mint üdítő, és sokkal több helyen kellene így „boroztatni”. Mert nem mindig és minden körülmények között célja az italozásnak a berúgás, de itt könnyű elcsábulni még egy, meg még egy, meg még egy pohár borra... és akkor viszont nem árt mellé egy hamburger.

(Más ételeket találtok a Gozsdus és másokat a Bazilikás DiVinoban, úgyhogy érkezés előtt tájékozódjatok a honlapon. Én itt, most, a bazilikás kínálatról áradoztam, pedig a poharat gyakrabban emelgetem a Gozsduban.)

DiVino

DiVino: Szent István tér 3.

DiVino Gozsdu: Király utca 13.

 

Spíler - Spíler Shanghai

A Spíler és a Spíler Shanghai klasszikus gozsdus, mulatós hely. Nekem, személy szerint borzasztóan hosszú idő kellett ahhoz, hogy felismerjem, itt mások bizony gyakorta vacsoráznak is, és csak idén jutottam el odáig, hogy a Shanghai felfrissült tavaszi/nyári étlapjába bele is kóstoljak.

Kár volt eddig várni! A ázsiai fúziós konyha jellegzetességeit jól hozza a hely, és a koktél az ételek mellé is remekül csúszik. Főleg a lenti, kissé eldugottabb, pincehelyiségben található bárban. A buja fények és duruzsoló zene ott abszolút betalál, és olyan, mintha nem is Budapest belvárosában lazulnál, hanem jóval keletebbre, egy lebujban (és ezt abszolút pozitívan tessék értelmezni).

A csirketekercs csípős, mogyorós szósszal nálam örök szerelem lett, ha pedig mellé egy May Li koktélt is guríthatok, akkor teljes az elégedettség. Na jó... lehet két May Li.

Ha valami még hihetetlen itt, az a személyzet kedvessége és gyorsasága. Szombat esti őrület közepette is mertünk kérdezni, és villámgyorsan cserélődtek előttünk a poharak, tálak.

Spíler

Király utca 13.

 

MALTeR BeerStro

A MALTeR nem az én helyem, de ettől még nagyon szimpatikus és abszolút pártolom. Nálam ez a férfiak birodalma.

Itt jó kézműves söröket lehet fogyasztani, és a keményebbek pár rakiát (szerb pálinka) is tolhatnak. A sörözés mellé pedig általában tényleg csak sósmogyi, chips vagy ropi van a kocsmákban, de MALTeRék nem véletlenül hívják magukat sörbisztrónak.

A Kispipa helyén nyitott Akácfa utcai egység olyan ételeket vonultat fel, amivel nem sok helyen találkozunk, ha sörözni indulunk. Táfelspitz, sztrapacska, tojásos galuska, lecsó, császárhús... Ezekre aztán lehet kérni a következő korsót, és nem félholtan fogsz a legközelebbi kétszázas pizzás ajtajában összeesni.

MALTeR BeerStro

Akácfa utca 38.

 

BB'z Bar & Grill

A BBz a legendás Kék macska helyén nyitott, és tartani is akarja a monarchiabeli ikonikus bordély lazaságát (annak sötét oldala nélkül). A fiatalok által üzemeltetett gigászi tér valóságos házibuli a nap bármely szakában, és az esti veretés mellett jól megfér az ebédmenü elfogyasztása utáni társasjáték parti, vagy a kora esti beerpongozás.

Az italok mellett kellemes az ételkínálat is, semmi fancy sallang, csak laza barfood, de korrekten elkészítve. A mexikói vonal és a vegán ételek is erősek a mezőnyben.

A hely mottója a "It's cool to bee nice", és ennek totálisan meg is felelnek. Ne lepődj meg, ha amikor belépsz, úgy köszönnek rád, mintha ezer éve ismernétek egymást.

BB'z Bar & Grill

Király utca 15.

 

+1 Csíki Sörplacc - Góbé Gurmé

Ez a remek erdélyi társaság se nem szórakozóhely, se nem étterem, de valahogy úgy érzem, hogy a nyárra tekintettel abszolút illik ide.

Mert ugye ha az időjárás kegyes velünk, istenien lehet a szabad ég alatt italozni és eszegetni. A Bálna és környéke szépen fejlődik, és már nem csak a rakpart szélére érdemes ülni üveg borra, de egy olyan helyet is jó szívvel be lehet foglalni, amilyen a Csíki Sörplaccé.

A Góbé Gurmé grill kolbászkái pedig tökéletesen illenek a képbe, de például a mics is remek, és egy bódéval arrébb a város legjobb kürtőskalácsa, a Vitéz Kürtős is falható.

Tegyetek velük egy próbát, ha lazább programra vágytok!

Csíki Sörplacc - Góbé Gurmé

Fővám tér 11-12.

Ha megkérdeznénk bármelyik honfitársunkat arról, hogy melyik a legbüdösebb magyar élelmiszer, szinte biztosan a Pálpusztai sajt vinné a pálmát. De vajon hányan vágnák rá ezt anélkül, hogy valaha szagolták volna? De jól ismerjük egyáltalán az egyik leghazaibb termékünket? És tényleg olyan büdös?

Biztos nem vagyok ezzel egyedül, de emiatt a rossz beidegződés miatt kerültem mindig a tejes pultok sarkában árválkodó pici fényes-kékes kockákat. Totálisan megértem, ha valaki a büdös sajtokat teszi az utolsó helyre a megkedvelni kívánt dolgok listáján, de ha egyszer belekóstolunk ebbe a világba, mindent megértünk. De mielőtt elkezdenék itt komolyabban ömlengeni a nagy sajtsztorizásban, nézzük meg miért is neveztem leghíresebb és legmagyarabbnak a Pálpusztait!

Tegyük hozzá. Vagyis végülis létezik egy ilyen nevű “farm” Pálmajor mellett Vas-megyében, de az égvilágon semmi köze a sajthoz. A Pálpusztait Heller Pál alkotta meg az 1890-es években cégénél, a budapesti Derby Sajt- és Vajtermelő Rt-falai közt. A Pálpuszta elnevezés Pál nevéből alakult ki a puszta szó hozzáadásával, hogy jobban csengjen (a Pál nevű sajt elég ergyán hangzik valljuk be). A rúzsflórával érlelt sajttal az volt a célja Hellernek, hogy kicsit lágyítsa a fajta sajátos, kegyetlenül karakteres jegyeit és közelebb hozza a legendás francia rúzsflórás sajtokat a magyarokhoz.

Nem véletlenül sajtszagú a lábszag

A rúzsflóra egyébként egy baktérium színtenyészet, amely obligát aerob, ami azért nő a sajt felületén, mert csak levegő mellett szaporodik. Enzimjei erőteljesen bontják a sajt fehérjéit, egészen az aminosavakig, a sajt zsírját pedig egészen a zsírsavakig. A pálpusztai sajt felületén, egy erősen fehérjebontó baktérium, a Brevibacterium linens tenyészet hozza létre a vörösesbarna nyálkás bevonatot. És ez a Brevibacterium linens bizony ugyanaz a baktérium, ami az emberi bőrön is található. Részben ennek is köze van az ember testszagának kialakulásához. Igen, hivatalosan is helytáll a sajtszagú láb kifejezés, amibe fordítva jobb nem belegondolni (olyan ez, mint az “egészséges vizeletnek húsleves szaga van...”)

A Tik Tokon már rég nem csak táncos és éneklős videók futnak. A humor, a művészetek és a gasztronómia is nagyon megy. És vannak olyan videók, amik akkora divathullámot indítanak el, hogy a Tik Tokon kívül is híressé válnak.

A legújabb trendet @feelgoodfoodie indította el ezzel a videóval:

@feelgoodfoodieBaked feta pasta with cherry tomatoes!! Recipe on blog • Inspired by @grilledcheesesocial ? #tiktokpartner #learontiktok #fetapasta #recipes

♬ original sound - Feel Good Foodie

A videó mostanra már 8.5 milliós megtekintésnél tart, és rengetegen elkészítették és megosztották a saját verziójukat is. De arra a kérdésre, hogy jogos-e a hype, mindenki csak a kóstolás után adhat hiteles választ.

Az biztos, hogy nem egy bonyolult recept, de magyar pénztárcához viszonyítva nem is túl költséghatékony. A koktélparadicsom ugyanis jelenleg elég drága mulatság, csakúgy mint az eredeti, görög feta. Ráadásul a friss bazsalikom sem szedhető jelenleg a kertben.

Ennek ellenére azt javaslom, hogy ha nekiálltok, mindenképpen friss és jó minőségű alapanyaggal dolgozzatok. Krémfehér sajttal és szárított bazsalikommal nem lesz az igazi...

Amit én használtam:

250 g koktélparadicsom

150 g feta sajt (ez a kisebb tömb)

6 gerezd fokhagyma

olíva olaj

só

bors

friss bazsalikom

Így készítettem:

Egy sütőtálba beledobáltam a paradicsomokat, a hámozott fokhagymát és a fetát. (Az eredeti receptben a fokhagymát nem sütik meg, hanem a végén adják hozzá nyersen, de így barátságosabb az illata fogyasztás közben és fogyasztás után is.). Öntöttem rá olajat, sóztam (csak óvatosan, mert a feta is sós!), borsoztam, és 180 fokos sütőben kb 25 percig sütöttem.

Amikor kész lett, egy villával összenyomkodtam a paradicsomot, a fokhagymát és a fetát.

A végén a friss, összetépkedett bazsalikomleveleket is hozzákevertem, majd annyi főtt tésztát, amennyit felvett.

Én két adagra terveztem vele, de egy kicsit kevés lett ez a mennyiség. Legközelebb biztos, hogy dupláznám az alapanyagokat, és talán egy kis tejszínt is öntenék még bele, hogy szaftosabb legyen.

De nem biztos, hogy ebben a téli időszakban újra nekiállnék, hiszen ha dupla adagot veszek ezekből az alapanyagokból, akkor az tényleg elég drága mulatság lesz.

Az eredmény amúgy ízlett mindkettőnknek. Szívesen ennénk máskor is belőle… de azért azt nem mondanám, hogy ez a világ legfinomabb tésztája.

Te elkészítetted már? Neked ízlett?

Ahány ház, annyi szokás. Ez a töltött káposztára is igaz.

Van, aki paradicsomosan készíti, van, aki kapros-tejfölösen. A töltelék nem csak rizs lehet, hanem köles vagy akár kukorica is. A gombócok mellé pedig egyesek nagyobb húsokat vagy kolbászt is csempésznek a fazékba. És az sem mindegy, hogy mekkora az a gombóc, vagy hogy milyen alakban hajtogatja meg az ember...

Az én nagymamám a kolbászhús töltelékét vette alapul, és akkora gombócokat készített, hogy egy darabbal megvoltunk másnap reggelig. Jó savanyú volt a leve, és füstölt hús is került bele. Nem volt egy gyomorbarát verzió, de azóta se ettem olyan finomat.

Az én gombócaim sokkal kisebbek, és nem is olyan erőteljes az ízük, mint a kolbásztöltelékesnek. Ráadásul sokkal több friss, édes káposztát használok bele, így kevésbé lesz savanyú.

Azt rátok bízom, hogy raktok-e a fazékba húst, húsos szalonnát vagy kolbászt (én nem szoktam). Jó ízt ad neki bármelyik, de ha kihagyjátok belőle, akkor is finom és tartalmas lesz az étel.

Ha pedig nem szeretitek a disznóhúst, használhattok darált marhát vagy akár pulykát is, sőt a vega verzióhoz remek lehet a füstölt tofu és gomba keveréke.

Töltött káposzta

Hozzávalók:

1 fej káposzta (lehet savanyú káposztalevél is)

500 g darált sertéshús

200 g rizs

500-600 g savanyúkáposzta

2 tojás

2 ek sűrített paradicsom (vagy pár kanál lecsó)

3 vöröshagyma

3 gerezd fokhagyma

őrölt pirospaprika

kömény

babérlevél

bors

só

+ plusz ízesítő gyanánt húsos szalonna vagy kolbász

Ha sikerül savanyított káposzta leveleket vennetek, akkor könnyebb dolgotok lesz, mert azokat azonnal meg lehet tölteni. De egy kicsit savanyúbb is lesz a végeredmény, úgyhogy ha az édeskésebb ízeket kedvelitek, dolgozzatok friss káposztával.

Vágjátok ki alulról a torzsáját, úgy, hogy a fej egészben maradjon. Tegyétek egybe, egy nagy lábas vízbe a fejet, és kezdjétek el főzni. Egy kicsit rásegíthettek fakanállal, hogy a levelek szépen sorban elkezdjenek leválni a fejről, és ha már megpuhultak annyira, hogy hajtogatni lehet őket, egyesével vegyétek ki a vízből és tegyétek félre a töltéshez.

1 fej vöröshagymát, 1 fej fokhagymát, 2 tojást és 2 kanál sűrített paradicsomot turmixoljatok vagy botmixerezzetek összel. Fűszerezzétek be, és öntsétek hozzá a kemény rizst és a nyers, darált húst. Dolgozzátok össze az egészet, és töltsétek be vele a leveleket. Ha elég nagy a káposztátok és van sok leveletek, inkább kisebb adagokat tegyetek egy levélbe, és jól csomagoljátok be, hogy ki ne folyjon. Ha a levél túl nagy, formára is vághatjátok őket (a leeső darabokat se dobjátok ki, jó lesz majd a lábas aljába).

Egy nagy lábasba a következőképpen rétegezzétek az ételt: Alulra menjen egy kis zsír vagy olaj. Aztán rá a felkockázott vöröshagyma és fokhagyma (ezt előre meg is lehet pirítani, de nem fontos), majd az édes káposzta maradéka felszeletelve, majd savanyú káposzta, és egy sor gombóc. És ebből jöhet akár még egy sor, aminek a tetejét szintén érdemes káposztával betakarni. Minden réteget fűszerezzünk meg paprikával, sóval, borssal, köménnyel és mehet pár levél babér is közé. Ha használtok kolbászt vagy húst még pluszba, az is mehet a rétegek közé.

Jó szorosan pakoljuk tele a lábast, és csak annyi vízzel öntsük fel, amennyi ellepi. Közepes vagy kis lángon, lefedve főzzük kb. 2 órán keresztül, hogy csak éppen főjön, "pöszörögjön" az egész, de ne égjen le és ne ugráljon benne nagyon az étel.

Ha teljesen elfő közben a víz, pótoljuk, de csak annyira, hogy éppen ellepje. Mielőtt lezárjuk a gázt a 2 óra után, az egyik gombócot szedjük szét, és ellenőrizzük, hogy megfőtt-e a rizs. Egy rántással (zsíradékon pirított liszt) be is sűríthetjük a levét, de ez abszolút nem szükséges.

Mi ezt az adagot ketten faltuk fel, de eltartott 2-3 napig.

Én azok közé az emberek közé tartozom, akik mindenhogy szeretik a tésztát. Akkor is ha kicsit puhább a kelleténél, akkor is, ha tojásos, és akkor is, ha csak víz és liszt alkotja. Simán bevágok egy menzás bolognait is, de nagyon értékelem, amikor magasabb minőség kerül a tányéromra, amikor érzem, hogy friss, házi tésztába szalad bele a villám, és szintén minőségi alapanyagokból készült rá feltét. Ilyen tapasztalataim általában olasz vagy olaszos helyeken voltak, de ha nagyon mélyre ások, akkor sem tudok felidézni kiemelkedő krumplis tésztás élményt.

Azaz tegnapig nem tudtam, aztán jött a Nudli.

"Nagymamáink még tudták, hogy mi kell a boldogsághoz: liszt, tojás, víz és még pár apróság. A lényeg, hogy minden friss legyen és kiváló minőségű. Tésztakészítési missziónk van: visszaadni a becsületét az egyszerű magyar tésztaételeknek… Erre egy utat ismerünk: a leggondosabban elkészített, hagyományokat tiszteletben tartó, kiadós, örömteli tésztaélmény."

Az ötlet Jókuti András - Világevő fejéből pattant ki, de már egy ideje azt is lehetett tudni, hogy a Costes csoport legújabb egységeként nyit majd meg a hely, Gerendai Károly társtulajdonos segítségével.

Ez a két név garancia lehetne egy új, fine dining hely sikerére, de ők mégis egy tésztakantint hoztak össze. És bár azt ők sem sejthették, hogy a világjárvány miatt nem tudnak majd a szokásos módon megnyitni, ez az ötlet szerencsére kompatibilis a mostani helyzettel is, hiszen ezeket az egyszerűbb tésztaételeket minden probléma nélkül ki lehet szállítani.

Nyilván szuperfrissen lenne az igazi, nyilván jobb lesz majd beülni hozzájuk, de 2020 már csak ilyen vészmegoldásokat megkívánó év.

Szóval az még a jövő zenéje, hogy mennyire jön majd be a budapestieknek maga az éttermi élmény, vagy hogy hogyan fog tetszeni a külföldi turistáknak a mi nudlink, de reméljük, nemsokára ez az idő is eljön.

Hiszen jó gulyást vagy pörköltet elég sok helyen lehet kóstolni top minőségben, de eddig nehéz lett volna olyan helyet ajánlani mondjuk egy tengeren túlról érkező, gasztronómia iránt is nyitott embernek, ahol gourmet káposztás tésztát vagy betűtésztás paradicsomlevest ehet.

Mi már tegnap, egy nappal a hivatalos nyitás előtt házhoz kaptunk pár finomságot tőlük, és azt már most elárulhatom, hogy ilyen ételekkel eddig még nem találkoztam kiszállítós formában.

Meg tudok nyugtatni mindenkit: az alap ízek megmaradtak, de a menzás élménytől azért megfelelő távolságra kerültünk.