KULT
A Rovatból

Ennél jobban aligha lehetne közös nevezőre hozni a kultúrát a borokkal – A Kerekdomb Fesztivál most lett igazán kiforrott

Három napba sűrítve megkaptunk szinte mindent, amiért a Művészetek Völgyét is szeretjük, emellett pedig több tucatnyi, jobbnál jobb helyi pincészet kínálatát kóstolhattuk végig.


A tállyai Kerekdomb Fesztivált a 2016-os létrejötte óta állandó kísérletezés jellemzi. Rögtön a második évben két alkalommal is megrendezték (cserébe 2019-ben elmaradt), 2020-ban a szomszédos Golopot is bevonták a helyszínek közé, a 3 napos formátum mellett pedig a 4 naposra bővítéssel is megpróbálkoztak.

Ugyanez igaz a fellépői körre: amellett, hogy kezdettől fogva összművészetiségre törekedtek, ahol jelen van a színház, a komolyzene, a film és az irodalom is, a könnyűzenei program horizontját folyamatosan tágították.

Vannak persze stabil nevek, akiket ha nem is minden évben, de már többször visszahívtak: például a Bohemian Betyars, a 30Y, a Parno Graszt és Palya Bea. Ugyanakkor itt olyan előadók is megfordulnak – úgy mint idén a Follow the Flow, korábban pedig Caramel, a Honeybeast, vagy épp ByeAlex –, akik a Művészetek Völgye programjába túl mainstreamnek számítanának, Tállyán viszont simán headlinerek a nagyszínpadon.

Ennek valószínűleg ahhoz is köze van, hogy próbálják kiszolgálni a környékbeli lakosság preferenciáit, bár az ikonikus Gyöngyöm Presszó teraszán hallottam olyan véleményt is egy legfeljebb a húszas évei elején járó helyi sráctól, hogy „kalap szar az egész, ahelyett hogy G.w.M-et hívnák meg!”

Ezzel véletlenül se tippeket akarok adni, az én ízlésemtől már a fentiek is igencsak távol állnak, mindazonáltal el tudom fogadni őket, legfeljebb nem megyek oda. Különösen, hogy ellensúlyként számos tényleg színvonalas, feltörekvő tehetség is lehetőséget kapott az évek során.

Ilyen volt például idén a HERSELF, a Grabovski és a Yewo, korábban pedig a Sorbonne Sexual, Suba Attila és a Soulfool Band, vagy a Papaver. Mindezt figyelembe véve teljesen vállalható a mix, hogy a színházi előadásokat, filmvetítéseket és irodalmi esteket ne is említsem.

Igazán kiforrottá és egyedivé viszont az tette a Kerekdombot, ahogy fokozatosan a szerves részévé integrálták a pincészeteket – ma már megkerülhetetlen részei a fesztiválnak, gyakorlatilag együtt lélegeznek vele.

Mivel Tállya a tokaji borvidék szívében található, ezekből több tucatnyi van a településen, az adottságot pedig a legelejétől fogva kihasználták: a pincék részletes ismertetőt kaptak a műsorfüzetben, és „borútlevelet” is árultak, amivel minden résztvevő helyszínen kóstolni lehetett egy kiválasztott bort.

Már ez is igen jó hatásfokkal ösztönözte arra a látogatókat, hogy – főleg napközben, a programok kezdete előtt – egymás után végigjárják a helyi borászatokat, de 2-3 éve még tovább mentek a szervezők: ekkor kezdték el a zenei programhelyszínek közé is bevonni őket.

Először a Zsadányi és a Szűcs Pincészet, majd a Nyerges Udvar / Prés Bár csatlakozott, idén pedig a Palota Borház is, a hivatalos programban szintén feltüntetett borkóstolók és kerekasztal-beszélgetések pedig ennél is több helyen voltak.

Több különféle dűlőtúrát is meghirdettek, így a vállalkozó szelleműek – akiket nem riasztott el egy rövid gyaloglás, és fel tudtak kelni az előző esti buli után – a szőlőből is megcsodálhatták a környék páratlanul szép látképét.

Én a kizárólag natúr borokkal foglalkozó SZÓLÓ Pincészet túráján vettem részt a Tállya és Golop között található Hetény-dűlőben. A natúr bor lényegében erjesztett szőlőlé, amihez a borász nem ad hozzá semmit – például fajélesztőt, enzimeket, sőt legideálisabb esetben még ként sem – és nem is vesz el belőle semmit, azaz nem szűr, nem derít. Mindemellett pedig a szőlőben is hasonló elvek mentén, organikusan vagy biodinamikusan, permetezést mellőzve dolgozik. (A definíciót innen emeltem át.)

A túra elején rövid versenyt hirdettek: 10 percünk volt rá, hogy a lehető legtöbb aszúszemet szedjük le egyenként, kézzel egy zacskóba. Ezek jellegzetessége, hogy teljesen össze vannak töpörödve, akár a mazsola, szóval laikusként annyira nem is volt egyszerű feladat. A győztes több mint 300 grammig jutott, jutalma egy üveg bor volt.

Ezután leültünk a festői kilátással rendelkező teraszra, ahol kóstolás közben a pincészetet vezető házaspár mesélt az egyes fajtákról, illetve általában a szakmájukról.

Szombaton egyébként a felnőtteknek szóló zenei programok is korán elkezdődtek: Kollár-Klemencz László délután 1 órától játszott, és már ekkor kifejezetten nagy tömeg gyűlt össze a Zsadányi Pincészet udvarán. Szintén rengetegen voltak kíváncsiak Csorba Lóci stand uppal ötvözött szólókoncertjére, valamint Lackfi János és Szirtes Edina Mókus #Jóéjtpuszi című estjére, mindkettőre teljesen megtelt az Oroszlános Borhotel pincéje.

Sokan hallgatták Palya Beát, illetve Ganxsta Zolee és Takács Vilkó Dos Diavolos nevű duóját is, a Vincellér Ház udvarán található nagyszínpadon pedig mindegyik fellépőre egészen nagy tömeg gyűlt össze.

Saját benyomásom szerint – amit a hivatalos számok is megerősítettek – most volt eddig a legtöbb ember a fesztiválon, de tömegnyomorról azért így sem volt szó, pont kényelmesen el lehetett férni.

Ezúttal az időjárás is a lehető legszerencsésebben alakult, bár az esték hűvösek voltak, napközben viszont igazi késő nyári napsütésben zajlottak a programok. Ezzel sikerült kompenzálni a tavalyi és a tavalyelőtti évet is, amely ennél jóval mostohább és esősebb volt.

A Kerekdombot korábban is hiánypótló színfoltnak tartottam, de az idei évre érett be igazán: összművészeti és borfesztiválból is jó néhány akad Magyarországon, itt viszont a kettő tökéletes ötvözetét kapjuk. Ha mindehhez a helyszínt is hozzávesszük, ennél ideálisabb nyárzáró hétvégét nehezen tudnék elképzelni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk