Egy Mustangot kértem karácsonyra
Bő ötven évvel ezelőtt alkotta meg a Ford a legendás Mustangot, amely rövid időn belül nagy sláger lett Amerikában. A korszakalkotó gépet 1964-ben mutatták be, s 18 hónap alatt egymilliónál több példányt értékesítettek belőle - alapvetően a tengeren túl. A Mustang alapgondolata egyébként a Ford gyártási menedzserétől, Donald N. Frey-től származott, az első prototípus pedig 1962-ben készült el, ami egy kétüléses, középkategóriájú, közepes erejű roadster volt, aerodinamikus orral és alacsony szélvédővel. Az alapterveket egy évvel később, 1963-ban újrarajzolták és négyüléses autóvá alakították a márka mérnökei.
Ez az autó már nagyban megegyezett a később gyártásba került modellel, bár természetesen még tovább kellett finomítani a formát. A terveket azonban meghatározták a vállalat akkoriban csökkenő bevételei, aminek köszönhetően több alkotó elemet átvettek a piacon lévő modelljeikből. Az alváz, a felfüggesztés és a kormány összetevői nagy részben a Ford Falconból és a Ford Fairlaneből érkeztek, előbbi adta a kocsi platformját is, bár a nagyobb teljesítmény miatt meg kellett erősíteni azt.
Európában sokáig csak vágyálom volt a kocsi, s ugyan egy-két példány érkezett az öreg kontinensre magánimport útján, vagy autókereskedőkön keresztül, csak kevesek kiváltsága lehetett az, hogy megvásárolja a gépet. Ez persze még nagyobb kultuszt épített a típusnak, amit ügyes lépéssel lovagolt meg a Ford: a 2015-ben bemutatott, hatodik generációs modell esetében már Európának is tervezett modellt a márka, ezáltal két éve már nálunk is kapható az izomautó, így sokan teljesíthették be gyerekkori álmaikat. Merthogy a kocsi elérhető áron kapható: 12,5 millióról indul a 2.3-as benzinmotorral szerelt változat, s az 5.0 literes verziós is 14,3-ért vihető. Persze ez kimondva, leírva sok, de, ha megnézzük, hogy milyen kocsikat kapunk ilyen áron, akkor azt látjuk, hogy ilyen stílusos, ennyire erős gépet biztosan nem veszünk ennyi pénzért.
Persze kompromisszumot kell kötni: az utastér ergonomikus, jól használható a nagy navi, azonban sok a műanyag elem és kapcsoló; elől kényelmesen utazunk, de a hátsó utasoknak össze kell húzniuk magukat: pici a lábtér és a fejünket is beverjük a csapott tetőbe. Bivaly erős és gyönyörű hangú a nagy motor - a kicsi szerintem típus idegen -, azonban 15-20 liter között fogyaszt, persze használattól függően. Szóval az biztos, hogy itt bizonyos dolgokat fel kell áldoznunk a kényelem, a luxus oltárán, azonban a Mustang egy Mustang, és az is marad még sokáig, annak ellenére, hogy azért már több fut belőlük az utakon. Ha pedig kényelemre vágyunk, akkor válasszunk inkább egy 3-as BMW-t, egy Audi A4-et vagy egy C Mercit, s mondjunk le arról, hogy egy picit is kitűnünk a forgalomból.
De térjünk vissza a tesztautónkhoz: a nálunk járt Mustangban az 5.0 literes erőforrás dolgozott, mely megdöbbentő dinamikával és gyönyörűen morgó hanggal mozgatja a két tonnás testet. Ezúttal a kézi váltós verziót vezethettük, ami egyáltalán nem okozott gondot. Az első nap még edzeni kellett picit a bal vádlimat, de pár óra után megszoktam a kemény kuplung pedált. A százas sprintet rajtprogram könnyíti meg, és a menetdinamikát is kapcsolóval állíthatjuk. Az aktuális közlekedési stílushoz vagy a forgalomhoz illően választhatjuk a normál-, a sport-, a téli- és a pályaprogram funkciót, amely más és más karakterrel látja el a kocsit. Állástól függően változik a gázreakció, továbbá módosul a menetstabilizáló rendszer is. Igazán elemében 4000-es fordulat felett van a motor, 6500-ig belefeszít minket az egyébként rendkívül jó oldaltartású ülésekbe, de végig észnél kell lennünk, ugyanis a sok-sok elektronika ellenére azért szépen dobálja a fenekét a kocsi a hátsókerék-hajtásnak köszönhetően. A tények szárazon: 4,8 másodperces gyorsulás 100-ra, 421 lóerő, 530 Nm nyomaték - szóval van mit a tejbe aprítani.
A palettán egy európai motor is található, méghozzá a 2.3-as EcoBoost, amely relatív kis mérete ellenére is kellemes menetdinamikával bírt. Ez a motor 317 lóerős teljesítményt és 432 Nm-es forgatónyomatékot ad le, amit többek közt közvetlen üzemanyag-befecskendezéssel, kettős független változó szelepvezérléssel és turbófeltöltéssel ért el a gyártó.
A végére pedig a tanulság: pontosabban kell a kívánságainkat megfogalmazni, mert jó esetben teljesülnek, s egy ilyen kis hiba, hogy nem örökre kértem, azt eredményezte, hogy egy hét után vissza kellett adnom a Mustangot. Hozzáteszem, azért csodálkoztam volna, ha tovább maradhat. :)))