Seven Edition limitált modellel tiszteleg a MINI az ősök előtt
Speciális változatú MINI Cooper járt nálunk, amely az 1959. április 4-től Austin Seven néven gyártott modellnek állít emléket, amit Alec Issigonis tervező hívott életre és a napjainkban csak klasszikus Miniként emlegetett legendás négyüléses egyik első példánya volt.
A Morris Mini-Minorral egyidőben jelent meg a piacon, s ez a két modell alapvetően átalakított a brit, és a nemzetközi autógyártást. Olyan modelleket kínáltak ugyanis, amelyek egyrészt megfizethetőek voltak, másrészt pedig akár négy felnőtt utazását is biztosították. Ráadásul mindezek mellett még üzemanyag-takarékosnak is számítottak.
A két változat között minimális eltérés mutatkozott: csupán a hűtőrácsban, a külső színekben és a dísztárcsákban voltak felfedezhetők különbségek.
Érdekességnek számít, hogy ebbe a kocsiba eredetileg egy 948 köbcentis erőforrást terveztek, de ez a motor túl erősnek bizonyult a szerkezethez. A 37 lóerős változatot az akkori fűtőművek és fékrendszerek kezdetleges konstrukciója miatt túl erősnek tartották, ami jogos meglátásnak tűnik, hiszen a 600 kilós kisautó akár 150 km/órás sebességre is képes volt. A motor teljesítményét végül 34 lóerőre korlátozták, amit a hengerűrtartalom csökkentésével értek el, ám még így is 120 kilométer/órás csúcstempót tudott az újdonság.
Noha a brit négykerekűt vetélytársaival összevetve a nemzetközi szaksajtó is nagyra értékelte, az értékesítés eleinte mégis nehezen indult be. Kedvező árfekvése ellenére a Mini a fiatal vásárlókör számára még így is drágának bizonyult, miközben a tehetősebb ügyfelek túl spártainak találták. A BMC (British Motor Corporation) előzetes várakozásaival szemben még az a tény sem bizonyult kellően meggyőzőnek, hogy a mindössze 3,05 méteres klasszikus Mini csupán 3,50 méter hosszú parkolóhelyre is befért.
Ám a rendkívül zsúfolt London lakói hamarosan felfedezték a kompakt kisautót, köztük Lord Snowdon, Margit hercegnő férje, aki maga is védelmébe vette az újdonságot. Sőt, még Margit testvére, a Királynő is tett egy próbautat Alec Issigonis oldalán, ami ezután végképp biztosította a szükséges imázst a kisautó számára.
1959-ben összesen 19.749 Austin Seven és Morris Mini-Minor gördült le a szerelőszalagokról, és egy évvel később a termelés már a 116.677 darabot is elérte. Amint egyre sikeresebbé vált, fokozatosan emelkedett a klasszikus Mini iránti kereslet, amire a BMC később további modellekkel reagált. Az ezt követő közel 31 évben legyártott és eladott mintegy 5,4 millió klasszikus Mini utolsó képviselője 2000. október 4-én gurult le a gyártósorról.
De térjünk vissza a jelenbe: tehát ennek az első modellnek az emlékére gyártott limitált változatot a már nagybetűvel írandó MINI, és Seven Edition jelzővel illette azt. Ez a felszereltség a három és az ötajtós MINI-nél is elérhető, nálunk ez utóbbi járt, ami 161 milliméterrel hosszabb, míg 72 milliméterrel szélesebb az alapváltozatnál. A méretnövekedés szembetűnő, a kocsi közel négy méteresre nyúlt, így a kisautós érzést már csak nyomokban tartalmazza. A Seven Edition speciális kékes lakkozást kapott, így sok közül kiszúrható, de választhatunk tört fehér, fekete és méregzöld kocsit is.
A modell teteje és külső visszapillantó-házai a kiválasztott karosszéria-fényezési opciótól függetlenül ezüstmetál színben pompáznak, és ugyan ez a szín köszön vissza a kocsi végig futó versenycsíkokon is. Jellegzetes elem még, hogy sok helyen feltűnik a „7” szám és a dizájnmodellt jelölő „Seven” felirat is.
Az utastér adottságait nézve sok előnyt hordoz a méretnövekedés: szélesebb a hely az első sorban, és hátul is elfér akár három felnőtt is - persze relatíve szűkösen. Tágasabb lett a csomagtartó, az ötajtós MINI 278 liternyi csomag elnyelésére képes. A belső egyébként a szokásos dizájnt hozza: a műszerfal három, egymástól elkülönülő egységre tagolódik, középen pedig a szép grafikájú központi kijelző található, aminek a segítségével az autó különböző funkcióit állíthatjuk.
Az új MINI Seven tehát kétféle karosszériával rendelhető, ehhez pedig két benzines, és két dízel motor közül választhatunk 116 és 192 lóerő közötti tartományban. Tesztautónkban a legnagyobb, 192 lóerős benzines dolgozott, aminek 280 Nm-es csúcsnyomatéka már 1250-es fordulatszámon rendelkezésre áll. Éppen ezért a hatsebességes automatának ritkán kellett vissza kapcsolnia, csak erős gázfröccsre váltott egyel kisebb fokozatba. Ez az erőforrás egyébként nagyon dinamikusan bírta haladásra a MINI-t, a Cooper S Seven Edition 6.7 másodperc alatt éri el a 100 kilométeres tempót. A nálunk járt modellben három üzemmód közül választhattunk, amely befolyásolta a gázpedál karakterisztikáját, a kormány-rásegítést, az automataváltó karakterisztikáját, illetve a dinamikus lengéscsillapítás-szabályzást.
A kocsiba extra felszereltségként rendelhetőek a vezetést támogató rendszerek, így a Head-Up kijelző, a parkolóasszisztens, a tolatókamera és a kamera-alapú aktív tempomat, a kezdeti fékező funkcióval dolgozó, ütközésre és gyalogosra figyelmeztető rendszer, a fényszóró-asszisztens, valamint a közlekedési táblákat felismerő rendszer is.
A MINI alapmodellje 5.911.000 millió forintról indul, a háromajtós Seven Edition 6.631.900-ért hozható el, míg az ötajtós változatért 6.897.900 forintot kell fizetnünk alaphangon.
Adatok
Hengerűrtartalom: 1995 cm3
Teljesítmény: 192 LE/4700-6000
Nyomaték: 280 Nm/1250-4500
Széndioxid kibocsátás: 136 g/km
Gyorsulás 0-100 km/h: 6,9 s
Végsebesség: 232 km/h
Tesztfogyasztás: 8,3 l/100 km
A modell alapára: 6.897.900 Ft