SZEMPONT
A Rovatból

Viszem a papát a klinikára - szívszorító sorok a 88 éves apjáért aggódó fiától

Mi vár arra, aki egy 88 éves beteg és gyenge öregemberrel kivizsgálásra megy egy magyar kórházba? Szívbemarkoló írás egy fiú szemszögéből.


Balavány György író, újságíró idős, beteg édesapját vitte kivizsgálásra az egyik kórházba. Orvosi papírral, időpontra érkeztek, ehhez képest a megpróbáltatások már a kapuban elkezdődtek.

A személyes hangú posztot a Facebookon találtuk, és változtatás nélkül közöljük.

viszem a papát, megyünk a klinikára, időpontra, talán meg lehet műteni a térdeit, hogy ne szenvedjen annyira, mert reszket a fájdalomtól, a szétálló térdei hangosan ropognak, mikor járni próbál, bottal vagy kerettel, mert anélkül már tuti az esés, naponta többször képes elesni, valójában nem is esik, hanem zuhan, asztal mögé, ajtó mögé, mikor mi mögé, nem mindig vallja persze be, van, hogy csak úgy előkászálódik, és le van zúzva a karja, az oldala, vagy az arca, múltkor a fejét kellett összevarrni, ott találtuk a teraszon, keresztrejtvényt fejtett, jó hatcentis, vérző sebbel a fején, de ez hagyján,

a fájdalom, amire váltogatjuk a gyógyszert, fáj nézni, ahogy fáj, mindkét láb, néha követeli a papa a gyógyszert, még, még, de nem adhatunk,

a budafoki reumás orvos meg azt mondta, mit csináljon ezzel a vénemberrel, hát nyolcvannyolc éves, örüljünk, hogy él,

megtalálom a tizenegyes kaput, kijön a morcosember a konténerből, hogy keressek kint parkolót, nem, mondom, én most beviszem a papát, mert nem tud járni,

dehogynem, szól közbe a papa, mert mindig közbeszól,

azt mondja a morcosember, hogy negyedóránk van,

nyitja sorompót, számozott helyre nem állnak, mert az orvosé, bejárathoz nem állnak, mert az mentőé, álljanak egy rakodóhelyhez,

negyedóránk van, papa, mondom, miközben megkeresem a bejárathoz legközelebbi rakodóhelyet a rengeteg üres számozott parkoló közt,

még az is lehet, kisfiam, mondja,

megáll mellettünk egy terepjáró, nem látok fel a tetejéig,

kihajol egy hölgy, tudjuk-e, hogy ez rakodó, és ha igen, mit rakodunk, a papát, mondom, na jó, álljanak el innen, de nagyon gyorsan, valahova az épület mögé,

feltekerem az ablakot, a hölgy vár, majd csikorgó gumikkal elhúz,

viszem a papát,

méterek, távolságok, ahogy kigurulnak lassan, mint a géztekercs, csak tartsd a kezed, kisfiam, és rám dől, az egész tán ötven kiló, néha megbillen, vállamon az összes szatyor, kezemben a papírok, a szatyrokban Dolgok, Amiket A Mama Csomagolt, gyógyszerek, fóliában alma, mellette szalvétában, befőttes gumival átkötve kés, mindenféle listák,

bal-doki

menjünk fel az emeletre bejelentkezni, mondják, a folyosó végén a lift,

kívül lassú vagyok, belül gyors, talán a papa arcán a béke onnét van, hogy már ugyanakkora a sebessége kívül és belül,

nincs elég levegő a liftben, fent megint a folyosó végére kell menni,

a hölgy telefonál, én nem hagytam volna, mondja, tartom a reszkető és támolygó papát, te tudod, de ha neked lennék, mennék a gyámügyre,

kezeit csókolom, mondja a papa, köszönök és krákogok, pillanat, mondja a hölgy, időpontunk van, mondom,

most leteszlek, mondja a hölgy, mert erőszakos betegem van,

nekem mondod, teszi hozzá, és elveszi a papírt, kikérdezi az adatokat, rendben, mondja, menjünk vissza, ahol bejöttünk, a bejárat melletti rendelőbe, de ehhez miért kellett felhoznom a papát, kérdem, a hölgy vállat ránt és tárcsáz megint,

viszem a papát, a bejárat melletti rendelő tömve, nincs elég levegő, egy ember átadja a helyét, a papa reszketve ül, épp beteríti a lábait a fájdalom, a kezével megfogja, mintha próbálná feltartóztatni, visszanyomni a fájdalmat a térdtől a lábikra felé, összeszorítja a szemeit, erőlködik, mint mikor kidöntöttünk egy falat együtt,

gyere, mondta, már csak egy fal állt a bontásból, fogd a tomahawkod és feszüljünk neki, a tomahawkomat ő csinálta, mert az kijárt a magamfajta indiánnak, mindenféle indiánminta is volt a nyelén, nekifeszültünk, nyomtuk, gyöngyözött az arcán a veríték, éreztem, ahogy a roppant súly eltávolodik a kezeimtől, aztán egyensúlyát vesztve és rohamosan gyorsulva hátrazuhant, robajjal és diadalmas porfelhővel, juhuhú,

elnézést, mondom a hölgynek, időpontunk van, nagyjából mikor kerülünk sorra, mert rossz helyen állok, nem tud mit mondani, van, aki órák óta vár,

hagyjad, kisfiam, majd csak ránk kerül a sor,

az biztos, mondja mellette ülő ember, hány éves tetszik lenni, kérdezi, ó, akkor én megyek gyufáért, mondja,

nem lehet azt se siettetni, se váratni, nekem már rég nem kéne élnem, kétszer meghaltam, úgy hoztak vissza, nem mintha kértem volna, kérte a fene, mondja az ember, a szívem megállt, visszaráncigáltak, és hát amit olvasni lehet, hogy alagút, meg fényember, meg ilyenek, hát abból lószar se volt igaz, csak a nagy semmi, de mindegy, itt vagyunk, majd szólnak, ha sorra kerülünk,

de mikor, mondja a papa, én már benne volnék,

meglesz az, ha szólítják az embert, menni kell, előre meg senki sem tudja, nekem a lányom ment el negyvenegy évesen, én meg itt vagyok-e,

bal-korterem

nekem meg a nagyobbik fiam, ennek a bátyja, mondja a papa, ötvennégy se volt,

a dédnagyanyám meg kilencvenkét évesen még elment rőzsét szedni és hazacipelte a hátikában, és mikor megjött, azt mondta nagyanyámnak, hogy te Rózsi, én elfáradtam, és leült, és a szemére húzta a fekete kendőjét, elhelyezkedett a karosszékben és meghalt, rázogattuk persze, de hiába,

nézegetem a mobilomon az időt, még hogy negyedóra, uram, kérlek, hadd ne kelljen egy kerékbilinccsel is szarakodni, mit nyomkodsz, kisfiam, a mobilomat, mondom,

hát ezeknek már a telefonjuk is mobil, a miénk még stabil volt, már amikor volt, mondja a papa,

az én bátyám tizennyolc évesen halt meg paralízisben, nem volt telefon, szaladtam a doktorhoz, felkiabáltam éjjel, hogy jöjjön gyorsan, mert a Gyurka meghalt, az meg kiszólt, hogy ha meghalt, akkor ő mit csináljon, aztán csak kijött megállapítani,

akkoriban gyorsan temettek, két nap múlva meg is voltunk, most heteket várni kell,

elhallgat a papa, a fájdalom megakasztja a nyelvét, hívom a mamát, be kéne adni az egyórás gyógyszert idő előtt, mert nagyon megvan neki, hát akkor add, csak túl sok ne legyen, fogja a kék kapszulát meg felet a fehér tablettából, hörböli rá a petpalackos vizet, most már jobb lesz, papa, szart lesz jobb, nyögi,

cserélődik körülöttünk a nép, egymásba kapaszkodva vánszorognak a percek, tízpercek, félórák, órák, már én sem tudok állni,

elnézést, mondom a hölgynek, a papa cukros, rosszul van, dehogy vagyok én cukros, horkan a papa, mert neki muszáj közbeszólni,

és nem vagyok rosszul, csak menjen mindenki a maga útján, most akkor cukros, vagy nem, kérdezi a hölgy, derültség a váróban, papa, mondom, te cukros vagy,

te meg olyan vagy, mint anyád, mondja, hát azt is folyton jobban tudjátok, hogy nekem mi bajom van,

az emberek nevetgélnek, mutatom a sárga papírt, hogy cukros, ennie kéne, meg gyógyszert bevennie, két és fél órája várunk,

majd szólítjuk, mondja a hölgy, egyedül van a doktor úr, szabadságolás,

az egész intézetben mindenki egyedül van,

az egész világon mindenki egyedül van, kontráz a papa, mert neki muszáj kontrázni,

néhány perc után behívnak, gyere, próbáljuk meg, kétszer visszaereszkedik, harmadszorra sikerül felállni, hogy felkaptál, mikor a Szúnyog-szigetnél visítottam, hogy nem ér le a lábam, egy autógumibelsőből csinált úszógumiba kapaszkodtam, de elvesztettem a talajt, életemben először, és az olyan volt, amilyen meghalni lesz, a kozmikus rémület pillanata, időpont, amikor pont az nincs, ami mindig van, de odagázoltál hozzám a vízben, felemeltél úszógumistól és kivittél a partra,

jó napot, mondja az orvos, hogy van, kérdi, köszönöm kérdését, kurva jól, feleli a papa,

oké, az orvos hümmögve nézi a leleteket, meg tudnám műteni, és lehet, hogy jobb lenne a térde, mondja, hát akkor műtsön, feleli a papa, de túl nagy a rizikó, behív egy másik orvost, nézik a papát, nézik a leleteket, jaj, kapok a fejemhez, a vérhígítót nem adtam be, vérhígítót is szed, kérdik az orvosok, igen, mondom,

szed a tököm vérhígítót, kezdi a papa felhúzni magát megint, odaadom a gyógyszerek végeláthatatlan listáját bizonyítékul,

hát ezt a műtétet sajnos nem élné túl, két térdprotézis, tíz évvel korábban kellett volna jönniük, háát, tíz évvel korábban sajnos nem tudunk jönni, mondom,

de most akkor mi a teendő, nem tudom, mondja az orvos, én sebész vagyok, menjenek a reumás orvoshoz, de ő küldött ide, mondom, mondjon már valamit, mit kezdjünk ezzel a fájdalommal, hát nem bírja,

bal-fokep

őszinte leszek, keressenek egy másik orvost, biztos van valami rehabilitációs lehetőség, és megcsörren a mobilja, elnézést, mondja,

viszem a papát a végtelen folyosókon, nincs kerékbilincs, berakom az autóba, kiállunk a rakodóból, a tizenegyes kapunál

a morcosember kienged, mert mit tehetne, látszik a szemén, hogy nem minket gyűlöl, hanem ezt az egészet,

azt hiszem, csirkepörköltet csinál a mama, de nem tudom biztosan, mondom, én sem, feleli a papa, bár nekem igazából mindegy is, csak finom legyen,

húzd lejjebb az ablakot, kisfiam, melegem van, mondja,

tudod, mit szeretnék, egyszer még úszni a Dunában, csak úszni, abban a jó, hűvös, dunaszagú vízben,

hát menjünk le valamikor a partra, aztán bemerészkedsz, majd foglak, jól van, feleli a papa, jól, van, kisfiam, majd valamikor.

Képeink illusztrációk - Forrás: Pixabay


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Ligeti Miklós: Ha ilyen nagyvadak kitálalnak, Orbán Viktor sokkal komolyabb bajba kerülhet, mint valaha is feltételeztük
Megnyílt a rés a pajzson, a hatóságoknak most kell lépniük – mondja a Transparency International jogi igazgatója. Szerinte Balásy a NER legmagasabb köreivel bizniszelt, és vádalkuképes, az ilyen arcokon keresztül meg lehet fogni a főszereplőket is.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. május 05.



Balásy Gyula, a gyűlöletplakátokat készítő céghálózat tulajdonosa, a NER egyik legbefolyásosabb vállalkozója, váratlanul bejelentette, hogy önként és ingyen átadja az államnak a teljes médiacégeit magába foglaló cégbirodalmát. A lépésre a Tisza Párt elnöke úgy reagált, semmi sem lesz elfelejtve, szerinte a Fidesz „plakátosa” ezzel a lépéssel csak a felelősség alól próbálja felmenteni magát.

Balásy Gyula bejelentése egy vádalkuval felérő felajánlkozás? Miért omlik össze ennyire gyorsan a NER, és ez a folyamat eljuthat-e egészen Orbán Viktorig? Erről beszélgettünk Ligeti Miklóssal, a Transparency International jogi igazgatójával.

— Mit láttunk?

— Ezt sem alul-, sem túlértékelni nem szabad. Jól érzékelhetően, most már kézzelfoghatóan omlik a NER. Várható volt, hogy ha a politikai felépítmény összecsuklik, ahogy a választás eredményeinek hatására össze is csuklott, akkor a NER által pénzen vett vagy félelemből, fenyegetésből épített lojalitás is össze fog omlani, el fog porladni. Ennek a porladásnak vagyunk most a tanúi. Hogy Balásy Gyula pontosan mit adott át, tehát mi az, amit ő úgymond visszaszolgáltat, azt majd az új kormánynak alaposan fel kell mérnie. Hiszen ő cégekről, céges vagyonról beszélt, de mi van azokban a cégekben közpénz-kihelyezés nélkül? Például miért nem hallottunk az ő magánvagyonáról? Tudvalevő, hogy a valószínűleg a hatvanpusztai birtokkal vetekedő méretű építkezése nem két fillérbe került. Gondolom, a magánvagyon is ugyanúgy ezekből a gyanús céges pénzmozgásokból keletkezett, úgyhogy azt is nyugodtan adja vissza. Külön problémának érzem, bár talán ennek még nincs itt a helye, hogy erre a nyilatkozatra nem a rendőrség kihallgatószobájában került sor.

Ez az ember valószínűleg vádalkuképes, és nem szabad lebecsülni a vádalku jelentőségét, forrásértékét, mert most van az a helyzet, hogy tőle lehetne megtudni, hogyan történtek a NER-es kifizetések.

Feltételezzük, hogy ő és sok hozzá hasonló NER-lovag alapvetően, a nem csekély mértékű és összegű sáp lehúzása után csak parkolóhelye volt a pénzeknek. Rajtuk keresztül kellett valahogy megoldani a névleg nem gazdagodó, vagy nem látványosan, vagy nem egy bizonyos szinten túl gazdagodó figuráknak, Rogánnak, Orbán Viktornak a kifizetését, Tiborcz Istvánnak a részesedését, tehát az elsődleges haszonhúzók gazdagítását. Valószínűleg Balásy Gyula most abban a helyzetben van, hogy ezt elmondaná egy vádalku keretében, mielőtt még bárki rákapcsolódik a nyilatkozata után. Persze a vádalku alatt nem büntetlenséget értünk, hanem azt a haszonelvű, pragmatikus hozzáállást, hogy a kis hal megúszhatja enyhébb büntetéssel, ha nemcsak átadja a lopott holmit, de meg is mondja, hogy hol van a nagy hal, és az hogyan jutott a pénzhez.

Az ilyen arcokon keresztül – és Balásy Gyula azért elég magasan volt ebben a pénzügyi erősorrendben, központi helyen, ő Rogán Antallal bizniszelt, – meg lehet fogni Rogán Antalt.

Róla eddig azt feltételeztem, hogy csak a letelepedési kötvényeken keresztül lehet közvetlenül megfogni, hiszen az az, amit a nevére vett, kitalált, engedélyezett és működtetett. Azt gondoltam, Balásy Gyula egy szilárdabb elem az építményben, de valószínűleg ő az a vakolat a falon, ami most le fog hullani. Ne felejtsük el, hogy a Nemzeti Kommunikációs Hivatalnak elnevezett kifizetőhely közbeszerzésein, keretmegállapodások útján, verseny nélkül, egyszemélyes bizniszként a cégeinek 74%-os részesedéssel 360 milliárdot meghaladó bevétele volt csak 2024 végéig.

— Ez maga volt a felajánlkozás a vádalkura?

— Igen, ezért mondom, hogy ez vádalkuképes. A leghiggadtabb, legszikárabb szakmai, kriminalisztikai megfontolás is azt diktálja, hogy most kell szorítani. Mert most jutott el valamiért odáig, hogy hajlandó beszélni, pozíciókat feladni, előnyökről lemondani.

Ha ezt a hatóság azzal nyugtázza, hogy köszönjük ezt a nagylelkű felajánlást, akkor ezt elbaltázzák.

Ez az ember most fogható, most ki kell használni a beszédkészségét és az együttműködésre mutatott hajlandóságát.

— A beszélgetésben megrendültséget, félelmet lehetett látni Balásy Gyula arcán. Mintha komolyan félne valamitől, és ez a felajánlkozás lenne számára a kisebbik rossz.

— Ez egy tévéstúdió-helyzet volt, tehát nem olyan drámai, nem olyan megrettentő a számára, mintha ez tényleg egy hatósági kihallgatás lenne. Nem tudom, mennyi a személyiségében a teatralitás, de az biztos, hogy egészen másfajta embert láttunk, mint akit egy balatoni alkalommal a 444 próbált kamera- és mikrofonvégre kapni. Akkor a luxusautóiról kérdezgették egy veteránautó-versenyen, és ő flegmán, de profizmussal mondogatta, hogy „úgy gondolja, hogy én gazdag vagyok? Hát én nem tudom.” Ott profin adta elő ezt a nyegle, nemtörődömséget. Hogy most mennyi volt a színészet és mennyi a valós megrendülés, ezt nem tudjuk. Az ilyen megrendülések, összeomlások a rendőrségi-ügyészségi kihallgatáson jobban megszokottak és hitelesebbek. Egy tévéstúdióban nem kevés hatásvadász elem lehet ebben.

De a tény, hogy elment oda, megtette ezt a felajánlást és nyilvánosságra hozta, az jelzi: itt most megnyílt a rés a pajzson, és most kell azonnal benyomulni ebbe a résbe.

Ez olyan, mint amikor a hadászatban az ellenséges front felbomlik. Olyankor a győzelem záloga, hogy a front réseibe gyorsan mozgó, nagy tűzerejű élcsapatokat kell bedobni, akik az áttörést kiszélesítik, és mélységben zavart tudnak kelteni. Megzavarják az ellátási láncokat, az utánpótlást, a logisztikát, pánikot keltenek a hátországban, és továbbviharzanak. Majd jön a gyalogság, amelyik elvégzi az aprómunkát, begyűjti, akit kell, felszámolja a megmaradt ellenállási gócokat. De most itt ütéshelyzet van, ezt nem szabad a hatóságoknak kihagyniuk.

— Miért tette ezt pont most? Aki elsőként „coming outol”, jobb pozícióba kerül, mint aki a tülekedésben vesz részt?

— Ez valószínűleg benne van. Vagy, amit nem tudunk, hogy megszorongatták esetleg a NER még működő helyeiről. Lehet, hogy azt mondták neki: „figyelj, te most be vagy áldozva, elvesszük a pénzedet, mert kell nekünk a lelépéshez, és a tiéd a legkönnyebben mobilizálható.” Nincs benne nagy alkalmazotti létszámmal meg eszközparkkal dolgozó építőipar vagy szállodaipar, csak reklámcég. Nem tudjuk, mi történt a túloldalon.

A magánvéleményem az, hogy valószínűleg ezzel ő a túlélésre játszik, és üzenni akar a Rogánéknak:

most visszaadom az államnak azt, amit el akartok tőlem venni, engem nem tudtok ezzel sarokba szorítani.

— Az a kérdés, hogy mit adott vissza az államnak? 80 milliárdos értéket emlegetett, de nem hiszem, hogy ennyit érnének most ezek a cégek.

— Itt megint a könyv szerinti érték és a piaci érték közötti dilemmáról van szó.

— Tehát mit kapott az állam most valójában?

— Azt majd fel kell mérni. És azt is, hogy ez milyen formában történik. Ajándékozási szerződés lesz? Tulajdonról lemondó nyilatkozat? A szerződéslistát is átadja, vagy csak a cégjegyzékszámot? Ezt mind ismerni kellene. De ez így most egyelőre csak annyi, mintha valaki coming outolt volna, és ezt egy médián keresztül teszi meg, nem a rendőrségen. Előre menekül.

— Május negyedike van még csak. Lesz itt nagy tülekedés a hónapban?

— Arra számítok, hogy tovább fog olvadni a NER. Nap mint nap látjuk: a Nemzeti Tőkeholding megerősítette az értesüléseinket, miszerint nem 1300, hanem 2600 milliárd forint került a magántőkealapokhoz közpénzből. Az MFB Investment fellebbezett a pernyerésünk után, de aztán elkezdte kiadni az adatokat a Tiborczhoz köthető magántőkealapok konkrét MFB Invest-támogatása ügyében. Szóval a NER már tényleg porlad.

— Mennyi idő alatt lehet eljutni Orbán Viktorig?

— Ez a nem tudom hány milliárd forintos kérdés.

De ha ilyen nagyvadak kitálalnak, akkor Orbán Viktor sokkal komolyabb bajba kerülhet, mint amit valaha is feltételeztünk.

Balásy Gyula sokat tudhat. Ő a legmagasabb körökkel közvetlenül bizniszelt. Ő nem a harmadik beszállítónak a tizenkettedik alvállalkozója, hanem a NER egyik prominens, oszlopos tagja. Minden egyes alkalommal, amikor mi tenderbajnok-vizsgálatot végeztünk, a közbeszerzésekből legmagasabb arányban és legnagyobb összegben részesülő NER-es vállalkozók között is dobogós volt. Mindig ott volt Mészáros Lőrinc, Szíjj László és a többiek mellett, mögött. Vagy az első három egyike volt, vagy a negyedik.

— Kiért kell jobban aggódnunk most: Balásy Gyuláért, az ő testi épségéért, vagy a NER prominenseiért, akik veszélybe kerültek ezáltal?

— Mindenki, aki ebben közvetlenül érintett, aggódjon saját magáért. Mi egyedül azért aggódunk, hogy a rendőrség és az ügyészség nem fog elég gyorsan lépni.

 


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
A Vidéki Prókátor Balásynak: A vádalku ott kezdődik, hogy elmondod, kinek csorgattál vissza
A kegyelmi ügyet kirobbantó jogász szerint Balásy Gyula cégfelajánlása még csak legfeljebb enyhítő körülmény. Szerinte Schadl Györgynek sem éri már meg hallgatni.


A Vidéki Prókátor néven ismert jogász Balásy Gyulának üzent annak nagy port kavart interjúja után. Ahogy megírtuk, a vállalkozó a Kontroll műsorában bejelentette: az államnak ajánlja fel médiavásárló, kommunikációs és rendezvényszervező cégcsoportját, valamint a kapcsolódó vagyoni jogokat. A vállalkozó a cégek értékét legalább 80 milliárd forintra becsülte, és beszélt egy 100 milliárdos szerződésállományról is.

A kegyelmi ügyet kirobbantó ügyvéd szerint a gesztus súlyát nagyban befolyásolja, hogy milyen helyzetben tette azt a vállalkozó.

„Na, Gyulám, ez eddig legfeljebb csak enyhítő körülmény, melynek a súlya attól függ, hogy mennyire volt önkéntes, vagyis a körülmények által ki nem kényszerített a felajánlás, illetve, egyszerűbben fogalmazva, hogy mennyire vagy most szarban, amikor megtetted”

– írta Facebook-oldalán.

Szerinte egy valódi egyezséghez sokkal több kell, és az együttműködésnek komoly feltételei vannak.

„A vádalku ott kezdődik, hogy elmondod és bizonyítod, hogy ki(k)nek és mennyit kellett visszacsorgatni. Ha ezt megteszed, tényleg lényegesen javulhatnak a kilátásaid.”

A „visszacsorgatás” témájánál maradva kitér Schadl Györgyre is. A Prókátor úgy véli, a végrehajtói kar volt elnökének sem éri már meg hallgatnia. Ironikusan azt is megjegyzi: „A kollégái már amúgy is rohadt hálásak lesznek neki az államosításért.”

Balásy Gyula a kormányközeli üzleti körök egyik legismertebb alakja. Cégei rendszeresen nyertek el nagy értékű állami megbízásokat. A nevéhez kötődik például a „Tisza-adós” nemzeti konzultáció nyomtatása több mint 400 millió forintért, a kampány reklámozására pedig további bruttó 8,29 milliárd forint jutott a cégeinek. A Külgazdasági és Külügyminisztérium is rendelt tőle közel egymilliárd forintért zászlókat és molinókat, a MÁV pedig a vasúttársaság negatív megítélésének javítására szerződött vele.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Fotógaléria: Ellepték a mémek az internetet a Balásy-interjú után
A tegnap nyilvánosságra került interjú után elszabadultak a mémgyárak. Jobbnál jobb alkotások látnak napvilágot.


Egyetlen interjú, egy elcsukló hang és egy nyilvános, könnyes bejelentés elég volt ahhoz, hogy május 4-én este a kormányzati kommunikáció egyik legfontosabb alakja és cégbirodalma mémmé váljon az interneten. Balásy Gyula, akinek cégei az elmúlt évtizedben szinte az összes nagy állami kommunikációs tendert elnyerték, a Kontroll című online műsorban közölte, hogy önként és ingyenesen felajánlja az államnak teljes médiaportfólióját.

Az interjú után az internetet elárasztották a mémek. Lilu műsorvezető Instagram-sztorija önmagában is szállóigévé vált:

„Haver, te nem felajánlod a vagyonod, hanem visszaadod.”

A választások előtt nagyot ment az a kalendár, amiben napról napra gyűjtötték az újabb és újabb napvilágra került NER és kormányhoz köthető visszaéléseket, most hasonló módon elkezdődött egy ilyen gyűjtés.

Összeszedtünk egy kis válogatást a legjobbakból:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Molnár Áron Balásy Gyulának: Nem hitted volna, hogy ennyire gyorsan szembejön a valóság és a törvény
A színész-aktivista szerint Balásy Gyula interjúja nem a bűnbánatról, hanem a számonkéréstől való félelemről szól. Úgy véli, a vállalkozó soha nem szólalt volna meg, ha a Fidesz nyeri a választást és folytathatná a közpénzek elköltését.


Molnár Áron sem hagyta szó nélkül Balásy Gyula Kontroll-interjújáról, amelyben a vállalkozó könnyeivel küszködve jelentette be, hogy lemondott valamennyi rendezvényszervező, kommunikációs és médiacégében lévő tulajdonrészéről, és azokat átadja az állam részére. A színész-aktivista Facebook-posztban reagált, egy erős morális állítással indítva: „A könny felszárad, a bűnök nem. Gyula, Gyula.”

Molnár szerint Balásy az interjúban bagatellizálta a cégei által elnyert megbízások számát, majd szembesíti ezzel az állításával.

„A »pár közbeszerzés«, amiről az interjúdban beszélsz, amit nyertetek, csak az egyik cégedben 751 közbeszerzés.”

A színész szerint Balásyék cégei a magyar embereket csapták be, miközben évekig terjesztették a Fidesz megtévesztő kampányát, „mérgezve ezzel a köztereket, a magyarok elméjét és lelkét.” Konkrét példaként említi a „Stop Soros” és az „Állítsuk meg Brüsszelt” szlogeneket.

„Rogán Antal egyik fő katonája voltál a hazugsággyárban.

Mindezt közpénzből, a mi adófizetői forintjainkból. Nem, nem Gyula. Ez nem úgy van, hogy most te elsírod a bánatod. Hány magyar ember, gyerek, család sírt és szakadt szét a hazugságaitok miatt, míg te csak gazdagodtál és szartál arra, hogy mit okozol a magyar társadalomban” – üzente a vállalkozónak.

Molnár szerint az interjúnak egyetlen oka volt:

„Félsz a tetteid következményeitől! Soha nem szólaltál volna meg, soha nem sírtál volna, ha a Fidesz győz. Maradt volna az arrogáns, pökhendi stílusod és ugyanúgy loptál volna tovább.”

Molnár Áron a családra való hivatkozást is visszautasítja. Szerinte Balásynak erre gondolnia kellett volna akkor, amikor a magyar családoknak próbálták átformálni a gondolkodását a kormányzati üzenetekkel.

„Az igazság az, hogy azért szólaltál most meg, mert zárolták a bankszámláidat. Mert nem sikerült külföldre menekíteni a pénzeiteket.”

Úgy véli, Balásy nem számított arra, hogy a valóság és a törvény ilyen gyorsan utoléri. Posztjában figyelmeztette a következményekre is:

„Minden tettedért felelned kell és nincs az a könny, amely jóváteszi azt a pusztítást és bűnt, amit okoztatok a magyar társadalomban mentálisan. Következmények Gyula.. következmények.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk