KULT
A Rovatból

Napba öltözött, álomarcú asszony - Adamis Anna születésnapjára

A szépség szigora az Ő alkotói hitvallása. A Locomotiv GT-től Darvas Ivánig, Kovács Katitól Szörényi Örsig, a Képzelt Riporttól az Atlanta, Georgiáig terjed a munkássága.


Sokszor azonosították őt a „Gyöngyhajú lánnyal”, hiszen látható lénye mögött mindig volt valami titokzatos és éteri. És ezt azok a boldog kevesek is érzékelik, akiket valaha közelebb engedett magához. Talán éppen ezért egyesítem benne a Jelenések Könyvének Napba öltözött Asszonyát és a dalbéli Álomarcú Lányt 30 évvel azután, hogy először találkoztam vele.

A Költészet harmonikus lélegzése, a Zene szabad szív-ritmusa: ez Adamis Anna. A finom szépségű, ám szigorú gondolat, amely vele együtt ébreszti a hajnalt és magáévá teszi azt a megfoghatatlant, amit az éj és a nappal mezsgyéjének nevezünk. Anna e kettő között létezik a maga rejtélyesen tiszta lényében, egyesítve őket önmagában.

Mert Adamis Anna számára az Alkotás, a Vers, a Szó – Létezés. És ahogy egy ember életében minden elmúlt, jelen és eljövendő időnek, térnek, valóságnak és vágynak jelentése van, úgy Anna számára nincsenek felesleges szavak, túlbeszélések, üres fecsegések. Még egy interjúban sem tűri el a szedett-vedett mondatokat, a kimondott szavakat is műalkotásnak tekinti, ha azok látható-olvasható formát öltenek. Benne a szenvedély és a mérték örök frigyre lépett.

Adamis Anna ott él több nemzedék tudatosult tudatalattijában. Van, aki a madarakat lesi, hogy megtudja tőlük, „milyen az íze az élet vízének”, majd rájön, hogy hiába nem tudja elviselni, azt, amiben van, nem olyan könnyű kilépni belőle, mint egy rossz cipőből. Van, aki alig várja, hogy megjöjjön az a villamos, amely „átvisz a holnaputánba”. Hányan szólítottuk meg szerelmünket eképp: „Az vagy nekem, mint télnek a hó/ az vagy nekem, mint csendnek a szó.” Akik pedig elválaszthatatlanná válnak, ezerszer átélik: „Gondolhatok bármit/előbb mondod ki…” Példabeszédeket kaptunk tőle a Tékozló fiúról és a fegyverkovács tisztalelkű fiáról, elgondolkodhattunk azon, hogy kik azok a Rettenetes emberek, hogy merre vezet az a bizonyos Tízezer lépés, és hogy miért „csak a bolond él úgy, ahogy beszél.”

Modern magyar mantrák ezek mind. Közben a Költőnő különböző alakokat, sorsokat ölt fel, de mindig sértetlenül önmaga marad. Igen, Költőnő számomra attól a pillanattól kezdve, hogy az Omegának megírta az Ismertem egy lányt. A Locomotiv GT-től Darvas Ivánig, Kovács Katitól Szörényi Örsig, a Képzelt Riporttól az Atlanta, Georgiáig összes átlényegülésével. Egyike azoknak, akik semmivé teszik a „parnasszista” költők elutasítását, mely szerint a „könnyűzene nem költészet.” Pedig napjainkban nincsen sehol nagyobb hatású poézis az énekelt daloknál, ahogyan ez réges-régen is volt, milliók szerették meg az írott költészetet is Bob Dylan, Paul Simon, Leonard Cohen vagy éppen Adamis Anna dalain keresztül.

Anna elvezet minket a gangos-ecetfás udvartól az amerikai „Mély Délig”, kibogozza a bennünk élő „összegyűrt szavakat” . Milyen jó lenne, gondoljuk sokszor, ha életünk lemezére „valaki visszatenné a tűt”, hogy valamit újrajátsszunk, másképp mondjuk, vagy megbocsássunk.

És lehet-e nemesebb egyszerűséggel kifejezni két ember összetartozását „Anyám ismerte apám lépteit/apám szerette anyám éveit/apám felhő volt világos égen/, anyám esőcsepp megázott réten/így lettem én.”

 

Adamis Anna köztünk van kézzel foghatóan, mégis távol a mindennapok mocskától, az „ordító arcok” kocsmájától, ahol agyunkba hamis dalt kalapálnak és a minden időben köztünk élő percemberektől, akikről azt sem tudjuk, hogy két perc között hová lesznek, mígnem egyszer talán a végtelennek tűnő jövőben megsemmisülnek. És vele kiáltjuk világgá dühödten: „Hány cédula egy élet?”

Ahogy bársony-meleg hangját az életben sem emeli fel, költőként sincsen szüksége hangzavarra. Ő már régóta tudja, hogy nem a rikító színek, az iszonyú decibelek, hanem az őszinte, hiteles, többsíkúságukban is pontos gondolatok azok, amelyekre nemzedékek múltán is odafigyelünk. Az ő suttogását és nevetését „a hangszórók bömbölésében is” meghalljuk.

Amikor először fogadott otthonában napokig úgy éreztem: álmodom, az nem lehet igaz, hogy bekerülhettem az ő féltve őrzött aurájába. Az évek során egy különös bizalmi kapcsolat alakult ki közöttünk. Vele minden találkozás páros alkotói folyamat volt. Amikor az első interjúmat készítettem vele, még bosszantott, hogy szinte minden leírt mondatomat átfogalmazta. Aztán rájöttem, hogy nála egy beszélgetés csupán nyersanyag, amelyet ugyanúgy a végsőkig formáz, mint egy festő vagy egy szobrász, mielőtt a mű a nyilvánosság elé kerül.

„Mindig és mindenkor a lényeget igyekszem megtalálni. Lecsupaszítva, egészen a gyökerekig összefogni azokat. És a gondolatokat átszőni magamon” – mondta egy 1996-os interjúnkban.

Amikor négy évig dolgozott a Vukán György operájának, az Atlanta, Georgiának a librettóján így vallott magáról: „Elgondolkodtató: az eredeti tőkefelhalmozás fénysebességű körülmények között, a nyíltan vagy fedetten a hatalomért folyó harc közepette, hogy valaki a rímek és a kvartettek összecsengését csiszolgatva merüljön el”. De bevallotta azt is, hogy sem régen, sem azóta nem szereti és nem is tűri a kiépített kapcsolatrendszereket, taszítják az érdekszövetségek. Nagy csalódása volt viszont, hogy várakozásával ellentétben a rendszerváltás után nem alakult ki Magyarországon olyan államtól független mecenatúra, amely az igazi kulturális értékeket támogatja.

Anna máig őrzi csodálatra méltó szabadságát. Egyszer arra a kérdésre, hogy kire szeretne leginkább hasonlítani, azt felelte: „A jéghegyre, amely elkerüli a Titanicot”.

Személyesen már régen találkoztunk Annával, de folyamatosan tudunk egymásról, és mindkettőnknek öröm az a pár mondat, amit olyankor telefonon váltunk. Remélem így lesz, amíg élünk.

Kicsoda valójában Adamis Anna költő? Ügyetlen dadogások helyett álljanak itt végezetül a saját sorai:

„Ahogy beléptél az életembe,

ahogy tükörképként érsz szemembe,

ahogy felém jössz együtt a nappal,

ahogy megbékéltetsz önmagammal,

gyönyörű vagy,

gyönyörű vagy”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tóth Gabi: kimegyek mindjárt, azt kint valakit agyonverek – A Megasztár előzetese szerint bőven lesz feszültség a tehetségkutatóban
Herceg Erika könnyeit törli, Curtis kiakad és káromkodik, Marics Peti pedig kiabálni kezd.


Hamarosan érkezik a Megasztár idei évada. A csatorna egy előzetest is megosztott, melyből kiderül, hogy bőven lesznek megint feszültségek, sértődések, könnyek.

A műsorban új mesterek is érkeznek. A zsűri tagjai: Tóth Gabi, Herceg Erika, Curtis és Marics Peti. Ördög Nóra pedig új társat kap a műsorvezetéshez, Till Attila helyett Szépréthy Roland lesz a partnere.

VIDEÓ: A Megasztár beharangozója


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Fotók: Káprázatos légi parádéval ünnepelte a honvédség augusztus 20-át
A bemutatón nemcsak a jól ismert régi helikopterek, hanem vadonatúj harci és szállító gépek is feltűntek, amelyek most először repültek a főváros felett.


Budapest felett idén is látványos légi parádéval ünnepelte Szent István napját a Magyar Honvédség. A programban minden olyan repülő eszköz bemutatkozott, amely a honvédség birtokában van, köztük vadonatúj harci és szállító gépek is, amelyek most először tűntek fel a főváros felett.

Az érdeklődők a bemutatón láthatták

a már jól ismert MI–17 és MI–24 helikoptereket, de a legújabb H145M és H225M típusok is feltűntek.

Az eseményen készült fotóinkat itt tudjátok megnézni (kattintás után galéria nyílik):


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
A romantikus komédia, ami se nem vicces, se nem romantikus, de épp ettől lesz jobb és több – Kritika a Többesélyes szerelemről
Mondd, te kit választanál? A dúsgazdag, magas, jóképű és sármos üzletembert, vagy a csóró, magas, jóképű, sikertelen színész exedet? Itt a szerelem ötven árnyalata!


Celine Song nevét 2023 januárjában kezdte hajtogatni szinte mindenki az amerikai filmes körökben, amikor első filmjét, az Előző életeket bemutatták a Sundance Filmfesztiválon. Nem véletlenül, hiszen egy csodás alkotásról volt/van szó, amelyben két dél-koreai gyerekkori jó barát (talán több is annál), a Föld két legtávolabbi pontjára kerül, majd felnőttként újra felveszik a kapcsolatot, és maguk sem gondolják, hogy ez milyen érzelmeket ébreszt bennük.

A film átfesztiválozta a világot, majd 2024 januárjában végül a magyar mozikba is befutott (igaz, 2023 szeptemberében már el lehetett csípni a CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon), nem sokkal később pedig két Oscar-díjra is jelölték, a legjobb film és a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriáiban.

S hogy mi volt az Előző életek titka? Minden bizonnyal a benne rejlő őszinteség, hitelesség és emberiesség. Egy apró és érzékeny, sokszor szavak nélkül is sokatmondó alkotásról van szó, amellyel a dél-koreai Celine Song számára megnyíltak Hollywood kapui. Ő pedig rendesen betrappolt rajtuk. A következő filmjéhez ugyanis már olyan álomgyári nagyágyúkat sikerült megnyerni, mint Anastasia Steele, A mandalóri és Amerika Kapitány, vagyis Dakota Johnson, Pedro Pascal és Chris Evans.

Ha pedig az Előző életek egyik fő erénye az őszinteség volt, akkor ezt Song a Többesélyes szerelemmel rendesen kimaxolta. Talán túl is tolta… De hogyan lehet túltolni az őszinteséget? Nos, a sztori szerint a sikertelen színésznőből sikeres házasságközvetítővé vált Lucy Mason (Dakota Johnson) „örök szingliként” azt állítja, hogy vagy egyedül fog meghalni, vagy egy gazdag férfihoz megy feleségül. A szakmai sikerei ellenére Lucyt azonban egyre inkább frusztrálják ügyfelei irreális elvárásai. Részt vesz egy korábbi kliense esküvőjén, ahol megismerkedik a tehetős befektetővel, Harryvel (Pedro Pascal), aki élénk érdeklődést mutat iránta, de Lucy elutasítja, s azt javasolja, inkább legyen a cége ügyfele, hiszen ő lenne a legkapósabb férfi.

Lucy az esküvőn ráadásul váratlanul találkozik az exével, Johnnal (Chris Evans) is, aki éppen felszolgál a násznépnek, és továbbra is várja, hogy befusson színészként. Felelevenítik a közös múltjukat, amely az anyagi nehézségeik miatt ért véget.

Hősnőnk tehát nehéz helyzetbe kerül: választania kell a jóképű, sármos és mocskosul gazdag Harry, vagy a szintén jóképű, de csóró John között.

A Többesélyes szerelem magyar címe nyilvánvalóan a sztori romkomos oldalára utal, s ezzel próbálja becsábítani a nézőket a mozikba. Az eredeti cím, a Materialists (Materialisták) azonban már jóval őszintébb, hiszen Celine Song filmje egyrészt nem vígjáték, másrészt, ha lehet ilyen jelzővel illetni, akkor inkább antiromantikus film. A főhősnő ugyanis meg van győződve róla, hogy a házasság egy kölcsönösen gyümölcsöző üzlet két fél között, és a boldogságot az anyagi biztonság hozza el (persze az sem baj, ha a férfi jól néz ki, magas, és korban is stimmel).

Mert passzolhat egymáshoz bármennyire két ember, ha nincs elég pénz a közös életükre, az csak vitákat, veszekedéseket generál, szóval a szerelem nem elég a teljes boldogsághoz.

Song filmje tehát minden, csak nem a klasszikus hollywoodi értelemben vett romantikus film. Inkább megöli a romantikát.

Aztán persze a két férfi közt tipródó Lucy is kezdi felfogni, hogy nem lehet mindent matekkal megoldani, de addira a Többesélyes szerelem már elvesztette a szimpla romkomra izguló közönsége érdeklődését. Épp ezért is számít bátor vállalkozásnak: nem azt kapjuk, amit várunk tőle, és nem biztos, hogy örülünk annak, amit kapunk, de az biztos, hogy el fogunk gondolkodni rajta.

A film első fele épp ezért erősebb is, mivel abban kapjuk az arcunkba ezt a hollywoodi csöpögős romantikát kíméletlenül ledózeroló őszinteséget, a második felére már inkább kezd a cselekmény olyan irányt venni, mint ami ellen korábban oly ékesen felszólalt.

Azért így is távol áll a giccstől, csupán Song megijedt kissé a saját felvetésétől és a nézők teljes elidegenítésétől. Persze ezzel sincs semmi baj, hiszen a Többesélyes szerelem így is emlékezetesebb, mint a műfajbeli átlagos limonádék, és savanyúbb azoknál, mivel jóval több citromot facsartak bele.

E film kapcsán azonban már nem lehet elmondani, hogy szavak nélkül is sokatmondó lenne, annyi benne a szövegelés, és bizony épp ennyivel marad el az Előző életektől. Song első rendezésében a karakterek minden gondolatával és érzelmi vívódásával tisztában voltunk az apró rezdüléseikből, az egymásra nézéseikből, a ki nem mondott szavaikból. A Többesélyes szerelem azonban mindent kimond, sokszor. A kevesebb több lett volna.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk