MÚLT
A Rovatból

Karácsonyi időutazás: így készültek az ünnepre Magyarországon a múltban

Tudtad, hogy volt, ahol az udvarló vitte a lányos házba a feldíszített karácsonyfát? Egykor a gyerekek karácsonyi ajándéka is egészen más volt, mint ma.

Link másolása

Itt a téli szünet, az ünnepnapok, a családi összejövetelek, a laza programok időszaka. Ilyenkor jól esik egy picit kizökkenni a munka, majd a bevásárlás, sütés-főzés feladatköréből. Így tették ezt eleink is, akik számára az advent, majd a karácsony az év egyik legfontosabb ünnepe lett.

De hogy miként zajlottak régen ezek az ünnepek, milyen karácsonyfáik voltak, mit adtak ajándékba, arról ma már keveset tudunk.

A Várkert Bazár termeiben a Szentendrei Skanzen készített egy remek kiállítást Az Angyal zenéje, gyertyafény - Régi korok karácsonya címmel 2016 decemberében. A kiállításon sok kérdésre választ kaptak az érdeklődők a régi korok karácsonyi szokásaival kapcsolatban, no és persze megcsodálhatták a réges-régi, sokszor csodával határos módon megmaradt díszeket, betlehemet és ajándékokat._dsc5618_dxo

A tárlat teremről teremre egy-egy témát mesélt el. A kiállítási darabok mellett tablókon és filmeken is sok izgalmas dolgot leírtak, bemutattak.

Betlehemes szoba_dsc5617_dxo_dsc5614_dxo

Az időutazás egy sükösdi ház enteriőrjében indult. A szoba berendezése eredeti volt, az asztalon álló betlehem szintén. A falon egy bekeretezett menyasszonyi koszorú és szentképek, ahogy az a valóságban is lehetett. Az asztal alatt dió és szalma, mindegyiknek fontos szerepe volt a paraszti életben. Az új évre egészséget, bőséget, termékenységet hozott a családnak és a jószágoknak is.

Hogy miért került dió az asztalra, arról ITT olvashatsz.

A karácsonyhoz kötődő népi babonákról pedig ITT találsz bővebben olvasnivalót.

Karácsonyfák, díszek története

A következő teremben a karácsonyfákról, a díszekről, a szaloncukorról tudhattak meg még többet a látogatók, kiderült, hogy hogyan ünnepeltek a paraszti világban és a városi otthonokban a 20. század elejétől a közelmúltig.

Gondoltad volna, hogy milyen kreatívok voltak őseink?

Azokon a vidékeken, ahol nem volt fenyőfa, vagy nem tellett rá, sokféle módon pótolták. Díszítettek bokrokat, muskátlit, fűszernövényt, de még lúdtollból is készítettek „műfenyőt”. Sőt feltalálták az „összeszerelhető” fát is, ilyenkor például a bodza szárát vágták le, arra lyukakat fúrtak és abba dugtak fenyő vagy örökzöld ágakat. A kreatívabbak pedig gyümölcságakat burkoltak be színes papírral.

Akadtak helyek, ahol a mestergerendáról lógattak le fenyőfát, vagy gallyakat, de sok helyen volt divat a koszorú-forma is. Érdekes megoldás volt a gömb formára összekötött tüskés ág. Sokszor a lakások kicsiny mérete is indokolta, hogy inkább lelógó díszítést alkalmaztak.

Nem olyan régi hagyomány, mint gondolnád

Karácsonyfát Magyarországon először mintegy kétszáz éve állítottak a nemesi családok. Falun csak száz éve kezdett elterjedni a ma ismert, álló, díszített fa.

_dsc5621_dxo_dsc5625_dxo_dsc5632_dxo_dsc5633_dxo_dsc5635_dxo_dsc5641_dxo_dsc5644_dxo

A teremben lévő fák egy-egy vidék, vagy egy-egy korszak díszítését mutattk be. A díszítés időszakonként és tájanként változott. Alapvetően mindenhol az került a fára, ami rendelkezésre állt.

A diótól az aszalt gyümölcsig, a süteménytől a színes szentképekig, az almától a felfűzött bogyókig, pántlikáig sok mindennel tették szebbé a fát, vagy ágat. Hosszú ideig maga a fa volt az ajándék a családnak, hiszen a rajta lévő finomságok mind ehetőek voltak.

Akkoriban a díszeknek is szimbolikus értékük volt.

Az egészséget, a bőséget jelképezték. Az alma nem csak az egészséget jelentette, hanem bibliai utalás is volt. A felfűzött termések, vagy bogyók látványosan tekeregtek az ágakon, egyben megidézték a Paradicsomból a kígyót.

Az ünnep erősen kötődött a valláshoz. Sokkal inkább a lelki megélést segítette, mint a tárgyiasult ajándékozást. A Jézus születésének várása, a Betlehem, a vallási rituálék is mind ezt szolgálták._dsc5626_dxo_dsc5628_dxo

A karácsonyi szokások változásával egyre többféle dísz jelent meg, melyek már csak szépek voltak, de nem ehetők. Alapanyaguk az üveg, a porcelán, a fa, fém, vagy akár a gyöngy is lehetett.

A formák gazdagodtak, a gömb mellett például házikó, repülő, angyalka, lepke és számtalan más ötletes, színes dísz készült. Ezek egy külön tablóban láthatók, a legrégibbektől napjainkig._dsc5638_dxo_dsc5639_dxo_dsc5651_dxo_dsc5654_dxo

A karácsonyfákon már kezdetektől megjelent az édesség is. Az ostya, mézeskalács, sütemény mellett nagyon népszerű volt a habcsók, majd a szaloncukor. Ez a speciális, csomagolt édesség

kezdetben házi recept alapján készült,

és a család csomagolta be papírba. A sztaniolpapírt az ünnep után elrakták és többször felhasználták.

A szaloncukor, mely ma már hungarikum, először a főúri családok szalonban felállított fáin jelent meg a 19. században, innen kapta a nevét. Az egyszerűbb, házi készítésű édesség a 20. század elején jelent meg a paraszti családoknál. Mivel drága volt a cukor, sokszor pótolták például kenyérhéjjal, szén vagy krumpli darabbal, a gyerekek megtréfálásra pedig fagyott répát dugtak a papírba. Sokszor kockacukorral, vagy aszalt gyümölccsel helyettesítették a cukrot.

A szaloncukrot házilag úgy készítették, hogy a kristálycukrot megpirították, vízben vagy tejben megfőzték, vagy cukorrépa szirupot főztek sűrűre. Végül kávéval, darált dióval keverték össze. A masszát deszkára borították, darabolták majd becsomagolták.

_dsc5670_dxo_dsc5673_dxo

Ajándékozás

A kiállításon a harmadik terem az ajándékozásról szólt. Már a kezdetekkor fontos volt, hogy a családtagok valamit adjanak egymásnak. Voltak helyek, ahol például az udvarló fiú vitte a lányos házba a feldíszített karácsonyfát, melyért hímzett kendőt kapott viszonzásul.

Gondoltak a szegényekre is, a szűkös, főleg háborús időkben adományokat gyűjtöttek,

vagy közös karácsonyfát állítottak azoknak, akiknek otthon nem tellett rá.

A közösségi terekben is fontos lett a karácsonyfa állítása, így került gyerekközösségekbe, iskolákba, majd kórházakba, vagy éppen a települések központjába.

Az ajándékcsomagok később terjedtek el. A felnőttek elsősorban használati dolgokat kaptak, a gyerekek autót, háziasszonyos játékot, babát. Az itt kiállított ajándékok a legjellemzőbbeket mutatják meg. Ezek a tárgyak már biztos, hogy ismerősek, hiszen a régmúlt időszak kedves darabjai voltak. A diavetítő, a műanyag telefon, az összerakós babylon-készlet, az autók, a kis kosárkák még talán nálatok is ott porosodnak valahol._dsc5684_dxo_dsc5685_dxo_dsc5686_dxo_dsc5688_dxo_dsc5689_dxo

Ha érdekes volt, oszd meg másokkal is!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
Így nézne ki Petőfi Sándor ma a mesterséges intelligencia szerint
Az 1848-as forradalom hős költőjéről csak egy hitelesnek mondott kép maradt fenn, annak alapján készültek el a mai, modern Petőfi-portrék.

Link másolása

Milyen lenne Petőfi Sándor, ha ma sétálna Budapesten? Az Énbudapestem a mesterséges intelligencia segítségével rekonstruálta az 1848-as forradalom hősének portréját.

A képek alapja az egyetlen hitelesnek tartott dagerrotípia volt.

A lap még hozzáteszi, hogy Sass Imre orvos 1879-ben azt írta a költőről: "alig is fogunk hozzá teljesen hasonló arczképet leírni, mert — akik mint jól ismertük őt — kedélyének végtelenszerű csapongásai szerint a naponkénti találkozás, összejövetel s kedélyes mulatságaink közben is akárhányszor más alakba szedődtek vonásai".

Egressy Gábor(?): Petőfi Sándor portréja (dagerrotípia, 1844 vagy 1845) Escher Károly fotográfus kémiai úton regenerált és az eredeti dagerrotípiához képest oldalfordított (vélhetően a valós helyzetbe került) reprodukciója - Forrás: Wikipédia
Képek: Midjourney/Énbudapestem


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
MÚLT
A Rovatból
Csak egy pillanatra engedte el kétéves kisfia kezét a bevásárlóközpontban, soha többé nem látta élve
Bár az eset 31 éve történt, máig az egyik legnagyobb közfelháborodást kiváltó ügy marad Nagy-Britanniában. Az elkövető két tízéves fiú volt, akik brutális kegyetlenséggel gyilkoltak – máig nem tudni, miért.

Link másolása

1993. február 12-én a kétéves James Bulger eltűnt édesanyja mellől egy népes bevásárlóközpontban, a nagy-britanniai Bootle-ban. Pár nappal később vonatsíneken bukkantak kettévágott holttestére, de az világos volt, hogy a halálát nem gázolás okozta.

Pokolban köttetett barátság

Robert Thompson és Jon Venerables 1993-ban mindössze tíz évesek voltak. Ugyanabba a liverpooli iskolába jártak, és hasonlítottak abban, hogy nem volt példamutató a magatartásuk, de kisebb bolti lopásoknál nem merészkedtek messzebb. Csak a balhé kedvéért loptak, mert az elemelt tárgyakat gyakran még az üzletben behajították a liftaknába.

Egyiküknek sem volt otthon szerető családja: Thompsont és hat testvérét az anyjuk egyedül nevelte, aki depressziós volt, és gyakran nyúlt az üveg után. Venables-t is elhagyta az apja, az anyja pedig durván bánt a fiával, és számtalan férfi fordult meg náluk.

Thompson és Venables a gyilkosság napján – mint annyiszor máskor – az iskolakerülés mellett döntött. Szokás szerint a bootle-i bevásárlóközpontban ütötték el az időt, ám ezúttal valami újat terveztek.

Mint utólag kiderült, nem a későbbi áldozatuk volt az első, akit aznap megpróbáltak elcsábítani és magukkal vinni. Egy anyuka felfigyelt rá, hogy két fiú megpróbálja felhívni magára a gyerekei figyelmét. Pár pillanattal később hároméves kislányának és kétéves kisfiának nyoma veszett. Az anyuka gyorsan megtalálta az egyiket, aki azt mondta, hogy az öccse kiment egy fiúval. Az anya kiszaladt, és meg is találta őt Thompson és Venables társaságában, akik gyorsan eltűntek a színről.

Aztán addig lődörögtek tovább, amíg meg nem látták James Bulgert. Bár az anyukája fogta a kezét, csak egy pillanatra, amíg fizetett, elengedte. Mire ismét lenézett, a fiának már hűlt helye volt. Később azt mondta:

„Nem kellett volna elengednem a kezét. Ez volt a legnagyobb hiba, amit valaha elkövettem.”

A biztonsági kamerák rögzítették, amint a három gyerek 3 óra 42 perckor elhagyja a bevásárlóközpontot. Akkorra már az édesanya értesítette a biztonsági szolgálatot, és számtalanszor bemondták a hangosbemondón, hogy eltűnt egy gyerek. 4 óra 15-re világossá vált, hogy értesíteni kell a rendőrséget.

Festéket öntöttek a szemébe

Eközben Thompson és Venables messzire vitték prédájukat, egy másik város felé. Akik látták őket az utcán, azt hitték róluk, hogy testvérek, de volt, akinek feltűnt a két idősebb agresszív viselkedése.

Utólag jelentkeztek a hatóságoknál szemtanúk, akik szerint Thompson és Venables durván bántak a gyerekkel, rángatták és ütötték. Néhányan meg is állították és kérdőre vonták őket, de aztán abban a hiszemben engedték őket tovább, hogy a kicsit hazaviszik, de volt, akinek azt mondták, hogy a rendőrségre. A járókelők közül később sokan mélységesen bánták, hogy nem avatkoztak közbe.

Thompson és Venables Waltonba, egy vasúti sín közelébe terelte az áldozatát.

Kék festéket öntöttek a szemébe, hogy megvakítsák. Téglákkal és kövekkel ütötték, rugdosták, a szájába elemeket tömtek. Végül egy tízkilós vasrúddal fejbe vágták.

Csak ettől az ütéstől tíz helyen repedt meg a koponyája. James Bulger összességében 42 súlyos sérülést szenvedett. Utolsó szavaival az anyukáját hívta.

A gyilkosság után a kisfiú testét a vonatsínre fektették, mert azt hitték, hogy ezzel balesetnek álcázzák. Egy vonat valóban kettévágta az apró holttestet, de világos volt, hogy nem ez okozta a halálát. Két nap múltán talált rá egy csapat környéken játszó tinédzser.

Névtelen telefonáló és utóélet

A biztonsági kamera felvétele alapján a rendőrök eleinte 13-14 éves elkövetőket kerestek, de elkezdtek utánajárni annak is, hogy aznap ki hiányzott a közeli iskolákból. Végül egy névtelen bejelentőnek köszönhetően bukkantak nyomra. A telefonáló megnevezte Thompsont és Venables-t, akinek ugyanaz a kék festék maradt a kabátján, amit Bulger kínzásához használtak. A nyomozók nemcsak a lopott kék festéket találták meg, hanem Thompson cipőjén vérnyomokra is felfigyeltek.

A két fiút február 18-án vették őrizetbe. Thompson eleinte mindent tagadott, de Venables rövid idő elteltével vallomást tett. „Én öltem meg. Megmondanák az anyukájának, hogy sajnálom?” – kérdezte. A kihallgatást végző nyomozó, Phil Roberts utólag azt mondta: „azon a napon magával az ördöggel néztem szembe, a barátságuk a pokolban köttetett”.

A szakértők a tárgyaláson úgy nyilatkoztak, hogy mindkét gyerek különbséget tudott tenni jó és rossz között, és egyikük sem szociopata. A pszichiáterek azonban a motivációjukat nem tudták megnevezni, és

a mai napig nem derült ki, mi vitte rá a fiúkat arra, hogy gyilkoljanak.

Thompson és Venables lett a legfiatalabb gyilkosságért elítélt elkövető a modern brit történelemben. Javítóintézetbe kerültek, az elzárást 18 éves korukban lehetett felülvizsgálni.

2001-ben ki is szabadultak, és az országos felháborodás miatt, amely az ügyüket övezte, új személyazonossággal kezdhettek új életet. Bár mindig is Thompsont sejtették a gyilkosság értelmi szerzőjének, neki többé nem volt dolga a törvénnyel. Venables azonban ma is rács mögött ül. Többször is pedofil képek és gyermekbántalmazásról készült felvételek birtoklásáért ítélték el. Utoljára tavaly decemberben vizsgálták felül kegyelmi kérvényét, és elutasították azt.

(Forrás: ATII, Guardian)


Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Ferdinand Porsche egy magyartól lopta a bogárhátú terveit
Barényi Bélának, a magyar-osztrák mérnöknek bő 2500 találmánya volt, többek között az autós fejtámla és a biztonsági kormánykerék, illetve ő vezette be az első töréstesztet a Mercedesnél.

Link másolása

Uraim, Önök mindent rosszul csinálnak!” – ezzel a mondattal kezdte állásinterjúját a Mercedes-Benznél a magyar származású Barényi Béla, de utána olyan jól érvelt, hogy mégis felvették. Ez az autógyártó cég talán legjobb döntésének bizonyult később, de hogy jutott el egyáltalán a Mercedesig? Az osztrák Hirtenbergben született 1907-ben, és a közeli Bécsi Műszaki Főiskolán végzett gépészmérnökként dicsérettel, és már a tanulmányai alatt elkezdett dolgozni vízióján, a Volkswagenen, azaz az olcsó „népautón”. Diplomája után publikálta a központi csöves alvázú, az utasok biztonsága érdekében az első tengely mögé helyezett kormányművű autót, de mivel nem kavart nagy port a szakmában, nem is szabadalmaztatta az ötletét.

Több autógyárnak is dolgozott, Ferdinand Porsche azonban nem vette fel. Az ötletét azonban elvette, ugyanis mint kiderült, nem csupán lemásolták a Porsche-gyárban az öt évvel korábban publikált találmányát, hanem el is kezdték nagy sikerrel a Bogár sorozatgyártását, csakhogy kihagyták belőle többek közt a kéttengelyes pedálokat, amelyeket direkt azért tervezett úgy, hogy védjék az utasok lábait. Sokkal később állt csak neki pereskedni, miután két könyvben is hazudtak vele kapcsolatban, de szerencsére a pert végül meg is nyerte, és a Volkswagen fizetett – jelképesen egy márkát, amennyit az ötletgazda kért.

A 30’-as évek végén Barényi egy olyan „cellajárművet” tervezett, amelynél az utastér erősebb anyagból készül, mint az autó többi része, ezzel feltalálta a gyűrődési zónát. Ennek ellenére először nem vette fel a Mercedes-Benz, de amikor egy volt kollégája ajánlólevelével érkezett, mégis meghallgatták. Ekkor bár két percet kapott a vezérigazgatótól, huszonkét percen keresztül kritizálta a jelenlegi rendszert, méghozzá olyan alapossággal, hogy adtak neki egy esélyt – valamint saját műhelyt, szabad kezet, és forrást is a kísérleteihez. Bele is vetette magát a tervekbe, és a második világháború után olyan fontos ötleteket valósított meg a gyakorlatban, mint a frontális és oldalirányú ütközésnél is összecsukódó kormányoszlop, vagy a nyugalmi állapotban rejtett, biztonságosabb és kedvezőbb légellenállású ablaktörlő.

Az első legyártott biztonsági megoldása az oldalütközések ellen is védő alváz volt az 1953-es Ponton Mercedesben (W120), az első olyan autó pedig, amit biztonságos jelzővel illettek, az 1959-ben debütáló W110 lett, amely az S osztály elődjének számít. Ennek az volt a lényege, hogy ütközés esetén a jármű első és hátsó részénél a kocsi deformálódása irányított, és a karosszéria elvezeti az ütközési energiát, miközben az utasok egy stabil és biztonságos utascellában érezhették magukat. Sőt, ebben volt először biztonsági kormánykerék is, amely később minden Mercedesben megjelent.

Ekkoriban szinte kaszkadőri munkának is számított a töréstesztelés, mivel nem voltak tesztbábuk: a mérnökök védőruhában próbálgatták a különféle szituációkat. A gőzrakétákkal kilőtt autókat hol egymásnak, hol a falnak, hol a levegőbe navigálták, vagy éppen több tonnát tettek az autó tetejére, hogy mit bír el. Úgyhogy lényegében a Mercedes Bélának köszönheti, hogy a márkát a biztonsággal azonosították.

Barényi Béla élete végéig nekik dolgozott: hosszú évtizedekig volt főosztályvezető, de nyugdíjba vonulása után is tanácsadóként alkalmazták. Ezalatt bő 2500 szabadalmat tulajdonítottak neki, például a puha műszerfalat süllyesztett és rugalmas gombokkal, a könnyen letörő visszapillantókat, a fejtámlákat, a gyalogosok védelme érdekében elhajló Mercedes-csillagot, a megerősített üléseket, és az erős, kiesést megakadályozó biztonsági zárat az ajtókon. A W 113-as SL-ek kupéváltozatainak pagoda alakú teteje is a nevéhez köthető, amelyről a sorozat a becenevét kapta.

A passzív biztonság atyja 90 évet élt, és még életében bekerült az autózás meghatározó ikonjait felsorakoztató, genfi European Automotive Hall of Fame tagjai közé. Megkapta a szakmájában legtekintélyesebb elismerést, a Rudolf Diesel aranyérmet, valamint az aacheni Nemzetközi Károly-díjat, és több országban utcát is elneveztek róla – jó kérdés, hogy Magyarországon miért nem övezi általános ismertség. Utolsó interjújában arra a kérdésre, hogy hogyan volt képes ennyi minden feltalálni, Barényi így reagált: „Egész életemben csak racionálisan próbáltam gondolkozni!

Források: 1,2,3


Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Még egy ebédszünet is belefért a forradalomba 1848 március 15-én - hogyan is zajlott a valóságban ez a nap?
A hős forradalmárok a Nemzeti Múzeumnál sem tudtak egyből a lépcsőkre jutni, mert marhavásár volt a környező területen. Így aztán előbb teheneket tereltek. A többi érdekes részlet is kiderül a videóból.

Link másolása

Még egy ebédszünet is belefért a forradalomba 1848 március 15-én - hogyan is zajlott a valóságban ez a nap? A Szeretlek Magyarország Tik-Tok videójában ennek járt utána.

Az 1848-as forradalom a legbékésebb forradalom volt Európában, hiszen nem folyt vér. A magyarok leginkább egy kicsit szabadabb életet szerettek volna, nem a függetlenségre törekedtek. Az elején még a jelszavuk is ezt tükrözte. Hogy mi volt ez? Kiderül a videóból.

Ahogy az is, hogy Petőfi Sándor a leírt versét otthon felejtette, ezért soronként kellett lediktálnia. A hosszas folyamat miatt az utcán várakozó több ezer embert emiatt Jókai hazaküldte ebédszünetre.

A hős forradalmárok a Nemzeti Múzeumnál sem tudtak egyből a lépcsőkre jutni, mert marhavásár volt a környező területen. Így aztán előbb teheneket tereltek. Petőfi itt nem szavalta el a versét, hanem beszédet mondott, a verset pedig egy ifjú színész szavalta el.

A videóból az is kiderül, hogyan jutottak fegyverhez, és mi történt Táncsics Mihállyal a kiszabadítása után.

VIDEÓ: Hogy zajlott március 15.?

@szeretlekmagyarorszag.hu Te ismerted ezeket a történéseket a forradalmunkról? Az 1848-as március 15-i események nem teljesen úgy zajlottak, ahogy az a köztudatban is benne van. #forradalom #március15 #szeretlekmagyarorszag #petőfi #nekedbe #magyartiktok ♬ eredeti hang – Szeretlek Magyarország.hu - Szeretlek Magyarország.hu

Link másolása
KÖVESS MINKET: