MÚLT
A Rovatból

XIII. Lajos állítólag évekig nem feküdt le a feleségével, annyira traumatizálta a nászéjszaka

Koronként és kultúránként változtak a szokások az esküvőt követő éjszakával kapcsolatban.


Ma már a nászéjszakának legfeljebb szimbolikus jelentősége van, sokszor csak fáradtan zuhan az ifjú pár az ágyba az egész napos pörgés után. Azonban ez nem volt mindig így, sőt, egyes népeknél máig szigorú előírásoknak kell megfelelni. Csokorba szedtem a nászéjszakával kapcsolatos érdekességeket.

A "babiloni szüzeknek" előírás volt a templomban idegenekkel hálni

Az ókori görögöknél, Spártában, szokatlan fegyelem uralkodott: az esküvő után a férfiaknak még egy évtizedig laktanyában kellett élniük, mielőtt a feleségükkel közös otthonba költözhettek. Addig gyakorolhatták az önmegtartóztatást, és a késői beteljesedés a spártaiak szerint végül erős és egészséges utódokhoz segítette őket. Úgy vélték, a nőknek jóval nagyobb a szexuális étvágyuk, ezért nekik is meg kellett tanulniuk ösztöneik kordában tartását.

Már az ókorban is úgy vélték, hogy az esküvő esetében – a tulajdonjog és öröklési rendszer miatt – a legfontosabb a nő szüzessége.

Az magától értetődő volt, hogy a férjek hálhattak ágyasokkal és rabszolganőkkel a feleségük mellett. Babilonban viszont a szüzességet a termékenység istennőjének áldozták. Hérodotosz is írt arról, hogy a "babiloni szüzek vagy asszonyok" kötelessége volt Istár templomában szexuális szolgálatokat ellátni.

A középkor

Az első éjszaka joga (ius primae noctis) nagyon híres középkori szokás, csak egy baj van vele: hogy gyakorlatilag nem létezett. Eszerint a feudális földesúré volt az elsőbbség, ha a birtokán férjhez ment egy leány, tehát ő vehette el szolgája szüzességét a férje helyett. Ilyen írott törvény viszont sosem létezett, az már más kérdés, hogy sok nemes a tulajdonaként kezelte a jobbágyokat, törvényesen rendelkezhettek felettük, úgyhogy bármi megeshetett szegényekkel.

Ami viszont biztosan létezett, sőt, máig érvényben van, az a katolikus egyház előírása a házasság elhálására.

A frigy e szerint csak akkor érvényes, ha nemi aktussal beteljesítik azt, méghozzá "emberi módon", azaz például nem erőszakos úton.

Az elhálás megtörténtének biológiai feltételei az egyházi joggyakorlat szerint a merevedés, a legalább részleges behatolás és a magömlés a hüvelyben (függetlenül attól, hogy a férfi magva megtermékenyítésre alkalmas-e). Az elhálás ténye olyan fontos, hogy ellenőrizni is szokás: sok kultúrában másnap reggel az volt a családtagok programja, hogy megkeressék a lepedőn az árulkodó véres foltot. Évszázadokon keresztül az elhálás a lakodalom éjszakáján történt meg, azaz előtte nem élhettek nemi életet a fiatalok. Elvileg ma is ez az elvárt viselkedés, az már más kérdés, hogy hányan tartják be…

Manapság van néhány olyan nászéjszakához kötődő szokás, amelyeket úgy használunk, hogy nem is tudjuk az eredetét. Az egyik ilyen kedves gesztus, amikor a férj a karjába kapja az újdonsült asszonyát, és így viszi be a szobába. Ez annak érdekében alakult ki, hogy a lovagias férj megvédje a feleségét a küszöbnél megbújó gonosz démonoktól. Továbbá a kontyba kötött hajviseletnek is jelentősége van, ezt a frizurát régen a nászágyba fektetés előtt készítették el, nem pedig az esküvő előtt. A szabadon szállingózó loknikat felváltó szigorú hajviselet célja megmutatni a külvilág felé, hogy immár egy hűséges asszonnyal van dolgunk.

Híres nászéjszakák

Nem volt egyszerű régen az uralkodóknak: ami nekünk privát magánügyünk, az az uralkodók esetében közügynek minősül. Természetesen mindig kiemelkedő jelentősége volt annak, hogy lesz-e utódja egy királynak vagy királynőnek, ezért a nászéjszakán az udvari etikett szerint mindenki ott forgolódott a pár ágya körül, és másnap reggel is körbe kellett mutogatni a véres lepedőt. Volt néhány emlékezetes eset, amelyről a történelemkönyvek kuncogva mesélnek.

A mindössze tizenhárom éves XIII. Lajos francia királyt traumatizálta, hogy el kellett hálnia a nászt a feleségével, Ausztriai Annával

(ami csak túlbuzgó anyja szerint sikerült, többek szerint nem igazán). Utána évekig nem volt együtt a hitvesével, csak miután végignézte a saját húga nászéjszakáját, akkor értette meg, hogy ideális esetben hogyan is néz ki ez a történet. Ezután lassan beindult a gépezet, és több mint két évtizeddel az esküvőjük után megfogant egyetlen gyermekük, a Napkirály.

A XIX. században Stefánia belga hercegnő hiába álmodozott a tökéletes együttlétről Rudolf osztrák trónörökössel, megemlékezésében nem győzte hangsúlyozni negatív tapasztalatait: „Micsoda éjszaka! Micsoda kín, micsoda undor! Azt hittem, meghalok a csalódottságtól!”

A viktoriánus kor névadója, Viktória hercegnő számára viszont igen jól sikerült a nászéjszaka az unokatestvérével, Albert herceggel. Utána a naplójában csak úgy áradozott hihetetlen estéjéről. Annyira rákaptak a huncutkodásra, hogy összesen kilenc gyermekük született.

Kultúránként változó szokások

Természetesen az európai házassági szokások merőben eltérnek a többi kontinensen gyakorolt hagyományoktól. Akad azonban néhány megdöbbentő is közöttük.

Kínában az ifjú pár egy olyan szobában tölti első közös estéjét, amely körbe van rakva sárkányokat és főnixmadarakat ábrázoló gyertyákkal. Ezzel űzik ki a szobából az ártó szellemeket.

Japánban a fiatal arák az esküvő előtti napon kapták meg a felvilágosítást az édesanyjuktól. Mindezt egy olyan gyakorlatias, képes bemutató kíséretében, amely generációról generációra száll a családban.

A hinduknál nincsen válás, ezért mindenekelőtt horoszkóppal derítik ki, hogy két ember összeillik-e, és csak utána történhet meg az eljegyzés.

Náluk mindkét félnél előírás az érintetlenség (míg a többi kultúrában ez ugyebár csak nőkre vonatkozó előírás), és az első éjszakát nem kettesben tölti az újdonsült házaspár, hanem egy szent tehén társaságában.

A muszlimoknál bő egy hét telik el a házassági szerződés után, mire egymáséi lesznek a fiatalok. A nagy napot nem egyedül élik át, ugyanis az ara női családtagjai kíséretében vonul be a férjéhez, aki nem rögtön látja meg hitvesét, hiszen előbb a Mekka irányába fordított ágyon háttal levetkőzteti őt, majd hosszas imába kezd. A rokonok közben kint várják az ajtó előtt, hogy a vőlegény kinyilvánítsa tetszését vagy nemtetszését a felesége testi adottságaival kapcsolatban.

Ugye, milyen sokszínű a világ, ha az esküvő legintimebb részére kerül a sor?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
1800 éves ábrázolás került elő Jézusról, amin teljesen máshogy nézett ki, mint eddig tudtuk
Egy oxigéntől elzárt föld alatti sírkamrának köszönhetően maradt fenn szinte tökéletes állapotban a 3. századi falfestmény. A felfedezés egy régészeti leletsorozat része, amely alapjaiban rengeti meg a vallás korai terjedéséről alkotott elképzeléseket.


Egy 3. századi, oxigéntől elzárt sírkamra falán találták meg a valaha volt egyik legjobb állapotban fennmaradt korai Jézus-ábrázolást, ami egy sor más, az elmúlt években előkerült lelettel együtt teljesen új megvilágításba helyezi a kereszténység korai történetét. Az izniki (ókori Nikaia) föld alatti családi sírban felfedezett, Jó Pásztorként ábrázolt Krisztus-freskó pigmentjei szinte tökéletesen megőrizték eredeti állapotukat – írta a The Independent.

A felfedezés egy nagyobb régészeti hullám része, amely az elmúlt két évben söpört végig Anatólián. Laodiceában egy ritka, 4. századi domus ecclesiae került elő: egy magánházból kialakított keresztény istentiszteleti hely. A mai İzmirben, az ókori Szmirna agoráján egy római kori bevásárlóközpont falán 2. századi, kódolt keresztény üzenetekre bukkantak: az egyik egy keresztrejtvényszerűen elrendezett „Logosz” — vagyis Ige — felirat, egy másik pedig a „800” számkód, amely a görög betűk számértéke alapján a „hit” és az „Úr” szavakra utal.

A képen egy szakáll nélküli, rövid hajú, előkelő római ruhát viselő fiatal férfi látható, akinek arcvonásai, ruhájának redői és a vállán cipelt kos is élesen kivehető.

Pergamonban a kutatók azonosították azt a 25 ezer fő befogadására is alkalmas amfiteátrumot, ahol a 2. században keresztényeket végezhettek ki, és itt találtak rá a Szent György-kultusz egyik legkorábbi tárgyi bizonyítékára, egy 5. századi zarándokkulacsra is.

Mindeközben Epheszoszban egy teljes, a 614-es évek körüli tűzvészben leégett, de a hamu alatt „Pompeji-szerűen” konzerválódott kora bizánci üzletnegyedet tártak fel, benne többek között egy zarándok-emléktárgyakat árusító bolttal.

A leletek sokasága segít megérteni, miért éppen Anatólia vált a korai kereszténység egyik központjává. A Római Birodalomban az élő császárok isteni tisztelete, a császárkultusz éppen Pergamonban vert gyökeret, ahol már időszámításunk előtt 29-ben templomot emeltek Augustus tiszteletére.

Nem véletlen, hogy a Jelenések könyve ezt a helyet „a Sátán trónjának” nevezi, a császárt pedig a „Fenevadnak”, akinek száma a 666.

A régészet legújabb eredményei, köztük a Sagalassosban talált hatalmas, 4,5 méteres császárszobrok is azt bizonyítják, hogy ez a kultusz rendkívül látványos és erőteljes volt, amellyel szemben a kereszténység egy markáns alternatívát kínált.

Az új felfedezések tudományos vitákat is lángra gyújtottak a kereszténység gyors terjedésének okairól. A legújabb elméletek szerint a – korábban hittnél valószínűleg kisebb léptékű – üldözések és a vértanúság kultusza paradox módon erősítette a közösségeket. Emellett a korai keresztények szociális hálója, a járványok idején nyújtott segítségük, valamint az újszülöttek kitételének és megölésének elutasítása is hozzájárulhatott a sikerükhöz: egyes elméletek szerint ez különösen a lánycsecsemők túlélési esélyeit javította, és hosszabb távon demográfiai előnyt adott a keresztény közösségeknek.

„Anatólia – a mai Törökország – sok tekintetben a korai kereszténység bölcsője volt.”

A korai kereszténység egyik vezető szaktekintélye, Candida Moss, a Birminghami Egyetem professzora szerint a leletek jelentősége vitathatatlan. A szakértő kifejtette, hogy a régió, amelyet Péter és Pál apostolok is bejártak, kulcsfontosságú a vallás korai történetében, és nem szabad elfelejteni, hogy

a birodalom központját is Konstantinápolyba, a mai Isztambulba helyezték át, amikor a kereszténység államvallássá vált.

A feltárások Törökország egész területén folytatódnak, és a kutatók szerint az izniki nekropolisz, a pergamoni amfiteátrum vagy az epheszoszi üzletnegyed további vizsgálata még számos titkot tárhat fel az emberiség történetének egyik legfontosabb korszakáról.

Via Independent


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
MÚLT
A Rovatból
Évtizedes hallgatás tört meg – Kovács Kati szerint őt és Cserháti Zsuzsát is zaklatták
Kovács Kati szerint a Kádár-korszak zeneiparát nem mindig szakemberek irányították, ami súlyos visszaélésekhez vezetett. Az énekesnő szerint az akkori hatalmasságok zaklatásai őt is elérték, de Cserháti Zsuzsa sorsát pecsételték meg igazán.


Az énekesnő arról beszélt, hogy a Kádár-korszak zeneiparában sem volt ismeretlen a hatalommal való visszaélés - írta a Blikk. Kovács Kati szerint korábban, amikor a visszaélésekről beszélt, „az időközben szentté avatott emberek nagyon megsértődtek”, és tagadták az állításait.

„Akkoriban is voltak munkahelyi zaklatások, amelyeken én könnyedén túlléptem, mert ilyen a természetem. Cserháti Zsuzsa viszont – aki ugyanúgy megszenvedte azt az időszakot – sokáig élete fő tragédiájaként emlegette, hogy mennyi abúzus érte.”

A kemény fellépés és a gyors döntések már a pályája legelején is jellemezték. Első Ki mit tud?-os szereplése után, 17 évesen a zsűri azzal küldte haza, hogy nem is énekel, hanem kiabál.

„Amikor azt mondták, kiabálok, lejöttem a színpadról, és elhatároztam, hogy akkor én ezt itt be is fejezem. Lezártam magamban azt a korszakot” – mondta. A karrierjét végül édesanyja mentette meg, aki a következő tehetségkutatóra újra benevezte. „Ha ezt nem teszi, biztos, hogy nem a zenei pá­lyán kötök ki, mert már volt egy ellenérzésem a zenével kapcsolatban” – tette hozzá.

Ez a határozottság mutatkozott meg akkor is, amikor egy komoly külföldi ajánlatot utasított vissza. Hamburgban a Led Zeppelin előtt lépett fel, és az Ein Tag im September című dala azonnal sláger lett.

„Szinte le sem jöttem a szín­padról, amikor a kezembe nyomtak egy lakáskulcsot, majd közölték: ha akarok, még ma odaköltözhetek.”

A szerződés öt évre szólt volna, ami alatt nem jöhetett volna haza. Bár édesanyja támogatta volna a döntésben – „Gyorsan eltelt volna az az öt év” –, Kovács Kati végül a családja, a barátai és a magyar közönség mellett döntött.

A visszavonuláson ma sem gondolkodik. „Csak egyvalami állíthat meg, az egészségem romlása” – szögezte le az énekesnő, akit harminc éve mindenben támogat informatikus férje, akivel elmondása szerint nagyon hasonló az értékítéletük.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Megoldhatták a piramisok legnagyobb rejtélyét: egy új modell megmutatja, hogyan épültek
Vicente Luis Rosell Roig független kutató szerint nem egy, hanem négy rejtett, belső rámpán hordták fel a köveket a Nagy Piramishoz. Az elmélet konkrét javaslatot is tesz arra, hol keressék a fizikai bizonyítékokat a piramis sarkaiban.


Ahhoz, hogy Hufu fáraó 27 éves uralkodása alatt felépüljön a sírhelyéül szolgáló Nagy Piramis, a számítások szerint átlagosan hárompercenként kellett egy-egy, akár 15 tonnás kőtömböt a helyére tenni. A legtöbb eddigi elmélet, mint például egyetlen hatalmas külső vagy belső rámpa használata, elbukik ezen az időkorláton.

Egy friss, a Nature-portfólióhoz tartozó tudományos lapban megjelent tanulmány most egy olyan számítógépes modellel állt elő, amely megmutatja, hogyan oldhatták meg a feladatot.

A titok nyitja négy, a piramis peremébe integrált, spirálisan emelkedő rámpa lehetett, amelyek a fő szerkezet elkészülte után a visszatöltés miatt nem hagytak külső nyomot.

Vicente Luis Rosell Roig független kutató részletes modellje szerint az ókori építők nem egy, hanem négy, a piramis alapjának különböző pontjairól induló, spirális rámpát használtak párhuzamosan. A módszer lényege, hogy a rámpák a piramis szerkezetén belül, annak külső élei mentén haladtak felfelé, így nem kellett hozzájuk külön óriási anyagmennyiséget felhasználni. A fő szerkezet elkészülte után egyszerűen beépítették, feltöltötték őket, eltüntetve a nyomukat.

A szimuláció kimutatta, hogy míg egyetlen rámpával közel fél évszázadba telt volna a munka, a négypályás rendszer már képes volt biztosítani azt a folyamatos anyagáramlást, ami lehetővé tette a 27 éves építési idő tartását.

Az elmélet nemcsak egy légből kapott ötlet, hanem konkrét, ellenőrizhető állításokat is tesz.

A modell szerint a rámpák éles kanyarodása miatt a piramis sarkaiban a kőelemek illesztése vagy a szerkezeti egység eltérő lehet a többi részhez képest.

A tudományos közösség izgalommal fogadta a felvetést, bár a végső szót a jövőbeli terepi kutatások mondhatják ki. Roland Enmarch, a Liverpooli Egyetem egyiptológusa szerint a modell logikus magyarázatot kínál. „Ez egy nagyon érdekes magyarázat a piramis építésére” – nyilatkozta, de jelezte, hogy a bizonyításhoz fizikai adatokra van szükség.

A kutatónak „további bizonyítékokra lesz szükség – többek között olyan szerkezeti rendellenességek még pontosabb feltérképezésére a sarokpontoknál, ahol a rámpa hirtelen irányt váltott volna.”

A másik kulcskérdésre, a hatalmas kőtömegek helyszínre szállítására szintén nemrég érkezett válasz. Egy 2024-es tanulmány geológiai bizonyítékokkal támasztotta alá, hogy az ókori Egyiptom idején a Nílus egyik mára kiszáradt ága, az úgynevezett Ahrámát-ág egészen a gízai plató lábáig folyt. Ez a vízi útvonal lehetővé tette, hogy a többtonnás kőtömböket hajókkal szállítsák a bányáktól szinte közvetlenül az építkezés helyszínére.

Via BBC Science Focus


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Farkas Bertalan: Az űrrepülés egy kétesélyes küldetés – 46 éve a hősünk volt, ma egy üres épület viseli a nevét
Az első magyar űrhajós küldetése hatalmas kockázatot rejtett, de sikere egy egész ország hősévé tette. Ennek ellenére a tiszteletére épült gyulaházi űrközpont évek óta kihasználatlanul áll, beváltatlan ígéretként.


Ma 46 éve, 1980. május 26-án, magyar idő szerint 20 óra 20 perckor egy egész ország tartotta vissza a lélegzetét. A kazahsztáni Bajkonurból elstartolt a Szojuz–36 űrhajó, fedélzetén Farkas Bertalan vadászpilótával, aki ezzel a hetedik nemzet képviselőjeként lépett ki a csillagok közé. A küldetés azonban jóval több volt, mint egy nyolcnapos utazás a Szaljut–6 űrállomásra; egy olyan tudományos és kulturális mérföldkő lett, amelynek hatása évtizedekkel később, egy teljesen új korszak hajnalán is érezhető.

Az első magyar űrhajós maga is tudatában volt a vállalkozás veszélyeinek, ahogy egy későbbi interjúban felidézte.

„Az űrrepülés, amíg földet nem érsz, kétesélyes küldetés, amelyből nem biztos, hogy visszatérsz”

A hetvenes évek végén a szocialista országok közös Interkozmosz programja nyitotta meg az utat a nem szovjet űrhajósok előtt. A magyar repülést egy évvel elhalasztották a Szojuz–33 korábbi dokkolási hibája miatt, ami csak tovább növelte a várakozást. A küldetés gerincét tizenhárom, magyar tudósok és mérnökök által kidolgozott kísérlet adta.

Ezek közül is kiemelkedett a Pille nevű, hordozható sugárdózismérő, amely a maga korában forradalmi újításnak számított, hiszen azonnali visszajelzést adott az űrhajósokat érő kozmikus sugárzásról. A Pille későbbi generációi a Nemzetközi Űrállomáson is bizonyítottak, igazolva a magyar mérnöki tudás időtállóságát. Farkas Bertalan és parancsnoka, Valerij Kubaszov az űrállomáson töltött hét alatt anyagtudományi kísérleteket is végzett, valamint a Balaton műszerrel vizsgálták a szellemi munkavégző képesség változását a súlytalanságban.

Az utazás azonban nem csak a tudományról szólt. Amikor Farkas Bertalan az űrből olvasott esti mesét a magyar gyerekeknek, magával víve a tévémacit, egy egész nemzetet kapcsolt be a kalandba, emberközelivé téve a felfoghatatlan csúcstechnológiát.

„Láttam a Földet alattunk és büszke voltam, hogy az emberiség ezt tudta produkálni, a tudomány, a technika legyőzött mindent” – idézte fel a pillanatot, amely örökre megváltoztatta a perspektíváját.

Közel fél évszázad telt el, mire Magyarország újra embert küldhetett a világűrbe. A HUNOR Program keretében Kapu Tibor gépészmérnök kapta meg a lehetőséget, hogy Farkas Bertalan nyomdokaiba lépjen.

Kapu Tibor a Nemzetközi Űrállomáson töltött közel háromhetes küldetése során olyan kísérleteket végzett, amelyek részben az 1980-as misszió örökségére épültek. A fedélzetre vitte a Pille egy modern változatát, és a Semmelweis Egyetem bevonásával az emberi szervezet mikrogravitációra adott válaszait is vizsgálták.

Farkas Bertalan évtizedekig várt utódjára, és a HUNOR Program során aktív mentorként segítette a felkészülést. A két generációt képviselő űrhajós kapcsolata szimbolikussá vált.

Farkas személyes tanácsokkal látta el Kapu Tibort, ahogy egy interjúban fogalmazott: „Arról beszéltem Tibinek, hogy minden egyes másodpercet próbáljon rögzíteni magában”.

Farkas Bertalan örökségének ápolása kettős képet mutat. Míg a Budapesti Történeti Múzeumban kiállítás mutatta be a magyar űrkorszak relikviáit, addig szülőfalujában, Gyulaházán egy róla elnevezett látogatóközpont évek óta üresen áll, mert a megígért berendezések sosem érkeztek meg.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk