KULT
A Rovatból

Rómeó egy zombi, Júlia pedig Wednesday Addams – Robin Williams lánya a Lisa Frankensteinnel tökéletes randifilmet rendezett

Ha valami különlegességre fáj a fogatok az unalmas moziszezonban, de nem akartok komoly filmet nézni, választani se lehetne jobbat a Lisa Frankensteinnél. Egy könnyed, morbid, ismerős elemekből felépített fekete komédia, de nem biztos, hogy mindenkinek tetszeni fog.


Diablo Codyról tudjuk, hogy nagyon jó író. Meg is nyerte az Oscar-díjat a 2007-es Junoért, amelynek ő írta a forgatókönyvét. Szövegkönyveiből árad a maró szarkazmus és tényleg kegyetlen témákkal képes nagyon könnyeden viccelődni.

A Lisa Frankenstein története is hasonlóan morbid: egy Frankenstein és egy Rómeó és Júlia történet szerelemgyereke.

Főszereplőnk Lisa (Kathryn Newton) a társai által kiközösített diák, mert édesanyját kegyetlenül meggyilkolták régi lakhelyén. Sokan még azt is pletykálják róla, hogy köze lehetett a baltás gyilkossághoz, ami természetesen nem igaz. Tutyimutyi édesapjának (Joe Chrest) új felesége (Carla Gugino) természetesen jó mostoha lévén megkeseríti főhősünk életét. Nincsenek barátai, az egyetlen kedves teremtés az életében mostohatestvére, Taffy (Liza Soberano).

Ő próbálja behúzni a kisváros lüktető, bulis életébe Lizát, persze sikertelenül. Egyetlen dolog hoz neki örömöt, a város szélén található egy agglegénytemető, ahol Lisa a szabadidejét tölti, verseket olvas, álmodozik, szinte szerelmes a hely „szellemébe”.

Egyik este egy hatalmas vihar után, vélhetően egy villámcsapás következtében életre kel az egyik sír „lakója”, és megkeresi magának a lányt, aki a sírja felett olvasgatott neki.

Lisa gyakorlatilag befogadja magához a zombit(Cole Sprouse), mint anno E.T.-t a kisgyerekek. A sztori itt kicsit magasabb sebességre kapcsol, és több szerencsétlen haláleset következtében Lisa elkezd segíteni az élőhalottnak, hogy visszanyerje eredeti külsejét.

Történetünk 1989-ben játszódik, vicces módon pont abban az évben, amikor a film rendezője – Zelda Williams (Robin Williams lánya) – született. Az egész film fiatalos és frissnek hat, még az ismerős toposzok ellenére is. Megszokott receptekből építkezik, de nem hat klisésnek. Bár kitalálható előre, mi fog történni, a Cody-párbeszédek élettel teliek és szórakoztatóak. Még úgy is, hogy egy jó adag fekete humorral operál.

Nem azt mondom, hogy gyomorforgató és kegyetlenül véres a Lisa Frankenstein, de a 16-os karikát megérdemli.

Akik látták a szintén Cody által írt Ördög bújt beléd című horrorvígjátékot, azok körülbelül tudják, mire számítsanak. Véleményem szerint a történet üzenete nem feltétlenül van jó hatással a fiatalokra, hiszen az öngyilkosság sosem megoldás. Márpedig, mindennemű spoiler nélkül: ez a téma előkerül a Rómeó és Júlia-aspktus kapcsán.

A rendezés korrekt, nem volt unalmas a film, jól összerakták, tisztességes a tempó, és van ideje a szereplőknek kibontakozni. Hiába szörnyűségesek az élőhalott szépfiúnk és Lisa tettei, valahogy mégis drukkolunk nekik.

A szereplők kitesznek magukért, Kathryn Newtont nagyon kedveltem, a 2019-es Pokémon: Pikachu, a detektívben is és a 2020-as Freaky-ben is nagyon jó volt.

Idén láthatjuk őt még egy horrorban, az Abigailben is, amiben egy vámpírral is megküzdhet. A nemtörődöm apukát már reflexből hozza a Stranger Things-ből ismerős Joe Chrest, az irritáló, gonosz mostoha szerepében pedig Carla Gugino kapott egy nyúlfarknyi epizódszerepet. Bevallom, elsőre nem ismertem rá Cole Sprouse-ra zombiként, annyira jó a make-up. Folyamatosan tér vissza a karakterbe az élet, de az elején undorítónak és félelmetesnek ábrázolják a szépfiút. Igazán bátor a színésztől, hogy bevállalta ezt a kevésbé tradicionális alakítást, bár a mozi végére természetesen megvillannak azok a bociszemek.

A sztorit már leírtam, és dicsértem Cody szövegkönyvét eleget, most jöhet a feketeleves. Szó szerint: aki nem vevő a morbid humorra, a kegyetlen viccelődésre és az ízléstelenségekre, az ne váltson jegyet a filmre. Nem polgárpukkasztó, de nem egy családbarát vasárnapi film: itt bizony belsőségekkel és levágott péniszekkel viccelődnek, még ha nem is mutatják őket.

A másik probléma a forgatókönyvvel: olykor elég buta. Sokszor elmismásol fontos részleteket, semmit nem akar megmagyarázni, minden csak úgy történik benne.

A szereplői néha irreálisan ostoba döntéseket hoznak, itt nem gondolkodik senki logikusan. A mostani nosztalgiavonatnak köszönhetően egy „fantasztikus”, ’80-as évek életérzést próbálnak ránk erőltetni az alkotók, de valahogy a Lisa Frankenstein esetében nem éreztem szükségességét, nem adott semmit hozzá a történethez.

Maximum annyit, hogy a látványvilág tényleg színesebb lett, az atmoszféra kicsit hatásosabb, mint ahogy manapság lenne, de nekem nagyon stilizált. Valamint ez megoldás volt a szokásos mobiltelefon paradoxonra, ugyanis a mobilok megoldottak volna több problémát is főszereplőnk életében.

Rengeteg utalást találunk más mozifilmekre és filmtörténeti klasszikusokra,

főhősünk szobájában egy Méliès Utazás a Holdba poszter lóg, és többször előkerül a film képi világa is. A zombi Sprouse az 1985-ös George A. Romero klasszikus Holtak napja alatt „támad” először. Több slasher utalást is találunk, Cody tényleg ügyesen dobálta össze ezeket, szinte főhajtás a klasszikusok előtt, bár kicsit az arcunkba tolja őket.

Nem is húzom az időt tovább, a Lisa Frankenstein egy tökéletes randifilm, ha tudjátok a párotokról, hogy kedveli, vagy bírja a fekete komédiákat. Természetesen eredeti nyelven ajánlom, mert a szinkron megöli kicsit Diablo Cody pergős, szóviccekkel teli, maró szarkazmusát.

Tényleg nem több, mint egy újabb Rómeó és Júlia sztori, most Frankenstein köntösbe öltöztetve, de mégis friss.

Nem nevezném rossznak, de láttunk már jobbat is, a szereplők szerethetőek, a forgatókönyv buta, de szórakoztató, a rendezés ügyes, tipikus „szódával elmegy” típusú mozifilm. Kicsit úgy érzem, streamingen jobban megállta volna a helyét mint a mozikban, de meglátjuk, ne legyen igazam, mert az alkotók megérdemlik a sikert.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Kibe bízzon az, akit így tettek lóvá, ilyen alja módon?” – Itt van Azahriah legújabb száma, a pörkölt
Azi falatozója, egy mozdulatlan alak és megannyi rejtélyes utalás. A vadonatúj dal aligha fog csalódást okozni a rajongóknak.


Azi zenéjével és Bogdán Balázs vizuáljával megérkezett Azahria legújabb száma és minimál klipje, a pörkölt.

A új dalban a zenész tesz néhány kósza utalást, amit akár közéletinek is lehet venni, utal saját sikereire és harcaira, de többször emlegeti a múltját is.

A klipben egy panelrengetegben magányosan álló gyrosozó, benne egy Azira emlékeztető, mozdulatlan figura, és egy előtte fekvő, leginkább idős hölgyre hajazó alak szolgáltatja a vizuált.

A Szeretlek Magyarország egyik olvasója szemfülesen megpróbálta megfejteni a látványnak egy részét: elmélete szerint az Azi falatozója nevű gyrosos megjelenítése utalás lehet Bereczki Zoltán egy korábbi mondatára. A színész-énekes korábban úgy nyilatkozott Azarhirah zenéjéről: „Zeneileg… a gyrososnál szól ez a zene 20 éve. Ez egy arab zenei hangzásvilág, amit a kissrác csinál. Ha leveszed róla a magyar zenét, és elkezdesz rá ilyen arab halandzsát csinálni, akkor pont ugyanez a zene szól a gyrososban. Csak a hangszerek alatta, a szöveg amit csinál, az egész az, amit nem fogsz tudni mellé rakni. Az az életérzés, amit ő hoz”. Mi ezt elfogadjuk érvényes találatnak.

A műhöz kevesebb mint fél óra alatt már 250 komment érkezett, és szinte másodpercenként emelkedik a lájkok száma. (A nap végére egyébként közel 95 ezer megtekintés, 10 ezer feletti kedvelés és 600 közeli komment lett a mérleg, 6 óra alatt.)

Azarhiah – pörkölt

Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Meghalt Bakacsi Béla
A népszerű táncdalénekes felejthetetlen dalai mellett menedzserként többek között Presser Gáborral, Koncz Zsuzsával, Zoránnal és az R-Go-val is együtt dolgozott. 83 éves volt.
Malinovszki András - szmo.hu
2025. szeptember 23.



83 éves korában elhunyt Bakacsi Béla táncdalénekes, zenei menedzser – tudatta a művész Facebook-oldalán a lánya.

Bakacsi Béla 1942-ben született Újpesten. 1961-ben tűnt fel a Ki mit tud?-ban, ahol kategóriájának győztese lett. A következő évben képviselhette hazánkat a Helsinkiben megrendezésre kerülő Világifjúsági Találkozón (VIT) is. 1966-ban az elsőként megrendezett Táncdalfesztivál közönségdíjasa lett.

A 70-es években főleg külföldön kamatoztatta tehetségét. A rendszerváltás után megalapította az Akkord Kulturális Szolgáltató Irodát, koncertszervezéssel és menedzseléssel foglalkozott 2011-ig. Közben rövid ideig könnyűzenei könyvkiadással is. Együtt dolgozott többek között Komár Lászlóval, Zoránnal, Szigeti Ferenccel, Koncz Zsuzsával, Presser Gáborral és a Locomotiv GT-vel, a Fonográf együttessel, a V’Moto-Rockkal, a Hungáriával és az R-GO–val is.

Bakacsi Béla számos feldolgozást is énekelt: olyan dalokat ismerhettünk meg magyarul az előadásában, mint a mint a Quando-quando, O Sole Mio, Quando m'innamoro, a My Way vagy az Ave Maria.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Colin Farrell, Margot Robbie és a nulla kémia esete – A Mágikus, merész, meseszép utazás se nem mágikus, se nem merész, és a meseszéptől is távol van
Talán a Modoros, mesterkélt, mézesmázos utazás találóbb cím lett volna. Legalább a jó szándék megvolt…


A csak szimplán Kogonada művésznéven futó, szöuli születésű, amerikai rendező-forgatókönyvíró (aki Park Joong Eun néven született) új filmjét sokan várták, mivel számtalan videóesszéjével, rövidfilmjével, valamint az első két egész estés darabjával, a 2017-es Columbusszal és a 2021-es Búcsú Yangtóllal rengeteg rajongót szerzett a független filmes szférában. Ráadásul most nagy stúdiófilmet (Sony) forgathatott két világsztárral (Colin Farrell és Margot Robbie), méghozzá egy olyan zsánerben (romantikus fantasy), amelyhez abszolút megvolt az érzékenysége, és ami képileg is tágas játszóteret biztosít számára.

A Mágikus, merész, meseszép utazás lehetett volna a következő Az élet csodaszép (1946), Nagy hal (2003), Ház a tónál (2006) vagy Időről időre (2013).

Úgy tűnik azonban, hogy Kogonada csak akkor jó, ha ő maga írja a saját sztorijait, most először fordult elő ugyanis, hogy más szkriptjéből dolgozott: Seth Reiss eredeti forgatókönyve adta fel a leckét rendezőnknek, akinek bele is tört a bicskája a papíron minden bizonnyal mágikusnak tűnő, a vásznon azonban keményen feszengős giccsbe forduló történetbe.

David (Farrell) épp egy esküvőre készül, ám a kocsija kerékbilincset kap, egy gyanúsan elhelyezett röplap pedig egy furcsa autókölcsönzőbe vezeti, ahol Phoebe Waller-Bridge és Kevin Kline egy igen kínosan jópofizó, de legalább rettenetesen humortalan jelenetben rátukmálnak egy régi autót s hozzá egy GPS-t. Az esküvőn David megismerkedik Sarah-val (Robbie), és rögtön fellángol köztük valami, aminek persze ilyen gyorsan még nem engednek, így más férfi megy fel az est végén Sarah szobájába. Másnap azonban lerobban a lány kocsija, a személy szerint Davidhez beszélő GPS pedig arra utasítja, hogy vegye fel őt, majd különböző, a természetben álló ajtókhoz irányítja őket, amelyeken belépve valamelyikük múltjában találják magukat, az életük egy-egy fontos pontján, ami érzelmileg anno nagy hatással volt rájuk.

Szóval a címbeli utazás ezt a kis túrát fejezi ki, amelynek során egyik ajtótól autóznak a másikig, azokban újraélik életük egy korábbi fejezetét, két ajtó között pedig eszmét cserélnek az élményeikről, magukról, a párkapcsolataikról, a családjukról, az élethez való hozzáállásukról.

S talán mindeközben szövődik köztük valami komoly, ami már régen kijárt volna nekik.

Leírva tényleg nem fest rosszul, ebből azért valóban ki lehetett hozni valami mágikusat, merészet és meseszépet, ráadásul két csúcsszínészt sikerült megnyerni hozzá, akik amúgy bármit el tudnak játszani. Vagy mégsem? A kémiát, vibrálást kettejük között legalábbis nem sikerült érzékeltetniük…

A film első fele kifejezetten kellemetlen jelenetekkel bombázza a nézőt. Érezni, hogy Kogonada próbálja ezt az egészet megtölteni varázslattal (kapásból el kell engedjük a valóságot, szóval, ha valakinek ez nem megy, már itt elveszett), de inkább csak modoros és mesterkélt képsorok sorjáznak megállás nélkül.

Az iskolai musicalszcéna talán a csúcs, ami annyira cuki és jópofa akar lenni, hogy egyszerűen nevetségessé válik.

Mindennek tetejébe valamilyen furcsa oknál fogva a forgatókönyv tele van trágár beszéddel (lehet, hogy ezt akarta jelenteni a címbeli merész?), a káromkodásokat azonban egy ilyen műfajú film idegen testként veti ki magából, és csak fokozza a nézőkben már erősen felgyülemlett zavartságot.

Szerencsére azért pozitívum is akad, hiszen Kogonada egyáltalán nem tehetségetelen filmes, ő még egy ilyen félrement projektben is képes megvillanni, még ha csak egy rövid időre is. A Mágikus, merész, meseszép utazás második fele már sokkal nézhetőbb, ha úgy tetszik, jobb, mint az első, ekkorra kezdenek elfogyni a kínos cukiskodások és álbölcsességek, valamint a felesleges trágárkodás, sőt, időnként néhány egészen szép és megható jelenetet is kapunk.

Az egyik ilyen, működő drámai mélységgel bíró, jól megírt pillanat a kórházi beszélgetés David és az apja (Hamish Linklater) között, David születésekor.

Vagy említhetnénk még Sarah és az anyja (Lily Rabe) közös jelenetét is. Szomorkásak, de őszinték, és nem hatnak álságosnak. Kár, hogy nem ilyenekkel volt tele a film.

A Mágikus, merész, meseszép utazás az év egyik nagy, akár Oscar-várományos filmje is lehetett volna az alkotókból kiindulva, épp ezért nagy csalódás, hogy végül egy ízig-vérig giccses és hamisan merengő, a nézőkből foggal-körömmel könnyet kicsikarni próbáló kudarc lett belőle.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Itt a búcsú ideje! A Downton Abbey: A nagy finálé lordjai, ladyjei és személyzete utoljára rabolják el a szívünket
A 2010-ben indult sorozat után 15 évvel megérkezett a mozifilmes franchise harmadik, egyben záróepizódja, a rajongóknak pedig jó hír: örömkönnyek hullanak majd a mozikban!


2010-ben indult világhódító útjára a Downton Abbey című sorozat, amely Julian Fellowes kreálmánya, a színészből forgatókönyvíróvá vált alkotóé, aki korábban olyan filmek szkriptjeiért volt felelős, mint pl. a 2001-es Gosford Park (ez volt az első mozifilmje, és rögtön Oscar-díjat kapott érte a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában), a Hiúság vására (2004), a Cserbenhagyás (2005), Az ifjú Viktória királynő (2009), Az utazó (2010) vagy a 2013-as Rómeó és Júlia. Vagyis tisztán látható, hogy a kosztümös, történelmi darabok és az angol arisztokraták életének bemutatása szó szerint előkelő helyet foglaltak el az érdeklődési körében. A Downton Abbey megalkotásához minden bizonnyal a Gosford Parkból vett ihletet, tekintve, hogy abban is egy angol nemesi ház mindennapjaiba nyertünk betekintést az arisztokrata család és a cselédek szemszögéből, bár ott egy Agatha Christie-szerű gyilkossági ügy volt a középpontban, szóval egy vérbeli „ki tette”-film pergett a szemeink előtt, a Downton Abbey mindebből csak a közeget vette át.

A 2010 és 2015 között hat évadot megélt széria gyorsan óriási rajongótáborra tett szert, így, amikor bejelentették, hogy a sorozat lezárulta után négy évvel, 2019-ben egy egész estés Downton Abbey-film kerül a mozik vásznaira, a fanok repesni kezdtek a boldogságtól.

A Crawley família és udvartartásának sztorija folytatódik! Nem is volt meglepő, hogy az első mozifilm óriási sikert aratott: a 13 millió dolláros költségeire világszinten 194,6 milliót keresett csak a vásznakról.

Három évet kellett várni a folytatásra, amelynek mozis szereplésének az időközben lezajlott Covid-járvány nyilván nem tett jót, de a Downton Abbey: Egy új korszak (2022) még így is összegyűjtött 92,6 millió dollárt. S mivel úgy tűnik, a magyaron kívül, úgy tűnik, az angol igazság is három, ezért Crawley-ék sem kerülhették el a trilógiává duzzadást, így újabb három év után most került mozikba az utolsó epizódnak ígért A nagy finálé.

Sajnos időközben a sorozat és a filmek egyik legnépszerűbb karakterét, a Lady Violet Crawley-t alakító Maggie Smith 2024. szeptember 27-én, 89 évesen elhunyt, így a harmadik részben már nem tudott részt venni, s hozzájárulni csípős beszólásaival a nagy egészhez.

A nagy finálé azonban természetesen nem feledkezett meg róla, és tisztelettel adózik több jelenetben is a karakter s egyben a kétszeres Oscar-díjas színésznő előtt.

Az új sztori szerint egyébként 1930-ban Londonban a Crawley család – Mary (Michelle Dockery) – kivételével megnézi a Guy Dexter (Dominic West) főszereplésével készült új Noel Coward-darabot (Arty Froushan). A színfalak mögött találkoznak Dexterrel, Cowarddal és a korábbi Downton-i komornyikkal, Thomas Barrow-val (Robert James Collier), aki most Dexter asszisztense és élettársa. Másnap a Crawley család Lady Petersfield (Joely Richardson) bálján tartózkodik, amikor hírt kapnak Mary és Henry Talbot válásáról. Lady Petersfield arra kényszeríti Maryt, hogy azonnal távozzon, mert a királyi család tagjai is várhatók, és egy elvált nő ne hozzon szégyent a házára.

Robert (Hugh Bonneville) és Cora (Elizabeth McGovern) visszatérnek Downton Abbey-be, míg Mary a Grantham Házban marad, hogy fogadja Cora bátyját, Harold Levinsont (Paul Giamatti) Amerikából. Haroldot Gus Sambrook (Alessandro Nivola), egy pénzügyi tanácsadó kíséri, aki állítólag megmentette Haroldot az anyagi csődtől azzal, hogy a Wall Street-i tőzsdekrach előtt kivonta a befektetéseit a tőzsdéről.

Sambrook és Mary azonnal vonzódni kezdenek egymáshoz, és hamarosan az ágyban kötnek ki.

A társaság ezután Downton Abbey-be utazik, ahol Harold Cora megdöbbenésére elárulja, hogy rossz befektetésekkel elszórta az anyjuk vagyonát. Így Downton megmaradt pénzét szeretné befektetni, hogy megtérüljenek a veszteségei, és visszafizethesse az adósságát Sambrooknak.

És ez még csak az alapsztori, hiszen ahány karakter, annyi sors és annyi történet, márpedig karakterből van elég a Downton Abbey-ben. Olyan sok, hogy egy mozifilm 124 perce alatt nem is juthat elegendő idő mindenkire, így nem is tud igazi mélységbe menni Fellowes forgatókönyve. Amit azonban a franchise rajongói megszoktak és megszerettek, azt tokkal-vonóval hozza így is. Kellemes néznivaló marad A nagy finálé, amelyben nem sok konfliktus adódik, de ha mégis, azok is viszonylag gyorsan megoldódnak. Negatív karakterből sem találni sokat, ebben a világban szinte mindenki kedves és szimpatikus, a nemesek jól bánnak a cselédekkel, és megbecsülik őket, akik szintén felnéznek a munkaadóikra.

A Downton Abbey sikere és népszerűsége nem is feltétlenül a szenzációhajhászásban és a hatalmas fordulatokban keresendő.

Sokkal inkább abban, hogy a nézők megszerették ezeket a karaktereket, így szívesen lesnek bele a mindennapjaikba, és úgy érezhetik, mintha ők is családtagok lennének, akár az arisztokraták, akár a személyzet berkeiben.

A nagy finálé sem hoz forradalmat a franchise-on belül, nincs benne semmi olyasmi, amit ne láttunk már volna a sorozat hat évada vagy az eddigi két mozifilm alatt, mégis széles mosollyal nézik majd végig a rajongók, mert az a bizonyos Downton Abbey-varázslat ezúttal is tisztán érezhető a kastély falai között.


Link másolása
KÖVESS MINKET: